← Magyarország

Gf.30178/2022/8 – Szegedi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A fedezeti szerződésben kikötött ellenérték a jogosult számára kedvezőtlenebb mint az eredeti szerződésben meghatározott ellenérték volt, azt a polgári törvénykönyvről szóló

  1. évi V. törvény 6:
  2. §-a alapján a kötelezettnek a kártérítés szabályai szerint meg kell térítenie, ezért a kötelezett kártérítésként akkora összeg megfizetésére kötelezhető, amekkora kár a jogosultat abban az esetben érte volna, ha kárenyhítési kötelezettségének megfelelően eleget tesz. A késedelmi kamat a késedelem objektív jogkövetkezménye, így nem mentesülhet a kötelezett a késedelmi kamatfizetési kötelezettség alól azon okból, hogy az általa megfizetendő összeget büntető eljárás során a nyomozó hatóság lefoglalta. Szegedi Ítélőtábla Az ügy száma: Gf.III.30.178/2022/
  3. szám A felperes: felperes KFT. (felperes székhelye) A felperes meghatalmazott jogi képviselője: Dr. Fazekas Margit ügyvéd (jogi képviselő címe) Az alperes: Alperes Kft. (alperes székhelye) Az alperes meghatalmazott jogi képviselői: Butora Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Butora Mónika ügyvéd; ügyvédi iroda címe) A per tárgya: Vételár és késedelmi kamat megfizetése Az elsőfokú bíróság neve és a határozatának a száma: Gyulai Törvényszék 5.G.20.086/2020/
  4. A fellebbezést benyújtó fél és a fellebbezés sorszáma: Az alperes 5.G.20.086/2020/
  5. ÍTÉLET Szegedi Ítélőtábla III.Gf.30.178/2022/8 2 Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja az elsőfokú ítélet rendelkező része első bekezdésének a következők szerinti kijavításával és pontosításával: „A bíróság kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 34 660 773 (harmincnégymillió-hatszázhatvanezer-hétszázhetvenhárom) forintot, valamint 31 409 109 (harmincegymillió-négyszázkilencezer-százkilenc) forintnak
  6. július 26-ától
  7. december 31-éig évi 8,9% (nyolc egész kilenc tized százalék),
  8. január 1-jétől
  9. június 30-ig 34 660 773 (harmincnégymillió-hatszázhatvanezer-hétszázhetvenhárom) forintnak évi 8,9% (nyolc egész kilenc tized százalék),
  10. július 1-től
  11. augusztus 31ig 34 660 773 (harmincnégymillió-hatszázhatvanezer-hétszázhetvenhárom) forintnak évi 8,75% (nyolc egész hetvenöt század százalék), 116 660 773 (száztizenhatmillióhatszázhatvanezer-hétszázhetvenhárom) forintnak
  12. szeptember 1-től
  13. december 31ig évi 8,6% (nyolc egész hat tized százalék),
  14. január 1-jétől
  15. június 30-áig évi 8,6% (nyolc egész hat tized százalék) ,
  16. július 1-jétől
  17. augusztus 3-áig évi 8,9% (nyolc egész kilenc tized százalék),
  18. augusztus 4-től a kifizetésig 34 660 773 (harmincnégymillió-hatszázhatvanezer-hétszázhetvenhárom) forintnak évi 8,9% (nyolc egész kilenc tized százalék) kamatát.” Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 500 000 (ötszázezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A tényállás [1] A felek között évek óta üzleti kapcsolat állt fenn, amelynek keretében a felperes takarmányt vásárolt fel az alperestől a takarmánykeverő üzemében való feldolgozás érdekében.
  19. december
  20. napján a felperes által már kifizetett 1290,1 tonna árpa, 1194,25 tonna búza és 5000 tonna kukorica volt az alperes birtokában. [2] A felek között
  21. évben összesen 3500 tonna – amelyből 500 tonna
  22. évi termésű – takarmánykukorica, 3000 tonna takarmánybúza és 3825 tonna takarmányárpa vonatkozásában jött létre adásvételi szerződés. A teljesítés helye 2000 tonna,
  23. augusztus 31-ig szállítandó takarmánykukorica esetében a felperes telephelye, a többi esetben az alperes telephelye, gépkocsira rakva. A mennyiségi átvétel a felperes mérlegelése alapján történt. A teljesítés ideje: búza és árpa estében
  24. július
  25. napja, a kukorica esetében a
  26. évi Szegedi Ítélőtábla III.Gf.30.178/2022/8 3 termésű 500 tonna mennyiségig
  27. április
  28. napja; 2x500 tonna mennyiségig
  29. december
  30. napja és 2000 tonna mennyiségig
  31. augusztus
  32. napja. [3] Az adásvételi szerződés a
  33. évi termésű 500 tonna búzára írásban, míg a többi esetben szóban jött létre. A felek szerződéses gyakorlata szerint a felperes – a
  34. évi termésű 500 tonna búza kivételével – az alperes által kiállított előlegbekérők alapján előleget fizetett, amelyről az alperes előlegszámlát, majd a termények átadását követően végszámlát állított ki. A termények átadásáról és a tulajdonátruházásról minőségi és mennyiségi átvételi jegyzőkönyvet vettek fel, amelyet mindkét fél aláírt. A megvásárolt vagy előleggel fedezett tételeket az alperes tárolta a saját kockázatára a tényleges elszállításig. [4] Az alperes
  35. második félévében küldte meg a felperesnek az az előlegbekérőket, amelyek apján a felperes a takarmányárpa esetében összesen – helyesen – 164 622 500 forint, a takarmánykukorica esetében összesen 142 625 000 forint, a takarmánybúza esetében összesen 132 000 000 forint vételárát az alperesnek megfizetett. [5] A felperes alkalmazottja, személy 1 neve
  36. május
  37. napján e-mailben tájékoztatta az alperest, hogy a
  38. május
  39. napján beérkezett mérésekben több eltérést tapasztaltak.
  40. május
  41. napján személy 1 neve az alperesnek megküldött e-mailben azt közölte, hogy a szerződött mennyiségen felül két kamion búza jött a telephelyre, amelyet a régi szerződéses áron tudnak megvásárolni.
  42. május
  43. napján személy 1 neve szintén emailben közölte, hogy a közelebbről meg nem jelölt tárolási veszteséget nem fogadják el, ragaszkodnak a teljes megvásárolt mennyiséghez. [6] A felperes a
  44. június
  45. napján kelt levelében kérte, hogy a már kifizetett és az alperesnél tárolt 229 030 kg takarmánybúzát és a 432 340 kg takarmányárpát
  46. június
  47. napján felleltározhassa. Kérte továbbá 88 660 kilogramm takarmánykukorica haladéktalan kiadását, és 2000 tonna beszállítása ütemezésének közlését. Ezt követően a levél a következőket tartalmazza: „Amennyiben a velem egyeztetett és általam jóváhagyott szállítási ütemezés legkésőbb
  48. junius 15.-ig nem készül el, úgy a 2000 tonna kukoricára vonatkozó megállapodásunktól elállok és a kifizetett 82 000 000 ft előleget kérem azonnali hatállyal visszafizetni.” [7] Az alperes az ugyanaznap kelt válaszában a leltározás elvégzése elől elzárkózott, és a felperesnél tartotta szükségesnek a készletegyeztetést, mert személy 1 neve szerint két kocsi búzával több került elszállításra. Utalt a porlási veszteségre, gázosítási költségre is, de ezt nem számszerűsítette. [8] A felperes szintén ugyanezen a napon megküldött levelében ismételten kérte, hogy az alperes tegye lehetővé a beszállított takarmány leltározását. Válaszában az alperes közölte, a
  49. június
  50. napján megküldött táblázat szerint az utolsó három kocsi minősül a szerződött mennyiségen felüli túlteljesítésnek, összesen 75 260 kilogramm. Mivel a búza szállítása még nem fejeződött be, akkor lehet elvégezni a teljes elszámolást, amikor a teljes mennyiség beszállítása megtörténik. Az árpa, búza és kukorica esetében
  51. óta göngyölített porlási veszteség olyan mértékű, amelyet a felperes által nyilvántartott készlet nem fog fedezni. A
  52. és
  53. közötti szerződések esetében a teljesítés helye az eladó által megjelölt telephely, felrakási hely volt. A felperes kimutatásai ennek ellenére a lerakási Szegedi Ítélőtábla III.Gf.30.178/2022/8 4 súlyt tartalmazzák, és jelentős a kettő közötti súlykülönbség. Emellett szükséges az összegszerűen meg nem jelölt tárolási díj felszámítása is. [9] Az alperes
  54. augusztus
  55. napján kelt levelében 16 400 000 forint meghiúsulási kötbér iránti igényt jelentett be, hivatkozva arra, hogy a felperes a
  56. június
  57. napján kelt levelében a 2000 tonna kukoricára vonatkozó szerződéstől elállt. [10] A felperes a
  58. szeptember
  59. napján kelt levelében a felek között
  60. évben létrejött szerződéseket felmondta, amelyet azzal indokolt, hogy a szerződések alperes általi teljesítéséhez fűződő érdeke megszűnt, mivel a teljesítési határidőben, majd sikertelen egyeztetéseket és felszólítást követően a terményeket nem adta át. A követelését az alábbiak szerint részletezte: [11] A felperes fenti levelében feltüntetett mennyiségű terményt részére az alperes nem adta át. A felperes az általa megfizetett vételárból 82 000 000 forintot megkapott, miután a rendőr főkapitányság neve által ...../.../
  61. bü. számon folytatott büntetőeljárásban az alperesnél – vagyonelkobzás biztosítása céljából – lefoglalt összeget a felperesnek rendelte kiadni. Az alperes azonban a további 34 660 773 forintot nem fizette vissza. [12] A felperes és a C... Zrt. között
  62. szeptember
  63. napján adásvételi szerződés jött létre 1200 tonna +/- 5%,
  64. évi termésű takarmánykukorica vonatkozásában 53 000 forint/tonna egységáron. A felperes a szerződés alapján 59 799 370 forint vételárat megfizetett és 1 128 290 kg terményt vett át. [13] A felperes és a D... Zrt. között 2020 október
  65. napján adásvételi szerződés jött létre 1000 tonna,
  66. évi termésű takarmánykukorica vonatkozásában 63 500 forint/tonna egységáron. A szerződés alapján a felperes 90 250 000 forintot vételárat fizetett meg. A felperes keresete és az alperes védekezése [14] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 116 880 773 forint, valamint 31 409 109 forint után
  67. július
  68. napjától
  69. december 31-éig 8,9 %, 34 660 773 forint után
  70. január
  71. napjától
  72. június 30-ig 8,9 %,
  73. július
  74. napjától
  75. augusztus
  76. napjáig 8,75 % és 116 880 773 forint után
  77. szeptember
  78. napjától a kifizetésig 8,6 % késedelmi kamat megfizetésére. Érvényesíteni kívánt jogként a Polgári Törvénykönyvről szóló
  79. évi V. törvény (Ptk.) 6:
  80. §

(1)bekezdését, 6:231. §
(1)bekezdését, 6:
  1. §-át, 6:
  2. §-árt, 6:
  3. §
(1)bekezdését és 6:155. §
(1)bekezdését jelölte meg. Előadta, a felek között adásvételi szerződések jöttek létre, amely alapján a teljes vételárat előlegként megfizette, azonban az alperes a saját szolgáltatását, az áru átadását nem teljesítette maradéktalanul. Emiatt a szerződéseket felmondta, amely következtében igényt Szegedi Ítélőtábla III.Gf.30.178/2022/8 tartott az általa visszafizetésére. 5 megfizetett, alperesi szolgáltatással nem ellentételezett vételár [15] A felperes keresetét 33 160 000 forinttal és annak
  1. október
  2. napjától járó késedelmi kamatával felemelte. Hivatkozott arra, a 2000 tonna terménykukoricára vonatkozó adásvételi szerződés felmondása miatt a megszűnt szerződéssel azonos célra új szerződéseket kötött, azonban a termény vételára magasabb volt, mint az alperessel megkötött szerződésben. Ezért a két vételár közötti különbözetet követelte a Ptk. 6:
  3. §-a alapján. Az alperes védekezése kapcsán kitért arra, írásban nem jött létre szerződés, mivel azt ugyan megküldte aláírva az alperesnek, de azt az alperes nem küldte vissza. A szerződést pedig nem mondta fel
  4. június
  5. napjára, azt csak kilátásba helyezte azt. [16] Keresetet utóbb leszállította, és az alperest 34 880 773 forint, valamint 31 409 109 forintnak
  6. július
  7. napjától
  8. december
  9. napjáig évi 8,9%, 34 660 773 forintnak
  10. január
  11. napjától
  12. június
  13. napjáig 8,9 %,
  14. július
  15. napjától
  16. augusztus
  17. napjáig 8,75 %, 116 880 773 forintnak
  18. szeptember
  19. napjától
  20. december
  21. napjáig 8,6 %,
  22. január
  23. napjától
  24. június
  25. napjáig 8,6%,
  26. július
  27. napjától
  28. augusztus
  29. napjáig 8,9%, 34 880 773 forintnak
  30. augusztus
  31. napjától a kifizetésig 8,9% késedelmi kamata, továbbá 33 160 000 forint megfizetésére kérte kötelezni. A keresetleszállítást azzal indokolta, hogy a nyomozóhatóság az alperesnél lefoglalt 82 000 000 forintot a lefoglalás megszüntetését követően
  32. augusztus
  33. napján a felperesnek kiutalta. [17] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Vitatta – a 82 000 000 forint vételárú, 2000 tonna takarmánykukorica kivételével – az át nem adott termény mennyiségét. Álláspontja szerint ugyanis a felperes nyilatkozatai a mennyiségek tekintetében ellentmondásosak, a pert megelőző leveleiben más összegeket jelölt meg. Utalt arra, a pontos mennyiség bizonyítására a felperes köteles. Állította, az írásbeli szerződések szerint az általa megjelölt telephelyek a teljesítési helyek, és a telephelyén nagyobb mennyiségű gabonát raktak fel, mint amely megérkezett a felperes telephelyére, és amellyel a felperes számolt. Ennek kapcsán állítási szükséghelyzetre hivatkozott, mivel a felperes nem csatolt 2015-
  34. évekre vonatkozó kimutatást, mérlegjegyeket és bevételezési okiratokat. Állította továbbá, a felperes tulajdonát képező gabona egy kisebb részét a felperes kapcsolt vállalkozásához, a C... Zrt.-hez szállították. Érvelése szerint a 2000 tonna kukorica vételára, 82 000 000 forint után késedelmi kamat fizetésére nem köteles, mivel az összeget a felperes feljelentése alapján indult büntetőeljárásban a nyomozó hatóság lefoglalta, így annak időpontjától az összeg nem volt a birtokában. [18] A fedezeti vétel kapcsán hivatkozott arra, a 2000 tonna takarmánykukoricára vonatkozóan a felek között
  35. március
  36. napján írásban létrejött adásvételi szerződéstől a felperes a
  37. június
  38. napján kelt nyilatkozatával
  39. június 15-i hatállyal, még a teljesítési határidőt megelőzően elállt. Megítélése szerint a fedezeti szerződésekben nem a piaci árnak megfelelő vételárat kötöttek ki, és a C... Zrt.-vel kötött szerződés azért sem fogadható el, mert e gazdasági társaság a felperes kapcsolt vállalkozása. [19] Az alperes viszont-keresetlevelet és kettő alkalommal beszámítást tartalmazó iratot is előterjesztett, azonban azokat a bíróság jogerősen visszautasította. Szegedi Ítélőtábla III.Gf.30.178/2022/8 6 Az elsőfokú ítélet [20] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 34 880 773 forintot, valamint 31 409 109 forintnak
  40. július
  41. napjától
  42. december
  43. napjáig évi 8,9%, 34 660 773 forintnak
  44. január
  45. napjától
  46. június
  47. napjáig 8,9%,
  48. július
  49. napjától
  50. augusztus
  51. napjáig 8,75%, 116 880 773 forintnak
  52. szeptember
  53. napjától
  54. december
  55. napjáig 8,6%,
  56. január
  57. napjától
  58. június
  59. napjáig 8,6%,
  60. július
  61. napjától
  62. augusztus
  63. napjáig 8,9%, 34 880 773 forintnak
  64. augusztus
  65. napjától a kifizetésig 8,9%, továbbá 32 281 245 forintot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az alperest a felperes javára 5 816 700 forint perköltség megfizetésére. Határozatának indokolásában rögzítette, a perben nem volt vitás, hogy a felek között adásvételi szerződés jött létre, amelynek teljesítéseként a felperes átutalta az alperes részére a vételárat, így az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a szerződést teljesítette. Nem fogadta el az alperes állítási szükséghelyzetre való hivatkozását, és a teljesítéssel összefüggésben a tényállítását hiányosnak ítélte, amely miatt úgy tekintette, hogy az érdemi vitatást ellenkérelme nem tartalmaz. Nem találta bizonyítottnak az alperes teljesítését, mivel személy 1 neve tanúvallomásában nem tudott konkrét nyilatkozatot tenni, és szakértő 1 neve könyvszakértő sem tudta azt megállapítani a rendelkezésre bocsátott hiányos iratanyagból. Ezért arra a következtetésre jutott, hogy az alperes köteles az előlegszámlákban szereplő, áruval nem fedezett vételár visszafizetésére, amelynek összegét az ítélet tényállásában 34 660 773 forintban határozta meg. Megalapozottnak ítélte 82 000 000 forintot illetően a késedelmi kamat követelést, mivel a büntetőeljárásban történő lefoglalás nem a teljesítés módja, és a felperes csak a lefoglalás megszüntetésekor és a részére történő kifizetés után jutott hozzá az őt megillető vételárhoz. [21] Nem találta bizonyítottnak azt sem, hogy a 2000 tonna mennyiségű takarmánykukorica esetében az adásvételi szerződés írásban jött létre. A szerződés létrejöttét ugyanis nem támasztja alá a per során becsatolt aláírt okirat, mivel az alperes a maga részéről ilyet bármikor kitölthetett, és a felperes részére történő megküldését pedig semmi nem igazolja. Az okiratot továbbá az alperes az érdemi tárgyalási szakban nyújtotta be, azonban az utólagos bizonyítás egyik feltétele sem állt fenn, ezért az nem volt figyelembe vehető. Rámutatott, e szerződést nem a felperes elállása szüntette meg, mivel a
  66. június 4-i levél csupán kilátásba helyezte az elállást, de ténylegesen a felperes azt nem közölt az alperessel, hanem a szerződést
  67. szeptember
  68. napján mondta fel, az alperes szerződésszegése miatt. [22] A fedezeti vétellel összefüggésben – idézve a BH
  70. számon közzétett eseti döntést – kifejtette, a fedezeti vételárnak nem kell feltétlenül megfelelnie a piaci vételárnak, ugyanakkor a fedezeti vételnek észszerű időben és ésszerű vételáron kell megtörténnie. A vétel idejét észszerűnek tekintette a
  71. augusztus
  72. napján lejárt teljesítési határidő alapján, és szakértő 2 neve igazságügyi szakértő kiegészített szakvéleményére figyelemmel megállapította, a fedezeti vételár nem tért el olyan nagy mértékben a piaci vételártól, amelynek következtében az azt meghaladó részt a felperesnek kellene viselnie. A piaci ártól való eltérés esetén a felróhatóságát vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a fedezeti vétel nem csak az időpontjában jellemző piaci átlagáron, hanem észszerű mértéknek megfelelő szórás mellett is megfelel az elvárhatóság Szegedi Ítélőtábla III.Gf.30.178/2022/8 7 követelményének. Ezért az 1 128 290 kg-os fedezeti vétel esetében 12 forint/kg, míg a 871 710 kg-os fedezeti vétel esetében 21,5 forint/kg alapulvételével határozta meg a többletkiadást mindösszesen 32 281 245 forint összegben. [23] A beszámítási kifogás és a viszontkereset alátámasztására az alperes által bejelentett bizonyítást a beszámítást tartalmazó irat és a viszontkereset-levél visszautasítása miatt mellőzte. Szükségtelennek tartotta dr. személy 1 neve tanúkénti meghallgatását, mivel a kötbér írásbeli kikötésének hiányában az esetleges szóbeli nyilatkozatok közömbösek, a teljesítésre vonatkozóan pedig a tanúvallomástól nem várható érdemi információ akkor, amikor maga az alperes ezres nagyságrendűnek állítja csak azoknak a mérlegjegyeknek a mennyiségét, amelyeknek ő maga a birtokában van, és amelyek csatolását elmulasztotta. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem. [24] Az ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, elsődlegesen annak részbeni megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását, másodlagosan hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Hivatkozott arra, az elsőfokú bíróságnak a bizonyítékokkal ellentétben álló megállapításaival szemben a takarmánykukorica esetében 500 tonna
  73. évi termésű, míg 2 000 tonna mennyiségnek a teljesítési időpontja
  74. augusztus
  75. napja, továbbá a felek között minden esetben – a per során általa csatolt – írásbeli szerződés jött létre, a
  76. április 5-i szerződésnél nem volt előlegszámla, illetve a végszámla nem minden esetben a fizikai teljesítés után került kiállításra. A búza és árpa esetében
  77. júniusában és júliusában küldte meg az előlegbekérőt, a terményt minden esetben a felperes szállította el az alperes telephelyéről, és a felperes által vélelmezett hiány jelentős részben az alperesi teljesítés helyén mért súly és a felperesi telephelyen mért súly negatív különbözete. [25] Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem bocsátotta a szakértő rendelkezésére a felperes válasziratához mellékelt mérlegjegyeket és az azokhoz tartozó bevételezési bizonylatokat, amelyek alátámasztják az állítási szükséghelyzet fennálltát. Kiemelte, miután az alperes telephelye volt a teljesítés helye, az elszámolás alapjául nem a felperes telephelyén mért súlyt kell figyelembe venni. A felperes pedig sem okirattal, sem szakvéleménnyel nem bizonyította a három előlegszámlával érintett takarmány mennyiség teljesítésének az elmaradását, a hiány mértékét. [26] Álláspontja szerint a 2 000 tonna takarmánykukorica tárgyában megkötött adásvételi szerződés kapcsán nem tanúsított szerződésszegő magatartást, és a felperes a szerződéstől a
  78. augusztus 31-i teljesítési határidőt megelőzően, a
  79. június
  80. napján kelt nyilatkozatával elállt. Ezért a felperes fedezeti vásárlásból eredő kár megtérítésére nem jogosult. Érvelése szerint a felperes a perben nem igazolta kárenyhítési kötelezettsége teljesítését, azt, hogy az adott időpontban a piacon a legkedvezőbb áron vásárolt. Az elsőfokú bíróság pedig nem térhetett volna el szakértő 2 neve igazságügyi szakértő szakvéleményében megállapított ártól, különös tekintettel arra, hogy a gabona kereskedelemben az 1-1,5%-os árrések a jellemzőek. Kitért arra, a felperes a D... Zrt-vel a szerződést indokolatlanul későn kötötte meg, amikor a kukorica aratása a végéhez közeledett és az általános tendencia szerint az aratás alatt a legolcsóbb a termények ára. Véleménye szerint a C... Zrt-vel megkötött Szegedi Ítélőtábla III.Gf.30.178/2022/8 8 szerződés ára sem fogadható el, mivel ezen gazdasági társaságnak a felperessel egyezően 100%-ban személy 2 neve a tagja, a gazdasági társaságok így kapcsolt vállalkozásnak minősülnek. [27] Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság – az indokok megjelölése nélkül – mellőzte személy 3 neve, személy 4 neve, személy 5 neve és személy 6 neve tanúkénti meghallgatását, valamint a szakértők meghallgatását. Szükségesnek tartotta dr. személy 1 neve tanúkénti meghallgatását, mivel nyilatkozni tudott volna a szerződéses feltételekről, körülményekről, a teljesítésről, a szállítások lebonyolításáról, szóbeli egyeztetésekről, mint a jogvita eldöntése szempontjából lényeges körülményekről és ellentmondás esetén lehetőség nyílt volna személy 2 neve tanúval való szembesítésére. [28] A késedelmi kamat igényt a
  81. szeptember
  82. napját megelőző időre és a lefoglalás miatt a 82 000 000 forint esetében nem tartotta megalapozottnak. A perköltséget illetően utalt arra, felperes a leszállított követelés tekintetében pervesztes, ezért annak viselésére a felek a pernyertesség-pervesztesség arányában kötelesek. [29] A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. Nem vitatta, hogy a takarmánykukorica esetében 500 tonna
  83. évi termésű, és 2 000 tonna mennyiség
  84. augusztus
  85. napjáig szállítandó, amely körülményeknek azonban a jogvita mikénti elbírálása szempontjából nincs jelentősége. Állította, egy szerződést foglaltak írásba, amely esetében nem volt előlegszámla. Hangsúlyozta, az alperes által kimutatott súlykülönbözet elenyésző, és a szóbeli megállapodás szerint a mérlegelés és ennek megfelelően a teljesítés helye a felperes telephelye volt. Kitért arra, az alperesnek kellett a perben bizonyítania, hogy a szerződésnek megfelelően kifizetett terményeket hiánytalanul átadta. Az alperes pedig állított ki mérlegjegyeket, amelyeknek a nyilvántartásában szerepelnie kellett, illetve rendelkezésére kellett állnia. Érvelése szerint a
  86. június
  87. napján kelt levelében az „amennyiben” kifejezés szerepel, amelyből következően csupán egy jövőbeni cselekvést helyezett kilátásba, és ekkor nem állt el a szerződéstől. [30] Hivatkozott arra, a késedelmi kamat kezdő időpontját a perben az alperes kizárólag a 82 000 000 forint vonatkozásában vitatta, amely esetében azonban az alperes nem a lefoglalt összeggel tartozott, hanem általában a vételár pénzben helyettesíthető tőkeösszegével, így azt más forrásból is köteles lett volna megfizetni. A lefoglalás az alperes érdekkörében jelentkező olyan körülmény, amelynek következményei nem háríthatók a felperesre. A perköltség kapcsán megjegyezte, a kereset leszállításával érintett összeget az alperes önként nem teljesítette, azt a nyomozó hatóság utalta át. Az ítélőtábla döntésének indokai [31] A fellebbezés alaptalan. [32] A polgári perrendtartásról szóló
  88. évi CXXX. törvény (Pp.)
  89. §
(1)bekezdése szerint a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét az erre irányuló fellebbezési Szegedi Ítélőtábla III.Gf.30.178/2022/8 9 kérelemre, csatlakozó fellebbezésre, ellenkérelemre, azok korlátai között gyakorolja. Ilyen korlátnak minősülnek a fellebbezés 371. §
(1)bekezdésében megjelölt tartalmi követelményei körében előadottak. E jogszabályi rendelkezésből következik, hogy korlátot nemcsak az képez, hogy a fellebbező fél milyen tartalmú másodfokú döntést kér, hanem az is, hogy ezt milyen indokkal teszi, melyik eljárási vagy anyagi jogszabály megsértésére hivatkozik. [33] Ennek megfelelően a felülbírálat keretében – figyelemmel a fellebbezés indokaira – az ítélőtábla egyrészt vizsgálta a Pp. 369. §
(1)bekezdése szerinti felülbírálati jogkörében, hogy sértett-e eljárási szabályt az elsőfokú bíróság az alperes által megjelölt tanúk és a szakértők meghallgatásának mellőzésével, másrészt a Pp. 369. §
(3)bekezdés a) pontja szerinti felülbírálati jogkörében eljárva azt, hogy a tényállás módosítható-e, míg a Pp. 369. §
(3)bekezdés c) pontja szerinti felülbírálati jogkörében azt, helyesen jutott-e az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, miszerint az alperes köteles a szolgáltatással nem ellentételezett vételárat annak késedelmi kamatával visszafizetni, valamint a felek közötti szerződésben és a fedezeti szerződésben kikötött ellenérték közötti különbséget megfizetni. [34] Elsőként az ítélőtábla a felek közötti adásvételi szerződések formáját, a jogvita mikénti elbírálása szempontjából lényeges tartalmát és a szerződések megszűnésének módját, idejét vizsgálta. [35] A felek között
  1. évben összesen 3500 tonna takarmánykukorica, 3000 tonna takarmánybúza és 3825 tonna takarmányárpa vonatkozásában adásvételi szerződések jöttek létre, amelynek tényét az alperes sem az elsőfokú eljárásban, sem a fellebbezésében nem vitatta, mint ahogyan az azokban meghatározott vételár összegét (összesen 439 247 000 forint) és a felperes általi megfizetését sem. Fellebbezésében ugyanakkor az elsőfokú bíróságnak a szerződések szóbeli létrejöttére vonatkozó megállapításával szemben állította, valamennyi esetben volt írásbeli szerződés. [36] A felperes keresetleveléhez a
  2. évben létrejött adásvételi szerződések közül a 2018 évi termésű 500 tonna takarmánykukoricát érintően csatolt olyan okiratot, amelyet mindkét fél aláírt. Ezen okirat kelte
  3. április
  4. napja, amelyet követően – a keresetlevélhez csatolt bankszámla kivonatokból kitűnően – az abban meghatározott vételárat a felperes
  5. április
  6. napján fizette meg. E szerződés esetében a felperes előlegszámlát nem is csatolt. Ezek alapján megállapítható, hogy 500 tonna 2018 évi termésű takarmánykukorica esetében a felek között az adásvételi szerződés írásban jött létre, amely adásvételi szerződésből kitűnik az is, hogy az abban megjelölt mennyiségű takarmánykukorica nem
  7. évi, hanem
  8. évi termésű. Ezért az ítélőtábla tényállást akként módosította, hogy
  9. évben a takarmánykukorica esetében 500 tonna mennyiség 2018 évi termésű volt, amelyre az adásvételi szerződés írásban jött létre, és a vételár megfizetése előleg számlák nélkül történt. [37] Helyesen állapította meg ugyanakkor az elsőfokú bíróság, hogy
  10. évben a további szerződések szóban jöttek létre. A felperes a keresetlevelében előadta, a felek között szóban jöttek létre a szerződések, amellyel ellentétes nyilatkozatot a perben nem tett. Az elsőfokú eljárásban az alperes a 2000 tonna mennyiségű takarmánykukorica kivételével – fellebbezési állításával szemben – mindkettő peres fél által aláírt okiratokat nem nyújtott be, a Szegedi Ítélőtábla III.Gf.30.178/2022/8 10
  11. sorszám alatti, visszautasított beszámítást tartalmazó iratához is csupán kettő, aláírás nélküli okiratot csatolt. [38] A 2000 tonna mennyiségű takarmánykukoricára vonatkozóan írásbeli adásvételi szerződést, mint bizonyítékot az alperes az elsőfokú eljárásban a perfelvételt lezáró végzés meghozatalát követően bocsátotta rendelkezésre, amelyre kizárólag Pp.
  12. §-ában foglaltaknak megfelelően van lehetőség. Az alperes az okirat benyújtásakor arra hivatkozott, hogy azt a bíróság kérte, azonban ekörben az elsőfokú bíróság nem végzett olyan anyagi pervezetést, amely miatt az okirat benyújtása a Pp.
  13. §
(1)bekezdés d) pontja alapján lehetővé vált volna. Azt pedig az alperes nem is állította és valószínűsítette, hogy az okiratról önhibáján kívül később szerzett volna tudomást [Pp. 220. §
(1)bekezdés a) pont és
(2)bekezdés], vagy az ellenbizonyítás lehetőségét utólagosan ismerte volna fel [Pp. 220. §
(1)bekezdés b) pont és
(3)bekezdés], továbbá ellenkérelemét nem változtatta meg [Pp. 220. §
(1)bekezdés c) pont] és új tényt sem állított [Pp. 220. §
(1)bekezdés e) pont]. Emiatt utólagos bizonyításnak nem volt helye, amelynek következménye a Pp. 220. §
(7)bekezdése alapján, hogy az okiratot bizonyítékként nem lehet figyelembe venni. Nem állt tehát rendelkezésre a perben olyan okirati bizonyíték, amely az 500 tonna mennyiségű
  1. évi termésű takarmánykukoricán kívül a szerződések írásbeli létrejöttét -vagy akár utólagos írásba foglalását – alátámasztotta volna. Amennyiben ilyen okiratok készültek volna, azoknak az alperesnek is rendelkezésére kell állnia, így azt csatolnia kellett volna, amely kapcsán pedig akadályra sem az elsőfokú eljárásban, sem fellebbezésében nem hivatkozott. Megjegyzi csupán az ítélőtábla, az okirat felek általi aláírása ellenére a szerződés írásbeli létrejötte nem is állapítható meg. A felperes előadta, hogy az általa aláírt okiratot megküldte az alperesnek, amelyet az alperes nem vitatott, és nem állította, hogy a szerződéses ajánlat megtételére és elfogadására ugyanazon a helyen került volna sor. A szerződés létrejöttéhez a Ptk. 6:
  2. §
(1)bekezdése alapján szükséges az elfogadó jognyilatkozat hatályossá válása, amely a Ptk. 6:5. §
(2)bekezdés szerint a távollevők között tett jognyilatkozat esetében a címzetthez való megérkezéssel történik meg. A szerződés írásbeli létrejöttéhez tehát szükséges az is, hogy az alperes elfogadó jognyilatkozatáról a felperes a Ptk. 6:65. §
(1)bekezdés b) pontja szerinti határidőben tudomást szerezzen. Ilyen állítást azonban a perben az alperes nem tett. Önmagában ezért az okirat nem bizonyítja a szerződés írásbeli létrejöttét. [39] Ugyancsak alaptalanul kifogásolta az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróságnak azt a ténymegállapítását, miszerint a végszámlák kiállítása a fizikai teljesítést követően történt. Erre vonatkozó tényállítást a felperes keresetlevelében tett, amelyet az alperes nem vitatott az elsőfokú eljárásban, és ezzel ellenkező tényállítást sem tett, így azt a Pp. 203. §
(2)bekezdés a) pontja alapján nem vitatottnak kell tekinteni. Ezért azt az elsőfokú bíróság a Pp. 266. §
(1)bekezdése alapján elfogadhatta, mivel azzal szemben kétely nem merült fel, ugyanis azzal ellentétes peradat nem állt rendelkezésre, ilyet az alperes fellebbezésében sem jelölt meg. [40] Helyesen hivatkozott azonban az alperes arra, hogy a bizonyítékokkal ellentétesen állapította meg az elsőfokú bíróság a 2000 tonna mennyiségű takarmánykukorica teljesítési határidejét és az előleg bekérők alperes általi megküldésének idejét. A 2000 tonna mennyiségű takarmánykukorica átadásának teljesítési határideje ugyanis a felek egyező nyilatkozata alapján
  1. augusztus
  2. napja, míg az előlegbekérők megküldésének ideje a felperes által a keresetlevélhez mellékelt bankszámla kivonatokra figyelemmel
  3. második Szegedi Ítélőtábla III.Gf.30.178/2022/8 11 fele. E körülményeknek azonban a jogvita mikénti eldöntése szempontjából jelentősége nem volt. [41] Az elsőfokú bíróság a felek között létrejött adásvételi szerződések tartalma kapcsán megállapította, hogy a
  4. augusztus
  5. napjáig szállítandó 2000 tonna takarmánykukorica kivételével a teljesítés helye az alperes telephelye, és a mennyiségi átvétel a felperes mérlegelése alapján történt. Ez tartalma szerint azt jelenti, hogy a felperes által mért mennyiség tekintendő teljesítettnek, tehát a teljesítés lényegében ezzel a méréssel történik meg, a teljesített mennyiségre a felperes mérése irányadó. Az elsőfokú bíróság ennek megfelelően a felperes által mért mennyiséget vette figyelembe teljesítettként. Az alperes ezzel szemben állította, a teljesített mennyiséget a telephelyén mért súly alapján kell meghatározni, amely kapcsán a másodfokú eljárásban kifejezetten az írásbeli szerződésekben foglaltakra utalt (Gf.III.30.178/2022/
  6. számú beadvány). A
  7. évi termésű 500 tonna takarmánykukorica kivételével azonban írásbeli szerződésekre vonatkozó okiratok a
  8. évi adásvételi szerződések esetében nem álltak rendelkezésre a perben, és személy 2 neve tanúvallomásából sem lehet kizárólag olyan következtetést levonni, amely az alperes állítását támasztaná alá. Kétségtelen, a tanú nyilatkozott arról, hogy az alperesi telephelyen is történhetett mérés, azonban ezt követően azt mondta el, hogy a felperes telephelyén végzett hiteles mérés alapján történt az elszámolás és a teljesítés igazolása (5.G.20.086/2020/
  9. számú jegyzőkönyv
  10. oldal
  11. bekezdés). Ezért e körben az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat nem mérlegelte okszerűtlenül, az ugyanis csak akkor állapítható meg, ha a tényállás iratellenes, hiányos vagy logikai ellentmondásokat tartalmaz, továbbá, ha a bizonyítékokból csak a fellebbezéssel támadott határozattól eltérő ténybeli következtetésre lehet jutni. Miután pedig az alperes a teljesítés helye kapcsán az állítását írásbeli szerződésekre alapította, és nem hivatkozott arra, hogy azok nem állnának rendelkezésre, az alperes által létezőnek állított okiratok tartalmának megállapítására tanúbizonyítás lefolytatásának nincs helye. Nem volt ezért szükséges dr. személy 1 neve tanúkénti meghallgatása a felek között létrejött szerződéseknek a jogvita elbírálása szempontjából lényeges tartalmát illetően. [42] A felperes
  12. szeptember
  13. napján kelt nyilatkozatával 1000 tonna takarmánybúzára, 825 000 kg takarmányárpára, 500 tonna és 2000 tonna takarmánykukoricára vonatkozó adásvételi szerződéseket felmondta. Az alperes a 2000 tonna takarmánykukorica esetében vitatta, hogy az adásvételi szerződés ekként szűnt meg, mivel álláspontja szerint ettől a szerződéstől a felperes a
  14. június
  15. napján kelt nyilatkozatával elállt. A felperes
  16. június
  17. napján kelt levelében – egyebek mellett – a 2000 tonna takarmánykukorica szállítási ütemezésének közlését kérte, amelynek elmulasztása esetére nyilatkozott akként, hogy ettől a szerződéstől eláll. Az „amennyiben” kifejezés folytán a felperes elállással kapcsolatos nyilatkozata feltételes módú, amely azonban egyben nem jelenti azt, hogy a Ptk. 6:
  18. §-a folytán megfelelően alkalmazandó Ptk. 6:
  19. §
(1)bekezdése szerint a nyilatkozata hatályának beálltát tette volna függővé. E jogszabályi rendelkezés értelmében, ha a felek a szerződés hatályának beálltát bizonytalan jövőbeli eseménytől tették függővé, a szerződés hatálya a feltétel bekövetkeztével áll be. A szabályozás tehát a szerződés, illetve az egyoldalú jognyilatkozat hatályára vonatkozik, ezért azok hatályának jövőbeli bizonytalan eseménytől való függővé tételéhez szükséges a szerződés létrejötte, Szegedi Ítélőtábla III.Gf.30.178/2022/8 12 illetve a jognyilatkozat megtétele. Ettől eltérő eset, ha a felek valamely jognyilatkozat tényleges megtételét vagy annak lehetőségét teszik függővé valamely feltételtől. Ekkor ugyanis – erre vonatkozó jogszabályi rendelkezés hiányában – önmagában a feltétel bekövetkeztéhez a felek jogviszonyát alakító jogkövetkezmény nem fűződik. A felperes
  1. június 4-i nyilatkozata azt tartalmazza, hogy a szállítás ütemezésének megadott időn belüli közlésének elmaradásakor eláll. A feltétel bekövetkeztéhez a felperes egy cselekvő magatartást kötött, amely következtében a nyilatkozata akként értelmezendő, hogy a feltétel bekövetkeztekor, a későbbiekben teszi meg az elállásra vonatkozó jognyilatkozatát. A felperes tehát arra utalt, hogy a szállítás ütemezésének közlése hiányában miként fog eljárni. Az okiratból így nem következik, hogy az abban foglalt nyilatkozatával a szerződéstől elállt volna, és csupán annak hatályát tette volna függővé a feltételtől. Ezért a 2000 tonna takarmánykukoricára vonatkozó adásvételi szerződést – mint ahogyan azt az elsőfokú bíróság helyesen megállapította – a felperes
  2. június 4-i nyilatkozata nem szüntette meg, az a szerződés is a felperes
  3. szeptember
  4. napján kelt nyilatkozatával szűnt meg. [43] Ezt követően vizsgálta az ítélőtábla, hogy a felperes által felmondott adásvételi szerződések esetében az alperes köteles-e a vételár valamely részének visszafizetésére. A Ptk. 6:
  5. §
(1)bekezdése értelmében alkalmazandó a Ptk. 6:212. §
(2)bekezdése alapján a szerződés felmondással történő megszüntetése esetén a feleknek el kell számolniuk egymással a szerződés megszűnése előtt már teljesített szolgáltatásokkal. A felek között ilyenkor tehát egy elszámolási viszony keletkezik: a már nyújtott szolgáltatás pénzbeli ellenértékét meg kell fizetni, illetve fordított esetben, ha az ellenszolgáltatást a másik fél nem teljesítette, a pénzbeli szolgáltatást kell visszafizetni. Jelen esetben az adásvételi szerződések megszűnését megelőzően a felperes a teljes vételárat megfizette az alperes részére, míg az alperes adott át árut, amelynek mennyisége a felek között vitás volt. Ezért abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy mekkora az átadott termények mennyisége és annak ellenértéke, és így van-e a vételárból a felperesnek visszajáró rész. [44] A felperes keresetében előadta, hogy az alperes az 500 tonna mennyiségű, 19 300 000 forint vételárú terménykukoricából 84 240 kg-ot, a 825 000 kg mennyiségű takarmányárpából 282 730 kg-ot, az 1000 tonna takarmánybúzából 422 760 kg-ot nem teljesített, és a 2000 tonna takarmánykukorica átadása teljes egészében nem történt meg. Az alperes írásbeli ellenkérelmében ezt – a 2000 tonna takarmánykukorica kivételével – vitatta, ellentmondásosnak tartotta a felperesnek a peres eljárást megelőzően írt leveleihez képest. Ezt követően a felperes válasziratában kifejtette, hogy az át nem adott mennyiségek számításánál a
  1. december 31-i állapotból indult ki, mivel ezen időpontra vonatkozóan az alperes nyilatkozott arról, hogy a felperes által kifizetett 1290,1 tonna árpa, 1194,25 tonna búza és 5000 tonna kukorica van a birtokában. Ehhez hozzászámította a
  2. évben általa kifizetett termények mennyiségét, majd ebből levonta az átadott termények nála mérlegelt mennyiségét, amelyek esetében figyelembe vette az egyes szerződéses tételeket követően kiállított végszámlákat, mivel azokban az alperes tüntette fel az elszállított mennyiséget. Utalt Szegedi Ítélőtábla III.Gf.30.178/2022/8 13 arra, a peres eljárást megelőző levelei ettől a számítástól azért térnek el, mert a búza esetében a
  3. december 31-i állapotra tévesen más összeget vett alapul, és időközben történtek az alperes részéről teljesítések. Ezért a felmondásában nem megjelölt szerződéseket teljesítettnek tekintette, és a felmondásban feltüntetett szerződések vonatkozásában érvényesítette a perben a vételár visszakövetelése iránti igényét, amely szerződések esetében részletezte, hogy milyen mennyiségű terményt adott át részére az alperes a peres eljárás megindításáig (keresetlevél F/
  4. számú melléklete). A felperes csatolta továbbá a
  5. december 31-i fordulónapra az alperes által kiállított tárolási nyilatkozatot (15/F/
  6. sorszám alatt), amely nyilatkozat megtételét és annak tartalmát az alperes nem vitatta, mint ahogyan azt sem, hogy a felperes által hiányosan teljesítettként megjelölt szerződéses tételeken túlmenően végszámlát állított ki. A 15/F/
  7. szám alatt csatolt kimutatás alapján pedig megállapítható az is, hogy a felperes a takarmányárpa esetében figyelembe vette a C... Zrt.-hez szállított mennyiséget, míg a takarmánybúza esetében a tárolási nyilatkozatban foglalt adattal számítva (annak 248 140 kggal magasabb értéke miatt) alakul eltérően a felperes összesítése. Ezáltal a felperesi számítás követhető, amelyet az alperesnek nem elegendő általánosságban vitatni, hanem meg kell jelölnie, hogy miként teljesített a felperes előadásához képest több mennyiséget. [45] Az átadott mennyiségek elszámolásában alperes által kiállított tárolási nyilatkozat adatai így kiindulópontot képeznek
  8. december
  9. napjára, amelyhez számítandó átadandó mennyiségként a
  10. évben létrejött adásvételi szerződések szerinti mennyiségek. A
  11. december
  12. napját követő szállításokat pedig a keresetlevél F/
  13. számú melléklete, továbbá a takarmánybúza és takarmányárpa esetében a 15/F/
  14. számon, míg a takarmánykukorica esetében a 6/A/
  15. számon csatolt kimutatás tartalmazza. Az alperes sem az elsőfokú eljárásban, sem fellebbezésében nem jelölte meg pontosan és határozottan, hogy a felperes kimutatásaiban feltüntetettekhez képest más időpontban és mennyiségben is történt volna termény átadása. Előadta ugyanakkor, hogy a telephelyén történt mérlegelés adatait kell figyelembe venni az átadott mennyiség esetében, amely eltérések a felperes által becsatolt mérlegjegyekkel és bevételezési bizonylatokkal érintett szállítások esetén megállapíthatók, míg az egyéb szállításokkal összefüggésben – a mérlegjegyek és bevételezési bizonylatok felperes általi benyújtásának hiányában – állítási szükséghelyzetre hivatkozott. [46] Tény, a felperes által 15/F/14-
  16. szám alatt csatolt mérlegjegyek és a bevételezési bizonylatok adatai szerint a felperes által a felmondott szerződésekre figyelembe vett – a keresetlevél F/
  17. számú mellékletében megjelölt – szállítások esetében a felrakás és a lerakás helyén végzett mérések között mutatkozik különbség. Ennek azonban – az alperes érvelésétől eltérően – nincs jelentősége, mivel a már kifejtettek szerint a felek e szerződései szerint a felperes telephelyén történt mérések az irányadók a teljesített mennyiségre. Ezért e körben az alperes telephelyén végzett mérések eredménye alapján nem lehet megállapítani a felperes által elismertnél nagyobb mennyiségű teljesítést. [47] A felperes által felmondott szerződésekre teljesített mennyiségként kívánta elszámolni az alperes a keresetlevél F/
  18. számú mellékletében megjelölteken túlmenő szállítások esetén a felrakás helyén és a lerakás helyén mért mennyiség különbségét is 2015 évre visszamenőlegesen. Ezen szállításokat érintően a perben nem állt rendelkezésre mérlegjegy, és az alperes nem jelölte meg azt a mennyiséget, amellyel megítélése szerint nagyobb az átadott termény mennyisége. Az alperes a pontos mennyiség kapcsán állítási szükséghelyzetre hivatkozott, amely azonban nem áll fenn. Szegedi Ítélőtábla III.Gf.30.178/2022/8 14 Ehhez a Pp.
  19. §
(1)bekezdése alapján négy konjunktív feltétel szükséges: a fél valószínűsíti, hogy a határozott tények állításához szükséges információval kizárólag az ellenérdekű fél rendelkezik [
  1. a)pont]; igazolja, hogy az információ megszerzése és megtartása érdekében a szükséges intézkedéseket megtette [
  2. b)pont]; az ellenérdekű fél bírói felhívásra sem adja meg az információt [
  3. c)pont]; az ellenérdekű fél nem valószínűsíti az
  4. a)és
  5. b)pontban foglaltak ellenkezőjét [
  6. d)pont]. Állítási szükséghelyzet akkor áll fenn, ha a hivatkozó fél önhibáján kívül nem rendelkezik a védekezését megalapozó összes tény, körülmény ismeretével. A konkrét ismeret hiánya azonban nem mentesíti a védekezéshez szükséges tényállítása előadásától. A Pp. miniszteri indokolása az állítási szükséghelyzetet „másodlagos állítási kötelezettségként”, az előadott tényállításhoz szükséges információként értelmezi, mivel az igényt megalapozó elsődleges tényeket a félnek magának kell előadnia. Az állítási szükséghelyzet esetén tehát a félnek valószínűsítenie kell, hogy az adott tények állításához szükséges információval csak az ellenérdekű fél rendelkezik (hasonlóan: Kúria Pfv.II.21.156/2019/6. szám). [48] Kétségtelen, a bevételezési bizonylatot a felperes állította ki, azonban a mérlegjegyek alapján állítást lehet tenni arra nézve, hogy az alperes álláspontja szerint milyen további mennyiségű termény elszállítása történt meg. Az alperesnek pedig a saját telephelyéről történő elszállítás esetén az ott végzett mérlegelésről információval rendelkeznie kell, mint ahogyan a mérlegjegyekkel is, míg amennyiben az elszállítás máshonnan történt, a mérlegjegy onnan is beszerezhető. Az alperes maga is azt állította, hogy nagy mennyiségű mérlegjeggyel rendelkezik. Ezért nem állapítható meg, hogy kizárólag a felperes rendelkezne azzal az információval, hogy a termények felrakodásának helyén milyen mennyiséget mérlegeltek. Ezért e tény tekintetében az alperes nincs állítási szükséghelyzetben, így nem mentesülhetett annak előadása és bizonyítása alól, hogy álláspontja szerint milyen mennyiséget kell teljesítettnek tekinteni a részéről. Ennek hiányában nem lehetett és kellett vizsgálni, hogy a felrakás és a lerakás helyén történt mérlegelések között volt-e különbség, és azt, hogy mely mérlegelés alapján kell meghatározni a teljesített mennyiséget. A felperes által elismerten túlmenően termény átadása így a korábbi esetleges eltérő mérlegelés miatt sem volt megállapítható. [49] Mindezek alapján a felperes által felmondott szerződések esetében az átadott mennyiségeket illetően nem volt szükséges további bizonyítás lefolytatása, így szakértő 1 neve igazságügyi könyvszakértő szakvéleményének kiegészítése, a szakértő és a tanúk meghallgatása sem. [50] Alaptalanul kifogásolta ezért az alperes fellebbezésében, hogy a részéről a felperes által elismert mennyiségen túlmenő teljesítést figyelembe lehetne venni a felmondott szerződések kapcsán. Az alperes pedig fellebbezésében egyéb okból nem hivatkozott arra, hogy nagyobb mennyiségű terményt adott volna át. A felperes keresetében előadottakkal megegyezően így az alperes a 2000 tonna takarmánykukoricán túlmenően 422 760 kg takarmánybúzát, 282 730 kg árpát és 82 240 kg takarmányárpát nem adott át, amely mennyiségre eső, az alperes által visszafizetendő vételárrész – 82 000 000 forint megtérülésére tekintettel – mindösszesen 34 660 773 forint. Az elsőfokú bíróság ezt az összeget rögzítette az ítélete tényállásának [3] bekezdésében, amely megfelel a felperesi számításnak. Ehhez képest az elsőfokú ítélet rendelkező részében elírás folytán tévesen került feltüntetésre az összeg 34 880 773 forintban, és az ebből eredő számítási hiba miatt a 2020. Szegedi Ítélőtábla III.Gf.30.178/2022/8 15 szeptember 1. napjától járó kamat alapját képező összegek is. A másodfokú bíróság az elírást hivatalból észlelte, ezért a Pp. 352. §
(1)bekezdése és
  1. §-a alapján szükséges volt e körben az elsőfokú bíróság ítéletének kijavítása. [51] A visszajáró vételárat illetően az elsőfokú bíróság – a kereseti kérelemnek megfelelően – kötelezte az alperest késedelmi kamat megfizetésére, amely kapcsán az alperes a fellebbezésében vitatta, hogy
  2. szeptember
  3. napját megelőzően is már késedelemben lett volna. Az elsőfokú eljárásban ezzel szemben ellenkérelmében a
  4. szeptember
  5. napját megelőző időtartamra vonatkozó kamatfizetési kötelezettséget nem vitatta, így a fellebbezési hivatkozása ellenkérelem-változtatás a Pp.
  6. §
(1)bekezdés 4.b) pontja alapján. Erre a Pp. 373. §
(1)bekezdése szerint a fellebbezésben nincs lehetőség, csak ugyanezen szakasz
(3)-
(5)bekezdésében meghatározott feltételek esetében, amelyek jelen ügyben nem állnak fenn, ilyenre az alperes nem is hivatkozott. Ezért az ítélőtábla az alperes késedelmi kamatra vonatkozó ellenkérelem- változtatását elutasította, amely miatt a másodfokú eljárásban nem volt felülbírálható az elsőfokú ítéletnek az a rendelkezése, amely kamatfizetési kötelezettséggel érintett időszakként határozta meg a
  1. július
  2. napjától
  3. szeptember
  4. napjáig terjedő időszakot. [52] A késedelmi kamatot érintően az alperes mind az elsőfokú eljárásban, mind fellebbezésében hivatkozott arra, hogy azt nem köteles megfizetni a 2000 tonna mennyiségű takarmánykukorica esetében visszajáró 82 000 000 forint után, az ezzel megegyező összeg büntetőeljárásban történő lefoglalása miatt. Ennek kapcsán egyetértett az ítélőtábla az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, miszerint a lefoglalás nem befolyásolja a késedelmi kamatfizetési kötelezettséget. A Ptk. 6:
  5. §
(4)bekezdése a késedelmi kamatfizetési kötelezettség esetében akként rendelkezik, hogy az akkor is beáll, ha a kötelezett a késedelmét kimentette. A késedelmi kamat tehát a késedelem objektív jogkövetkezménye, annak szempontjából nincs jelentősége, hogy miért nem történt meg a kötelezettség teljesítése. Nem mentesülhet ezért az alperes a késedelmi kamatfizetési kötelezettség alól azon okból, hogy az általa megfizetendő összeget büntetőeljárás során a nyomozó hatóság lefoglalta, így azzal nem rendelkezhetett. [53] Észlelte az ítélőtábla, az elsőfokú bíróság csak a
  1. július
  2. napja és december
  3. napja közötti időre járó késedelmi kamat esetében tüntette fel az ítéletben, hogy a kamat évi mértékű. A végrehajthatóság érdekében indokolt volt ezért a további időszakok esetében is a mérték ekként való megjelölése, amelyre tekintettel az ítélőtábla e körben az elsőfokú ítéletet pontosította. [54] A továbbiakban az ítélőtábla a felperesnek a felek között a 2000 tonna takarmánykukoricára vonatkozó adásvételi szerződésben és a fedezeti szerződésben kikötött ellenérték közötti különbség iránti keresetét vizsgálta. A 2000 tonna terménykukoricára vonatkozó adásvételi szerződés a már kifejtettek szerint a felperes
  4. szeptember 2-i felmondó nyilatkozata folytán szűnt meg, amelynek okát az képezte, hogy az alperes a
  5. augusztus
  6. napjában meghatározott teljesítési határidőig a szerződéses kötelezettségének, azaz a takarmánykukorica átadásának nem tett eleget. Ezért az adásvételi szerződés felperes általi felmondása az alperes szerződésszegése miatt történt. Szegedi Ítélőtábla III.Gf.30.178/2022/8 16 [55] A szerződésszegés szabályozása körében a Ptk. 6:
  7. §-a akként rendelkezik, hogy a jogosult – elállás vagy felmondása esetén – a szerződéssel elérni kívánt cél megvalósítására alkalmas szerződést köthet, és – a kártérítés szabályai szerint – követelheti a kötelezettől a szerződésben és a fedezeti szerződésben kikötött ellenérték közötti különbség, továbbá a fedezeti szerződés megkötéséből eredő költségek megtérítését. Fedezeti szerződésről akkor van szó, ha a vevő a megszűnt szerződéssel elérni kívánt cél megvalósítása érdekében új szerződést köt, a megszűnt szerződés tárgyát képezővel azonos tulajdonságokkal rendelkező dolgot vásárol. Ha a fedezeti szerződésben kikötött ellenérték a jogosult számára kedvezőtlenebb, mint az eredeti szerződésben meghatározott ellenérték volt, akkor ez a különbözet a jogosult számára kárként jelentkezik, amelyet a Ptk. 6:
  8. §-a értelmében a kötelezettnek a fedezeti szerződés megkötéséből eredő költségekkel együtt a kártérítés szabályai szerint meg kell térítenie. A fedezeti ügylettel összefüggő kár mindezekből következően azért jelentkezik, mert az eredeti szerződés megkötésének időpontjához képest a szerződés tárgyának értéke a jogviszony felszámolásának idejére a jogosult számára kedvezőtlen módon megváltozik. Fedezeti vételnél a jogosult a fedezeti szerződés alapján a magasabb ellenértéket kénytelen fizetni annál, amelyet az eredeti szerződésben meghatároztak. Ez a többletköltség szorosan kapcsolódik az eredeti, a szerződésszegés folytán megszűnt szerződéssel elérni kívánt célhoz, ezért a Ptk. 6:
  9. §
(1)bekezdés megfelelő alkalmazásával a kötelezettnek azt meg kell térítenie. A kötelezett kártérítésként akkora összeg megfizetésére kötelezhető, amekkora kár a jogosultat abban az esetben érte volna, ha kárenyhítési kötelezettségének megfelelően eleget tesz (Kúria Gfv.VI.30.112/2022/3.). [56] A költségek (kár) megítélésével kapcsolatos bírói gyakorlatban alapvetően objektív kritériumok (észszerűség, célszerűség, indokoltság, arányosság) érvényesülnek. Az adott helyzetben általában elvárható magatartás követelményéből azonban az is következik, hogy nemcsak az általában elvárhatóságot, hanem az adott helyzetből fakadó körülményeket is értékelni kell. Az, hogy a költség szükségesnek volt-e tekinthető, a kiadásról hozott döntés időpontjára vetítve vizsgálandó. Azok a tények és körülmények, amelyek utóbb váltak ismertté, nem vetíthetők vissza a döntés időpontjára. A költség megtérítése csak akkor nem követelhető, ha már a kiadás során elvárhatóan felismerhető volt, hogy az alkalmatlan, szükségtelen a kár kiküszöbölésére. Nem értékelhető a kárenyhítési kötelezettség megsértéseként az olyan magatartás, amely a károsult számára az elvárható mértéket meghaladó terhet eredményezne (BH2021. 260, BH2022. 296). [57] A károsult kárenyhítési kötelezettségével kapcsolatban pedig a bizonyítás a károkozót terheli [Pp. 265. §
(1)bekezdés]. A károkozónak ugyanis nem elegendő a károsult kötelezettségre vonatkozó puszta hivatkozása, hanem meg kell jelölnie azokat a tényeket, körülményeket, amelyek a hivatkozását alátámasztják, állítását bizonyítják (hasonlóan: Kúria Pfv.V.20.622/2014/
  1. szám). A kárenyhítési kötelezettség teljesítést a perben a bíróság így nem általánosságban vizsgálja, hanem a felek a nyilatkozatának keretei között. [58] Az elsőfokú bíróság a perben a fedezeti szerződésben kikötött ellenérték kapcsán szakértői bizonyítást folytatott le, amely során szakértő 2 neve igazságügyi szakértő szakvéleményében a takarmánykukorica piaci árát meghatározta a NAIK AKI PÁIR adatbázis alapján. Ebben az adatbázisban a piaci árinformációs rendszer és a tesztüzemi információs rendszer működéséről szóló 17/
  2. (XII.18.) VM rendelet
  3. §
(3)bekezdése Szegedi Ítélőtábla III.Gf.30.178/2022/8 17 alapján összesített adatok vannak, így az árak átlagárak, és a perbeli termények esetében hatósági ár sincs. Ezért nem kizárólag az adatbázisban feltüntetett áron lehet szerződést kötni, tehát a szakvéleményben megállapított piaci ár önmagában nem zárja ki a szerződéses ár figyelembe vételét, és azt sem jelenti, hogy a felperes pontosan ilyen áron szerződést tudott volna kötni. Lényeges továbbá, a Ptk. 6:
  1. §-a sem a piaci árhoz köti a különbség számítását. A fedezeti szerződésekben kikötött vételárak pedig a szakértő által meghatározott piaci átlagárat csupán 7 %-kal haladják meg, így az eltérés sem aránytalan. Az alperes nem is állította sem az elsőfokú eljárásban, sem a fellebbezésében, hogy a fedezeti szerződésben kikötött vételárnál kedvezőbben mással szerződést tudott volna kötni a felperes. Ezt nem támasztja alá, hogy az alperes kötött alacsonyabb vételáron szerződést, mivel a felperes felé nem teljesítette szerződéses kötelezettségét, így a felperesnek máshonnan kellett beszereznie a szükséges terményt. [59] A felperes a C... Zrt.-vel megkötött szerződést illetően a perben állította, hogy más gazdálkodó szervezettől ebben az időben a felmondott szerződéssel megegyező feltételek mellett szerződést nem tudott kötni, amely tényállítást az alperes sem vitatott. Nem állította emellett az alperes azt, hogy a C... Zrt. más gazdasági társaság részére kedvezőbb vételáron értékesített volna terménykukoricát. A C... Zrt-vel kötött szerződés esetében ezért annak a körülménynek nincs jelentősége, hogy ezen gazdálkodó szervezet és a felperes közvetett módon azonos természetes személyhez köthető. [60] Az alperes a fellebbezésében hivatkozott arra, hogy a felperes a D... Zrt.-vel a szerződést nem a felek közötti szerződés megszűnését követően, hanem indokolatlanul késedelmesen kötötte meg. Az elsőfokú eljárásban ezzel szemben ellenkérelmében a kárenyhítési kötelezettség elmulasztását emiatt nem kifogásolta, így a fellebbezési hivatkozása ellenkérelem-változtatás a Pp.
  2. §
(1)bekezdés 4.b) pontja alapján. Erre a Pp. 373. §
(1)bekezdése szerint a fellebbezésben nincs lehetőség, csak ugyanezen szakasz
(3)-
(5)bekezdésében meghatározott feltételek esetében, amelyek jelen ügyben nem állnak fenn, ilyenre az alperes nem is hivatkozott. Ezért az ítélőtábla az alperes ellenkérelem- változtatását e körben is elutasította. Nem tehető vitássá ezáltal a másodfokú eljárásban az, hogy a felperest nem terheli indokolatlan, a kárenyhítési kötelezettség elmulasztását jelentő késedelem a D... Zrt.-vel megkötött fedezeti szerződés kapcsán. [61] Az alperes a kárenyhítési kötelezettséget illetően egyéb körülményre nem hivatkozott, így helyesen jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy nem állapítható meg a felperes részéről a kárenyhítési kötelezettség megsértése. Ezért a felperest megilleti az alperessel kötött adásvételi szerződésben és a fedezeti szerződésben kikötött ellenérték közötti különbség. [62] Az ügy érdemét követően vizsgálta az ítélőtábla az alperesnek a perköltséget érintő fellebbezését. A Pp. perköltség viselésére vonatkozó általános szabályai szerint a költségek előlegezésénél és viselésénél az ún. kiegyenlítési és kártérítési elv érvényesül, azaz a perköltséget az a fél köteles viselni, akivel szemben a bíróság megállapítja a perben állított, vitás jog fennállását, Szegedi Ítélőtábla III.Gf.30.178/2022/8 18 vagy éppen az, aki alaptalanul érvényesített igényt. Ezen általános szabályok szerinti alapeset, amikor a bíróság érdemi döntése nyomán (magából a rendelkező részből) a pernyertességpervesztesség megállapítható [Pp. 83. §
(1)és
(2)bekezdés]. Kivételszabályt jelent ugyanakkor a Pp. 83. §
(4)bekezdése, amely szerint, ha a fél az érdemi tárgyalási szakban az önállóan elbírálható követelése összegét leszállította, a leszállított rész tekintetében pervesztesnek kell tekinteni, kivéve, ha a leszállításra azért került sor, mert az ellenfél a követelés egy részét utóbb teljesítette, vagy a fél a perfelvétel lezárásáig önhibáján kívüli okból nem határozhatta meg a követelése mértékét. E jogszabályi rendelkezés értelmében amennyiben a követelés összegének utólagos módosítására a fél hibáján kívüli okból vagy az ellenfél per folyamatban léte alatt történő teljesítése miatt van szükség, a felet nem lehet teljes egészében pervesztesnek tekinteni, azaz a perköltség szempontjából a pernyertességpervesztesség kérdését a leszállított követelés és az érdemi rendelkezés egybevetése útján kell meghatározni (BH
  1. 28). [63] Jelen esetben a felperes az elsőfokú eljárásban a keresetét 82 000 000 forint összeggel leszállította, miután az azzal megegyező, az alperestől büntetőeljárásban lefoglalt összeget a lefoglalás megszüntetését követően megkapta. Az alperestől lefoglalt összeget a büntetőeljárás megszüntetését követően a nyomozó hatóság azért rendelte a felperesnek kiadni, mivel a szerződés alperes általi teljesítésének hiányában a felperes részére visszajár a megfizetett vételár. Következésképpen a lefoglalt pénzösszeg kifizetésével a felperes vételár visszakövetelési igénye teljesült, tehát a kereset leszállításának oka a követelése utóbbi teljesítése. Ezért a felperes a leszállított rész tekintetében nem minősül pervesztesnek, így a perköltség viselésére a kereset leszállításának nincs kihatása, emiatt az elsőfokú ítéletnek a perköltségviselésre vonatkozó rendelkezése megváltoztatásának nem volt helye. [64] A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, megfellebbezett rendelkezéseit a Pp.
  2. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta az elsőfokú ítélet rendelkező része első bekezdésének a kijavításával és pontosításával. [65] Az alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján köteles megtéríteni a felperesnek a jogi képviseletével felmerült, a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(6)bekezdése szerint a kifejtett tevékenységgel arányos ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltségét. Szeged,
  1. február
  2. Dr. Jobbágy Ildikó s.k. a tanács elnöke Dr. Tolna András s.k. Dr. Dobler László s.k. előadó bíró táblabíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.