Bf.497/2024/12 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés] és testi sértés vétségében [Btk. 164. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés] történő ismételt kimondását mellőzi. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Megállapítja, hogy vádlott2 II. rendű vádlott személyazonosító igazolványának száma: szig.sz.2, tényleges tartózkodási helye a BV Intézet. A másodfokú eljárás során felmerült 37.508,- (harminchétezer-ötszáznyolc) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Szegedi Ítélőtábla 2.Bf.497/2024/12/í 2 [1] A Szolnoki Törvényszék a fenti ítéletével vádlott1 I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett testi sértés bűntettében [Btk. 164. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés,

(8)bekezdés

1. fordulat]. Ezért vádlott1 I. r. vádlottat 3 év szabadságvesztésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg. [2] vádlott2 II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett testi sértés bűntettében [Btk.
2. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés,

(8)bekezdés

1. fordulat], garázdaság vétségében [Btk.
2. §

(1)bekezdés], valamint testi sértés vétségében [Btk. 164. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés]. [3] Ezért vádlott2 II. r. vádlottat – halmazati büntetésül – 2 év szabadságvesztésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg. A szabadságvesztés végrehajtását vádlott2 II. r. vádlott vonatkozásában 4 évi próbaidőre felfüggesztette. [4] Megállapította, hogy vádlott1 I. r. vádlott a szabadságvesztésből legkorábban annak kétharmad része kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, míg vádlott2 II. r. vádlott a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a szabadságvesztésből legkorábban annak kétharmad része kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Kötelezte az I. r. vádlottat 117.386.-Ft, a II. r. vádlottat 481.483.-Ft, mindkét vádlottat egyetemlegesen 32.074.-Ft bűnügyi költség megfizetésére. [5] A törvényszék ítélete ellen fellebbezést jelentettek be: az ügyészség vádlott2 II. r. vádlott terhére súlyosításért, a vele szemben kiszabott börtön végrehajtási fokozatú szabadságvesztés tartamának lényeges felemelése, a szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének a mellőzése, a közügyek gyakorlásától eltiltása, illetve annak megállapítása érdekében, hogy a II. r. vádlott a büntetés kétharmad részének, de legkevesebb három hónapnak a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, az I. r. vádlott az ok és cél megjelölése nélkül, az I. r. vádlott védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan a kiszabott büntetés mértékének enyhítése érdekében, ennek körében hivatkozott a relatív súlyosítási tilalom, illetve az ítélet belső arányosságának megsértésére. [6] Az I. r. vádlott védője a fellebbezésének indokolásában arra hivatkozott, hogy álláspontja szerint az elsőfokú ítélet tényállása megalapozatlan, az elsőfokú bíróság részben tényből helytelenül következtetett további tényre, részben pedig nem derítette fel teljeskörűen a tényállást. Nem hallgatta ki tanúként tanú1 a bírósági eljárás során, illetve nem tisztázta, hogy volt-e elszámolási vita az I. r. vádlott és a sértett között, illetve, hogy a sértett járt-e a szórakozóhelyen és ott bántalmazták-e. Hivatkozott a védő arra is, hogy az elsőfokú bíróság nem adta indokát annak, hogy a tényállás megállapításának alapjául miért a tanúk nyomozás során tett vallomását fogadta el. Kifejtette, hogy a törvényszék annak megállapítása körében, hogy a légmell sérülés a vádbeli cselekménykor keletkezett, illetve, hogy a vádlottak vallomásaiban ellentétek észlelhetők, holott mindketten tagadták a bűncselekmény elkövetését - tényből tényre helytelenül következtetett. A büntetés kiszabásának körében előadta, hogy azt a körülményt, hogy a vádlottak tagadják a bűncselekmény elkövetését, továbbá, hogy a tüdőzúzódás sérülés okozta a légmellet, súlyosító körülményként értékelni nem lehet. A figyelembe vehető enyhítő körülmények nem teszik indokolttá az I. r. vádlottal szemben végrehajtandó szabadságvesztés büntetés Szegedi Ítélőtábla 2.Bf.497/2024/12/í 3 kiszabását, így a büntetés enyhítését, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását is indítványozta. [7] A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.96/2024/8. szám alatt a II. r. vádlott terhére bejelentett ügyészségi fellebbezést annak indokaival egyezően fenntartotta, az I. r. vádlott és védője fellebbezését nem tartotta alaposnak. [8] Észrevételezte, hogy a törvényszék eljárási szabályt sértett, amikor a szabályszerű idézés ellenére meg nem jelent II. r. vádlott távollétében 2023. május 30. napján megtartott tárgyalási napon felvett és a II. r. vádlottat is érintő bizonyítás anyagát az ezt követően tartott tárgyalási napok egyikén sem ismertette a II. r. vádlott jelenlétében. Miután az elsőfokú bíróság az ítéleti tényállást a II. r. vádlott cselekményét illetően a 2023. május 30. napján megtartott tárgyaláson szakértőként meghallgatott szakértő1 megállapításaira, valamint a tárgyaláson tanúként kihallgatott tanú2 vallomására is alapította, és az ebből származó bizonyíték más bizonyítási eszköz útján nem pótolható, ezen eljárási szabálysértés az ítéleti tényállás Be. 592. §

(2)bekezdés b) pontja szerinti részbeni megalapozatlanságát, részbeni felderítetlenségét eredményezte a II. r. vádlottat érintően. Ennek kiküszöbölése érdekében indítványozta, hogy az ítélőtábla a Be. 594. §

(1)bekezdése alapján rendeljen el bizonyítást és a

1. május 30-i tárgyaláson megtett szakértő1 igazságügyi orvosszakértői szakvélemény kiegészítését és tanú2 tanúvallomását ismertesse vádlott2 II. r. vádlott jelenlétében. [9] Egyes bizonyítékok értékelésére, illetve a bűnösségi körülményekre tett észrevételei mellett összességében indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet változtassa meg, a II. r. vádlott bűnösségének garázdaság vétségében és testi sértés vétségében történő ismételt kimondását mellőzze, a II. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát súlyosítsa, a II. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzze, a II. r. vádlottat közügyektől eltiltásra is ítélje, egyebekben az elsőfokú ítéletet mindkét vádlott vonatkozásában hagyja helyben. [10] Tekintettel arra, hogy az I. r. vádlott védője elsődlegesen felmentés miatt jelentette be a fellebbezést, az ítélőtábla a büntetőeljárásról szóló
2. évi XC. törvény (Be.)
3. §

(1),

(2)és

(10)bekezdései alapján az elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt teljeskörűen felülbírálta. [11] E felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság túlnyomórészt a perrendi szabályok megtartásával folytatta le az eljárást, az ügy érdemére kiható eljárási szabályt nem sértett. [12] Osztotta a fellebbviteli főügyészség álláspontját, hogy eljárási szabályt sértett ugyanakkor, amikor a szabályszerű idézés ellenére meg nem jelent vádlott2 II. r. vádlott távollétében a 2023. május 30. napján megtartott tárgyalási napon felvett és a II. r. vádlottat is érintő bizonyítás anyagát nem ismertette a későbbiek során a II. r. vádlott jelenlétében. [13] A Be. 429. §

(3)bekezdése alapján a tárgyalást a szabályszerű idézés ellenére meg nem jelent, szabadlábon lévő vádlott távollétében is meg lehet tartani, a bizonyítási eljárást azonban – a

(4)bekezdés esetét kivéve – nem lehet befejezni. [14] A fenti szabálysértésre figyelemmel az ítéleti tényállás a Be. 592. §

(2)bekezdés b) pontja szerinti részleges megalapozatlanságban szenvedett, amelynek kiküszöbölése érdekében a másodfokú bíróság bizonyítást rendelt el. Ennek során megtartott tárgyaláson ismertette a Szolnoki Törvényszék 5.B.252/2022/

1. számú jegyzőkönyv 2-
2. lapszáma alatti, szakértő 1 igazságügyi orvosszakértő nyilatkozatait, valamint a 12-
3. lapszám alatti tanú2 tanú vallomásának bizonyítékként értékelhető részét. [15] Eljárási szabályt sértett a törvényszék akkor is, amikor bizonyítékként értékelte a helyszínen intézkedő tanú2 rendőr által készített jelentésnek, továbbá tanú2 tanú Szegedi Ítélőtábla 2.Bf.497/2024/12/í 4 vallomásának azon részeit, amelyek sértett1 sértett helyszínen tett nyilatkozatával kapcsolatosak. [16] A tanúkihallgatásról ugyanis jelentés nem készíthető, és tanúként sem hallgatható ki a rendőr arra vonatkozóan, hogy az intézkedése során a későbbi tanú vele mit közölt, miután a tanúként kihallgatandó személyt ekkor még nem figyelmeztették a törvényes jogaira és kötelezettségeire. [17] A Be.
4. §

(5)bekezdése értelmében nem értékelhető bizonyítékként az olyan bizonyítási eszközből származó tény, amelyet bűncselekmény útján, más tiltott módon, vagy a résztvevők büntetőeljárási jogainak lényeges sérelmével szereztek meg. [18] A fentiekre figyelemmel az ítélőtábla a tárgyaláson ismertetett tanú2 tanú vallomásának kizárólag azon részét értékelte bizonyítékként, amelyek nem azt tartalmazták, hogy sértett1 sértett a számára a helyszínen mit adott elő a történtekkel kapcsolatban. [19] Az elsőfokú ítélet részleges megalapozatlanságának kiküszöbölését követően az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozottá vált. [20] Az elsőfokú ítéletnek a vádlottak személyi körülményeire, korábbi büntetéseire vonatkozó részét az ítélőtábla annyiban egészítette ki, hogy a [10] bekezdésben vádlott1 I. r. vádlott szabadságvesztésének próbaideje 2020. október 3. napján eredményesen letelt, míg a [16] bekezdésben vádlott2 II. r. vádlott próbára bocsátásának próbaideje 2021. január 26. napjáig tartott. Kiegészítette továbbá az I. r. vádlott személyi körülményeit azzal is, hogy szívbeteg. [21] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az ítélőtábla a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontja alapján azzal egészítette ki az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma alapján, hogy a [25] bekezdésben írt I. r. vádlott sértett mellkasát ért rúgása közepes erővel történt (elsőfokú

1. sz. jegyzőkönyv
2. oldal
3. bekezdése), míg a [27] bekezdést azzal, hogy a sértett a mellhártya zsigeri lemezének repedése sérülését is elszenvedte (elsőfokú
4. sz. jegyzőkönyv 3-
5. oldal). [22] A fenti kiegészítésekkel az elsőfokú bíróság ítéleti tényállása immár megalapozottá vált, így az a másodfokú felülbírálat alapjául szolgálhatott. [23] Az elsőfokú ítéleti tényállás egyebekben nem volt felderítetlen, szemben az I. r. vádlott védőjének álláspontjával. Az igazságügyi orvosszakértő nyilatkozatai alapján megállapítható, hogy a sértett az általa utóbb előadott módon és időben nem szenvedhette el a sérüléseket, és az elsőfokú bíróság indokoltan utasította el az I. r. vádlott védője által tanú 1 tanúkénti kihallgatása iránt előterjesztett bizonyítási indítványt, mivel a tanú a nyomozás során tett vallomása a vádlottak, a védők és az ügyész hozzájárulása mellett az eljárás során ismertetésre került. A tanú a tárgyaláson nem volt kihallgatható, az idézésekre nem jelent meg. [24] A Be.
6. §

(4)bekezdése alapján a bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékeli, a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése alapján állapítja meg. Ebből következően a bizonyítékok értékelése és a tényállás megállapítása az elsőfokú bíróság feladata, amely feladatát önállóan, a vád keretei között végzi el. Az elsőfokú bíróság bizonyíték-értékelő tevékenységének kizárólag az képezi korlátját, hogy ezen tevékenységnek minden lényeges és releváns bizonyítékra kiterjedőnek, ügyiratszerűnek és logikusnak kell lennie. A törvényszék bizonyíték-értékelő tevékenysége megfelelt ezen kritériumoknak, erre figyelemmel a bizonyítékok mérlegelésén keresztül a tényállást támadó és felmentésre irányuló indítványok eredményre nem vezethettek. [25] Az elsőfokú bíróság mindenben helytálló indokát adta annak, hogy vádlott1 I. r. vádlott és vádlott2 II. r. vádlott bűncselekmény elkövetését tagadó vallomását, valamint Szegedi Ítélőtábla 2.Bf.497/2024/12/í 5 az azokat alátámasztani látszó tanúk megváltoztatott vallomásait miért vetette el, milyen bizonyítékokkal és miért találta azokat megcáfoltnak. Megfelelő indokát adta annak is, hogy a tényállást miért sértett1 sértett, a cselekmény elkövetését rövid időn belül követően tett, illetve tanú3, tanú4 és tanú 1 tanúk nyomozás során tett vallomásai alapján állapította meg, amelyeket a tárgyaláson lejátszott hanganyaggal és az orvosszakértői véleménnyel, valamint annak kiegészítésével is összhangban állónak talált. [26] Helytállóan jutott a törvényszék arra a következtetésre, hogy sértett1, tanú3 és tanú4, valamint a nyomozás során tanúvallomást megtagadó, azonban a bírósági eljárásban tanúvallomást tevő tanú5 és tanú6 vallomása, valamint a korábbi vallomások megváltoztatásának oka az volt, hogy a tanúk időközben kibékültek a vádlottakkal, illetve a tanúk tartottak is az I. r. vádlottól, továbbá a tanúvallomásaik, illetve a megváltoztatott tanúvallomásaik nem voltak összeegyeztethetőek az objektív bizonyítékokkal. [27] A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján helyesen állapította meg minden kétséget kizáróan a törvényszék, hogy sértett1 sértettet az ingatlanának udvarán elsőként az I. r. vádlott, majd abba bekapcsolódva a II. r. vádlott bántalmazta, amelynek során a sértettet több alkalommal fején és felső testén ököllel megütötték, továbbá az I. r. vádlott a sértett mellkasát egy alkalommal közepes erővel megrúgta, amelynek következtében a sértett életveszéllyel járó tüdőzúzódás, illetve mellhártyarepedés következtében kialakult légmell sérülést és a mellhártya zsigeri lemezének repedése sérüléseket szenvedte el. [28] Az elsőfokú bíróság a megalapozott tényállásból okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére és a bűncselekményeiket is törvényesen minősítette. [29] Arra is helyesen következtetett a törvényszék, hogy a vádlottak tisztában voltak azzal, hogy az általuk kifejtett magatartás alkalmas sérülés okozására. A testi sértés okozására az egyenes szándékuk terjedt ki, a közös bántalmazás során szándékegységben cselekedtek, mindkét elkövető tisztában volt társa cselekvőségével és saját tevékenységét annak ismeretében fejtette ki. Közömbös volt, hogy a súlyosabb minősítést megalapozó sérülést éppen melyik elkövető fizikai erőkifejtése idézte elő, így az eredményért társtettesként felelnek. [30] Arra is helyesen következtetett a törvényszék, hogy a vádlottak aktuális tudatában felmerült a sértett súlyos, életveszélyes megsérülésének lehetősége, és ahhoz érzelmileg közömbösen viszonyulva hajtották végre a cselekményüket, így a bántalmazás vonatkozásában az egyenes szándékuk, míg az életveszélyes sérülés okozására az eshetőleges szándékuk állapítható meg. [31] Ugyanakkor az elsőfokú ítélet [130] bekezdésében írtakat, azaz, hogy sértett1 sértett sérülései közül a vérgyülem és tüdőzúzódás 8 napon túl gyógyult, ezért ütközött a cselekmény a Btk. 164. §

(3)bekezdésébe, az ítélőtábla helyesbítette, mivel azt, hogy a testi sértés bűncselekményének melyik alapesete ( a könnyű testi sértés vagy a súlyos testi sértés) valósult meg, nem a ténylegesen bekövetkezett sérülés gyógytartama, hanem az dönti el, hogy az elkövetők szándéka milyen sérülés okozására irányult. A rúgás során kifejtett közepes erőre, illetve a fejre, mellkasra mint létfontosságú szerveket tartalmazó testtájékra irányuló bántalmazó magatartásuk miatt a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy az elkövetők szándéka 8 napon túl gyógyuló, akár életveszélyt okozó sérülés okozására kiterjedt, abba belenyugodva követték el a cselekményüket, s ezen eshetőleges szándékukra tekintettel helyes volt a súlyos testi sértés bűntette alapesetnek a megállapítása. [32] Helyesen, a törvénynek megfelelően szüntette meg a törvényszék a II. r. vádlott korábbi elítélése kapcsán alkalmazott próbára bocsátást, és a próbára bocsátást kimondó rendelkezést hatályon kívül helyezte. Tévedett ugyanakkor, amikor az azzal érintett Szegedi Ítélőtábla 2.Bf.497/2024/12/í 6 garázdaság vétségében és testi sértés vétségében a II. r. vádlott bűnösségét ismételten megállapította. [33] A próbára bocsátást alkalmazó jogerős határozatban elbírált cselekmény ítélt dolog. A próbára bocsátás megszüntetését kimondó eljárásban a bűnösség ismételt kimondására nem kerülhet sor, csupán a büntetést kell kiszabni a próbára bocsátással elbírált cselekmény miatt is (BH

1. 51.). Ezért az ítélőtábla a II. r. vádlott tekintetében alkalmazott próbára bocsátással érintett bűncselekményekben a bűnösségének az ismételt kimondását mellőzte. [34] Ami a büntetés kiszabását illeti, a vádlottak terhére rótt bűncselekményeket a törvény 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni, az irányadó törvényi középmérték 5 év, míg a II. r. vádlott esetén a próbára bocsátással érintett bűncselekményekre és a halmazati büntetésre irányadó szabályokra is figyelemmel 2 évtől 12 évig terjedő szabadságvesztés, az irányadó középmérték 7 év. [35] Osztotta az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség és az elsőfokú bíróság álláspontját – az I. r. vádlott védőjének álláspontjával szemben – a relatív súlyosítási tilalom hiánya tekintetében annak kiemelése mellett, hogy az ügyészség a bíróság büntetővégzésével szemben tárgyalás tartását kérte mindkét vádlott terhére súlyosítás végett, s ebből következően a súlyosítási tilalom megszegése fel sem merülhetett. [36] Az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülményeket túlnyomórészt helyesen sorolta fel és helytállóan értékelte. További súlyosító körülményként értékelte az ítélőtábla mindkét vádlott esetében a garázda jellegű elkövetést (Kúria
2. számú BKv. III. 2.). Ugyanakkor további enyhítő körülményként vette figyelembe a bűncselekmények elkövetése óta eltelt időt és a hosszabb büntetőeljárás hatálya alatt állást. Mellőzte az enyhítő körülmények köréből, hogy a II. r. vádlott az I. r. vádlottnak alárendelődve követte el a bűncselekményt, mivel ez ekként nem értékelhető. További enyhítő körülményként értékelte ugyanakkor az I. r. vádlott betegségeit. [37] Nem tévedett a törvényszék, amikor a bűnösségi körülmények és a cselekmény tárgyi súlya alapján a vádlottakkal szemben – a büntetési tétel irányadó középmértékétől jelentősen eltérve – szabadságvesztés büntetést szabott ki. Ugyanakkor vádlott1 I. r. vádlott esetében úgy ítélte meg az ítélőtábla, hogy az enyhítő körülményekre és a vádlottak közötti belső arányosság követelményére tekintettel az I. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartama eltúlzottan súlyos, ezért azt 2 évre enyhítette. Arra a következtetésre jutott továbbá az ítélőtábla, hogy az I. r. vádlott tekintetében a fentiekre figyelemmel alaposan feltehető, hogy a büntetés célja annak végrehajtása nélkül is elérhető, ezért a Btk.
3. §

(1)és

(2)bekezdéseire figyelemmel a vele szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtását a törvényi maximumra, 5 évi próbaidőre felfüggesztette. Tekintettel arra, hogy az I. r. vádlottat az ítélőtábla nem ítélte végrehajtandó szabadságvesztésre, törvényi feltétel hiányában a vele szemben kiszabott közügyektől eltiltást mellőzte. [1] Osztotta az ítélőtábla a törvényszék álláspontját, hogy vádlott2 II. r. vádlott esetén elegendő a törvényi minimumnak megfelelő büntetés kiszabása, illetve a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztése, annak tartamát az ítélőtábla vádlott2 II. r. vádlott esetén arányosnak találta, annak súlyosítását, de enyhítését sem találta indokoltnak. [2] Az ítélőtábla a 8/2015. (IV. 17.) AB határozatban foglaltakra figyelemmel hivatalból vizsgálta az I. r. vádlott esetén, akivel szemben végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetés kiszabására került sor, a Btk. 102. §

(1)bekezdése szerinti előzetes bírósági mentesítés lehetőségét. Ennek eredményeként azt állapította meg, Szegedi Ítélőtábla 2.Bf.497/2024/12/í 7 hogy az I. r. vádlott által elkövetett bűncselekmény jellegére figyelemmel a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alóli előzetes mentesítésre nem érdemes. Egyben osztotta a törvényszék által a II. r. vádlottat érintően e kérdésben kifejtett álláspontot. [38] A kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta, Miután az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezései törvényesek, az ítélőtábla a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján egyebekben helybenhagyta azzal, hogy megállapította a II. r. vádlott tényleges tartózkodási helyét. [39] A másodfokú eljárás során 37.508.-Ft bűnügyi költség merült fel (a II. r. vádlott kirendelt védőjének díja), amelyet az állam visel a Be. 613. §

(2)bekezdés a) pontja alapján. [40] Az ítélet elleni fellebbezési jog kizárása a Be. 615. §

(1)és

(2)bekezdésein alapul. Szeged,

1. február
2. Dr. Mezőlaki Erik s.k. a tanács elnöke Dr. Halász Edina s.k. előadó bíró Dr. Kiss Dániel s.k. bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.II.497/2024/
3. számú ítélete és a Szolnoki Törvényszék 5.B.252/2022/
4. számú ítélete a jelen ítéletben foglalt változtatásokkal a mai napon jogerőre emelkedett, mindkét vádlott vonatkozásában. Szeged,
5. február
6. Dr. Mezőlaki Erik s.k. a tanács elnöke