Gf.30089/2021/6 – Debreceni Ítélőtábla

(3a)bekezdésében írt 30 napos határidőben vitatja, és a hitelező a követeléséről jogerős és végrehajtható határozattal sem rendelkezik, akkor nem minősül a Ctv. 118/C. §

(1)bekezdése szerinti hitelezőnek, ezért a Ctv. 118/B. §

(1)bekezdésére alapított keresetét - kereshetőségi jog hiányában - el kell utasítani. Debreceni Ítélőtábla Gf.IV.30.089/2021/

1. A Debreceni Ítélőtábla a Lutter Ügyvédi Iroda (FÉL CÍME, ügyintéző: dr. Lutter Zsolt ügyvéd) által képviselt FELPERES NEVE (FELPERES CÍME) felperesnek -, dr. Molnár Szilvia ügyvéd (ALPERESI KÉPVISELŐ CÍME) által képviselt I. RENDŰ ALPERES NEVE I. rendű és II. RENDŰ ALPERES NEVE II. rendű (mindketten: ALPERESEK CÍME szám alatti lakosok) alperesek ellen vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása és marasztalása iránt indított perében a Miskolci Törvényszék
2. március 10-én meghozott 25.G.40.082/2020/
3. számú ítélete ellen a felperes részéről
4. sorszámon előterjesztett fellebbezés alapján indult másodfokú eljárásban – a
5. május 26-án megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson – meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alpereseknek 85 000 (Nyolcvanötezer) forint másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság a
6. sorszámon meghozott ítéletében a felperes keresetét elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alpereseknek 160 000 forint perköltséget. [2] Az ítéletben megállapított tényállás szerint az alperesek a megalakulásától kezdődően vezető tisztségviselői voltak a cégjegyzékbe
7. március 3-án Cg... cégjegyzékszámon bejegyzett ADÓS NEVE-nek (a továbbiakban: adós). Az I. rendű alperes vezető tisztségviselői jogviszonya
8. április 9-ig, a II. rendű alperesé pedig
9. május 28-ig (az adós törléséig) állt fenn. [3] A Miskolci Törvényszék Cégbírósága (a továbbiakban: cégbíróság) a Cégközlönyben
10. március 23-án közzétett Cgt.05-19-000305/
11. számú végzésével az adós gazdasági társaságot megszűntnek nyilvánította és vele szemben elrendelte a kényszertörlési eljárás megindítását. [4] A kényszertörlési eljárásban az FELPERES JOGELŐDJÉNEK NEVE (a továbbiakban: a felperes jogelődje) az adóssal
12. december 5-én megkötött bankszámlaszerződésből és a
13. december 13-án megkötött pénzügyi szolgáltatási szerződésből eredően 2 917 867 forint és 59 033 forint, továbbá 1767,34 CHF összegben hitelezői igényt jelentett be, amely követeléseit a
14. december 4-én megkötött engedményezési szerződéssel a felperesre engedményezte. Debreceni Ítélőtábla IV.Gf.30.089/2021/6/II 2 [5] A kényszertörlési eljárásban az adós vezető tisztségviselője (a II. rendű alperes) a cégbíróság felhívására akként nyilatkozott, hogy a felperes jogelődje által bejelentett követeléseket mind jogalapjában, mind összegszerűségében vitatja. [6] A
15. február 17-én meghozott, Kt.06-19-0000693/
16. számú végzésével a cégbíróság elrendelte az adós gazdálkodó szervezet kényszertörlését és a II. rendű alperest mint az adós vezető tisztségviselőjét eltiltotta attól, hogy a végzés jogerőre emelkedésétől számított 5 évig gazdasági társaság kizárólagos vagy többség befolyást biztosító részesedéssel rendelkező tagjává, közkereseti társaság, egyéni cég tagjává és betéti társaság beltagjává váljon, valamint cég vezető tisztségviselője, cégvezetője, felügyelőbizottsági tagja legyen. [7] A cégbíróság ezen végzésének indokolása ellen a II. rendű alperes részéről előterjesztett fellebbezés alapján eljárt Debreceni Ítélőtábla a
17. május 14-én meghozott, Kft.III.30.111/2020/
18. számú végzésével a cégbíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részét pedig a másodfokú végzésben foglaltak szerint részben megváltoztatta. [8] A végzése indokolásában az ítélőtábla – egyebek mellett – megállapította, hogy a kényszertörlési eljárásban a cégbíróságnak nincs hatásköre sem a bejelentett hitelezői követelések, sem az adós vitatásának érdemi vizsgálatára, ezért az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor a kényszertörlési eljárásban bejelentett hitelezői igényeket a bejelentésben megjelölt összegben tüntette fel a végzése indokolásában, rögzítve azt is, hogy mely igényeket vitatott a vezető tisztségviselő. [9] A felperes az elsőfokú bírósághoz
19. augusztus 24-én benyújtott keresetében „A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról” szóló
20. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 118/B. §-ának

(1)bekezdése alapján a kényszertörlési eljárásban bejelentett 2 917 867 forint és 59 033 forint, valamint 1767,34 CHF összegű követeléseinek és azok járulékainak a megfizetésére kérte egyetemlegesen kötelezni az alpereseket. [10] Állította, hogy az adós már

1. november 13-tól kezdődően fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt, mivel a bankszámlája ellen a HIVATAL NEVE részéről 4 162 471 forint összegben benyújtott inkasszó már ekkor eredménytelen maradt. [11] Állította továbbá, hogy ezen időpontot követően az alperesek az ügyvezetési feladataikat nem a hitelezői érdekek figyelembevételével látták el, a
2. évi beszámoló letétbe helyezését elmulasztották, a felperes jogelődjével kötött bankszámlaszerződéseket nem szüntették meg, amivel további felesleges költséget okoztak az adósnak. [12] Az alperesek az ellenkérelmükben elsődlegesen az eljárás megszüntetését kérték „A polgári perrendtartásról” szóló
3. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
4. §-a

(1)bekezdésének a) pontja alapján. Ennek indokaként arra hivatkoztak, hogy mivel a felperes követelése nem jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági határozaton, vagy más végrehajtható okiraton alapul, továbbá azt az adós a kényszertörlési eljárásban vitatta, a felperes nem tekinthető a Ctv. 118/C. §-ának

(1)bekezdése szerinti hitelezőnek, ezáltal pedig a Ctv. 118/B. §-ának

(1)bekezdése szerinti kereset előterjesztésére sem jogosult. [13] Az alperesek állítása szerint tehát az adott esetben a keresetlevél visszautasításának lett volna helye a Pp. 176. §-a

(1)bekezdésének g) pontja alapján, amelynek elmaradása miatt az eljárás megszüntetése indokolt. [14] Emellett az alperesek érdemben is vitatták a felperes követelésének mind a jogalapját, mind az összegét és erre tekintettel – másodlagosan – a kereset elutasítását kérték. Debreceni Ítélőtábla IV.Gf.30.089/2021/6/II 3 [15] Az elsőfokú bíróság a keresetet megalapozatlannak találta. [16] Helytállónak fogadta el az alperesek elsődleges jogi érvelését annyiban, hogy mivel a felperesnek a kényszertörlési eljárásban bejelentett követelése nem jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági határozaton vagy más végrehajtható okiraton alapuló, illetőleg az adós részéről a kényszertörlési eljárásban vitatott a követelés, a felperes nem minősül a Ctv. 118/C. §-ának

(1)bekezdése szerinti hitelezőnek, ezáltal pedig a Ctv. 118/B. §-a szerinti kereset előterjesztésére sem jogosult. [17] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint azonban az adott esetben a felperes perbeli legitimációjának hiánya miatt nem az eljárás megszüntetésének, hanem a kereset érdemben történő elutasításának volt helye, figyelemmel arra, hogy a Pp. 176. §-a

(1)bekezdésének g) pontja alapján a keresetlevelet csak abban az esetben lehet visszautasítani, ha a felperes kifejezett jogszabályi rendelkezésen alapuló aktív perbeli legitimációja hiányzik. [18] A jelen esetben azonban a jogszabály nem határozza meg a per megindítására jogosult személyeket, amelyre tekintettel a bíróságnak a perbeli legitimáció hiánya miatt a keresetet érdemben kellett elutasítania. [19] Ez ellen az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben elsődlegesen annak megváltoztatását kérte akként, hogy az ítélőtábla az alpereseket a keresetében foglaltak szerint marasztalja. Másodlagosan pedig az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. [20] Az elsődleges fellebbezési kérelme indokaként arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság téves következtetésre jutott a Ctv. 118/C. §-a

(1)bekezdésének értelmezése során, ezáltal pedig tévesen állapította meg, hogy ő ne minősülne a Ctv. 118/C. §-ának

(1)bekezdése szerinti hitelezőnek. [21] A felperes álláspontja szerint a hitelezői minősége „kétszeresen is megalapozott”: [22] Egyrészt azért, mert a követelését a kényszertörlési eljárásban a Ctv. 117. §-ának

(2)bekezdése szerint bejelentette, a cégbíróság pedig a bejelentett követelését nyilvántartásba vette. A cégbíróságnak ez a végzése pedig – állítása szerint – olyan jogerős és végrehajtható határozat, ami megállapítja a hitelezői minőségét. [23] A hitelezői minőségét támasztja alá továbbá, hogy a követelése alapjául szolgáló, a jogelődje részéről kiállított számlákat az adós „A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról” szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 27. §-ának

(2)bekezdésében meghatározott határidőn belül nem vitatta, azokat „befogadta”. [24] A másodlagos fellebbezési kérelme indokaként előadta, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást nem megfelelően állapította meg, a rendelkezésére állt bizonyítékokat nem megfelelően értékelte, az előterjesztett bizonyítékokat, kérelmeket nem vette figyelembe és nem tett eleget az anyagi pervezetés körében fennálló jogszabályi kötelezettségének sem. [25] Ez utóbbival kapcsolatban állította, hogy az elsőfokú bíróság

1. sorszámú végzése hiányos és hibás felhívást tartalmazott a bizonyítás körében, mivel az nem tartalmazta teljes egészében a bizonyítási kioktatást, abban a feleket nem hívta fel tényelőadásra, továbbá nem értékelte a csatolt bizonyítékokat megfelelően. Mindezekkel pedig az elsőfokú bíróság megsértette a Pp.
2. §-ába, a
3. §-ába és a
4. §-ába foglalt rendelkezéseket, amely eljárásjogi szabálysértések szükségessé teszik az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az eljárás megismétlését. Debreceni Ítélőtábla IV.Gf.30.089/2021/6/II 4 [26] Az alperesek a fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását és a felperes másodfokú perköltség fizetésére kötelezését kérték. [27] Álláspontjuk szerint az elsőfokú bíróság a Ctv. 118/C. §-ának

(1)bekezdésébe foglalt rendelkezés helytálló értelmezése alapján, helyesen állapította meg, hogy a felperes nem tekinthető a Ctv. 118/B. §-a szerinti per megindítására jogosult hitelezőnek. [28] Ezzel szemben a felperes az, aki – tévesen – egyezőnek tekinti a kényszertörlési eljárás szerinti hitelező és a jelen per megindítására jogosult hitelező fogalmát, amelyek különböző fogalmak. [29] A Ctv. 118/C. §-ának

(1)bekezdése ugyanis a hitelezői minőségen túl (vagyis, hogy követelése legyen a felperesnek a kényszertörléssel érintett céggel szemben) további többletkövetelményeket is támaszt, melyek nélkül a felperes (hiába hitelező) nem minősül perindításra jogosult hitelezőnek. [30] Az adott esetben az elsőfokú bíróság a 11. sorszámú végzésében tájékoztatta a felperest arról, hogy a perben rá hárul annak bizonyítása, hogy a kereset előterjesztésére jogosult hitelező, tehát a követelése a Ctv. 118/C. §-ának

(1)bekezdésében foglaltak szerint jogerős és végrehajtható, bírósági, hatósági határozaton vagy más végrehajtható okiraton alapul. A végzésében az elsőfokú bíróság tájékoztatta a felperest arról is, hogy a bizonyítatlanság terhe a kereset elutasításához vezet. [31] A felperes azonban az elsőfokú bíróság felhívására semmilyen bizonyítékot vagy bizonyítási indítványt nem terjesztett elő, sőt érdemi nyilatkozatot sem tett sem írásban, sem szóban, a

1. február 17-én megtartott tárgyaláson. [32] A felperesnek a követelése nem vitatott voltára történt fellebbezési hivatkozásával összefüggésben egyrészt utaltak arra, hogy az elsőfokú eljárásban okirattal igazolták, hogy a kényszertörlési eljárásban, sőt már azt megelőzően is vitatták azt. [33] Ezzel összefüggésben előadták továbbá, hogy a Ctv. a hitelezői igények vitatására külön határidőt állapít meg, amelyre tekintettel a felperesnek a Cstv.
2. §-ának

(2)bekezdésébe foglalt határidőre történt hivatkozása téves. [34] Megjegyezték azt is, hogy az elsőfokú eljárásban a felperes nem vitatta az alpereseknek azt az állítását, hogy a kényszertörlési eljárásban és már azt megelőzően is vitatták a követelését, ezért a felperesnek ez a fellebbezési hivatkozása olyan új tényállításnak minősül, amelynek érdemi vizsgálatára a másodfokú eljárásban nem kerülhet sor, figyelemmel a Pp. 373. §-ának

(2)bekezdésében foglaltakra. [35] A felperes által a fellebbezésben hivatkozott alaki szabálysértésekkel összefüggésben előadták, hogy a felperes állításával ellentétben az elsőfokú bíróság a Pp. megjelölt jogszabályhelyeit betartva járt el, a tényállást helyesen állapította meg, a rendelkezésére állt iratokból és a peres felek nyilatkozataiból okszerű következtetést vont le, a bizonyítékokat megfelelően értékelte és az ítéletét kellően megindokolta. [36] Az elsőfokú bíróság részéről a

1. sorszámú végzésbe foglalt felhívás és tájékoztatás teljes körű volt, azzal teljes mértékben eleget tett a Pp.-ben előírt kötelezettségének. [37] Mindezekre tekintettel állították, hogy a felperesnek az alaki szabálysértésekkel összefüggésben előterjesztett fellebbezési kérelme szintén teljes mértékben alaptalan. [38] A fellebbezés nem megalapozott. Debreceni Ítélőtábla IV.Gf.30.089/2021/6/II 5 [39] Az elsőfokú bíróság a tényállást a jogvita eldöntéséhez szükséges mértékben feltárta, azt helyesen állapította meg, az így megállapított tényállásból pedig helytálló jogi következtetések levonásával, érdemben helyes döntést hozott. [40] Ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
2. §-ának

(2)bekezdése alapján – utalva a Pp. 386. §-ának

(4)bekezdésében foglaltakra – annak helyes indokai alapján helybenhagyta. [41] Csupán a fellebbezésben és a fellebbezési ellenkérelemben előadottakra tekintettel mutat rá a következőkre: [42] Alaptalanul állította a felperes a fellebbezésében, hogy az elsőfokú bíróság a Ctv. 118/C. §-a

(1)bekezdésének téves értelmezése alapján állapította meg, hogy a felperes nem tekinthető a jelen per megindítására jogosult hitelezőnek. [43] Az a tény, hogy a kényszertörlési eljárásban a cégbíróság a felperes hitelezői igényét „nyilvántartásba vette” – a felperes állításával ellentétben – még nem alapozta meg a felperesnek a Ctv. 118/C. §-ának

(1)bekezdése szerinti hitelezői minőségét és nem teremtett jogalapot számára a jelen per megindítására. [44] A Ctv. 118/C. §-ának

(1)bekezdésébe foglalt rendelkezés helyes értelmezése szerint ugyanis a jogalkotó a kényszertörlési eljárásban bejelentkezett hitelezők közül csak azokat kívánta feljogosítani a Ctv. 118/B. §-a szerinti per megindítására, akiknek a követelése jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági határozaton, más végrehajtható okiraton alapul, vagy akinek a kényszertörlési eljárásban bejelentett követelését az adós a Ctv. 117/A. §-ának

(3a)bekezdésében megállapított határidőn belül nem vitatta. [45] Téves a felperesnek az a jogi érvelése, hogy a cégbíróságnak a kényszertörlési eljárásban meghozott, a követelése nyilvántartásba vételére vonatkozó végzése „olyan jogerős és végrehajtható bírósági határozat, ami megállapítja a felperes hitelezői minőségét”. [46] „A bírósági végrehajtásról” szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 13. §ának

(1)bekezdése szerint a végrehajtható okiratot akkor lehet kiállítani, ha a végrehajtandó határozat

1. a)követelést (marasztalást) tartalmaz,
2. b)jogerős, végleges vagy előzetesen végrehajtható, valamint az ügyészség, illetve a nyomozóhatóság határozata további jogorvoslattal nem támadható, és
3. c)a teljesítési határidő letelt. [47] Ezeknek a feltételeknek pedig a cégbíróság részéről a kényszertörlési eljárásban meghozott, a bejelentett követelések nyilvántartásba vételére vonatkozó végzés nem felel meg, hiszen az sem marasztalást, sem teljesítési határidőt nem tartalmazott, abban a cégbíróság csupán regisztrálta a bejelentett hitelezői igényeket, mégpedig anélkül, hogy érdemben megvizsgálta volna azok megalapozottságát, miként arra a Debreceni Ítélőtábla Kft.III.30.111/2020/2. számú végzésének indokolása is utalt. [48] Emiatt a cégbíróságnak a kényszertörlési eljárásban meghozott végzése nem tekinthető olyan végrehajtható bírósági határozatnak, amely megalapozná a felperesnek a Ctv. 118/C. §ának

(1)bekezdése szerinti hitelezői minőségét. [49] Téves a felperesnek az a hivatkozása is, hogy mivel a jogelődje részéről kiállított számlákat az adós a Cstv. 27. §-a

(2)bekezdésének a) pontjában megállapított határidőn belül nem vitatta, a kényszertörlési eljárásban bejelentett követelését az adós részéről nem vitatottnak kell tekinteni. A kényszertörlési eljárás szabályait ugyanis nem a Cstv., hanem a Ctv. állapítja meg, és etekintetben a Cstv. a Ctv. mögöttes jogszabályának sem tekinthető. Debreceni Ítélőtábla IV.Gf.30.089/2021/6/II 6 [50] A Ctv. 117/A. §-ának

(3a)bekezdése pedig a cégbíróság értesítésétől számított 30 napos határidőt állapít meg az adós cég vezető tisztségviselője számára, hogy nyilatkozzon, vitatja-e a céggel szemben bejelentett követeléseket. [51] Ebből pedig az következik, hogy a kényszertörlési eljárásban bejelentett követelések vitatott vagy nem vitatott voltának eldöntése során nem annak van jelentősége, hogy az adós a részére megküldött számlákat korábban vitatta-e, hanem kizárólag annak, hogy a cégbíróság értesítésének kézhezvételét követő 30 napon belül vitatta-e a követelést. [52] Amennyiben igen, úgy a követelést a kényszertörlési eljárásban attól függetlenül vitatottnak kell tekinteni, hogy az annak alapjául szolgáló számlákat az adós „befogadta”, azokat korábban nem kifogásolta. [53] A jelen esetben az alperesek okirattal igazolták, hogy a kényszertörlési eljárásban az adós a Ctv. 117/A. §-ának

(3a)bekezdésében megállapított határidőn belül vitatta a felperes követelését, amelyre tekintettel a felperes hitelezői minőségét a Ctv. 118/C. §-a

(1)bekezdésének utolsó fordulata alapján sem lehetett megállapítani. [54] Megalapozatlannak találta az ítélőtábla a felperesnek a hatályon kívül helyezésre irányuló, másodlagos fellebbezési kérelmét is. [55] Az alperesek az ellenkérelmükben elsődlegesen a felperes kereshetőségi jogának hiányára hivatkoztak, ezért az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor először a felperes perindítási jogosultságát vizsgálta. [56] Ebben a körben pedig az elsőfokú bíróság – a felperes állításával ellentétben – a tényállást a megalapozott döntés meghozatalához szükséges mértékben feltárta, az anyagi pervezetést a Pp. 237. §-ának

(2)bekezdésében előírtaknak megfelelően elvégezte, a rendelkezésére állt bizonyítékokat pedig megfelelően értékelte és azokból helytálló jogi következtetést vont le. [57] Ezzel összefüggésben az ítélőtábla kiemeli, hogy mivel a felperes a kereshetőségi joga fennállását nem tudta igazolni, a perben sem további bizonyítás lefolytatására, sem további anyagi pervezetésre nem volt szükség, így ezek hiányára a felperes alaptalanul hivatkozott a fellebbezésében. [58] Végül az alperesek fellebbezési ellenkérelmében előadottakra hivatkozással az ítélőtábla rámutat arra, hogy mivel az elsőfokú bíróságnak a felperes kereshetőségi joga hiányára vonatkozó megállapításával az ítélőtábla is maradéktalanul egyetértett, a másodfokú eljárásban nem volt jelentősége annak, hogy a felperes fellebbezése tartalmazott-e olyan új tényállításnak minősülő hivatkozást, amely sértette a Pp. 373. §-ának

(2)bekezdésében foglaltakat. [59] A felperes fellebbezése eredményre nem vezetett, emiatt a Pp. 83. §-ának

(5)bekezdése alapján a jelen másodfokú eljárással felmerült saját perköltsége a terhén marad. [60] A Pp. 83. §-ának

(1)bekezdése alapján köteles továbbá megtéríteni az alpereseknek a jogi képviselőjük ügyvédi munkadíjából és a másodfokú tárgyaláson való személyes megjelenéséből származó másodfokú perköltségét, amelynek összegét az ítélőtábla a Pp. 81. §-ának

(1)és

(2)bekezdései alapján az alperesek jogi képviselője által felszámított mértékben határozta meg „A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről” szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 2. §-a

(1)bekezdésének

1. a)és
2. b)pontja alapján, mivel azt arányban állónak tekintette a jogi képviselő részéről kifejtett ügyvédi tevékenységgel. Debrecen, 2021. május 26. Debreceni Ítélőtábla IV.Gf.30.089/2021/6/II 7 Dr. Drexlerné dr. Karcub Edit s.k. a tanács elnöke, Dr. Szűcs Lajos s.k. előadó bíró, Szilágyiné dr. Karsai Andrea s.k. bíró