A határozat elvi tartalma: A folyósítási jutalékot előíró szerződéses kikötés megfelel a jóhiszeműség, az egyensúly és az átláthatóság követelményének. Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.265/2021/
- A Fővárosi Ítélőtábla a személyesen eljáró felperes (cím1) felperesnek a Rátky és Társa Ügyvédi Iroda (cím2; ügyintéző: dr. Richter Attila ügyvéd) által képviselt alperes Zártkörűen Működő Részvénytársaság (cím3) alperes ellen szerződés részleges érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék
- május 25-én kelt 5.G.41.489/2020/16-II. számú ítélete ellen a felperes által előterjesztett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 50.000 (ötvenezer) forint + áfa ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás I. [1] A felperes többször módosított keresetében kérte az alperes kötelezését 122.384 forint és annak
- október 15-től járó járulékai megfizetésére arra hivatkozással, hogy az alperessel
- november 24-én kötött kölcsönszerződés folyósítási jutalékra vonatkozó kikötései [II.3.j) pontja, III.
- pontja és IV.
- pontja] a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (régi Ptk.)
- §
(1)és
(4)bekezdése szerint tisztességtelenek, ezért az általa jogalap nélkül megfizetett folyósítási jutalék a részére visszajár. Érvelése szerint a folyósítási jutalék alkalmazásának nincs jogszabályi alapja, mivel a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. tv. (régi Hpt.) 212. §
(2)bekezdése a szerződés létrejöttekor már nem volt hatályos, míg a fogyasztóknak nyújtott hitelekről szóló 2009. évi CLXII. törvény (Fhtv.) 28. §
(5)bekezdése, valamint az Európai Parlament és a Tanács 2014/17/EU irányelve még nem volt hatályban. A jutalék kikötésével egy szolgáltatás nélküli ellenszolgáltatás került meghatározásra, az alperes a kölcsön folyósításával csupán teljesíti szerződéses kötelezettségét és nem nyújt olyan többletszolgáltatást, amiért ellenszolgáltatás illetné meg. Az alperes az ellenkérelmében említett tevékenységeket saját érdekében végezte, Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.265/2021/7 2 az ingatlan értékbecslésért pedig külön díjat fizetett. A szerződésből nem állapítható meg, hogy a folyósítási jutalék milyen alperesi feladatok, szolgáltatás ellentételezéseként fizetendő, ezért nem teljesül a régi Ptk. 209. §
(4)bekezdésében írt világos és érthető megfogalmazás követelménye. A százalékos mértékben való meghatározás már önmagában sérti az arányosság elvét, mivel az alperes a kölcsönösszegtől függetlenül ugyanazon tevékenységet végzi a kölcsön folyósítása érdekében, és a nagyobb összegű kölcsönök esetén úgy jut ellenszolgáltatáshoz, hogy azzal szemben tényleges szolgáltatást nem kellett nyújtania. Keresete alátámasztásaként a Kúria Gfv.VII.30.356/2019/11. számú részítéletére is hivatkozott. II. [2] Az alperes kérte a kereset elutasítását. Arra hivatkozott a régi Hpt. 212. §
(2)bekezdésére, az Fhtv. 28. §
(5)bekezdésére, valamint az Európai Parlament és a Tanács 2014/17/EU irányelv
- szakaszára utalással, hogy jogszabály nem tiltja a folyósítási jutalék kikötését, ezért az érvényesen kiköthető. A kikötések világosak és érthetők, a fogyasztó a szerződéskötéskor pontosan előre láthatta, hogy a folyósítási jutalékot mikor, milyen módon kell teljesítenie, a kölcsönszerződés II.
- pontjából annak rendeltetése is egyértelmű és az is, hogy a felperes vonatkozásában mely tevékenységeket végezte a jutalék ellenében, ezért a tisztességtelenség kizárt a régi Ptk.
- §
(4)bekezdése alapján. A folyósítás nem csupán a kölcsön rendelkezésre bocsátását, hanem egy komplex pénzügyi folyamatot jelent, így az ügyféllel való kapcsolatfelvételt, a bankfióki ügyintézést, a hitelkérelem összeállításában történő segítségnyújtást, a hitelképesség előzetes vizsgálatát, a KHR nyilvántartásból történő adatlehívást, a kockázatelemzést, a szerződéses dokumentáció előkészítését, az informatikai rendszerek használatát, adminisztrációs, adatfeldolgozási, egyéb kiegészítő tevékenységeket, a pénz bankszámlára történő átutalását, jóváírását. A folyósítási jutalék a kölcsön folyósításához szükséges banki tevékenységek során ténylegesen felmerülő költségeket fedezi, felszámítása nem eredményez indokolatlan vagyoni előnyt. Az EUB C-621/17. számú döntése értelmében egyébiránt nem követelmény, hogy valamennyi szolgáltatás részletezésre kerüljön. A régi Ptk. 201. §
(1)bekezdése szerint a felek szabadon határozhatják meg, hogy a pénz rendelkezésre bocsátásának és használatának ellenértékeként milyen díjazást kötnek ki, a szabad megállapodás korlátja a szerződési szinallagma, a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás viszonylagos egyenértékűségének fenntartása, amely a perbeli esetben fel sem merül. Állította azt is, hogy a folyósítási jutalékot a régi Hpt. 212. §
(2)bekezdése szerint határozta meg, és a jogszabályi előírásnak megfelelő kikötés nem minősülhet tisztességtelennek. III. [3] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg15 napon belül az alperesnek 150.000 forint perköltséget. III.1. [4] Határozatában tényként állapította meg, hogy a felperes mint adós és az alperes mint bank között 2010. november 24-én lakásvásárlási célú, forintalapú fogyasztói kölcsönszerződést kötöttek, mely alapján az alperes 8.175.000 forint kölcsönt nyújtott az adósnak 240 hónap futamidőre, évi 6,99% kamattal. Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.265/2021/7 3 [5] A kölcsönszerződés II.3. a)-
- x)pontjában felsorolásra kerültek a folyósítás együttes feltételei, így egyebek mellett a vételár saját erő részének az eladó részére történő megfizetése és ennek igazolása, az adós tulajdonjog fenntartásra irányuló kérelmének a földhivatal általi széljegyzése, a kölcsön biztosítékaként a jelzálogszerződés megkötése, vagyonbiztosítás megkötése az ingatlanra, lakossági bankszámla nyitása az alperesnél, zálogszerződés közokiratba foglalása. A II.3.
- j)pont szerint a kölcsön folyósításának feltétele volt az is, hogy a folyósítási jutalék az adós lakossági bankszámláján rendelkezésre álljon. [6] A kölcsönszerződés III.4. pontja szerint az adós a kölcsön folyósításakor, a folyósított kölcsönösszeg után folyósítási jutalékot fizet, melynek mértéke a szerződés megkötésének időpontjában hatályos hirdetmény szerint 2%, de legfeljebb a hirdetményben megjelölt maximált összeg. A IV.5. pontja szerint a folyósítási jutalék összege – tájékoztató jelleggel, jelen szerződés III.5. pontja alapján – 163.500 forint. [7] A felperes 122.834 forint kezelési költséget (helyesen folyósítási jutalékot) fizetett meg. A kölcsönszerződés a felperes 2017. július 17. napi és 2020. november 18. napi előtörlesztéseinek jóváírásával megszűnt. III.2. [8] Az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolásában megállapította, hogy a felek között a régi Ptk. 523.§-a szerinti kölcsönszerződés jött létre az írásba foglalt és a szerződésre irányadó Üzletszabályzat szerinti tartalommal, továbbá, hogy az a régi Hpt. 2. számú melléklet III. fejezet 13. pontja szerinti lakossági kölcsönszerződés, amely a régi Ptk. fogalmi rendszerében fogyasztói kölcsönszerződés. Az sem volt vitás, hogy a kereset tárgyát képező folyósítási jutalékra vonatkozó kikötések egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételnek minősülnek. [9] Tévesen állította a felperes a folyósítási jutalék jogszabályi alapjának hiányát, mivel az Fhtv. 6. §
(3)bekezdésének
- pontja értelmében megfelelő tájékoztatás mellett nincs akadálya annak, hogy az alperes díjat, jutalékot számítson fel. A folyósítási jutalék pedig egy díj jellegű költség, amelyet a bank a kölcsön folyósításával összefüggésben felmerülő költségei megtérítéseként számíthat fel. A folyósítási jutalék felszámíthatóságát támasztja alá a 83/
- (III. 25.) Korm. rendelet (THM rendelet)
- §
(1)bekezdése is. [10] A régi Hpt.
- számú mellékletének III.
- pontja és a régi Ptk.
- §
(2)bekezdésének egybevetése alapján megállapította, hogy a fogyasztási kölcsönszerződés alapján a fogyasztó részéről a pénzügyi intézménynek fizetendő ellenszolgáltatás körébe a folyósított kölcsön tőkeösszegén túl beletartoznak további díjak, költségek; ezen díjakat és költségeket nem kizárólagosan a felszámított kamaton belül kell érvényesíteni; a kamat kifejezetten a kölcsön használatáért, kockázatáért fizetendő. Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.265/2021/7 4 [11] A felperes alaptalanul állította, hogy a folyósítási jutalék felszámítása mögött nincs valós banki szolgáltatás, illetőleg amennyiben van, úgy azt az alperes a saját érdekkörében nyújtotta, ezért annak felszámítása tisztességtelen. A szerződés II.
- a)-x) pontjai felsorolják azokat a feltételeket, amelyeket a felperesnek a folyósítás érdekében teljesítenie, és amelyek teljesítését az alperesnek ellenőriznie kell. A kölcsön folyósítása nem csupán a kölcsön összegének a felperes rendelkezésére bocsátásából áll, hanem egy komplex, szabályozott pénzügyi folyamatot jelent, amely magába foglalja az informatikai rendszerek használatát, adminisztrációs, adatfeldolgozási, egyéb kiegészítő tevékenységeket, a pénz bankszámlára történő átutalását, jóváírását. A folyósítással kapcsolatosan a banknak jogszabály által is nevesített adminisztratív kötelezettségei vannak, ilyenek az Fhtv. 5-
- §-aiban meghatározott szerződést megelőző tájékoztatás és hitelképességi vizsgálat, továbbá a pénzügyi szolgáltatási tevékenység végzésére vonatkozóan a személyi és tárgyi feltételekről rendelkező régi Hpt.
- §-ában foglaltak. Mindezek anyagi kihatásai ellentételezésére jogszabályi tiltó rendelkezés hiányában az alperes jogosult díjat, költséget felszámítani. A folyósítási jutalék tehát a kölcsön folyósításához szükséges banki tevékenységek során ténylegesen felmerülő, valós költségeket fedezi és a bank üzletpolitikai döntése, hogy ezen költségeket vagy azok egy részét a hitelfelvevőkre áthárítja vagy azokat maga fedezi. [12] Nincs relevanciája azon felperesi hivatkozásnak sem, hogy ezen költségek az alperes érdekkörében merültek fel, hiszen az EUB C-621/
- számú ítéletének főtanácsnoki indítványában a főtanácsnok kifejtette, hogy egy ilyen kikötés azt jelenti, hogy a bank a fogyasztókra hárítja át a működési költségeit, beleértve a jogszabályi kötelezettségeivel összefüggő költségeket is, de a „vállalkozás költségeinek fogyasztók általi közvetlen vagy közvetett megfizetése ugyanakkor pusztán a gazdasági realitást tükrözi, mivel nem látom, hogy ki más fizetné meg azokat.” (
- pont). [13] Mivel a folyósítási jutalék nem tartozik a szerződés elsődleges tárgya körébe, ezért arra a régi Ptk.
- §
(4)bekezdése, a 93/13/EGK irányelv (fogyasztói rányelv) 3. cikk
(2)bekezdése és az
- cikke az irányadó, melyre tekintettel az elsőfokú bíróság vizsgálta, hogy a folyósítási jutalékra vonatkozó szerződéses rendelkezések világosan és érthetően kerültek-e meghatározásra. A kölcsönszerződés III.
- és IV.
- pontjára, valamint az EUB C-621/
- számú ítéletére utalással megállapította, hogy folyósítási jutalék megnevezéséből, a szerződés II.
- pontjából és abból, hogy annak összegét a folyósítást megelőzően a bankszámlára be kellett fizetni, kétséget kizáróan megállapítható, hogy mire tekintettel került felszámításra, melyből következően a szerződéses rendelkezések megfelelnek a világosság és érthetőség kritériumának. Megjegyezte azt is, hogy a Kúria Gfv.VII.30.356/2019/
- számú részítélete az adott esetben nem irányadó, mivel a jelen per tárgyát képező szerződés kezelési költséget nem tartalmazott. [14] Az EUB C-621/
- számú ítélete
- pontjának felhívásával kifejtette azt is, hogy a folyósítási jutalék arányosságát/aránytalanságát az EUB szerint is a kölcsön összegéhez kell viszonyítani és a százalékos mértékben történő meghatározás pontosan a kölcsön összegéhez viszonyított meghatározási módszert jelenti. Önmagában tehát az, hogy a folyósítási jutalékot Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.265/2021/7 5 a folyósított kölcsön összegének alapulvételével állapítja meg az alperes, nem tisztességtelen. A 2%-os mértékről pedig a felperes sem állította, hogy aránytalan lenne, csupán a százalékos mértékben történő meghatározási módot kifogásolta. [15] Az alperes adminisztratív költségeinek bizonyítására a felperes által felajánlott tanúbizonyítás alkalmatlan, míg a hitelbírálat és a folyósítás egyes elemei nem voltak vitásak, ezért az elsőfokú bíróság a tanúbizonyítási indítványt mellőzte. IV. [16] Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben kérte annak megváltoztatását és a keresetének megfelelő döntés hozatalát. Érvelése szerint az elsőfokú ítélet sérti a régi Ptk.
- §-ának
(1)és
(4)bekezdését és a Pp. 221. §
(1)bekezdését, továbbá az elsőfokú bíróság az EUB C-621/
- számú ítéletét nem egészében, hanem csupán az
- pontját kiragadva alkalmazta. Változatlanul fenntartotta azon álláspontját, hogy a folyósítási jutalék kikötésével szolgáltatás nélkül ellenszolgáltatás került a szerződésbe, mivel az alperes a kölcsönszerződésben rögzített kölcsönösszeg folyósításával a szerződéses kötelezettségét teljesítette és semmilyen olyan többletszolgáltatást nem nyújtott, amelyért további ellenszolgáltatás illetné meg, még akkor sem, ha az Fhtv.
- §
(3)bekezdésének
- pontja alapján díjakat, illetve jutalékot számíthat fel. Tévesen fejtette ki az elsőfokú bíróság, hogy a megfelelő tájékoztatás lehetővé teszi a folyósítási jutalék felszámítását. [17] Érvelése szerint a régi Ptk.
- §
(2)bekezdésének helyes értelmezése szerint a kölcsön ellenértéke kizárólag a kamat, melytől eltérő értelmezésre nem lehet következtetni az elsőfokú ítéletben hivatkozott THM rendelet 3. §
(1)bekezdésében, illetőleg a régi Hpt.
- számú mellékletének III.
- pontjában írtakból sem. Nem vitás, hogy a kölcsönszerződés II.
- pontja a folyósítási feltételeket rögzíti, azonban abból még nem következik automatikusan az, hogy a felsorolt tevékenységeket az adós érdekében végezte el az alperes. Ezen feladatok teljesítését az alperes számára az Fhtv. 5-
- §-a írja elő, melynek költségét nem háríthatja át a fogyasztóra. Ugyanígy nem háríthatja át a fogyasztóra a régi Hpt.
- §-ában rögzített személyi és tárgyi feltételek teljesítésének költségét, hiszen azokat a saját érdekében, a működési engedélyek beszerzése és a működési feltételei fenntartása körében teljesíti. A folyósítási jutalék kizárólag a fogyasztó érdekében felmerült, valóságos kiadások felszámítására szolgálhat. A régi Ptk.
- §
(1)bekezdéséből és az
- §-ából következően a kamaton túlmenően költséget csak abban az esetben számíthat fel az alperes a fogyasztóval szemben, ha a kölcsönszerződésből eredő kötelezettségét meghaladó szolgáltatást nyújt. A folyósítás nem tekinthető ilyennek, melyből következően a folyósítási jutalék felszámítása tisztességtelen. [18] Fenntartotta azon érvelését is, hogy a százalékos felszámítás már önmagában egyensúlytalan helyzetet idéz elő, melynek körében sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a tanúbizonyítási indítványát elutasította. Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.265/2021/7 6 V. [19] Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult annak helyes jogi és ténybeli indokai alapján. Fellebbezési ellenkérelmében megismételte a folyósítási jutalék tisztességtelenségének hiányára vonatkozó elsőfokú eljárásban előadott érveit, valamint eseti döntésekre (Fővárosi Ítélőtábla 19.Pf.21.316/2016/6., 9.Pf.20.713/2020/3., 4.Pf.20.764/2020/10., Győri Ítélőtábla Pf.IV.20.103/2016/3., Fővárosi Törvényszék 64.P.20.987/2020/14.) is hivatkozott. VI. [20] Az elsőfokú ítéletnek jogerőre emelkedett rendelkezése nem volt, ezért azt az ítélőtábla teljes terjedelmében vizsgálta felül. VII. [21] A felperes fellebbezése alaptalan. VIII. [22] Az elsőfokú bíróság a releváns tényeket megállapította, az érdemi döntésével és indokaival az ítélőtábla egyetértett és a fellebbezésben foglaltakra is tekintettel csak az alábbiak emeli ki. [23] A felperes alaptalanul és iratellenesen állította fellebbezésében, hogy az elsőfokú ítélet sérti a Pp.
- §
(1)bekezdését, mivel az az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást tartalmazza és a régi Ptk. vonatkozó rendelkezéseinek ismertetése mellett részletesen kifejti jogi álláspontját a keresetet elutasító döntés körében, így a határozat indokolása nem tekinthető formálisnak. [24] Az elsőfokú bíróság a megjelölt jogszabályok felhívásával helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes eredménytelenül hivatkozott a folyósítási jutalék alkalmazásával kapcsolatos jogszabályi alap hiányára. Nincs olyan jogszabály, amely szerint minden költséget és a hitelező hasznát is kizárólag az ügyleti kamatnak kell tartalmaznia, ilyen értelmezés nem tulajdonítható a fellebbezésben hivatkozott régi Ptk. 523. §
(2)bekezdésében foglaltaknak sem. A régi Ptk. 523. §
(1)bekezdése szerint a kölcsön nyújtásnak, azaz a főszolgáltatásnak az ellenértéke a kamat, amelytől függetlenül a felek tehát nincsenek elzárva attól, hogy megállapodjanak az adóst a kamaton felül terhelő további fizetési kötelezettségben. A felek utóbbi megállapodásával sem válik azonban az adós kamaton felül kikötött fizetési kötelezettsége a főszolgáltatás ellenértékévé – az adósnak a hitelező által rendelkezésére bocsátott összeg visszafizetéséből álló szolgáltatása alapvető elemévé (EUB C-621/17. 33. pont) –, ezért a tisztességtelensége vizsgálható. Itt jegyzi meg azt is az ítélőtábla, hogy – a jogszabályi előírásnak megfelelő kikötésre történő – alperesi hivatkozással szemben a folyósítási jutalék viselését előíró feltétel kapcsán fel sem merülhet a szerződés megkötésekor hatályos régi Ptk. 209. §
(6)bekezdésének alkalmazása, mivel arra Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.265/2021/7 7 csak a felek eltérő megállapodása hiányában a szerződés részévé váló, valamint eltérő megállapodás esetén annak helyébe lépő jogszabályi rendelkezések tartoznak, azok, amelyek a régi Ptk. 205. §
(2)bekezdése szerint a szerződés részévé válhatnak és amely kérdésekben a feleknek nem kell megállapodniuk, mert azt jogszabály rendezi. Mindezek okán helytállóan vizsgálta az elsőfokú bíróság a folyósítási jutalékot előíró kikötések tisztességtelenségét. [25] Az EUB C-621/
- számú ítéletében megfogalmazott elvárások szerint a fogyasztói irányelvben biztosítani kívánt védelemre tekintettel – a fogyasztónak az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest jelentkező, mind tájékozottsági szintjében, mind tárgyalási lehetőségeiben megmutatkozó hátrányos helyzete miatt – fontos, hogy a ténylegesen nyújtott szolgáltatások jellege a teljes egészében tekintett szerződésből észszerűen érthető vagy levezethető legyen. Ezenkívül a fogyasztónak képesnek kell lennie annak ellenőrzésére, hogy nincs-e átfedés a különböző költségek, vagy az azok ellenében nyújtott szolgáltatások között (
- pont). Habár a szerződési feltételek világos és érthető megfogalmazásának követelménye nem kívánja meg, hogy a fogyasztói kölcsönszerződésben a fogyasztót terhelő folyósítási jutalék összegét, kiszámításának módját és teljesítésének idejét pontosan meghatározzák, az érintett összegek ellenében nyújtott valamennyi szolgáltatást is részletezzék (
- pont), a fogyasztói irányelv megköveteli, hogy minden egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel vizsgálható legyen az esetlegesen tisztességtelen jellegének megítélése céljából, melynek keretében a nemzeti bíróság feladata, hogy a fogyasztói irányelv
- cikkének
(1)bekezdésében és
- cikkében megállapított szempontokat figyelembe véve meghatározza, az adott tényállás körülményeire tekintettel egy ilyen feltétel megfelel-e a jóhiszeműség, az egyensúly és az átláthatóság irányelvben támasztott követelményének (
- pont). A vizsgált szerződési feltétel átlátható jellege az egyikét képezi azoknak a tényezőknek, amelyeket figyelembe kell venni a feltétel tisztességtelen jellegének a nemzeti bíróság által elvégzendő értékelése keretében, melynek során a bíróságnak az eljárás valamennyi körülményére tekintettel meg kell vizsgálnia először a jóhiszeműség követelményének az esetleges megsértését, és másodszor az ezen utóbbi rendelkezés értelmében vett, a fogyasztó kárára kialakult jelentős egyenlőtlenség esetleges fennállását (
- pontok). [26] Az elsőfokú bíróság a fellebbezésben foglaltakkal szemben az EUB C-621/
- számú döntését nem „kiragadva” alkalmazta, hanem a fentiek figyelembevételével helytállóan fejtette ki, hogy a folyósítási jutalékra vonatkozó szerződéses kikötések (II.3., III.
- és IV.
- pontok) alapján a felperes a ténylegesen nyújtott szolgáltatások jellegét levezethette, és a kezelési költség felszámításának hiányában nem merül fel átfedés a különböző költségek, vagy az azok ellenében nyújtott szolgáltatások között. A fellebbezés alaptalanul hivatkozik arra, hogy a felperes által sem vitatott tevékenységek (a folyósítási feltételek teljesítésének ellenőrzése, ennek során informatikai rendszerek használata, adminisztrációs, adatfeldolgozási, egyéb kiegészítő tevékenységek, majd a pénz bankszámlára történő átutalása, jóváírása) nem állnak az érdekében, hiszen azokat az alperes nyilvánvalóan nem a maga javára teljesíti. Mindebből következően tévesen hivatkozott arra is a felperes, hogy a fizetési kötelezettségével szemben nem állapítható meg a számára teljesített valós szolgáltatás. Az adott esetben amiatt sem áll fenn a jóhiszeműség követelményének sérelme, mert a szerződésben meghatározott kötelezettség kapcsán nem állapítható meg, hogy az alperesnek – a C-415/
- számú ítélet
- pontjában foglaltak értelmében vett – tisztességes és méltányos eljárása esetén, egyedi tárgyalást követően a fogyasztó ne fogadta volna el ezt a feltételt. Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.265/2021/7 8 [27] Maradéktalanul egyetértett az ítélőtábla az elsőfokú bíróság azon megállapításával is, hogy nem sérült az egyensúly (arányosság) feltételének teljesülése sem, különös tekintettel arra is, hogy a felperes nem hivatkozott a konkrét összeg aránytalanságára, csupán a százalékos mértékben történő meghatározási módot sérelmezte, és az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a szerződés szerint annak mértéke legfeljebb a hirdetményben megjelölt maximált összeg. [28] Egyetértett azzal is a másodfokú bíróság, hogy a felajánlott tanúbizonyítástól a jogvita érdemét befolyásoló eredmény nem volt várható. IX. [29] A fentiekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §
(2)alapján helybenhagyta. X. [30] A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 239. §-a alapján alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint kell megfizetnie az alperes részére a másodfokú eljárásban felmerült ügyvédi munkadíjból álló perköltséget, melynek mértékét az ítélőtábla a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. §
(2)bekezdés a) pontja és az
(5)-
(6)bekezdései alapján, a másodfokú eljárás kisebb munkaterhére és a ténylegesen kifejtett ügyvédi tevékenységre figyelemmel állapította meg mérsékelt összegben. A fellebbezés illetéke mértéke az 1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 46. §
(1)bekezdése alapján 15.000 forint, ugyanakkor a felperes 28.000 forint illetéket rótt le, ezért a szükségtelenül, átutalással megfizetett 13.000 forint fellebbezési illeték visszaigénylését kérelmezheti az állami adóhatóságtól az Itv. 80. §
(1)bekezdés i) pontja alapján. Budapest,
- január
- dr. Sándor Ottó s. k. a tanács elnöke dr. Balsai Csaba Zoltán dr. Vasady Loránt Zsolt s. k. előadó bíró bíró s. k.