Kf.700128/2026/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdése

1. a)és
2. b)pontjaiban meghatározott kötelezettség megszegésével megvalósított fegyelemsértés megalapozott gyanúja miatt fegyelmi eljárást rendelt el, amit a Ügyészség szolgálati feladat alóli kibúvás vétségében indult – 3.nyom.549/2020/22. számon folyó – büntetőeljárásban hozott jogerős döntése meghozataláig a Hszt. 198. §

(2)bekezdés c) pontja szerint felfüggesztett. [3] Az alperes vezetője a határozatszám2 számú határozatával 2020. október 12. napján a Hszt. 86. §

(2)bekezdés d) pontja és

(8)bekezdése, valamint 223. §

(1)bekezdése alapján méltatlansági eljárást kezdeményezett, amit a fenti számú büntetőeljárás jogerős befejezéséig szintén felfüggesztett. [4] Az alperes vezetője

1. január
2. napján hitelesített parancsában értesítette a felperest, hogy a hivatásos szolgálat elismerése céljából megállapított szolgálati juttatásról szóló 712/
3. (XII. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet)
4. § a) pontja szerint a
5. december 31-ei távolléti díj és 10% kiegészítő juttatás együttes összege hatszorosának megfelelő, azaz 3.520.242 forint összegű szolgálati juttatásra (ún. fegyverpénzre) jogosult, amelyet
6. február
7. napjáig kell kifizetni. A kifizetésre a Korm. rendelet
8. §

(1)bekezdés c) pontja és

(3)bekezdése szerint akkor kerülhet sor, ha a büntető/fegyelmi eljárás nem zárult a szolgálati viszony megszüntetéssel, továbbá a hivatásos állomány tagja nem áll fegyelmi büntetés vagy fenyítés hatálya alatt. A szolgálati juttatást a Korm. rendelet 6. §

(3)bekezdése értelmében a korlátozó ok megszűnését követő hónapra járó illetménnyel együtt kell kifizetni. [5] A Ügyészség a

1. szeptember
2. napján kelt 3.nyom.549/2020/
3. számú határozatával a büntetőeljárást – bűncselekmény hiányában – megszüntette. [6] A felek közötti jogviszony a Hszt.
4. §

(1)bekezdés b) pontja alapján – a felperes szám1 számú személyzeti megbeszélésről szóló feljegyzéshez kapcsolódó írásbeli nyilatkozatára is figyelemmel –

1. október
2. napján kormányzati szolgálati jogviszonnyá alakult át. [7] Az alperes a felperessel szemben elrendelt fegyelmi eljárást a
3. október
4. napján kelt határozatszám3 határozatával a Hszt.
5. §

(1)bekezdés e) pontja alapján megszüntette; ugyanezen a napon kelt határozatszám4 számú határozattal a Hszt. 223. §

(4)bekezdés d) pontja alapján a méltatlansági eljárás is megszüntetésre került. Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.128/2026/4 3 [8]

1. szeptember
2. napján a felperes szolgálati juttatás megfizetése iránti kérelemmel élt; az alperes a
3. október
4. napján kelt szám2 számú értesítésében arról tájékoztatta, hogy a szolgálati juttatásra nem vált jogosulttá. [9] A felperes szolgálati panaszát a Főigazgatóságának vezetője a
5. december
6. napján kelt határozatszám5 számú határozatával – a Hszt.
7. §

(1)bekezdés a) pontjára alapítottan – megalapozatlanságra hivatkozással elutasította. A kereset és a védirat [10] A felperes keresetében az alperest – késedelmi kamattal növelt – 3.520.242 forint szolgálati juttatás megfizetésére kérte kötelezni. Kérelmét a Hszt. 1. §

(1)bekezdés e) pontjára, 371. §

(3)és

(10)bekezdéseire, a Korm. rendelet 1. §

1. b)pontjára, 4. §
2. a)pontjára, 6. §

(1)bekezdés c) pontjára és

(3)bekezdésére alapította. Hivatkozása szerint a büntetőeljárás elhúzódása, az annak megszüntetéséről szóló értesítés elmaradása a terhére nem értékelhető; a jogviszonyának átalakulása a korábbi hivatásos szolgálati jogviszonyából eredő igények elévülését nem szakítja meg; a szolgálati juttatás kétségkívül megilleti. [11] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte. Kiemelte, hogy a felperes

1. október
2. napjától nem tartozott a Hszt. hatálya alá, ezért e törvény alapján a megkezdett fegyelmi és méltatlansági eljárás befejezésére a munkáltatónak nem volt lehetősége. A felperessel szemben a korlátozó ok nem szűnt meg, mivel a fegyelmi és méltatlansági eljárást elrendelték, azok a hivatásos szolgálati jogviszony megszűnéséig folyamatban voltak. A felfüggesztett fegyelmi eljárást a Korm. rendelet
3. §

(1)bekezdés c) pontja szerinti folyamatban lévő eljárásnak kell tekinteni. Irreleváns, hogy a felperes szolgálati jogviszonya mire tekintettel szűnt meg; a szolgálati juttatás kifizetésének teljesíthetőségéhez a Korm. rendelet 6. §

(3)bekezdése mindössze annyit követel meg, hogy a fegyelmi és méltatlansági eljárás ne a jogviszony megszűnésével fejeződjön be. Az elsőfokú bíróság ítélete [12] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Döntését a Korm. rendelet 1. § b) pontjára, 2. §-ára, 3. §

(1)bekezdésére,

1. § a) pontjára,
2. §

(1)bekezdés c) pontára és

(3)bekezdésére alapította, továbbá – felsőbírósági döntésekre hivatkozással – utalt a perbeli jogkérdésben kialakult egységes bírói gyakorlatra. Rögzítette, hogy a perben nem volt vitatott, hogy a felperes a szolgálati juttatásra a Korm. rendelet értelmében alapesetben jogosult lett volna, ugyanis

1. december
2. napján hivatásos szolgálati jogviszonyban állt. A felek a szolgálati juttatás összegét sem vitatták, mint ahogyan azt sem, hogy a büntető-, Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.128/2026/4 4 fegyelmi és méltatlansági eljárás nem a felperes jogviszonyának megszűnésével zárult le; a jogviszonyának átalakulására tekintettel fegyelmi és méltatlansági eljárás hatálya alatt nem állt. A jogvita tárgyát pusztán az képezte, hogy a Korm. rendelet
3. §

(3)bekezdésében foglaltakra tekintettel a juttatás kifizetésére sor kerülhet-e. Az Alkotmánybíróság 3431/

1. (X.21.) AB végzésének indokolására utalással kiemelte, hogy a jogalkotói szándék arra nem terjedt ki, hogy e juttatást – differenciálás nélkül – minden hivatásos szolgálatban álló személy számára biztosítsa; a 3073/
2. (III.21.) AB határozat pedig kimondta, hogy az Alaptörvényből az ilyen juttatásra, mint igényjogosultságra vonatkoztatható alkotmányos alanyi jog nem vezethető le. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság az alperes által hivatkozott Kfv.III.45.121/2023/
3. számú végzésében [Bírósági Határozatok Gyűjteménye (a továbbiakban: BHGY) K-KJ-2024-56] akként foglalt állást, hogy amennyiben az alperes a fegyelmi eljárást azért szüntette meg, mert a felperes szolgálati jogviszonya megszűnt, úgy kell tekinteni, hogy az ellene indult fegyelmi eljárás a jogviszonya megszűnésével zárult. A felhívott jogszabályok és az eseti döntések alapján a felperes az igényelt juttatásra nem jogosult. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [13] A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a keresetének helyt adó döntés meghozatalát kérte. Megsértett jogszabályhelyekként a Hszt.
4. §

(1)bekezdés e) pontját, 198. §

(2)bekezdés c) pontját, 371. §

(10)bekezdését, a Korm. rendelet 1. §

1. b)pontját, 4. §
2. a)pontját, 6. §

(1)bekezdés c) pontját,

(3)bekezdését, valamint az Alaptörvény

1. cikkét jelölte meg. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által rögzítettekkel ellentétben a tényállásból és a csatolt iratok tartalmából az is következhet, hogy a fegyelmi és méltatlansági eljárások folytatásának oka valójában a büntetőeljárás megszüntetése miatt szűnt meg; azok lefolytatása – e tényre figyelemmel – okafogyottá vált; megszüntetésük nem feltétlenül a szolgálati jogviszony megszűnésének következménye volt. A büntetőeljárás
2. szeptember
3. napján történő megszüntetése a korlátozó ok megszűnésének kérdését is felveti, ami miatt az alperes a szolgálati juttatás kifizetését visszatartotta. Erre tekintettel az is előfordulhat, hogy a fegyelmi eljárás megszüntetése adminisztratív késedelemmel történt meg; az eljárás folytatása már korábban okafogyottá vált. Az elsőfokú bíróság nem vizsgálta részletesen azt a kérdést, hogy a fegyelmi eljárás megszüntetésének mi volt a tényleges oka. Lényeges körülmény továbbá, hogy a büntetőeljárás megszüntetésére bűncselekmény hiányában került sor, amelyre tekintettel a fegyelmi és méltatlansági eljárások is jogellenes magatartás hiányának megállapításával zárultak volna. Utalt a szolgálati juttatással összefüggő célra, miszerint e juttatás a hosszabb ideje tartó szolgálat elismerésének kompenzálására szolgál; esetében e feltétel egyértelműen megállapítható. Hivatkozott a Hszt.
4. §

(2)bekezdés c) pontjában foglaltakra is, amellyel összefüggésben kiemelte, hogy a jogszabály az eljárások felfüggesztését nem a jogerős döntés, hanem a döntés meghozataláig teszi lehetővé; az eljárás folytatása és megszüntetése iránt az alperesnek nyomban intézkednie kellett volna. Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a büntetőeljárás elhúzódásának tényét és azt is, hogy a hatóság az eljárás megszüntetéséről az alperest nyomban nem tájékoztatta. Végezetül hivatkozott a Hszt. 371. §

(10)bekezdésében foglaltakra is, miszerint a jogviszony átalakulása a korábbi hivatásos szolgálati jogviszonyból eredő igények elévülését nem szakítja meg. Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.128/2026/4 5 [14] Az alperes az ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Hivatkozott arra, hogy a felperes fellebbezésében a megsértettnek vélt jogszabályhelyeket ugyan felsorolta, azonban egyértelműen nem jelölte meg, hogy azokat az elsőfokú bíróság milyen módon sértette meg; ennek hiányában az sem állapítható meg, hogy a fellebbezését mely eljárási vagy anyagi jogi jogszabálysértésekre alapítja. A felperes nem jelölt meg olyan közzétett kúriai határozatot sem, illetőleg annak részét, amelytől az elsőfokú ítélet jogkérdésben eltér. Hangsúlyozta, hogy a perbeli esetben a korlátozó ok nem szűnt meg, mivel a fegyelmi és méltatlansági eljárásokat a felperessel szemben elrendelték, és azok a hivatásos szolgálati jogviszonyának megszűnéséig folyamatban voltak. A felperes alaptalanul kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság az eljárások megszüntetésének tényleges okát, illetve a büntetőeljárás megszűnésének időpontját nem vizsgálta. Amennyiben egy cselekmény nem minősül bűncselekménynek, fegyelemsértés megvalósítására és a fegyelmi felelősség megállapítására még alkalmas lehet. A szolgálati juttatás célja csak akkor valósul meg, ha a felfüggesztés addig tart, amíg az előzetes kérdésben hozott döntés jogerőssé nem válik. Ahogyan a felperesnek, úgy a munkáltatónak sem róható fel, hogy a büntetőeljárás évekig elhúzódott. A Fővárosi Ítélőtábla döntése és annak jogi indokai [15] A felperes fellebbezése – az alábbiak szerint – nem alapos. [16] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 108. §

(1)bekezdése alapján a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta felül. A jogorvoslati eljárás szabta keretek között megállapította, hogy az elsőfokú bíróság döntését az irányadó és helyesen felhívott jogszabályi rendelkezésekre alapította, jogi indokolásában megjelenő okfejtése okszerű és megalapozott, a Kúria BHGY-ban is megjelent jogértelmezésével összhangban álló, amellyel a másodfokú bíróság is egyetértett. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel az alábbiakat emeli ki. [17] Az alperes érvelésével szemben a fellebbezés érdemi felülbírálatra alkalmasnak minősült, ugyanis a jogalkotó a Kp. 100. §

(2)bekezdése alapján a fellebbező félre azt a kötelezettséget rója, hogy a fellebbezést megalapozó jogszabálysértést, a jogszabályhely pontos megjelölésével, illetve azt a közzétett kúriai határozatot és annak azt a részét, amelytől az ítélet jogkérdésben eltér és a másodfokú bíróság döntésére vonatkozó határozott kérelmet előadja. A felperes e kötelezettségének eleget tett. [18] Az ítélőtábla elöljáróban rögzíti, hogy a

1. december
2. napján hatályba lépett Korm. rendelet új jogintézményként a hivatásos szolgálatot ellátó személyek részére Magyarország biztonsága érdekében végzett munkájuk elismeréseként egyszeri szolgálati juttatás kifizetését rendelte el. A szolgálati juttatás alapja – bizonyos kivételektől eltekintve – a hivatásos állományú részére megállapított illetményből számított távolléti díj összege, illetve a hivatásos szolgálati jogviszonyban álló vonatkozásában a távolléti díjnak, valamint – Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.128/2026/4 6 ha ilyen megállapítására sor került – a miniszter által rendeletben megállapított kiegészítő juttatásnak az együttes összege, amely a hivatásos szolgálatot ellátó személyt
3. december
4. napján megilleti. A szolgálati juttatás mértéke az alapját képező összeg hatszorosa. A Korm. rendelet címzettjei – a személyi hatályra vonatkozó
5. § alapján – a hivatásos szolgálatot ellátó személyek, valamint annak hatálya alá tartozó munkáltatók. A szolgálati juttatásra jogosultságról és annak összegéről a munkáltatói jogkört gyakorló intézkedést ad ki. [19] Az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan hivatkozott arra, hogy a Korm. rendelethez indokolás nem tartozik, azonban annak az egyik jogalkotói célja – a 3431/
6. (X. 21.) AB végzés indokolása [10] bekezdésében felidézett belügyminiszteri jogi-szakmai álláspontja (amicus curiae beadvány) szerint – az állománymegtartás, a rendvédelmi szervnél való további szolgálat ösztönzése volt. Eszerint a szabályozás egészéből egyértelműen kiolvasható az a rendeletalkotói szándék, hogy a szolgálati juttatásnak a hosszabb ideje történő szolgálatteljesítés elismerése mellett az állománymegtartás, a rendvédelmi szervnél való további szolgálat ösztönzése is célja. Emiatt a rendeletalkotó nem kívánta a szolgálati juttatást minden hivatásos szolgálatban álló személynek biztosítani. [20] Az ítélőtábla rámutat, hogy a hivatásos szolgálatot ellátó személyek foglalkoztatási jogviszonyára vonatkozó jogállási törvények és egyéb jogszabályok nem tartalmaznak a szolgálati juttatással kapcsolatos előírást, a juttatás biztosítása (és kifizetése) az Alaptörvény valamely rendelkezéséből nem következik, az a jogalkotó (rendeletalkotó) saját elhatározásán, az e tekintetben fennálló mérlegelési jogán alapul. Mint ahogyan arra az ítéletében a törvényszék maga is hivatkozott, a 3073/
7. (III. 4.) AB határozatban az Alkotmánybíróság megállapította a rendvédelmi szerv tagja egyszeri juttatásának ex gratia jellegét, amely alapján az Alaptörvényből nem vezethető le az ilyen egyszeri juttatásokra, mint igényjogosultságra vonatkoztatható alkotmányos alanyi jog. [21] A Korm. rendelet
8. § a) pontja akként rendelkezett, hogy a szolgálati juttatásra jogosult – az
9. § és a
10. § szerinti kivétellel – a
11. december
12. napján hivatásos szolgálatot ellátó személy, függetlenül attól, hogy a jogviszonya határozott vagy határozatlan időre áll fenn. Mivel felperes esetében
13. december
14. napján az
15. § taxatív felsorolásában szereplő, a szolgálati juttatásra kizáró feltételek nem álltak fenn és a
16. §-ban foglalt különös rendelkezések sem jöhettek szóba. Az elsőfokú bíróság helyesen indult ki abból, hogy a felek között abban a kérdésben nem volt vita, hogy a felperes a szolgálati juttatásra a Korm. rendelet értelmében alapesetben jogosult lett volna, miután
17. december
18. napján a hivatásos szolgálati viszonya még fennállt; ezáltal a szolgálati juttatás Korm. rendelet szerinti folyósíthatóságának kérdését okszerűen vizsgálta. E körben abban a jogértelmezési kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a már folyamatban lévő fegyelmi és méltatlansági eljárás időtartama alatt bekövetkezett jogviszonyváltás (hivatásos szolgálati jogviszony kormányzati szolgálati jogviszonnyá való átalakulása, lényegében a hivatásos jogviszony megszűnése) a Korm. rendelet
19. §

(3)bekezdésében foglalt folyósítást kizáró ok lehet-e, az értelmezhető-e oly módon, hogy a fegyelmi eljárás a hivatásos szolgálatot ellátó személy jogviszonyának megszűnésével zárult, tekintettel arra, hogy a hivatásos szolgálati jogviszony megszüntetése a törvény erejénél fogva (ex lege) a fegyelmi és méltatlansági eljárás megszüntetését is maga után vonta. Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.128/2026/4 7 [22] Az alaptörvény-konform értelmezés kereteit kijelölő Alaptörvény

1. cikke megköveteli, hogy a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét az Alaptörvénnyel összhangban értelmezzék. „A
2. cikk szerint a jogszabály Alaptörvénnyel összhangban történő értelmezése a bíró számára nemcsak jog, hanem kifejezett kötelesség: amennyiben a bíró a jogszabály szövegét az értelmezés segítségével az Alaptörvénnyel összhangban tudja alkalmazni, annyiban ennek megfelelően köteles eljárni.” {28/
3. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [29]}. [23] A Korm. rendelet
4. §

(1)bekezdés alapján az a hivatásos szolgálatot ellátó személy, akivel szemben 2021. december 31-jén büntetőeljárás, fegyelmi vagy méltatlansági eljárás van folyamatban, jogosult a szolgálati juttatásra, de részére a szolgálati juttatás kifizetésére csak az a)-d) pontokban foglalt korlátozó ok megszűnését követően – a

(2)-

(4)bekezdésben meghatározottak szerint – kerül sor. A 6. §

(3)bekezdése alapján az

(1)bekezdés

1. b)és
2. c)pontja esetén a szolgálati juttatást abban az esetben kell kifizetni, ha a büntetőeljárás, a fegyelmi eljárás vagy a méltatlansági eljárás nem a hivatásos szolgálatot ellátó személy jogviszonyának megszűnésével zárul, azzal, hogy a kifizetésre akkor kerülhet sor, ha a hivatásos szolgálatot ellátó személy nem áll fegyelmi büntetés vagy fenyítés hatálya alatt. [24] Az elsőfokú bíróság ítéletében megalapozottan hivatkozott a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság a Kfv.III.45.121/2023/7. számú végzésére (BHGY K-KJ-2024-56) amelyben hasonló jogértelmezési kérdésben a Korm. rendelet 6.§

(3)bekezdés első mondatát az Alaptörvény

1. cikke szerinti Alaptörvény-konform értelmezés igényével vizsgálta. A vizsgált ügyben a felperes szolgálati viszonya – a perbeli esettel egyezően –
2. december 31-én fennállt, erre tekintettel a Korm. rendelet
3. § a) pontja alapján a szolgálati juttatásra jogosulttá vált, mivel a Korm. rendelet
4. § és
5. § szerinti kivételek esetében nem álltak fenn. Ugyanakkor juttatás kifizetését korlátozó ok – a
6. december
7. napján folyamatban volt méltatlansági és fegyelmi eljárás – megléte miatt részére a szolgálati juttatás megfizetésére a Korm. rendelet
8. §

(3)bekezdésében meghatározottak szerint csak ezen eljárások megszűnését követően kerülhetett volna sor. Ez azt jelentette, hogy a szolgálati juttatást a felperes részére – mint ahogyan jelen ügyben is, – abban az esetben kellett volna megfizetni, ha a méltatlansági vagy a fegyelmi eljárás nem a jogviszonyának megszűnésével zárul, illetőleg a felperes fegyelmi büntetés vagy fenyítés hatálya alatt nem áll. A Kúria előtt folyó ügyben a szolgálati jogviszony megszüntetésére (a törvény erejénél fogva) a Hszt. 82.§

(1)bekezdés c) pontja és

(2)bekezdése alapján került sor; a fegyelmi és méltatlansági eljárást pedig a Hszt. 210. §

(1)bekezdés e pontjára, valamint a Hszt. 223.§

(4)bekezdés d) pontjára hivatkozással szüntették meg. A Kúria a Korm. rendelet 6. §

(3)bekezdés első mondatának értelmezését elvégezte, azaz állás fogalt abban a kérdésben, hogy miként kell értékelni, ha a méltatlansági és fegyelmi eljárás nem érdemi döntéssel zárul, azaz a hivatásos szolgálati jogviszony nem a méltatlansági, illetve fegyelmi eljárás eredményeképpen, hanem attól függetlenül szűnik meg; azt lehet-e akként értelmezni, hogy a szolgálati juttatás kifizetését korlátozó eljárások a jogviszony megszűnésével zárultak. A Kúria a fentiekkel összefüggésben arra mutatott rá, hogy a Hszt. IX. fejezetének 48. pontja sorolja fel a szolgálati viszony megszűnésének lehetséges módjait, amely a szolgálati viszony megszűnésének [Hszt. 80. §

(1)bekezdés a-g) pontjai] és megszüntetésének [Hszt. 80. §

(2)bekezdés a-i) pontjai] esetköreit egyaránt tartalmazza. Ha a szolgálati viszony a Hszt. 80. § Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.128/2026/4 8

(1)bekezdés c) pontja alapján – a törvény erejénél fogva – megszűnt, ennek következménye, hogy a Hszt. 223. §

(4)bekezdés d) pontja alapján, illetve a Hszt. 210. §

(1)bekezdés e) pontja alapján a méltatlansági és a fegyelmi eljárást is meg kellett szüntetni. A jogviszony megszűnése és az eljárások megszüntetése között szoros oksági kapcsolat van, így abból, hogy a megindult méltatlansági és fegyelmi eljárást azért szüntették meg, mert a szolgálati viszony a törvény erejénél fogva megszűnt, okszerűen levonható az a következtetés, hogy a megindult méltatlansági és fegyelmi eljárás a jogviszonya megszűnésével zárult. [25] Az elsőfokú bíróság helytállóan fejtette ki a Kúria döntésében foglaltakra tekintettel, hogy a Korm. rendelet 6. §

(3)bekezdését nem lehet másként értelmezni, minthogy abból, hogy a felperes ellen indult fegyelmi eljárást a fegyelmi jogkör gyakorlója azért szüntette meg, mert a hivatásos szolgálati jogviszonya időközben megszűnt, okszerűen vonható le az a következtetés, hogy az ellene indult fegyelmi eljárás a jogviszonya megszűnésével zárult. A szolgálati juttatás kifizetése szempontjából annak nincs jelentősége, hogy a hivatásos szolgálati jogviszony megszűnése nem a fegyelmi eljárás eredménye volt, mivel a Korm. rendelet 6. §

(3)bekezdése ilyen további előírást nem tartalmaz. A Korm. rendelet 6. §

(3)bekezdése értelmében tehát a kifizetést kizáró ok a jelen esetben is fennállt. [26] A másodfokú bíróság kiemeli, hogy a folyamatban levő fegyelmi eljárás fogalomértelmezését az eljárásjogi törvények nem adják meg, miként a felfüggesztett eljárás fogalmát sem rendezik, azonban a felfüggesztés jogintézményét tipikusan az eljárás elrendelése és befejezése között, a folyamatban levő eljárás szabályai között helyezik el. Ennek megfelelően a Hszt. XV. fejezetében szereplő „Fegyelmi felelősség” alcím alatt a 198. §

(1)és

(2)bekezdéseiben felsorolja a felfüggesztés kötelező, illetve mérlegeléstől függő eseteit. A felfüggesztés elrendelését nem lehet az elrendelt fegyelmi eljárás befejezéseként értékelni, ennek ellentmondanak ugyanis a Hszt. 195. §

(1)és

(2)bekezdése, amelyek a fegyelmi eljárás elrendelésének kötött szabályait rögzítik. A fegyelemi eljárás határozattal kerül elrendelésre, melynek meghatározott formai és tartalmi kellékei vannak, azt kézbesíteni szükséges, mindezen kötött folyamattal minősül a fegyelmi eljárás megindítottnak, annak határideje az elrendelésétől a befejezéséig tart. A fegyelmi eljárás megindítása és befejezése közé a Hszt. 198. §-ával elhelyezett fegyelmi eljárás felfüggesztése jogintézmény csupán a további eljárási cselekmények foganatosítására bír befolyással, azonban az eljárás fennálltát, hatályát nem érinti, azt nem szünteti meg. [27] A Hszt. 198. §

(3)bekezdése értelmében a felfüggesztés ideje nem számít be a fegyelmi eljárás lefolytatására nyitva álló időtartamba és az elévülési időbe sem, ezalatt nyugszik a fegyelmi eljárás, de nem szűnik meg. Nem illeszkedne a jogszabályalkotás gyakorlatába, ha a folyamatban levő eljárás egyes szakaszait – így a felfüggesztés esetét – a jogalkotó külön nevesítené, nyilvánvaló, hogy a jogalkotó a folyamatban levő eljárás valamennyi eljárásjogi variációját külön felsorolás nélkül a jogintézménybe beletartozónak tekinti. Az általános eljárásjogi dogmatika szerint az eljárás felfüggesztése az eljárás nyugvásának egyik formája, az eljárás folytatásának akadályát képezi. Az irányadó bírói gyakorlat szerint a kérelem érdemi elbírálásának ilyenkor eljárásjogi akadálya van, ez az akadály csak időleges, a felfüggesztésre okot adó körülmény megszűnése után lehetőség lesz az érdemi döntésre (Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.27.350/2009/3.). Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.128/2026/4 9 [28] A fegyelmi eljárás folyamatban lététől elkülönülő kérdés az, hogy a felfüggesztés ideje nem számít be a fegyelmi eljárás lefolytatására nyitva álló időtartamba és az elévülési időbe. A felfüggesztés csupán az elévülési idő nyugvását jelenti, azzal a fegyelmi eljárás még nem kerül befejezésre, ezért a Hszt. 198. §

(3)bekezdésének szabályozásából is arra a következtetésre lehet jutni, hogy a fegyelmi eljárás folyamatban levőnek tekintendő. A fegyverpénz kifizetésének lehetősége függ a fegyelmi eljárás mikénti befejezésétől, a hivatásos szolgálati jogviszony megszüntetése esetén egyáltalán nem kerülhet sor kifizetésre, egyéb esetben pedig csak a fegyelmi büntetés hatályának leteltét követően. [29] Minthogy a felek közötti jogviszony a Hszt. 371. §

(1)bekezdés b) pontja alapján – a felperes szám1 számú személyzeti megbeszélésről szóló feljegyzéshez kapcsolódó írásbeli nyilatkozatára is figyelemmel –

1. október
2. napjától kormányzati szolgálati jogviszonnyá alakult át; a felperes hivatásos szolgálati jogviszonya
3. szeptember
4. napján megszűnt, a felperes az általa igényt juttatásra nem vált jogosulttá. [30] A Hszt. fegyelmi eljárásokra vonatkozó szabályrendszere igazodik ahhoz, hogy az alapul szolgáló cselekmény büntetőeljárás tárgya is lehet, amelynek lefolytatása időben elhúzódhat, azonban e körülmény a juttatás kifizetésének akadályára kihatással nincsen. [31] A Fővárosi Ítélőtábla a fentiekben kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109.§

(1)bekezdése alkalmazásával helybenhagyta. [32] Az alperes a másodfokú eljárásban perköltséget megfelelően felszámította, ezért arról az ítélőtábla a Kp. 99. §

(3)bekezdés és 35. §

(1)bekezdés szerint alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló

1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
2. §

(1)-

(2),

(5)bekezdéseire és 82. §

(3)bekezdésére figyelemmel rendelkezett, és kötelezte a pervesztes felperest annak megfizetésére. [33] A felperes munkavállalói költségkedvezménye folytán a fellebbezési eljárási illetéket (281.619 forint) a Kp. 99. §

(3)bekezdés és 35. §

(1)bekezdés alapján alkalmazandó Pp. 95. §

(1)bekezdés c) pontjára és a Pp. 102. §

(6)bekezdésére figyelemmel az állam viseli. [34] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp. 99.§

(1)bekezdése zárja ki. Záró rész Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.128/2026/4 10 Budapest,

1. május
2. dr. Kecskés Zsófia s.k. a tanács elnöke dr. Kincsesné dr. Szalai Kornélia s.k. előadó bíró dr. Farkas Ervin s.k. bíró