A határozat elvi tartalma: A felek közötti szerződéses jogviszony ténye a jogalap nélküli gazdagodás alkalmazhatóságát nem feltétlenül zárja ki, ha a konkrét jogviszonyra irányadó szabályok vagy a szerződés a vagyoneltolódásra nem adott jogalapot. A munkaviszonyhoz kapcsolódó eszközhasználati megállapodásban nem rendezett ellenértéket a munkáltató a szubszidárius törvényi szabály alapján követelheti vissza. ... Győri Ítélőtábla Mf.V.30.060/2020/
- A Győri Ítélőtábla a dr. Szenthe Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Szenthe Zsolt ügyvéd; cím9.) által képviselt Felperes1 (Cím2.) felperesnek-, a Dr. Oláh Ügyvédi Irodája ( ügyintéző: dr. Molnár Piroska ügyvéd; Cím10) által képviselt Alperes1 (Cím1) I. rendű és Alperes2 (Cím1) II. rendű alperesek ellen eszközhasználati díj megfizetése iránt indított perében a Veszprémi Törvényszék
- augusztus
- napján kelt
- M.70.058/2020/
- szám alatti ítéletével szemben az alperesek által
- szám alatt előterjesztett fellebbezés folytán – tárgyaláson kívül – meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét azzal a pontosítással hagyja helyben, hogy az alperesek a marasztalási összeg után
- június
- napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot kötelesek megfizetni. A le nem rótt fellebbezési illetéket a magyar állam viseli. Kötelezi az alpereseket, hogy tizenöt napon belül fizessenek meg a felperesnek személyenként 50.800-50.800 (ötvenezer-nyolcszáz-ötvenezer-nyolcszáz) Ft másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1]
- március 16-án a munkáltató felperes és a munkavállaló I. rendű alperes között munkaszerződés jött létre hajógyári kikötő sport-, technikai és szakmai vezetői munkakör
- április
- napjától betöltésére határozatlan időre. Az I. rendű alperes munkavállaló alapbérét a szerződésben havi bruttó 250.000 Ft-ban állapították meg. Kikötötték, hogy a szakmai vezető a munkabéren kívül teljesítményfüggő prémiumot kap. Ez „a bónusz célfeladat-megállapodásban kerül rögzítésre, amely minden év végén összeadódik és az eredmény alapján a következő év januári bérkifizetéssel kerül kifizetésre.” Ugyanezen a napon a felperes és az I. rendű alperes között vitorlásiskola vezetői munkakör
- április
- napjától, határozatlan időre ellátására is munkaszerződés jött létre, melyben az alapbért havi bruttó 150.000 Ft-ban állapították meg.
- március 16-án,
- április 1-i hatállyal munkaszerződés jött létre a felperes és a II. rendű között is marketing és kommunikációs munkatársi munkakör gyakorlására, melyben a havi bruttó alapbért 50.000 Ft-ban állapították Győri Ítélőtábla V.Mf.30.060/2020/8 2 meg. Az I. rendű alperes a vitorlásiskola vezetői munkakörét, azon belül a gyermek vitorlás oktatást – a felperes munkáltatóval megállapodva – az I.- II. rendű alperes tulajdonába tartozó Aelos- oktató hajókkal, valamint mentőmellényekkel látta el. A
- szeptember
- napján az alperesek és a felperes ügyvezetője, törvényes képviselő1 részvételével megtartott megbeszélésen rögzítették, hogy "a vitorlásiskola megbecsült éves bevétele, 2,5 millió Ft került kifizetésre bruttó 200.000 Ft / hó L. házaspár számára. (150.000 Ft Alperes1nak, 50.000 Ft alperes2-nek.) törvényes képviselő1 egy bevételeket-kiadásokat tartalmazó xls. tábla analizálásába kezd. A L. házaspár kéri, hogy számukra is küldjék el ezt a táblázatot, mert számukra ismeretlen és tartalmával nem értenek egyet." A
- szeptember
- napján ugyanezen személyek részvételével megtartott megbeszélésen az I. rendű alperes visszautalt a
(2016)márciusi megegyezésre: "a vitorlásiskola megbecsült éves bevétele, 2,5 millió Ft került kifizetésre bruttó 200.000 Ft / hó L. házaspár számára. A megegyezés szerint a 2,5 millió Ft-on felüli bevételt törvényes képviselő1 fizetés / bónusz formájában visszatéríti a L. házaspárnak." törvényes képviselő1 a vitorlásiskola rentabilitását latolgatva elmondta, hogy "veszteséget nem visel el a vállalat." [2]
- szeptember
- napján a munkáltató felperes az I. rendű alperes sport-, technikai és szakmai vezetői munkaszerződését
- október
- napjára - ,
- október
- napján az I. rendű alperes vitorlásiskola oktatói munkaszerződését, valamint a II.rendű alperes munkaszerződését
- november
- napjára rendes felmondással megszüntette. A felmondás indokaként a felperes valamennyi szerződés esetében azt jelölte meg, hogy a cégnél jelenleg a kikötői folyamatok teljes átszervezése valósul meg. Ezen átszervezés érinti a munkavállaló munkakörét, mely az új szervezeti felépítésben nem szerepel, megszűnik.
- december 2-án az alperesek írásban felszólították a felperest a munkaviszony megszüntetése miatt részükre kifizetendő járandóság megtérítésére. Így az I. rendű alperes a kikötő szakmai vezetői munkaszerződés után bruttó 604.170 Ft, a vitorlásiskolai ügyvezetői munkaszerződés után 227.405 Ft, a II.rendű alperes 520.603 Ft (együtt: 1.352.
- Ft) elmaradt munkabér megfizetésére. Ezen túl a munkakörök ellátásához szükséges eszközök biztosításával kapcsolatban felmerült egyéb költségek, hajóhasználati díjak jogcímén 4.256.500 Ft kifizetésére. (Ez utóbbin belül a katamaránok használatáért 740.000 Ft, az Aelos oktató hajók használatáért 2.083.000 Ft, a kísérő, mentő motoros használatáért 980.000 Ft és a mentőmellények használatáért 453.500 Ft összegben.) A fizetési felszólítás eredménytelensége miatt az I. rendű alperes
- február
- napján 2.959.
- Ft és késedelmi kamatai megfizetése elmulasztására hivatkozással - míg a II.rendű alperes
- április
- napján 2.648.853 Ft és késedelmi kamatai megfizetése elmulasztására hivatkozással felszámolási kérelmet terjesztett elő a felperes gazdálkodó szervezettel szemben. A felperes munkáltató a követelés törvényi határidőn belüli vitatása hiányában a fizetésképtelenség megállapítása elkerülése érdekében az I. rendű alperesnek
- március
- napján 2.969.229 Ft-ot - míg a II.rendű alperesnek
- június 2-án 2.662.625 Ft-ot kifizetett. [3] A felperes keresetében elsődlegesen az alpereseket egyetemlegesen 5.631.854 Ft kifizetett munkabér- és használati díj, valamint késedelmi kamatai - míg másodlagosan az I. rendű alperest 2.969.
- Ft, a II.rendű alperest 2.662.
- Ft és késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni jogalap nélküli gazdagodás (
- évi V. tv. Ptk. 6:
- §) jogcímén. A keresetet elutasító elsőfokú ítélettel szemben a felperes által előterjesztett fellebbezés folytán eljáró Veszprém Megyei Törvényszék a
- szeptember
- napján kelt Mf. 20.454/2019/
- számú részítéletével az elsőfokú ítélet munkabér visszafizetésére irányuló keresetet elutasító rendelkezését helybenhagyta; míg ezt meghaladóan hatályon kívül helyezte Győri Ítélőtábla V.Mf.30.060/2020/8 3 és az elsőfokú bíróságot a használati díj visszakövetelésére irányuló kereset tárgyában újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. A törvényszék, mint másodfokú bíróság egyetértett a fellebbezett ítélettel abban, hogy a jogalap nélkül kifizetett munkabér visszakövetelésére nyitva álló 60 napos határidő (a Munka Törvénykönyvéről szóló
- évi I. törvény (Mt.)
- §) elmulasztása miatt ezen keresetrész elutasításának volt helye. Az eszköz használati díj visszafizetésére irányuló követelés azonban a munkaviszonnyal összefüggő, de nem munkajogi megállapodáson alapuló követelés. Ez az adhéziós, munkaügyi perben is érvényesíthető (
- évi III. tv. rPp.
- §
(3)bekezdése) követelés pedig nem az Mt.
- §-ában meghatározott 60 napos, hanem a
- §
(1)bekezdésében megállapított hároméves határidő elteltével évül el, amely még nem telt el. Kitért arra is a másodfokú bíróság, hogy kizárólag a felszámolási kérelem alapján, a felszámolás elkerülése érdekében, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27. §
(2c)bekezdése alapján kifizetett, de el nem ismert követelés esetében a Pp. 164. §
(1)bekezdése alapján az alpereseket terheli a bizonyítás az eszközhasználatra vonatkozó megállapodás létrejötte és tartalma tekintetében. [4] A felperes az eljárás részbeni megismétlése során módosított keresetében elsődlegesen az alpereseket egyetemlegesen kérte kötelezni 4.256.
- Ft, valamint annak az I. rendű alperes esetében
- március
- napjától - míg a II.r. alperes esetében
- június
- napjától járó késedelmi kamata megfizetésére. Másodlagosan az I.- II.r. alperest személyenként 2.128.250- 2.128.250 Ft és elsődleges keresetében megjelölt időpontoktól járó késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni. Kifejtett álláspontja szerint a munkaszerződések megkötésekor a felperes és az alperesek között arra jött létre megállapodás, hogy a vitorlásiskola működtetéséhez szükséges Aelos kishajókat és a mentőmellényeket az alperesek biztosítják, melynek fejében a felperes vállalta a hajók karbantartását, szervízelését a saját szervízcsapatával és anyagával. A felperes rendelkezett mentő motorossal, így azt az I. rendű alperesnek nem kellett bérelnie, ezt a felperes kifejezetten megtiltotta. Szintén rendelkezett a felperes a csak felnőttoktatásra igénybe vehető katamaránnal is. Az I. rendű alperes szakmai vezetői munkakör betöltésére irányuló munkaszerződésében is nevesített bónuszra jogosultságot külön célfeladat-megállapodásra utalták, melyet azonban nem kötöttek meg, mivel a felperes vitorlásiskola tevékenysége nem termelt nyereséget. Hangsúlyozta, hogy az I.r. alperessel szemben nem az éves 2,5 millió Ft feletti bevétel-részből vállalta a bónusz megfizetését, hanem annak költségekkel, kiadásokkal csökkentett részéből, a nyereségből. [5] Az alperesek ellenkérelmükben elsődlegesen a kereset elutasítását, míg másodlagosan a per megszüntetését kérték, hatáskör hiányában. (rPp.
- § a) pontja,
- §
(1)bekezdés b) pontja) A permegszüntetés iránti kérelmüket arra alapították, hogy a jogalap nélküli gazdagodás nem munkajogi és nem adhéziós igény, melyben a rPp.
- § alapján a munkaügyi bíróság járhat el. A felperes az eljárás részbeni megismétlése során munkajogi igényt már nem érvényesített, így a fennmaradó követelés sem lehet adhéziós igény. Azzal védekeztek, hogy a munkaszerződések megkötésekor, 2016 márciusában abban állapodtak meg a felperessel, hogy a vitorlásiskolai oktatási tevékenységet a saját eszközeikkel végzik és a felperes a használat ellenértékeként megfizeti a 2,5 millió Ft éves bevétel feletti bevételrészt. Erre utalt az I. rendű alperes szakmai vezetői munkaszerződése
- §
(3)bekezdése. Az oktatási tevékenység ellátásához szükség volt az Aelos oktatóhajókra, a mentőmellényekre és a motoros, mentőhajóra. A felperes rendelkezett motoros hajóval, azonban annak nem voltak megfelelő okmányai (vízjogi engedély, műszaki vizsga). Az I. rendű alperesnek 5 órára motoros hajót kellett bérelni. A katamaránra a vitorlásiskola vezetői szerződés munkaköri Győri Ítélőtábla V.Mf.30.060/2020/8 4 leírásában is szereplő felnőttoktatáshoz, illetve versenyzésre felkészítéshez volt szükség. Vitatták, hogy a felperessel abban állapodtak volna meg, hogy az eszközhasználat fejében a hajókat karbantartja, szervízeli. [6] Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az I.- II.rendű alperest, hogy személyenként fizessenek meg 2.128.250- 2.128.250 Ft tőkét, valamint annak a 2017. június 3. napjától a kifizetés napjáig járó "törvényes kamatát", továbbá a felperes perköltségét. Megállapította, hogy a le nem rótt illetéket és az állam által előlegezett költséget az állam viseli. Határozata indokolásában elsődlegesen elvetette azt a felperesi érvelést, hogy a használati díj visszakövetelése iránti kereset a rPp. 349. §
(3)bekezdésében szabályozott és munkaügyi perben érvényesíthető adhéziós igény lenne. Kifejtett álláspontja szerint a felek között polgári jogi szerződés nem jött létre, köztük kizárólag munkaviszony állt fenn, így az ítélettel elbírált követelés is munkaviszonyból eredt. Részben nem értett egyet az elsőfokú bíróság a perben eljárt másodfokú bíróság azon iránymutatásával, hogy a rPp. 164. §
(1)bekezdése alapján a munkavállaló alpereseket terhelné a saját eszközeik használatának ellenértékére vonatkozó megállapodás létrejöttére, tartalmára és minden olyan körülményre vonatkozó bizonyítás kötelezettsége, amelyre az igényeiket alapították. Az Mt. 51. §
(2)bekezdése azon szabályából kiindulva, hogy a munkáltató köteles a munkavállalónak azt a költséget megtéríteni, amely a munkaviszony teljesítésével indokoltan merült fel, a felperest annak bizonyítása terhelte, hogy alaptalan az alperesek saját eszközeinek használatára vonatkozó ellenérték kifizetése. Leszögezte a bíróság, hogy a munkaszerződésekben írásban a felek nem állapodtak meg az alperesek által hivatkozott tartalommal az eszköz-használati díj ellenértékében, hanem csak egy később meghatározandó célfeladat megállapodás alapján, bónuszban. Részletezte, hogy az alperesek minden hónapban táblázatban dolgozták ki a tevékenységükre vonatkozó adatokat és ezek részeként a használt eszközökkel felmerült költségeket, melyeket a munkáltató felperes elfogadott és ki is fizetett. Ezért az alperesek nem az eszközök használatára vonatkozó költségeket, hanem a használatért járó ellenértéket, használati díjat igényeltek. Elemezve a
- szeptember
- és
- szeptember
- napján megtartott megbeszélésekről készült emlékeztetőket a bíróság úgy ítélte meg, hogy azok nem igazolták, hogy a kifejezett megállapodás született volna arra, hogy az alperesek igényt tarthatnak az eszközeik használatáért ellenértékre. A kihallgatott tanú3 és tanú1 vallomása szintén nem igazolta ilyen megállapodás létrejöttét, mivel nem voltak jelen ennek megkötésekor. Figyelemmel volt arra is a bíróság, hogy az alperesek a munkaviszony fennállása alatt nem igényelték az eszköz-használati díj ellenértékét a felperestől. Mindezek alapján megállapította, hogy nem jött létre megállapodás arra a felek között, hogy a felperes a költség kifizetésén túl ellenértéket fizetne az alpereseknek eszközeik használatáért. Az alperesek által állított bónusz kifizetésére pedig a tanúvallomások alapján feltételes megállapodás jött létre, ez a feltétel (a felperes vitorlás iskolai tevékenysége nyereségessége) pedig nem következett be. [7] Elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása, míg másodlagosan annak hatályon kívül helyezése iránt az alperesek terjesztettek elő fellebbezést. Elsődlegesen azt kifogásolták, hogy az elsőfokú ítélet önmagának ellentmondó, amikor a jogi indokolást megelőzően rögzíti, hogy a kereset megalapozatlan, mégis a rendelkező részben az alpereseket marasztalja. Az ítéletben megállapított tényállást hiányosnak és megalapozatlannak nevezték. Az elsőfokú bíróság ugyanis nem volt figyelemmel a felperes ügyvezetője személyes előadására (M.291/2017/
- jegyzőkönyv
- oldal), valamint tanú1 (M.291/2017/
- jegyzőkönyv
- oldal, M.70.058/2020/
- jegyzőkönyv
- oldal) és tanú3 (M.291/2017/
- jegyzőkönyv
- oldal) tanúk vallomásaira, melyek igazolták az Győri Ítélőtábla V.Mf.30.060/2020/8 5 eszközhasználatra vonatkozó megállapodást és a 2,5 millió Ft feletti bevétel-részre vonatkozó alperesi igényt. Hivatkoztak a
- október
- napján M.291/2017/22/A/
- szám alatt csatolt iratra, amely az egyéb tényekkel együtt megítélésük szerint bizonyítja, hogy a felperes és az alperesek között a saját eszközeik használatának ellentételezésére vonatkozó megállapodás létrejött. Attól függetlenül, hogy
- márciusában a felek még nem tudták meghatározni azt a konkrét összeget, hogy a működésük során milyen összegű bevétel keletkezik, még az eszközhasználat ellenértékére vonatkozó megállapodás a teljes, a jövőben befolyó összegű bevételt jelenti. Ugyancsak bizonyítja a
- márciusi megállapodás létrejöttét és tartalmát a
- szeptember
- napján kelt emlékeztető. Mindezen bizonyítékok együttes értékelésével a bíróság arra a következtetésre juthatott volna, hogy a szóbeli megállapodás nem csak az alperes saját eszközeinek használatára - , hanem azok ellentételezésére is létrejött. Kifogásolták az elsőfokú ítélet azon megállapításait, hogy a munkaviszonyuk megszűnését,
- októberét követően táblázatokat készítettek volna a felperes részére, amelyben bármely költség vagy kiadás szerepelne. Annak tényét, hogy – az ítéletben foglaltakkal szemben – az alperesek semmilyen tájékoztatást nem kaptak a felperestől a vitorlásiskola tevékenységével kapcsolatos kiadásokról, alátámasztja az M.291/ 2017/22/A/
- szám alatt csatolt
- szeptember
- napján kelt emlékeztető. Téves annak megállapítása is, hogy a munkáltató vitorlásiskolai tevékenysége veszteséges volt. Helyesen nem az alperesek, hanem a felperes készített külön a bevételekről és költségekről táblázatot, melyet igazol tanú1 tanú vallomása is. A felperes által készített táblázat adataival szemben az alperesek kifogással éltek, melyet tanúsít a
- szeptember 21-én megtartott megbeszélésről készült emlékeztető (M.125/2019/16/A/49) is. Így kifogásolták, hogy a bevételek között nem szerepel az a nettó 997.608 Ft, melyet a felperesnek kellett volna kiszámláznia törvényes képviselő1 és tanú3 oktatása után. Kifogásolták a további tanú bizonyítási indítványaik indokolás nélküli mellőzését. Kitértek arra is, hogy amennyiben az ítélőtábla osztaná az eljárásban korábban másodfokú bíróságként eljárt Veszprémi Törvényszék Mf.20.454/2019/
- számú részítéletében foglalt jogi álláspontot és egyetértene azzal, hogy a felperes visszakövetelés iránti igénye polgári jogi igény, abban az esetben annak elbírálására a munkaügyi bíróságnak nem volt hatásköre. A másodfokú részítélet jogerős rendelkezése szerint a munkabér visszakövetelése iránti keresetrész elévült, az elévült követelés mellett pedig adhéziós igénynek (rPp.
- §
(3)bekezdése) nincs helye. A munkaviszonnyal közvetlen kapcsolatban lévő jogra alapított igény elbírálása csak akkor tartozik a munkaügyi bíróság hatáskörébe, ha azt a felek a munkaviszonyból eredő munkaügyi perben érvényesítették. (EBH
- 1069.) [8] A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és az alperesek másodfokú perköltségben marasztalását kérte. Előre bocsátotta, hogy az alperesek felszámolási kérelemben megjelölt követelése egyrészt munkajogi (túlóráért járó munkabér) volt, másrészt a munkaviszonyhoz szorosan tapadó (az "eszközök biztosításával felmerült költségek, hajó használati díjak ") adhéziós igény. Mivel a felperes az alperes követelését nem ismerte el, ezért a felszámolás elkerülése érdekében történt kifizetést jogalap nélküli gazdagodás jogcímén követelte vissza. Tekintve, hogy az alperesek követelése munkajogi természetű volt, ezért a keresetet a munkaügyi perben kellett vizsgálni. A Veszprémi Törvényszék a perben hozott másodfokú részítéletében (Mf. 20.454/2019/5.) iránymutatást adott a részben megismételt eljárásra, amely szerint az eszköz-használati díj ellenértékére vonatkozó igény a rPp.
- §
(3)bekezdése szerinti adhéziós igény, illetve az alpereseket terheli a rPp. 164. §
(1)bekezdése alapján az eszközhasználatra vonatkozó megállapodás létrejötte, tartalma, illetve az azzal összefüggő minden körülmény bizonyítása. A megismételt eljárásban a rPp. 252. §
(4)bekezdése szerint a bizonyítást ezen iránymutatás szerint kell lefolytatni. Az elsőfokú bíróság ugyan az ítéletében rögzítette, hogy nem osztja a másodfokú Győri Ítélőtábla V.Mf.30.060/2020/8 6 bíróság által leírt iránymutatást, de ennek ellenére a bizonyítást megfelelő módon folytatta le. Ugyanakkor a másodfokú bíróság említett iránymutatásával szemben tért ki az ítéletében arra, hogy a felperes nem tudta bizonyítani a felek közötti polgári jogi megállapodás létrejöttét és az alapján a jogalap nélküli kifizetést. A fellebbezésben kifogásolt, indokolás nélküli tanú meghallgatások mellőzésének amiatt nem volt jelentősége, mert a tanúként kihallgatni kért személyek egyike sem volt jelen a felperes ügyvezetője és az alperesek között a munkaviszony létrejöttét megelőző tárgyaláson. Egyetértett a fellebbezett ítélet végső jogkövetkeztetésével, azzal, hogy a költségek megfizetésén túlmenően nem jött létre megállapodás egyéb ellenérték, díj megfizetésére. Emiatt a felperes jogalap nélkül fizette meg a követelt összegeket az alpereseknek, amelyek visszajárnak. Értékelése szerint az alperesek az ítélet hatályon kívül helyezésére vezető, a rPp.
- §-ában szabályozott okot nem jelöltek meg. Ugyan több okiratra hivatkoztak, melyeket megítélésük szerint a bíróság nem vett figyelembe, de azt nem vezették le, hogy az állított iratellenes ténymegállapítások, illetve a bizonyítékok téves mérlegelése milyen módon vezethet az ítélet megváltoztatására. Az ítélet indokolásában szereplő "a kereset megalapozatlan" kitétel csak elírás lehet. Annak, hogy a
- szeptember 21-i megbeszélés után az alperesek azt közölték tanú1 tanúval, hogy ők, hogy értelmezték a megállapodást, még nem igazolja, hogy a felek megállapodtak volna, hogy a vitorlás iskola teljes bevételét az alperesek kapják. A felperes munkáltató sem a
- szeptember 12., sem pedig a szeptember
- napján kelt emlékeztetőt nem fogadta el, azt a II.rendű alperes készítette el a saját álláspontjának megfelelően. Az alperesek fellebbezésükben tanú3 tanúvallomásából részletet ragadtak ki, de az idézett lényeges mondat nincs befejezve. A tanú azt mondta el a felperes ügyvezető és az alperesek közötti tárgyalásról, hogy a felek abban állapodtak meg, hogy ha a vitorlás iskola nyereséget termel akkor "még beszélnek róla", hogy az alperesek ebből a nyereségből valamilyen arányban esetleg részesülhetnek. Az alperes által bizonyítékként megjelölt okiratok (az A/31 szám alatti e-mail és az A/49 alatti emlékeztető) valójában csak az alperesek nyilatkozatát tartalmazta. Iratellenes az a felvetés, hogy a bíróság ezeket a dokumentumokat kizárta volna a bizonyítékok köréből, mivel azokat illetően az ítélet
(40)-
(42)bekezdéseiben részletesen kifejtette az álláspontját. tanú1 tanú vallomása megerősítette, hogy a felperes kivetített táblázatban adott részletes tájékoztatást a vitorlás iskola bevételeiről és kiadásairól, bár a per érdeme szempontjából ennek jelentősége nincs. Helytelen az az érvelés, hogy munkajogi igény hiányában a felperesi kereset adhéziós igényként elbírálása nem lehetséges, mivel az adhéziós igény nem vált önálló igénnyé azzal, hogy a munkajogi igényt a másodfokú bíróság már jogerősen elbírálta, a megismételt eljárás nem önálló eljárás. [9] Az alperesek a fellebbezési ellenkérelemre további nyilatkozatot terjesztettek elő, melyben hangsúlyozták, hogy a fellebbezési ellenkérelem szerint is jogalap nélküli gazdagodás (Ptk.6: 579. §
(1)bekezdése) jogcímén előterjesztett kereseti követelés nem lehet a rPp. 349. §
(3)bekezdése szerinti adhéziós munkajogi igény. [10] A fellebbezés nem alapos. [11] A másodfokú bíróság a fellebbezést a 112 /
- (III. 6.) Korm. rendelet
- §-a alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [12] Az elsőfokú bíróság a nagyobbrészt helyesen megállapított tényállás alapján érdemben helytálló jogkövetkeztetésre jutva kötelezte az alpereseket a felperes által a Győri Ítélőtábla V.Mf.30.060/2020/8 7 fizetésképtelensége megállapítása elkerülése érdekében kifizetett eszközhasználat ellenértéke megfizetésére. [13] Az ítélőtábla elsődlegesen mellőzi az elsőfokú ítélet indokolásából
(14)bekezdés) a kereset alaptalanságára vonatkozó mondatot, mivel az nyilvánvalóan ellentétben áll a kereset alapossága folytán marasztaló rendelkező résszel, illetve a jogi indokolással. Helyesen tehát a felperes keresete alapos volt. [14] A törvényszék a perben vitás, az I. rendű alperes munkaviszonya ellátásához szükséges eszközhasználati megállapodás megítélésénél helyesen indult ki az Mt. 51. §-ából. Az Mt. 51. §
(1)bekezdése II. fordulata úgy rendelkezik, hogy a munkáltató köteles – a felek eltérő megállapodása hiányában – a munkavégzéshez szükséges feltételeket biztosítani. A perbeli esetben azonban az I. rendű alperes vitorlásiskola vezetői munkaszerződésében a munkaköri leírásban szereplő gyermek- és felnőttoktatáshoz a munkáltató felperes nem biztosította feltételként a munkaviszony ellátásához nélkülözhetetlen Aelos kishajókat és a mentőmellényeket. Ezért azok használatára – a felek egyező perbeli nyilatkozata szerint – az általános törvényi szabálytól eltérve eszközhasználati megállapodás jött létre a tulajdonos alperesek és a használó munkáltató felperes között. Az eszközhasználati megállapodásra a munkáltató felperes és a munkavállaló alperesek a munkaszerződéseikben (Mt.
- §) nem tértek ki, melynek indoka lehetett, hogy az eszközök az alperesek közös tulajdonában álltak míg a használatukra csak az I. rendű alperes egyik (a vitorlásiskola vezetői) munkaviszonya ellátásához volt szükség. [15] Az eszközhasználati megállapodás nem közvetlenül az alperesek a felperessel megkötött munkaszerződésén alapult, hanem – ahhoz szorosan kapcsolódó – kötelmi (polgári) jogi szerződés (Ptk. 6:
- §) útján jött létre. Az elsőfokú bíróság a perben feltárt tényekből helytelenül következtetett arra, hogy a perben nem vált bizonyossá, hogy a felek között a munkaszerződésen kívüli más, polgári jogi megállapodás is létrejött volna. (elsőfokú ítélet
(17),
(36)bekezdés) [16] Téves az az ítéleti megállapítás, valamint a fellebbezés ezen alapuló érvelése, hogy a keresettel érvényesített és az elsőfokú ítélet által elbírált igény nem a rPp. 349. §
(3)bekezdése szerinti adhéziós követelésnek minősül. A felperes által az eljárást megindító keresetlevéllel együttesen érvényesített jogalap nélkül kifizetett munkabér és eszközhasználati díj iránti keresetben az eszközhasználat ellenértéke visszafizetése iránti keresetrész kifejezetten a munkaviszonnyal összefüggő, de nem munkajogi megállapodáson alapuló, adhéziós igény. Az adhéziós keresetrész ilyen jellegét pedig utóbb nem szünteti meg, ha a bíróság a munkajogviszonyon alapuló munkabér visszafizetése iránti keresetrészről részítéletével (rPp. 213. §
(2)bekezdése) már jogerősen rendelkezett. [17] Azt helyesen ítélte meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes az alperesek elmaradt munkabér- és eszközhasználat ellenértéke iránti, a felszámolási kérelem útján érvényesített követelése törvényben meghatározott határidőn belüli (Cstv. 27. §
(2)bekezdés a) pontja) vitatása hiányában, a fizetésképtelenség megállapítása és a felszámolás elrendelése elkerülése érdekében a Cstv. a felszámolási kérelmek benyújtásakor hatályos 27. §
(3)bekezdése alapján teljesített fizetést az alpereseknek, amely nem minősül tartozáselismerésnek, illetve visszakövetelhető. Győri Ítélőtábla V.Mf.30.060/2020/8 8 [18] Egyetértett a másodfokú bíróság a törvényszék azon álláspontjával is, hogy az eszközhasználat ellenértékére munkajogi- avagy polgári jogi írásba foglalt szerződés (megállapodás) hiányában a rPp. 164. §
(1)alapján az eszközhasználati díjat érvényesítő alpereseket terhelte az ellenértékre vonatkozó megállapodás tartalmának, azaz a díj mértékére vonatkozó megállapodás bizonyítása. (ítélet
(22)bekezdés) A felek az eszközhasználat ellenértékére vonatkozó eltérő perbeli nyilatkozatait és a perben felmerült bizonyítékokat is helytállóan mérlegelte a törvényszék az rPp. 206. §
(1)bekezdése alapján, amikor megállapította, hogy az alperesek ezen bizonyítási kötelezettségüknek nem tudtak eleget tenni és a perben nem vált bizonyossá, hogy a felperes a vitorlás iskola 2,5 millió Ft feletti bevételét vállalta ezen a jogcímen megfizetni. [19] A fellebbezésben előadottakkal szemben a perben kihallgatott tanúk, tanú1 és tanú3 vallomásai semmilyen értelemben nem támasztották alá az alperesek eszközhasználat ellenértékére vonatkozó állítását. tanú1 azt hangsúlyozta (M. 291/2017/
- tárgyalási jegyzőkönyv
- oldal; M.70.058/2020/
- tárgyalási jegyzőkönyv
- oldal), hogy nem tud az eszközhasználat ellenértékére vonatkozó megállapodás megkötéséről, ilyen tárgyaláson nem volt jelen. Vallomásában kitért arra is (M. 70.058/2020/
- tárgyalási jegyzőkönyv
- oldal), hogy a
- szeptember
- napján megtartott megbeszélésen az I. rendű alperes azt a megjegyzést tette, hogy "a 2,5 millió Ft bevételen felül bónuszként vagy bérként már megállapodtak... " A vallomás szerint azonban a felperes ügyvezetője csak arra adott utasítást a felperes könyvelését végző tanúnak, hogy "majd meglátjuk, hogy milyen bevétele, és milyen eredménye lesz ennek az alperesi tevékenységnek, vagy egyáltalán lesz-e eredménye ennek." A tanú szerint tehát a felperes ügyvezetője – egybehangzóan az I. rendű alperes szakmai vezetői munkaszerződése
- §
(3)bekezdésében foglaltakkal – a felperes vitorlásiskolai tevékenysége éves eredményétől és külön célfeladat-megállapodás megkötésétől tette függővé az I. rendű alperes részére további juttatás nyújtását, mely megállapodás megkötésére azonban nem került sor. Ezt erősítette meg tanú3 tanú vallomása is (M. 291/2017/39. jegyzőkönyv 4. oldal), amely szerint (alulról
(4)bekezdés) az alperesek éves munkabér kiadásán felül még jelentkezik összeg, "akkor arról majd még beszélnek." [20] A perorvoslati kérelemben hangsúlyozottak ellenére a
- szeptember
- és a
- szeptember
- napján megtartott megbeszélésekről készült (és a II. rendű alperes által írásba foglalt) emlékeztetők (M. 291/2017/22/A/37; M. 291/2017/36/F/5.; M.125/2019/16/A/49.) szintén nem igazolják a 2,5 millió forint feletti bevétel, mint eszközhasználat ellenértékére vonatkozó megállapodás létrejöttét. Az emlékeztetők csupán az I. rendű alperes erre vonatkozó igényét jelzik, de a
- szeptember
- napján kelt emlékeztető I. pontjából is kitűnően a felperes ügyvezetője fenntartotta az arra vonatkozó jogát, hogy az emlékeztetőben foglaltakra részletes észrevételeket terjesszen elő. Arra nézve pedig nincsen peradat, hogy ilyen észrevételében elfogadta volna a 2,5 millió Ft bevétel feletti bevétel-részre vonatkozó alperesi igényt. A fellebbezésben az alperesek nem fejtették ki, hogy milyen módon igazolja az általuk állított megállapodás létrejöttét a
- június
- napján a II.rendű alperes által a felperes ügyvezetőjének elküldött (angol nyelvű) e-mail üzenet, amely szerint addig az 1 millió forint (bevételt) már elérték. (M.291/2017/22/A/31.) [21] Egyetértett a másodfokú bíróság a fellebbezési ellenkérelemmel abban, hogy az alperesek által még kihallgatni kért személyek vallomása nem volt szükséges a tényállás megállapításához, mivel azok egyike sem volt jelen a felperes ügyvezetője és az alperesek Győri Ítélőtábla V.Mf.30.060/2020/8 9 között a munkaviszony létrejöttét megelőző tárgyaláson. A törvényszék a további tanúbizonyítást eljárásjogi szabálysértés nélkül mellőzte. [22] Az elsőfokú bíróság téves anyagi jogi álláspontra helyezkedett, amikor úgy ítélte meg, hogy az eszközhasználatra vonatkozó szerződéses jogviszony fennállása kizárta, hogy a felperes jogalap nélküli gazdagodás jogcímén igényelje vissza a felszámolás elkerülése érdekében kifizetett összeget. (elsőfokú ítélet
(36)bekezdés) A jogalap nélküli gazdagodás (Ptk. 6: 579. §
(1)bekezdése) mint szubszidiárius (járulékos) jellegű törvényi tényállás alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha a jogvita a felek jogviszonyára irányadó speciális szabályok alapján nem bírálható el; az nem alkalmazható, ha a követelésnek van más – akár jogszabályon, akár szerződésen alapuló – jogcíme. A felek közötti szerződéses jogviszony ténye azonban a jogalap nélküli gazdagodás alkalmazhatóságát nem feltétlenül zárja ki, ha a konkrét jogviszonyra irányadó szabályok vagy a szerződés a vagyoneltolódásra nem adott jogalapot. (BH2010.333., BH2004.461., Kúria Pfv.I.21.030/2018/7.) [23] A konkrét esetben a felek kétségtelenül megállapodtak a felperesi eszközhasználatban, de a perben csak az vált bizonyossá, hogy a használat fejében a felperes az eszközök karbantartását vállalta. Az eszközhasználat további ellenértékére, az alperesek által állított díjazásra vonatkozó megállapodás hiányában a felperes a Cstv. 27. §
(3)bekezdés alapján kifizetett összeget csak jogalap nélküli gazdagodás jogcímén követelhette vissza, mivel az ellenértékre a felek szerződésének bizonyított tartalma nem tért ki. A vagyoneltolódásnak ugyanis nem volt tényleges szerződési jogalapja. [24] Ezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az elsőfokú ítéletet a végrehajthatóság érdekében az alperesek által fizetendő késedelmi kamat mértékét illetően a Ptk. 6:48. §
(1)bekezdése alapján pontosította a másodfokú bíróság. [25] A fellebbezés eredményre nem vezetett, ezért az alperesek a Pp. 78. §
(1)bekezdés alapján viselni kötelesek a másodfokú eljárás során felmerült ügyvédi munkadíjból álló saját, illetve felperesi perköltséget. Ez utóbbi összegét a másodfokú bíróság a 32/2003. (VIII. 22) IM. rendelet 3. §
(2),
(5),
(6)bekezdései alapján a per tárgyának értékét, valamint a tárgyaláson kívüli elbírálást figyelembe véve az általános forgalmi adóval növelt, az alpereseket személyenként terhelő 50.800- 50.805 Ft-ban határozta meg. [26] A munkavállalói költségkedvezményben (Pp. 358/B. §) részesült alperesek által le nem rótt fellebbezési illetéket a magyar állam viseli. Győr, 2021. március 23. Dr. Bartus Erika sk. Mózsa Gábor sk. a tanács elnöke bíró Dr. Ferenczy Tamás sk. előadó bíró Dr. Győri Ítélőtábla V.Mf.30.060/2020/8 10