← Magyarország

Kf.700382/2025/2 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A munkáltató egyoldalú utasítási jogával a munkakör keretein belül határozhatja meg azokat a ténylegesen ellátandó feladatokat, melyeket a hivatásos állomány tagja jogosult és köteles ellátni, a munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 3.Kf.700.382/2025/

  1. felperes felperes címe Független Rendőr Szakszervezet (ügyintéző: dr. Tordai Gábor kamarai jogtanácsos) felperesi képviselő címe vármegyei1 Rendőr-főkapitányság alperes címe Dr. Molnár Ibolya Paula kamarai jogtanácsos megbízási díj megfizetése iránti indított közszolgálati jogvita A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: Az alperes képviselője: A per tárgya: A fellebbezést benyújtó fél: felperes (
  2. sorszám alatt) A fellebbezéssel támadott határozat: Veszprémi Törvényszék 5.K.701.463/2023/
  3. számú ítélet Ítélet A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 502.450 (ötszázkétezer-négyszázötven) forint megbízási díjat és ezen összegnek
  4. július 1-től a kifizetés napjáig számított törvényes késedelmi kamatát, továbbá 45.122 (negyvenötezer-százhuszonkét) forint első-, és 12.561 (tizenkétezer-ötszázhatvanegy) forint másodfokú perköltséget, valamint 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Az alperes a 18.000 (tizennyolcezer) forint felülvizsgálati eljárási költségét maga viseli. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.382/2025/
  5. 2 [1] A felperes hivatásos szolgálati jogviszonyban állt az alperessel, melynek keretében a helység1i Rendőrkapitányság Közlekedésrendészeti Osztályán baleseti helyszínelő, vizsgáló beosztásban teljesített szolgálatot. Munkaköri leírása rögzítette az általános és speciális feladatait, és – egyebek mellett – utalt a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/
  6. (VI.16.) BM rendeletre (a továbbiakban: BMr1.) is. A felperes a
  7. március
  8. és
  9. október
  10. közötti időszakban (a továbbiakban: perbeli időszak) a TIK (a továbbiakban: TIK), valamint a kapitányságvezető utasítása alapján 24 alkalommal –
  11. márciusában és júliusában 2-2, novemberében 1;
  12. áprilisában 3, májusában 2, júliusában és decemberében 1-1;
  13. februárjában 1, márciusában 2, májusában és augusztusában 1-1, szeptemberében 3, októberében 4 alkalommal – hajtott végre szemleköteles közúti közlekedési baleset miatt más, az helység2i, helység3i, helység4 és helység5 Rendőrkapitányság illetékességi területén helyszínelői feladatokat, melyek ellentételezéseként megbízási díjban nem részesült. [2] A felperes a perbeli időszakra a helység1i Rendőrkapitányság illetékességi területén kívül végzett helyszínelési feladatok elvégzéséért a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
  14. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.)
  15. §-ra hivatkozással (
  16. §

(1)bekezdés c) pont) megbízási díj megfizetése iránt nyújtott be szolgálati panaszt, amelyet az alperes rendőr-főkapitánya határozatával elutasított. A felperes keresete és az alperes védirata [3] A felperes keresetében az alperest 502.450 forint megbízási díj és annak késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni a perbeli időszakot érintő 32 hónapon belül arra a 13 hónapra, amikor más rendőrkapitányság illetékességi területén is látott el helyszínelői feladatokat. Keresetét a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontjára alapította, a megbízási díj mértékét pedig az illetményalap 100%-os mértékében, havi 38.650 forint összegben határozta meg. [4] Az alperes a védiratában a kereset elutasítását kérte, fenntartva a szolgálati panaszt elutasító határozat indokait. Álláspontja szerint a megközelítőleg 3 év alatt 24 alkalommal történő feladatellátás nem tekinthető rendszeresnek. Az első- és másodfokú bíróság ítélete Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.382/2025/
  1. 3 [5] Az elsőfokú bíróság az 5.K.700.455/2022/
  2. számú ítéletével a felperes keresetének helyt adva kötelezte az alperest megbízási díj megfizetésére (alapeljárás). Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a 3.Kf.700.138/2023/
  3. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Előírta, hogy az elsőfokú bíróság vizsgálja a megbízási díjra jogosultság mellett az alperes által hivatkozott átrendelés, belföldi szolgálati kiküldetés megvalósulásának lehetőségét is. [6] Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott 5.K.701.463/2023/
  4. számú ítéletével a keresetet elutasította (megismételt eljárás). Az elsőfokú bíróság – miután kizárta a belföldi szolgálati kiküldetés, valamint az átrendelés, ideiglenes átrendelés megvalósulásának lehetőségét – a Hszt.
  5. §
(1)-
(5)bekezdéseiben meghatározott megbízási díj esetkörét tekintve a kialakult és egységes bírói gyakorlat alapján kimondta, hogy a felperes szolgálati beosztásához csak a saját szervezeti egysége állománytáblájának szolgálati beosztása szerinti feladatok tartoznak, ezért a más rendőrkapitányság illetékességi területén felmerült helyszínelői feladatok többletfeladat ellátásnak minősülnek. Megállapította azt is, hogy bár a 2019-ben 5 alkalommal, 2020-ban 7 alkalommal, 2021-ben 12 alkalommal végzett többletfeladat önmagában huzamosabb időn át megvalósult feladatellátást jelentett, azonban az a keresettel érintett nagyobb időintervallumon belül rendszeres, több hónapon át tartó, folyamatos szolgálatteljesítésnek nem volt tekinthető. Az eseti jelleggel, nem „rendszerszintűen” végzett többletfeladat a Hszt. 71. §
(1)bekezdés szerinti megbízási díjra nem jogosít. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Azzal a másodfokú bíróság is egyetértett, hogy a felperes beosztásához a helység1i Rendőrkapitányság állománytáblázatában meghatározott feladatok tartoztak, így a további illetékességi területekre kiterjedően előírt feladatok többletfeladat ellátásként értékelendőek; ugyanakkor nem osztotta azt a fellebbezési érvelést, hogy nem a megbízási díj jogalapja, hanem annak mértéke körében kell értékelni azt, hogy a felperes a perbeli időszakban hány alkalommal végzett nem a beosztásához tartozó feladatokat. A nem vitatott adatokat vizsgálva megállapította, hogy a felperes nem huzamosabb ideig, hanem több hónapos kihagyásokkal, és az érintett hónapokban is a szolgálat csekély hányadában, nem havonkénti rendszerességgel, tehát nem hosszabb időszakon keresztül, nem „rendszerzintűen” látott el a beosztásához nem tartozó feladatkört, ezért megbízási díjra nem jogosult. Az elsőfokú ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla a 7.Kf.700.240/2024/
  1. számú ítéletével helybenhagyta. A Kúria felülvizsgálati döntése [7] A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Ítélőtábla megismételt eljárásban hozott 7.Kf.700.240/2024/
  2. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és az ügyben eljárt másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította (Kfv.III.45.072/2025/5.). A felülvizsgálati eljárás költségét a felperes esetében 20.000 forintban, az alperes vonatkozásában 18.000 forintban állapította meg. [8] Rögzítette, hogy az alperes megismételt eljárásban tett nyilatkozatára (5.K.700.463/2023/
  3. számú jegyzőkönyv
  4. oldal) tekintettel mind az első-, mind a Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.382/2025/
  5. 4 másodfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a felperes akkor, amikor más rendőrkapitányság illetékességi területén végzett helyszínelői feladatokat, a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkört látott el, és az ekként végzett munkát mindkét szintű bíróság egyezően többletfeladatként értékelte (Hszt.
  6. §
(1)bekezdés c) pont). A jogerős ítéletnek erre vonatkozó megállapítását sem a felperes, sem az alperes nem támadta felülvizsgálati kérelemmel, ezáltal az a felülvizsgálati eljárásban is irányadó volt. A perbeli időszakban hatályos Hszt.
  1. §-ban a megbízási díj feltételeként nem szerepelt sem a többletmunka mértékével, sem annak eseti jellegével kapcsolatos kritérium, azt az eljárt bíróságok a jogszabály és a kúriai gyakorlat téves értelmezése okán határozták meg jogalapi feltételként. A Kúria előírta, hogy a megismételt másodfokú eljárásban a felperes fellebbezését annak figyelembevételével kell elbírálni, hogy a felperes a perbeli időszakban a keresettel érintett hónapokban a Hszt.
  2. §
(1)bekezdés c) pontjában meghatározott, a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkör ellátásával többletfeladatot végzett, amely többletszolgálatért a Hszt. 71. §
(5)bekezdése szerint a rendvédelmi illetményalap 50-200%-ig terjedő mértékű díjazásra jogosult. A belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/2015. (VI. 16.) BM rendelet (továbbiakban: BMr2.) 35. §
(6)bekezdése, valamint a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 33/2015. (VI. 16.) BM rendelet 10. §
(2)bekezdése alapján a többletfeladat nagyságát, a megbízással járó többletterhet, a helyettesítési (megbízási) díj mértékénél kell figyelembe venni a feladattal, valamint a feladat ellátására beosztottak számával arányosan. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [9] Az elsőfokú bíróság (megismételt eljárásban hozott) ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, kérte annak megváltoztatását és a kereset teljesítését. Kifejtette, az elsőfokú bíróság tévedett, amikor konkrét jogszabályhely megjelölése és értelmezése nélkül az „eseti jelleget” és a „nem rendszerszintű” fogalmakat a jogalap körében vizsgálta és a megbízási díj feltételének tekintette. A keresettel érintett 13 hónap alatt a 24 alkalom átlagosan havi 2, beosztásba nem tartozó helyszínelést jelent, így annak tartóssága, visszatérő jellege egyértelműen megállapítható. Álláspontja szerint a megbízási díj mértékénél kell vizsgálni a huzamosabb időt, a rendszerességet, az egyes hónapokban a több alkalommal végzett többletmunkát. Utalt arra, hogy csak a más rendőrkapitányságok illetékességi területén ténylegesen ellátott többletfeladatok alapján érvényesíti a megbízási díj igényt azzal, hogy a folyamatos készenlét és rendelkezésre állás, az esetleges baleset nélküli napok is a díjazás mértékét befolyásoló tényezők. [10] Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Kiemelte, a Hszt. 71. §
(1)bekezdésében írt feltételek fennállásának megállapításakor a feladat- teljesítés átmeneti jellege mellett a szolgálati beosztáshoz nem tartozó többletszolgálat, többletfeladat teljesítés a feltétele, a megbízás az átmeneti jelző mellett is egy viszonylagos, folyamatosan végzett tevékenységet jelent, így a megbízási díjra nem ad alapot az esetenként felmerülő eljárási cselekmények végzése, mert az nem jelenthet lényeges többletfeladatként jelentkező tevékenységet. A perbeli időszakban a 24 alkalommal végzett, más rendőrkapitányság illetékességi területén beosztásába tartozó tevékenység Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.382/2025/2. 5 ellátása nem rendszeres, hanem esetenkénti tevékenységnek tekinthető, ezért a felperes nem jogosult megbízási díjra. A másodfokú bíróság döntése és annak jogi indokai [11] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság megismételt eljárásban hozott, 5.K.701.463/2023/6. számú ítéletét a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 108. §
(1)bekezdése alapján a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között vizsgálta felül. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az irányadó jogszabályok és kúriai gyakorlat téves értelmezésével jutott arra az álláspontra, hogy a felperes a perbeli időszakra megbízási díjra nem jogosult. [12] A perbeli időszakban hatályos Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontjához további feltétel nem kapcsolódott, ezért amennyiben a hivatásos állomány tagja a beosztásához nem tartozó feladatkört látott el többletfeladatként, az a Hszt. 71. §
(5)bekezdésében meghatározott mértékű megbízási díjra jogosította. A Hszt. 71. §
(3)bekezdése csak
  1. február
  2. napjától módosult és egészült ki azzal a szabállyal, amely kimondta, hogy a hivatásos állomány tagja megbízási díjra akkor jogosult, ha az
(1)bekezdés c) pontja szerinti többletfeladat ellátásával jelentős többletmunkát végez, és a szolgálati beosztáshoz nem tartozó feladatkörrel való megbízás nem eseti jellegű. Ily módon az elsőfokú ítélet [12] bekezdésében tévesen szerepel a perbeli időszakra még nem hatályos, a későbbi módosításnak megfelelő jogszabályszöveg. A jogszabály módosítása előtt kialakításra került a bíróságok részéről az a gyakorlat, amely szerint a munkáltató utasítása alapján a hivatásos állomány tagja esetenként köteles ellátni a szolgálati beosztásához nem tartozó tevékenységet is, ugyanakkor a beosztásához nem tartozó feladat tartós ellátása nem maradhat ellentételezés nélkül, és amennyiben a hivatásos szolgálati viszonyban álló hosszabb időn át a beosztásához nem tartozó feladatkört lát el, többletdíjazásra jogosult (Kfv.VII.45.155/2021/6., Kf.III.45.110/2022/4., Kfv.III.45.052/2023/7.). A többletfeladat ellátásának tartós, hosszabb időn keresztül történő megkövetelése azonban a Hszt. azon rendelkezésein alapult, melyek értelmében a hivatásos állomány tagjának a szolgálat teljesítése során – a Hszt. 13. §
(2)bekezdéséből, 102. §
(1)bekezdés b) pontjából, valamint a 103. §
(1)bekezdéséből következő kötelezettségéből eredően – a munkáltató rendelkezése alapján a munkaköri leírásban konkrétan nem nevesített feladatokat is végre kell hajtania. A munkáltatónak a szolgálati beosztáshoz képest kell megállapítania a munkaköri leírás tartalmát, az abban foglaltakat azonban korlátlanul nem bővítheti, mivel a munkaköri leírás nem tartalmazhat a kinevezésben meghatározott beosztáshoz nem tartozó, általánosan ellátandó feladatot, mint a beosztás részét. [13] A megismételt eljárásban nem volt vitatott, hogy a felperes a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontja szerinti többletfeladatot teljesített és az sem, hogy ezeket a többletfeladatokat milyen rendszerességgel végezte. Ezekre a hónapokra a perbeli időszakban hatályos Hszt.
  1. §-ban a megbízási díj feltételeként nem szerepelt sem a többletmunka mértékével, sem annak eseti jellegével kapcsolatos kritérium, ezért az elsőfokú bíróság a jogszabályi rendelkezéseket – a korábbi kúriai döntésekben szereplő kiemeléseket tévesen értelmezve – szűkítve Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.382/2025/
  2. 6 alkalmazta akkor, amikor a megbízási díjra jogosultság feltételeként vette figyelembe a végzett többletfeladat rendszerességét, annak hosszabb időszakon keresztül, „rendszerszintűen” való felmerülését. Mindezek tükrében – mint azt a Kúria a Kfv.III.45.072/2025/
  3. számú végzésében rögzítette - a felperes a perbeli időszakban, a keresettel érintett hónapokban a Hszt.
  4. §
(1)bekezdés c) pontjában meghatározott, a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkör ellátásával többletfeladatot végzett, amely többletszolgálatért a Hszt. 71. §
(5)bekezdése szerint díjazásra jogosult. A Kúria a hivatkozott döntésében a jogalap kérdésében állást foglalt, amelytől a másodfokú bíróság nem térhetett el, és nem is kívánt eltérni, azzal maga is egyetértett. [14] A megbízási díj mértéke körében a BMr
  1. hivatkozott rendelkezései szerint a többletfeladat nagyságát, a megbízással járó többlet terhet szükséges elsődlegesen figyelembe venni, a feladattal arányosan. [15] A felperes a nem vitatott peradatok szerint több rendőrkapitányság illetékességi területén végzett utasítás alapján helyszínelői feladatokat. Az alapeljárásban és a megismételt eljárásban történt személyes meghallgatása során előadta, hogy előre nem látható közlekedési balesetekkel összefüggésben végez helyszínelői munkát, mikor is azonnal kapja a parancsot a kivonulásra, ami kétségkívül azt jelenti, hogy az ezzel összefüggő folyamatos készenléti állapot több rendőrkapitányság illetékességi területe vonatkozásában is terhelte. Személyes meghallgatása során kitért arra, hogy a helyszínen jegyzőkönyvet kell felvenni, fényképeket és helyszínrajzot készít, azt követően vonul vissza a rendőrkapitányságra, ahol elkészül a méretarányos helyszínrajz, majd a baleseti anyag. Ezen munkafolyamatok anyagi káros, vagy halálos balesetnél több időt vesznek igénybe, az több órás helyszínelési munkát feltételez, az iratfeldolgozás, a baleseti anyag elkészítése pedig 5-6, esetenként 8 órát is jelenthet, ehhez adódik hozzá az utazási idő, amely körülmények összessége a másodfokú bíróság megítélése szerint a többletfeladat ellátással érintett hónapokban jelentős többletterhet generált. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében utalt arra, hogy több olyan ítélőtáblai döntés is született, amikor a másodfokú bíróság 50%-ra mérsékelte az elsőfokú ítéletben megállapított összeget, miután a megbízási díj mértékének megállapításánál a díjazás mértékét emelő tényezőként a felperesnek az irodában (azaz nem az illetékességi területen kívül) a helyszíni feladatok feldolgozásával kapcsolatos munkavégzését nem indokolt figyelembe venni; ugyanakkor fellebbezési ellenkérelmében nem jelölte meg, hogy az ott feltüntetett másodfokú határozatokban foglalt peradatok és tényállás mennyiben feleltethető meg a jelen ügynek, így ezen általános hivatkozása nem alkalmas a keresetben megjelölt összegszerűségi mérték jogellenességének alátámasztására. [16] A másodfokú bíróság azáltal, hogy a felperes a helyszínelői munkáját több (a helység1i rendőrkapitányságon kívül még négy további) rendőrkapitányság illetékességi területén végezte, több rendőrkapitányság illetékességi területéhez kapcsoltan kellett ezzel összefüggésben készenlétben állnia, mely a munkaszervezést mindenképp nehezítette, a más illetékességi területen végzett többletfeladatok (több órás helyszínelés) pedig - az utazási idővel együttesen - jelentős többletterhelést jelentettek számára (még az esetben is, ha a baleseti anyagot a saját irodájában készítette), a keresetben a rendvédelmi illetményalap 100%-ban megjelölt mértéket nem találta eltúlzottnak; az megfelel az anyagi jogszabály, vagyis a Hszt.
  2. §
(5)bekezdésében meghatározott kereteknek és arányos. Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.382/2025/
  1. 7 [17] Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp.
  2. §
(2)bekezdése alapján megváltoztatta, és az alperest a keresetben foglaltak szerint kötelezte a felperes részére a megbízási díj és annak késedelmi kamata megfizetésére. [18] A felperest megillető első- és másodfokú perköltség számításánál a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/
  1. (VIII. 22.) IM (továbbiakban: IM rendelet) rendelet volt irányadó, figyelemmel arra, hogy a keresetlevél és a fellebbezés – mint eljárást megindító beadványok – előterjesztésére egyaránt
  2. február
  3. napját megelőzően került sor. [19] A pervesztes alperes a Kp.
  4. § alapján alkalmazandó, polgári perrendtartásról szóló
  5. évi CXXX törvény (a továbbiakban: Pp.)
  6. §
(1)bekezdése és 102. §
(1)bekezdése, valamint az IM rendelet 4. §
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontja, továbbá 3. §-a alapján köteles megfizetni a felperesnek – helyes felszámítással – 25.122 forint, a pertárgyértékhez igazodó jogtanácsosi munkadíjat, valamint 2x10.000 forint útiköltséget, mint indokolt készkiadást (a felperesi képviselő az alap- és a megismételt eljárásban is egy-egy tárgyaláson jelent meg); összesen 45.122 forint elsőfokú perköltséget. A másodfokú bíróság az IM rendelet 4. §
(1)bekezdés a) pontja és 3. §
(5)bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperest a fellebbezéssel érintett pertárgyértékhez igazodó és a jogi képviselő által kifejtett munkával arányosan számított – helyesen 12.561 forint – másodfokú perköltség megfizetésére. Az alperes szintén pervesztessége okán köteles megfizetni a felperesnek a Kúria által 20.000 forintban megállapított felülvizsgálati eljárási költséget. [20] Az alperes a részére megállapított 18.000 forint felülvizsgálati eljárási költséget pervesztessége miatt maga viseli. [21] Az alperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. §
(1)bekezdés c) pontja alapján személyes illetékmentes, ezért a fellebbezési eljárási illetéket (40.196 forint) a Kp. 35. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 95. §
(1)bekezdés c) pontjára és a Pp. 102. §
(6)bekezdésére figyelemmel az állam viseli. [22] Az ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §
(3)bekezdése folytán alkalmazandó Kp.
  1. § alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [23] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
  2. §
(1)bekezdésében foglalt rendelkezés zárja ki. Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.382/2025/
  1. 8 Záró rész Budapest,
  2. február
  3. dr. Németh Andrea s.k. Dr. Rácz Krisztina s.k. Dr. Kinyó Krisztina s.k. a tanács elnöke, előadó bíró bíró bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.