← Magyarország

Mf.31084/2021/5 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeit az Mt. kártérítési szabályai alapján lefolytatott bizonyítás eredményeként lehet alkalmazni. A kárenyhítési kötelezettség kapcsán a bizonyítás a munkáltatót terheli, e körben meg kell jelölnie azokat a tényeket, körülményeket, hogy a munkavállaló reálisan milyen jövedelmet érhetett volna el, a bíróság hivatalból bizonyítást nem folytathat le. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Mf.31.084/2021/

  1. A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a S. Nagy és Koczor Ügyvédi Iroda (Cím4, ügyintéző: dr. Koczor Péter ügyvéd) által képviselt Felperes1 (Cím2) felperesnek – a Lékó és Társa Ügyvédi Iroda (cím3, ügyintéző: dr. Lékó László ügyvéd) által képviselt Alperes1 (Cím1) alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezménye iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 4.M.70.203/2020/
  2. számú ítélete ellen az alperes
  3. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részében helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 50.000 (ötvenezer) forint + áfa másodfokú perköltséget, valamint külön felhívásra az állam javára 161.400 (egyszázhatvanegyezer-négyszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság döntése és az alapjául szolgáló tényállás [1] A Fővárosi Törvényszék Munkaügyi Kollégiuma a
  4. február 12-én kelt 4.M.70.203/2020/
  5. számú ítéletében kötelezte az alperest kártérítésként elmaradt jövedelem címén 2.817.400 forint és ennek késedelmi kamata, 120.636 forint SZÉP kártya juttatás és 300.000 forint + Áfa perköltség megfizetésére a felperes javára, valamint 176.000 forint eljárási illeték viselésére. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.084/2021/5/I 2 [2] Az általa megállapított tényállás szerint a felperes
  6. október 9-től állt munkaviszonyban az alperessel üzletvezető munkakörben és munkáját az alperes cím5 alatti két - szomszédos - üzletében végezte. A munkaviszony keretében a felperes havonta 250.000 forint alapbérben, 60.000 forint forgalmi jutalékban és 10.000 forint SZÉP kártya juttatásban részesült. [3]
  7. december 21-én a zárást megelőzően az ügyvezető közölte a felperessel, hogy az online forgalom visszaesése miatt meg kíván válni tőle. Ezt követően december 23án e-mailben is elküldte felperesnek a felmondást, amelyben indokolás nélkül mindösszesen annyit rögzített, hogy a munkaviszony 30 napos felmondási idővel,
  8. január 21-én megszűnik és a felperes a teljes időre felmentést kapott a munkavégzés alól. [4] A felperes
  9. január 22-től álláskeresési járadékot vett igénybe és közben próbált elhelyezkedni. Az álláskeresési járadék letelte után munkaszerződést kötött a testvére tulajdonában álló cég1 Kft-vel adminisztrátor munkakör betöltésére, napi 2 órás részmunkaidővel, havi 56.000 forint munkabérért. Az új munkáltató székhelye a felperes lakóhelye, amelyért a felperes – helyesen – 150.000 forint bérleti díjban részesült. [5] Az elsőfokú bíróság a munka törvénykönyvéről szóló
  10. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
  11. §

(1)bekezdés b) pontja,
(2)bekezdése, 65. §
(1)bekezdése, 66. §
(1)
(2)bekezdése alapján megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Ténykérdésnek tekintette, hogy a felmondásnak indoka nem volt, ezért rögzítette, hogy e körben alperesi állítást vizsgálnia nem kellett, az indok kapcsán szóban közölt tájékoztatás pedig az írásbeli indokolás elmaradása miatt jelentőséggel nem bírt. Megállapította, hogy a jogellenes munkaviszony megszüntetés miatt az alperes kártérítési felelősséggel tartozott. [6] A 6/
  1. (XI. 28.) KMK vélemény alapján az anyagi pervezetés körében kioktatta az alperest arra nézve, hogy a munkavállaló kárenyhítési kötelezettségével kapcsolatosan a bizonyítás a terhére esik. Nem találta megalapozottnak azt az alperesi hivatkozást, hogy a felperes valójában visszaél a munkaviszony jogellenes megszüntetése miatti helyzettel, holott a referenciájával, kvalitásaival rövid időn belül el tudna helyezkedni. [7] A felperes által becsatolt iratok alapján megállapította, hogy a felperes a munkaviszony megszüntetésének másnapjától álláskeresési járadékot igényelt, azaz e körben rögtön intézkedett a végett, hogy ne maradjon ellátás nélkül. Rámutatott, hogy a felperes
  2. február 18-án a cég3 Zrt-nél kétszer személyes találkozón vett részt, azonban ez a pályázata eredménytelen volt. Az aktív álláskeresést alátámasztották a cég4, a cég5., a cég6., valamint a cég7 üzlet vonatkozásában megküldött jelentkezések is. Kifejtette, hogy a felperes az alperesi hivatkozással ellentétben nem járt el felróhatóan azzal, hogy a cég1 Kft-nél helyezkedett el napi 2 órás részmunkaidőben, mivel igazolta azt, hogy azt megelőzően is állást keresett és ezt jelenleg is megteszi és mindez a kárenyhítési kötelezettség Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.084/2021/5/I 3 megszegésének sem minősül. Nem számította be a máshonnan megtérült jövedelembe a cég1 Kft által a felperes részére ingatlana bérbeadásáért fizetett bérleti díj összegét, ugyanis abban nem munkavégzéssel összefüggésben részesül a felperes és a bérleti jogviszony már
  3. június 1-től létesült, amely korábbi, mint az új munkaviszony kezdete. [8] A munkavállalót terhelő kárenyhítési kötelezettség megítélésénél utalt a BH2020.4.
  4. számú döntésre és hangsúlyozta, hogy amennyiben munkavállaló bizonyítottan a jogellenesen megszüntetett munkaviszonyában betöltött munkakörének megfelelő állást keres, az a kárenyhítési kötelezettség aktív teljesítésének minősül. A felperes által becsatolt álláskeresés kapcsán keletkezett levelezésekből megállapította, hogy a felperes eladó munkakörben igyekezett állást találni, állásinterjúkon vett részt és mérlegelte azt a körülményt is, hogy a koronavírus okozta pandémia gazdasági visszaesést okozott, amely azzal jár, hogy nehezebb ebben a munkakörben elhelyezkedni. [9] Az összegszerűség tekintetében elfogadta a felperes számításait és az alapbér, valamint a jutalék figyelembevételével számított 3.779.814 forint elmaradt jövedelemből megtérült jövedelemként levonásba helyezte az álláskeresési járadék és munkabér összegét, amely 962.414 forintot tett ki, ezek különbözete, azaz 2.817.400 forint jár a felperesnek elmaradt jövedelem jogcímén, valamint a 120.636 forint összegű SZÉP kártya juttatás is. A 6/
  5. (XI. 28.) KMK vélemény
  6. pontja alapján határozott középarányos időponttól a késedelmi kamatról. [10] A pertárgy értékét 2.938.036 forintban állapította meg és a polgári perrendtartásról szóló
  7. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  8. §
(1)-
(2)bekezdése, valamint 83. §
(2)bekezdése alapján marasztalta a pervesztes alperest a felperes perköltségében. Ennek mértékét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(6)bekezdése szerint mérsékelt összegben számította, melynek mérlegelése kapcsán figyelemmel volt az ügy kevésbé bonyolult megítélésére, a megtartott tárgyalások számára és a beadott előkészítő iratok mennyiségére. Az alperest a pertárgyérték figyelembevételével az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 42. §
(1)bekezdés a) pontja szerint számított illeték viselésére is kötelezte. Az alperes fellebbezése [11] Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezése és annak megváltoztatását oly módon kérte, hogy a felperesnek kártérítésként elmaradt jövedelem címén fizetendő összeget 800.000 forintra csökkentse a másodfokú bíróság és az ez alapján módosuló pernyertességpervesztességi arányokra figyelemmel a perköltség leszállítását is kérte. [12] A fellebbezésében mindenekelőtt rögzítette, elismeri azt, hogy jogellenesen szüntette meg az indokolás nélküli felmondással a felperes munkaviszonyát, ugyanakkor az elsőfokú bíróság által erre figyelemmel kártérítésként elmaradt jövedelem címén megítélt összeg nem helytálló. Az elsőfokú bíróság ugyanis figyelmen kívül hagyta azon előadását, Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.084/2021/5/I 4 miszerint az alperesi cég bevétele 2020-ban a koronavírus járvány miatt jelentősen csökkent, továbbá az üzlet
  1. március
  2. és május
  3. között zárva volt, majd ezt követően augusztus 25-ig napi 4 órában volt nyitva, ezért a tavalyi évben a bolti forgalom 54%-kal csökkent. [13] Érvelése szerint a felperes rosszhiszeműségét támasztja alá az, hogy csak napi 2 órára létesített munkaviszonyt a cég1 Kft-nél, amely éppen a TB ellátásban való részesülés minimum mértéke. A cég1 Kft. a felperes testvérének 1/1 arányú tulajdonában áll és ennek a cégnek volt korábban a felperes is a tagja, ezt a felperes eljárásának rosszhiszeműsége körében előadott érvelése ellenére az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe. A felperes célja az volt, hogy a jogkövetkezménynek bíróság előtti érvényesítésével a munkáltatóját jelentős összegű kártérítés megfizetésére kötelezze és nem állt érdekében, hogy elhelyezkedjen, kizárólag a TB ellátás miatt jelentette be magát testvére cégében. Azzal a néhány darab önéletrajzzal, amit a felperes a perben becsatolt, a kárenyhítési kötelezettségének még nem tett eleget, nyilvánvalóan csak azokat az e-maileket csatolta, ahonnan elutasítást kapott, de bizonyára volt olyan hely is, ahova felvételt nyert volna 8 órában, ugyanakkor erre nem nyilatkozott. Álláspontja szerint a járvány nem minden vállalkozást érintett egyformán, a felperes mindenképp el tudott volna helyezkedni. [14] Mindezeken túl kifogásolta, hogy az elsőfokú eljárás indokolatlanul hosszú időt vett igénybe, a három tárgyalás jelentős időközzel került megtartásra - amely jelentős többletköltséget okozott - holott a per egy tárgyalás alapján elbírálható lett volna. Mindez azt eredményezte, hogy a kártérítésként követelt összeg folyamatosan emelkedett. A felperes fellebbezési ellenkérelme [15] A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte és a becsatolt ügyvédi megbízási szerződés alapján 70.000 forint + Áfa másodfokú perköltség megfizetésére is igényt tartott. [16] Visszautasította a rosszhiszemű eljárására vonatkozó alperesi érvelést és hangsúlyozta, hogy ilyennek éppen az alperes perbeli magatartása minősült. Kiemelte, hogy kizárólag a jogszabályokban meghatározott, a munkaviszony jogellenes megszüntetésével kapcsolatos jogát kívánja érvényesíteni és a jogvita lezárására kötött megállapodást egyoldalúan az alperes hiúsította meg. [17] Az alperes gazdasági nehézségeivel kapcsolatos érvelése körében rámutatott, hogy az alperesi egyszemélyes gazdasági társaságnak
  4. és
  5. között minden évben közel 300.000.000 forint árbevétele volt, a bolti forgalom esetleges visszaesését kompenzálta, hogy az online értékesítést továbbra is kiemelkedően működött, a webshop zavartalan működésének alátámasztására hirdetést is csatolt beadványa mellékleteként. Érvelése szerint Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.084/2021/5/I 5 irreleváns az alperesnek a bolti nyitvatartásra vonatkozó hivatkozása, e körben utalt a kijárási korlátozás és a veszélyhelyzet megszűnésére vonatkozó jogszabályi rendelkezések pontos tartamára és ezzel összefüggésben arra, hogy
  6. június 18-tól teljesen életszerűtlen, hogy a korlátozások feloldása után az alperes 4 órában tartott volna nyitva. [18] Hangsúlyozta, hogy az alperesnek nincs és nem is lehetett rálátása arra, hogy a cég1 Kft. hány órában kívánta és tudta foglalkoztatni, továbbá annak a körülménynek, hogy korábban ezen gazdasági társaság ügyvezetője volt, a per eldöntése szempontjából relevanciája nem volt. Kiemelte, hogy eredeti szakmája kultúrcikk, óra-ékszer eladó és ennek megfelelően mindvégig a kereskedelemben dolgozott, abból pedig, hogy a pandémia nem csak az alperesi üzletet érintette, egyértelműen következik, hogy a kereskedelemben való elhelyezkedési lehetőségei nagymértékben csökkentek. [19] Éppen az alperes rosszhiszemű eljárását támasztja alá az a hivatkozása, hogy eltitkolná azon állásokra való jelentkezéseket, ahová felvételt nyert. A per elhúzódására vonatkozó alperesi kijelentés kapcsán rámutatott, hogy számára nem, hanem az alperesnek felróható, a halasztás iránti kérelmet, illetve az álláskeresés alátámasztására vonatkozó indokolásokat, kifogásokat alperes terjesztette elő, amelyeknek egyébként minden esetben hiánytalanul, határidőben eleget tett és a kért iratokat csatolta. A másodfokú bíróság döntése és annak jogi indokai [20] A fellebbezést nem alapos. [21] A másodfokú eljárásban az elsőfokú bíróság ítéletének felülbírálatára a Pp.
  7. §
(1)bekezdése alapján az alperes fellebbezésének korlátai között került sor. Az alperes a fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletét kizárólag a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezménye körében az elmaradt munkabér összegszerűségét illetően vitatta és emiatt a perköltség leszállítását is kérte. Nem képezte a felülbírálat tárgyát az alperes által nem vitatott elsőfokú ítéleti rendelkezés, így a jogalapot érintő, valamint kártérítésként elmaradt jövedelem címén 800.000 forint összegig és a SZÉP kártya juttatásban marasztaló döntés. [22] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ezzel összefüggésben a tényállást helyesen állapította meg, helytálló következtetések levonásával a jogszabályoknak megfelelő helyes érdemi döntést hozott. A fellebbezés kapcsán mindösszesen az alábbiakra mutat rá a másodfokú bíróság. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.084/2021/5/I 6 [23] Az alperes elismerte a munkaviszony jogellenes megszüntetését, ennek jogkövetkezményéért az Mt. 82. §
(1),
(2)bekezdése alapján helytállni tartozott. [24] Az Mt. 167. §
(2)bekezdése értelmében nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, ami abból származik, hogy a munkavállaló a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget. Ennek teljesítése vizsgálatakor az ügy egyedi sajátosságait kell értelmezni és értékelni (Mfv.I.10.372/2017/3.). A munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeit önmagában nem, csak az Mt. kártérítési szabályai alapján lefolytatott bizonyítás eredményeként lehet alkalmazni. Helyesen utalt az elsőfokú bíróság arra, hogy a 6/
  1. (XI. 28.) KMK vélemény rendelkező részének
  2. pontja értelmében a munkavállaló kárenyhítési kötelezettségével kapcsolatban a bizonyítás a munkáltatót, mint károkozót terhelte. A KMK vélemény ezen pontjához fűzött indokolás értelmében a munkáltatónak „nem elegendő a munkavállalói kötelezettségre vonatkozó puszta hivatkozása, hanem meg kell jelölnie azokat a tényeket, körülményeket, amelyek a hivatkozását alátámasztják, állítását bizonyítják arra vonatkozóan, hogy a perbeli időszakban a munkavállaló reálisan milyen jövedelmet érhetett volna el. A kárenyhítési kötelezettség terjedelmét a bíróság mérlegeli. A munkáltató bizonyítási indítványa alapján a bíróság nyilatkoztathatja a munkavállalót, hogy miként járt el a kárenyhítés érdekében”. A Kúria Mfv.I.10.036/2019/
  3. számú döntésében kifejezetten rögzíti, hogy a kárenyhítési kötelezettségét a munkavállaló akkor teljesíti, ha minden tőle elvárhatót megtett a kár csökkentése érdekében és akkor nem szegi meg ezen kötelezettségét, ha aktívan állást keres, hirdetésekre válaszol, állásinterjún vesz részt. A munkáltatóra háruló bizonyítás sikertelensége a munkáltató terhére esik, a bíróság hivatalból bizonyítást nem folytathat le, hivatalból „köztudomású” adatokat nem vehet figyelembe és emiatt az alperes által előadottak a felperes rosszhiszemű eljárásának alátámasztására semmiképp sem adnak alapot. [25] Az előbbiekből következően nem lehetett értékelni a kárenyhítési kötelezettséggel összefüggésben az alperes gazdasági helyzetét, a koronavírus járvány miatti forgalomcsökkenést, kizárólag azt kellett vizsgálni, hogy a felperes mindent megtett-e az elhelyezkedése érdekében. A peradatok pedig alátámasztották, hogy a jogviszony felmondása után álláskeresési támogatást igényelt, majd ezt követően több álláshirdetésre is jelentkezett, interjún is részt vett, sikertelenül, végül pedig a hozzátartozó cégénél létesített munkaviszonyt. Okszerűen fogadta el az elsőfokú bíróság ebben a vonatkozásban a megkötött munkaszerződést, hiszen hivatkozni az alperes sem tudott olyan munkáltatóra, ahol állítása szerint a felperes biztosan teljes munkaidőben el tudott volna helyezkedni, e körben konkrét tényelőadást nem tett és bizonyítási indítványt sem jelölt meg. E mellett azt is helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a bérleti jogviszonyból származó jövedelem megtérült jövedelemként nem volt figyelembe vehető. Ugyanis ezen jövedelem alapjául szolgáló megállapodást a felperes még az alperessel fennálló munkaviszonya ideje alatt kötötte, illetőleg a Legfelsőbb Bíróság által az Mfv.I.10.357/
  4. számú döntés elvi részében foglaltak szerint - amelyek irányadóak a jelen ügyben is - a kártérítés mértékét azzal a jövedelemmel kell csökkenteni, amit a munkavállaló a jogellenes megszüntetést követően létesített munkaviszonyában, vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyában ért el. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.084/2021/5/I 7 [26] Helyesen mutatott rá a felperes, hogy a tárgyalások elhalasztása terhére nem értékelhető, a kártérítési igény felemelésére - az időmúlásra tekintettel - a Pp.
  5. §
(2)bekezdése alapján jogszerű lehetősége volt. [27] Figyelemmel arra, hogy az alperes fellebbezése a per főtárgyát – azaz az összegszerűséget - érintően eredménytelen volt, így a pernyertesség, pervesztesség aránya sem módosult, ezért megalapozatlan volt az alperes fellebbezése a perköltség leszállítása körében is. [28] A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság a Pp. 383. §
(2)bekezdése alapján az érdemben helyes elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Záró rendelkezések [29] A pertárgy értéke az alperes által a fellebbezésben vitatott követelés összegében alakult, amely 2.
  1. 400 forintot tett ki. [30] A másodfokú bíróság a fellebbezési eljárásban pernyertes felperest megillető perköltség megfizetéséről a Pp.
  2. §
(1)bekezdése, valamint 83. §
(1)bekezdése alapján határozott a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. §
(1)és
(2)bekezdésére figyelemmel a felperes által megjelölt megbízási díj mérséklésével. E körben arra volt figyelemmel, hogy a felperes a másodfokú eljárásban egy beadványt csatolt (2 és fél oldal terjedelemben), az ítélőtábla egy tárgyalást tartott és az ügy nem volt bonyolult megítélésű, valamint az alperes a követelés egy részét már nem is vitatta. A megítélt összeg megfelel az IM rendelet 3. §
(5)bekezdése alapján számított, a pertárgyérték 2,5%-a szerinti mértéknek, amit a 4/A. §
(1)bekezdése értelemben áfa is terhel. [31] A feleket megillető tárgyi költségfeljegyzési jogra tekintettel a le nem rótt, az Itv. 39. §
(1)bekezdése és 46. §
(1)bekezdése szerint számított fellebbezési eljárási illeték megfizetésére a Pp. 101. §
(1)bekezdése és 102. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a másodfokú bíróság az alperest. Budapest,
  1. június
  2. dr. Orosz Andrea s.k. s.k. dr. Szalai Beatrix s.k. dr. Laczó Adrienn Lilla Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.084/2021/5/I a tanács elnöke 8 előadó bíró bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.