A határozat elvi tartalma: Garanciális és egyben alapjogi jelentősége van annak, hogy a közigazgatási hatóság kérelemre vagy hivatalból induló hatósági eljárásban hoz döntést. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Kfv.VI.37.009/2025/
- A tanács tagjai: Dr. Vitál-Eigner Beáta a tanács elnöke Dr. Rák-Fekete Edina előadó bíró Dr. Kurucz Krisztina bíró Dr. Bernáthné dr. Kádár Judit bíró Dr. Horváth Tamás bíró A felperes: Név1 (cím1) Az alperes: Budapest Főváros Kormányhivatala XI. Kerületi Hivatal (cím2) Az alperes képviselője: Dr. Kovács Norbert kamarai jogtanácsos A per tárgya: gyámügyben indult közigazgatási jogvita Kúria VI.Kfv.37.009/2025/6-I 2 A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Törvényszék
- november
- napján kelt 31.K.700.619/2024/
- számú ítélete Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Törvényszék 31.K.700619/2024/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. A felülvizsgálati eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes és Név2 házasságából 2018-ban született a Név3 utónevű gyermek. A felperes
- június 22-én kérelmet nyújtott be az alpereshez, amelyben a gyermek védelembe vételét kezdeményezte. Előadta, hogy közte és az anya között a házasság felbontása, valamint a közös gyermek feletti szülői felügyelet rendezése iránti per van folyamatban. A bíróság
- április 25-én jóváhagyta a kapcsolattartás tárgyában kötött egyezségüket. A nyári kapcsolattartás ideje alatt az Angliába tervezett utazás nem valósult meg, mert a gyermek lejárt útlevelének megújítása ügyében az anya nem volt hajlandó vele együttműködni. E magatartásával az anya a kapcsolattartással összefüggő veszélyeztetésnek teszi ki a gyermeket. Kúria VI.Kfv.37.009/2025/6-I 3 [2] Az alperes
- július
- napján hivatalból eljárást indított a gyermek védelembe vétele ügyében. Eljárása során a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/
- (IX.10.) Korm.rendelet (a továbbiakban: Gyer.)
- §
(3)bekezdése alapján környezettanulmányt és javaslatot kért be mindkét szülő lakóhelye szerinti illetékes gyermekjóléti központtól, tárgyalást tartott, a gyermekek védelméről és gyámügyi igazgatásról szóló
- évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.)
- §-ában meghatározott személyeket meghallgatta, valamint pedagógiai jellemzést szerzett be. [3] Az alperes a
- december 6-án kelt BP-11/104/972-25/
- számú végzésével a hivatalból indult eljárást a Gyer.
- §
(1)bekezdése alapján megszüntette. Egyidejűleg javasolta, hogy mindkét szülő vegye igénybe a lakóhelye szerinti család-és gyermekjóléti központok, alapellátás keretében nyújtott, segítő szolgáltatásait. [4] A végzés indokolása rögzíti a felperesi kérelem benyújtásának tényét, majd azt, hogy a Gyer. 84. §
(1)bekezdés alapján köteles volt az eljárást hivatalból lefolytatni. Az eljárás során feltárt tények, a beszerzett javaslatok, a hatóság előtt tett személyes nyilatkozatok, valamint a rendelkezésre álló iratok alapján megállapította, hogy a gyermek veszélyeztetése nem áll fenn a családban. Az anya azon magatartása, hogy nem járul hozzá a gyermek útlevelének megújításához részben akadályozza a gyermek külföldre vitelének lehetőségét, ugyanakkor önmagában az a tény, hogy a gyermek nem utazhatott Londonba azért, hogy felülhessen az óriáskerékre még nem alapozza meg a gyermek Gyvt.
- § n) pontja szerinti veszélyeztettségét. A kereset és a védirat [5] A végzéssel szemben a felperes közigazgatási pert kezdeményezett. Keresetében a végzés megváltoztatását és a gyermek védelembe vételének elrendelését kérte. [6] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a gyermek veszélyeztetettsége hiányában jogszerűen döntött az eljárás megszüntetéséről. Hangsúlyozta, hogy a végzéséből egyértelműen kiolvasható a kérelem elutasítása is. Az ügy érdemére nem hatott ki, hogy nem kérelmet elutasító döntést, hanem megszüntető végzést hozott. Az elsőfokú ítélet [7] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a végzést megsemmisítette és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Kúria VI.Kfv.37.009/2025/6-I 4 [8] A perben jelentős ténynek tekintette, hogy a felperes
- június 22-én a gyermek védelembe vételére irányuló kérelmet terjesztett elő, azonban az alperes az eljárást hivatalból folytatta le, továbbá hivatalból lefolytatott eljárásban hozta meg az eljárást megszüntető végzését. [9] Hangsúlyozta, hogy a Gyer.
- §
(1)bekezdésének értelmében a Gyvt. 17. §-ának
(1)–
(2)bekezdésében és a Gyvt. 68/D. §
(1)bekezdésében foglalt szervek, személyek jelzése, kezdeményezése, javaslata alapján járhat el az alperes hivatalból. A Gyvt. 17. §-ának
(2)bekezdésében megjelölt „bármely állampolgár” által megtehető jelzésre, kezdeményezés azért nem érthető a szülőre, mert a Gyvt. a törvény alkalmazásában a szülőre saját fogalommeghatározást használ, és az
- § e) pontjában meghatározott „a gyermek közeli hozzátartozói” gyűjtőfogalom alá rendezi. Ugyanakkor nem mondja ki a fenti rendelkezés – és a védelembe vételre vonatkozó további rendelkezések sem -, hogy az intézkedés kérelmezésére nincs mód, illetve kizárt kérelemre lefolytatni az eljárást. [10] Az indokolása [18] bekezdésében kiemelte, hogy az alperes a kérelem ellenére hivatalból folytatta le az eljárást és a végzésében is a Gyer.
- §
(1)bekezdése alapján erre figyelemmel hozott döntést, amellyel az eljárást megszüntette, mellőzve azt a rendelkezést, amely kérelem esetén elutasítást ír elő. Tekintettel arra, hogy az alperes magát az eljárást folytatta le tévesen, ezért a végzés formátum nem volt formai hibaként értékelhető, szintén nem volt értékelhető a téves formában meghozott döntésre vonatkozó a közigazgatási perrendtartásról szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) szabályozás körében. [11] Megállapította, hogy az alperes jogszabályi felhatalmazás hiányában és téves jogértelmezés alapján indította és folytatta le az eljárást hivatalból és hozott határozat helyett jogszabálysértő módon végzést. [12] Nyomatékosította, hogy a kérelemre és a hivatalból induló eljárás a közigazgatási hatósági eljárás megindításának két alapvetően különböző fajtáját jelentik. Megkülönböztetésük az eljárás további menete és szabályai szempontjából lényeges, mert a közigazgatási hatósági eljárás két, egymástól alapvetően különböző modelljét jelentik. [13] Az indoklás [21]-[24] bekezdéseiben rámutatott: az általános közigazgatási rendtartásról szóló
- évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.)
- § rendelkezése az Alaptörvényből ered, ugyanis a XXV. cikk szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy egyedül vagy másokkal együtt, írásban kérelemmel, panasszal vagy javaslattal forduljon bármely közhatalmat gyakorló szervhez. Ekként a kérelem benyújtásához való jog alapvető, alkotmányos alanyi jog, amely mindenkit megillet. A kérelem az ügyfél oldaláról egy olyan (jog)nyilatkozat, amellyel hatósági eljárás lefolytatását, illetve annak alapján, az abban foglalt jogának, jogos érdekének érvényesítése érdekében a hatóság döntését kéri. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata, hogy az Alaptörvény XXIV. cikk
(1)bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való alapjog részét képezi, hogy ügyfél jogait a közigazgatási eljárás során gyakorolhassa. A kérelem a hatóság terhére eljárási és amennyiben az érdemi döntés feltételei fennállnak érdemi döntéshozatali kötelezettséget teremt. A jelen ügyre irányadó ágazati jogszabályi környezetre figyelemmel az Ákr.
- §-a szerinti, a kérelem tartalmának megfelelő elbírálását rögzítő rendelkezés nem biztosít jogot a közigazgatási hatóságnak, hogy a hatósági eljárást indító kérelmet annak egyértelmű tartalmával szemben, Kúria VI.Kfv.37.009/2025/6-I 5 ahhoz képest eltérő eljárási rendben bírálja el. Felhatalmazás hiányában az Ákr. rendelkezései között az eljáró hatóságok nem válogathatnak, különös tekintettel azon rendelkezésekre, amelyek az ügyféli jogok érvényesülését szolgálják. [14] Az indoklás [25] bekezdésében kiemelte, hogy a végzés indokolása a felperes kérelmének ismertetésével kezdődik, arra vonatkozóan, hogy az alperes a gyermek tekintetében egyéb személytől, szervtől jelzést, kezdeményezést kapott volna a végzés nem tesz említést, azt a megelőző eljárás iratai sem tartalmazzák. Éppen ezért a rendelkezésre álló iratok alapján nem látta igazoltnak az alperes hivatalból lefolytatott eljárását és az eljárást megszüntető végzés meghozatalát. A kérelemre induló eljárás tekintetében a Gyer
- §
(1)bekezdése az Ákr. 81. §-ának második mondatával egyezően az ügy érdemében határozat hozatali kötelezettséget ír elő. A legfontosabb joga a kérelmezőnek, ami egyben a legfontosabb kötelezettsége az eljáró hatóságnak, hogy a kérelmét – amennyiben annak feltételei fennállnak - érdemben el kell bírálni. Ezt fogalmazza meg az Alaptörvény XXIV. cikk
(1)bekezdése is, amikor kimondja mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. Ekként garanciális eleme az Ákr.-nek, hogy a hatóság a kérelmet az arra irányadó eljárási szabályok szerint vizsgálja meg és hozzon érdemi döntést. [15] Hivatkozott a Kúria Kfv.IV.35.496/2018/
- számú határozatában foglaltakra, amely szerint az alaptörvényi kötelezések a közigazgatási perben eljáró bírót – figyelembe véve a közigazgatási per azon sajátosságát is, hogy a bíróság az objektív jogrend védelme érdekében is eljár – arra kötelezik, hogy a nyilvánvaló alaptörvényi összefüggéseket vegye figyelembe akkor is, ha alaptörvényi hivatkozást a beadványok nem tartalmaznak. [16] Álláspontja szerint az az Ákr.- beli szabály amely közvetlenül visszavezethető az Alaptörvény rendelkezéseibe garanciális, ezáltal lényeges eljárásjogi szabály, amelynek megsértése a végzés megsemmisítését és az alperes új eljárásra kötelezését eredményezte. Az új eljárásra előírta, az alperes az eljárását köteles a kérelemre induló eljárás szabályai alapján lefolytatni, amelynek eredményeképpen a gyermek veszélyeztetettségének fenn nem állása esetén a védelembe vétel iránti kérelmet határozattal el kell utasítani. A felülvizsgálati kérelem [17] Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. [18] Hangsúlyozta, hogy a téves formában hozott döntés észlelése esetén az elsőfokú bíróságnak a Kp.
- §
(2)bekezdésében meghatározott eljárásrendet kellett volna alkalmaznia, mivel ezt elmulasztotta, az eljárása sérti a Kp. 45. §
(2)bekezdését, továbbá eltért a Kfv.VI.37.689/2023/
- számú, a Kfv.V.35.718/2018/
- számú határozatokban foglaltaktól. Kúria VI.Kfv.37.009/2025/6-I 6 [19] Leszögezte, hogy az ágazati jogszabályokból következően jelen ügyben akár kérelemre, akár hivatalból indította volna az eljárást, az eljárás lefolytatására és a bizonyítékok beszerzésére ugyanazon szakmai ágazati szabályok alapján került sor/kerülhetett volna sor. Véleménye szerint az eljárásindítási forma semmiben nem befolyásolja az eljárási cselekmények lényegét, sorát vagy értékét. Akár kérelemre, akár hivatalból indul a védelembe vételi eljárás, a gyámhivatalnak ugyanazon alaphelyzetet kell vizsgálnia, nevezetesen fennálle a kiskorú tekintetében olyan veszély, amelyet az alapellátásokkal kezelni, megszüntetni nem lehet. Mivel a megszüntető végzés ellen is van helye önálló jogorvoslatnak, az ügyféli jogok nem sérültek. [20] Álláspontja szerint ügy érdemére kiható eljárásjogi jogszabálysértés nem állt fenn, hiszen a Gyvt. és Gyer. által meghatározott eljárási cselekményeket és bizonyítást elvégezte, a tényállást döntéshozatalhoz szükséges mértékben tisztázta, a beszerzett bizonyítékokból okszerű következtetésre jutott a védelembe vétel szükségességét illetően. [21] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be. A Kúria döntése és jogi indokai [22] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [23] A Kúria a Kp.
- §
(2)bekezdése alapján alkalmazandó Kp. 108. §
(1)bekezdésében foglaltakból következően a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül. [24] A Kp. 120. §
(5)bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt. [25] Az elsőfokú bíróság ítéletében törvényesen állapította meg a tényállást, pontosan hívta fel az alkalmazandó jogszabályokat, helyesen ismerte fel a jogkérdés garanciális jelentőségét és alaptörvényi összefüggéseit, melyből kifolyólag jogszerű és megalapozott döntést hozott. Az ítéletben foglaltakat a Kúria megismételni nem kívánja, a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra figyelemmel a következőkre mutat rá. [26] A Kúria hangsúlyozza, hogy a jogerős ítélet indokolásának [18] bekezdéséből megállapíthatóan az alperesi végzés megsemmisítésének indokát nem az képezte, hogy az alperes téves formában, hanem az, hogy téves eljárástípusban hozta meg a döntését. A téves eljárástípusban meghozott döntés nem esik a Kp. 45. §
(2)bekezdés szabályozási körébe, következésképpen alaptalanul kérte számon az alperes a Kp. 45. §
(2)bekezdésében meghatározott protokoll lefolytatásának hiányát, ugyanezért nem volt alapos a Kúria VI.Kfv.37.009/2025/6-I 7 Kfv.37.689/2023/
- számú és a Kfv.35.178/2018/
- számú határozatoktól való eltérésre való hivatkozása sem. [27] A Gyer.
- §
(1)bekezdése kimondja, hogy a gyámhivatal – a 91/K. §
(3)bekezdésében foglaltak kivételével – a védelembe vétel iránti kérelmet elutasítja, illetve a hivatalból indított eljárást megszünteti, ha a gyermek veszélyeztetettsége nem áll fenn. [28] A Gyer. 85. §
(1)bekezdés rendelkezése alapján hozható döntés, akár végzés, akár határozat formájában hozza meg azt a gyámhivatal, tartalmi szempontból annyiban azonos, hogy mindkettő a gyermek fenn nem álló veszélyeztetettségét állapítja meg, továbbá nem kétséges az sem, hogy mindkét döntési forma esetén biztosított a jogorvoslat. Helyesen ismerte fel ugyanakkor az elsőfokú bíróság az ítélet [21]-[24] bekezdéseiben, hogy garanciális és egyben az alapjogok gyakorlására kiható jelentősége van annak, hogy a közigazgatási hatóság milyen típusú eljárást folytat le az ügyben, az Ákr. III. fejezetében szabályozott kérelemre induló hatósági eljárást, avagy a VII. fejezetben szabályozott hivatalbóli eljárást. [29] Az Alaptörvény XXV. cikk deklarálja, mindenkinek joga van ahhoz, hogy egyedül vagy másokkal együtt, írásban kérelemmel, panasszal vagy javaslattal forduljon bármely közhatalmat gyakorló szervhez. [30] Az Alaptörvény XXIV. cikk
(1)bekezdés alapján mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni. [31] Az Ákr. 35. §
(1)bekezdés rendelkezik arról, hogy a kérelem az ügyfél olyan nyilatkozata, amellyel hatósági eljárás lefolytatását, illetve a hatóság döntését kéri jogának vagy jogos érdekének érvényesítése érdekében. [32] Az Ákr. 37. §
(2)bekezdés kimondja, hogy az eljárás a kérelemnek az eljáró hatósághoz történő megérkezésének időpontjában indul. [33] Az Alaptörvény XXV. cikkét a közigazgatási hatósági eljárásokra leképező tételes rendelkezés, az Ákr. 35. §
(1)rendelkezése deklarálja az ügyfél jogát arra vonatkozóan, hogy jogának, jogos érdekének érvényesítése érdekében hatósági eljárás lefolytatását kezdeményezze. Az Ákr. 37. §
(1)bekezdés rendelkezésből következően a kérelem alapján a hatóság köteles az eljárást megindítani. Az Alaptörvény XXIV. cikk
(1)bekezdés deklarálja az ügyfél indokolt döntéshez való jogát. [34] Az alperesi végzés rögzíti ugyan a kérelem benyújtásának tényét, azonban minden átmenet nélkül áttér arra, hogy hivatalból volt köteles lefolytatni az eljárást, ugyanakkor az teljes mértékben hiányzik az indokolásból, hogy a kérelem ellenére miért indította meg hivatalból az eljárást. [35] A Kúria hangsúlyozza, hogy a hatóság az eljárástípusok között szabadon nem válogathat, ha az ügyfél kérelmet nyújt be, az alapján köteles az eljárást megindítani és a Kúria VI.Kfv.37.009/2025/6-I 8 kérelmet elbírálni. [36] Az alperes azonban a kérelem mellőzésével, törvényes alap nélkül indította meg hivatalból az eljárását, hiszen a végzésében nem tüntetett fel olyan, a Gyer. 84. §
(1)bekezdésben felhívott rendelkezések szerinti kezdeményezőt, aki élt volna az eljárás kezdeményezésének lehetőségével, és ilyet az alperes az elsőfokú bíróság külön felhívására sem tudott megjelölni. A szülő által előterjesztett kérelmet pedig nem lehet a Gyer. 17. §
(2)bekezdés szerinti „bármely állampolgár általi jelzésnek” tekinteni, azaz a szülő kérelmére nem indítható hivatalból védelembe vételi eljárás. [37] A Kúria nyomatékosítja, hogy nem adhat felmentést a kérelemre irányuló védelembe vételi eljárás megindításának és a kérelem elbírálásának kötelezettsége alól az arra való hivatkozás, hogy a Gyer. 85. §
(1)bekezdés szerinti döntés esetén, legyen az kérelmet elutasító akár határozat vagy eljárást megszüntető végzés, a Gyvt. és a Gyer. alapján nincs eltérés a tényállás feltárásában és a döntés tartalmában, továbbá, hogy a Gyer. 85. §
(1)bekezdés alapján meghozott mindkét döntési forma ellen van helye önálló jogorvoslatnak. Annak ugyanis, hogy a közigazgatási hatóság milyen eljárástípusban folytatja le az eljárást garanciális és egyben alapjogi jelentősége van. A kérelem alapján a hatóságnak eljárást kell indítania és a kérelem tárgyában döntést kell hoznia. A kérelem tárgyában való döntés azt jelenti, hogy a hatóságnak a kérelemben foglaltakat kell elbírálnia, az ott felhozott indokok, az abban rögzített érvrendszer, előtárt bizonyíték figyelembevételével kell állást foglalnia. Vagyis nem mindegy, hogy a védelembe vétel szükségességét milyen szempontok szem előtt tartásával ítéli meg a hatóság. A kérelem mellőzésével a tételes jogon túl sérülnek a kérelmet előterjesztő ügyfél Alaptörvény XXV. cikkében és XXIV. cikk
(1)bekezdésében biztosított alapjogai. Mindez olyan lényeges és súlyos a közigazgatási perben nem orvosolható jogszabálysértés, amely csak a közigazgatási hatósági eljárás újbóli lefolytatásával nyerhet orvoslást. [38] A fent kifejtettekre tekintettel a Kúria az elsőfokú ítéletet a Kp. 121. §
(2)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A döntés elvi tartalma [39] Garanciális és egyben alapjogi jelentősége van annak, hogy a közigazgatási hatóság kérelemre vagy hivatalból induló hatósági eljárásban hoz döntést. Záró rész Kúria VI.Kfv.37.009/2025/6-I 9 [40] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő, ezért a részére perköltséget megállapítani nem kellett. [41] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték a pervesztes alperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5.§
(1)bekezdés c) pontja alapján megillető személyes illetékmentességre figyelemmel a Kp. 35.§
(1)bekezdés folytán alkalmazandó a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 102.§
(6)bekezdésének megfelelően az állam terhén marad. [42] A Kúria ítéletével szembeni felülvizsgálat lehetőségét a Kp.
- § d) pontja zárja ki. [43] A felülvizsgálati eljárásban a Kúria - tárgyalás tartása iránti kérelem hiányában - a Kp.
- §
(2)bekezdése alapján alkalmazandó 107. §
(1)bekezdése folytán tárgyaláson kívül határozott. Budapest,
- február
- Dr. Vitál-Eigner Beáta sk. a tanács elnöke Dr. Rák-Fekete Edina sk. Dr. Kurucz Krisztina sk. előadó bíró bíró Dr. Bernáthné dr. Kádár Judit sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Dr. Horváth Tamás sk. bíró Kúria VI.Kfv.37.009/2025/6-I 10