Bf.79/2023/5 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdésében meghatározott és a

(8)bekezdés I. fordulata szerint minősül. Indokolás I. [1] [2] [3] [4] A Pécsi Törvényszék a

1. június 28-án kihirdetett 22.B.269/2022/
2. számú ítéletében Terhelt1 vádlottat a Büntető Törvénykönyvről szóló
3. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.)
4. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(8)bekezdés I. fordulata szerint minősülő testi sértés bűntette kísérletének vádja alól felmentette, egyben a vádlott kényszergyógykezelését rendelte el. A bűnjelként lefoglalt 1 db kést elkobozta, míg az eljárás során felmerült bűnügyi költség tekintetében megállapította, hogy azt az állam viseli. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a védő kizárólag a kényszergyógykezelés mellőzése érdekében fellebbezett. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában a jogorvoslattal megtámadott határozat – rendelkező részének helyesbítése mellett annak – helybenhagyására tett indítványt. II. Pécsi Ítélőtábla III.Bf.79/2023/5/II [5] [6] [7] 2 A másodfokú bíróság a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 590. §

(3)bekezdése alapján a jogorvoslattal megtámadott elsőfokú ítéletnek csupán a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezéseit bírálta felül, mely a Be. 590. §

(5)bekezdésére figyelemmel kiterjedt a hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabályok megtartására, a felmentésre, a bűncselekmény minősítésére, valamint a büntetés kiszabására és az intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezésekre, illetőleg – a Be. 590. §

(7)bekezdése szerint hivatalból – az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekre is. A törvényszék az eljárása során a büntetőeljárási szabályokat betartotta; a másodfokú bíróság a felülbírálat során nem észlelt olyan – a Be. 607. §

(1)bekezdése, illetve a Be. 608. §

(1)bekezdése szerinti, ún. abszolút, illetőleg a Be. 609. §

(1)bekezdésében nevesített kihatással bíró, ún. relatív eljárási szabálysértést, amely az ítélet feltétlen hatályon kívül helyezéséhez vezetett volna; a felülbírálatnak ekként törvényes akadálya nem volt. Miután a jogorvoslatot kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdése alapján jelentette be a védő, a másodfokú bíróság a Be. 591. §

(2)bekezdésének a) pontja értelmében nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította. [8] III. [9] Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen vont következtetést a vádlott büntetőjogi felelősségének hiányára, hiszen büntethetőséget kizáró ok (elmebetegség) folytán a vádlott nem büntethető. A cselekmény minősítése a büntető anyagi jogszabályoknak megfelel. Észlelte azonban a másodfokú bíróság, hogy az ítélet rendelkező részében – nyilvánvaló elírás folytán – tévesen került rögzítésre a testi sértés bűntettének törvényi megjelölése, melyről a Büntető Törvénykönyv a 164. §-ában rendelkezik. A fellebbezés folytán a másodfokú bíróságnak a felmentés folytán alkalmazott joghátrányt kellett érdemben felülbírálnia. Az elsőfokú bíróság ugyanis a Btk. 78. §

(1)bekezdése alapján úgy találta, hogy a vádlottal szemben a kényszergyógykezelés törvényi feltételei fennállnak, ezért annak alkalmazása mellett döntött. A védő ezt sérelmezve arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság ítélete az alkalmazott intézkedés indokolása tekintetében megalapozatlan. Hangsúlyozta, hogy Terhelt1 vádlott egészségi állapota két eljárási cselekmény között is folyamatosan javuló tendenciát mutatott, ezért a védelem álláspontja szerint az igazságügyi elmeorvos szakértők által előterjesztett szakvélemény elavult és indítványt tett újabb szakértő kirendelésére. Hangsúlyozta, hogy nem a szakértői vélemény kiegészítésére lett volna szükség, hanem egy teljesen új szakvélemény – új szakértőkkel történő – elkészítésére. Ennek pedig az az oka, hogy az ügyben korábban már eljárt szakértők ragaszkodnak első szakvéleményükhöz, annak alátámasztására törekedve, ezért a kiegészítésben változás nem várható. A szakértői vélemény kiegészítése azonban ellentmond a vádlott állapotában az édesanyja által is megerősített javuló tendenciájának, melyből egyenesen az következne, hogy a vádlott esetében újabb személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetése nem várható, ekként a kényszergyógykezelés Btk.

1. §-ában meghatározott feltételei sem állnak fenn. Erre tekintettel azonban az elsőfokú bíróság döntése törvénysértő. [10] [11] [12] Pécsi Ítélőtábla III.Bf.79/2023/5/II [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22] 3 A védő az igazságügyi elmeorvos szakértői vélemény kiegészítését aggályosnak találta, mert az ellentmondásos, paradoxon megállapításokat tartalmaz. Véleménye szerint a szakértők a legsúlyosabb megállapításukat, mely szerint Terhelt1 terhelt esetében fennáll a személy elleni erőszakos bűncselekmények ismételt elkövetésének lehetősége, semmiféle módon nem indokolták. Emellett kifejtette, hogy a szakvélemény
2. pontjában tett megállapítások nem a valós tényekre és információkra támaszkodnak. Ezen felül pedig nem értett egyet a szakértők által a vádlotti betegségbelátás tekintetében kifejtettekkel sem. Mindezek alapján elsősorban a megalapozatlan ítélet hatályon kívül helyezését, másodsorban a kényszergyógykezelés elrendelésére vonatkozó ítéleti rendelkezés mellőzését kérte. A védői állásponttal az ítélőtábla nem értett egyet. A másodfokú bíróság megvizsgálta a törvényszék által beszerzett igazságügyi elmeorvos szakértői vélemény kiegészítését, mely a terhelt személyes vizsgálatán, valamint a szakma szabályai szerint elvégzett vizsgálati módszerek eredményein alapul. Nem lehet aggályosnak tekinteni a szakértői véleményt abból a szempontból, hogy az az alapszakértői vélemény álláspontját megerősíti. Éppen ellenkezőleg: a szakértők az ismételt személyes vizsgálat alapján meggyőződhettek arról, hogy Terhelt1 vádlott esetében a betegségbelátása, valamint az orvosi kezeléshez való hozzáállása semmit nem változott. Ezt pedig érdemben nem érinti az, hogy az édesanyja elmondása szerint is állapota javulóban van. Utóbbi egyébként arra vezethető vissza, hogy Terhelt1 vádlott – édesanyja felügyelete mellett – újból rendszeresen szedi a gyógyszereit. A szakértők a szakvéleményükben megerősítették: a vád tárgyává tett cselekmény elkövetéséhez is az vezetett, hogy Terhelt1 vádlott nem szedte rendszeresen a neki felírt gyógyszereket, az orvosával a kapcsolatot nem tartotta. Ez kétséget kizáróan megállapítható abból, hogy – a terhelt által is elismerten – a terápia során már a hatodik kezelőorvos segítségét veszi igénybe. Mindezekből pedig a másodfokú bíróság is csupán azt a következtetést vonhatta le, hogy a betegségbelátása és a szakorvossal történő együttműködés hiányában Terhelt1 terhelttől – amennyiben a gyógyszeres terápiájában a betegségbelátásának hiánya folytán ismételten kiesés történik –személy elleni erőszakos cselekmény elkövetése várható. Megalapozottan helyezkedett ezért az elsőfokú bíróság arra az álláspontra, hogy a kényszergyógykezelés elrendelésének Btk.
3. §-ában meghatározott feltételei fennállnak. Törvényesen került sor ezért az intézkedés alkalmazására. Következésképpen az ezt sérelmező védői fellebbezés nem volt megalapozott; az intézkedés alkalmazása ezért nem mellőzhető. Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság fellebbezéssel megtámadott ítéletét a Be.
4. §

(2)bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján – helyes indokainál fogva – helybenhagyta. P é c s,

1. október
2. Dr. Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. Hudvágner András s.k. előadó bíró, Dr. Bencze Beáta s.k. bíró Pécsi Ítélőtábla III.Bf.79/2023/5/II 4 A Pécsi Törvényszék 22.B.269/2022/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.III.79/2023/
4. számú végzése folytán a
5. évi október hó
6. napján jogerőre emelkedett. Dr. Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke