A határozat elvi tartalma: A perköltségként igényelt, jogi képviselettel összefüggésben felmerült ügyvédi munkadíj mérséklésének szempontjai Szegedi Ítélőtábla Az ügy száma: Gf.III.30.194/2023/
- A felperes: felperes neve (felperes székhelye) A felperes meghatalmazott jogi képviselője: Dr. Kis András Krisztián ügyvéd (jogi képviselő címe) Az alperes: alperes neve Zrt. (alperes székhelye) Az alperes meghatalmazott jogi képviselője: Dr. Farnas József ügyvéd (jogi képviselő címe) A per tárgya: Használati díj megfizetése Az elsőfokú bíróság neve és megfellebbezett határozatának a száma: Gyulai Törvényszék 5.G.20.033/2023/13/II. A fellebbező fél és a fellebbezés sorszáma: A felperes, 5.G.20.033/2023/14.,
- ÍTÉLET Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezését részben megváltoztatja és a felperest terhelő elsőfokú perköltség fizetési kötelezettség összegét 4 445 000 (négymillió-négyszáznegyvenötezer) forintra leszállítja. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A peres felek másodfokú eljárási költségeiket maguk viselik. A le nem rótt 493 572 (négyszázkilencvenháromezer-ötszázhetvenkettő) forint fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad. Szegedi Ítélőtábla III.Gf.30.194/2023/6 2 Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. INDOKOLÁS A tényállás [1] A közműves ivóvízellátás, szennyvízelvezetés és -tisztítás, tűzivíz biztosítása ellátására - ami a
- évi CLXXXIX. törvény (Mötv.)
- §
(1)bekezdés
- pontja szerint kötelezően ellátandó önkormányzati feladat - a felek között
- május 30-án bérletiüzemeltetési szerződés jött létre. [2] A szerződés az Alapelvek fejezetben a következőket fogalmazta meg: [3]
- A víziközmű-vagyon a helyi önkormányzat korlátozottan forgalomképes törzsvagyona, a közösségi érdek szerinti hasznosítása és megóvása a törvényben meghatározott érdek [4]
- A Vksztv. alapján az önkormányzat köteles és jogosult gondoskodni a víziközmű-szolgáltatásokról. [5]
- A víziközmű-szolgáltató a víziközmű-rendszer teljes kapacitásáig terjedően fogadja a rácsatlakozni kívánókat, szolgáltatja az ivóvizet, összegyűjti, tisztítja és elvezeti a szennyvizet. [6]
- A szerződésben nem szabályozott esetekben a Vksztv.
- §
(1)bekezdésében foglalt alapelvek irányadók a
(2)bekezdésben írt sorrend betartása mellett. [7] A szerződés tárgya a felperesi önkormányzat tulajdonában álló víziközműrendszerek alperes általi üzemeltetése, ideértve a közműves ivóvízellátást, tűzivízbiztosítást, közműves szennyvízelvezetést és -tisztítást. A víziközmű-rendszer átadáskori vagyonértékelését a szerződés
- számú melléklete tartalmazza. [8] A felek rendelkezése szerint a szerződés a hivatal neve (a továbbiakban: Hivatal) jóváhagyó határozatának jogerőre emelkedését követő napon, de nem hamarabb, mint
- augusztus 1-jén lép hatályba. A szerződés
- pontja tartalmazta a víziközmű üzemeltetésével kapcsolatos szakmai, személyi, környezetvédelmi követelményeket. [9] A szerződés 8.
- pontja a víziközmű-üzemeltetés pénzügyi feltételeiről rendelkezett. Eszerint a felperes bérleti díjra jogosult, mely megegyezik a vízdíj és szennyvízdíj Ft/m3-ben meghatározott fajlagos összegével, ill. a felhasználói számlákban kiszámlázott víz- és szennyvízmennyiség szorzatával. A bérleti díj évente két részletben esedékes. Nem lehet magasabb a MEKH által elismert és a miniszter által megállapított szolgáltatási díjban foglalt mértéknél, és nem okozhatja a tevékenység veszteségességét. [10] A szerződést a Hivatal a 2075/
- számú határozatával jóváhagyta. [11] A szerződést a felek 2015-ben módosították (a továbbiakban:
- számú módosítás). A módosító okiratban utaltak egyrészt a szerződéskötés óta megvalósult beruházásokra, amelyeket a szerződés hatálya alá kívántak helyezni, továbbá a tevékenységet meghatározó jogszabályok, különösen a Vksztv. és a Rendelet, valamint az államháztartás számvitelét érintő jogszabályok módosulására. Ennek megfelelően a szerződésben részletesen meghatározták az annak tárgyát képező új vagyonelemeket és a hatálya alól kikerülő elemeket egyaránt. Szegedi Ítélőtábla III.Gf.30.194/2023/6 3 [12] A
- számú módosítás 2.
- pontja a szerződés 8.8.
- pontját a 7-
- alpontokkal egészítette ki. Eszerint az alperes a felperesnek
- július 24-étől használati díj fizetésére köteles; annak mértékét
- január 1-től a Hivatal elnöke rendeletben állapítja meg. [13] A bérleti-üzemeltetési szerződés a bérleti díjat csak 2013-ra és 2014-re állapította meg 1 Ft/m3-ben. Rögzítették, hogy ha eltérően szabályozza a díjakat a hivatal neve (MEKH) elnöke, akkor a szerződést módosítják. Ilyen rendelkezést a törvényi kötelezettség ellenére a MEKH nem adott ki. Ennek megfelelően az alperes továbbra is a 2013-ra és 2014-es átmeneti időszakra megállapított díjat fizeti. [14] A felperes víziközmű-vagyonából a vízágazat értéke
- február 27-én 427 654 807 forint, a szennyvízágazaté 3 450 270 437 forint. Mindszent város 2015-ben elkészült új közmű beruházását 3 milliárd forint értéken aktiválták, a régi víz- és szennyvízvezeték 407 millió forintos értékével szemben az újnak az összértéke 3 864 000 000 forint. Az alperes annak ellenére elzárkózik a magasabb használati díj megfizetésétől, hogy a használt közművagyon értéke nyilvánvalóan jelentősen emelkedett a beruházások következtében. [15] Az ország más területein a szolgáltatók különböző mértékben és különböző elvek mentén alakították ki a fizetett használati díjat. Így van olyan módszer, amely az árbevétel meghatározott arányában, van, amely a szolgáltatott víz- és szennyvízmennyiség meghatározott arányában, és olyan is, ahol a realizált értékcsökkenés mértékével egyenlően állapították meg a használati díjat. A felperes keresete kérelem és az alperes ellenkérelme [17] A felperes
- február
- napján benyújtott keresetében kérte, kötelezze a bíróság az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 2015-től 2022-ig összesen 235 846 848 forintot; [18] Állapítsa meg a bíróság, hogy a felek között
- május 30-án létrejött bérletiüzemeltetési szerződés alapján az alperes által fizetendő bérleti díj összege
- február 24étől évi 30 000 000 forint. [19] Perköltségét a keresetlevélhez csatolt megállapodás alapján 4 858 468 forintban számította fel, valamint az ügyvéd által megfizetett, indokolt készkiadásokban. [20] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Perköltségét a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §
(2)bekezdése alapján 6 169 660 forintban számította fel. [21] Az alperes a bíróság felhívására
- sorszám alatt, 8 oldal terjedelemben részletes jogi érvelést tartalmazó ellenkérelmet terjesztett elő, melyhez perköltség felszámításként arra rendszeresített költségjegyzék nyomtatványt csatolt. Ebben részletesen levezette az IM rendelet
- §
(2)bekezdés a),
- b)és
- c)pontjai alkalmazásával kiszámított és áfával növelt ügyvédi munkadíjat, melyet perköltségként igényelt. A felperes válasziratára 11. sorszám alatt, 2 oldal terjedelemben további előkészítő iratot nyújtott be. A bíróság a perben 2023. október 30. napján tartott másfél órás időtartamban perfelvételi tárgyalást, melynek lezárását követően átért az érdemi tárgyalásra, majd pedig azt berekesztette, és kihirdette a külön íven szövegezett ítéletet. Szegedi Ítélőtábla III.Gf.30.194/2023/6 4 Az elsőfokú bíróság ítélete [22] Az elsőfokú bíróság ítéletével felperes keresetét elutasította, a felperes személyes illetékmentességére tekintettel megállapította, hogy a le nem rótt 1 500 000 forint eljárási illeték az állam terhén marad. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 6 169 660 forint perköltséget. A bíróság ítéletének indokolásából kitűnik, hogy a felperes keresetét jogalap hiányában utasította el, ezért a további szakértői bizonyítást mellőzte, tekintve, hogy jogkérdésben kellett állást foglalni. A perköltséget a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján a felperesnek kell alperes irányába megtérítenie, mely jogi képviselettel összefüggésben felmerült költség. A felperes fellebbezése [23] Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben kizárólag a perköltség fizetésre kötelezését sérelmezte és kérte, hogy az alperes javára fizetendő perköltség összegét az ítélőtábla – az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával – 500 000 forintra mérsékelje a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet (továbbiakban: IM rendelet) 2. §
(2)bekezdés alkalmazásával. Álláspontja szerint a megbízó ügyfél és a megbízott ügyvéd között létrejött megbízási szerződésben szereplő megbízási díj nem terhelhető át korlátlanul a pervesztes félre, figyelembe kell venni az ügy bonyolultságát, terjedelmét, a ténylegesen kifejtett ügyvédi tevékenységet. E körben kérte még figyelembe venni, hogy az alperes a per során két beadványt terjesztett elő, és egyetlen tárgyaláson kellett a jogi képviselőnek megjelennie. A bíróság bizonyítást nem foganatosított, ezzel kapcsolatos tevékenységet az alperesi képviselőnek nem kellett kifejtenie. Mindezek alapján a 6 169 660 forint összegű ügyvédi munkadíj perköltségként való felszámítása a felperes álláspontja szerint túlzott, annak mérséklése indokolt. [24] Az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte a részére megállapított perköltség változatlanul hagyásával. Alperes felhívta a figyelmet, hogy az IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a), b), c) pontjai alkalmazásával került sor jogi képviselője munkadíjának kiszámítására. A per során ezt a költségfelszámítást a felperes nem kifogásolta. A költségigényt megalapozza, hogy a peres eljárás során speciális jogszabályi rendelkezéseket kellett értelmezni, ismertetni, a pertárgyérték pedig negyedmilliárd forintos nagyságrendű volt. Az alperes jogi képviselőjének a nem szokványos jogterület szabályozási joganyagát teljes mértékben át kellett tekintenie. Ez mélyreható, időigényes felkészülést jelentett. Emellett az ügy kapcsán olyan jogi és közgazdasági szempontokat is elemezni kellett, melyek feltárásához komplex, többrétű szaktudás kellett. Mindezen többlet tevékenység és szaktudás miatt, figyelemmel az ügy hathatós ellátására, indokolt a költségfelszámításban megjelölt díjazás nagyságrendje. [25] A felperes további észrevételében eseti bírósági döntéseket idézett, melyek a ténylegesen kifejtett ügyvédi tevékenységgel arányban álló ügyvédi munkadíj meghatározásokat találtak indokoltnak. Alkotmánybírósági határozatból idézve kiemelte, az ügyvédi megbízási megállapodásban rögzített megbízási díj teljes egészében nem feltétlenül hárítható át a pervesztes félre. Mindezek alapján fenntartotta a megjelölt mértékű perköltség mérséklés iránti fellebbezési kérelmét. Az ítélőtábla döntésének indokai Szegedi Ítélőtábla III.Gf.30.194/2023/6 5 [26] A fellebbezés részben alapos. [27] A Pp. 370. §
(1)bekezdése szerint a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét az erre irányuló fellebbezési kérelemre, csatlakozó fellebbezésre, ellenkérelemre, azok korlátai között gyakorolja. Ilyen korlátnak minősülnek a fellebbezés Pp. 371. §
(1)és
(2)bekezdésében megjelölt tartalmi követelményei körében előadottak. E jogszabályi rendelkezésből következik, hogy korlátot nemcsak az képez, hogy a fellebbező fél milyen tartalmú másodfokú döntést kér, hanem az is, hogy ezt milyen indokkal teszi, melyik eljárási vagy anyagi jogszabály megsértésére hivatkozik. [28] A felperes fellebbezésében kizárólag az elsőfokú bíróság végzésének a perköltség viselésére vonatkozó rendelkezését támadta, mely eljárási szabályon, a Pp. 80. §, valamint a 83. §
(1)bekezdésén alapul, erre figyelemmel a másodfokú döntés érdemét eljárási kérdés adja. Az ítélőtábla a Pp. 369. §
(1)bekezdése szerinti eljárásjogi felülbírálat keretében a fellebbezés indokait figyelembe véve azt vizsgálta, hogy van-e helye az elsőfokú ítélettel megállapított, felperes által fizetendő perköltség leszállításának, vagy az alperes által érvényesíteni kívánt ügyvédi munkadíj reális összegűnek tekinthető. [29] Megvizsgálva az alperes perköltség felszámításának módját, az ítélőtábla megállapította, hogy az az IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a), b), c) pontjainak alkalmazásával történt. E tekintetben tehát nem helytálló a fellebbezési hivatkozás azon jogalapja, hogy az IM rendelet 2. §
(2)bekezdése alapján kéri az ügyvédi munkadíj perköltségkénti felszámításának mérséklését. E hivatkozást a Pp. 110. §
(3)bekezdés alkalmazásával tartalma szerint az ítélőtábla akként értelmezte, hogy az IM rendelet 3. §
(6)bekezdésen alapul a felperes perköltség mérséklési igénye. Az említett jogszabályi rendelkezés szerint olyan indokolt esetben mérsékelheti a munkadíj összegét a bíróság, ha az nem áll arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel. Az alperes költségjegyzékéből megállapítható, hogy az alperes az említett jogszabályi rendelkezések által lehetővé tett pontos számítással jelölte meg a jelentős összegű pertárgyértékre alapított költségigényét, és bejelentette, hogy áfa körbe tartozik, ezért további 27%-os mértékű áfával is növelte a felszámított összeget. [30] A bírói gyakorlat az ügyvédi munkadíj megállapítás szempontjai között figyelembe veszi, hogy ha magas a pertárgyérték, mivel ez magasabb ügyvédi felelősséggel jár. Ezt a pernyertes fél részére megállapítandó munkadíjban értékelni kell (BDT
- 3965 számú eseti döntés IV. pont, BH
- 300 számon közzétett eseti döntés). [31] Az, hogy a magas pertárgyérték magasabb ügyvédi felelősséggel jár és ennek az ügyvédi munkadíjban is kifejezésre kell jutnia, nem vezethet azonba oda, hogy önmagában a pertárgyérték alapján a kifejtett ügyvédi tevékenység figyelmen kívül hagyásával állapítson meg irreálisan magas perköltségfizetési kötelezettséget a pervesztes fél terhére a bíróság. A mérlegelés során figyelembe kell venni, hogy a jogi képviselő a perben ténylegesen milyen mennyiségű és színvonalú munkát végzett. Jelen esetben helytálló az az alperesi hivatkozás, hogy speciális jogterülethez tartozó jogszabályok alkalmazására került sor, mely közgazdasági ismereteket is igényelt. A színvonalas jogi érvelést tartalmazó alperesi beadvány alapján a bíróság is arra a jogkövetkeztetésre jutott, hogy a felperes keresete jogalap hiányában alaptalan. Nem hagyható ugyanakkor figyelmen kívül, hogy az alperes két beadványt csatolt és csak egyetlen egy tárgyaláson kellett a jogi képviselőjének megjelennie. Maga a pervitel tehát nem volt sem idő-, sem pedig munkaigényes, a jogkérdés körében eldönthető volt a perbeli jogvita, melyben a bíróság kétségtelenül az alperesi álláspontot fogadta el, ezért indokolt a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján a felperes perköltségben való marasztalása. [32] Ennek felszámított mértékét a kifejtett ügyvédi tevékenység alapján azonban az ítélőtábla álláspontja szerint, mérlegelve az említett szempontokat, az IM rendelet 3. §
(6)bekezdése alapján indokolt volt mérsékelni. Az ítélőtábla a ténylegesen elvégzett ügyvédi Szegedi Ítélőtábla III.Gf.30.194/2023/6 6 tevékenységgel arányban állónak 3 500 000 forint összegű ügyvédi munkadíjat talált reálisnak, melyet áfával növelt összegben 4 445 000 forint erejéig kell a pervesztes felperesnek alperes javára megtérítenie. [33] Az ítélőtábla ennek megfelelően az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részeit nem érintve, a megfellebbezett rendelkezését a Pp. 383. §
(2)bekezdés alkalmazásával megváltoztatta. [34] A fellebbezés csak részben vezetett eredményre, ezért felek a másodfokú eljárási költségeiket maguk viselik [Pp. 83. §
(2)bekezdés]. [35] A le nem rótt fellebbezési illeték a fellebbező felperest megillető személyes illetékmentességre tekintettel az állam terhén marad [Pp. 102. §
(6)bekezdés]. Az ítélőtábla álláspontja szerint ugyanis a perköltség összegének megítélése olyan szabad bírói mérlegeléstől függött, melyből adódóan a másodfokú eljárásban még részbeni pervesztesség sem állapítható meg az alperes esetében, így rá még részben sem terhelhető a fellebbezési illeték. [36] Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 376 §
(3)bekezdés b) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Szeged,
- február
- Dr. Hámori Attila s.k. a tanács elnöke Dr. Dobler László s.k. előadó bíró Dr. Tolna András s.k. táblabíró