← Magyarország

Gf.20118/2025/6 – Győri Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A GetVhr. 75. §

(6)bekezdésében írt „belépés” nem egy kötelmi jogi fogalom, az sem generális, sem szinguláris jogutódlást nem jelent. A jogszabály szövegéből fakadóan a felhasználási hely tulajdonosának választási lehetősége van, hogy a rendszerhasználati, vagy a földgázkereskedelmi szerződésbe lép-e be a korábbi jogosult helyébe. . Győri Ítélőtábla Az ügy száma: Gf.II.20.118/2025/6/I. A felperes: Felperes1 (cím1) A felperes képviselője: Strausz Ügyvédi Iroda (Cím18/6.; ügyintéző: dr. Strausz Éva ügyvéd) Az alperes: Alperes1 (Cím2) Az alperes képviselője: Borsfai Ügyvédi Iroda (cím16, ügyintéző: dr. Borsfai Balázs ügyvéd) A per tárgya: kötbér megfizetése Az elsőfokú bíróság neve és fellebbezéssel támadott határozatának száma: Tatabányai Törvényszék 20.G.40.073/2023/
  1. számú végzéssel kijavított
  2. sz ítélet A fellebbezést előterjesztő fél és a fellebbezés sorszáma: felperes
  3. szám Győri Ítélőtábla II/SZ.Gf.20.118/2025/6/I 2 ítélet Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi a felperest, 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 14.992.674,(tizennégymillió-kilencszázkilencvenkettőezer-hatszázhetvennégy) Ft másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az
  4. július
  5. napjától 35 évre kötött koncessziós szerződés alapján az felperesi jogelőd (a továbbiakban: felperes jogelődje), mint távhőszolgáltató és távhőtermelő látta el Helység1 városát távhővel. Ehhez Helység1on négy felhasználási helyen (felhasználóihely1 felhasználóihely2 felhasználóihely3 felhasználóihely4) használt fel földgázt, aminek beszerzésére minden évben - a gázévhez igazodva – földgázkereskedelmi szerződést kötött. A felperesi jogelőd és a cégcsoporthoz tartozó többi cég
  6. óta állt kapcsolatban az Gmbh1val (a továbbiakban: földgázkereskedő), a földgázt minden évben tőle vásárolták, a szerződéses konstrukció soha nem változott. [2] A felperes jogelődje hőtermelés és elektromos energia termelése érdekében Helység1on 3 telephelyen gázmotorokat is működtetett, eleinte azok tulajdonosaként, majd 2020-tól a gázmotorokat egy másik jogi személybe apportálta, és azokat üzemeltetési szerződés keretében működtette. [3] A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) a
  7. tavaszán közzétett hirdetményében tájékoztatta az iparági szereplőket, hogy a
  8. október
  9. napján kezdődő gázévben az ártámogatás meghatározása során egy fix árat fog figyelembe venni. A felperes jogelődje a tájékoztatást ismeretében is kedvezőbbnek vélte, ha az egész gázévre nem a tájékoztatóban megjelölt fix ár figyelembevételével köt szerződést, hanem a korábbi partnerével, a korábbi konstrukciónak megfelelően, az aktuális piaci árakra szerződik. [4] Ilyen előzmények után a felperes jogelődje mint fogyasztó/vevő és az Gmbh1, mint fölgázkereskedő/eladó (a továbbiakban: földgázkereskedő)
  10. június
  11. napján fölgázértékesítési szerződést (a továbbiakban: földgázértékesítési szerződés) kötöttek. Eszerint a szerződéssel érintett időszak:
  12. október
  13. 6:00 –
  14. október
  15. 6:00, a szerződött mennyiség 95866 kWh azzal, hogy annak havi bontását és a szerződött teljesítmény értékeket az
  16. sz. melléklet tartalmazza. A vevőt kötbérfizetési kötelezettség terhelte arra az esetre, ha a fogyasztása nem éri el a negyedéves időszakra szerződött mennyiségek összegének 85 %-át, vagy meghaladja a szerződött mennyiség 120 %-át. Alulvételezés esetén a fizetendő kötbér a tényleges összeadott gázfogyasztások és a szerződések szerinti szerződött gázmennyiségek összegének 85 %-a közötti különbözet Győri Ítélőtábla II/SZ.Gf.20.118/2025/6/I 3 alapján kerül meghatározásra, annak összege az előzőek szerint számított mennyiségi különbözet szerződéses ellenértékének 85%-a. [5] A földgázértékesítési szerződés
  17. pontja szerint a földgáz átadás-átvétele a Magyarország államhatárán levő belépési pontok egyikén történik, az átvett földgáz tulajdonjoga a teljesítés helyén száll át felperes jogelődére. A felperes jogelődje a leszállítandó földgáz értékének 5 %-kal növelt értékének megfelelő pénzügyi biztosítékot vállalt nyújtani az eladó bankja felé, a gázhónap első napját megelőző 2 munkanappal. Megfelelő pénzügyi biztosíték hiányában az eladó a gázszállítási kötelezettség alól mentesült, míg a vevőt továbbra is terhelte az átvételi kötelezettség. A fizetendő gázdíjat a szállítási hónapot megelőző hónap utolsó munkanapján érvényes aktuális gázpiaci ár (Argus European Natural Gas – Daily Natural Gas Market Prices) alapján határozták meg. [6] A felperes jogelődje, mint rendszerhasználó és az Zrt1, mint elosztói engedélyes (a továbbiakban: elosztói engedélyes)
  18. augusztus
  19. napján rendszerhasználati szerződést kötöttek. [7] A felperes jogelődje mint fogyasztó és a Kft1 mint teljesítési segéd (a továbbiakban: közreműködő) között
  20. szeptember
  21. napján közreműködői szolgáltatási szerződés (a továbbiakban: közreműködői szerződés) jött létre, melyben a közreműködő vállalta, hogy a fölgázértékesítési szerződéssel megvásárolt földgázt a Magyarország államhatárán levő belépési pontok egyikén átveszi és a Helység1on található felhasználási helyekre leszállítja. A közreműködői szerződés
  22. pontja rögzítette, hogy a közreműködői szerződés csak akkor lép hatályba, ha a kapacitásdíjak fedezeteként közokirati formában ingatlan jelzálogjog kerül alapításra. [8] A jelzálogjog alapítására közokirati formában nem került sor. [9] Az éves ártámogatási rendelet megjelenésekor az alperes (helyesen: a felperes) jogelődje felismerte, hogy képtelen lesz Helység1on a távhőszolgáltatást biztosítani, mert a részére megállapított ártámogatás a működési költség hiányát 2,5-2,6 milliárd Ft-tal alulmúlta, amit elsősorban az általa választott szerződéses konstrukció okozott, mivel a világpiaci árak és az ártámogatás során figyelembe vett „fix” ár közötti különbség jelentős mértékűre duzzadt. [10] A felperes jogelődje
  23. október
  24. napján Helység1 Város polgármesterének írt levélben kérte az ellátásért felelős önkormányzatot a tevékenységét biztosító finanszírozásra, illetve kormányzati intervenció, segítség kérésére, mert ennek hiányában a távhőtermelői és távhőszolgálttói tevékenységet kénytelen lesz befejezni. [11] A felperes jogelődje
  25. október
  26. napján a MEKH-től kérte, hogy
  27. október
  28. napi időponttal a Helység1 városi távhőszolgáltatás üzemeltetésére új távhőszolgálati engedélyest, valamint az üzemeltetett távhőtermelő berendezések üzemeltetésére új távhőtermelői engedélyest jelöljön ki. Győri Ítélőtábla II/SZ.Gf.20.118/2025/6/I 4 [12] A
  29. október
  30. napján a MEKH-nél tartott, a felperes jogelődje, az alperes és Helység1 Megyei Jogú Város Jegyzője közötti egyeztetésen a felperes jogelődje közölte, hogy
  31. október
  32. napjával Helység1 város távhőszolgáltatását át kívánja adni, a közte és a város között 1996-ban kötött koncessziós szerződés teljesítése ellehetetlenült, mert a hatályos ártámogatással kiegészült árbevétel a szolgáltatás költségeinek finanszírozásához nem elégséges. Az alperes eredménytelenül kért kisebb haladékot az átadás-átvételre, a határidő megváltoztatására nem volt lehetőség. Az egyeztetésről készült emlékeztetőben – már megkötött földgáz értékesítési szerződés említése nélkül - külön rögzítették, hogy az alperesnek az átvétel időpontjától kell biztosítania a szolgáltatás nyújtásához szükséges földgáz mennyiségét. [13]
  33. október
  34. napján a felperes jogelődje és az alperes képviselői helyszíni bejárást tartottak. [14] A MEKH a
  35. október
  36. napján meghozott H 2592/
  37. számú határozatával a felperes jogelődje részére kiadott távhőtermelői működési engedélyt
  38. október
  39. reggel 6 óra 00 perctől visszavonta. Kötelezte a felperes jogelődjét az alperessel való teljeskörű és jóhiszemű együttműködésre, annak érdekében, hogy a távhőtermelési tevékenység átadásának folyamata a lehető leggyorsabban és zökkenőmentesen megvalósuljon. [15] A MEKH a
  40. október
  41. napján meghozott H 2593/
  42. számú határozatával az alperest mint kijelölt engedélyest a négy Helység1i felhasználási helyen a távhőtermelési tevékenység folytatására kijelölte. [16] Az alperes és az Zrt
  43. között a 2021/
  44. gázévre földgázértékesítési szerződés állt fent, amelynek alapján az alperes a megvásárolt földgáz segítségével biztosította Helység2 város távhőellátását. A Helység1ra való engedélyeskénti kijelölése miatt az alperes az Zrt3-vel tárgyalni kezdett Helység1 ellátásához földgáz biztosításáról, ennek eredményeként
  45. október
  46. napján megállapodás jött létre közöttük szóban. A megállapodást csak
  47. október
  48. napján foglalták írásba, azt az Zrt
  49. képviselője
  50. november
  51. napján írta alá, elektronikusan. [17] A közreműködő képviselője
  52. október
  53. napján e-mail üzenetben tájékoztatta a felperes jogelődjének képviselőjét, az elosztói engedélyes képviselőjét, valamint az alperes képviselőjét, hogy
  54. október
  55. napjától a közreműködő nem köt le belföldi szállítási exit kapacitást a felperes jogelődje részére. [18] Az Zrt
  56. munkatársai közötti e-mail üzenetben
  57. október
  58. napján személy1 arról tájékoztatta a munkatársait, hogy az elosztói engedélyes tájékoztatása szerint október
  59. napjától az Zrt
  60. jogosult a négy Helység1i felhasználási hely (POD) vonatkozásában elosztói exit kapacitást használni, az alperes új POD-jait
  61. október
  62. napjától beemelik a 2021/
  63. gázév vonatkozásában az alperes és az Zrt
  64. között létrejött szerződésbe. Győri Ítélőtábla II/SZ.Gf.20.118/2025/6/I 5 [19] A szolgáltatás
  65. október
  66. reggel 6 órai tényleges átvételét követően a felhasznált földgázzal kapcsolatos fogyasztási adatokat az alperes az Zrt3-nek küldte meg és a gázdíjat is neki fizette meg. [20] felmondta. A közreműködői szerződést a közreműködő
  67. október
  68. napján [21] A felperes jogelődje a korábban általa működtetett gázmotorokat
  69. október
  70. után is működtette, ennek érdekében
  71. október
  72. napján háromoldalú megállapodás jött létre a felperes jogelődje, az alperes és a Zrt4 között. A gázmotorok működtetése során a felperes jogelődje az alperes által beszerzett, az Zrt3-től származó földgázt használta fel. A gázmotorokat
  73. november 12-én állították le, amikor az alperes a gázmotorok földgáz ellátását felfüggesztette, mert a felhasznált földgáz árát a felperes jogelődje nem fizette meg. [22] A földgázkereskedő a
  74. június
  75. napján kelt leveleivel a fölgázértékesítési szerződés
  76. pontjára hivatkozással kötbérkövetelést jelentett be a felperes jogelődének, a
  77. október 15-
  78. december
  79. közötti időszak vonatkozásában 765.513.950,- Ft, a
  80. január 1.-
  81. március
  82. közötti időszak vonatkozásában 1.893.624.299,- Ft, míg a
  83. április 1.-
  84. június
  85. közötti időszak vonatkozásában 511.374.354,- Ft összegben. [23] A felperes jogelődje a
  86. július
  87. napján kelt, kárbejelentés és fizetési felszólítás tárgyú levelében tájékoztatta az alperest, hogy azzal, hogy az alperes jogszabályi kötelezettsége ellenére nem lépett be a földgázértékesítési szerződésbe, a felperes jogelődének kötbérfizetési kötelezettségét idézte elő a földgázkereskedő felé, azaz kárt okozott, ezért felszólította 2.091.050.959,- Ft kár megfizetésére. [24] A földgázkereskedő törvényes képviselője
  88. július
  89. napján írásban akként nyilatkozott, hogy a földgázkereskedő a felperes jogelődjével szemben a földgázértékesítési szerződés alapján kötbér fizetési kötelezettséget nem tart nyilván. [25] A felperes jogelődje az alperessel szembeni kártérítési követelését
  90. július
  91. napján a Zrt2-re engedményezte, aki azt a
  92. január
  93. napján kelt engedményezési szerződéssel tovább engedményezte a felperesre. [26] A felperes jogelődje
  94. szeptember
  95. napi kezdő időponttal felszámolás alá került, a felszámolási eljárásban a földgázkereskedő hitelezői igényt nem jelentett be, a felperes jogelődjének felszámolási vagyonában a földgázkereskedővel szembeni követelés nem került számbavételre. A felszámolás során a felperes jogelődje részéről a földgázkereskedő részére kifizetés nem történt. [27] A földgázkereskedő
  96. szeptember
  97. napján a felperes felé akként nyilatkozott, hogy
  98. október
  99. napján a felperes jogelőd részéről 152.008,6,- Euro összegű óvadékot tartott nyilván, figyelemmel a fölgázértékesítési szerződés 8.
  100. pontjára. Győri Ítélőtábla II/SZ.Gf.20.118/2025/6/I 6 [28] A földgázkereskedő
  101. március
  102. napján 2.091.050.959,- Ft összegű alulfogyasztási kötbért terhelt ki az alperesre arra hivatkozással, hogy az alperes Helység1on a távhőszolgáltatási tevékenység ellátásához földgázt vételezett, így belépett a földgázértékesítési szerződésbe a felperes jogelődjének helyére, de
  103. október
  104. és
  105. február
  106. között a fogyasztás nem érte el a szerződéses mennyiség 85 %-át.. [29] A felperes és a földgázkereskedő által közösen aláírt,
  107. március
  108. napján kelt, „Értesítés engedményezésről” megnevezésű irat szerint a földgázkereskedő a felperesre engedményezte az alperessel szemben a földgázértékesítési szerződés alapján fennálló 2.091.050.959,- Ft tőke és járulékai kötbér követelését. [30] A felperes az elsődleges keresetében 2.091.050.959,- Ft, valamint annak a
  109. július
  110. napjától a kifizetés napjáig járó, a Polgári Törvénykönyvről szóló
  111. évi V. törvény (Ptk.) 6:
  112. §
(1)bekezdése szerinti mértékű késedelmi kamata, valamint perköltsége megfizetésére kérte az alperest kötelezni kártérítés jogcímén. [31] Állította, hogy a földgázellátásról szóló
  1. évi XL. törvény (Get.) rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 19/
  2. (I. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Get.Vhr.)
  3. §
(3)és
(6)bekezdését megsértette az alperes azzal, hogy a földgázértékesítési szerződésbe történő belépés helyett, más forrásból szerezte be a távhőszolgáltatáshoz szükséges földgázt és
  1. október
  2. napjára visszamenő hatállyal gázkereskedő váltást hajtott végre. Az alperes ezen jogellenes magatartásának eredményeként a földgázértékesítési szerződésben meghatározott földgázmennyiség átvételére nem került sor, ezért – az alulvételezésre tekintettel - a felperes jogelődének kötbérfizetési kötelezettsége keletkezett, amelynek
  3. július
  4. napján eleget tett, így ezen a napon károsodást szenvedett. A felperes szerint a fölgázértékesítési szerződésről, annak tartalmáról, az alperesnek külön tájékoztatás nélkül is tudnia kellett, mivel a felperes jogelődje – a jogszabályi előírásoknak megfelelően – a fölgázértékesítési szerződést a MEKH adattárába feltöltötte. [32] A felperes nem vitatta, hogy a közreműködői szerződés
  5. pontjában írt jelzálogjog alapítására közokirati formában nem került sor, azonban állította, hogy ez a közreműködőnek felróható okból hiúsult meg. A közreműködői szerződés
  6. október
  7. napi megszűnéséig azt mindkét szerződő fél érvényes és hatályos szerződésnek tekintette. [33] A kereset összegszerűsége kapcsán előadta, hogy nem a földgázértékesítési szerződés teljes időszakára került kiterhelése és megfizetésre a kötbér, figyelemmel arra, hogy az orosz-ukrán háború kitörése az energiapiaci árak tekintetében vis maior helyzetet eredményezett. [34] A felperes a másodlagos keresetében 2.091.050.959,- Ft kötbér, valamint annak a
  8. július
  9. napjától a kifizetés napjáig járó, a Ptk. 6:
  10. §
(1)bekezdése szerinti mértékű késedelmi kamata, valamint perköltsége megfizetésére kérte kötelezni az alperest. [35] Előadta, hogy az alperes
  1. október
  2. napjától az Zrt3-vel kötött földgázértékesítési szerződés aláírásáig a földgázértékesítési szerződés alapján vételezett földgázt, amivel a Get. 70/B. § és a Get.Vhr.
  3. §
(1)és
(6)bekezdései alapján a jogelődje és Győri Ítélőtábla II/SZ.Gf.20.118/2025/6/I 7 a földgázkereskedő közötti szerződésbe belépett, majd a szerződést megszegve váltott földgázkereskedőt. A földgázértékesítési szerződés szerinti földgázt így nem használta fel, ezért alulfogyasztási kötbér megfizetésére köteles. A kötbér összegét a földgázkereskedő a felperes jogelődével kötött megállapodásnak megfelelő összegben kívánta érvényesíteni, majd a földgázkereskedő ezt a követelését a felperesre engedményezte. [36] Állította, hogy a földgázkereskedő nem értesült arról, hogy az alperes az ő földgázát használta fel, ezért nem érvényesített gázdíj iránti igényt, illetve nem érvényesített korábban az alperessel szemben kötbérigényt. A felperes feltételezte, hogy az alperes által ebben az időszakban vételezett földgáz a kiegyenlítő gáz terhére lett elszámolva, ettől függetlenül azonban az adott felhasználási helyen csak a földgázkereskedő földgáza volt felhasználható. [37] A felperes minkét kereseti kérelme körében hivatkozott az adatcsere modellre a földgázkereskedelmi hálózat kapcsán, a 715/
  1. EK rendeletre, az EU Bizottság 2015/
  2. és 2015/
  3. rendeleteire, valamint a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 2009/73/EK irányelvre, amelyek – álláspontja szerint – egyértelműen kizárják, hogy az adatcsere modell alkalmazása nélkül történjen földgázkereskedő váltás. Amennyiben az alperes ezen modell alkalmazása nélkül váltott kereskedőt, akkor nyilvánvalóan jogellenesen járt el. [38] kérte. Az alperes a keresetek elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását [39] Elsődlegesen vitatta, hogy a Get.Vhr.
  4. § alapján köteles lett volna a fölgázértékesítési szerződésbe belépni. Állította, hogy a távhőszolgáltatás ellátására képtelen felperesi jogelőd bejelentését követően a MEKH által kijelölt körben a kijelölés szerinti időponttól kezdődően a jogszabályoknak és szakmai szabályoknak megfelelően látta el feladatát. Mivel nem kapott olyan tájékoztatást, amely szerint más úton rendelkezésre állna a földgáz, neki magának kellett gondoskodnia a távhőszolgáltatás biztosításához szükséges földgáz beszerzéséről és az ellátás folyamatosságáról. Mindezt néhány nap lefolyása alatt kellett megtennie, folyamatosan egyeztetve az érintett felekkel, többek között a felperes jogelődje ügyvezetőjével, tanú1nal is. [40] Másodlagosan arra hivatkozott, hogy a felperes jogelődje nem tájékoztatta a fölgázértékesítési szerződés megkötésének és hatályban létének tényéről, annak ellenére, hogy már
  5. október
  6. napján közösen vettek részt személyes egyeztetésen és a felperes jogelődének a törvényes képviselője a
  7. október
  8. és
  9. július
  10. közötti időszakban az alperes Helység1i üzemegységének a vezetője volt. Hangsúlyozta, hogy a felperes jogelődének legalább a kárenyhítési kötelezettség körében kötelezettsége lett volna a szükséges tájékoztatást megadnia. [41] Kiemelte, hogy a felperes jogelődje a
  11. október
  12. napján kelt kérelmében kifejezetten hozzájárult a fogyasztási helyek átadásához, amit nem tehetett volna meg, ha a fölgázértékesítési szerződés alapján az átvételi kötelezettsége fennáll. A
  13. október
  14. napján tartott személyes egyeztetésen és a
  15. október
  16. napján tartott helyszíni bejáráson sem – majd az alatt a kilenc hónap alatt sem, míg a volt törvényes képviselője az alperes Győri Ítélőtábla II/SZ.Gf.20.118/2025/6/I 8 Helység1i üzemegységének a vezetője volt - tájékoztatta a felperes jogelődje a fölgázértékesítési szerződés hatályban létének tényéről. A felperesi jogelőd ez idő alatt sem hívta fel az alperes figyelmét a földgázértékesítési szerződésre, illetve az abból fakadó kötelezettségre. [42] A földgázértékékesítési szerződés ismeretének hiányában az alperes jogszerűen járt el, amikor maga gondoskodott a távhőszolgáltatás biztosításához szükséges földgáz beszerzéséről. Hangsúlyozta, hogy a felperes jogelődje is az alperes által beszerzett földgázt használta a gázmotorok működtetése során. Életszerűtlen lett volna, ha a felperes jogelődje tudva a földgátértékesítési szerződésből eredő vételezési kötelezettségéről - más forrásból származó földgázt használt volna. [43] Harmadlagosan állította, hogy a földgázértékesítési szerződés a közreműködői szerződés
  17. pontjában írt feltétel hiányában nem lépett hatályba. A közreműködői szerződés hatályosságának, így a közreműködőnek a hiányában pedig nem teljesültek a Get. és a Get. vhr. által meghatározott feltételek, nem volt biztosított, hogy a földgáz a felhasználási helyig eljut. [44] Negyedlegesen arra hivatkozott, hogy a felperes által megjelölt földgázértékesítési szerződés nem is tekinthető földgázértékesítési szerződésnek, mert nem rendelkezett azon formai és tartalmi kellékekkel, amelyekkel a jogszabályoknak, valamint az iparági szokásoknak megfelelően rendelkeznie kellene. Ezt azzal indokolta, hogy a felperes által hivatkozott földgázértékesítési szerződés nem kötődik a felhasználási helyet ellátó kapacitásokhoz, valamint a teljesítés helyét sem határozta meg pontosan, hiszen a szerződés
  18. pontja szerint a földgáz átadás-átvétele a Magyarország államhatárán levő belépési pontok egyikén történik. A földgázt nemcsak át kell venni, hanem tovább is kell szállítani azonos időben, a határponti kapacitást tehát ki kell egészíteni szállítóvezetéki kapacitással esetleg gáztárolói kapacitással és elosztói (végponti) kapacitásokkal is, amely hasonlóképpen aukciós rendszerben köthetők le. A perbeli szerződéses konstrukció esetén minden olyan feladatot a vevő vállalt magára, ami máshol a földgázkereskedők szoktak ellátni. A szerződés ilyen feltételekkel gazdaságilag irracionális volt, mivel a konstrukció miatt önmagában további teljesítési segédek bevonása volt szükséges, valamint a földgázt nem a MEKH hirdetményben rögzítettek szerint vételezte felperesi jogelőd, hanem a mindenkori tőzsdei árra szerződött, ami azt eredményezte, hogy a felperes gazdálkodása ellehetetlenült. Az alperes hivatkozott arra is, hogy a felperesi jogelőd és a földgázértékesítési szerződés földgázkereskedőjének többségi tulajdonosa azonos, amely cégcsoport-szerű összefonódás egyébként a felperesi jogutódlási láncolat valamennyi tagjára fennáll. Ez az összefonódás is eredményezhette azt, hogy nem piaci alapokon történt a földgázértékesítési szerződés megkötése és a kockázatok sem megfelelően lettek felosztva a szereplők között. [45] Ötödlegesen vitatta, hogy a felperes jogelődje a kötbérfizetési kötelezettségének ténylegesen eleget tett, aminek hiányában a kár bekövetkezte sem állapítható meg. A fölgázértékesítő képviselőjének
  19. július
  20. napján kelt írásos nyilatkozatából egyáltalán nem állapítható meg, hogy kötbér fizetésére sor került. [46] Hatodlagosan vitatta a felperes által megjelölt alperesi magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés fennálltát. Álláspontja szerint, ha keletkezett is Győri Ítélőtábla II/SZ.Gf.20.118/2025/6/I 9 kár, az kizárólag a felperes és a felperesi jogelődök magatartására vezethető vissza, mivel ők kötötték a földgázértékesítési szerződést, ők nem tudták teljesíteni vállalt kötelezettségüket. [47] Hetedlegesen arra hivatkozott, hogy az okozati összefüggés azért sem megállapítható, mert a Ptk. 6:
  21. § szerinti feltétel bekövetkezett, a kárt nem látta és nem is láthatta előre, hiszen a hatósági kötelezésből eredő feladatellátása megkezdésekor nem láthatta előre, hogy a felperes jogelődének kötbérfizetési kötelezettsége keletkezhet egy olyan szerződésből, amelynek létéről nem is tudott. [48] Nyolcadlagosan arra hivatkozott, hogy a magatartása nem volt felróható, az adott helyzetben általában elvárható módon járt el, így a Ptk. 6:
  22. §-ára figyelemmel – ha okozott is kárt – mentesül a kártérítési felelősség alól. Nem volt tőle elvárható, hogy egy olyan szerződésbe lépjen be, amely szerződést nem ő kötött, amely szerződés kirívóan előnytelen feltételeket tartalmazott és amelynek teljesítése gazdaságilag lehetetlen. [49] Az alperes vitatta a kereseti kérelem összegszerűségét is. Kiemelte, hogy azt sem igazolta a felperes, hogy a földgázkereskedő milyen összegben tartotta fent kötbérkövetelését, valamint nem bizonyított a kötbér alapjául szolgáló gázmennyiség sem. Hangsúlyozta, hogy az alulvételezés nem csak a távhőszolgáltatással, hanem a gázmotorok működtetésével kapcsolatban is felmerült. [50] Az alperes vitatta a felperes által megjelölt kamatkövetelést is, mert a felek közötti szerződés hiányában a Ptk. 6:
  23. §
(1)bekezdése nem kerülhet alkalmazásra. [51] A fentieken túlmenően a másodlagos kereset elutasítását azért is kérte, mert állította, hogy meg nem engedett keresethalmazatot terjesztett elő a felperes, a kereseti kérelmek egymással ellentmondásban állnak, nem azonos felek közötti és nem azonos jogviszonyból erednek. [52] Az alperes tagadta, hogy a földgázkereskedőtől földgázt vételezett, vitatta, hogy a földgázértékesítési szerződésbe belépett, ennek megfelelően állította, hogy a földgázértékesítési szerződésből rá jogok és kötelezettségek nem hárulhatnak. [53] Előadta, hogy
  1. október
  2. napján tájékoztatta az alperes jogelődjét, hogy a szolgáltatás átvételétől a saját földgázkereskedőjétől szerzi be a földgázt. Nem vitatta, hogy írásos szerződés csak később jött létre, de kiemelte, hogy a saját földgázkereskedőjével, az Zrt3-vel
  3. október
  4. napján szóban megállapodott, amely megállapodást a földgázelosztó Zrt
  5. is elfogadott. [54] A földgázkereskedő
  6. március
  7. napján egyértelműen arra hivatkozott, hogy a földgázértékesítési szerződésbe az alperes nem lépett be, az alperessel szemben soha nem érvényesített gázdíj iránti igényt, így nem magyarázható, hogy a földgázkereskedő évek elteltével az eddigi álláspontjától gyökeresen eltérve azt állítja, hogy az alperes vételezett földgázt és a szerződésbe belépett. Álláspontja szerint a felperes és a földgázkereskedő eljárása rosszhiszemű, a felperes a jogi álláspontját azért változtatta meg, mert az elsődleges keresete tarthatatlanná vált. Győri Ítélőtábla II/SZ.Gf.20.118/2025/6/I 10 [55] Az alperes a Ptk. 6:
  8. §
(1)bekezdésére hivatkozással vitatta, hogy a földgázértékesítési szerződésbe ráutaló magatartással beléphetett volna. Ha vételezett volna földgázt
  1. október
  2. reggel 6 órát követően a földgázkereskedőtől, akkor is a felek megállapodására lett volna szükség ahhoz, hogy a szerződésbe belépjen. Rámutatott, hogy az elsődleges kereseti kérelem szerint a földgázkereskedő felé a felperes jogelődje már megfizette a kötbért, így a földgázkereskedő az alperessel szembeni kötbérigény érvényesítésére nem lehet jogosult. [56] Vitatta a másodlagos kereseti kérelem összegszerűségét is. Kiemelte, hogy a felperes még csak tényállítást sem tett abban a körben, hogy az alperes milyen mennyiségű földgázt használt fel, ennek hiányában pedig nem határozható meg a lekötött, de fel nem használt kapacitások szerinti kötbér összege. [57] Az elsőfokú bíróság a fellebbezett kijavított ítéletében a felperes keresetét elutasította, kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 29.985.348,- Ft ügyvédi munkadíjból álló perköltséget. [58] Az elsődleges kereset elutasítását azzal indokolta, hogy a felperes nem tudta igazolni, hogy az általa károsultként megjelölt felperesi jogelődnél kár következett be. A lefolytatott bizonyítás eredményei alapján a felperes alaptalanul állította, hogy a felperes jogelődje az engedélyesváltást megelőzően felhívta az alperes figyelmét a Getv. vhr.
  3. §
(3)bekezdésére és figyelmeztette, hogy – álláspontja szerint – a meglevő fölgázértékesítési szerződésbe köteles belépni. Az alperes részére a földgázértékesítési szerződés csak az alperes Helység1i szolgáltatásának megkezdését követően vált megismerhetővé, így a felperes jogelődjének magatartása kizárta, hogy az alperes a földgázértékesítési szerződés alapján szerezze be a távhőszolgáltatáshoz szükséges földgázt. [59] A másodlagos kereset kapcsán kifejtette, hogy mindkét keresetet azonos alperessel szemben terjesztették elő, azok a törvényszék hatáskörébe és illetékességébe tartoznak és mindkettő a földgázértékesítési szerződésből ered, ezért az alperes alaki védekezését alaptalannak találta és a másodlagos keresetet is érdemben vizsgálta. [60] Kifejtette, hogy tanú1, tanú4, tanú7 tanúvallomásai,Személy1 28/A/
  1. alatt csatolt e-mail üzenetei, a felperesi jogelőd földgázkereskedőjének törvényes képviselője által a felperes részére megküldött – a felperes által
  2. szám alatt F/19 számon csatolt –,
  3. szeptember
  4. napján kelt levele alapján csak az a következtetés volt levonható, hogy az alperes
  5. október
  6. napján reggel 6 órától az Zrt3., mint az Zrt
  7. részéről jogosultnak tekintett kereskedő által szolgáltatott földgázt használta fel. Ezért érdemben nem vizsgálta a felperes azon jogi okfejtését, amely szerint az alperes a vételezéssel a földgázértékesítési szerződésbe belépett. Földgáz felhasználás hiányában az alperes nem válhatott szerződéses féllé, rá a földgázértékesítési szerződésből kötelezettségek nem hárulhattak, így kötbér fizetési kötelezettség sem terhelhette. [61] Az elsőfokú bíróság szerint a másodlagos kereset logikailag is önellentmondó, mert a felperes azt állította, hogy
  8. október
  9. és
  10. október
  11. napja között az Győri Ítélőtábla II/SZ.Gf.20.118/2025/6/I 11 alperes a földgázértékesítési szerződés alapján a földgázkereskedőtől földgázt vételezett, ugyanakkor az alulfogyasztás mértékének meghatározása során kizárólag a
  12. október
  13. reggel 6 óráig felmerült fogyasztást vette figyelembe, amivel lényegében azt állította, hogy ezen időpontot követően fogyasztás nem történt. [62] A felperesnek az adatcsere modell alkalmazásával kapcsolatosan kifejtett jogi álláspontját azért nem vizsgálta, mert az elsődleges kereset körében kár hiányában az alperes magatartásának jogellenességét nem kellett vizsgálni, míg a másodlagos kereset esetében a kereskedőváltás jogszerűsége nem változtat azon a tényen, hogy az alperes a földgázkereskedőtől földgázt nem vételezett, így a földgázértékesítési szerződésbe nem léphetett be. [63] Az alperest megillető perköltség összegét a felszámítás és a 32/
  14. (VIII. 22.) IM rendelet (rÜkr.)
  15. §
(2)bekezdése c) alapján 23.610.510,- Ft + ÁFA összegben állapította meg. [64] A felperes az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében elsődlegesen annak a Pp. 369. §
(1)bekezdése és a Pp. 369. §
(3)bekezdés alapján való megváltoztatását kérte, oly módon, hogy az ítélőtábla a másodlagos keresetének adjon helyt. Másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új határozat hozatalára utasítását, harmadlagosan az alperes javára megállapított elsőfokú ügyvédi munkadíj mérséklését, továbbá az alperes első- és másodfokú perköltségben marasztalását kérte. [65] Előadta, hogy az elsőfokú ítélet téves és következetlen, több vonatkozásában a lefolytatott bizonyítási eljárás adatainak ellentmondó, így megalapozatlan. [66] Az elsőfokú ítélet [17]-[22] bekezdéseiben írtakkal szemben - tanú1 és tanú9 tanúvallomásai alapján - az állapítható meg, hogy az alperesnek
  1. október
  2. napján nem állt rendelkezésére elfogyasztható földgáz más forrásból, csak a felperesi jogelőddel megkötött földgázkereskedelmi szerződés alapján, mert az alperes szerződése a saját földgázkereskedőjével az Zrt3-vel csak
  3. október
  4. napján jött létre. Sérelmezte, hogy noha bizonyítási szükséghelyzetre hivatkozással kérte az alperes kötelezését arra, hogy a saját forrását biztosító szerződést tegye az eljárás részévé, ezt az alperes nem csatolta, de az elsőfokú bíróság ennek nem vonta le a következményét. [67] A távhőszolgáltatásról szóló
  5. évi XVIII. tv. (Tszt)
  6. §-ra hivatkozással kifejtette, hogy az adott fogyasztási helyen meglévő, az ingatlan tulajdonosát (vagy jogcímes használóját) megillető kapacitás lekötési jog alapján leköthető és már lekötött kapacitás a földgázkereskedelmi engedélyes vagyoni értékű joga. Ahhoz, hogy egy távhőtermelői működési engedélyes funkcionáljon, szükségképpen rendelkeznie kell kapacitáslekötési joggal, ez alapján már lekötött kapacitással és ehhez egy földgázkereskedelmi engedélyessel, aki ennek teljesítésére a forrást igazolja. [68] A perbeli fogyasztási helyeken az alperes kijelölése előtt a felperesi jogelőd távhőtermelői működési engedélyes volt jelen mint érvényes távhőtermelői engedéllyel rendelkező fogyasztó és volt egy, a tevékenységét kiszolgáló földgázkereskedelmi Győri Ítélőtábla II/SZ.Gf.20.118/2025/6/I 12 engedélyes, aki a részére átadott földgázkapacitás erejéig maga is lekötötte a szolgáltatni vállalt földgázmennyiséget. [69] Állította, hogy az elsőfokú bíróság tévesen minősítette szükségtelennek a másodlagos kereset vonatkozásában a szabályos kereskedőváltás vizsgálatát azon az alapon, hogy - szerinte - az alperes nem vételezett földgázt. [70] A felperes szerint egyértelmű, hogy az alperes vételezett gázt akkor, mikor neki még saját szerződése nem volt, hiszen működött, szolgáltatott. Ezt pedig kizárólag az tette lehetővé, hogy a felperesi földgázkereskedő kötött le kapacitást arra, hogy ezeken a fogyasztási helyeken lehessen földgázt vételezni. Figyelemmel pedig arra, hogy egyidejűleg egyetlen földgázkereskedő szolgáltathat egy fogyasztási helyen, az alperes működése alapján nem kérdés, hogy az a felperesi jogelőd által szolgáltatott gáz terhére történt meg. Az elsőfokú bíróság megállapításával szemben valójában csak az a következtetés vonható le a peradatokból, hogy vételezett gázt az alperes és az is, hogy üzleti döntés volt részéről, hogy a saját gázkereskedőjét vonta be az eljárásba és nem lépett be a már fennálló szerződésbe, melyre a Get. Vhr.
  7. §
(6)bekezdése alapján köteles lett volna. [71] Hangsúlyozta, hogy a lekötött kapacitás és a kapacitáslekötési jog nem azonos fogalmak, ez utóbbit a Get. 70/B. § rögzíti. Az alperes
  1. iratához A/
  2. alatt csatolt levél azt jelenti, hogy
  3. október
  4. napjának gáznapját követően az felperesei jogelőd javára a lekötött kapacitás terhére már nem adott le nominálást a közreműködői szerződés alapján a Kft1 [72] A Get.Vhr.
  5. §
(4)bekezdés értelmében a felhasználási hely tulajdonosa a felhasználási helyre vonatkozó kapacitáslekötési jogát a felhasználási hely bérlőjének vagy egyéb jogcímen használójának átadhatja és ennek tényéről, mértékéről írásban nyilatkozatot tesz a földgázkereskedőnek és a nyilvántartást vezető rendszerüzemeltetőnek. Írásbeli nyilatkozat hiányában a felhasználási hely új használójának ellátására földgáz-kereskedelmi szerződés nem köthető, a kapacitáslekötés jogával csak a felhasználási hely tulajdonosa rendelkezhet. [73] A Get.Vhr. 75. §
(6)bekezdése szerint ha a kapacitáslekötési jog a felhasználási hely tulajdonosához az
(5)bekezdésnek megfelelően visszakerül, és e kapacitások szerződéssel is lekötöttek, a felhasználási hely tulajdonosa köteles a rendszerhasználati vagy földgázkereskedelmi szerződésekben a korábbi jogosult helyébe lépni. [74] A perbeli esetben ez azt jelentette, hogy az engedély visszavonásával a felperesi jogelőd fogyasztási helyre vonatkozó jogcíme megszűnt, és a kijelölő döntés alapján az alperes az önkormányzati tulajdonú eszközök üzemeltetésére bérlet jogcímén került felhatalmazásra, tehát a belépési kötelezettség őt terhelte, mint a tulajdonos nevében eljáró felet. [75] A felperesi jogelőd a rendszerhasználati és földgázkereskedői szerződéseket megkötötte, a közreműködő pedig a szerződésben foglaltak szerint az egyes gáznapokra vonatkozóan a lekötött kapacitás terhére a napi nominálást
  1. október
  2. napjáig Győri Ítélőtábla II/SZ.Gf.20.118/2025/6/I 13 szabályosan elvégezte. Azzal, hogy felperesi jogelőd mint távhőtermelői engedélyes kiesett a rendszerből, nem „rántotta magával” a vele szerződésben álló földgázkereskedőt, hanem a kieső távhőtermelői engedélyesi pozícióba egy másik engedélyes lépett. A távhőtermelői engedélyes engedélyének visszavonása nem érintette a földgázkereskedelmi engedélyest és különösen nem annak engedélyét, hiszen neki semmilyen mulasztása, jogsértése nem volt. Ahhoz, hogy a rendszerből a már meglévő, adott fogyasztási helyre érvényes szerződéssel és lekötött kapacitással rendelkező földgázkereskedő kikerüljön, ahhoz egy jogszabályoknak megfelelő földgázkereskedő váltásra lett volna szükség. Az elsőfokú ítélet azonban ezt nem vizsgálta, ezért megalapozatlan. [76] Az alperes bizonyítottan megismerte a felperesi jogelőd földgázkereskedelmi szerződését, ismerte a lekötött kapacitásokat és az új, az Zrt3-vel kötött szerződéséig ténylegesen ezen szerződés alapján biztosított kapacitások terhére vételezett a földgázrendszerből, de már a saját maga javára. AZ Európai Unió rendeleti és irányelvi szabályozásán alapuló Adatcsere modell megkerülésével végrehajtott földgázkereskedő-váltás miatt az alperes jogellenesen járt el. Sem az EU jogszabályok, sem az azok alapján kialakított hazai szabályozás és a Magyar Földgázrendszer Üzemi és Kereskedelmi Szabályzata, de még az Adatcsere Szabályzat sem tartalmaz olyan kivételt, ami eltérést engedne egy esetleges távhőtermelői kijelölés kapcsán. A Get. 77/A. § szerint a földgázelosztó köteles a rendszerhez hozzáférést biztosítani az új engedélyes számára, ez azonban nem új földgáz-kereskedelmi szerződés kötésére biztosít lehetőséget a kijelölt engedélyes számára. [77] A felperes kérte, hogy a Pp.
  3. §
(3)bekezdése alapján a másodfokú bíróság utólagos bizonyítási indítványként vegye figyelembe a tanú9 által a tanúvallomásában hivatkozott, és utóbb az elsőfokú bíróságnak megküldött iratokat, így a felperesi jogelőd és a földgázkereskedő közötti megállapodást, a 2021/
  1. gázév kapcsán keletkezett kötbér nyilvántartást, valamint az alperesnek az Zrt3-vel kötött szerződését, mert azok rendelkezésre állásáról, megismerhetőségéről az elsőfokú eljárás berekesztését követően szerzett tudomást, így azokat önhibáján kívül nem használhatta fel bizonyítékként az elsőfokú eljárásban. [78] A harmadlagos fellebbezését a BH1999.
  2. és BH1996.
  3. alatt közzétett eseti döntések nyomán arra alapította, hogy még a kiemelkedően nagy pertárgyértékű ügyekben is tartózkodni kell a közfelfogás számára elfogadhatatlanul hatalmas összegű ügyvédi munkadíjak megítélésétől. A bíróságoknak a mérlegelés, a peres feleknek és jogi képviselőiknek pedig a perköltségigény előterjesztése során jogszabályi felső korlát hiányában is kellő önmérsékletet kell tanúsítaniuk. Az elsőfokú bíróság által okszerűtlenül mérlegelt alperesi perköltség nem állt arányban az ismétléseket tartalmazó néhány beadvány benyújtását és a nem túl számos tárgyaláson való részvételt magában foglaló ügyvédi tevékenységgel, így az a perköltségnek büntető jelleget adott. [79] Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az érdemben helyes elsőfokú ítélet helybenhagyását és a felperes másodfokú perköltségben marasztalását kérte. [80] Előadta, hogy az elsőfokú ítélet [17]-[22] pontjaiban írtaktól részben eltérően közte és a földgázkereskedője között
  4. október
  5. napjától teljes ellátás alapú földgáz kereskedelmi szerződés volt hatályban a teljes gázévre vonatkozóan széles mennyiségi rugalmassági sávval, amit a kijelölés követelményeinek megfelelően módosítottak, annak Győri Ítélőtábla II/SZ.Gf.20.118/2025/6/I 14 rendelkezéseit a
  6. október
  7. napi gáznap kezdetétől alkalmazták. A saját gázkereskedője eljárt a rendszerüzemeltetőnél, az Zrt
  8. a kiadási pontokon a kapacitások hozzáférhetőségét a gázkereskedő számára biztosította, aki
  9. október
  10. napján reggel 6 órától kezdődően az alperes számára mind a földgázt, mind a kapacitáshasználatot biztosította. [81] Az alperes ezzel a jogszabályi feltételeket is teljesítette, a rendszerhasználati szerződés tekintetében a korábbi jogosult helyébe lépett a saját gázkereskedőjén keresztül. A felperes által hivatkozott Get.Vhr
  11. §
(6)bekezdés azért utal vagylagosan a földgázkereskedelmi szerződésre is, hogy a felhasználási hely akkor se maradjon ellátatlanul, ha esetleg a földgázkereskedelmi szerződés foglalná közvetlenül magában a felhasználói kapacitások rendelkezési jogát is. A perbeli esetben azonban nem ez állt fenn, a felperes bemutatta, hogy a földgázkereskedelmi szerződést maga felperesi jogelőd választotta szét a rendszerhasználati (elosztói kapacitás) szerződésétől. [82] Fenntartotta, hogy a felek közötti
  1. októberi tárgyalások, levélváltások és a felek intézkedései egyértelműen azt igazolják, hogy az alperes az elejétől fogva saját földgázkereskedőjén keresztül kívánt vételezni és ténylegesen vételezett is. Ennek ellenkezőjére még csak hivatkozás sem történt a felperesi tanúk részéről sem, sőt, mindegyikük azt erősítette meg, hogy alperes vonatkozásában semmilyen információ sem merült fel a felperesi jogelőd gázkereskedőjétől való gázvételezésre. [83] Vitatta, hogy a lekötött kapacitás a földgázkereskedelmi engedélyes vagyoni értékű joga lenne, mert efölött csak a kapacitás lekötési jog tulajdonosa, jelen esetben Helység1i Megyei Jogú Város Önkormányzata rendelkezhetett. A felperesi jogelőd távhőtermelői működési engedélyét a MEKH visszavonta, ezzel a kapacitásjogát elveszítette, az visszaszállt Helység1 Megyei Jogú Város Önkormányzatára, majd MEKH általi végső menedékes kijelölésével az alperesre. [84] A fellebbezésben írtakkal szemben a Get. 77/A. § azt mondja ki, hogy a felhasználó (aki jelen esetben a vásárolt kapacitások tekintetében alanyi jogon az önkormányzat, és nem a felperesi jogelőd) illetve az új engedélyes, függetlenül a korábban megkötött kapacitási szerződésektől, ne legyen elválasztható a tevékenysége végzéséhez alapvető földgázkapacitásaitól. Az ellátási kapacitásokra előre megkötött szerződés nem jelenti azt, hogy az a tényleges felhasználóval szemben bármilyen elsőbbséget jelentene arra az időszakra, amikor a kapacitás lekötője már nem felel meg a Get. szerinti kapacitás hozzáférési feltételeknek, például azért, mert nem gázkereskedő, a távhőengedélyét pedig időközben visszavonták. [85] Hangsúlyozta, hogy amennyiben az alperes bármely okból földgázt is vételezett volna a felperesi oldaltól, abból még nem következik, hogy az alperes a felperesi jogelőd helyébe lépett volna be a földgázkereskedelmi szerződésbe. Ráutaló magatartással bizonyosan nem tudott belépni egy, más felek által között szerződésbe, így az abból folyó kötelezettségek pl. kötbér alanyává sem válhatott. [86] Megismételte, hogy a felperes nem vezette le és igazolta követelése összegszerűségét, másfelől pedig kárenyhítési kötelezettségének sem tett eleget. Győri Ítélőtábla II/SZ.Gf.20.118/2025/6/I 15 [87] Állította, hogy a felperes az utólagos bizonyítás feltételeit nem igazolta, ezért az utólagos bizonyítási kérelme teljesítésének nincs helye. tanú9 a saját előadása szerint is a felperesi cégcsoport jelen perben résztvevő valamennyi tagjának a múltban vagy jelenben, közvetve vagy közvetetten vezetője vagy tulajdonosa, így nyilatkozata legfeljebb a fél nyilatkozataként vehető figyelembe. [88] A harmadlagos fellebbezés kapcsán előadta, hogy a perköltség-felszámítását az elsőfokú eljárás során a felperes nem vitatta, de az nem is eltúlzott, hiszen a pertárgy értékéhez igazítottan határozta meg. Kiemelte még, hogy maga felperes is a pertárgyértékéhez mérten kérte az elsőfokú perköltség megállapítását pernyertessége esetére. [89] Az elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatására, másodlagosan hatályon kívül helyezésére, harmadlagosan a perköltség mérséklésére irányuló fellebbezését az ítélőtábla nem találta alaposnak. [90] A másodfokú bíróság a felülbírálati jogkörét a polgári perrendtartásról szóló
  2. évi CXXX. tv. (Pp.)
  3. §
(1)bekezdés alapján a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között gyakorolta, így az nem terjedt ki az elsőfokú ítéletnek az elsődleges keresetet elutasító rendelkezésére. [91] A felperes nem jelölt meg a másodlagos fellebbezése alapjaként olyan konkrét jogszabálysértést, ami az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére okot adott volna, ilyet az ítélőtábla sem észlelt. [92] Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, érdemi döntésével és – túlnyomó többségében - annak indokaival is egyetértett az ítélőtábla, a fellebbezés kapcsán a következőket emeli ki. [93] Előrebocsátja az ítélőtábla, hogy a fellebbezés érvelésével szemben a perben nem volt törvényes lehetőség a felperes által indítványozott, a Pp. 373. §
(2)és
(3)bekezdés szerinti utólagos bizonyításra. A tanú a Pp. 296. §
(1)és
(2)bekezdése értelmében arra kötelezhető, hogy a birtokában lévő feljegyzést, okiratot, a bizonyításnál felhasználható egyéb tárgyait, illetve azoknak a peres ügyre vonatkozó részét a bíróság felhívására megtekintés végett bemutassa vagy csatolja. Arra azonban nincs a tanúnak lehetősége, hogy az elsőfokú eljárás berekesztését követően okirati bizonyítékokat csatoljon. Okirati bizonyítékokat csak a fél - és nem a tanú - csatolhat és hivatkozhat meg, jellemzően a perfelvételi szakban, vagy ha az utólagos bizonyítás feltételei fennállnak, akkor az érdemi szakban, de mindenképpen csak az elsőfokú tárgyalás berekesztéséig, vagy – ha erre a Pp. 373. § lehetőséget nyújt - a másodfokú eljárásban. [94] A Pp. 373. §
(3)bekezdése szerint az új bizonyítási indítvány vagy bizonyítási eszköz előterjesztésének feltétele az új tény. A fellebbezésben e körben tett felperesi előadás azonban új, az elsőfokú bíróság által nem vizsgált tényt nem tartalmazott. Nem tekinthető önhiba hiányának, hogy a felperes bár tisztában volt azzal, hogy az Gmbh1 részéről idősebb tanú9 járt el, aki
  1. októberéig a felperes vezető tisztségviselője is volt, ennek ellenére Győri Ítélőtábla II/SZ.Gf.20.118/2025/6/I 16 nem indítványozta a Pp.
  2. § alapján, hogy a bíróság a tanút okirat-felmutatási kötelezettséggel idézze meg, továbbá ilyen indítványt a
  3. április
  4. napi tárgyaláson sem tett. [95] Az elsőfokú bíróság a másodlagos kereseti kérelemmel kapcsolatban helyesen rögzítette, hogy a látszólagos tárgyi keresethalmazat még az eltérő tényállítások ellenére is előterjeszthető volt. [96] A pernek a másodlagos kereseti kérelmet elutasító ítéleti rendelkezést támadó fellebbezés kapcsán az a központi kérdése, hogy a Get. rendelkezéseinek végrehajtásáról Get.Vhr., illetőleg magának a Get-nek a rendelkezései alapján mennyiben helytálló az a felperesi előadás, hogy a
  5. október
  6. napján bekövetkezett szolgáltatóváltásra figyelemmel a Get.Vhr.
  7. §
(6)bekezdése alapján az alperesnek belépési kötelezettsége volt a felperesi jogelőd és az Gmbh
  1. gázkereskedő közötti szerződésbe. Ennek kapcsán pedig tisztázandó volt, hogy ez a szerződés hatályba lépett-e, illetőleg, hogy a belépési kötelezettség azt jelenti-e, hogy a szerződésből származó jogok és kötelezettségek vonatkozásában jogutódlás jön létre a belépő, illetőleg jogelődje között, a belépőt terheli-e a szerződés szerinti kötbérfizetési kötelezettség. Vizsgálni kellett azt is ezzel összefüggésben, hogy volt-e valójában lekötött kapacitás, az alperes szükségszerűen csak a felperesi szerződés terhére tudott-e a kereseti kérelem alapjául szolgáló szolgáltatási helyeken gázt vételezni. [97] Az elsőfokú bíróság a fellebbezésben írtakkal szemben a rendelkezésre álló bizonyítékokat helyesen mérlegelve, okszerűen állapította meg, hogy az alperes a négy Helység1i felhasználási helyen
  2. október
  3. napjától nem a felperes jogelődje és a földgázkereskedő által kötött szerződés terhére vételezett gázt. Ennek kapcsán az ítélőtábla kiemeli, hogy a perben nem annak volt ügydöntő jelentősége, hogy az alperes bizonyítsa, a gázt milyen szerződés, megállapodás alapján vételezte, hanem annak, hogy az általa előadottak mennyiben helytállóak, bizonyítottak abban a vonatkozásban, hogy a vételezés nem a felperesi jogelőd szerződése terhére történt. [98] A felek között abban nem volt vita, hogy az alperes és saját kereskedője között
  4. október
  5. napján jött létre írásbeli szerződés, ebből azonban nem az következik automatikusan, hogy írásbeli szerződés hiányában az alperes csak a felperes jogelődjének szerződése terhére vételezhetett gázt. Ebből fakadóan nem képezték a per tárgyát az alperes és a saját kereskedője közötti, az írásbeli szerződés megkötését megelőző megállapodások létrejöttének körülményei, ezért az ítélőtábla az elsőfokú ítélet [17] bekezdéséből a szóbeli megállapodás időpontjára vonatkozó megállapítást mellőzi. [99] A felperes
  6. december
  7. napján a
  8. számú beadványa utolsó oldalán kérte az elsőfokú bíróságot, hogy a bizonyítási szükséghelyzet Pp.
  9. §
(2)bek.
  1. a)és
  2. b)pontjai alapján kötelezze az alperest a közte és az Zrt3. között 2021. októberében létrejött, Helység1 távhőtermelése földgázigényének biztosítására létrejött szerződés becsatolására. [100] Az elsőfokú bíróság a 19. számú jegyzőkönyv 2. oldalán az anyagi pervezetés körében ugyan arról tájékoztatta az alperest, hogy ő köteles bizonyítani azt az állítását, hogy 2021. október 19. napját megelőzően jött létre a saját partnerével a földgázértékesítésre szóló szerződése, ennek azonban az utóbb előterjesztett másodlagos keresetre és a fentebb írtakra Győri Ítélőtábla II/SZ.Gf.20.118/2025/6/I 17 tekintettel nem volt kihatása az ügy érdemi eldöntésére. A perben ugyanis nem volt vitás, hogy az alperes a saját földgázkereskedőjével kötött szerződést és az sem, hogy a Helység1i POD-ok ellátására vonatkozó szerződésmódosítást nem foglalták írásba 2021. október 15. előtt. [101] A kereset szempontjából nem annak volt jelentősége, hogy az alperes igazolta-e, hogy az Zrt3-vel kötött szerződése alapján el tudta-e látni gázzal a perbeli szolgáltatási helyeket, hanem annak, hogy az elsőfokú ítélet [76] bekezdésében idézett tanúvallomások alapján – különös tekintettel idősebb tanú9 tanúvallomására - az volt egyértelműen megállapítható, hogy az Gmbh1nál egyáltalán nem jelentkezett fogyasztás a felperesi jogelőddel kötött szerződés alapján. Ez pedig arra utal, hogy gázt nem vett igénybe az alperes 2021. október 15-ét követően az Gmbh1tól és ugyanígy a vételezés hiányára utal az is, hogy az Gmbh1 nem is állított ki számlát az igénybe vett gázról az alperesnek. Az ítélőtábla arra is rámutat, hogy a felperes a másodlagos keresetében maga is azt állította, hogy az alperes a jogszabályi kötelezettsége ellenére nem lépett be a meglevő földgázkereskedelmi szerződésbe. Az a tény, hogy a felperesi jogelőd a gázmotorjai üzemeltetésére az alperestől vásárolt gázt, további – közvetett – bizonyítékként mutat arra, hogy a felperesi jogelőd és a saját földgázkereskedője közötti szerződés alapján nem érkezett gáz a Helység1i felhasználási helyekre, így abból az alperes nem vételezhetett. [102] Ugyanezen tény bizonyítékaként helytállóan értékelte az elsőfokú bíróság azt a körülményt, hogy a földgázkereskedő nem érvényesített gázdíj iránti igényt az alperessel szemben a kötbérigényét is csak jóval később érvényesítette. Helyesen értékelte az elsőfokú ítélet [77] bekezdésében idézett 2023. szeptember 28-i levelet is, melyben a földgázkereskedő azt sérelmezte, hogy az alperes nem kívánt a megkezdett földgázévre hatályos szerződésbe beállni, azt folytatni. [103] Mindezekre tekintettel a saját forrás biztosításával kapcsolatos, a fellebbezés 3. oldal 5. bekezdésében kifejtett érvelés súlytalan és nem volt szükséges a hiányolt földgázkereskedelmi szerződés írásba foglalt szövegének beszerzése. [104] Alaptalan volt a felperes azon hivatkozása is, hogy az alperesnek a felperesi jogelőd és a gázkereskedő közötti szerződésbe a Get.Vhr. 75. §
(6)bekezdése értelmében be kellett volna lépnie. [105] A Kúria az alperes által hivatkozott Pfv.20.021/2018/
  1. számú, a perbelivel lényegében azonos tényállású ügyben hozott ítéletében már állást foglalt ebben a kérdésben. Eszerint a GetVhr.
  2. §
(6)bekezdésében írt „belépés” nem egy kötelmi jogi fogalom, az sem generális, sem szinguláris jogutódlást nem jelent. A jogszabály szövegéből fakadóan a felhasználási hely tulajdonosának – a felperes értelmezése szerint a konkrét esetben a tényleges üzemeltetési jogot gyakorló alperesnek, mint kvázi tulajdonosnak – választási lehetősége van, hogy a rendszerhasználati, vagy a földgázkereskedelmi szerződésbe lép-e be a korábbi jogosult helyébe. [106] A keresetlevélhez csatolt szerződések egybevetéséből a Get.Vhr. 75. §
(6)bekezdésére a jelen perben a felperes eredménnyel nem hivatkozhat. Egyrészt azért nem, mert a konkrét Helység1i felhasználóhelyekre (POD-okra) vonatkozó kapacitáslekötés nem is Győri Ítélőtábla II/SZ.Gf.20.118/2025/6/I 18 állapítható meg a felperesi jogelőd és az Gmbh1 között létrejött szerződés alapján, hiszen abban a teljesítés helyeként az országhatárt határozták meg. Másrészt pedig a belépési kötelezettség a szolgáltatás folyamatosságát hivatott biztosítani, de abból automatikusan nem következik, hogy a kötbérfizetési kötelezettség is átháramlana a belépőre. [107] Ezeken túlmenően a tanúvallomásokból kitűnt, hogy a felperesi jogelőd nem tájékoztatta az alperest sem közte és a gázkereskedő közötti szerződésről, sem a belépés szükségességéről, sőt a korabeli tárgyalások alapján a felek elfogadták azt, hogy az alperes a saját szolgáltatója révén fogja a gázellátást biztosítani. Ezen tényekkel együtt kellett értékelni azt is, hogy a keresetlevél F/
  1. mellékleteként csatolt közreműködői szolgáltatási szerződés volt szükséges ahhoz, hogy az országhatárról a gáz ténylegesen eljusson a per tárgyát képező POD-okhoz, és a közreműködő szerződéses kötelezettsége volt a
  2. pont alapján a szállítóvezetéki exit kapacitások lekötése a rendszerüzemeltetőnél. Nem mellékes továbbá az sem, hogy maga az F/
  3. alatti szerződés is több átadás-átvételi pontról tett említést, a szerződés
  4. pontja pedig átadás-átvételi pontonként tette kötelezővé a teljesítménykapacitás vizsgálatát, valamint a nominálást. Ehhez képest pedig az alperes
  5. sorszám alatti viszontválaszához A/
  6. számon csatolt e-mailben a felperesi jogelőd közreműködője, a Kft1 már azt közölte, hogy
  7. október
  8. napjától sem belföldi szállítási exit kapacitást nem köt le, sem pedig nominálást nem fog rögzíteni. Mindezekből az következik, hogy a per tárgyát képező szolgáltatási helyeken ténylegesen nem volt lehetőség arra, hogy az alperes
  9. október
  10. napján 6 órától az Gmbh1 által szolgáltatott gázt vegye igénybe, s az MEKH-val folytatott egyeztetések során is az a megállapodás született, hogy saját gázkereskedője útján biztosítja az alperes a gázellátást ezeken a POD-okon. [108] Az ítélőtábla a fentieknek azért is tulajdonított jelentőséget, mert a kapacitáslekötés és a Get.Vhr.
  11. § rendelkezései egy adott szolgáltatási, felhasználási helyhez kötődnek. Ennek kapcsán pedig lényeges, hogy a kereseti kérelem alapjául szolgáló szerződés nem határozott meg úgynevezett POD-ot, hanem az F/
  12. alatt csatolt szerződés szerint a teljesítés helye az országhatár volt. Ennek ismeretében pedig kétséges, hogy egy adott szolgáltatási helyre (POD) vonatkozó kapacitáslekötés egyáltalán értelmezhető-e az F/
  13. alatt csatolt szerződés alapján. Jelentősége van továbbá annak is, hogy a felperes által hivatkozott, a keresetlevélhez F/
  14. szám alatt csatolt, az Zrt.1 és a felperesi jogelőd között létrejött rendszerhasználati szerződés
  15. pontja kifejezetten hivatkozik felhasználási helyekre. A
  16. és a
  17. pontból fakadóan ez a szerződés volt az, ami POD-onként értelmezhetővé tette a lekötött kapacitást. [109] A felperes másodlagos keresete elbírálásánál, továbbá a Get.Vhr.
  18. §-a alkalmazása kapcsán nem volt érdemi jelentősége annak, hogy az alperes az adatcsere szabályzatot betartotta-e vagy sem. Ez utóbbi célja ugyanis a földgázelosztó és a rendszerhasználó közötti, a vonatkozó jogszabályokban, szabályzatokban előírt adatszolgáltatások, adatcserék egységes keretek között történő szabályainak, folyamatainak, technikai feltételeinek meghatározása a Get., valamint a Get. felhatalmazása alapján kiadott további jogszabályok előírásainak figyelembevételével. Maga a szabályzat az adatcsere technikai működésére, működtetésére és használatára vonatkozó szabályokat, eljárásokat és módszereket rögzíti, ezen előírások betartását pedig a MEKH felügyeleti jogkörében eljárva jogosult ellenőrizni. Győri Ítélőtábla II/SZ.Gf.20.118/2025/6/I 19 [110] A felperes a harmadlagos fellebbezésében alaptalanul kérte az alperes javára az rÜkr.
  19. §
(2)bekezdés c) pontja alapján megítélt elsőfokú perköltség mérséklését. A rÜkr. 3. §
(6)bekezdésében írtaknak megfelelően a bíróság a munkadíj összegét csak indokolt esetben mérsékelheti, ha az nem áll arányban a ténylegesen elvégzett képviseleti tevékenységgel, tehát a főszabálytól történő eltéréshez mindig valamilyen konkrét indoknak kell fennállnia. A felperes álláspontja szerint az indok az alperes jogi képviselője részéről „az ismétléseket tartalmazó néhány beadvány benyújtása és a nem túl számos tárgyaláson való részvétel” volt, így az elvégzett munkával nem áll arányban a megállapított munkadíj. [111] Ugyanakkor az ítélőtábla kiemeli, ahhoz, hogy az ellenkérelmét elkészíthesse, egy per alperesének részletesen tanulmányoznia kell a felperes keresetlevelét és annak mellékleteit, valamint a per tárgyához kapcsolódó, a polgári perek csekély hányadában alkalmazandó speciális joganyagot. Az alperesnek a Pp. 183. §
(1)bekezdésének és 199. §
(2)bekezdésének megfelelően az írásbeli ellenkérelemben valamennyi alaki és anyagi védekezését fel kell tüntetnie, miután a Pp. 203. §
(1)bekezdéséből következően főszabály szerint csak ez a perfelvételi irat áll rendelkezésére az érvei előadására, és nem lehet biztos abban, hogy a bíróság további nyilatkozattételre felhívja. A Pp. 203. §
(2)bekezdése pedig súlyos jogkövetkezményeket fűz ahhoz, ha a perfelvételi iratban, azaz az ellenkérelemben a fél nem tesz meg valamely nyilatkozatot, a 183. §
(5)bekezdése pedig pénzbírsággal fenyegeti, ha valamely nyilatkozatot, amelyet már az írásbeli ellenkérelemben megtehetett volna, csak később tesz meg. Mindebből az következik, hogy az alperes perben elvégzendő eljárási cselekményei közül kiemelkedő szerepe van az írásbeli ellenkérelemnek, hiszen ez az az irat, amelyben a felperes keresetlevelének alapos tanulmányozását követően teljes körű eljárási és anyagi jogi nyilatkozatot kell tennie. Az írásbeli ellenkérelem az ügy iratainak részletes tanulmányozását, az alperes rendelkezésre álló saját iratanyagának áttekintését és a felperes jogi érveivel szemben egy átgondoltan felépített jogi érvelés előterjesztését kívánja meg. Az alperes perben végzett legterjedelmesebb és legidőigényesebb munkája tehát az írásbeli ellenkérelemre felkészülés és annak elkészítése volt. A per folyamán ezt követően a bíróság felhívására viszontválaszt nyújtott be, majd a felperes keresetváltoztatására is ellenkérelmet, majd további perfelvételi iratokat terjesztett elő, valamint a perben tartott kilenc tárgyaláson részt vett. Mindezekre figyelemmel –– r.Ükr. 3. § szabályai és a kétségkívül magas összegű pertárgyérték alapján kiszámolt elsőfokú ügyvédi munkadíj nem volt aránytalan a ténylegesen elvégzett képviseleti tevékenységhez képest. [112] Mindezek miatt az ítélőtábla az elsőfokú bíróság kijavított ítéletét – az indokolás részbeni mellőzésével – a Pp. 383. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. [113] Az eredménytelenül fellebbező felperes a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni az alperes által a Pp.
  1. §-nak megfelelően felszámított, a rÜkr.
  2. §
(1)és
(5)bekezdés alapján járó 11.805.255,- Ft +ÁFA ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget. Győr,
  1. november
  2. dr. Szalay Róbert sk. a tanács elnöke dr. Kovács Zsolt sk. előadó bíró dr. Konarik Attila sk. bíró Győri Ítélőtábla II/SZ.Gf.20.118/2025/6/I 20

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.