Kf.39912/2021/4 – Kúria

(5)bekezdésében foglalt korlátozásokon belül lehet megállapítani. A Kúria mint másodfokú bíróság ítélete Az ügy száma: Kf.VIII.39.912/2021/

1. A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke Szolnokiné dr. Csernay Krisztina előadó bíró Dr. Hajdu Edit bíró A felperes: felperes1 cím1 A felperes képviselője: Független Rendőr Szakszervezet cím2 ügyintéző: dr. Oláh Tamás kamarai jogtanácsos Az alperes: ... Rendőr-főkapitányság cím4 Az alperes képviselője: Dr. Fekécs Zita kamarai jogtanácsos cím4 A per tárgya: megbízási díj megfizetése A fellebbezést benyújtó fél: alperes Kúria VIII.Kf.39.912/2021/4 2 A fellebbezéssel támadott határozat száma: Szegedi Törvényszék 103.K.701.687/2020/6/II. Rendelkező rész A Kúria a Szegedi Törvényszék 103.K.701.687/2020/6/II. számú ítéletét részben megváltoztatja és az alperest terhelő marasztalás összegét 734 350 (hétszázharmincnégyezerháromszázötven) forintra és ezen összegnek
2. július 6-tól a kifizetésig számított kamatára, az elsőfokú perköltség összegét 88 450 (nyolcvannyolcezer- négyszázötven) forintra leszállítja. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 20 000 (húszezer) forint fellebbezési eljárási költséget. Megállapítja, hogy a 58 748 (ötvennyolcezer-hétszáznegyvennyolc) forint fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen további perorvoslatnak nincs helye. Indokolás A tényállás [1] Az elsőfokú bíróság által a megismételt eljárásban megállapított tényállás szerint a felperes
3. január 1-től állt hivatásos szolgálati jogviszonyban, ...ben az alperes ... Csoportjában bűnügyi technikus beosztásban teljesített szolgálatot. Kúria VIII.Kf.39.912/2021/4 3 [2] A
4. november 10-én kelt ... ált. számú munkaköri leírás szerint a felperes bűnügyi technikusi feladatokat végez, a szemlebizottság tagjaként bűnesetekhez vonul ki, ahol feladata a nyomrögzítés, fényképfelvétel készítése, nyomkutatás, forrónyom-követés, a helyszínelést követően a bűnügyi jegyzék, nyomjegyzék elkészítése, egyéb adatrögzítési tevékenységek foganatosítása, „rabosítási” feladatok (tenyér-, ujjlenyomatvétel, DNS mintavétel, fényképfelvétel) ellátása. A bűnügyi technikus beosztáshoz tartozó feladatai a munkaidejének mintegy 30-40%-át töltik ki. [3] A felperes a
5. január 1-től
6. február 28-ig tartó időszakban a bűnügyi technikusi feladatok mellett a munkáltató utasítására nyomozói, vizsgálói beosztásba, valamint a bűnügyi szolgálati ághoz tartozó általános jellegű feladatokat látott el, amelynek ellentételezéseként megbízási díjban nem részesült. A felperest a bűnügyi technikusi munkakör feladatain kívül eső munkájának ellátása nem akadályozta a bűnügyi technikusi beosztásba tartozó feladatok elvégzésében, a munkáltató a bűnügyi technikusi feladatok elsődlegességét biztosította. [4] A felperes
7. január 16-án három évre visszamenőlegesen, az illetményalap 50%-nak megfelelő megbízási díj megfizetése iránt előterjesztett szolgálati panaszát a ... Rendőrkapitányság vezetője
8. február 8-án kelt határozatával elutasította. [5] A Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 7.K.27.021/2019/
9. számú ítéletével kötelezte az alperest 792 325 forint megbízási díj és ezen összeg
10. július 6-tól számított késedelmi kamata megfizetésére. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék a 4.Kf.650.422/2019/
11. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [6] Az alperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria a Kfv.VII.37.642/2020/
12. számú végzésével a Fővárosi Törvényszék jogerős ítéletét az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A felperes keresete és az alperes védirata [7] A felperes a keresetében
13. január 1-től
14. február 28-ig számítottan a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
15. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.)
16. §

(1)bekezdés c) pontja és

(5)bekezdése alapján az illetményalap 50%-ának megfelelő, havi 19.325 forint, mindösszesen 792 325 forint megbízási díj, valamint ezen összeg

1. július 6-tól a kifizetési számított késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetében arra hivatkozott, hogy a bűntetőeljárások keretében lefolytatandó szemlék végrehajtásáról és a bűnügyi technikai tevékenység egységes szabályozásáról szóló 13/
2. (VI.30.) ORFK utasítás (a továbbiakban: ORFK utasítás) kimerítően tartalmazza a bűnügyi technikusi feladatokat, amelyek között azonban nyomozási, járőrözési és körözési feladatok nem szerepelnek. A beosztásába tartozó feladatok ellátása a munkaideje 40%-át tették ki, emellett azonban ugyanannyi bűnügyi kiosztást kapott, mint egy nyomozó vagy vizsgáló, és kétszer annyi Kúria VIII.Kf.39.912/2021/4 4 készenlétet látott el, mint munkatársai. Álláspontja szerint a beosztásához nem tartozó feladatok ellátása többlet terhet eredményezett, ezért megbízási díj illeti meg. [8] Az alperes a védiratában a kereset elutasítását és a felperes perköltségben történő marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy az ORFK utasítás 6/D. pontja nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy a bűnügyi technikus a bűnügyi szolgálati ág feladatrendszeréhez kapcsolódó más tevékenység ellátása mellett más feladatot nem végezhet, csupán a bűnügyi technikusi feladatok elsődlegességét kell biztosítani. A felperes az általa ellátott feladatokat munkaköri feladatként és nem többletfeladatként végezte. Álláspontja szerint a munkaköri leírásban meghatározott, a bűnügyi szakághoz tartozó feladatok ellátása a felperestől elvárható volt, azok a munkaidejében elvégezhetőek voltak, ezért többletfeladatként nem értékelhetőek. Hivatkozása szerint a Hszt. két konjunktív feltételt határoz meg a megbízási díjra jogosultság megállapításához, így nem csak azt kell vizsgálni, hogy a felperes más beosztáshoz tartozó feladatot látott el, hanem azt is, hogy az többletfeladatként merült-e fel. Az elsőfokú bíróság határozata [9] A megismételt eljárást követően eljárt Szegedi Törvényszék a 103.K.701.687/2020/6/II. számú ítéletével kötelezte az alperest 792 325 forint megbízási díj, és ezen összeg
3. július 6-tól a kifizetésig számított késedelmi kamata, valamint 125 000 forint perköltség megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasított. Megállapította, hogy a felmerült 47 540 forint eljárási illetéket az állam viseli. [10] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a felek a felperes szolgálatteljesítésének körülményeire vonatkozó tényeket egyezően adták elő, ezért a perben az ORFK utasítás
4. november 18-ig hatályos 2.g) pontja és a
5. november 19-től hatályos 6/D. pontja alapján azt kellett elbírálni, hogy a felperes végzett-e olyan többletfeladatot, amelyek nem tartoznak a bűnügyi technikusi beosztáshoz. A jogvita kiindulópontját a Hszt.
6. § 4) pontjában meghatározott állománytáblázat és a Hszt.
7. § 25) pontja szerinti szolgálati beosztás fogalma képezte, mivel a rendvédelmi szerv szervezeti egységénél rendszeresített szervezeti elemeket, a rendszeresített szolgálati beosztásokat, azok besorolását, az azokban rendszeresített rendfokozatokat, valamint az ellátásukhoz szükséges képesítési, képzettségi, végzettségi és egyéb követelményeket meghatározó okmány, az állománytáblázat tartalmazhatja. Az állománytáblázatban rendszeresített beosztásokhoz tartozó feladatokat a munkáltató a munkaköri leírásban egyoldalú utasításával ugyan rögzítheti, azonban ezen feladatok meghatározása a munkáltató részéről nem lehet önkényes. [11] Az alperesnél a felperes bűnügyi technikus beosztása az állománytáblában rendszeresített és a kinevezésben rögzített szolgálati beosztás volt, ezért a munkáltató a bűnügyi technikusi beosztás keretein belül határozhatta meg a munkaköri leírásban a felperes által ténylegesen végzendő feladatokat. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a következetes bírói gyakorlat alapján a munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség, ezért jogellenes az olyan gyakorlat, amikor a munkáltató a munkakör részének tekinteni egy másik munkakör – akár átmeneti, akár tartós – feladatainak ellátását (Kf.VII.39.247/2020/4.). Kúria VIII.Kf.39.912/2021/4 5 [12] Az alperes arra megalapozottan hivatkozott, hogy a munkáltató a bűnügyi szolgálati ághoz tartozó bármely olyan feladat elvégzésére adhat jogszerű utasítást, amelyet az érintett a képzettsége alapján el tud végezni, ez a jogosultsága azonban nem az ORFK utasítás rendelkezéséből, hanem a Hszt. munkáltatói jogokat szabályozó rendelkezéseiből következik. Álláspontja szerint az ORFK utasítás szolgálati viszonyra vonatkozó szabály( Hszt.
8. § 30 pontja), egyidejűleg közjogi szervezet szabályozó eszköz, amely a jogalkotásról szóló
9. évi CXXX törvény
10. §

(1)bekezdése szerint nem lehet jogszabállyal ellentétes. Ezért az ORFK utasítás rendelkezéseinek azon értelmezése, hogy amennyiben az érintett munkaköri leírása tartalmazza a bűnügyi szolgálati ág feladatrendszeréhez kapcsolódó más tevékenységeket, az a beosztáshoz tartozó feladatot eredményez, ellentétes lenne a beosztás Hszt.

1. § 25) pontja szerinti fogalmával. A felperes e körben helytállóan hivatkozott arra, hogy amennyiben az állománytáblázat szerinti beosztásokhoz tartozó feladatokat a munkáltató önkényesen átcsoportosíthatja más beosztásokhoz, az állománytáblázatban rögzített beosztások és az arra épülő illetményrendszer kiüresedne. [13] Az elsőfokú bíróság érvelése szerint a megbízási díjra jogosultság elsődlegesen nem az ORFK utasítás rendelkezései alapján bírálandó el, ezért annak módosításai, illetve hatályon kívül helyezése a jogvita érdemére nem volt kihatással. A perben a felek egyezően adták elő a bűnügyi technikus beosztáshoz tartozó feladatokat. Az ORFK utasítás perrel érintett időszakban hatályos 6/D. pontja csupán arról rendelkezik, hogy a felsorolt technikusi munkakörökben foglalkoztatottak a munkaköri leírásuk alapján a bűnügyi szolgálati ág feladatrendszeréhez kapcsolódó más tevékenységeket is végezhetnek, azonban ezen feladatok ellátása nem lehet korlátlan és díjazás nélküli. Amennyiben a rendszeresen elvégzett további tevékenység nem tartozik egy adott szolgálati beosztáshoz, az többletfeladatként értékelhető. [14] A felperes a bűnügyi technikusi beosztáshoz nem tartozó feladatot szolgálati idejének több mint felében végezte, ezért a Hszt.
2. §

(1)bekezdés c) pontja szerinti szolgálati beosztáshoz nem tartozó feladatkört, mint többletfeladatot látta el, így az alperes megbízási díj fizetésére köteles, amelynek mértékét – az alperes részéről összegszerűen nem vitatott – kereset alapján állapította meg. [15] Az elsőfokú bíróság a pertárgy értékét 792 325 forintban állapította meg és az alperest a Pp. 81. §

(1)bekezdése alapján a költségjegyzékben felszámított perköltség megfizetésére kötelezte a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 3. §

(2)bekezdése alapján. Az összeg megállapításánál figyelemmel volt az ügy bonyolultságára, a felperes által készített beadványok terjedelmére és tartalmára, a tárgyalási napok számára, a felülvizsgálati eljárás során és a másodfokú eljárás során megállapított perköltségre is. Az alperes fellebbezése és a felperes fellebbezési ellenkérelme [16] Az alperes a fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozatra történő utasítását, valamint a felperes perköltségben történő marasztalását kérte. Kúria VIII.Kf.39.912/2021/4 6 [17] Az alperes a fellebbezésében elsődlegesen azt sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az ítéletet ún. korrektúrázott formában küldte meg, amelyben a szöveg egyes részei eltérő színnel szerepelnek, valamint az ítéletben visszatérő jelleggel, több helyen áthúzással, illetve aláhúzással kerültek megjelölésre egyes szövegrészek. Telefonos jelzése alapján 2021. március 23-án az elsőfokú bíróság kézbesítette részére az ítélet javított változatát, azonban a Pp. 352. § és 355. §-aiban rögzített kijavításról külön végzést nem hozott, így a tartalmilag megfelelő ítélet kézbesítése befolyásolhatta a fellebbezési határidő számítását is. [18] Az alperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása tényállási részében több helytelen megállapítást tett. Téves, hogy a felperes 2015. január 1-től állt hivatásos szolgálati jogviszonyban, mert a 2014. november 1-jén a ... Megyei Rendőrfőkapitányságról történő áthelyezéssel került át az alpereshez, vagyis szolgálati jogviszonya ezen időponttól állt fenn. Az elsőfokú ítélet

(3)bekezdésében felsorolt és a felperes által ténylegesen ellátott feladatok az elsőfokú bíróság iratellenes megállapításával szemben nem szerepeltek sem a felperes munkaköri leírásában, sem annak módosításaiban. [19] Az alperes az elsőfokú ítéletben foglalt marasztalás összegét is sérelmezte. Előadta, hogy a felperes a

1. január 16-án előterjesztett szolgálati panaszában három évre visszamenőlegesen, vagyis
2. január 1-től
3. január 31-ig napjáig, 37 hónapra kérte a megbízási díj megfizetését. Keresetében a marasztalási időszakot
4. január 1-től
5. február 28-ig tartó időtartamra módosította, így a keresetnek van olyan része, amelyet az alperes szolgálati panasz hiányában el sem bírálhatott. Az alperes álláspontja szerint a felperes kizárólag a szolgálati panaszában megjelölt időszakra érvényesíthette igényét, amely így összegszerűen nem haladhatta meg a 715 025 forintot. Az elsőfokú bíróságnak a
6. február 1-től számított időszakra a Kp.
7. §

(1)bekezdése alapján a pert meg kellett volna szüntetni. [20] A felperes által érvényesített időszakra nézve is helytelen az elsőfokú bíróság számítása, mert - figyelembevéve a havi 19 325 forintos megbízási díjat - a marasztalási összeg legfeljebb 734.350 forint lehetett volna. [21] Az alperes sérelmezte, hogy a Kúria hatályon kívül helyező végzésében foglaltak ellenére az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban figyelmen kívül hagyta az ORFK utasítás perbeli időszakot érintő, különböző időpontokban hatályos rendelkezéseit. Az iránymutatást mintegy megkerülve azt rögzítette, hogy a megbízási díjra jogosultság elsődlegesen nem az ORFK utasítás alapján bírálandó el, ezért annak módosításai, illetve hatályon kívül helyezése nincs érdemi hatással a jogvita elbírálására. [22] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában nem tett eleget a Kúria végzésében foglalt iránymutatásnak és nem vizsgálta a Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontjának konjunktív feltételeit. A felperest csak akkor illeti meg a megbízási díj, ha nem a bűnügyi technikusi beosztáshoz tartozó feladatkört többletfeladatként látta el. Nem csak azt kellett vizsgálni, hogy a felperes által ellátott feladatok a beosztásához tartoztak-e, hanem azt is értékelni kellett, hogy a kérdéses feladatok ellátása jelentett-e a felperes számára többletterhelést vagy többletfelelősséget (Kfv.VII.37.595/2020/5.). Ebből következően az elsőfokú bíróság a Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontját jogszabálysértően értelmezte. Az alperes álláspontja szerint e körben lett volna jelentősége az ORFK utasítás hatályos 6/D. pontjának, amely a konkrét Kúria VIII.Kf.39.912/2021/4 7 bűnügyi technikusi feladatok mellett lehetővé tette a bűnügyi szolgálati ághoz tartozó más tevékenységek ellátását is. [23] A követelés jogalapjához kapcsolódva hivatkozott a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/2015. (VI.16.) BM rendeletre (a továbbiakban: BM rendelet) is, amely meghatározza az adott beosztások elnevezését és a betöltésükhöz szükséges képesítési követelményeket, ugyanakkor nem rendelkezik arról, hogy az egyes beosztásokhoz milyen feladatok tartoznak. Ilyen kógens felsorolást egyetlen jogszabály vagy közjogi szervezetszabályozó eszköz sem tartalmaz. Álláspontja szerint a felperes a kifejezetten bűnügyi technikusi feladatokon túl jogszerűen láthatott el a bűnügyi szolgálati ághoz tartozó egyéb feladatokat is, amelyek ekként alapfeladatnak minősülnek. [24] Az alperes az elsőfokú bíróság ítéletének

(37)bekezdését kifogásolva cáfolta, hogy a kereset összegszerűségére vonatkozóan a felek egyező nyilatkozatot tettek volna. Az elsőfokú bíróság az ítélet

(38)bekezdésében iratellenesen rögzítette azt is, hogy az ügy elbírálása szempontjából nem volt jelentősége annak az alperesi hivatkozásnak, hogy a felperes a munkaköri leírást elfogadta, ilyen hivatkozást ugyanis egyáltalán nem fogalmazott meg. [25] Az alperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az IM rendelet 3. §

(2)bekezdésének megsértésével állapította meg a perköltség összegét. A felperes a keresetében a perköltségigényét az IM rendelet 3. §

(2)bekezdés a) pontja és 4. §

(1)bekezdése alapján a pertárgyérték 5%-ban jelölte meg, a per tárgyának értékét a Kp. 131. §

(3)bekezdése és a Pp. 512. §

(2)bekezdése alapján pedig az évi illetmény-különbözet alapján 231 900 forintban határozza meg. Ehhez képest a csatolt költségjegyzék nyomtatványon a kamarai jogtanácsosi munkadíj összegét nem a megjelölt pertárgyérték alapján számította, hanem a keresetben írt követelése alapján. Mindezekből következően nem egyértelmű, illetve nem visszaellenőrizhető, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított 125 000 forint összegű perköltség hogyan került kiszámításra. Vitatta továbbá a felperesnek megítélt perköltség összegében figyelembe vett utiköltséget is, mivel a felperes jogi képviselője csupán egy tárgyaláson jelent meg. [26] Az alperes álláspontja szerint továbbá az elsőfokú bíróság megsértette a Kp. 78. §

(2)bekezdését, valamint a Pp. 278. §

(1)bekezdését, mert a bizonyítékokat nem megfelelően értékelte, az irányadó jogszabályokat nem megfelelően értelmezte és ezáltal helytelen következtetést vont le a kereseti kérelem jogalapja és összegszerűsége tekintetében, ítéletének indokolása pedig nem felelt meg a Pp. 346. §

(5)bekezdésében foglaltaknak. [27] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és az alperes perköltségben történő marasztalását kérte. Kiemelte, hogy a fellebbezés fókuszában a peresített időszak terjedelme és a felperes számára megítélt perköltség áll, a per főtárgya tekintetében a Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontjának és az ORFK utasítás összefüggéseinek vizsgálatával a fellebbezés csak érintőlegesen foglalkozott. [28] A törvényszék ítélete a megelőző eljárás kereseti kérelmének összegszerűsége szerint marasztalta az alperest a

1. január 1-től
2. május 31-ig terjedő időszakra, azaz 41 hónap vonatkozásában, így számszaki hiba nem állapítható meg. Az alperes, sem a Kúria VIII.Kf.39.912/2021/4 8 megelőző eljárásban, sem az új eljárásban nem vitatta a kereset összegszerűségét, ezért az a fellebbezésnek sem lehet tárgya. Az alperes álláspontjával szemben a törvényi rendelkezések nem korlátozzák a szolgálati panasszal nem érintett időszakra történő igény érvényesítését, ilyen jogszabálysértést az alperes sem jelölt meg. Mindez a pergazdaságosság elvét is szolgálja. Az azonos tényállás és jog iránt folyamatban lévő ügyekben, amikor a szolgálatteljesítési körülmények állandóak - így a megbízási díjak iránti perekben is - az az általános gyakorlat, hogy a tárgyalás berekesztéséig terjedően összegszerűsítheti az érintett a keresetet és a bíróságok kivétel nélkül a teljes időszakot vizsgálva döntenek az ügyben. [29] Álláspontja szerint a pertárgy értékét az elsőfokú bíróság a Kp.
3. §

(3)bekezdése és a Pp. 512. §

(2)bekezdés alapján, mint önálló pénzkövetelést a felperes teljes kereseti követelése összegében határozta meg. [30] A felperes vitatta a fellebbezés Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontjával összefüggő érvelését. Álláspontja szerint a beosztáshoz nem tartozó feladtok szükségszerűen többletfeladatot és többletterhet jelentenek, amelyet a Kúria hatályon kívül helyező végzése és a fellebbezéssel támadott elsőfokú ítélet is alátámaszt. A keresete az ORFK utasítás 6/D. pontjának beiktatását követő időszakra is megalapozott, mert az utasítás módosítása nem adhatott általános és korlátlan felhatalmazást a munkáltatónak, hogy a bűnügyi szolgálati ágon belül bármely feladat ellátását a bűnügyi technikusi beosztáshoz tartozó feladatként határozza meg. A BM rendelet

1. számú mellékletében a bűnügyi technikus, a nyomozó és a vizsgáló nem vitatottan önálló beosztások, a
2. számú melléklet alapján pedig az sem vitatható, hogy a bűnügyi technikus, illetve a nyomozói, vizsgálói beosztás betöltéséhez, illetve feladatok ellátásához különböző szaktanfolyam szükséges. A képesítési követelmények különbözősége megállapítható, e körben az ítélet nem tartalmaz megállapítást, ennek tekinteni nem lehet azt, hogy a felperes képes volt a többletfeladatok ellátására. A Kúria döntése és annak jogi indokai [31] A Kúria az alperes fellebbezésére figyelemmel a tényállást a következők szerint módosítja. [32] A felperes
3. november 1-től állt hivatásos szolgálati jogviszonyban. [33] A felperes a beosztása ellátása keretében bűnügyi technikusi feladatokat végez, a szemlebizottság tagjaként bűnesetekhez vonul ki, ahol feladata a nyomrögzítés, fényképfelvétel készítése, nyomkutatás, forrónyom-követés, a helyszínelést követően a bűnügyi jegyzék, nyomjegyzék elkészítése, egyéb adatrögzítési tevékenységek foganatosítása, rabosítási feladatok (tenyér, ujjlenyomat vétel, DNS minta vétel, fényképfelvétel) végzése. A bűnügyi technikus beosztásához tartozó feladatai munkaidejének mintegy 30-40%-át teszik ki. [34] Az ekként módosított és pontosított tényállás alapján az alperes fellebbezése kisebb részben megalapozott. Kúria VIII.Kf.39.912/2021/4 9 [35] Az alperes a fellebbezésében megalapozatlanul panaszolta, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében a szolgálati panaszon túlterjeszkedve kötelezte megbízási díj megfizetésére. A felperes a
4. január 16-án előterjesztett szolgálati panaszában 3 évre visszamenőleg kérte az alperes marasztalását, ugyanakkor nem jelölte meg az általa érvényesíteni kívánt időszak végét és a perben az alperes sem vitatta, hogy a felperes szolgálatteljesítésének körülményei a keresetben meghatározott további hónapokban eltérőek lettek volna. Mindezek alapján nem volt jogszabálysértő, hogy a felperes a keresetében további 1,5 hónapra is igényt érvényesített. [36] Az alperes azonban alappal kifogásolta az elsőfokú bíróság által megítélt marasztalás összegét. [37] A Kp.
5. §

(4)bekezdése a marasztalási perek esetében lehetővé teszi, hogy a felperes a keresetét a tárgyalás berekesztéséig megváltoztassa, feltéve, hogy a megváltoztatott keresettel érvényesített igény ugyanabból a jogviszonyból ered. A felperes a

1. március 4-én érkezett keresetében
2. január 1-től
3. február 28-ig számítottan 734.350 forint és ezen összeg középidőtől számított kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A háromfokú eljárás befejezését követően megismételt elsőfokú eljárás során a felperes az
4. sorszámú beadványában a keresetét módosítva a marasztalás összegét
5. január 1-től
6. január 31-ig számítottan 1.178.825 forintra és ezen összeg késedelmi kamatára felemelte, azonban a
7. február 23-án megtartott tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy az elsőfokú bíróság által korábban elbírált kereseti kérelmét tartja fenn. Ebből következően az elsőfokú bíróság a Kp.
8. §

(2)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 342. §

(1)bekezdésének megsértésével a kereseti kérelmen túlterjeszkedve állapította meg az alperes fizetési kötelezettségét. Az alperes a felperes keresete alapján 38 hónapra számítottan 734. 350 forint megfizetésére köteles. [38] Az alperes a fellebbezésében megalapozatlanul sérelmezte a Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontjának értelmezését. [39] A Hszt. 71. §

(1)bekezdésének c) pontja szerint a hivatásos állomány arra alkalmas tagja átmenetileg megbízható a szolgálati beosztáshoz nem tartozó feladatkör ellátásával többletfeladatként. [40] A perben nem volt vitatott, hogy a felperes az alperesnél bűnügyi technikusi beosztásban került foglalkoztatásra és az is igazolt, hogy a munkáltató utasítása alapján a perbeli időszakban nyomozói és vizsgálói feladatokat látott el. [41] A Hszt. 13. §

(1)bekezdése szerint a szolgálati viszony az állam nevében eljáró rendvédelmi szerv és a hivatásos állomány tagja között létrejött különleges közszolgálati jogviszony, amelyben minkét felet a sajátos szolgálati körülményeknek megfelelő, a szolgálati viszonyra vonatkozó szabályban és más jogszabályban meghatározott kötelezettségek terhelik és jogosultságok illetik meg. A Hszt.

1. § 25) pontja szerint szolgálati beosztásnak minősül az állománytáblázatban rendszeresített a hivatásos állomány tagjával betölthető munkakör. Kúria VIII.Kf.39.912/2021/4 10 [42] A felperesnek a szolgálat teljesítése során egyrészt a munkaköri leírása szerint, illetve a munkáltató rendelkezése alapján a beosztásához tartozó, de a munkaköri leírásban konkrétan nem nevesített feladatokat is végre kell hajtania (Hszt.
2. §

(1)bekezdés, 102. §

(1)bekezdés b) pont, 103. §

(1)bekezdés). [43] A perben nem volt vitatott, hogy a felperes a kinevezési okirata szerint bűnügyi technikus beosztásban került foglalkoztatásra, melyet – mint a nyomozói és vizsgálói beosztásokat is – a BM rendelet

1. számú melléklete külön beosztásként nevesíti. A BM rendelet az egyes beosztásokra kógens módon meghatározza az egyes beosztásokhoz tartozó képesítési követelményeket, így a munkáltatónak ehhez képest kell megállapítani a munkaköri leírás tartalmát, az abban foglaltakat nem bővítheti. [44] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a munkaköri leírás nem tartalmazhat a kinevezésben meghatározott besoroláshoz nem tartozó, általánosan ellátandó feladatokat, mint a beosztás részét (Mfv.II.10.304/2017/5.). [45] A rendvédelmi szerv munkáltató utasítása alapján a felperes ugyan esetenként köteles ellátni más beosztásba tartozó tevékenységet is, ugyanakkor a beosztáshoz nem tartozó feladat tartós ellátása nem maradhat ellentételezés nélkül. Amennyiben a hivatásos állomány szolgálati viszonyban álló tagja tartósan a beosztásához nem tartozó feladatot lát el, többletdíjazásra jogosult, amelynek mértékét a Hszt.
2. §

(5)bekezdésében foglalt korlátozásokon belül lehet megállapítani. [46] Az elsőfokú bíróság a peres felek egyező előadása alapján helytállóan állapította meg, hogy a felperes a technikusi beosztáshoz tartozó feladatokon kívül rendszeresen nyomozói, vizsgálói feladatokat is ellátott, amely nem vitatottan a BM rendelet

1. számú mellékletében foglaltak szerint eltérő beosztásba tartozó feladatot jelentett. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az ORFK utasítás 6/D. pontjának perrel érintett időszakban hatályos rendelkezéséből - amely szerint a felsorolt technikusi munkakörökben foglalkoztatottak a munkaköri leírásuk alapján a bűnügyi szolgálati ág feladatrendszeréhez kapcsolódó más tevékenységet is végezhetnek – nem következik, hogy e feladatokat korlátlanul és díjazás nélkül kötelesek ellátni. Nem vitatottan a felperes becsatolt munkaköri leírásában olyan általános bűnügyi feladatok kerültek feltüntetésre és nevesítésre, amelyek nem tartoznak a technikusi beosztás feladatkörébe. A szakmai feladatok között a munkaköri leírás
2. pontja kifejezetten tartalmazza a nyomozati tevékenység ellátását, a
3. pont a nyomozás lefolytatását, meghatározott ügyekben – bűnügy, szabálysértési, közigazgatási eljárás, megkeresés, panaszbejelentés – vonatkozó szabályok maradéktalan betartását (
4. pont), készenléti szolgálatok ellátását, valamint a
5. pont körözési előadói feladatok elvégzését is. E tevékenységek a BM rendelet
6. számú mellékletében külön nevesített beosztásokra figyelemmel nem minősültek a bűnügyi technikusi beosztás feladatkörébe tartozónak, vagyis a felperes más beosztásba tartozó feladatokat nem vitatottan ellátott. E feladatok ellátására az alperes a fentiekből következően a felperest jogszerűen utasíthatta, ugyanakkor a beosztásba nem tartozó feladatok ellátása önmagában többletfeladat ellátást, többletszolgálatot és többletfelelősséget keletkeztetett, amelynek ellentételezésére az alperes köteles volt. Ennek mértékét a felperes keresete és a jogszabályi rendelkezés alapján az elsőfokú bíróság a legalacsonyabb összegben a Hszt.
7. §

(5)bekezdése szerint a rendvédelmi illetményalap 50%-ban határozta meg. Kúria VIII.Kf.39.912/2021/4 11 [47] Az alperes fellebbezése ugyanakkor alappal sérelmezte a felperes részére az elsőfokú eljárás során megállapított perköltség összegét is. A megismételt eljárást követően a felperes a keresetpontosításában (5. sorszám alatt) maga nyújtotta be az igényelt költséget, amelynek összege - az egy tárgyaláson történő személyes megjelenésre figyelemmel 93 941 forint volt. A pertárgy értéke azonban a Pp. 512. §

(2)bekezdése alapján a marasztalás összege, azaz

1. 350 forint. A felperest ezért a háromfokú eljárásban az IM. rendelet
2. §

(2)bekezdés a) pontja és

(5)bekezdése alapján 73.450 forint munkadíj és 15.000 forint utazási költség, mindösszesen

1. 450 forint perköltség illeti meg. [48] A fentiekre tekintettel a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a marasztalási összeg, továbbá a perköltség összegére nézve a Kp.
2. §

(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta és az alperesi marasztalás összegét 734 350 forintra, míg a perköltség összegét 88 450 forintra leszállította, ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Záró rész [49] Az alperes túlnyomórészt pervesztes lett, ezért a Kp. 35. §-a alapján alkalmazandó a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX törvény (a továbbiakban: Pp.) 83. §

(2)bekezdése alapján köteles a perköltség megfizetésére. [50] Az alperes az illetékekről szóló 1990.évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. §

(1)bekezdés c) pontja alapján személyes illetékmentes, a felperes pedig munkavállalói költségmentességre jogosult, ezért a tárgyi költségfeljegyzési jogos perben az Itv. 46. §

(1)bekezdés szerint le nem rótt fellebbezési illetéket a Kp. 35. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 102. §

(6)bekezdése alapján az állam viseli. [51] el. A Kúria a fellebbezést a Kp. 107. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta [52] Az ítélet elleni felülvizsgál lehetőségét a Kp.

1. § d) pontja, a fellebbezés lehetőségét a Kp.
2. §-a zárja ki. Budapest,
3. január
4. Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró