← Magyarország

Kf.700012/2023/6 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Nem felel meg a világos indokolás követelményének az olyan intézkedés, amely nem tartalmazza azokat a tényeket és körülményeket, amelyekből kitűnik, hogy a munkavállaló munkájára miért nincs szükség, így az nem nyújt számára lehetőséget sem a felhozattak ellenőrzésére, sem a védekezésre. A felmentés indokolása a törvénynek akkor felel meg, ha az tartalmazza azokat a konkrét tényeket, illetve körülményeket, amelyekre a munkáltató a felmentést alapította. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 3.Kf.700.012/2023/

  1. felperes (felperes címe) felperesi képviselő (felperesi képviselő címe) alperes (alperes címe) alperesi képviselő (alperesi képviselő címe) közszolgálati tárgyú közigazgatási jogvita elbírálása A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: Az alperes képviselője: A per tárgya: A fellebbezést benyújtó fél: alperes,
  2. sorszám alatt A fellebbezéssel támadott határozat: Szegedi Törvényszék 103.K.700.917/2022/
  3. ÍTÉLET A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 120.500 (százhúszezerötszáz) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes
  4. január
  5. napjától jegyzői munkakörben állt határozatlan idejű közszolgálati jogviszonyban az alperesnél. Az alperes, mint közös önkormányzati hivatal Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.012/2023/6-ít. 2 település 1-, település 2-, és település 3 Község Önkormányzata Képviselő-testülete
  6. december 18-án kötött megállapodásával (a továbbiakban: megállapodás) igazgatási feladataik ellátására jött létre
  7. január 1-jétől a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló
  8. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.)
  9. § alapján. A felperes személyi illetményét
  10. február 28-án a település 1 Község Önkormányzat polgármestere KAS/57-2/
  11. iktatószámú döntésével
  12. március 1-től
  13. december 31-ig havi 523.900 forintról 602.500 forintra emelte az alperes pénzügyi csoportvezetője hosszantartó távolléte okán a pénzügyi többletfeladatok jegyző részéről való maradéktalan ellátása miatt. A felperes kinevezése
  14. március 12-én ennek megfelelően került módosításra a KAS/572/
  15. ügyiratszámú „Kinevezésmódosítása közszolgálati jogviszonyban” nevű okirattal. [2] település 1 Község Önkormányzat képviselő-testülete
  16. évben pályázatot (a továbbiakban: EFOP pályázat) nyújtott be az alperesen keresztül az EFOP-1.2.9-17-201700078 azonostószámú „Nők, család, munkavállalás-szemléletformáló program a Dél-Békési térségben” című projekt pályázati felhívásra. A támogatási szerződés teljesítésével kapcsolatban
  17. május hónapban az Emberi Erőforrások Minisztériuma (a továbbiakban: EMMI) szabálytalanságot állapított meg, majd a szerződéstől elállt és a teljes összeg visszafizetésére kötelezte az alperest. A tagönkormányzatok között szakmai és elszámolási vita keletkezett a visszafizetendő összeg tekintetében, település 3 és település 2 polgármesterei ugyanis úgy foglaltak állást, hogy az összeg visszafizetése kizárólag település 1 kötelezettsége. [3] A pályázati pénz visszafizetése miatt a tagönkormányzatok között kialakult vita indította el azt a folyamatot, melynek eredményeként az alperes település 3 és település 2 polgármestereinek lakosságarányában
  18. január
  19. napján aláírt többségi döntésével a felperes közszolgálati jogviszonyát
  20. január
  21. napjától két hónap felmentési idővel
  22. március
  23. napjával a közszolgálati tisztviselőkről szóló
  24. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.)
  25. §

(2)bekezdés e) pontjára hivatkozással, bizalomvesztés miatt felmentéssel megszüntette. A döntéssel a gesztor település 1 Község Önkormányzatának polgármestere nem értett egyet, így azt nem írta alá. [4] A felmentés indoklása szerint a felperes a Kttv. 76. §
(2)bekezdésében meghatározott kötelezettségének nem tett eleget, nem szakmai lojalitással látta el a feladatait, szakmai értékek iránt elkötelezettséget nem mutatott, együttműködést nem alakított ki, fegyelmezettség és lényeglátó feladatvégzés a munkájára nem volt jellemző, a tagönkormányzatok irányába – különösen település 2 és település 3 települések esetében – elhivatottságot és együttműködést nem tanúsított. A bizalomvesztést megalapozó felperesi magatartások körében többek között hivatkozott arra, hogy a felperes nem megfelelő lojalitással kezelte az EFOP pályázattal kapcsolatos szabálytalansági eljárás ügyében a három tagtelepülést, kizárólag település 1 érdekeit vette figyelembe, a többi tagönkormányzatét nem; a veszélyhelyzet feloldását követően nem nyújtott tájékoztatást a közös hivatal júniusra tervezett soros ülésével kapcsolatban; a
  1. augusztus
  2. napján megtartott közös önkormányzati hivatali ülésen nem volt tárgyalható a költségvetés az anyagok hiánya miatt, az ülés összehívására és a jegyzőkönyv megküldésre is késve került sor; az elkészített
  3. évi beszámoló és
  4. év teljesítésének táblái nagyfokú eltérést mutattak az év elején elfogadott költségvetéshez képest; a költségvetéssel kapcsolatos problémák
  5. október 15én tartott megbeszélése során település 2 polgármestere sérelmezte, hogy a beleegyezése és minősítési javaslata nélkül a közös hivatali megállapodás
  6. pontjának megsértésével emelték meg a felperes bérét, így a százalékos bérmegosztás a vezetők esetében aránytalan terhet ró a kirendeltségekre és az elfogadott költségvetésre. Rögzítették, hogy a bér eltérítése és a költségvetés egyoldalú módosítása kimeríti azt a tényt, hogy a jegyző feladatvégzése nem fegyelmezett és nem lényeglátó, a vezetőkkel való együttműködése nem történik meg ezek Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.012/2023/6-ít. 3 szerint a kinevezése óta. Ezek után település 2 és település 3 polgármestere azt igényelte, hogy a megállapodásban részes minden település saját költsége terhére fizesse a dolgozóit, legfőképp a vezetői bérek százalékos megosztása kerüljön módosításra. A jegyző ígéretet tett arra, hogy a megállapodás kért módosítását elkészíti, ezt megelőzően állásfoglalás beszerzése végett megkereste a Magyar Államkincstárt és az illetékes kormányhivatalt, amelyről emailben tájékoztatta a módosítást igénylő polgármestereket. A
  7. november
  8. napján megtartott önkormányzati közös hivatali ülésen település 2 és település 3 képviselői a megállapodás módosítását, illetve a
  9. évi beszámolót elfogadták, míg a település 1iek nem, mivel – a felmentés indokolása szerint – a képviselők nem kaptak tájékoztatást a jegyzőtől, hogy miért van szükség a módosításra, a bérével kapcsolatos körülményeket nem kívánta megosztani a település 1i képviselőkkel, így befolyásolta a település 1i képviselők döntését, ezáltal a jegyző a vezetőihez nem volt lojális, szakmai lojalitása az ülésen nem volt megfelelő. A két polgármester által aláírt és a két testület elfogadott közös hivatalt létrehozó megállapodás módosítását, mint lakosságszámban többséget képviselő önkormányzati döntést a jegyző nem ellenjegyezte, azt csupán záradékkal látta el. település 2, illetve település 3 településen a felperes ügyfélfogadást nem tartott, és telefonon sem volt elérhető. A felmentésben település 3 polgármestere kifejtette, hogy a település 1 község polgármestere által egyoldalúan megemelt jegyzői bérhez nem kíván hozzájárulni, ugyanakkor gondoskodott arról, hogy a közös önkormányzati hivatal költségvetésén felül település 3 Község Önkormányzata a
  10. évi költségvetési hozzájárulását átutalja a közös önkormányzati hivatal bankszámlájára, a végegyházi kirendeltségen dolgozó 1 fő köztisztviselőnek a jogszabály alapján járó jubileumi jutalma alperes általi megfizetése céljából. A kifizetésről a felperes két hét elteltével gondoskodott. A felperes a
  11. évi közös hivatali költségvetés tervezetét úgy küldte meg a végegyházi kirendeltségnek, hogy nem előzte meg előzetes tárgyalás. A felperes keresete és az alperes védekezése [5] A felperes a felmentés jogellenessége miatt előterjesztett módosított keresetében kérte kötelezni az alperest tíz havi illetményének megfelelő 6.025.000 forint átalánykártérítés és kamata megfizetésére a Kttv.
  12. §
(5)bekezdése alapján. Álláspontja szerint a Kttv. 66. §
(2)bekezdésben és a 76. §
(2)bekezdésben meghatározott feltételek nem valósultak meg, mert a feladatait a vezető iránti szakmai lojalitással és a vezető szakmai értékei iránti elkötelezettséggel látta el. Hivatkozott a Kttv. 66. §
(1)bekezdésre, 63. §
(2)bekezdés e) pontra, a 3/
  1. KMK véleményre, a 24/
  2. számú munkaügyi elvi határozatra és több kúriai eseti döntésekre. Sérelmezte, hogy a felmentésre hónapokkal a „bizalomvesztésre okot adó” körülmények bekövetkezése után került sor; az alperes a jogviszonyt megszüntető okiratban számos absztrakt kötelezettségszegést jelölt meg, konkrétumokat nem fogalmazott meg. [6] A felmentésben foglaltak egészének vitatása mellet az illetmény emelésével kapcsolatban kifejtette, hogy település 1 polgármestere egyeztetésen kérte, hogy mivel a kirendeltség-vezetők bére a Kttv.
  3. §
(3)bekezdése alapján havi bruttó 40.000-40.000 forinttal eltérítésre került, a hatályos megállapodás alapján készüljön el a
  1. évi elszámolás azzal, hogy a megemelt részt minden település teljes egészében maga viseli. Ehhez képest település 3 és település 2 polgármesterei a megállapodás módosítását a
  2. november
  3. napjára összehívott közös képviselő-testületi ülésre olyan tartalommal kérték, hogy visszamenőlegesen
  4. január
  5. napjától minden részes település a saját vezetőjének Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.012/2023/6-ít. 4 a bérét fizeti. település 2 és település 3 települések nem kívántak hozzájárulni a közös hivatal munkaszervezeti feladatainak ellátásához, amihez a hatályos megállapodás szerint havonta 33.000-33.000 forint hozzájárulást fizetnek település 1 részére. A felperes ennek a kérésnek megfelelően készítette elő a megállapodást, melyet végül település 2 és település 3 képviselőtestülete elfogadott, míg település 1 képviselő-testülete a visszaható hatályú módosítás miatt azt nem fogadta el. A felperes álláspontja szerint a felmentés ezt értékeli akként, hogy a település 1i képviselőket megtévesztette. [7] Azzal is érvelt, hogy jogszerűen nem ellenjegyezhette a megállapodás módosítását, mivel azt a létrehozó önkormányzatok képviselő-testületei külön-külön minősített többségű szavazattal elfogadott határozattal együttes ülés keretében nem hagyták jóvá, így az nem lépett hatályba. Az ellenjegyzés hiánya terhére nem róható, az eljárása helyességét a Békés Megyei Kormányhivatal BE/02/122-4/
  6. ügyiratszámon kiadott „szakmai segítségnyújtás” tárgyában adott tájékoztatás 1.a. pontja is alátámasztja. [8] Az alperes védiratában a kereset elutasítását és perköltségben marasztalását kérte, vitatva annak jogalapját és összegszerűségét és megismételte a felmentésben foglaltakat. A 10 havi átalánykártérítést megalapozatlannak és túlzott mértékűnek tartotta a felperes 1 évig fennálló jegyzői közszolgálati jogviszonyára tekintettel; kifogásolta, hogy az átalánykártérítés összegszerűségét a felperes nem indokolta, nem tett nyilatkozatot újbóli elhelyezkedésével, munkakeresése nehézségével kapcsolatban. Az elsőfokú bíróság ítélete [9] Az elsőfokú bíróság a keresetet megalapozottnak találta és a felmentés jogellenessége jogkövetkezményeként kötelezte az alperest 8 havi illetménynek megfelelő 4.820.000 forint átalánykártérítés és késedelmi kamata megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az alperest 118.908 forint perköltségben marasztalta. [10] Ítéletét a Kttv.
  7. §
(1)-
(2)bekezdésre, 60. §
(2)bekezdés d) pontra, 63. §
(2)bekezdés e) pontra, 63. §
(3)bekezdésre, a 76. §
(2)bekezdésre, 193. §
(5)bekezdésre, 235. §
(1)bekezdésre, 254.§
(2)bekezdésre, az Mötv. 67. §
(1)bekezdés
  1. f)pontra, 83. §
  2. b)-
  3. c)pontra alapította, hivatkozott továbbá az EBH2016. M.24. számú eseti döntésre, a 3/2016. (III. 21.) KMK vélemény 5. pontra, a Kúria Mfv.10.009/2020/4. számú határozatára és a BH2002.116. számú eseti döntésre, a Kúria Mfv.II.10.179/2017/5., Kfv.IX.37.673/2019/5., Kf.VII.39.267/2021/10. számú határozataiban foglaltakra. Az Mötv. 83. §
  4. b)pontja alapján arra a következtetésre jutott, hogy a munkáltatói jogok közül a felmentés jogát a közös hivatalt létrehozó települések polgármesterei lakosságszám arányosan gyakorolják, település 3 és település 2 lakossága kiteszi a közös hivatalban résztvevő települések összlakosságának több mint felét, ezért a felperessel közölt felmentés formai hibában nem szenved. [11] A lefolytatott bizonyítás eredményeként megállapította, hogy a felmentés indoka nem valós, a megjelölt indokokból okszerűen nem következik a felperes jogviszonyának megszüntetése, a bizalomvesztést megalapozó objektív tények nem voltak megállapíthatóak, így a felmentésre jogellenesen került sor. Kifejtette, hogy a bizalomvesztésre történő hivatkozáshoz nem elegendő valamely állami tisztviselői kötelezettségszegés igazolása, szükséges a kölcsönös együttműködés szerinti munkavégzésben megnyilvánuló bizalmi elvben bekövetkezett „törésre” történő utalás is. A bizalomvesztés egy erkölcsi, etikai jellegű, Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.012/2023/6-ít. 5 a munkavégzésben megnyilvánuló bizalmi elvet juttat kifejezésre, amely az érintettek között szubjektív érzésen túli körülmény kell, hogy legyen, hiszen vita esetén a munkáltatónak kell bizonyítania azok valóságát és okszerűségét. [12] Indoklása szerint a peres eljárásban meghallgatott polgármesterek maguk sem tudták tágabb körben meghatározni az együttműködési kötelezettség teljesítése vonatkozásában a felperestől elvártakat; a felmentést aláíró polgármesterek úgy értékelték a felperes terhére az alkotó együttműködés hiányát, hogy azt aktívan maguk sem tanúsították. A visszatérítendő támogatás kapcsán a felperes nem járt el jogellenesen; a felmentésbe foglalt kötelezettségszegések (pénzügyi tervezet, zárszámadás elkészítésének késedelme, döntésellenjegyzés megtagadása) felperes terhére nem voltak értékelhetőek. [13] Rögzítette, hogy jogellenesen minősítette a felmentés a felperes mulasztásának azt, hogy a megállapodást módosító két önkormányzat 2020. november 3-i döntését – település 1i polgármester támogatása nélkül – nem ellenjegyezte. A település 1i polgármester aláírása hiányában a Mötv. 85. §
(3c)pontja szerint a módosító döntés semmis, ezt támasztotta alá a Békés Megyei Kormányhivatal szakmai segítségnyújtása is. A jegyzői ellenjegyzés hiánya az alperes jogszerű működését biztosította, emellett az alperes nem igazolta, hogy a jegyző a település 1i képviselők irányába a tájékoztatási kötelezettségét megszegte. [14] Az illetmény emelésével kapcsolatosan rámutatott az elsőfokú bíróság, hogy a Mötv. 67. §
(1)bekezdés
  1. f)pontja és 83. §
  2. c)pontja szerint a polgármester gyakorolja a munkáltatói jogokat a jegyző tekintetében. A Kttv. 235. §
(1)bekezdése és a 254. §
(2)bekezdése szerint a jegyző részére a polgármester személyi illetmény megállapítására volt jogosult, emiatt a felmentés jogellenesen kérte számon személyi illetmény megállapítását és az ezzel kapcsolatos kommunikáció hiányát a felperesen, mivel az nem a felperes, hanem a munkáltatói jogkör gyakorlóinak hatáskörébe tartozik. A béremelés a három polgármester között vitát generált, amelyet a felmentést aláíró két polgármester a felperes terhére rótt méltatlanul. Ezzel kapcsolatban együttműködés körében felperesi mulasztást az alperes nem tudott sikerrel bizonyítani. [15] Az együttműködési kötelezettség vizsgálata körében értékelte a vírushelyzet miatt kialakult megváltozott eljárásrendet, amely szükségképpen érintette az alperes működését, az ezzel járó személyes jelenléthez kötött ülések megtartásának nehézségét, ügyfélfogadás tartását, illetve a döntéselőkészítő munka esetleges elhúzódását. [16] A törvényszék az átalánykártérítés mértékét a Kttv. 193. §
(5)bekezdése alapján a jogellenesség jogkövetkezményeként nyolchavi illetmény összegében állapította meg, mert a bizalomvesztést megalapozó objektív tények hiányában a közszolgálati jogviszony megszüntetését súlyos jogsértésnek minősítette és rögzítette, hogy a felperessel szemben méltánytalanul jártak el. Értékelte a felperes 13 éves közszolgálati jogviszonya megszakadását és ennek vagyoni következményeit, így a három kiskorú gyermeket nevelő elnehezült családi helyzetét, elhelyezkedési nehézségét, ugyanakkor figyelembe vette a jegyzői jogviszony fennállásának 1 éves időtartamát. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [17] Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan az átalánykártérítés mértékének 964.000 forintra, azaz 2 hónapra való leszállítását kérte. Harmadsorban - a másodfokú tárgyaláson előadott pontosítás szerint - a felperes 100.000 forint elsőfokú perköltségben való marasztalását indítványozta, Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.012/2023/6-ít. 6 mivel összességében, valamennyi perbe hozott kereseti kérelmére figyelemmel a felperes pervesztes lett, ugyanis csak a harmadlagos kereseti kérelme volt teljesíthető, a többitől, az eredményes alperesi védekezés miatt állt el. Fellebbezésében kérte továbbá a felperes másodfokú perköltségben marasztalását is. [18] Állította, hogy az ítélet sérti a Kttv. 60. §
(2)bekezdés d) pontját, továbbá a 63. §
(2)bekezdés e) pontját, 66. §
(1)bekezdését és a 76. §
(2)bekezdését. Álláspontja szerint az elsőfokú eljárásban nem volt vitatott, hogy település 2 és település 3 polgármesterének megkerülésével, véleményük és minősítési javaslatuk, valamint beleegyezésük nélkül, a megállapodás
  1. pontjának megsértésével a felperes illetményét még próbaidő alatt megemelte a település 1i polgármester. [19] Érvelése szerint a település 1i polgármester és a felperes megegyeztek abban, hogy település 2 és település 3 megkerülésével egyoldalúan növelik meg a felperesmunkabérét. A felperestől ugyanakkor elvárható lett volna, hogy egyrészről a jogszabályoknak megfelelően járjon el az emelés tárgyában, másodsorban erről a másik kettő önkormányzatot is tájékoztassa és a megállapodást betartva közös ülésen történő döntést szerezzen be ezzel kapcsolatban. Ezért a felmentés indoka, – miszerint „a bér eltérítése és ezáltal a költségvetés egyoldalú módosítása alátámasztja azt a tényt, hogy a felperes feladatvégzése nem volt fegyelmezett és a vezetőkkel (település 2 és település 3 polgármestereivel) a kinevezése óta nem volt együttműködő” – valós, mivel az illetményének megemeléséről nem tájékoztatta őket. Mindez, álláspontja szerint tanú 1 polgármesternek az elsőfokú bíróság előtt a 103.K.700.917/2022/
  2. számú tárgyalási jegyzőkönyvben rögzített nyilatkozatából és a Békés Megyei Kormányhivatal
  3. február
  4. napján kelt szakmai segítségnyújtásából is következik. Hozzátette azt is, hogy a felperes kifejezetten csak a település 1i polgármesterrel működött együtt, aminek egyik oka az egyoldalú béremelés megvalósítása lehetett. A felperes fenti magatartásából következően együttműködése és lojalitása település 2 és település 3 felé nem valósult meg, pedig a vezetői külön felhívták a figyelmét, hogy mindhárom településért felelősséggel tartozik. település 2 és település 3 polgármesterei részéről a bizalomvesztés bekövetkezett azzal, hogy a felperes nem alakított ki olyan kapcsolatot és együttműködést, amely feladatköréből adódóan szükséges és elvárható lett volna, továbbá a megállapodás megsértésével a béremelés egyoldalúan valósult meg a település 1i polgármesterrel együttműködve, kihagyva belőle a másik két település polgármesterét. A bizalomvesztés ezen indokai a felmentésben részletesen rögzítésre kerültek, melyek valósak, világosak és okszerűek. Hivatkozott a Békés Megyei Kormányhivatal szakmai segítségnyújtásának
  5. pontjára, amely alapján a felperesnek kellett volna felhívnia a település 1i polgármester figyelmét, hogy minősítés hiányában
  6. márciustól nem lehet személyi illetménye, hiszen még a 60 nap sem telt el az alkalmazásának a kezdetétől. A másik két polgármester csak később szembesült ezzel, a tisztesség és jóhiszeműség elve nem érvényesült. Azt is vitatta, hogy a felperes pénzügyes hiányában a többletmunka ellátásáért kapott plusz pénzt, mert erre a feladatra megbízási szerződéssel külsős könyvelőt alkalmaztak. [20] Az átalánykártérítés mértékét illetően arra hivatkozott, hogy a vírushelyzet miatt 2020-ban a munkateher az átlagosnál kevesebb volt, a felperes jegyzői megbízása mindösszesen egy évet ölelt fel, amihez mérten a 8 hónap átalánykártérítést eltúlzottnak tartotta. Kifogásolta a felperes 3 kiskorú gyermekéről való gondoskodás és 13 évi közszolgálati jogviszony figyelembevételét, valamint sérelmezte, hogy a felperes nem indokolta a jogviszonya megszűnése utáni elhelyezkedése elmaradását. Hivatkozott még arra is, hogy a felperes nagy összegű szabadság megváltásban részesült; a közszolgálati jogviszonyának 13 éves időtartama pedig nem változtatja meg az átalánykártérítés jogi jellegét, és nem transzformálja át végkielégítéssé. Az átalánykártérítésre vonatkoztatható jogszabálysértést a fellebbezésében nem jelölt meg. Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.012/2023/6-ít. 7 [21] Harmadlagos fellebbezési kérelmét is jogszabálysértés megjelölése nélkül indokolta. [22] A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és az alperes perköltségben marasztalását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet jogszerű, megalapozott és a bírói gyakorlatnak megfelelő döntést tartalmaz. Sérelmezte, hogy a fellebbezés nem jelöli meg a hivatkozott jogszabálysértés(ek) mennyiben és milyen okból valósultak meg, illetve az(ok) a fellebbezésben előadott körülményekből miként következnek. Megismételte a kereseti állítását, miszerint a Kttv.
  7. §
(2)bekezdésében és a 76. §
(2)bekezdésében meghatározott feltételek esetében nem valósultak meg. Egyrészt cáfolta, hogy a település 1i polgármester perbeli nyilatkozatból a fellebbezésben állított tényekre lehetne következtetni, másrészt a megállapodás
  1. pontja kizárólag a jegyző kinevezéséhez, felmentéséhez és jutalmazásához kapcsolatos kérdésekben kívánja meg település 1, település 2 és település 3 településeinek polgármestereinek lakosságszám-arányos többségi döntését. [23] Arra is hivatkozott, hogy a felmentés a fenti tárgykörök egyikét sem érinti; az egyéb munkáltatói jogok az Mötv.
  2. §
(1)bekezdésének f) pontja alapján és a megállapodás szerint is a (gesztor) település polgármesterének a hatáskörébe tartozik, felmentése erre jogszerűen nem alapítható. Harmadrészt, amennyiben az illetmény megállapításával kapcsolatosan a tájékoztatási kötelezettség fenn is állt a másik két település polgármestere irányába, az semmilyen módon nem hozható összefüggésbe magatartásával, ugyanígy a személyi illetmény megállapítása szabályainak betartása sem. Végül hangsúlyozta, hogy a közölt felmentés a „jogszabálysértő béremelésre” vagy a személyi illetmény „jogszabálysértő” megállapítására utalást nem tartalmaz, így alperes erre a körülményre, különösen a másodfokú eljárásban jogszerűen már nem hivatkozhat. [24] Arra is kitért, hogy az összegszerűséggel, illetve az átalánykártérítés bírói mérlegelésével összefüggő jogszabálysértésre a fellebbezés egyáltalán nem hivatkozott, ezen kívül az elsőfokú bíróság által megállapított összeg mérséklését nem tartotta indokoltnak. Ugyanígy a pertárgyérték meghatározása, a pernyertesség-pervesztesség megállapítása és a perköltség viselése körében is a hatályos perrendi szabályoknak megfelelően járt el a törvényszék, ezért az alperesi érvelés álláspontja szerint e körben sem foghatott helyt. A másodfokú bíróság döntése és annak jogi indokai [25] A fellebbezés az alábbiak szerint nem alapos. [26] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 108. §
(1)bekezdésében foglaltak alapján, kizárólag a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között vizsgálta felül, az ügyet a fellebbezésben előterjesztett kérelem alapján tárgyaláson bírálta el. Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.012/2023/6-ít. 8 [27] Abszolút eljárási szabálysértés hiányában a fellebbezési eljárás kereteire nézve rögzítendő, hogy a Kp. 100. §
(1)bekezdésében foglalt együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis, ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. A tartalmi elemek hiánya vagy fogyatékossága esetén ugyanis a másodfokú bíróság nem kerül abba a helyzetbe, hogy egzakt módon megismerhesse azt az okot vagy okokat, amelyek miatt a fél a jogerős határozatot jogszabálysértőnek tartja. Emellett a fellebbezési kérelem e tartalmi elemei meghatározzák a fellebbezési eljárás tartalmi és perjogi kereteit is (Kúria Kfv.VII.37.422/2020/8., Kfv.VII.37.651/2020/6.). Az átalánykártérítés összegszerűségével összefüggő ítéleti megállapításokat és az elsőfokú bíróság perköltség megállapítási kötelezettsége alapjául szolgáló pervesztesség-pernyertesség arányának helyes meghatározását vitató fellebbezési érvelésében nem jelölte meg a megsértett eljárási és anyagi jogi jogszabályhelyet, ezért az elsőfokú ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla e körben nem vizsgálhatta. [28] Az elsőfokú bíróság a fellebbezés másodfokú bíróság által vizsgálható részében, a felmentés jogszerűsége tekintetében vitatott körben a bizonyítást a szükséges terjedelemben lefolytatta, hatályon kívül helyezést indokolttá tévő lényeges eljárási szabálysértést nem követett el, a rendelkezésre álló bizonyítékokat okszerűen mérlegelte, a megállapított tényállást, többek között a felperes illetménye emelése körében a másodfokú bíróság kiegészítette a rendelkezésre álló adatok alapján. A fellebbezés a tényállásban rögzített felmentési indokok közül kizárólag a felperes illetményemeléssel összefüggő indokát érintette. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság által ekörben levont jogi következtetésekkel egyetértett és a fellebbezés alapján az alábbiakat emeli ki. [29] Az alperes alaptalanul állította, hogy az elsőfokú peres eljárásban nem volt vitatott az, hogy a település 1i polgármester a megállapodás 10. pontjának megsértésével a felperes illetményét még próbaidő alatt megemelte. A felperes illetményének 2020. március 1-től 2020. december 31-ig megvalósuló eltérítésének ténye valóban nem volt vitatott, azonban a felperes már a 2021. július 23-i 103.K.700.675/2021/7. számú észrevételében is kétségbe vonta, hogy a település 1i polgármester jogszabálysértő módon járt volna el a többletdíjazásként elrendelt illetményemelés során. Az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy az Mötv. 67. §
(1)bekezdés
  1. f)pontja és 83. §
  2. c)pontja, továbbá a Kttv. 235. §
(1)bekezdése és a 254. §
(2)bekezdése egybevetése és helyes értelmezése alapján a polgármester, mint a munkáltatói jogok gyakorlója jogosult az illetmény megállapítására. A felperes fellebbezési ellenkérelmében pedig szintén helytállóan hivatkozott arra, hogy a megállapodás
  1. pontja kizárólag a jegyző kinevezéséhez, felmentéséhez és jutalmazásához kívánja meg település 1, település 2 és település 3 településeinek polgármestereinek lakosságszám-arányos többségi döntését. Az illetmény megállapításához, eltérítéshez, túlmunka elszámolásához ezért közös döntés nem volt szükséges, arról az egyéb munkáltatói jogkörben az Mötv.
  2. §
(1)bekezdésének f) pontja alapján is település 1, a (gesztor) település polgármestere dönthetett. Mindez a Békés Megyei Kormányhivatal BE/02/1224/
  1. ügyiratszámon kiadott „szakmai segítségnyújtás” okiratából is levezethető. Ezen túlmenően annak vizsgálata, hogy a béremelés során a munkáltató, jelen esetben a település 1i polgármester részéről a jogszabályi rendelkezések betartásával került-e sor az illetmény, minősítés nélküli
  2. március 1-jétől való eltérítésére, meghaladta a jelen per kereteit, ugyanis erre az alperes a kormányhivatal szakmai segítségnyújtása alapján, csupán a perben hivatkozott, az nem képezte a felmentés indokát. [30] Az alperes a felmentési okirat indoklásában az illetményemelés kapcsán nem azt sérelmezte, hogy arra a felperes minősítése és egyéb Kttv.-ben rögzített feltételek Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.012/2023/6-ít. 9 bekövetkezése nélkül nem kerülhetett volna sor, hanem azt, hogy az nem közös többségi döntés eredményeként született. Ezzel összefüggésben a másodfokú bíróság kiemeli, hogy az alperesi munkáltató a felmentést – főszabály szerint [Kttv.
  3. §
(3)bekezdés] – indokolni köteles. Az indokolásból a felmentés okának világosan ki kell tűnnie és a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a felmentés indoka valós és okszerű. Az anyagi jogi jogértelmezésre jelen jogvitában és perben is irányadó MK
  1. számú állásfoglalással kialakított ítélkezési gyakorlat szerint a világos indokolás követelményének megfelel az az indok, amely megjelöli azt a tényt, körülményt, amelyre a munkáltató az intézkedést alapította és abból – függetlenül attól, hogy azt összefoglalóan vagy részletezően határozta meg – megállapítható, hogy miért nincs szükség a továbbiakban a munkavállaló munkájára (BH2001.395., Mfv.I.10.287/2015.). A bizonyítás azonban nem lépheti túl a felmondás indoklásának kereteit (MDII.143.). A munkáltatói intézkedés világos indoklása követelményének megtartottságát nem általában, hanem a jognyilatkozat címzettje tudomása (tudattartama) oldaláról kell értékelni (BH2017.348.I.). Nem felel meg a világos indokolás követelményének az olyan intézkedés, amely nem tartalmazza azokat a tényeket és körülményeket, amelyekből kitűnik, hogy a munkavállaló munkájára miért nincs szükség, így az nem nyújt számára lehetőséget sem a felhozattak ellenőrzésére, sem a védekezésre. A felmentés indokolása a törvénynek akkor felel meg, ha az tartalmazza azokat a konkrét tényeket, illetve körülményeket, amelyekre a munkáltató a felmentést alapította. Nem szükséges az ok részletes leírása, elegendő lehet az ok összefoglaló megjelölése is. Nincs helye azonban új felmentési ok bizonyításának, mivel a felmentés alaki érvényességi kelléke az írásbeliség, így az eljárás során csak az vizsgálható, amit az írásba foglalt jognyilatkozat tartalmaz (Mfv.I.10.189/2015.). A perbeli esetben a felmentésbe foglalt indoklás nem tartalmazza a fellebbezésben hivatkozott azon indokot, hogy a település 1i polgármester és a felperes megegyeztek abban, hogy település 2 és település 3 megkerülésével egyoldalúan növelik meg a felperes munkabérét, a felperestől elvárható lett volna, hogy egyrészről a jogszabályoknak megfelelően járjon el az illetményemelés tárgyában, másodsorban arról a másik kettő önkormányzatot is tájékoztassa és a megállapodást betartva közös ülésen történő döntést szerezzen be ezzel kapcsolatban. Erre nézve tehát egyrészt az alperes jogsértő módon kívánta bővíteni a felmentés indokát, másrészt a korábban kifejtettek szerint a gesztor polgármesternek a másik két megállapodásban részes önkormányzat polgármesterének lakosságszám-arányos többségi egyetértése nélkül is joga volt a felperes illetménye felől dönteni. A fellebbezéssel érintett körben a felmentés a bizalomvesztésre okot adó magatartásként azt rögzítette, hogy a bér eltérítése és a költségvetés egyoldalú módosítása kimeríti azt a tényt, hogy a jegyző feladatvégzése nem fegyelmezett és nem lényeglátó, a vezetőkkel való együttműködése nem történik meg ezek szerint a kinevezése óta. A felmentés ezen indoka annak szövegkörnyezete alapján arra utalt, hogy a jegyző bére egyoldalúan, a település 2i polgármester megkérdezése nélkül, a megállapodás
  2. pontja megsértésével, azaz nem közös döntés eredményeként került emelésre, amely aránytalan terhet ró a kirendeltségekre és az elfogadott költségvetésre. A munkáltató intézkedésének alperes által kiemelt indokolásából tehát nem lehetett a felperes alperes által a fellebbezésben állított - jogsértő, és bizalomvesztést megalapozó magatartására következtetni, ilyen értelemben az nem tekinthető világos indoklásnak sem. A bizalomvesztésre alapított felmentés ezen indokának összefoglaló megjelölése nem azt tartalmazta, hogy a felperes a település 1i polgármesterrel megegyezett abban, hogy a másik két polgármester megkerülésével egyoldalúan növelik meg a felperes munkabérét, vagy a felperestől elvárható lett volna, hogy egyrészről a jogszabályoknak megfelelően járjon el az illetményemelés tárgyában, másodsorban arról a másik kettő önkormányzatot is tájékoztassa és a megállapodást betartva közös ülésen történő döntést szerezzen be ezzel kapcsolatban. Ennek hiányában az alperes a perben sem hivatkozhatott a felperesnek fent részletezett a Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.012/2023/6-ít. 10 másik két önkormányzatot megkerülő, jogsértőként állított, és feléjük elvárható magatartására. [31] A Kttv.
  3. §
(1)-
(2)bekezdése értelmében bizalomvesztésnek minősül, ha a kormánytisztviselő a 76. §
(2)bekezdésében meghatározott kötelezettségének nem tesz eleget. A bizalomvesztés indoka kizárólag a kormánytisztviselő magatartásában, illetve munkavégzésében megnyilvánuló és bizonyítható tény lehet. A Kttv. 76. §
(2)bekezdése szerint, ha a kormánytisztviselő vezetői iránti szakmai lojalitással köteles ellátni feladatait. Szakmai lojalitás alatt kell érteni különösen a vezető által meghatározott szakmai értékek iránti elkötelezettséget, a vezetőkkel és a munkatársakkal való együttműködést, a szakmai elhivatottsággal történő fegyelmezett és lényeglátó feladatvégzést. A Kúria már számos döntésében [BH2002.116., 3/
  1. KMK vélemény
  2. pont, BH2016.M.24., Mfv.II.10.286/2016/3., Mfv.II.10.179/2017/5., Kfv.IX.37.673/2019/5.] kifejtette, hogy a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a felmondás indoka valós és okszerű. A bizalomvesztés erkölcsi jellegű, a munkavégzésben megnyilvánuló bizalmi elvet juttattja kifejezésre, ami az érintettek közötti szubjektív érzésen túli körülmény, nem lehet személyes szimpátia vagy antipátia kérdése, így csak a munkavállaló magatartásában vagy munkájában megnyilvánuló és bizonyítható objektív tényeken alapulhat. [32] Az elsőfokú bíróság helytállóan rögzítette, hogy a felmentés jogellenesen kérte számon a személyi illetménye megállapítását és az ezzel kapcsolatos kommunikáció hiányát a felperesen, mivel az nem a felperes, hanem a munkáltatói jogkör gyakorlója hatáskörébe tartozik. A béremeléssel kapcsolatos vita nem róható a felperes terhére; az együttműködés körében felperes mulasztását az alperes nem bizonyította. [33] A kifejtettek alapján a fellebbezésben foglaltak a törvényszék által megállapított felmentés jogellenessége cáfolatára és megdöntésére alkalmatlannak bizonyultak, ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp.
  3. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [34] A felperes perköltsége megállapítását a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3.§
(2)bekezdés a) pontjára és
(5)bekezdésre utalással számított fel, amely alapján a másodfokú bíróság a felperes pernyertessége folytán az alperest kötelezte a Kp. 99. §
(3)bekezdés és 35. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 83. §
(1)bekezdésének megfelelően, a pertárgyérték alapulvételével annak megfizetésére. [35] Az alperes személyes illetékmentessége révén nem köteles a feljegyzett, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. §
(1)bekezdése szerinti illetékalap után annak 46. §
(1)bekezdése szerinti mértékkel számított 385.600 forint fellebbezési eljárási illetéket viselni, ezért a másodfokú bíróság a másodfokú eljárási illeték általi viseléséről a Kp. 99. §
(3)bekezdése és 35. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 102. §
(6)bekezdésére figyelemmel rendelkezett. [36] Az ítélet ellen fellebbezésnek a Kp. 99. §
(1)bekezdése szerint nincs helye. Záró rész Budapest,
  1. május
  2. dr. Robotka Imre s.k. dr. Stumpf-Rádai Ágota s.k. dr. Drávecz Margit Gyöngyvér s.k. Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.012/2023/6-ít. a tanács elnöke 11 előadó bíró bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.