Bf.226/2022/57 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés és

(3)bekezdés

1. d)és
2. e)pontja szerint minősíti. Esetében a bűnszervezetben elkövetővel szembeni büntetés kiszabására, a feltételes szabadságra bocsátás kizártságára utalást és a közügyektől eltiltást mellőzi. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozza meg, és annak végrehajtását 3 (három) évi próbaidőre felfüggeszti. A vádlott a szabadságvesztésből – végrehajtásának elrendelése esetén – legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2022/57-VII 2 A vele szemben kiszabott pénzbüntetés egynapi tételének összegét 1.500 (ezerötszáz) forintra enyhíti, a pénzbüntetés összege így 450.000 (négyszázötvenezer) forint, az átváltoztatásra vonatkozó rendelkezést akként pontosítja, hogy ha az elítélt a pénzbüntetést nem fizeti meg, a pénzbüntetést vagy annak meg nem fizetett részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Terhelt6 VI. r. vádlottal szemben elrendelt vagyonelkobzás összegét 1.112.400 (egymilliószáztizenkétezer-négyszáz) forintban állapítja meg. Terhelt7 VII. r., Terhelt8 VIII. r. és Terhelt13 XIII. r. vádlott szabadságvesztés büntetésének tartamát a bűnszervezetben elkövetővel szembeni büntetés kiszabására, a feltételes szabadságra bocsátás kizártságára utalás és a közügyektől eltiltás egyidejű mellőzésével 1 (egy) év 6 (hat) hónapra enyhíti. Terhelt14 XIV. r. vádlott cselekményét társtettesként és folytatólagosan elkövetettnek minősíti, szabadságvesztés büntetésének tartamát a bűnszervezetben elkövetővel szembeni büntetés kiszabására, a feltételes szabadságra bocsátás kizártságára utalás és a közügyektől eltiltás egyidejű mellőzésével 1 (egy) év 6 (hat) hónapra enyhíti. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát Terhelt7 VII. r., Terhelt8 VIII. r., Terhelt13 XIII. r. és Terhelt14 XIV. r. vádlottal szemben börtönben határozza meg, és annak végrehajtását 3 (három) évi próbaidőre felfüggeszti. A vádlottak a szabadságvesztésből – végrehajtásának elrendelése esetén – legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra. Terhelt7 VII. r. és Terhelt8 VIII. r. vádlottakkal szemben kiszabott pénzbüntetés napi tétel számát egyaránt 200 (kétszáz) napi tételre, Terhelt8 VIII. r. vádlottal szemben az egynapi tétel összegét 1.500 (ezerötszáz) forintra enyhíti. Így a Terhelt7 VII. r. vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetés összege 1.200.000 (egymilliókétszázezer) forint, Terhelt8 VIII. r. vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetés összege 300.000 (háromszázezer) forint. Az átváltoztatásra vonatkozó rendelkezést akként pontosítja, hogy ha az elítélt a pénzbüntetést nem fizeti meg, a pénzbüntetést vagy annak meg nem fizetett részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2022/57-VII 3 Terhelt13 XIII. r. és Terhelt14 XIV. r. vádlottal szemben a pénzbüntetés kiszabását mellőzi. Terhelt9 IX. r., Terhelt10 X. r., Terhelt11 XI. r., Terhelt12 XII. r. és Terhelt15 XV. r. vádlott cselekményét folytatólagosan elkövetettként, a Btk. 353. §

(1)bekezdés és

(3)bekezdés

1. d)és
2. e)pontja szerint minősíti. Terhelt9 IX. r., Terhelt10 X. r., Terhelt11 XI. r., Terhelt12 XII. r. és Terhelt15 XV. r. vádlott szabadságvesztés büntetésének tartamát a bűnszervezetben elkövetővel szembeni büntetés kiszabására és a feltételes szabadságra bocsátás kizártságára utalás egyidejű mellőzésével 2 (két) év 6 (hat) hónapra, a közügyektől eltiltás tartamát 3 (három) évre enyhíti, a pénzbüntetés kiszabását Terhelt9 IX. r., Terhelt10 X. r. és Terhelt11 XI. r., Terhelt12 XII. r. vádlottakkal mellőzi. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben állapítja meg. Az elítéltek a büntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsáthatók. Terhelt4 IV. r. vádlottat az ellene embercsempészés bűntette (Btk. 353. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés d) pont) miatt emelt vád alól felmenti. Az elsőfokú eljárásban Terhelt4 IV. r. vádlott vonatkozásában felmerült 212.545 (kétszáztizenkétezer-ötszáznegyvenöt) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Terhelt2 II. r. vádlott lakcíme helyesen cím43, Terhelt3 személyazonosító igazolványának száma: személyigazolványszám1, Terhelt4 IV.r. vádlott lakóhelye cím44., személyazonosító igazolványának száma: személyigazolványszám2, Terhelt6 VI.r. vádlott lakóhelye: cím45., személyazonosító igazolványának száma: személyigazolványszám5, Terhelt7 VII. r. vádlott személyazonosító igazolványának száma: személyigazolványszám3, Terhelt8 VIII. r. vádlott személyazonosító igazolványának száma: személyigazolványszám4, magyar állampolgár is, Terhelt9 IX. r. vádlott személyazonosító igazolványának száma: személyigazolványszám6, Terhelt11 XI. r. vádlott személyazonosító igazolványának száma: személyigazolványszám7, Terhelt12 XII. r. vádlott személyazonosító igazolványának száma: személyigazolványszám8, Terhelt13 XIII. r. vádlott személyazonosító igazolványának száma: személyigazolványszám10, Terhelt14 XIV. r. vádlott személyazonosító igazolványának száma: személyigazolványszám

1. Az ítélet bevezető részéből a
2. szeptember
3. és
4. október
5. napján megtartott előkészítő ülés feltüntetését mellőzi. Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2022/57-VII 4 Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlottak által
6. május
7. napjától
8. június
9. napjáig ingatlanra korlátozott bűnügyi felügyeletben,
10. június
11. napjától a mai napig letartóztatásban töltött időt a szabadságvesztésbe beszámítja, a bűnügyi felügyeletet úgy, hogy egy nap szabadságvesztésnek öt nap bűnügyi felügyeletben töltött idő felel meg. A másodfokú eljárásban a kirendelt védők díjával, valamint a fordítással és tolmácsolással felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. A kézbesítés útján közölt ítélettel szemben az ügyészség a kézbesítéstől számított nyolc napon belül Terhelt4 IV. r. vádlott vonatkozásában a Kúriához címzett, de a Fővárosi Ítélőtáblához benyújtandó fellebbezést jelenthet be. Ezt meghaladóan az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A Fővárosi Törvényszék a
12. május
13. napján kihirdetett 31.B.231/2021/
14. számú ítéletével -Terhelt1 I. rendű vádlottat mint bűnszervezetben elkövetőt a Btk.
15. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés d) pontjára figyelemmel az

(5)bekezdés szerint minősülő társtettesként elkövetett embercsempészés bűntette miatt 10 év szabadságvesztésre, 300 napi tétel, napi tételenként 10.000 forint összegű, összesen 3.000.000 forint pénzbüntetésre és 10 év ország3 területéről kiutasításra ítélte. A szabadságvesztést fegyház fokozatban rendelte végrehajtani azzal, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. A vádlottal szemben a Magyar Államkincstárnál szám1 tételszám alatt kezelt 10 USD, a Bü. 93.120 szám alatt kezelt 220 CHF, 468 USD, 140 GBP, 200 DKK, 270 GBP, 45 GBP skót font, 185 Északi-ír font, 1540 RON, 1 UAH,, 110 DDM, 51 JOD, 70 HKD, 4500 VND, 65 AED, 1000 IDR, 40 MAD, 7 SDD, 1100 KHR, 30 MKD és 240 THB összegekre vagyonelkobzást rendel el; -Terhelt2 II. rendű vádlottat mint bűnszervezetben elkövetőt a Btk. 353. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés d) pontjára figyelemmel az

(5)bekezdés szerint minősülő társtettesként elkövetett embercsempészés bűntette miatt 10 év szabadságvesztésre, 300 napi tétel, napi tételenként 10.000 forint összegű, összesen 3.000.000 forint pénzbüntetésre és 10 évre ország3 területéről kiutasításra ítélte. A szabadságvesztést fegyház fokozatban rendelte Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2022/57-VII 5 végrehajtani azzal, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról; -Terhelt3 III. rendű vádlottat mint bűnszervezetben elkövetőt a Btk. 353. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés d) pontja szerint minősülő embercsempészés bűntette miatt 5 év szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra, továbbá 300 napi tétel, napi tételenként 400 forint, összesen 1.200.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztést fegyház fokozatban rendelte végrehajtani azzal, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról; -Terhelt4 IV. rendű vádlottat mint bűnszervezetben elkövetőt a Btk. 353. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja szerint minősülő embercsempészés bűntette miatt 2 év szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra, továbbá 300 napi tétel, napi tételenként 2.000 forint összegű, összesen 600.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztést fegyház fokozatban rendelte végrehajtani azzal, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról; -Terhelt6 VI. rendű vádlottat mint bűnszervezetben elkövetőt a Btk. 353. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett embercsempészés bűntette miatt 2 év szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra, továbbá 300 napi tétel, napi tételenként 4.000 forint, összesen 1.200.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztést fegyház fokozatban rendelte végrehajtani azzal, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. A vádlottal szemben 973.350 forintra vagyonelkobzást rendel el; -Terhelt7 VII. rendű vádlottat mint bűnszervezetben elkövetőt a Btk. 353. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett embercsempészés bűntette miatt 2 év 6 hónap szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra, továbbá 300 napi tétel, napi tételenként 6.000 forint összegű, összesen 1.800.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztést fegyház fokozatban rendelte végrehajtani azzal, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról; -Terhelt8 VIII. rendű vádlottat mint bűnszervezetben elkövetőt a Btk. 353. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett embercsempészés bűntette miatt 2 év 6 hónap szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra, továbbá 300 napi tétel, napi tételenként 5.000 forint összegű, összesen 1.500.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztést fegyház fokozatban rendelte végrehajtani azzal, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról; -Terhelt9 IX. rendű vádlottat mint bűnszervezetben elkövetőt a Btk. 353. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett embercsempészés bűntette miatt 4 év szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra, továbbá 300 napi tétel, napi tételenként 5.000 forint összegű, összesen 1.500.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztést fegyház fokozatban rendelte végrehajtani azzal, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról; -Terhelt10 X. rendű vádlottat mint bűnszervezetben elkövetőt a Btk. 353. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett embercsempészés bűntette miatt 4 év szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra, Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2022/57-VII 6 továbbá 300 napi tétel, napi tételenként 3.000 forint összegű, összesen 900.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztést fegyház fokozatban rendelte végrehajtani azzal, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. -Terhelt11 XI. rendű vádlottat mint bűnszervezetben elkövetőt a Btk. 353. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett embercsempészés bűntette miatt 4 év szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra, továbbá 300 napi tétel, napi tételenként 3.000 forint összegű, összesen 900.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztést fegyház fokozatban rendelte végrehajtani azzal, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról; -Terhelt12 XII. rendű vádlottat mint bűnszervezetben elkövetőt a Btk. 353. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett embercsempészés bűntette miatt 3 év 6 hónap szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra, továbbá 300 napi tétel, napi tételenként 5.000 forint, összesen 1.500.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztést fegyház fokozatban rendelte végrehajtani azzal, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról; -Terhelt13 XIII. rendű vádlottat mint bűnszervezetben elkövetőt a Btk. 353. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett embercsempészés bűntette miatt 2 év 6 hónap szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra, továbbá 300 napi tétel, napi tételenként 5.000 forint összegű, összesen 1.500.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztést fegyház fokozatban rendelte végrehajtani azzal, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról; -Terhelt14 XIV. rendű vádlottat mint bűnszervezetben elkövetőt a Btk. 353. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés b) pontja szerint minősülő embercsempészés bűntette miatt 2 év szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra, továbbá 300 napi tétel, napi tételenként 3.000 forint összegű, összesen 900.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztést fegyház fokozatban rendelte végrehajtani azzal, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. A vádlott által őrizetben töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendelte; -Terhelt15 XV. rendű vádlottat mint bűnszervezetben elkövetőt a Btk. 353. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett embercsempészés bűntette miatt 3 év 6 hónap szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést fegyház fokozatban rendelte végrehajtani azzal, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A törvényszék rendelkezett az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről. Annak megfizetésére különböző arányban részben a vádlottakat kötelezte, a fennmaradó összegről pedig megállapította, hogy azt az állam viseli. [2] Terhelt5 V. rendű vádlott 2021. november 16-án elhalálozott, ezért az elsőfokú bíróság vele szemben a büntetőeljárást a 2021. december 7. napján meghozott 31.B.231/2021/44-I. számú végzésével megszüntette. [3] Az elsőfokú ítélete ellen az ügyész valamennyi vádlott terhére, a büntetés súlyosításáért, hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetések kiszabásáért; I-II. rendű vádlottak és védőjük felmentésért, III. rendű vádlott felmentésért, védője teljeskörűen, elsődlegesen felmentésért, másodsorban enyhítésért; IV. rendű vádlott és védője felmentésért; VI. rendű vádlott az ok és a cél megjelölése nélkül, védője a minősítés és a büntetés kiszabása Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2022/57-VII 7 miatt; VII-VIII-IX-X., XII. és XIV. rendű vádlottak védői teljeskörűen, elsődlegesen felmentésért, másodsorban enyhítésért; XI. rendű vádlott elsődlegesen teljeskörű felmentésért valamennyi vádpontban, másodlagosan enyhítésért, védője teljeskörűen, a bűnszervezet vonatkozásában téves minősítés miatt és felmentésért; XIII. rendű vádlott a cél és az ok megjelölése nélkül, védője teljeskörűen, elsődlegesen felmentésért, másodsorban hatályon kívül helyezésért; XV. rendű vádlott védője teljeskörűen, felmentésért jelentettek be fellebbezést. [4] A Fővárosi Főügyészség fellebbezésének indokolásában kifejtette, hogy a törvényszék kellően felderítette a tényállást, a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján okszerűen vont következtetést a vádlottak bűnösségére és törvényesen minősítette cselekményeiket. Tévedett azonban az alkalmazott joghátrány mértékének meghatározásakor, mivel az nem igazodik a vádlottak terhén megállapított bűncselekmények társadalomra veszélyességéhez, különös tekintettel a bűnszervezeti elkövetésre. Az elsőfokú bíróság tényszerűen mutatott rá a súlyosító és enyhítő körülményekre, ugyanakkor az általa alkalmazott joghátrány egyik vádlott esetében sem jelenthet kellő visszatartó erőt. Túlzott jelentőséget tulajdonított az időmúlásnak, amikor a szabadságvesztés mértékét több vádlottnál is a törvényi minimumban állapította meg. Erre figyelemmel a főügyészség valamennyi vádlott esetében a szabadságvesztés hosszabb tartamban való megállapítását látta indokoltnak. [5] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a 2022. július 13. napján kelt BF.173/2022/32. számú átiratában a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak, a valamennyi vádlott terhére súlyosítás érdekében bejelentett ügyészi fellebbezést változatlanul fenntartotta. [6] Megjegyezte, hogy a bejelentett fellebbezések tartalmára figyelemmel a Be. 590. §

(1)és

(2)bekezdése értelmében valamennyi vádlott esetében teljeskörű felülbírálatnak van helye. [7] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le az eljárást. A vádlottak előkészítő ülésen tett nyilatkozataira figyelemmel helyesen járt el azzal, hogy az ügyben tárgyalást tűzött ki és bizonyítás felvételét követően hozta meg ügydöntő határozatát. [8] A történeti tényállást a törvényszék a vádlottak védekezésével szemben alapvetően a beismerő vádlottak vallomására, a telefon-lehallgatási anyagra, a tanúvallomásokra és a titkos figyelésről készült jelentés adataira alapította. Ezek alapján olyan tényállást állapított meg, amely túlnyomórészt megfelelt a vád tárgyává tett tényeknek, ahol eltérés mutatkozott, azt kellően és helytállóan megindokolta. [9] A törvényszék által megállapított történeti tényállást mentesnek találta a megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, ennélfogva az a másodfokú eljárásban is irányadó. A tényállást a bizonyítékok mikénti mérlegelésén keresztül támadó felmentést célzó védelmi fellebbezések ezért álláspontja szerint nem vezethetnek eredményre. [10] A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a vádlottak bűnösségére vont következtetést okszerűnek, a cselekményeik jogi minősítését azok indokaival együtt törvényesnek tartotta. [11] Álláspontja szerint azonban a törvényszék tévedett a büntetések kiszabásakor, mert bár valamennyi vádlott esetében megállapította a bűnszervezetben elkövetést, nem volt figyelemmel arra, hogy a büntetési tételek felső határa a duplájára emelkedik, a megemelt büntetési tételhatárokon belül pedig a középmérték az irányadó. Több vádlott esetében a büntetési tétel törvényi minimumában (I., II., III., IV. VI. XIV.) állapította meg a szabadságvesztéseik tartamát és a többi vádlott esetében sem tért el számottevően az alsó Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2022/57-VII 8 határtól. A vádlottak javára ily módon kiszabott büntetések nem szolgálják kellően a büntetési célokat, mert a speciális prevenció nem írhatja felül a generális prevenciós célokat. [12] Észrevételezte, hogy a személyi rész adatai szerint nem Terhelt14 XIV. r., hanem Terhelt15 XV. r. vádlott az, aki nem rendelkezik a pénzbüntetés kiszabásához szükséges megfelelő jövedelemmel. Az ítélet rendelkező részében helyesen a XV. rendű vádlottal szemben nincs pénzbüntetés kiszabására vonatkozó utalás, a határozat indokolásában azonban nyilvánvaló elírás miatt a XIV. r. vádlott szerepel a pénzbüntetés alól mentesülő terheltként, ezt javítani szükséges. [13] Szintén helyesbíteni indítványozta az ítélet rendelkező részében, hogy Terhelt4 IV. rendű vádlott esetében a pénzbüntetést meg nem fizetése esetén 300 nap szabadságvesztésre kell átváltoztatni (ítélet 5. oldal 3. mondata). [14] Észrevételezte továbbá, hogy az elsőfokú bíróság a VI. rendű vádlottal szemben 973.350.- Ft-ra vagyonelkobzást rendelt el, azonban nem adta indokát annak, hogy ez milyen számítás útján adódott összeg, mert az ítélet 16.) 30.) és 31.) tényállási pontjai szerint a VI. rendű vádlott összesen 900+900+1350 eurót kapott. [15] Végül megjegyezte, hogy a bizonyítási indítványokat helyes indokok alapján utasította el a törvényszék. [16] A fenti indokok alapján indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Be. 606. §

(1)bekezdés alapján változtassa meg, a vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztések tartamát emelje fel és az Terhelt4 IV. rendű vádlott pénzbüntetésének átváltoztatására vonatkozó elírást javítsa ki. Egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. [17] Terhelt1 I. rendű vádlott védője fellebbezése írásbeli indokolásában kifejtette, hogy védence tagadta a bűncselekmény elkövetését, bűnösségét nem ismerte el. nemzetiség1 nemzetiségű, 1997 óta él ország3on állandó tartózkodási engedéllyel, két kiskorú és nagykorú gyermeket nevel saját háztartásában. Rendezett személyi és családi körülmények között él és rendszeres jövedelemmel rendelkezik. Egy gyros büfét üzemeltet város1en, amelyből megfelelő hivatalos adózott jövedelemmel rendelkezik, ez biztosítja családja megélhetését. Betegségei kapcsán előadta, hogy mindkét lába trombózisos, magas a vérnyomása és szívinfarktusa volt, amellyel kórházban is volt a jelen büntetőeljárás alatt. [18] Ismét hivatkozott arra a védőtársai által is előterjesztett bizonyítási indítványra, amely a különböző busztípusok eltérő kialakításával kívánta igazolni az embercsempészés kizártságát. A törvényszék annak ellenére utasította el a bizonyítási indítványokat, hogy több vádlott elmondása szerint illegális határátlépők elrejtése és szállítása a buszokban nem lehetséges. Az utas- és poggyásztér szűkösségéről, a határátlépés során elvégzett tüzetes átvizsgálásról számolt be Terhelt7 VII. rendű vádlott a tárgyalási vallomásában, Terhelt8 VIII. rendű vádlott a 2019. május 13-i gyanúsítotti kihallgatásakor, ugyanerről nyilatkozott Terhelt11 XI. rendű vádlott és Terhelt12 XII. rendű vádlott, valamint Terhelt15 XV. rendű vádlott a 2021. szeptember 9-i gyanúsítotti vallomásában. [19] Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a XII. rendű vádlott védőjének a vádbeli napokon munkát végző ellenőrök és vámosok tanúkénti kihallgatására vonatkozó indítványát szintén elutasította. [20] Álláspontja szerint az üzletszerű elkövetés sem állapítható meg védence tekintetében, mert az ő és családja megélhetését a gyros büféje biztosította. [21] Az elsőfokú ítéletben hivatkozott hanganyagok semmilyen információt nem tartalmaznak arra vonatkozóan, hogy Terhelt1 és Terhelt2 kapcsolatban álltak volna nemzetközi embercsempész hálózattal. Indítványozta ezért, hogy az ítélőtábla mellőzze az I. Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2022/57-VII 9 rendű vádlott tekintetében az

(5)bekezdés szerint üzletszerűen elkövetett embercsempészés szervezője vagy irányítója minősítést. [22] Álláspontja szerint a bűnszervezeti elkövetés megállapításának törvényi feltételei sem állnak fenn. Nem állapítható meg az összehangolt működés és a terheltek releváns tudattartalma is hiányzott. Nem ismerték a csoport működését, annak felépítését, illetőleg nem voltak tisztában egymás tevékenységének láncolatos jellegével sem. A lehallgatási anyag nem támasztja alá és nem lehet megállapítani a bűnszervezet fenti fogalmi elemeit és azt, hogy az I. rendű vádlott szervezte volna meg a vádban megjelölt bűncselekményeket. [23] A nyomozó hatóságnak már a titkos információgyűjtés kezdeti szakaszában kellő információ állt rendelkezésére, ezért indokoltnak tartotta a második alkalomtól kezdődően keletkezett hanganyagok kirekesztését. Emiatt sem lehet a bűnszervezet fennállását megállapítani. Az EJEB gyakorlatában is fontos szerepe van a leplezett eszközök alkalmazására megállapított határidőknek, és a készletre történő adatgyűjtés tilalmának. [24] A hierarchikus szervezettség sem állapítható meg. Nem igaz, hogy Terhelt1 és Terhelt2 tanú5 közreműködésével szervezte a tevékenységüket. A konspiráció sem állapítható meg önmagában a virágnyelv használatából. Tényleges tettenérés sem történt, feltételezésekre pedig nem lehet alapozni a bűnszervezetben történő elkövetést. [25] Összességében úgy vélte, hogy a törvényszék kiterjesztő módon értelmezte a bűnszervezet fogalmi elemeit. [26] A kétséget kizáróan nem bizonyított tényt a terhelt terhére értékelni nem lehet. A bíróság büntetőjogi felelősséget a minősítő körülmények tekintetében is csak akkor állapíthat meg, ha szemernyi kételye sincs a vádlott bűnösségében. Álláspontja szerint nem állnak rendelkezésre megfelelő és elégséges bizonyítékok védence bűnösségének megállapításához. A III., V. és VI. rendű vádlottak és a tanúvallomások, a lehallgatási anyag és az okirati bizonyítékok ehhez nem elegendőek. [27] Védence, Terhelt2, néhai tanú5 és Terhelt3 egymás közötti telefonbeszélgetéseiből nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy harmadik országból származó illegális határátlépők ország3ra történő szállításáról, város1en történő elszállásolásáról, és ország3ról történő tovább szállításáról egyeztetnek. Tettenérésről sincs szó. Terhelt7 VII., Terhelt8 VIII., Terhelt11 XI., Terhelt12 XII. rendű vádlottak vallomásai alapján abszolút életszerű és elfogadható, hogy város2ből különböző csomagokat, többek között élelmet, pénzt, pálinkát küldtek velük rokonok, ismerősök vagy város5i árusok város1re. [28] Az elsőfokú bíróság nem folytatta le a szükséges és lehetséges bizonyítást, amely az ügy szempontjából relevanciával bírt volna és védence tagadását nem fogadta el. A bűnösség megállapítása és a büntetés kiszabása tekintetében az indokolási kötelezettségének csak részben tett eleget. Az Alkotmánybíróság és az EJEB gyakorlatában a tisztességes eljáráshoz való jog abszolút jog, így a tisztességes eljáráshoz való jog nem korlátozható. [29] Mindezek alapján elsődlegesen az I. r. vádlott felmentését, másodsorban az üzletszerű és a bűnszervezeti elkövetés megállapításának mellőzését, s ennek okán méltányos, a törvényi minimum alatti büntetés kiszabását vagy intézkedés alkalmazását indítványozta. Kérte, hogy a másodfokú bíróság állapítsa meg a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét és mellőzze védence ország3 területéről történő kiutasítását. A kiutasítás kapcsán arra hivatkozott, hogy védence 1997 óta jogszerűen tartózkodik ország3on és a kiutasítással a családi élet tiszteletben tartásához való joga is sérülne. Indítványozta, hogy az ítélőtábla a nyomozás során tőle lefoglalt, a Magyar Államkincstárnál szám2 számon bevételezett, különböző valutanemű pénzösszegekre alkalmazott vagyonelkobzást mellőzze, a lefoglalt Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2022/57-VII 10 pénzösszegek lefoglalását szüntesse meg és azokat védence részére rendelje kiadni. Védence elmondása szerint ezeket a fizetőeszközöket részben édesapja után örökölte, részben munkajövedelemből származnak, illetve nyaralásból maradtak meg, a gyerekei pénze vagy jubileumi emlékérmék. Indokok kifejtése nélkül mellőzni kérte a 3.000.000,- Ft pénzbüntetés kiszabását is. [30] Terhelt2 II. rendű vádlott védője a fellebbezése írásbeli indokolásában kiemelte, hogy az elsőfokú ítélet megállapításai és a nyomozás elrendeléséről szóló feljegyzésben rögzítettek szerint a védence terhére rótt cselekmény kezdő időpontja nem lehet korábbi, mint

1. év közepe. [31] A vádlott ország1i és nemzetiség2 állampolgársággal rendelkezik. ország1ban 4, ország2ban 2 gyermek neveléséről kell gondoskodnia. Családi kapcsolatait úgy alakította ki, hogy az év végi ünnepeket a nemzetiség2 családjával töltötte, majd minden év elején elutazott ország1ba, ahol 1-2 hónapot tartózkodott, majd visszatért ország3ra. [32] Ezzel kapcsolatban mellékelte a vádlott útlevelének másolatát, ahol a
2. és
3. oldalon találhatóak azok az ország1i repülőtéri pecsétek, amelyek igazolják a be- és kilépés dátumát. Ennek alapján a vádlott
4. január 3-án érkezett meg ország1ba, és
5. március 1-jén távozott. A másik esetben pedig
6. január 26-án érkezett, és
7. február 9-én távozott ország1ból. [33] Ezért álláspontja szerint az ítélet
8. pontjában az időpont elírás lehet, a
9. pontban nevesített időpontban pedig nem tartózkodott ország3on, így nem tudott közreműködni a három személy illegális szállításában. Jelezte, hogy ezen cselekményen kívül a vádlott bűnösségét beismeri, és megbánását fogja kifejezni az általa elkövetett tettekért, vállalja a felelősséget, de kéri a másodfokú bíróságot, hogy gyerekére és egészségi állapotára tekintettel „irgalmasan ítéljék meg bűnösségét.” [34] A védő meglátása szerint az a tény, hogy védencének később teljes egészében visszaadták az elfogásakor tőle lefoglalt 75 millió forintnak megfelelő összeget, azt mutatja, hogy az ő bűnösségét a nyomozó hatóság nem találta egyenlőnek például az I. r. vádlottéval. [35] A büntetés kiszabása körében előadta, hogy a vádlottnak 6 kiskorú gyermek eltartásáról kell gondoskodnia. Büntetlen előéletű, de van vele szemben egy eljárás, ami még nem fejeződött be. [36] Álláspontja szerint az embercsempészés büntetési tételeinek emelésével sem ez, sem más bűncselekmény nem szorítható vissza, tünetileg lehet kezelni, de a probléma forrására nem lesz hatással. Semmilyen hatással nincs a jövendő elkövetőkre, mert ha el is jut hozzájuk a büntetéskiszabás szigora, könnyelműen bíznak annak elmaradásában. A legtöbb szervezőt, irányítót soha nem fogják elkapni a nyomozó hatóságok. [37] A II. r. vádlott ugyan csak másodfokon ismerte el bűnösségét, mert belátta, hogy csak így marad remény arra, hogy szabadon találkozzon még gyermekeivel. Erre a felismerésre saját magától jutott el, s jelezte, hogy le kívánja zárni terhes múltját. Szeretné a büntetését a családjához közelebb, ország1ban letölteni, ezért kérte, hogy az Igazságügyi Minisztérium ajánlja fel a büntetés letöltését ország1nak. Ez lenne a célszerű, mert ország3on az ország1i 4 gyermek soha nem fogja tudni meglátogatni, de a ország2i két gyermek különösebb gond nélkül tud utazni ország1ba. [38] A vádlott egészségi állapota kapcsán orvosi iratokat csatolt arra vonatkozóan, hogy térdízületi problémákkal küzd, melyet idővel műteni kell, ellenkező esetben mozgásképtelenné válhat. A műtét után 6-9 hónapos rehabilitációra lesz szüksége. Sem a műtét, sem a rehabilitáció nem végezhető el börtönkórházban. Ezen kívül orvosi dokumentációval nem alátámasztott hasfali sérve van. Azért kérte védencének két igazságügyi orvosszakértőnek általi személyes vizsgálatát, hogy ezen betegségéről is legyen Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2022/57-VII 11 személyes vizsgálaton alapuló szakvélemény. A börtönorvos végül az engedély megtagadását követően igazolta, hogy a vádlott hasfali műtétre előjegyzésre került, így álláspontja szerint ez is igazolt betegsége. A vádlott a diagnózis előtt jelentkezett munkára és dolgozott is a fogvatartás ideje alatt, de orvosi előírásra mentesítették a munkavégzés alól. [39] A védő megjegyezte, hogy ha a nyomozó hatóság nem készletezésre használja a titkos információgyűjtést, hanem eleget tesz azon törvényi kötelezettségének, hogy bűncselekmény észlelésekor intézkedik az elkövetők elfogására, akkor védence sem ennyi rendbeli szállítással lenne vádolva, hanem sokkal kevesebbel, ez kihatással lett volna a büntetési tételre is. [40] Ismét utalt arra, hogy a vádlott beismeri bűnösségét, tettét megbánta, mélységesen sajnálja a történteket. Hat kiskorú gyerek tartásáról kell gondoskodnia. Egészségi állapota megromlott, ami a börtönkörülmények között tovább fog romlani. A még súlyosabb büntetés nem érné el a tágabb környezetben a visszatartó hatását, mert nem jutna el a címzettekig, ha mégis, nem gondolnák, hogy velük is megeshet. Kérte, hogy az ítélőtábla a vádlott megbánására, családi körülményeire, egészségi állapotára és eddigi életére tekintettel fontolja meg egy enyhébb és irgalmasabb büntetés kiszabását azzal, hogy a vádlott büntetését ország1ban tölthesse le, ezzel sem terhelve a magyar börtönrendszert és költségvetést. [41] Terhelt3 III. rendű vádlott védője fellebbezése írásbeli indokolásában az elsődlegesen felmentést, másodlagosan enyhítést célzó fellebbezését fenntartotta. [42] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a rendelkezésre álló bizonyítékokat beszerezte, ismertette, azonban az ítélet ennek ellenére megalapozatlan. Az elsőfokú bíróság tévesen vont le következtetést védence bűnösségére. [43] Mindenekelőtt hangsúlyozni kívánta, hogy az elsőfokú bíróság védence nyilatkozatainak ismertetése során olyan relevanciával bíró kijelentések rögzítését mellőzte ítéletének
10. és 19 oldalán, amelyből körvonalazódik, hogy miért nem érzi magát bűnösnek, illetve miért nem vonható következtetés arra, hogy a bűncselekmény elkövetésében bármilyen módon részt vett. [44] Az elsőfokú bíróság ,,ténybeli beismerésről” beszél (ítélet
11. oldal
12. bekezdés), e körben azonban fontosnak tartott kiemelni a vallomásaiból néhány részletet. Az eljárás során elmondta, hogy
13. június
14. napjáig, mintegy másfél évig az cég10 recepciósaként dolgozott. Terhelt1 I. rendű és Terhelt2 II. rendű vádlottakat a munkájából kifolyólag ismeri, bárminemű kapcsolat, baráti viszony soha nem volt köztük. Előadta továbbá, hogy I. rendű és II. rendű vádlottak több alkalommal vittek vendégeket, többnyire családokat a hotelbe, akik általában ország4ban kiadott dokumentumokkal rendelkeztek. Ezeken a dokumentumokon rendszerint csak egy név szerepelt, illetve valamennyi esetben január
15. napi születési dátum, fénykép nem volt rajta. Arról nem volt tudomása, hogy kik azok az emberek, akiket I. és II. rendű vádlottak a hotelbe vittek, a szerb papírok alapján azonban sejtették, hogy – a III. rendű vádlott fogalmazása szerint – „migránsok” lehetnek. Beszámolt arról is, hogy ezeket az embereket több alkalommal elvitték a rendőrök, de aztán rövid időn belül visszamentek a hotelbe, mivel a rendőrök is rendben találták a papírjaikat. [45] Védence hangsúlyozta, hogy ő csupán a munkáját végezte, megkérdezte a hotelbe érkező vendégek nevét, ellenőrizte a papírokat, majd elmondta, hogy van-e üres szoba. Azt maga sem vitatta, hogy I. rendű és II. rendű vádlottakkal adott esetben telefonon is egyeztetett az üres szobákat, férőhelyeket illetően, illetve azt is elmondta, hogy valóban vett át pénzt az I. rendű és II. rendű vádlottaktól, ez azonban azért volt, mivel a szállást és a vendégek étkeztetését többnyire ők fizették. Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2022/57-VII 12 [46] Beszámolt arról is, hogy a hotelben rendszeresen volt rendőri ellenőrzés, az I. és II. rendű vádlottak által szállított személyeket több alkalommal elvitték a rendőrök, de aztán rövid időn belül vissza is térhettek a hotelbe, mivel a rendőrök is rendben találták a papírjaikat. [47] Védence kiemelte a vallomásaiban, hogy nem tudta megítélni, hogy hamis papírokat nyújtottak-e át az odaérkező ,,vendégek”, emellett azt is elmondta, hogy azért nem találta furcsának, hogy ennyi harmadik országbeli állampolgár érkezik a hotelbe, mivel úgy gondolta, az afgán tulajdonos miatt híre ment annak, hogy ez egy ,,afgán hotel.” [48] Védencében felmerült a gyanú, hogy az I. és II. rendű vádlottak által a hotelben tartózkodó személyek illegális bevándorlók lehetnek, ezt azonban közel sem olyan egzakt módon nyilvánította ki, ahogy arra az elsőfokú bíróság utalt az ítéletében. Maga is hangsúlyozta, hogy a vendégek rendelkeztek papírokkal, amit az ott többször intézkedő rendőrök is rendben találtak. Életszerű ezért az a védekezése, miszerint nem volt tisztában azzal, hogy akik részére ,,szállást biztosított,” valójában illegálisan tartózkodnak az országban. [49] Védence vallomása szerint semminemű segítséget nem nyújtott a harmadik országbeli állampolgároknak, az cég10ben kizárólag a munkáját végezte. Amennyiben volt üres szoba, úgy szállást biztosított az odaérkező vendégeknek, akik kapcsán nem tudta bizonyosan, hogy illegálisan tartózkodnak ország3 területén, mivel minden esetben rendelkeztek iratokkal. Annak megítélése, hogy a vendégek által átadott dokumentum valódie, vagy pedig hamisított, nyilvánvalóan nem várható el III. rendű vádlottól. [50] A védencével összefüggésbe hozható vádlottak a terhére értékelhető vallomást nem tettek, emellett olyan tanúvallomás sem áll rendelkezésre, mely arra engedne következtetni, hogy III. rendű vádlott a terhére rótt bűncselekményt elkövette volna. [51] Megjegyezte, hogy a lehallgatási anyagok sem tartalmaznak olyan beszélgetést, információt, amely kétséget kizáróan alátámasztaná, hogy védence tudomással bírt a harmadik országbeli állampolgárok illegális tartózkodásáról, illetőleg amely alapján arra lehetne következtetni, hogy bárminemű segítséget nyújtott volna részükre. [52] Fentiekre figyelemmel indítványozta, hogy az ítélőtábla védencét bizonyítottság hiányában mentse fel, amennyiben pedig nem osztja a védői álláspontot, úgy másodlagosan a kiszabott szankció enyhítését indítványozta. [53] Az elsőfokú bíróság enyhítő körülményként kizárólag az időmúlást értékelte, ezen túlmenően azonban figyelembe kell venni a III. rendű vádlott megromlott egészségügyi állapotát (tüdőembólia és prosztatamegnagyobbodás), valamint idős korát. [54] Az elsőfokú bíróság súlyosító körülményként értékelte védence büntetett előéletét. Ennek kapcsán a védő hangsúlyozta, hogy védence egzisztenciális körülményei rendezettek, élettársi kapcsolatban él, épületgépészet területén bejelentett munkahellyel rendelkezik, így legális jövedelemből származó bevétellel egészíti ki az ő, illetve élettársa nyugdíját. Mindezen körülményekre tekintettel álláspontja szerint a büntetett előélet súlya kevésbé jelentős. [55] Egyebekben utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság a Btk.
16. §

(3)bekezdésében írtak figyelmen kívül hagyásával, törvénysértő módon szabott ki pénzbüntetést védencével szemben. [56] Terhelt4 IV. r. vádlott védője a fellebbezése írásbeli indokolásában elsősorban védencének bizonyítottság hiányában történő felmentését indítványozta [57] Hivatkozása szerint nem történt meg azoknak a személyeknek a beazonosítása, akik azokban az időpontokban, amikor védence látta el a recepciós feladatokat, a szállodában Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2022/57-VII 13 tartózkodtak. Beazonosítás hiányában és dokumentumaik vizsgálata nélkül nem lehet teljes bizonyossággal kijelenteni, hogy ezen személyek nem voltak jogosultak az államhatár átlépésére. A vádbeli cselekmény megállapításához ugyanis ennek bizonyítása is szükséges lenne. Nem állapítható meg, hogy az érintett személyek ténylegesen nem rendelkeztek a jogszerű határátlépéshez szükséges dokumentumokkal. A Be 7. §

(4)bekezdésében foglalt alapelvre is tekintettel a tényállás kétséget kizáróan nem bizonyított. [58] Ugyanígy nem látta bizonyítottnak a vádirat

1. oldal
2. bekezdésében foglalt azon állítás sem, miszerint védence tudott arról, hogy az elszállásolt személyek nem jogosultak határátlépésre. Az elsőfokú eljárásban nem merült fel olyan adat, mely alátámasztotta volna, hogy akár I., akár II. rendű vádlottól tájékoztatást kapott volna az elszállásolandó személyek jogállásáról, utazásuk céljáról, így megállapítható, hogy védencének nem volt tudomása ezekről. Ennek a kérdésnek a nyomatékos figyelembe vételére az 56.BK Vélemény
3. pontja is felhívja a figyelmet, ami véleménye szerint a bizonyítékok értékelése kapcsán is figyelembe vehető. [59] Meglátása szerint nem értékelhető kétséget kizárón bizonyítottnak az az állítás sem, miszerint védence alkalmanként „legalább 25 eurót” kapott volna. Az ügyészi vádbeszéd
4. oldal 1) bekezdésében hivatkozott telefonbeszélgetés nem lehet alkalmas ennek bizonyítására, mivel meglehetősen zavart, magyarázkodó előadásban hangzott el és harmadik személyek közt, tehát csak egy egyéb módon nem bizonyított állítás. Álláspontja szerint így az üzletszerűség megállapítása is kizárt. Ezt bizonyítja továbbá a III. és IV. rendű vádlottak
5. december 28-án lezajlott telefonbeszélgetése is, melyben védence olyan kijelentéseket tesz, miszerint „most zavartam világgá őket.”, „Most küldtem őket el.” Ez meglehetősen életszerűtlen attól a személytől, aki haszonszerzésre törekszik. Ez a telefonbeszélgetés viszont alkalmas arra, hogy figyelembe lehessen venni, mint a cselekmény elhárítására irányuló tevékenységet az
6. BK vélemény II.
7. pontja alapján. [60] Ugyanígy nem nyert bizonyítást a vádirat 5.oldal
8. bekezdésében foglalt állítás, miszerint a III. rendű vádlott távollétében védence követte volna I. és II. rendű vádlottak utasításait. Nincs adat arra vonatkozólag, hogy nevezettek közvetlenül közölték volna az elszállásolandó személyek kilétét és úticélját védencével. [61] A védő álláspontja szerint a lehallgatott telefonbeszélgetések alapján nem nyert kétséget kizáróan bizonyítást, hogy védence részére tájékoztatást adtak arról, hogy az elszállásolni kívánt személyek milyen jogállású személyek. A „bevándorló” meglehetősen tág fogalom, nem tudta, honnan érkeztek és hová tartanak. Így nem lehetett tudatában annak, hogy miben vesz részt, és annak milyen büntetőjogi következményei lesznek. Ezért a bűnszervezeti elkövetést sem lehet a terhére megállapítani. [62] A büntetés kiszabása kapcsán megjegyezte, hogy ha a bíróság a generális prevenciót helyezné előtérbe, akkor az ettől befolyásolt ítélet elvesztené személyre szabott, a konkrét elkövetőt méltányosan és jogszerűen sújtó jellegét. Nem az elkövető visszatartását szolgálná, hanem megtorló jellegűvé válna azzal, hogy a tényleges bűnösség fokával arányban nem állóan súlyos büntetéssel sújtaná az elkövetőt az általános, mindenkire kiterjedő cél érdekében. [63] Terhelt6 VI. rendű vádlott védője a fellebbezése indokolásában kifejtette, hogy a törvényszék a perrendi szabályok betartásával folytatta le az eljárást és megalapozott tényállást állapított meg. Felhívta a figyelmet arra, hogy a tényállás nem csak védence, hanem mások vonatkozásában is védence feltáró jellegű beismerő vallomásán alapszik, ez azonban nem került kellő nyomatékkal értékelésre. [64] Fellebbezése arra irányult, hogy a másodfokú bíróság védence esetében a bűnszervezetben történő elkövetésre utalást mellőzze, valamint, hogy a kiszabott Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2022/57-VII 14 szabadságvesztés büntetést a kedvező személyi körülmények miatt függessze fel, szükség esetén a Btk.
9. §-ban foglalt enyhítő szakasz alkalmazásával csökkentse a pénzbüntetés mértékét. E körben kérte értékelni, hogy a beismerése folytán a vádlottak közül csak vele szemben alkalmaztak vagyonelkobzást. [65] Határozottan vitatta, hogy védence terhén megállapítható a bűnszervezetben elkövetés. [66] A Kúria 4/
10. Büntető Jogegységi Határozata meghatározza a bűnszervezet tárgyi feltételeit, objektív ismérveit, valamint azt, hogy ezekre az objektív ismérvekre az elkövetőnek tudatának ki kell terjednie. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az elkövetőnek át kell látnia a bűnszervezet működését. Álláspontja szerint egy egyszerű végrehajtói szerepet játszó, egy-két tényálláshoz kapcsolódó elkövető, jelen esetben egy buszsofőr tekintetében ez nem áll fenn. [67] A 4/
11. BJE indokolása szerint az első feltétel az, hogy megalakult-e a bűnszervezet. Ennek bizonyítása után minden egyes vádlottnál el kell dönteni, hogy a végrehajtás körülményeiből átfogta-e a tudata azt, hogy a bűnszervezet keretein belül fejti-e ki a cselekményét, és a bűnszervezeti elkövetést felismeri-e. [68] A bűnszervezetnek az ítélkezési gyakorlat szerint szigorú struktúrában kell működnie. Nem bűnszervezet az, ha egymáshoz lazább kapcsolatokkal kötődő, mellérendelt viszonyban lévő, önállóan döntéseket hozó, és a bűncselekmények elkövetését önállóan szervező, de célszerűségi alapon esetenként együttműködő személyekről van szó. Ez ugyanis a szervezettségi szint felismerését nehezíti. Különösen igaz ez a marginális szerepet betöltő, cselekményükkel csak kevés számú tényálláshoz kapcsolódó személyekre. [69] A több ezer kilométeres, több országot átfogó utak megszervezését egy nyilvánvalóan jelentős haszon reményében tevékenykedő csoport képes csak lebonyolítani. Ez kizárólag csak bűnszervezet tagjainak jól összehangolt munkamegosztáson alapuló tevékenysége keretében működhet hatékonyan. A hatékony működés egyben feltételezi, hogy a tagok tudatában legyenek annak, hogy jól összehangolt gépezet, tehát bűnszervezet részei. [70] Azonban az embercsempészés esetében a szervezettség és hatékonyság szükségszerű ismérve a bűncselekménynek, de ez önmagában még nem elégséges a bűnszervezet megállapításához. [71] A bűnszervezetre vonatkozó terhelti tudattartalmat nem lehet önmagával a bűnszervezet tényével és hatékony működésének követelményével magyarázni. Ez ún. idem per idem logikai érvelés lenne. Vizsgálni kell, hogy az egyes vádlottak tudattartalma a szervezettség milyen fokát látta át. [72] Nincs arra vonatkozó adat, hogy védence tudta volna, hogy a csoport hosszabb időre szerveződik, részvétele ebben csupán másfél hónapos volt, nem volt fogalma arról, hogy a csoport hierarchiában, utasítások alapján működik. Valamint arról sem, hogy konspiratív módon működik, azon túl, hogy semelyik bűnelkövető nem akarja, hogy a cselekményről tudomást szerezzen a hatóság, tehát arról nem beszél nyíltan. [73] Ha a végrehajtó vádlottak kizárólag egy szervező személlyel álltak kapcsolatban, és rajta kívül csak egy azonos feladatot ellátó mellékszereplőt ismertek, akkor a bűnszervezetet nem ismerték és szükségszerűen következtetniük sem kellett arra, hogy létezik. Látták ugyan, hogy a migránsokat hozza valaki, és valaki tőlük át is veszi, de ebből nem következik okszerűen egy jól strukturált bűnszervezet léte. [74] A bűnszervezet megállapíthatóságának feltétele, hogy a vádlottnak információja legyen a szervezet működéséről, belső felépítéséről, feladatmegosztásról és a bűnszervezet különböző csoportjainak egymás közti kapcsolatáról. Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2022/57-VII 15 [75] Rámutatott arra, hogy bizonyos fokú szervezettség, összehangoltság az embercsempészés tényállásának jellemzője. Az eredményes elkövetéshez elengedhetetlenül szükséges bizonyos szervezettség és összehangoltság, konspiráció és tipikus több szereplő együttműködése. [76] Ez a fajta szervezettség azonban önmagában nem jelenti azt a többletet, amely a törvényben a bűnszervezet megállapításához feltételként előírt. Így nem hordozza magában feltétlenül azokat a bűnszervezeti kritériumokat, amelyeket a 4/
12. BJE megjelöl. [77] Hangsúlyozta, hogy védence nem konspirált más elkövetőkkel, tanú5nal kizárólag váltótársa, Terhelt5 tartotta a kapcsolatot. Mivel védence nem látta át az objektíve létrejött bűnszervezet működését, tudata azt nem fogta át, ezért az ő terhére a bűnszervezetben elkövetést megállapítani nem lehet. [78] A 4/
13. BJE szerint akár egyetlen cselekmény esetén is megállapítható a bűnszervezet. A több országon átívelő embercsempészet szervezettséget igénylő bűncselekményét azonban nem kizárólag bűnszervezet keretében lehet elkövetni. Ennek kapcsán felmerülhet még az alacsonyabb szervezettséget mutató bűnszövetség, mint enyhébb megítélés alá eső társas bűnelkövetési forma. [79] A büntetés kiszabása körében arra hivatkozott, hogy védence ország3on és ország5ban is büntetlen előéletű. Személyi körülményei rendezettek, jelenleg is dolgozik, a munkahelyén meg vannak vele elégedve. Lánya állami ösztöndíjas egyetemi hallgató, akinek anyagi támogatásáról gondoskodik. Kiskorú fiúgyermekének ellátásáról is köteles gondoskodni. Annak cáfolatára, hogy a bűncselekményekből származó vagyoni előnyből gépkocsit vásárolt, becsatolták az akkori legális jövedelméről szóló igazolást és a kis értékű személygépkocsi forgalmi engedélyét. Védence egészségi állapota megromlott, cukorbeteg lett, részben a jelen büntetőeljárás miatti stresszhatás miatt. Rövid időszak alatt, mindösszesen másfél hónapig fejtette ki a cselekményt, aminek az elkövetésében emberileg méltányolható motívum is közrejátszott. A nyomatékos enyhítő körülmények miatt a Btk.
14. § és
15. §-ra tekintettel elégséges a büntetési tétel alsó határával megegyező szabadságvesztés a végrehajtás próbaidőre történtő felfüggesztése mellett. [80] Álláspontja szerint egy fegyházban letöltendő hosszabb tartamú szabadságvesztés aránytalan lenne egy másfél hónapig tartó botlásnak felfogható időszak miatt. Ez olyan mértékben lenne megtorló jellegű büntetés, ami nem fér össze a Btk.
16. §ban lefektetett büntetési célokkal. Még abban az esetben is felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása indokolt, ha a vádlott cselekménye üzletszerűen elkövetettnek minősülne. Ebben az esetben a büntetési tétel öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, azonban a Btk.
17. §

(2)bekezdés b) pontja alapján a büntetés enyhítésének van helye az enyhítő körülményekre tekintettel, és ugyanígy két év szabadságvesztés kiszabásának van helye a törvény által lehetővé tett maximális próbaidő mellett. [81] A pénzbüntetés kiszabása során a bíróságnak figyelembe kell vennie, hogy a vádlottat jelentős vagyonelkobzásra is ítélte éppen a feltáró jellegű, beismerő vallomására tekintettel, eltérően a szintén illegális jövedelemben részesülő, de konokul tagadó más vádlottaktól. Véleménye szerint el kell kerülni, hogy valaki a feltáró, beismerő vallomása jutalmául hátrányosabb helyzetbe kerüljön, mint a tagadásban lévő vádlottak. Indítványozta ezért, hogy az ítélőtábla „vagyoni viszonyként értékelje” a vagyonelkobzás mértékét, s erre tekintettel jelentősen csökkentse a pénzbüntetés napi tételének számát és az egynapi tétel összegét. [82] Terhelt7 VII. rendű vádlott védője a fellebbezése írásbeli indokolásában elsődlegesen védence felmentését indítványozta. Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2022/57-VII 16 [83] Ezt azzal indokolta, hogy védence a munkájából kifolyólag bármiféle személyt szállíthatott az által a vezetett busszal, azonban nem tudott róla, hogy éppen a vádbeli időpontban, úti okmány nélküli személyeket szállít. [84] Védence a

1. december 7-i tárgyaláson tett vallomásában előadta, hogy a cég3nál 2017 decemberétől 2020 márciusáig dolgozott. A cégnek nem volt fix parkolója város1en, így előfordult, hogy a cím46ben a parkban parkolt vagy egy benzinkútnál. Terhelt8 volt a társa, majd Terhelt
2. Akkor körülbelül egy hónapja dolgozott a cégnél, akkor ismerte meg Terhelt8t. Ilyen rövid idő alatt nem alakulhatott ki bizalmi viszony, hogy ilyen bűncselekményt elkövessen egy alig ismert személlyel. Nem dolgozott korábban a cég3nál, így nem fedheti a valóságot, hogy tanú5 őt bármivel megbízhatta volna akkor. [85] A védő hangsúlyozta a buszok jellegét és a hatóságok ellenőrzési protokollját. Utalt arra, hogy a csomagtartót felhajtották, bevilágítottak, olyan nem fordult elő, hogy a határőrök a csomagtartóba ne néztek volna be. Volt olyan is, hogy az utasokat leszállították a buszról. A csomagtartóban nem szállított senkit védence. Ez fizikailag nem lehetséges, mert a csomagtartó egylégterű és bent vannak a csomagok. A Bova buszoknak mindkét oldalán felnyitható a csomagtartója, de az nem rekeszes, hanem egylégterű. A buszon két külön lévő rész van, az egyik a WC, a másik a hálófülke, vagy a busz első tengelyénél, vagy a busz hátsó részén. A hálórészbe kintről is be lehet menni, és a buszból belülről is. A határőrök ismerték ezt a busztípust, mert a társaságnak 80%-a ilyen busszal rendelkezett, és ezeket a határőrök ellenőrizték is. A hálófülke és a WC is egyszemélyes, így nem volt olyan hely, ahol el lehetett volna bújtatni embereket. Az első ajtó mögött az üzemanyagtartályok vannak, így ott rekeszt kialakítani nem lehet. [86] Miután város3et elhagyták, szálltak még fel utasok a buszra. Olyan előfordult, hogy akár csomagot, akár pénzösszeget küldtek otthonról ide vagy innen vissza. Többször előfordult, hogy a cég3 forintot küldött ország3ra beváltani, mert az utasok által kifizetett forintot tanú5nal váltották át valutára. A csomagokban volt ruha, élelmiszer, a város5i árusok pedig árut küldtek. [87] A védő arra is hivatkozott, hogy a cím46i buszpályaudvarra magángépkocsival nem lehetett behajtani, így többször előfordult, hogy ha valakinek több vagy nagyobb csomagot hoztak, vagy a város5i árusok árut, akkor a kis csomagosok leszálltak a buszvégállomáson, a vádlott pedig odébb állt a parkolóba és ott pakolták ki a nagyobb csomagokat. [88] A védő másodlagosan a büntetés enyhítését indítványozta. Enyhítő körülményként kérte figyelembe venni védence büntetlen előéletét és azt, hogy nincs ellene más büntetőeljárás folyamatban, továbbá a tanuló gyermek eltartásáról való gondoskodást. A pénzbüntetés kiszabása is aránytalan terhet jelent számára, hiszen a megváltozott gazdasági körülmények miatt ennek teljesítése rendkívüli módon megnehezült. [89] A IX. és X. r. vádlottak védője a fellebbezése írásbeli indokolásában elsősorban arra tett indítványt, hogy az ítélőtábla bűncselekmény vagy bizonyítottság hiányában mentse fel védenceit az ellenük emelt vád alól, másodsorban az elsőfokú ítéletben foglaltnál enyhébb büntetést szabjon ki. [90] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytelen következtetésekre alapította ítéletét. A bizonyítékok helyes mérlegelésével olyan, az elsőfokú ítéletben foglaltaktól eltérő tényállást kell megállapítani, ami a vádlottak felmentéséhez vezet. A törvényszék nem vette figyelembe a vádlottak, illetve a védelem nyilatkozatait, valamint a becsatolt bizonyítékokat, azoknak törvénysértő módon nem tulajdonított jelentőséget. [91] Az elsőfokú ítélet többször általánosít, illetve a bíróság megítélése alapján köztudomásúnak nevezett tényekre hivatkozik, ezáltal olyan elkövetési magatartásokat is Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2022/57-VII 17 bizonyítottként fogad el, amelyek vonatkozásában semmilyen közvetlen, de még közvetett bizonyítékot sem sikerült a vádhatóságnak beszereznie és felmutatnia. [92] Az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe sem a vádlottak erre vonatkozó nyilatkozatait, sem pedig az autóbuszokról becsatolt fényképeket és nem adott elfogadható magyarázatot arra, hogy a IX. és X. r. vádlottak által vezetett autóbuszban hol, milyen módon lehet észrevétlenül nemhogy négy, de akár egy embert is elbújtatni. [93] A IX. és X. r. vádlottak által vezetett autóbuszon az első ajtó mögötti rekeszben ugyanis nem csomagtartó, hanem üzemanyagtartály került kialakításra. Az egyetlen rekesz, amelyet a határon a határőrök - több vádlott elmondása szerint - nem ellenőriztek, az az ajtó mögötti rész, amelyhez az ajtó nyitott állapotában nem lehet hozzáférni, ezért azokon a típusú autóbuszokon, ahol nem üzemanyagtartály került kialakításra az említett helyen, az alkalmas lehet emberek elbújtatására. [94] Védencei a vádbeli időpontokban minden esetben és kizárólag ilyen típusú autóbuszokat vezettek. Az eljárás során megállapítást nyert, hogy az autóbuszban három olyan hely van, amely alkalmas emberek rejtett szállítására. Az egyik a WC, a másik a pihenő fülke, míg a harmadik a jobb első ajtó mögötti csomagtér. A határon a határőrök a busz utasterét, a WC-t, a sofőrök pihenő fülkéjét és a csomagtereket - az ajtó mögötti csomagtér kivételével - tüzetesen átvizsgálták, így ott rejtve embereket szállítani nem lehetett, míg a védencei által vezetett autóbuszok esetében ezen felül a jobb első ajtó mögött elhelyezett üzemanyagtartály tette lehetetlenné a személyek ottani elrejtést. [95] A védő szerint elfogadhatatlan az elsőfokú bíróság azon érvelése, miszerint azért nem fogadja el a tagadásban lévő autóbuszvezető vádlottak védekezését, mert ellentétesnek találta az embercsempészés jelenségével összefüggő köztudomású tényekkel. [96] A védelem már a tárgyaláson jelezte, hogy a
3. vádpontban megjelölt és a X. r. vádlotthoz kapcsolt telefonszám nem a X. r. vádlott telefonja, így a lehallgatási anyag ezen telefonszámmal kapcsolatos megállapításai nem vehetőek figyelembe X. r. vádlott terhére. A X. r. vádlott és néhai tanú5 közötti beszélgetésre vonatkozóan semmilyen bizonyíték nem állt az elsőfokú bíróság rendelkezésére. [97] Az elsőfokú bíróság tévedett akkor is, amikor elfogadta a vádhatóság azon véleményét, hogy az autóbuszokat vezető sofőrpárok tudomással bírtak egymás tevékenységéről, erre vonatkozó bizonyítékot az eljárás során nem sikerült beszerezni. Amíg az egyik sofőr vezetett, addig a másik a pihenőjében aludt és fordítva. Semmilyen bizonyíték nincs arra vonatkozóan, hogy amennyiben a bűncselekményt bármelyik sofőr elkövette volna, arról a másik sofőrnek feltétlenül tudnia kellett volna. Az autóbuszon minden alkalommal 4057 fő közötti utas tartózkodott, amely körülmény folytán észrevétlenül egyetlen egy utas elrejtése sem volt lehetséges a védencei által vezetett autóbuszon. Erre tekintettel elsődlegesen védencei felmentésére tett indítványt. [98] Másodsorban mindkét védence tekintetében a büntetés enyhítését kérte annak eltúlzott voltára és a belső arányosság követelményére figyelemmel. A törvényszék az ítélete indokolásában mindösszesen 13 fő illegális határátlépésében történő közreműködésüket látta bizonyítottnak. Ezzel szemben az indokolás a
4. oldalon már 4 alkalommal 27 fő részére illegális határátlépéshez történő segítség nyújtását tartalmazza, e körülményt a büntetés mértékének megállapítása során nyomatékosan figyelembe vette. Észrevételezte, hogy az ítélet személyi része a X. r. vádlottnál tévesen tartalmazza, hogy nincs eltartásra szoruló hozzátartozója, ugyanis a háztartásában 3 kiskorú gyermek eltartásáról köteles gondoskodni, akik ráadásul tartós betegségben szenvednek (asztma). [99] Terhelt11 XI. r. vádlott védője a fellebbezése írásbeli indokolásában elsődlegesen továbbra is azt indítványozta, hogy az ítélőtábla valamennyi bűncselekmény Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2022/57-VII 18 vonatkozásában mentse fel védencét. Felmentés hiányában kérte a bűnszervezeti elkövetés megállapításának mellőzését. Másodsorban a büntetés jelentős mértékű enyhítését kérte a nagyszámú és jelentős enyhítő körülményre tekintettel. Harmadlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére tett indítványt. [100] Bejelentette, hogy a
5. április
6. napján kelt védőbeszédét és észrevételeit tartalmazó beadványában foglaltakat változatlanul fenntartja, a
7. május
8. napján kelt, a fellebbezés bejelentésével kapcsolatban írt beadványában foglaltakkal együtt. [101] Azokhoz képest annyi változás történt, hogy az elsőfokú bíróság a
9. sorszámú tényállás tekintetében felmentő rendelkezést hozott. Helyesen állapította meg a törvényszék, hogy e vádpont bizonyítására megjelölt beszélgetések nem mindegyike azonosítható be a vád szerinti elkövetési időre. Helyesen rögzítette azt is, hogy azt pedig végképp nem lehet megállapítani, hogy négy személy illegális határátlépésében védence közreműködött volna, tekintettel a tanú5nal folytatott beszélgetései tartalmára. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a lehallgatási anyagban erre a vádpontra vonatkozóan is olyan beszélgetések hangzanak el, amelyek nem térnek el teljesen az egyéb vádpontokban lefolytatott beszélgetésektől, de az elsőfokú bíróság mégis csak ebben a vádpontban tekinti bizonyítatlannak a vád szerinti tényállás megvalósulását, míg más vádpontokban megállapította védence bűnösségét. [102] Nem tartotta elfogadhatónak az elsőfokú bíróságnak a vádirat
10. pontjával kapcsolatos jogi okfejtését. A vádirat szerint ekkor,
11. december
12. napján 14 személy ország3ra történő elutazásához nyújtanak a vádlottak segítséget. Mivel egyéb autóbuszvezető vádlottak vonatkozásában nem tudott mit megállapítani a bíróság, úgy döntött, hogy akkor 4 személyt leválaszt a többi 14 személytől, és védence bűnösségét állapítja meg, akiről bizonyossággal megállapítható, hogy az elkövetés idején ország3ra autóbuszt vezetett. Az elsőfokú bíróságnak ezt nem sikerült megfelelően megindokolnia. [103] Megismételte azon álláspontját, hogy a telefonbeszélgetésekből védence bűnössége egyik vádpontban sem állapítható meg kétséget kizáró módon. Kizárólag az azóta elhunyt tanú5 és védence telefonbeszélgetéseinek lehallgatási jegyzőkönyvei állnak rendelkezésre, más bizonyíték nem. Védence senki mással nem folytatott telefonbeszélgetést. tanú5 sem folytatott ezen vádpontok tekintetében az ügy egyéb terheltjeivel olyan telefonbeszélgetést, amely alapján védence bűnössége megállapítható lehetne. Nem volt kollégája autóbuszvezető vádlott társainak, külön cégnél dolgoztak. Az eljárás során az sem volt megállapítható, hogy váltótársként kivel vezetett együtt gépjárművet, ha egyáltalán együtt vezetett, és nem szegték meg az erre vonatkozó szabályokat annál a cég7-nél, amely védence munkáltatója volt. [104] Az ügyészi vádbeszéd
13. oldalán még megengedhette magának az ügyészség, hogy csak a
14. vádponttal foglalkozik, és a „krumpli, pénz, zsák” kifejezések használatát a bűncselekményekhez köti, ugyanezt azonban az első fokon eljárt bíróság már nem tehette volna meg. Minden egyes vádpont tekintetében, amelyben a bűnösséget megállapította, részletes, a bűnösség megállapítását megfelelően indokolt ítéleti tényállást kellett volna, hogy alkosson. Ha a telefonlehallgatások jogszerűen folytak bírósági engedéllyel, az azokból levonható következtetések megállapítása is a bíróság feladata lett volna, amelynek alapvetően nem tett eleget. [105] A
15. vádpont tekintetében a vádirat öt beszélgetésre hivatkozik, amelyből kettőt nem is védence folytatott. A beszélgetés szövege tartalmilag semmi. Iratellenes az indokolás azon része, mely szerint Terhelt1 és az ismeretlen, illetve tanú5 és Terhelt11 közötti beszélgetések összevetéséből olyan következtetés vonható le, hogy az ismeretlen város4on a védence által vezetett buszig szállította az illegális határátlépőket. Erről miért kellett volna védencének tudomással bírni. Álláspontja szerint a telefonhívások idejének összevetése Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2022/57-VII 19 tetszőleges következtetések levonására is alkalmas, arra ítéleti tényállást alapítani és bűnösséget megállapítani nem lehet. [106] Az elsőfokú ítélet
16. oldalának
17. bekezdésében leírtak a védő megítélése szerint visszaélést jelentenek a bíróság mérlegelési tevékenységével. Az a megállapítás, miszerint tanú5 és Terhelt11 között 01.06 óra, 02.58 óra és 04.52 óra között beszélgetések folytak, továbbá 14.08 perckor tanú5 és Terhelt2 között is telefonbeszélgetés folyt, kizárja azon vádlotti védekezést, miszerint különböző árukat hozott volna tanú5 részére. A haladás pontos nyomkövetésére valóban nincs szükség, de abban az esetben, ha ezek az áruk egyébként csempészetből származnak, az már magyarázhatja és magyarázza is a folyamatos beszélgetést. Az pedig, hogy tanú5, Terhelt2-sal azt megelőzően folytatott telefonbeszélgetést 04.08 perckor, mielőtt megbizonyosodott volna arról, hogy embereket hozna magával Terhelt11, akivel erről csak 04.52 perckor tud meggyőződni, éppen az ellenkező megállapítás levonására lett volna alkalmas. [107] A
18. vádpont tekintetében a törvényszék formailag eleget tett indoklási kötelezettségének, azonban az általa megállapított tényállásból és az abból levont jogi következtetésekből is megalapozatlanság állapítható meg. A bíróság indoklásának a lényege az, hogy miért volt kíváncsi tanú5 arra, hogy mikor érnek fel, ha csupán terménnyel megrakott zsákokat hozott volna Terhelt
19. [108] Az elsőfokú bíróság indokolásának anomáliája a
20. vádpontban érhető tetten, amikor is az illegális határátlépők száma meg sem állapítható, azonban a többesszám használata legalább 2 személyre vonatkozik. Nem ad választ a bíróság arra a kérdésre, hogy miért ne lehetne az pálinka, krumpli vagy készpénz. Ehelyett, az ügyészi vádat osztva, 2 személyre vonatkozóan megállapítja védence bűnösségét. [109] A felmentéssel érintetten kívül a védő valamennyi vádpontban hiányolta a hozzájuk tartozó beszélgetések egyedi értékelését. Az elsőfokú bíróság mellőzte mérlegelési tevékenységének kifejtését, nem tett eleget az ugyanazon tényre vonatkozó, de eltérő tartalmú bizonyítékok értékelésére vonatkozó kötelezettségének. Ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.
21. §

(1)bekezdés b) pontjában írt okból megalapozatlannak tartotta mert a Be. 592. §

(2)bekezdés d) pontja szerint helytelen ténybeli következtetést tartalmaz. [110] Hiányolta a védő a belső arányosságot is. Az elsőfokú bíróság a büntetett előéletű III. r. vádlottat a védencénél súlyosabban minősülő bűncselekményben marasztalta el, aki a vád szerint a cselekményét büntetőeljárás hatálya alatt követte el. Ehhez képest vele szemben csak kis mértékben szabott ki súlyosabb szabadságvesztést a bíróság, mint védencével szemben. A belső arányosság az I. r. és II. r. vádlott relációjában is hiányzik. Ha a bűnösségük valóban megállapítható, számos olyan bűncselekményt is elkövettek, amelyben a gépkocsivezetők, így védence sem érintett. [111] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nem feltétele a bűnszervezet megállapíthatóságának az, hogy a vádlott az elkövető társait ismerje, elegendő az is, ha a tudata kiterjed arra, hogy a bűnös tevékenységet legalább hárman végzik. [112] Ezzel kapcsolatban a védő arra hivatkozott, hogy védence egyszerű, nem különösebben tanult ember. Egyetlen dolog érdekli, hogy munkájával eltarthassa nagyszámú családtagját. tanú5 kivételével senki mást nem ismert a vádlott társai közül. Honnan kellett volna tudnia, hogy elkövető társai is vannak, miközben ő a többi vádlottól eltérő autóbusztársaság gépjárművezetője volt. Még az sem nyert igazolást az eljárás során, hogy ki volt a váltótársa, akivel együtt vezették a gépjárművet, ha volt is, be lett-e avatva a cselekmény elkövetésébe. Honnan lett volna tudomása az I. és II. r. vádlott cselekményéről, akikkel soha nem folytatott semmilyen telefonbeszélgetést, amely a lehallgatási anyagból egyértelműen megállapítható. Azt nem lehet megállapítani, hogy az egészen más autóbusz társaságnál Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2022/57-VII 20 munkát vállaló többi gépkocsivezető felvilágosította volna őt arról, ha embercsempészési tevékenységet végez. Arra sincs semmilyen adat, tény vagy bizonyíték, hogy ismerte volna azokat a körülményeket, hogy hogyan, mi módon kerültek autóbuszának illegális utasai a helyszínre, tehát azt, hogy nem egymásnak adták tovább az illegális határátlépők ezt a lehetőséget, azt követően, hogy az egyébként nem schengeni határral rendelkező ország5 területére beléptek. Alaptalannak tartotta ezért az elsőfokú bíróság azon megállapítását, miszerint az autóbuszvezetők tisztában voltak azzal, hogy a felszállás helyére az illegális határátlépőket embercsempészésben közreműködő személyek szállítják. Az elsőfokú bíróság hivatkozott ugyan a 4/

1. BJE. határozatra, azonban jelen ügyben védencét illetően téves megállapítást tartalmaz az elsőfokú bíróság ítélete. Ugyanez mondható el a Kúria Bfv.20/2020/
2. sz. ítéletének értékeléséről is. Eszerint a tárgyi, külső körülmények alapul vételével következtetés vonható le arra, hogy a vádlottak tisztában voltak azzal, hogy magatartásuk nem elszigetelt, hanem másokéval összehangolt. Jelen esetben az összehangoltság feltételezésen alapul védence esetében. Az, hogy kinek a tudata, mit fog át, bizonyítási kérdés kell, hogy legyen minden konkrét ügyben, tekintettel arra, hogy az elkövetői magatartás szándékosságot feltételez. Kétséget kizáróan csak az állapítható meg, hogy védence és az elhalálozott tanú5 között volt kapcsolat. Védence terhére legfeljebb társtettesi elkövetést lehet megállapítani, mert a tudata nem fogta át és nem is kellett, hogy átfogja a bűncselekményt megelőző tényállási elemeket, jelesül azt, hogy hol, mikor, milyen körülmények között került oda az az illegális határátlépő, akinek segítséget nyújtott a ország3ra történő beutazásához. [113] Azt követően, hogy tanú5nak átadta a ország3ra általa behozott személyeket, nem tudhatta, hogy mi történt ezen személyekkel, hova, milyen módon jutottak el és ki által, erre vonatkozóan semmilyen ismerettel nem rendelkezett, tehát az sem kizárható, hogy azt feltételezte, hogy ezen személyek további szállítását, akár tanú5 is megvalósíthatta, hiszen nem szükséges további személyek bevonása a cselekménybe. [114] Végül megjegyezte, hogy a bűnszervezet fogalma eredetileg maffia bűncselekmények megvalósításához kötött magatartás volt a jogintézmény bevezetésekor. Ez a mai viszonyok között meglehetősen megváltozott. A védő azonban azt kérte, hogy az ítélőtábla térjen vissza a korábbi gyakorlathoz és csak azt tekintse bizonyítottnak, amely valóban és kétség nélkül bizonyítható. Erre tekintettel mellőzze védence terhén a bűnszervezetben történő elkövetés megállapítását. [115] Terhelt12 XII. r. vádlott védője a fellebbezése írásbeli indokolásában az elsőfokú ítélet valamennyi rendelkezésével szemben, elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében bejelentett fellebbezését továbbra is fenntartotta. [116] Álláspontja szerint a törvényszék a perrendi szabályokat megtartotta. A bizonyítékokat beszerezte és ismertette, azonban az ügyfelderítési kötelezettségének csak részben tett eleget, így az ítélet részben megalapozatlan. A megállapított tényállás ellentétes a bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalmával, egyúttal pontatlan és egyben helytelen ténybeli következtetéseket tartalmaz, így pontosításra szorul. [117] Álláspontja szerint a törvényszék a döntése meghozatala során kirívóan egyoldalúan mérlegelt, hiszen a következetes vádlotti védekezés helyett az egyéb bizonyítékokra, így például Terhelt3 III. r., Terhelt5 V. r., és Terhelt6 VI. r. vádlottak vallomásaira, a lehallgatási anyagokra, valamint tanú7 tanú vallomására, illetve az általa csatolt gépkocsivezetők beosztására alapította a tényállást. [118] Rámutatott arra, hogy védence a büntetőeljárás során mind a nyomozati, illetve mind a tárgyalási szakban következetesen adta elő a védekezését, szerinte ezt a rendelkezésre álló bizonyítékok minden kétséget kizáróan nem cáfolják. Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2022/57-VII 21 [119] Az ítéleti tényállásban írtakkal szemben védencével telefonon néhai tanú5, vagy Terhelt1 I. r. vádlott nem egyeztettek. Maga a bíróság rögzítette a határozatának indokolásában egyesével, hogy a vádlottakhoz köthető telefonszámokat beazonosították, ugyanakkor ezen elérhetőségek között védence telefonszáma egyáltalán nem szerepel. [120] Védencét illetően a vádirati tényállás téves megállapítást tartalmaz, hiszen nem igazolt, hogy néhai tanú5, vagy Terhelt1 I. r. vádlott bármilyen formában kapcsolatot tartott volna vele. [121] Hangsúlyozta, hogy a bíróság tényből tényre helytelen következtetést vont le Terhelt5 V. r., valamint Terhelt6 VI. r. vádlott autóbuszvezetők tényfeltáró és beismerő vallomásából abban a tekintetben, hogy a cég3 szállítási társaságnál dolgozó gépkocsivezetők is hasonló metódusok mentén rejtették el a harmadik országbeli állampolgárokat az adott autóbuszon. Kiemelte, hogy az V. és a VI. r. vádlottak a cég5 szállítási társaságnál végeztek munkát a vádbéli időszakban, illetve azt megelőzően. E kettő vádlott a vallomásában konkrétan a cég5nál rendszeresített autóbuszoknál tárták fel a használt rejtekhelyeket, ellenben a cég3 társaság merőben más típusú buszokat használt, valamint használ jelenleg is. A védelem külön beadványban, képekkel illusztrálta, hogy a cég3 által üzemeltetett buszok nem rendelkeznek olyan rejtekhelyekkel, amelyekben harmadik országbeli állampolgár elbújhat. [122] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem foglalt állást ezen lényeges eltérésekben, nem adta indokát, hogy miért nem fogadja el a vádlott e körben kifejtett védekezését. [123] Noha az előbbi tényeket kétségkívül alátámasztotta volna, a bíróság lesöpörte a védelemnek a vádbeli napokon munkát végző ellenőrök és vámosok tanúkénti kihallgatására tett indítványát. Álláspontja szerint az indítvány figyelmen kívül hagyása sérti a tisztességes eljárás elvét. Számtalanszor előfordul, hogy ha egy terhelti nyilatkozatot a rendőrök jelentésbe vagy jegyzőkönyvbe foglalnak, majd ezt a nyilatkozatot a terhelt később nem tartja fenn, vagy állítja, hogy mást mondott, úgy minden esetben tanúként megidézi az adott bíróság a jelentést vagy jegyzőkönyvet készítő rendőröket. A rendőrök nyilvánvalóan a korábbi eseményekre nem tudnak nyilatkozni, olyan nyilatkozatot pedig nem tennének, amely szerint munkájukat nem végezték megfelelően vagy nem azt rögzítették, ami valóban elhangzott. Ebből adódóan álláspontja szerint sérült a tisztességes eljárás elve, mivel a bíróság a vádat alátámasztó bizonyítást lefolytatta, ugyanakkor a terhelt érdekében előterjesztett bizonyítási indítványoknak nem adott helyt, emiatt csak részben derítette fel a tényállást. [124] Különösen fontosnak tartotta volna az ellenőrök és vámosok tanúkénti kihallgatását, mivel felmerült arra vonatkozó igazolt információ, hogy a vádlottak eltérő típusú és kialakítású autóbuszokat vezettek a vádbéli időszakban és a kialakításból adódóan a cég3 társaság autóbuszai nem voltak alkalmasak harmadik országbeli állampolgárok elrejtésére. A tanúk kihallgatását követően teljes képet lehetett volna kapni az ellenőrzés menetéről, folyamatáról és részletességéről, melyekből a bíróság és a védelem is le tudna volna vonni a megfelelő következtetéseket. [125] A törvényszék az ítéletében megállapította, hogy a cég3 ügyvezetője, tanú7 tanú által az eljárás nyomozati szakaszában becsatolt gépkocsivezetők beosztása pontosan beazonosíthatóvá teszi a buszvezetőket a vádbeli időpontokra, sőt a tanú ezt a vallomásában meg is erősítette. Álláspontja szerint a bíróság tévedett és egyoldalúan mérlegelt e megállapítás kapcsán. tanú7 tanú a
3. március 31-i tárgyaláson ugyanis elmondta, hogy párszor lehetett eltérés a végleges beosztásból, ez többször megtörtént ez az évek során és az is előfordult, hogy a busz baleset vagy műszaki hiba miatt visszafordult. Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2022/57-VII 22 [126] Nem csak védence, hanem közvetlenül a társaság ügyvezetője is beszámolt arról, hogy a beosztások nem mindig tükrözték a valóságot, utólagos korrigálásra nem került sor, tehát elképzelhető, hogy a beosztáson feltüntetett autóbuszvezető nem az a személy volt, aki ténylegesen vezette a kérdéses autóbuszt. Azt is látni kell, hogy a tanú, mind a védői, mind a bírósági kérdésekre eltérő, egymásnak ellentmondó nyilatkozatot tett, ami a beosztás pontosságát illeti. Ezen ellentmondást a bíróság megnyugtató módon nem oldotta fel. [127] Minden alapot nélkülözőnek tartotta a bíróság megállapítását, miszerint védence védekezését nem tudta elfogadni a fenti beosztás kapcsán, mivel a nyomozás során arra nem hivatkozott és azt nem kifogásolta. Utalt arra, hogy védence legelső gyanúsítotti kihallgatására
4. február
5. napján került sor, a jegyzőkönyv szerint a társaság beosztását nem tárták elé, melyre így értelemszerűen nem tudott érdemben észrevételt tenni (Elektronikus irat 9.4.46.) Az iratok érdemi megismerésére
6. május
7. napjától nyílt meg a lehetősége, azonban azt pontosan nem lehet tudni, hogy az iratokat pontosan mikor vehette át (Elektronikus irat 9.6.27.). Rövidesen a Fővárosi Főügyészhelyettes vádat emelt, így lényegében az előkészítő ülésen, illetőleg a tárgyalásokon nyílt meg a lehetősége, hogy védekezését e körben is előadja. A nyilatkozat nem maradt el, védence a busztársaság gyakorlatát ismerve, logikus magyarázatott adott a beosztás pontatlanságát illetően, melyet tanú7 tanú kétség kívül alátámasztott. [128] Figyelemmel arra, hogy Nemzeti Nyomozó Iroda Nemzetközi Bűnözés Elleni Főosztály III. Bűnüldözési Osztály
8. július
9. napján kelt figyelési jelentése (Elektronikus irat 8.2.99.), tanú13 nyomozó jelentést módosító feljegyzése (Elektronikus irat 8.2.225.), a vádlottak nyilatkozatai, továbbá az egyéb bizonyítási eszközök tekintetében nagyfokú ellentmondás volt tapasztalható, így feltétlenül szükséges lett volna a tanú13 nyomozó tanúkénti kihallgatása és tisztázni az ellentmondást. [129] Az elsőfokú bíróság mérlegelésével szemben vitatta, hogy védence elkövette volna a terhére rótt cselekményt. [130] Kérte, hogy másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat ismételten részletesen vizsgálja meg, és csak ezt követően vonjon le következtetést a vádlotti bűnösségre. Indítványozta, hogy a Be.
10. §

(1)bekezdésének b) pontja alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállást állapítson meg és mentse fel védencét az ellene emelt vád alól. [131] Amennyiben az ítélőtábla nem értene egyet álláspontjával, úgy kérte, hogy fontolja meg a szabadságvesztés büntetés, valamint a pénzbüntetés jelentős mérséklését. [132] Álláspontja szerint nyomatékos enyhítő körülményként kell figyelembe venni az időmúlást, mivel az védencének nem felróható. Az eljárás gyors lefolytatásának még kedvezett is, hogy védence lemondott a tárgyaláson való jelenlét jogáról, egy esetleges vádlotti betegség, vagy mulasztás további időmúlással járhatott volna. A másodfokú nyilvános ülésig az időmúlás hajszál híján eléri a 3 évet védence vonatkozásában. [133] Már önmagában az a tény, hogy valaki büntetőeljárás hatálya alatt áll, komoly testi és lelki megterhelést jelent. Ezen felül az élet tervezése nehézkessé válik, adott esetben ellehetetlenül. [134] Figyelembe kell venni, hogy védence büntetlen előéletű, soha nem került összetűzésbe a törvénnyel, melynek meg kell mutatkoznia a büntetésben is. A jelenleg 38 éves védence büntetlen előéletéből alappal vonható le következtetés arra nézve, hogy a társadalomra nem veszélyes, illetve a jövőben sem fog veszélyt jelenteni. [135] Rámutatott arra, hogy védence már hosszú évek óta a cég

1. (cég3) alkalmazásában áll, a társaság ügyvezetője, tanú7 a munkájával rendkívül meg van elégedve. Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2022/57-VII 23 [136] A védő nem osztotta az elsőfokú bíróság okfejtését a bűnszervezet tagjaként történt elkövetés kapcsán. Álláspontja szerint pusztán abból a tényből, hogy embercsempészés az eljárás tárgya, még nem következik automatikusan, hogy bűnszervezetről van szó. Továbbá az sem magától értetődő, hogy minden terhelt a bűnszervezet tagja. Ezen megállapításhoz igazolni kell az alanyi és tárgyi feltételeket, így a hosszabb ideig tartó működést, a hierarchikus felépítést és a konspiratív együttműködést minden terhelt vonatkozásában. [137] Az ítéleti tényállás mindössze annyit rögzít a bűnszervezet létrejöttének, illetve működésének idejére vonatkozóan, hogy Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlottak pontosan meg nem határozatható időponttól,
2. március
3. napjáig terjedő időszakban működtek közre a bűnszervezetben. Az első harmadik országbeli állampolgárok ország3ra történt beutazását az I. r. és II. r. vádlottak
4. október
5. napján szervezték meg, úgy a
6. március
7. napjára tekintettel, közel négy és fél hónap telt el a két időpont között, amely semmiképpen sem nevezhető hosszabb ideig történő működésnek. [138] Részletesen kifejtésre került az ítélet tényállási részében, hogy Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r., Terhelt3 III. r., Terhelt4 IV. r vádlottak, illetőleg néhai tanú5 miként vettek részt a bűnszervezet működésében, azonban arra vonatkozóan a védő álláspontja szerint nem lehet kétséget kizáróan következtetni, hogy az autóbuszvezetőknek ezt fel is kellett volna ismerniük. A gépkocsivezetők nem tudhatták, hogy esetlegesen olyan tevékenységbe kapcsolódnak be, amely összehangoltan, célszerű munkamegosztás alapján működik. Például védence - az ítélet szerint - mindössze három alkalommal szállított harmadik országbeli állampolgárokat, ráadásul három különböző hónapban, időben jól elkülönülten, így nem lehetett abban a helyzetben, hogy felismerje, hogy a cselekményét bűnszervezet keretén belül valósította meg. Az elkövetés ezen körülményeiből nem lehetett felismerni, hogy nem alkalomszerű bűnelkövetéshez társult, hanem hosszútávú célok megvalósítására alapult szerveződéshez csatlakozott. [139] A konspiratív működés ellen szóló érvként hivatkozott arra, hogy a vádlottak a telefonszámaikat nem cserélték, fedőneveket nem használtak, az autóbuszok rendszámai nem voltak meghamisítva. [140] Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság amikor védence terhére is megállapította a bűnszervezeti elkövetést. Önmagában az, hogy a bűncselekmények végrehajtójaként három szállításban vett részt, ráadásul három különböző hónapban, nem jelenti azt, hogy a tudata átfogta volna, hogy az I. r. és II. r. vádlottak, illetve néhai tanú5 akár nemzetközi kapcsolatokkal is rendelkező, feladatmegosztáson alapuló, hierarchikus szervezetet alkotnak és ahhoz védence szándékosan csatlakozni akart volna. [141] A fenti érvek miatt védence nem bűnszervezetben követte el a cselekményét, esetében legfeljebb a bűnszövetségben történt elkövetés jöhet szóba, amely jelentősen enyhébb megítélés alá esik a kiszabható büntetést tekintve. [142] A törvényszék által kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamát, továbbá a pénzbüntetés mértékét eltúlzottnak tartotta, szerinte védence esetében a Btk.
8. §-ában rögzített célok és a Btk.
9. §

(1)bekezdésében foglalt elvek jóval enyhébb szankcióval is elérhetők lennének. [143] Mindezekre figyelemmel elsődlegesen indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék ítéletét változtassa meg, és a vádlottat mentse fel az ellene emelt vád alól. Amennyiben ezzel nem értene egyet, úgy kérte, hogy az ítéletet változtassa meg és a büntetését enyhítse. [144] Terhelt13 XIII. rendű vádlott védője a fellebbezése írásbeli indokolásában azt módosított tartalommal, védence felmentése érdekében tartotta fenn. Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2022/57-VII 24 [145] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat megtartotta, ítélete alkalmas a másodfokú felülbírálatra. A Be. 592. §

(2)bekezdésének

1. c)és
2. d)pontjai szerint azonban részben megalapozatlan, mivel a megállapított tényállás ellentétes a bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalmával, illetve az elsőbíróság a megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett. [146] Az ítélet 11. oldal utolsó 2 bekezdése, illetve 12. oldal 1-3. bekezdése tartalmazza a bűnszervezet létrehozásának értékelését. Ezek a bekezdések nevesítik az I. és II. rendű vádlottakat, valamint az időközben elhunyt tanú5t. A bűnszervezet többi résztvevőjét az ítélet ezen része még említés szintjén sem tartalmazza, így természetesen védencét sem nevesíti ebben az összefüggésben. [147] Észrevételezte, hogy sem védencének a bűnszervezetben való részvételére, sem pedig az ítélet 5. tényállási pontjában írtakra az ítélet semmilyen bizonyítékot nem tartalmaz. [148] A törvényszék a bizonyítékok számbavétele során a VII. r. vádlott vallomását jelöli meg védence bűnösségének alátámasztására, aki azonban csupán annyit nyilatkozott, hogy együtt dolgoztak. Védence vallomása annyit tartalmaz, hogy tanú5t ismerte, de őt tanú5 semmire nem kérte meg. A cég3 kimutatása szerint a 2017. november 12-i induláskor a vádbeli két busz sofőrje keresztnév1, vezetéknév1, vezetéknév2 és vezetéknév3 voltak. Az ítélet indokolása szerint ez az egyetlen bizonyíték, amely alapján védencét a törvényszék bűnösnek mondta ki. [149] Meglátása szerint az elsőfokú ítélet 27. oldal alulról 4. bekezdésében a bíróság kétségének adott hangot, ennek ellenére védence bűnösséget mégis megállapította. Úgy látta, hogy az elsőfokú bíróság még a bizonyítékok számbavétele során sem tudott olyan bizonyítékot felmutatni, amely védence büntetőjogi felelősségét alátámasztaná. A tényállás olyan megállapításokat tartalmaz, amelyekre nincs az ügyiratok között bizonyíték. Ez pedig igaz mind a bűnszervezetben részvételre, mind pedig a 13. oldal 5. pontjában körülírt cselekvőségére. [150] Akkor pedig, amikor a bíróság abból a tényből, hogy védence a neki felrótt időben vezette a buszt, bármiféle megjelölt bizonyíték nélkül arra következtetett, hogy akkor bűnszervezetben bűncselekményt is követett el, helytelen ténybeli következtetést végzett. [151] Sérelmezte, hogy az írásban is beadott perbeszédében több ellentmondásra is felhívta a figyelmet, azonban az elsőfokú bíróság azokra egyáltalán nem reagált az ítéletében. [152] Utalt arra, hogy az iratellenességben és a helytelen ténybeli következtetésben megnyilvánuló részbeni megalapozatlanság a másodfokú eljárásban a Be. 593. §

(1)bekezdésének

1. a)és
2. b)pontjai alapján kiküszöbölhető. A fellebbviteli főügyészség átirata azt a megszokott sztereotípiát tartalmazza, hogy a bizonyítékok felülmérlegelése nem lehetséges. Amennyiben egy ítélet megalapozatlansági hibában szenved, akkor természetesen nemcsak lehetséges, de szükségszerű is a bizonyítékok felülmérlegelése. [153] Mindezeket figyelembe véve indítványozta, hogy az ítélőtábla a részbeni megalapozatlanság Be. 593. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjai szerinti kiküszöbölése után az elsőfokú ítéletet változtassa meg, és mentse fel védencét az ellene emelt vád alól. [154] Terhelt14 XIV. r. vádlott védője a fellebbezése írásbeli indokolásában a korábban bejelentett fellebbezést változatlanul fenntartotta, így elsődlegesen kérte az ítélőtáblát, hogy az elsőfokú ítéletet változtassa meg és védencét az ellene emelt vád alól mentse fel. Másodlagosan a büntetés enyhítését kérte. Amennyiben pedig ezt sem látná teljesíthetőnek, úgy a súlyosítást célzó ügyészi fellebbezésre figyelemmel az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2022/57-VII 25 [155] A felmentés célzó indítványa körében kifejtette, hogy az elsőfokú ítélet a Be. 592. §

(2)bekezdés d) pontjában írt ok miatt megalapozatlan, hiszen helytelenül következtetett az elsőfokú bíróság arra, hogy ezen 26. pontban írt cselekmény ténylegesen megtörtént. Ezen túlmenően a Be. 592. §

(2)bekezdés c) pontja szerint iratellenesnek tartotta az elsőfokú bíróság azon megállapítását, hogy itt ország3ra történő belépéshez engedéllyel nem rendelkező személyek szállásolására került sor, hiszen erre egyszerűen semmilyen bizonyíték nincs. [157] A

1. vádpontban írtak tekintetében Terhelt1 és Terhelt14 egyezően adták elő, hogy Terhelt1 kérte meg védencét
2. márciusában arra, hogy menjen ki vele a cím46i buszpályaudvarra és onnan hozza el külföldi ismerőseit, e tevékenységet védence ingyenesen szívesség keretében végezte el, Terhelt1kel való jó kapcsolatára tekintettel. A jó kapcsolat tényét erősíti az is, hogy védence elismerte, hogy II. r. vádlottat ismeri, korábban dolgozott nála és jó kapcsolat alakult ki közöttük, ezt II. r. vádlott is megerősítette vallomásában. A mindenki által egyezően előadott tényekből nem lehet azt a következtetést levonni, hogy védence tudattartalma átfogta, hogy illegális migránsok szállításában segédkezik. Nem volt és nem is lehetett róla tudomása, hogy az általa szívesség keretében szállított személyek illegálisan tartózkodnak az országban. [158] Az elsőfokú bíróság a védencét érintő mindkét vádpont kapcsán a vádirattal egyező ítéleti tényállást állapított meg annak ellenére, hogy a
3. pont vonatkozásában bizonyítását az ügyészség kizárólag egy, az állítólagos cselekményt megelőző telefonbeszélgetés lehallgatás során beszerzett hanganyagára alapozza. Egyéb bizonyítékot a védence bűnösségére vonatkozóan nem tudott felmutatni, ami alapján a védence bűnössége minden kétséget kizáróan megállapítható. [159] Sérelmezte, hogy a
4. pont tekintetében az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a vádlotti vallomásokat, melyek alapján megállapítható, hogy védence tudattartalma nem foghatta át, hogy illegális migránsok szállításában működik közre. [160] A vádlotti vallomások alapján megállapítható tényállításokat a törvényszék az ítéleti tényállás megállapításakor teljes egészében figyelmen kívül hagyta, így a tényállást hiányosan állapította meg, az ellentétes a bizonyítást érintő ügyiratok tartalmával. [161] A helyes tényállás a védő álláspontja szerint a
5. pont tekintetében az, hogy nem állapítható meg ítéleti bizonyossággal, hogy hány és milyen személy lépett be ország3ra, s hogy az egyáltalán megtörtént-e, és az sem állapítható meg, hogy ezen személyek város1re történő utaztatása és elszállásolása megtörtént-e. [162] A
6. pont tekintetében szükségesnek tartotta a tényállást azzal kiegészíteni, hogy védence tudattartalma nem terjedt ki arra, hogy illegális bevándorlók szállításában működik közre, hanem az I. r. vádlott által elmondottak szerint abban a tudatban volt, hogy az I. r. vádlott rokonainak szállításában vesz részt az I. r. vádlottal együtt. Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2022/57-VII 26 [163] A büntetés enyhítése körében előadta, hogy enyhébb minősítésnek van helye, mert a bűnszervezetben történő elkövetés nem állapítható meg. Az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetést eltúlzottnak tartotta és véleménye szerint sérti a belső arányosság követelményét is. [164] A jelen ügyben felrótt elkövetői magatartás a Btk. új bűnszervezet fogalmának nem felel meg, hiszen sem a hierarchikus szervezettség, sem a konspiratívan működés nem állapítható meg. Hivatkozott a 4/
7. számú büntető jogegységi határozatában írtakra, miszerint az elkövető tudattartamának át kell fognia, hogy bűnszervezetben követ el valamilyen bűncselekményt. Ehhez kapcsolódik a Legfelsőbb Bíróság Bfv.664/2004/6 számú határozatában írt jogelv, mely szerint „a bűnszervezet tagjaként elkövetett magatartás mindkét szabályozást tekintve csak annak az elkövetőnek róható fel, aki a bűnszervezet feladatmegosztáson, alá-fölérendeltségre épített módon kialakított szervezetében a szervezetet ismerve, annak tagjaival állandó kapcsolatban együttműködve fejtett ki tevékenységet." [165] Az elsőfokú bíróság bűnszervezettel kapcsolatos indokolásának sem felel meg védence személye és tudattartalma. Az elsőfokú bíróság szerint a bűnszervezet megállapíthatóságához elegendő az, hogy a vádlott tudata kiterjed arra, hogy a bűnös tevékenységet legalább hárman végzik. Ezzel szemben a tényállásból nem állapítható meg, hogy védence a tevékenységét melyik másik két személlyel végezte, melyik másik két személlyel tartotta a kapcsolatot. [166] A fentiek alapján tehát a bűnszervezetben történő elkövetés a védő álláspontja szerint nem állapítható meg, így már ezen okból is a büntetés jelentős enyhítése indokolt. [167] Álláspontja szerint a kiszabott büntetés eltúlzott, az nem áll arányban sem a cselekmény tárgyi súlyával, sem a vádlott társadalomra veszélyességével, sem a büntetőjogi felelősséget enyhítő és súlyosító körülményekkel. Az elsőfokú bíróság túlzott jelentőséget tulajdonított a súlyosító körülményeknek, míg az enyhítő körülményeket szintén nem súlyuknak megfelelően értékelte. Erre tekintettel a büntetés enyhítését indítványozta. [168] Az ügyészi fellebbezést értelemszerűen megalapozatlannak tartotta. További súlyosítás nem indokolt, mert a bűnmegelőzési célok a törvényszék által kiszabott büntetéssel is elérhetők, így harmadlagosan az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. [169] Terhelt15 XV. rendű vádlott védője a fellebbezése írásbeli indokolásában módosított tartalommal, felmentés helyett hatályon kívül helyezésért tartotta fenn fellebbezését. Indítványozta, hogy az ítélőtábla a Be.
8. § alapján teljes megalapozatlanság miatt az elsőfokú ítéletét helyezze hatályon kívül és kötelezze az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására. [170] A Fővárosi Törvényszék az ítéletében a tényállási részben a
9. oldalon az 5., a
10. oldalon a
11. és a
12. oldalon a
13. számmal jelölt tényállásokban állapította meg azt, hogy védence közreműködött az embercsempészésben, és ezen tényállási pontok alapján állapította meg a bűnösségét. A Fővárosi Törvényszék ítéletében a
14. oldal utolsó előtti bekezdésében arra hivatkozik, hogy a bizonyítékok értékelése során Terhelt7 tanúnak, a cég
15. szállítási társaság vezetőjének a tanúvallomására, a vádlottakhoz köthető telefonszámok kutatási anyagára, a cég
16. társaság által közölt gépkocsivezetők beosztására alapozva állapította meg az ítéleti tényállást. [171] A védő az elsőfokú ítélet
17. oldalának utolsó bekezdését iratellenesnek tartotta. A törvényszék ugyanis azt állapította meg, hogy tanú7 a gépkocsivezetők beosztásáról elmondta, hogy a „valóságnak megfelel”. Ezzel szemben védői kérdésre a tanú azt mondta el, hogy előfordulhattak eltérések a kimutatás és a tényleges munkavégzők személye között. Ezt követően ezzel szöges ellentétben a tanácselnöki kérdésre valóban adott olyan választ, hogy a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2022/57-VII 27 megküldött beosztás a valóságot tükrözi. Ezt a tényt egyébként a vádhatóság perbeszéde is tartalmazza. [172] A két állítás közötti ellentmondást az elsőfokú bíróság nem próbálta meg feloldani, nem kérdezett rá arra, hogy mi okozta az 5 percen belüli eltérést, holott ennek a tisztázása valóban „perdöntő” jelentőségű lehet, hiszen az ítéleti tényállás a kimutatás aggálytalan elfogadásán alapul, legalábbis védence vonatkozásában. [173] A védő meglátása szerint nem tükrözi a valóságot az sem, hogy csupán Terhelt12 vádlott kifogásolta a kimutatás pontosságát, ezt védence védelmében maga is kifogásolta. [174] A védők kifogásolták a kimutatás pontosságát, az elsőfokú bíróság álláspontja szerint azonban az, amit a védő védencével egyeztetve az ő érdekében és a védelmében elmond, az egységet képez a terhelt által elmondottal, az a védekezés egészének a része. [175] Vitatta azt is, hogy a perbeszédében előadott érvei, melyek aggályokat vetettek fel a cég
18. által megküldött kimutatással kapcsolatban, ne lennének „ésszerűek.” Ismét utalt arra, hogy a feltételezett cselekmény, tehát a
19. március 9-i előállítás és az adatkérés között egészen pontosan 10 hónap telt el, és az adatkérés, illetve az adatküldés között 5 nap. Ebben az időtartamban az eltelt 10 hónap alatt a feltételezett elkövetők tudták azt, hogy előállítás történt, tudták, hogy büntetőeljárás indult. Ez alatt az időtartam alatt idézések történtek és gyanúsítotti kihallgatásokra került sor. [176] A védő továbbra sem állította, hogy egészen biztosan manipulálták a kimutatásokat, de ismét megjegyezte, hogy a bizonyíték beszerzésének jelentős mértékű elhúzódása miatt, az ügy összes körülményére tekintettel, bárki, akinek ez az érdekében állt, megpróbálhatta volna manipulálni a munka- és a gépjármű beosztást. Az időmúlásra tekintettel sem tanú7, sem más emlékezete nem lett volna elegendő ahhoz, hogy 10 hónap elteltével a nyilvántartás megváltoztatását észlelje. Ha az időbeliségre vonatkozó tényeket elfogadjuk, úgy nem lehet ésszerűtlen az a védői hivatkozás, hogy a kimutatás önmagában, ha azt más adat nem támasztja alá, aggályos. Ennek ellenkezője mellett az elsőfokú bíróság nem érvelt. [177] A következő ellentmondás, amelyre felhívta a figyelmet, az elsőfokú ítélet
20. oldalán az 5)-8) bekezdései. [178] A törvényszék az indokolásban azt fejtette ki, hogy a cég
21. kimutatása szerint a rendszám5 forgalmi rendszámú autóbusz vezetője Terhelt8 és Személy1 vádlottak voltak, míg a rendszám1 forgalmi rendszámú autóbusz vezetője Terhelt13 és Terhelt
22. Megállapította, hogy minden buszt két sofőr vezetett, így cselekményüket minden esetben közösen valósították meg és azt is, hogy ezen tényállási pont tekintetében a vádhatóság az alap vádiratban az egyik busz tekintetében Terhelt12, míg a másik busz tekintetében Terhelt13 vádlott részvételét jelölte meg, míg védencével szemben utóbb benyújtott vádiratban Terhelt13 mellett az ő cselekvőségét is vád tárgyává tette. [179] Olvasata szerint a törvényszék tehát azt állította, hogy a rendszám1 forgalmi rendszámú autóbuszt Terhelt13 és védence vezette. Ennek ellenére az indokolás a következő mondata így szól: „Annak ellenére, hogy tényként állapítható meg, hogy a másik buszt Terhelt13 mellett Terhelt8 is vezette ... Tehát a fenti bekezdéseknek ellentmondva itt már azt állította a törvényszék, hogy egy buszt Terhelt13 és Terhelt8 vezetett, mint az utaknál megszokott létszámú két sofőr. Nem indokolta meg, hogy mire alapozta ezt az állítást és azt sem indokolta meg, hogy a korábbi bekezdésekben miért érvelt ezzel ellentétesen. [180] A
23. tényállási pontban írt cselekmény vonatkozásában a törvényszék a
24. oldal 3), 4), 5), 6), 7) bekezdéseiben fejtette ki, hogy milyen bizonyítékok szolgáltak alapot annak bizonyítékául, hogy e tényállást megállapítsa. Itt kifejtette, hogy tanú5
25. december 8-án 11:33-kor beszélt telefonon védencével és közölte, hogy: „mert a pityókát le kell csírázni, Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2022/57-VII 28 tudod, meleg a pince”. A cég3 kimutatásából az elsőfokú bíróság szerint megállapítható az, hogy a buszt védence és Terhelt12 vezette (így az ítélet szerint közöttük nem a burgonya decemberi lecsírázásáról volt szó, hanem illegális határátlépőkről). [181] Azt is megemlítette az elsőfokú bíróság, hogy Terhelt1 ismeretlen személlyel folytatott beszélgetéséből az is megállapítható, hogy város4ról kellett gépkocsival buszmegállóba szállítani a személyeket. Ezen tényállási pontra vonatkozóan további bizonyítékok nincsenek. [182] A védő álláspontja szerint e két beszélgetés alapján nem, hogy azt nem lehet megállapítani, hogy
26. december 8-i embercsempészésben ki vett részt, de azt sem, hogy az egyáltalán megtörtént. Akkor sem, ha elfogadjuk azt, hogy a büntetőeljárás alapját képező hanganyagokban embercsempészésről esik szó és embercsempészetre készült akár védence is. Az, hogy két terhelt beszél egy lehetséges bűncselekményről, és az, hogy migránsokat ország5 területén belül utaztatnak, nem eredményez olyan bizonyossági fokot, amelyre ítéleti tényállást alapozni lehet. Mivel a beszélgetés nem bizonyítja azt, hogy ténylegesen meg is történt a bűncselekmény, illetve a bűncselekménynek ez a
27. december 8-i része, álláspontja szerint teljesen megalapozatlan az az állítás, hogy ezen a napon embercsempészés történt, és azt védence másokkal együtt elkövette. [183] Végül a védencéhez köthető, utolsó vádpont indokolását az elsőfokú ítélet
28. oldal 4) bekezdése tartalmazza. Nem állítható, hogy
29. március 8-ről 9-re virradóra nem történt embercsempészet, ez az egyetlen alkalom, amikor a nyomozóhatóság megfigyelést végzett, ennek végeztével pedig olyan nem magyar állampolgárokat állítottak elő, akik a bizonyítékok összevetését követően embercsempészés útján kerültek ország3 területére. [184] Ennek ellenére a védő újból hivatkozott a két gépjármű rendszámtáblájának téves rögzítésére. A nyomozóhatóság megfigyelése során a rendszám1 forgalmi rendszámú buszt rögzítette egyértelműen, mint azt a buszt, amelyen a migránsok utaztak. Ehhez képest a cég
30. kimutatásának beszerzését követően, tehát közel egy évvel a migránsok előállítását követően jutott arra a következtetésre a nyomozóhatóság, hogy ha a kimutatás szerint a rendszám1 forgalmi rendszámú autóbusz már március 8-án megérkezett város1re, akkor egészen biztosan a megfigyelők rögzítették tévesen az adatot, és nem ezzel a busszal érkeztek a migránsok. Így lett elkövető a valóban március 9-én érkező rendszám12 forgalmi rendszámú autóbuszt vezető védence és Terhelt
31. [185] A törvényszék az indokolás ezen részében sem adta semmilyen indokát annak, hogy miért fogadta el kész tényként a cég
32. kimutatását a nyomozóhatóságnak az előkészített akciója során egyértelműen rögzített rendszám helyett. Értetlenségének adott hangot, hogy miért logikusabb a nyomozóhatóság előkészített akciója során rögzített adatra azt mondani, hogy az elírás, mint egy, az előállításhoz képest 10 hónappal később beszerzett álláspontra, és a már kifejtettek szerint aggályos kimutatásra támaszkodni. [186] E0zek az ellentmondások védence vonatkozásában olyan mértékben megalapozatlanná teszik a törvényszék ítéletét, amelyre tekintettel az ítélet megváltoztatására a másodfokú eljárás során nincs lehetőség, annak hatályon kívül helyezése indokolt. [187] Korábbi védőbeszédére visszautalva, a bűnszervezet kapcsán ezúttal annyit jegyzett meg, hogy a vádlottak között semmilyen alá-fölé rendeltség nem volt, amit az elbíráláskor hatályos jogszabály egyébként megkívánna. Álláspontja szerint az elkövetők közötti hierarchiát nem szabad összetéveszteni azzal, hogy az elkövetők a bűncselekményeket szervezetten követték el. [188] A másodfokú nyilvános ülésen a vádlottak és védők a fellebbezéseiket fenntartották, a vádlottak személyi körülményeikre nyilatkoztak. [189] Az I. r. vádlott védője a perbeszédét az írásban benyújtottal egyezően adta elő. Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2022/57-VII 29 [190] Terhelt1 I.r. vádlott előadta, hogy ország3ot tekinti hazájának, ide kötődik. Miután elvált feleségétől, itt nevelte fel egyedül közös gyermekeiket. Az ügy érdemében nem kívánt felszólalni. Az utolsó szó jogán azt kérte a bíróságtól, hogy igazságos és irgalmas ítélet szülessen, hogy visszamehessen gyermekeihez. [191] A II. r. vádlott védője az írásban benyújtott fellebbezését kiegészítette azzal, hogy jelenleg a Föld lakosságának negyede él konfliktusos területen az ENSZ-főtitkár jelentése szerint. Véleménye szerint, akik menekülteknek segítenek országhatárokon átjutni, a magyar jog szerint bűncselekményt követnek el, de az ő tettüket irgalmasan kell megítélni. Történelmi példákat felhozva kifogásolhatónak tartotta erkölcsileg, hogy a jogalkotó büntetni rendeli az embercsempészést, ami ráadásul sokszor súlyosabb megítélés alá esik, mint az emberölés. Az ország1iak keresztény emberek, és bármikor segítenek bárkin, függetlenül attól, hogy mit követett el. Nem azért segítenek, mert pénzt remélnek, hanem erkölcsi kötelességüknek érzik. Amikor védence belekeveredett ebbe az ügybe, nem az anyagi haszonszerzés, hanem az embertársain való segítségnyújtás motiválta. Nem volt olyan anyagi helyzetben, hogy párszáz euróra rászorult volna. Ő a város1i pénzváltók meghatározó egyénisége, jól ment neki az üzlet. Megbánta tettét. Kérte, hogy az ítélőtábla a büntetéskiszabás során legyen irgalmas, és adjon reményt a vádlottnak, hogy szabadon élhet még és láthatja a gyermekeit. A korábban megjelölt okból ismételten indítványozta, hogy védence ország1ban tölthesse le büntetését. [192] Terhelt2 II.r. vádlott az ügy érdemében és az utolsó szó jogán hangsúlyozta, hogy sajnálja a történteket, megbánta tettét, amiért bocsánatot kért. tanú5 kérte meg, hogy segítsen neki, mert ő keresztény és pénzváltással foglalkozik. Más országokból írtak neki, hogy segítsen rajtuk. Ha tudta volna, hogy bv-be kerül, akkor nem segített volna senkinek. Nem szándékosan tette az egészet, azt hitte, hogy csak pénzváltásról van szó. Irgalmas ítélet kiszabását kérte, hogy gyermekeivel lehessen. [193] Terhelt3 III.r. vádlott védője a fellebbezését az írásbelivel egyezően tartotta fent. [194] Terhelt3 III.r. vádlott az ügy érdemében elmondta, hogy a IV. r. vádlott a beosztottja volt. Áldozatokká váltak, becsapták őket. Nem kötelezték őket arra, hogy minél több szobát adjanak ki, csak az volt az elvárás, hogy jól végezzék a munkájukat. A hotel tulajdonosai afgánok voltak, nekik és egy ázsiai embernek kellett megfelelni. Segítették a nyomozó hatóságot és együttműködtek a bevándorlási hivatallal. Ő volt a hotel vezetője, ezért többször tájékoztatást kértek tőle. A vendégek normálisak voltak, fizették a szállást, de egyszer csak észrevették, hogy ott vannak a cuccaik. Ha tudta volna, hogy embercsempészést követnek el, felállt volna. Nem tudta, hogy migránsokról van szó, bár a papírjaikat gyanúsnak találta. Csak segíteni akartak nekik, ezért sem ő, sem a kollégája nem kaptak egy forintot sem. Ha rá lett volna szorulva a pénzre, akkor a főnökhöz ment volna, ő tiszteletből és emberbaráti szeretetből adott is volna neki. Elszökhetett volna, milliók voltak rájuk bízva, de meg sem fordult a fejükben, hogy elvegyék a pénzt, még a borravalót is bent hagyták a kasszában. Az utolsó szó jogán is ártatlanságát hangoztatta. [195] Terhelt4 IV.r. vádlott védője a fellebbezést az írásbeli indokolásával egyezően tartotta fent. Azzal egészítette ki, hogy amennyiben a felmentésre irányuló fellebbezése nem vezet eredményre, a bűnösségéhez aranyos, enyhébb büntetés kiszabását kérik. [196] Terhelt4 IV.r. vádlott az ügy érdemében elmondta, hogy együtt dolgoztak a hotelben a III. r. vádlottal. Egy alkalommal találkozott migránsokkal, akiknek pecsétes papírja volt, és neki azt mondták, hogy vegyen el 30 eurót, mert annyi volt a szoba, de ő maga hívta ki a rendőröket. Nyelveket nem beszél. Csak annyit látott, hogy elviszik a vendégeket a rendőrök. Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2022/57-VII 30 [197] Terhelt6 VI. r. vádlott védője a nyilvános ülésen perbeszédében elsősorban továbbra is a bűnszervezet megállapítását vitatta azzal, hogy védence mindössze másfél hónapig érintett a cselekménnyel. Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság nem tudta okszerűen szétválasztani, hogy a szervezettséget tekintve a tényállás milyen többletet hordoz a bűnszövetséghez képest. Ha nem neveznek mindenkit a nevén, az még nem jelent konspiratív működést. Védence terhelt5al tartott kapcsolatot, egyetlen szállal kapcsolódott ehhez az egészhez, ezért sem lehetett rálátása a bűnszervezetre, így az ő vonatkozásában a bűnszervezetben elkövetés nem állapítható meg. Amikor kimentek a rendőrök és Terhelt5t keresték, a VI:r. vádlott önként jelentkezett, hogy vigyék el. Ő és Terhelt5 volt teljes beismerésben, az ő vallomására alapozva lehetett megállapítani a tényállást. Ezt a bíróság nem értékelte kellő súllyal. A terhére még vagyonelkobzást is alkalmaztak, mivel elmondta, hogy milyen bevétele származott belőle, emiatt kétszer annyit kell fizetnie, mint társainak a pénzbüntetés miatt. A pénzbüntetés mértékénél értékelni kellett volna, hogy hasonló jellegű szankcióval is szembe kell néznie. Kizárólag nyomatékos enyhítő körülmények állnak fenn, terhére legfeljebb az elszaporodottságot lehet róni. Arra tekintettel, hogy védence beismerő vallomást tett és önként alávetette magát a büntetőeljárásnak, a Btk.
33. §-ának alkalmazásával végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztést kiszabására tett indítványt. [198] Terhelt6 VI.r. vádlott az ügy érdemében előadott felszólalásában beismerte és megbánta a terhére rótt bűncselekmény elkövetését. Nem volt fogalma arról, hogy ez bűnszervezet lenne, saját magát jelentette. Nem a pénz motiválta, hanem a segítő akarat. A Ceaușescu-rendszerben megtapasztalta, hogy milyen az, ha valaki külföldre kényszerül menekülni, függetlenül attól, hogy ennek politikai vagy humanitárius oka van, üldöztetés vagy háború, vagy egyszerűen csak kilátástalan a helyzete, és a nyomor vagy a jobb élet lehetősége vezeti. Hangsúlyozta, hogy nem bűnöző alkat, 32 éve dolgozik, családos ember, akinek az életét derékba törné egy hosszú börtönbüntetés. Az utolsó szó jogán is megbánásának adott hangot. [199] Terhelt7 VII. r. vádlott védője az elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés irányuló fellebbezését az írásban kifejtett indokaival együtt változatlanul fenntartotta. A súlyosításért bejelentett ügyészi fellebbezésre reagálva megjegyezte, hogy védence egy 45 éves büntetlen családapa, akinek két és fél évet kellene fegyházban töltenie. Számára ez rendkívül súlyos büntetés lenne, ami kellő visszatartó erővel bír. Az elsőfokú bíróság rohamtempóban tárgyalt, gyorsan lefolytatta az eljárást, nem volt elég körültekintő. Ez lehet az oka, hogy ilyen ítélet született. Védence azóta sem követett el semmilyen bűncselekményt, kérte, hogy a másodfokú bíróság ezt a büntetés kiszabásánál vegye figyelembe. [200] Terhelt8 VIII. r. vádlott védője az elsősorban felmentésért, másodsorban enyhítésért bejelentett fellebbezését és az írásban beadott védőbeszédét fenntartotta. Kiemelte, hogy az eljárás során nem merült fel olyan tény, ami cáfolta volna, hogy védence nem követett el bűncselekményt. 40 éve végzi feladatát, egyetlen esetben sem merült fel a neve. Az a nyomozó hatóság tévedése, hogy az ő buszában is kialakított helyek vannak. A nyomozó hatóság összekeverte a buszokat. Nem az eredeti helyeken állt meg, több helyen is tett le utasokat. Ennek az elsőfokú bíróság is utánanézett. A bűnszervezet vagy a bűnszövetség fel sem merül. 40 éven át becsületesen végezte munkáját, a több éves börtönbüntetés ezért sem indokolt. [201] Terhelt8 VIII.r. vádlott saját védelmében elmondta, hogy ez egy ún. buszszállítmány volt. Az általa vezetett típuson nincs kialakított rekesz. Az város2ből jövő cég12 sofőröket szállítják. Sok csomagjuk van, 3-4 hétre jönnek. Fizikailag sincs arra lehetőség, hogy más embereket szállítsanak. A bíróság nem értékelte az általa benyújtott utaslistát, az azon szereplő három személy bármikor tanúsítja az általa elmondottakat. A terményeket, amiket hoztak, elvitték utána dzsippel. Elmondta, hogy az ő családjából hárman Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2022/57-VII 31 meghaltak az I. világháborúban, a másodikban nagyapja fogságba esett. Az utolsó szó jogán is tagadta bűnösségét. [202] Terhelt9 IX. r. és Terhelt10 X. r. vádlott a nyilvános ülésen szabályszerű értesítés ellenére nem vett részt. Védőjük az írásban indokolt fellebbezését változatlanul fenntartotta, azt kiegészíteni nem kívánta. [203] Terhelt11 XI. r. vádlott védője az írásban megindokolt fellebbezését fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ugyanazokat a mérlegelési körülményeket, amelyeket a felmentő rendelkezésnél alkalmazott végigvihette volna következetesen. Egyedül a lehallgatási anyag támaszthatná alá védence bűnösségét. Ez a beszélgetés csak tanú5 és védence között zajlott. Védence mást nem ismert a vádlottak közül, legfeljebb látásból, mert buszvezető volt. Feltáratlan maradt, hogy kivel volt együtt, kivel bonyolított le személyszállítást. Erre semmilyen adat nincs az eljárásban. Ismét utalt a bűnszervezet előfeltételeinek hiányára és belső arányosság kérdésére. [204] Terhelt12 XII.r. vádlott védője az írásbeli fellebbezését fenntartotta, kiegészíteni nem kívánta. Indítványozta, hogy az ítélőtábla elsősorban mentse fel védencét a vád alól, ennek hiányában a bűnszervezetre vonatkozó megállapítást mellőze, és ítélje őt végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztére. [205] Terhelt12 XII.r. vádlott az ügy érdemében elmondta, hogy 16 éve a cég3 cégnél áll alkalmazásban. Nem volt még rendőrségi ügye, ez az eljárás nagyon megviselte. Lehetetlen, hogy embert rejtett volna el a társával, mert a csomagtér egyben van és átlátható. A csomagtartót minden határátkelésnél kinyitják a WC-vel és a hálófülkével együtt. város3ről indultak, a vezetőség engedte fel az utasokat. Lehetetlen fizikailag ennyi embert elrejteni a buszban. A menetlevelekkel többször volt probléma. Előfordult, hogy lerobbant a busz, vagy nem volt elég busz, így került be a nyilvántartásba. Hiányolta a nyomozó és a cég adminisztrátorának tanúkénti kihallgatását. Meglátása szerint nem áll rendelkezésre elég bizonyíték a bűnössége megállapításához. Utolsó szó jogán is ártatlanságát hangoztatta. [206] Terhelt13 XIII. r. vádlott védője az elsőfokú perbeszédében foglaltakat fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú ítéletben megjelölt részek nem tartalmaznak semmilyen bizonyítékot védencére nézve. A bűnszervezetre és védence cselekvőségére nézve még a bizonyítékok számbavétele sem történt meg. A bűnszervezet kritériumainak megvalósulását nem tartalmazza az elsőfokú ítélet. Mivel nincs bizonyíték sem a vádiratban, sem az ítéletben védence cselekvőségére és a bűnszervezetre vonatkozóan, indítványozta, hogy az ítélőtábla bűncselekmény hiányában mentse fel őt az ellene emelt vádak alól. Mivel álláspontja szerint hiányzik a kétséget kizáró bizonyosság, hangsúlyozta, hogy a büntetés enyhítésére alternatív indítványt kifejezetten nem terjeszt elő. [207] Terhelt13 XIII.r. vádlott saját védelmében elmondta, hogy november 12-én a cég
34. egyik sofőrjével indultak város3ről város1re. A cím47nál leszállt és a cég9 járatával visszaindult családi okok miatt.
35. november 13-án nem is lépte át a határt. város6n szállt le, itt él. A határrendészet tudna információt adni, valamint a cím46ben felszerelt kamerák és a menetlevelek is. Elhagyva a cím47t, nem követte nyomon a sofőr, Terhelt15 útvonalát és tevékenységét sem. Terhelt15 egyedül lépte át a határt, egyetlen kolléga kísérete nélkül, a rendőri jelentés szerint szállított migránsokat. A lehallgatások egyikében sem érintett. Nincs semmilyen bizonyíték ellene. tanú7 nem volt ott a cím46ben, nem kizárt olyan eset, hogy valaki beugrott a másik helyett. Az utolsó szó jogán is tagadta bűnösségét. [208] Terhelt14 XIV. r. vádlott védője az írásban indokolt fellebbezését változatlan formában fenntartotta, azt kiegészíteni nem kívánta. [209] Terhelt15 XV. r. vádlott védője az írásban indokolt fellebbezését fenntartotta. Az elsőfokú bíróság nem reagált az érveire, védence vonatkozásában az ítélet nincs Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2022/57-VII 32 megindokolva. Nem az ítélőtábla feladata az, hogy ezt pótolja. A bűnszervezet fogalma kapcsán megjegyezte, hogy a bűnszövetségben megbízás, a bűnszervezetben utasítás van. Az ügyészség megbízásról beszélt a buszvezetők esetében. Valójában felhívás történt, amit vagy elfogadtak vagy visszautasítottak, így az alá-fölé rendeltséget ebben az ügyben nem lehet megállapítani. [210] A fellebbezések Terhelt4 IV.r. vádlott esetében a felmentést célzóan, a további vádlottak esetében a büntetés enyhítése körében megalapozottak. [211] A másodfokú bíróság a Be. 590.§

(1)és

(2)bekezdése alapján a fellebbezéssel sérelmezett ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta. [212] A felülbírálat a fellebbezések irányára tekintettel valamennyi vádlott vonatkozásában teljeskörű, így az ítélőtábla vizsgálta az ítélet megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét és az eljárási szabályok megtartását arra tekintet nélkül, hogy ki, milyen okból fellebbezett. [213] Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat megtartotta, ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, valamennyi lényeges bizonyítékot beszerezte és értékelte. [214] Helyes indokokkal vetette el a határőrök, határátlépésnél ellenőrzést végző személyek, a rendszám elírás tényét jelentésben rögzítő rendőr kihallgatására irányuló védői bizonyítási indítványokat. [215] A másodfokú eljárásban a II.r. vádlott védője részéről érkezett bizonyítási indítvány a nyomozó hatóság megkeresésére védence nyomozó hatósággal fenntartott esetleges kapcsolatának tisztázása érdekében, mely azonban a tényállás megállapítását, és az ügy érdemének körét nem érinti. A II.r. vádlott huzamos időn keresztül időn működött közre az embercsempészésben, annak egyik szervezője, irányítója volt. Az elkövetési magatartása tényállásszerű, a büntetőjogi felelősségre vonás akadálya, büntethetőséget kizáró ok, vagy egyéb eljárási akadály nem merült fel, különös figyelemmel arra is, hogy az állam büntetőjogi igényét érvényesíteni hivatott ügyészség a II.r. vádlott büntetőjogi felelőségre vonását kezdeményezte. Ilyen körülmények között nem merülhet fel olyan ok, vagy körülmény, amely az ügy érdemére kihatott volna és ekként szükségessé tette volna e körben bizonyítás felvételét. [216] Terhelt13 XIII.r. vádlott védője indítványozta Terhelt15 XV.r. vádlott közjegyző előtt tett írásbeli nyilatkozatának ismertetését. Ezt az ítélőtábla ugyancsak szükségtelennek tartotta, egyértelműen megállapítható ugyanis, hogy hasonlóan II.r. védőjének bizonyítási indítványához, csupán védekezési taktikáról van szó. Terhelt13 maga sem vitatta, hogy a beosztás szerint a vádbeli buszt vezette, csak állítása szerint leszállt róla azért, hogy feleségét gyógykezelésre vigye. Ismert a felesége betegségének jellege, ahogyan az is, hogy az tervezett kezeléseket igényel. A beosztások alapján is látható, hogy a sofőrök változó időközönként kerülnek beosztásra, így ha egy tervezett gyógykezelés érdekében az ő közreműködése szükséges, akkor aznapra nem került volna beosztásra. Ha pedig hirtelen fellépő rosszullétről lett volna szó, ez a jellegénél fogva mély nyomokat hagyott volna a vádlottban, ennek ellenére a gyanúsítotti kihallgatásakor egyetlen utalást sem tett ennek a lehetőségére. Ez a védekezés kizárólag a bírósági eljárásban került elő. Mindezek ellen szól – a fentieken túlmenően – hogy a nemzetközi viszonylatban végzett személyfuvarozás kötelezően két sofőr közreműködését igényli, és a vállalt fuvarok szoros összefüggést mutatnak az adott időszakban felvett fizetés mértékével is. Ezeket értékelve került sor a XIII.r. vádlottat érintő bizonyítási indítvány elutasítására. Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2022/57-VII 33 [217] A bizonyítás törvényességére vonatkozó szabályokat a törvényszék megtartotta, a vádlottak személyi körülményeire vonatkozó megállapítások ugyanakkor a nyilvános ülésen előadott és az eljárás egyéb adataival nem cáfolható terhelti nyilatkozatok, valamint a bemutatott okiratok alapján pontosításra és kiegészítésre szorulnak az alábbiak szerint: [218] Az elsőfokú bíróságnak a személyi körülmények körében tett megállapításait a vádlottak nyilvános ülésen tett nyilatkozatai és az általuk csatolt okiratok alapján az ítélőtábla az alábbiak szerint pontosítja: [219] Terhelt1 I.r. vádlott 15 éves lányát a volt felesége neveli, míg 18 éves fiát letartóztatásáig egyedül nevelte, jelenleg ez a gyermeke vette át a gyros üzlet üzemeltetését. Vagyona a lakcíme szerinti lakás ½ része. Szívinfarktusa, trombózisa volt, ezekre, valamint magas vérnyomás betegségre és gyomorpanaszokra is gyógyszert szed. [220] Büntetlen előéletű, az elsőfokú bíróság által feltüntetett elítélés alapjául szolgáló bűncselekmény helyesen járművezetés ittas állapotban vétsége. [221] Terhelt2 II.r. vádlott kiskorú gyermekei 10,12,15,16 és 15 évesek, élettársi kapcsol