Bf.74/2026/8 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(8)bekezdés I. fordulata szerinti testi sértés bűntettében. Ezért – mint többszörös visszaesőt – 5 év fegyház fokozatú szabadságvesztésre és mellékbüntetésül 5 év közügyektől eltiltásra ítélte, azzal, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről, valamint kötelezte a vádlottat 363.353 forint bűnügyi költség megfizetésére. [2] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen – a kihirdetést követően nyomban – vádlott és védője jelentettek be fellebbezést elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért. Az ügyész az ítéletet tudomásul vette. [3] A vádlott védője a Büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 584. §

(6)bekezdése ellenére fellebbezését írásban nem indokolta. Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.74/2026/8/IV 2 [4] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.487/2025/

1. számú észrevételében kifejtett álláspontja szerint a bejelentett védelmi perorvoslatok nem alaposak. A törvényszék az eljárást a perjogi rendelkezések megtartásával folytatta le és széleskörű bizonyítási eljárást követően, a bizonyítékokat egyenként és összességében is okszerűen mérlegelve állapította meg tényállását, amelyből helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére. Emellett indokolási kötelezettségét is teljesítette, mindössze a vádlott előéleti adatait szükséges pontosítani az iratok alapján. E pontosításokat követően az ítélet mindenben megalapozott és felülbírálatra alkalmas, a tényállás a másodfokú eljárásban is irányadó. A bűncselekmény jogi minősítése törvényes, ahogy a vádlottal szemben kiszabott büntetés neme és mértéke is, e körben csupán a súlyosító körülmények egészítendők ki a büntetőeljárás hatálya alatti elkövetéssel, illetve a vádlott provokatív magatartásával. Tekintettel arra, hogy az elsődleges védelmi fellebbezés a bíróság mérlegelési tevékenységét támadja, a büntetés enyhítésére pedig indok nem mutatkozik és a járulékos kérdésekben hozott rendelkezések is törvényesek, indítványozta, hogy az előéleti adatok pontosítását követően az ítélőtábla a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján a törvényszék ítéletét tanácsülésen hagyja helyben. [5] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének felülbírálatát a Be. 598. §

(2)bekezdés első fordulata alapján tanácsülésen végezte el, tekintettel arra, hogy nyilvános ülés vagy tárgyalás kitűzését senki nem indítványozta, tárgyalás szükségessége pedig nem merült fel [Be. 598. §

(2)és

(5)bekezdés]. [6] A védelmi fellebbezések nem alaposak az alábbiak szerint. [7] Az ítélőtábla az előterjesztett fellebbezés okára és irányára tekintettel, a Be. 590. §

(1)és

(2)bekezdései alapján az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt teljeskörűen bírálta felül. Teljes revízió keretében vizsgálta az ítélet megalapozottságát, a bűnösség megállapítását, a bűncselekmény minősítését, a büntetés kiszabását, intézkedés alkalmazását, az indokolás helyességét és az eljárási szabályok megtartását, emellett hivatalból döntött a Be. 590. §

(7)bekezdésének előírása alapján az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekről. [8] A felülbírálat során mindenekelőtt megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárást alapvetően a perrendi szabályok megtartásával folytatta le, nem vétett sem abszolút [Be. 608. §

(1)bekezdés a)-h) pont], sem olyan relatív perjogi hibát [Be. 609. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a)-d) pont], amely az eljárás törvényességét befolyásolva az érdemi felülbírálatot kizárta volna, és az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását eredményezte volna. Pervezetése során azonban a törvényszék relatív eljárási hibát vétett azzal, hogy a

1. április
2. napján megtartott tárgyaláson (
3. jegyzőkönyv 7-
4. oldalig) tanú3 tanút - azon nyilatkozata ellenére, hogy az elkövetés idején élettársi kapcsolatban élt a vádlottal, kihallgatása idején azonban már nem - arról tájékoztatta, hogy a vallomástételt hozzátartozói viszonya alapján nem tagadhatja meg. Bár ezt követően a tanú úgy nyilatkozott, hogy nem elfogult, tud elfogulatlan vallomást tenni, a bíróság megállapította, hogy a Be.
5. §

(1)bekezdése,

1. §-a,
2. §

(1)bekezdése, 173. §

(1)bekezdése és 174. §

(1)bekezdése értelmében nincs akadálya kihallgatásának. A Be. 169. § Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.74/2026/8/IV 3

(2)bekezdése szerint azonban a tanú vallomástételének akadályát figyelembe kell venni akkor is, ha az a bűncselekmény elkövetésekor, illetve akkor is, ha a kihallgatásakor áll fenn. A hozzátartozó fogalmát a Btk.

1. §
2. pontja tartalmazza, amely szerint hozzátartozó többek között - az élettárs is. A hozzátartozói viszonyt tehát, mint tanúzási akadályt akkor is figyelembe kell venni, ha az a bűncselekmény elkövetése után létesült és a kihallgatáskor fennáll, de akkor is, ha a bűncselekmény elkövetésekor állt fenn, ám a kihallgatás idejére már megszűnt. [9] Mindezek okán tanú3 tanú bíróságon tett vallomása - figyelemmel arra is, hogy a nyomozás során ugyanezen mentességi okra hivatkozva a vallomástételt megtagadta bizonyítási eszközként nem volt figyelembe vehető, így azt az ítélőtábla a bizonyítékok köréből kirekesztette [Be.
3. §

(1)bekezdés], egyben mellőzte az elsőfokú ítélet indokolásából a [20] bekezdést. Mivel mindez a tisztességes eljárás sérelmével nem járt, a vádlott védelemhez való jogát nem sértette, nem volt kihatással sem a bűnösség megállapítására, sem a büntetés kiszabására, a másodfokú felülbírálatnak ezen szabálysértés nem képezte akadályát. [10] Ezt követően az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozottságát vizsgálta a Be. 592. §

(1)és

(2)bekezdései alapján. [11] Megállapította, hogy a törvényszék széleskörű bizonyítási eljárást folytatott le, ügyfelderítési kötelezettségének maradéktalanul eleget tett, az ügy helyes eldöntése szempontjából valamennyi lényeges személyi és tárgyi bizonyítékot megvizsgált, azokat a logika törvényei és az észszerű gondolkodás szabályai szerint értékelte, bizonyítékértékelő tevékenységéről ítéletének [9]-[26] bekezdéseiben számot adott. Foglalkozott a vádlott nyomozás során tett vallomásaival, miszerint első gyanúsítotti kihallgatása során a cselekményre egyáltalán nem emlékezett, több, mint három hónappal későbbi kihallgatásán azonban már részletesen beszámolt a történtekről. Ennek lényege szerint a sértett már vérző sérülésekkel jelent meg a dohányboltnál és egy késsel rájuk támadt, ezért lökött rajta egyet és felszólította, hogy hagyja abba, ekkor a kést a sértett zsebre tette és leült, a dohánybolt alkalmazottja pedig értesítette a mentőket. Az elsőfokú bíróság elmulasztotta azonban a vádlott bírósági szakban tett vallomásának ismertetését. A tárgyaláson ugyanis a vádlott vallomását megváltoztatta és bár továbbra sem ismerte el bűnösségét, azt vallotta, hogy a sértett egy vízaknába esett bele, így szerezte a sérüléseit, illetve további körülményként előadta, hogy a helyszínre érkező tanú2 rendőr utasítására hagyta el a helyszínt, pedig ő segíteni szeretett volna. Ezt követően vallomást már nem tett, kérdésekre nem válaszolt, mindössze észrevételeket tett. Az elsőfokú bíróság a vádlotton kívül a tárgyaláson kihallgatott valamennyi helyszínen járt rendőr-tanút - tanú2t, tanú4t és tanú1et -, akik a vádlott valamennyi érdemi állítását egyhangúan cáfolták, emlékeztek a vádlott aznap - korábban, más helyszínen - foganatosított igazoltatására és a dohánybolt biztonsági kamerája által rögzített feltételeken őt egyértelműen felismerték, határozottan állították, hogy a sértettnél ruházatának átkutatásakor kést nem találtak, a vádlott az előállításakor kifejezetten agresszíven viselkedett és cáfolták azt is, hogy a helyszínről ők küldték volna el. A tanúk tehát egyértelműen a különleges bánásmódot igénylő sértett1 sértett vallomását támasztották alá, ahogyan az általa elszenvedett sérülések tekintetében nyilatkozó igazságügyi orvosszakértő, valamint a felsorolni elmulasztott okirati bizonyítékok tartalma is a sértett állítását igazolták, így a Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.74/2026/8/IV 4 nyomozás elrendeléséről szóló feljegyzés, feljelentés, elsődleges intézkedésről és kamerafelvételről készült feljegyzés, a sértett orvosi dokumentumai a településnévi Szociális Otthon megkeresésére adott válasza. Nem tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a tényállást a vádlott tagadó vallomásával szemben az egyirányba mutató személyi és tárgyi bizonyítékok alapján, mérlegeléssel állapította meg. [12] Az elsőfokú bíróság bizonyítékértékelő tevékenysége mindenben megfelelt a formál logika törvényszerűségeinek, mely mérlegelő folyamat eredményeként a tényállást valósághűen állapította meg, az ítélőtábla megalapozatlansági okot nem talált, a törvényszék a fenti kisebb kiegészítéssel - indokolási kötelezettségét is teljesítette. Mindezek okán az elsődleges védelmi fellebbezés nem vezetett eredményre. [13] Az ítélet teljes vagy részbeni megalapozatlanságát eredményező ok hiányában a másodfokú bíróság a határozatát – a tényálláshoz kötöttség elvéből adódóan – az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja. Ennek jogszabályi alapja a Be. 167. §

(3)-

(4)bekezdése, amely szerint a bizonyítékoknak nincs törvényben előre meghatározott bizonyító erejük. A bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékeli, a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapítja meg. Ezáltal biztosított a bizonyítékok hitelt érdemlőségének meggyőződés szerinti szabad értékelése és védett a mikénti mérlegelése, ami a bizonyíték bizonyító ereje felülmérlegelésének főszabály szerinti tilalmát, a közvetlen bizonyítékvizsgálat, bizonyítékkal szembesülés tiszteletben tartását jelenti (Kúria Bhar.III.1201/2018/10.). [14] Az ítélőtábla vizsgálta a vádlott személyi körülményeire vonatkozóan megállapított tényeket és előéleti adatokat [Be. 561. §

(3)bekezdés

1. a)és
2. b)pont] is, amelyek azonban - a tényálláshoz kötöttség elvét nem sértve - az iratok alapján, az alábbi kiegészítésre és helyesbítésre szorultak (elsőfokú ítélet [2] bekezdés): a vádlott egyedülálló, élettársi kapcsolata időközben megszűnt (13. jegyzőkönyv 9. oldal), az Egri Járásbíróság 12.B.615/2012/32. számú ítéletében a vádlottat társtettesként elkövetett garázdaság vétsége miatt ítélte el, a bűncselekmény elkövetési ideje: 2012. július 31., az Ózdi Járásbíróság 3.Bk.293/2013/2. számú ítéletében elbírált cselekmény elkövetési ideje 2013. szeptember 15., az Ózdi Járásbíróság 6.B.502/2014/8. számú, illetve a Miskolci Törvényszék 1.Bf.737/2015/5. számú határozataival 2 rendbeli lopás vétsége miatt ítélte el a vádlottat, a bűncselekmények elkövetési ideje: 2014. március 22. - május 26., az Ózdi Járásbíróság 6.B.458/2015/3. számú ítéletét a Miskolci Törvényszék 7.Bf.391/2015/3. számú határozatával bírálta felül, a vádlott bűnösségét társtettesként elkövetett lopás vétsége, társtettesként elkövetett garázdaság vétsége és társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntette miatt mondta ki, a bűncselekmények elkövetési ideje: 2014. május 29.- május 31., az Ózdi Járásbíróság 6.Beü.86/2016/2. számú összbüntetési ítéletéből a vádlott feltételes kedvezménnyel 2017. január 16. napján szabadult, feltételes szabadsága 2017. április 26. napján járt le, Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.74/2026/8/IV 5 az Ózdi Járásbíróság 11.B.165/2016/54. számú ítéletével a vádlottat 6 rendbeli társtettesként elkövetett lopás bűntettének kísérlete miatt ítélte el, a bűncselekmények elkövetési ideje: 2015. december 4., a vádlottat időközben: az Ózdi Járásbíróság 11.B.185/2022/14. számú ítéletével, amely a Miskolci Törvényszék 7.Bf.68/2023/8. számú határozatával 2023. június 26. napján emelkedett jogerőre, 2 rendbeli jármű önkényes elvételének bűntette és lopás bűntette miatt, halmazati büntetésül 2 év fegyházbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Elkövetési idő: 2022. június 22., szabadságvesztés kezdő napja: 2023. november 2., utolsó napja: 2025. május 17., továbbá: az Ózdi Járásbíróság 11.B.131/2023/54. számú ítéletével, amely a Miskolci Törvényszék 7.Bf.375/2025/8. számú határozatával 2025. november 24. napján emelkedett jogerőre, ittas állapotban elkövetett járművezetés vétsége miatt, mint többszörös visszaesőt, 10 hónap börtönbüntetésre 4 év közúti járművezetéstől eltiltás büntetésre, valamint 2 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. Elkövetési idő: 2022. június 22. (erkölcsi bizonyítvány). [15] Büntethetőségi akadály hiányában a törvényszék törvényesen vont következtetést a vádlott bűnösségére és a bűncselekmény jogi minősítése is helyes volt, ahogy a Kúria 3/2013. Büntető Jogegységi Határozatára történt hivatkozások is, az eljárás adatai alapján csupán testi sérülés okozására irányuló szándék volt igazolható, a ténylegesen bekövetkezett eredményre tekintettel a vádlott cselekménye eshetőleges szándékkal elkövetett (Btk. 7. § második fordulat). [16] Az elsőfokú bíróság a Kúriának a büntetés kiszabása során értékelhető tényezőkről szóló 56/2007. Büntető Kollégiumi véleménye figyelembevételével csaknem teljeskörűen feltárta a vádlott javára és terhére értékelhető alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket, mindössze a súlyosító körülmények voltak kiegészítendők azzal, hogy a vádlott büntetőeljárás hatálya alatt követte el cselekményét. [17] A törvényszék a büntetési célok szem előtt tartásával, a büntetéskiszabás elveire figyelemmel, valamennyi szempontot gondosan mérlegelve, helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a vádlottal, mint többszörös visszaesővel szemben - különösen a bűncselekmény kiemelkedő tárgyi súlyára és a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességére tekintettel - kizárólag végrehajtandó szabadságvesztés büntetés kiszabása szolgálja megfelelően a büntetési célok érvényre juttatását. Helyesen rögzítette az elsőfokú bíróság ítéletének [39] bekezdésében a középmértékre vonatkozó Btk. 80. §

(2)bekezdésében írt szabályokat is, azonban a középmértéket helytelenül 5 évben határozta meg, tekintettel arra, hogy figyelmen kívül hagyta a többszörös visszaesőkre vonatkozó külön rendelkezéseket. A Btk. 89. §

(1)bekezdése szerint ugyanis a különös és a többszörös visszaesővel szemben az újabb bűncselekmény büntetési tételének felső határa szabadságvesztés esetén a felével emelkedik, de nem haladhatja meg a 25 évet. A vádlott kétségkívül a Btk. 459. §

(1)bekezdés 31/b. pontja szerint többszörös visszaesőnek minősülő bűnismétlő, esetében a büntetési tétel 2-8 évig terjedő szabadságvesztésről 2-12 évig terjedő szabadságvesztésre emelkedik, így a középmérték 7 év, a bíróságnak ebből kellett kiindulnia. Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.74/2026/8/IV 6 [18] Valamennyi szempontot egybevetve, a magasabb középmértékre és a súlyosító körülmények fenti korrekciójára is tekintettel, a védelmi másodlagos, a büntetés enyhítésére irányuló fellebbezés nem foghatott helyt, a büntetés súlyosítására pedig - a beállt súlyosítási tilalom miatt – nem volt lehetősége az ítélőtáblának, a szabadságvesztés tartama ugyanis, figyelemmel a bírói gyakorlatra is méltányosnak, mintsem súlyosnak volt tekinthető. Törvényes és arányos volt a végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt vádlottal szemben közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazása, és megfeleltek a jogszabályi rendelkezéseknek a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, a feltételes szabadságra bocsátás kizártságára, továbbá a bűnjelekre és a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezések is, amelyek pontosítást nem igényeltek. [19] Fentiek alapján az ítélőtábla a törvényszék ítéletét - tanácsülésen eljárva - a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta, mindössze a vádlott pontosított lakcímét, bejelentett kézbesítési címét és telefonos elérhetőségét tüntette fel a Be. 184. §

(2)bekezdés

1. f)és
2. g)pontjaira figyelemmel, a Be. 561. §

(2)bekezdés b) pontja alapján, valamint mellőzte a tárgyalás folytatólagosságára történő utalást a Be. 451. §

(2)bekezdés c) pontja és 561. §

(1)bekezdése alapján, tekintve, hogy nyilvános tárgyalás esetén a folytatólagosságra utalás feltüntetése a törvény szövegéből nem vezethető le, a tárgyalás egységes egésznek tekintendő megnyitása és berekesztése között. [20] A másodfokú bíróság határozatával szemben a további fellebbezés lehetősége a Be. 615. §

(1)-

(2)bekezdéseiben foglalt feltételek hiányában kizárt. Debrecen,

1. június
2. Dr. Gömöri Olivér s.k. a tanács elnöke, Dr. Mocsáry Eszter s.k. előadó bíró, Dr. Deák Judit s.k. bíró Záradék: Az Egri Törvényszék 6.B.5/2025/
3. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla jelen végzésével a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
4. június
5. Dr. Gömöri Olivér s.k. a tanács elnöke Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.74/2026/8/IV 7