A határozat elvi tartalma: Az Áfa tv. 9. §-a a termékértékesítés fogalmát adja meg, önmagában ebből a fogalomból kiindulva az adólevonási jog megtagadása nem vezethető le. Nem jogszerű az adólevonási

Art. 2

. §-ában megfogalmazott valódisági klauzula alapján az adóhatóságnak a szerződéseket, ügyleteket a valódi tartalmuk alapján az adótörvények rendelkezései, jelen ügyben az Áfa tv. alapján kellett minősítenie. Az általános forgalmi adó fogalma objektív, ami azt is jelenti, hogy egy ügylet az általános forgalmi adó szempontjából csak akkor minősül termékértékesítésnek, ha az Áfa tv. 9. §

áru megérkezett, minőségileg megfelelő, hanem hogy valódi uralmat gyakoroljon a megrendelt áru felett. A felperes tisztában volt azzal, hogy a számlakibocsátónak nem volt rendelkezési joga az áru felett, pontosan tudta,

okat valójában ő szerezte be a lengyel adóalanytól. Azáltal,

adózó tartalmilag hiteltelen bizonylatokat szerepeltetett a könyvelésében és az azokon áthárított általános forgalmi adót levonásba helyezte, megsértette az Áfa tv. és Számv. tv. határozatban hivatkozott rendelkezéseit. [4] Az elsőfokú adóhatóság a számlákkal kapcsolatos beszerzéseket a Kúria 5/

1. (IX.26) KMK véleményének
2. esetköre szerint minősítette, annak aktív alakzatát állapította meg, melyre figyelemmel a 9001552629 számú határozatával a felperes terhére mindösszesen 426.255.000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, mely után 852.510 Ft adóbírságot szabott ki, valamint 44.244.000 Ft késedelmi pótlékot számított fel. [5] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 6436291835 számú határozatával az elsőfokú határozatot helyben hagyta. Értékelése szerint az elsőfokú adóhatóság az adózás rendjéről szóló
3. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.)
4. §

alapellenőrzés során az adóhatóság nem vizsgálta a lengyel társasággal folytatott ügyleteket és erre a megismételt eljárás keretei között már nem is volt jogszerű lehetősége. [7] Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatállyal megsemmisítette és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Rögzítette,

adóhatóság az új eljárásra kötelező bírósági ítélet szerinti iránymutatás kereteit meg nem engedett jogszabálysértő módon túllépte azzal, hogy a megismételt eljárásban annak ellenére vonta be a lengyel társaságtól a felperes részére kiállított számlák vizsgálatát,

ok nem képezték az alapeljárás tárgyát. Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a Kfv.V.35.139/2025/9. számú döntésében helytállónak találta azt az elsőfokú bírósági megállapítást,

adóhatóság az új eljárásra szóló utasítást, így a megismételt eljárás kereteit az Air. 129. §

alperes a tényállást iratellenesen állapította meg, abból helytelen következtetést vont le, továbbá kirekesztett releváns körülményeket vizsgálatából. A Kúria I.Kfv.35.205/2025/8/II 5 jogszabálysértést az Áfa tv. 120. § a), 127. §

alperesi határozat nem felel meg az áfa levonás körében kimunkált bírói joggyakorlatnak sem. [10] Hangsúlyozta, hogy a konzervdobozok és ehhez tartozó fedelek, aljak beszerzése során az Áfa tv. 27. §-ban meghatározott láncügylet valósult meg és kifogásolta,

adóhatóság nem egyöntetűen ítélte meg a konzervdobozok és szárított kukoricatönköly beszerzést. Az alperes tévesen értelmezte az Art.

1. §-ban lefektetett valódisági klauzula elvét azzal, hogy ezen ügyletek kapcsán az ügyleteket a valódi tartalmuk alapján nem a felek között létrejött gazdasági eseményként minősítette. Rámutatott arra, hogy a számlák szerinti gazdasági események létrejöttét az ellenőrzés során a felek kölcsönösen elismerték, a vizsgált időszakra és adónemre vonatkozóan a bevallási kötelezettségeiket teljesítették, a lebonyolított ügyletek megfeleltek a termékértékesítés Áfa tv.
2. §-ban meghatározott feltételeinek, azok valóságban az adóalanyok között végbementek. Kifogásolta,

adóhatóság nem mutatott ki egyik társaságnál sem adóelőnyt, adókijátszást sem bizonyított és hiányolta a Halifax teszt elvégzését. Vitatta az adóbírság mértékének megállapítását is. [11] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság első döntése és a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott döntése [12] Az elsőfokú bíróság a felperes és a Kft. ügyében hozott közigazgatási határozatok ellen indított pereket egyesítette és a felperesek kereseteit elutasította. [13] A felperes és a Kft. felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a Kfv.I.35.230/2024/10. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Rögzítette,

alperes a Kft.-nél semmilyen vizsgálatot nem folytatott le, a Kft.-re vonatkozó megállapításai e körben pusztán a felperesnél lefolytatott vizsgálat anyagán alapultak, de úgy, hogy a felperesnél lefolytatott bizonyítási eljárás során beszerzett bizonyítékokat nem adta át a Kft.-nek. Az elsőfokú bíróság a súlyos eljárási jogszabálysértést akként kívánta kiküszöbölni,

egyesített perben lehetővé tette a Kft. részére a felperesnél lefolytatott bizonyítás anyagába történő betekintést. Az egyesítés teremtette meg a felperesi iratanyag Kft.-nek peres eljárásban való bevonását, ami nem csupán eljárásjogi jogszabálysértést valósított meg, hanem a tényállás feltárására és bizonyítására vonatkozó alperesi kötelezettség teljesítésének felfedését akadályozta. Kúria I.Kfv.35.205/2025/8/II 6 [14] A Kúria érdemben nem tudott állást foglalni a felülvizsgálati kérelmekről, mert az elsőfokú bíróság a perek egyesítésével olyan súlyos eljárási hibát vétett, amely megakadályozta az érdemi elbírálást. A megismételt eljárásra előírta, hogy a felperes és a Kft. keresetét egymástól el kell különíteni, azokat külön perben, önállóan kell elbírálni. A felperes keresetét arra figyelemmel kell elbírálni,

alperes a KMK vélemény

1. esetkörét tárta fel. Új eljárásban hozott elsőfokú döntés [15] Az új eljárásban az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. [16] Az irányadó EUB gyakorlat és a KMK vélemény ismertetését követően az Áfa tv.
2. §

alperes által feltárt objektív körülmények alapján összességében az volt megállapítható,

alperes okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes a Kft. számláira írt konzervdobozokat és azok tartozékait nem a számlakibocsátótól szerezte be, hanem közvetlenül azok lengyel gyártójától. Hangsúlyozta, hogy a felperes és a lengyel eladó között közvetlen ügyleti kapcsolat volt, a lengyel eladó mindkét féllel kereskedelmi kapcsolatban állt és a két társaság által preferált értékesítési modell került kialakításra, akként, hogy a Kft., mint közvetítő jelent meg, a konzervdobozok értékesítésére vonatkozó szerződést ezért a Kft.-vel kötötték meg. [17] Az alperes objektív körülmények alapján helytállóan vonta le azt a következtetést határozatában, hogy a felperes által beszerzett konzervdobozok felett őt megelőzően csak a lengyel gyártónak volt tulajdonosként való rendelkezési joga. Az a körülmény, hogy a felperes a lengyel gyártótól konzervdobozokat vásárolt, és azt az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenysége körében hasznosította, nem jogosította arra, hogy a fiktív eladó Kft. nevét tartalmazó számlára áfaként írt összeget az általa fizetendő áfa összegéből levonja. Az Áfa tv. 9. §

ellenőrzés során feltárt objektív tények és körülmények alapján az a következtetés volt levonható, hogy a számlakibocsátó Kft. a számlákon feltüntetett termékekkel nem rendelkezett tulajdonosként, enélkül pedig nem is engedhette át a rendelkezési jogát a felperesnek, aki így az adólevonási jogával sem élhet az érintett ügyletekhez kapcsolódóan. [18] Elvetette a felperes által hivatkozott Áfa tv. 26.-

1. §-aiban szabályozott láncügyletekre vonatkozó felperesi érvelést, miután az említett esetben az ügyletek lényege, hogy ugyanazon áru több társaság egymást követő adásvétel ügyletének tárgya, de a termék útja nem követi az egyes számlázásokat, hanem a szállítás közvetlenül az egyébként egymással számlázási kapcsolatban nem lévő legelső értékesítőtől a legvégső beszerzőkhöz történik. Ezekkel ellentétben a körhinta csalás esetén az adózók a tényleges gazdasági eseményekkel szemben, vagy éppen annak hiányában, az ügylet szempontjából irreleváns cégek fiktív számláinak felhasználásával az áfa fizetési kötelezettségük minimalizálására, Kúria I.Kfv.35.205/2025/8/II 7 illetve a láncügylet végén álló cégnél nagy összegű adó visszaigénylésére törekszenek. Hivatkozott az Art.
2. §

adóhatóság az adott jogviszony mindegyik alanyánál feltárja a tényeket és azonos ténymegállapítás esetén nem juthat eltérő jogkövetkeztetésekre. A Kft.-nél

1. július 01-től
2. június 30-ig terjedő időszakra vonatkozóan áfa adónemben lefolytatott adóellenőrzés során az adóhatóság nem tett érdemi megállapítást a konzervdobozokkal kapcsolatos ügyletekkel összefüggésben. A felperesi hivatkozással ellentétben nem végezte el a felperes és a Kft. közötti jogviszony tartalmának minősítését, mindezért a felperessel szemben folytatott adóellenőrzés során feltárt újabb bizonyítékok alapján nem volt akadálya annak, hogy a felperes és a Kft. közötti jogviszonyt annak valódi tartalma alapján minősítse az adóhatóság. Kitért arra is, hogy a felperes által hivatkozott eltérő időszakra vonatkozó korábban végzett adóhatósági vizsgálatok nem érintették a jelen perbeli ügyleteket, illetőleg az ahhoz kapcsolódó áfa levonást. [21] Az adóbírság mértékére vonatkozó felperesi keresetet sem találta megalapozottnak, kiemelte, hogy a 200%-os mértékű adóbírságot az alapozta meg, hogy a felperes tisztában volt azzal, hogy a konzervdobozok valódi eladója a lengyel gyártó volt, valódi vevője pedig ő maga, a közösségen belüli áfamentes beszerzést a Kft. bevonásával kívánta belföldi, adólevonási joggal járó beszerzésnek álcázni, emiatt a hiteltelen számlák felhasználásával az adókijátszás aktív alakítója volt, tartalmilag hiteltelen számlákat szerepeltetett könyveiben, nyilvántartásaiban. [22] Szükségtelennek tartotta tanúbizonyítási eljárás lefolytatását, mert a felperes és a Kft. ügyvezetőjét az adóhatósági eljárásban nyilatkoztatták, továbbá a lengyel társhatóság a lengyel gyártó válaszairól tájékoztatást adott. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem Kúria I.Kfv.35.205/2025/8/II 8 [23] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását kérte akként,

alperes határozatát a Kúria az elsőfokú adóhatóság határozatára is kiterjedően semmisítse meg és utasítsa az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására, míg másodlagosan az adóbírság 50%-ra történő mérséklését kérvényezte, az alperes perköltség viselése mellett. [24] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete sérti az Áfa tv. 9. §

Áfa tv. 27. §-ban írt láncügylet valósult meg a lengyel gyártó cég, a Kft. és felperes között, hiszen ugyanaz a termék egymást követően több értékesítés tárgya lett úgy, hogy a termékelszállítása az első értékesítőtől közvetlenül a végső beszerzőhöz történt. A bíróság a Kft.-től történt belföldi beszerzéseket nem azonos elvek mentén ítélte meg, így különbséget tett a konzervdoboz és a kukorica tönköly közötti beszerzés esetében, ugyanakkor mindkét alapanyag beszerzése kapcsán megállapítható,

Áfa tv.

1. §-a szerinti láncértékesítés. A bíróság tévesen értelmezte az Art.
2. §-ban megfogalmazott valódiság klauzula elvét, mikor jelen ügyletek kapcsán a szerződéseket, ügyleteket a valódi tartalmuk alapján nem a felek között létrejött gazdasági eseményként minősítette. [26] Nem megfelelően értékelte a Kft. tevékenységét ezen ügyletek kapcsán, és nem vette figyelembe, hogy a Kft. vonatkozásában a vizsgálattal érintett időszak tekintetében az általános forgalmi adó adónemben lefolytatott vizsgálatot lezártnak kell tekinteni, így a felperessel szemben már eltérő tényállás sem állapítható meg az Art.
3. §-ban írtak okán. [27] Nem került rögzítésre, hogy milyen tények, adatok birtokában jutott a bíróság arra a megállapításra, hogy a számlázásokra csak azért került sor, hogy a felperes részére a Kft. biztosítsa az áfa levonás formális feltételét. Téves az a bírósági következtetés is,

árrés alkalmazásának egyetlen célja az lehetett, hogy a Kft. részére magas összegben tudja kiszámlázni a konzervdobozt, ezáltal a felperes még több általános forgalmi adót tudjon visszaigényelni. [28] Utalt a NAV Észak-Magyarországi Bűnügyi Igazgatóság Kiemelt Ügyek Vizsgálati Osztálya

1. óta folytatott nyomozására, amelyben a felperes rendelkezésre bocsátott iratanyag semmilyen módon nem támasztja alá, hogy adóelkerülő tevékenységben vett volna részt. Iratellenes az a megállapítás, hogy a felperes és Kft. között szoros gazdasági összefonódás bármilyen formája állna fenn. A felperes tartalmilag hiteles bizonylatokat szerepeltetett könyvelésében, az általános forgalmi adót jogszerűen helyezte levonásba, az Kúria I.Kfv.35.205/2025/8/II 9 alperes által sem vitatottan beszerezte a számlán feltüntetett konzervdobozokat, és azt adóalanyiságot eredményező tevékenysége során használta, hasznosította. Szerinte még abban az esetben sem kerülhet sor az adólevonási jog megtiltására, hogyha az Európai Unió Bírósága által C-255/
2. számú (Halifax) ítéletében kifejtett tesztet alkalmazta volna az alperes. [29] Vitatta,

Áfa tv. 9. §

értékesítési láncban adókijátszás nem történt, a felperesnek adóelőnye nem származott. [32] Szerinte sérült az Alaptörvény XXIV. cikk

Art. 215. §

Áfa tv. 9. §

a fél, akire e dolgot átruházzák, e dolog felett fizikailag rendelkezzen, sem pedig azt, hogy a dolgot fizikailag a részére elszállítsák, és/vagy azt fizikailag megkapja [pl. C-414/

1. (Arex CZ)
2. pont]. Ennek következtében nem perdöntő az adólevonási jog gyakorlása szempontjából, hogy a Kft. fizikailag nem vette át az árut, illetve a fuvarozásnál, az áruátvételnél, a raktározásnál nem volt jelen. A Kfv.I. 35.202/2024/
3. számú döntésben a Kúria arra mutatott rá,

adólevonási jog megtagadásánál eltérő vizsgálati és bizonyítási kötelezettséget eredményez, ha azt állapítja meg az adóhatóság, hogy a számlázási láncban értékesített termék feletti rendelkezési jog hiányzik és az, amikor azt állítja, hogy a Kúria I.Kfv.35.205/2025/8/II 12 termékértékesítés megtörtént, de nem a számlában szereplő felek között. E kettő vizsgálatára vonatkozó kötelezettséget és körülmények feltárását, bizonyítását nem lehet összekeverni, összemosni. [43] Az alperesi határozat indokolása ellentmondásos, mert utal az Art.

1. § -ban szabályozott szerződések valódi tartalma szerinti minősítésére, a KMK
2. esetkörére, de alapvetően az Áfa tv.
3. §-a szerinti termékértékesítés megvalósulásának hiányát állítja. Ehhez képest az elsőfokú bíróság ítéletében olyan indokot is megemlít, melyre az alperes határozatában nem hivatkozott. Döntésének [80] bekezdésében a rendeltetésellenes joggyakorlásra utal és fejti ki,

adózót nem lehet felelősségre vonni azért, ha felesleges és gazdaságilag szükségtelen szerződéseket köt, de ha az párosul egy csalárd, adókijátszást megvalósító magatartással akkor már a gazdasági szükségtelenség is lehet- a többi indok mellett- egy olyan ok, amely megalapozza az adólevonási jog elvitatását. A [83] bekezdésben a társaságok közötti ügyletek mesterséges jellegét emeli ki és arra hivatkozik, hogy a felperes a számlázási láncolat fennállására racionális gazdasági vagy egyéb indokot nem mutatott be. A Kúria ismételten hangsúlyozza,

Art. 1

. §-a szerinti rendeltetésellenes joggyakorlásra történő hivatkozás és ezzel összefüggésben a Halifax teszt szerinti elemzés nem szerepelt az alperes határozatában. Ezzel kapcsolatos bizonyítás elmaradása nem róható a felperes terhére, hiszen a határozat sem ezen alapult. [44] Az EUB irányadó döntéseiben több alkalommal is megállapította, hogy amikor az adólevonáshoz való jog anyagi jogi feltételei teljesülnek, az adólevonási jog által biztosított előny csak akkor tagadható meg az adóalanytól, ha objektív körülmények alapján bizonyításra kerül, hogy ezen adóalanynak, aki számára a levonási jogot megalapozó termékeket értékesítették, vagy szolgáltatásokat nyújtották, tudomása volt vagy tudomással kellett volna lennie arról, hogy ezen termékek megszerzése vagy ezen szolgáltatások igénybevétele által az értékesítő, vagy az értékesítési láncban korábban vagy később közreműködő gazdasági szereplő által elkövetett adócsalásra irányuló ügyletben vesz részt (Bonik ítélet, C-285/11, EU:C:2012:774, 40. pont; Maks Pen ítélet, C-18/13, EU:C:2014:69, 28. pont; Vikingo Fővállalkozó ítélet, C-610/19, EU:C:2020:673, 53. pont). A Bíróság ugyanis e tekintetben kimondta, hogy a levonási jognak a 2006/112 irányelvben előírt rendszerével nem egyeztethető össze az, ha ezen jog megtagadásával szankcionálják azt az adóalanyt, aki nem tudta, és nem is tudhatta,

érintett ügylet az értékesítő által elkövetett csalás részét képezi, vagy

értékesítési láncban az említett adóalany által teljesített ügyletet megelőző vagy követő másik ügylet héacsalást valósít meg, ugyanis az objektív felelősségi rendszer bevezetése meghaladná az államkincstár érdekei megóvásához szükséges mértéket Mahagében és Dávid ítélet, C-80/11 és C-142/11, EU:C:2012:373,

1. és
2. pont; Bonik ítélet, C-285/11, EU:C:2012:774,
3. és
4. pont; Vikingo Fővállalkozó végzés, C-610/19, EU:C:2020:673,
5. pont). [45] Lényeges hiányossága az adóhatósági határozatnak és ebből következően a bírósági döntésnek is, hogy nem tárta fel, hogy hol keletkezett adókijátszás, melyik fél követett el azt, milyen kár érte a költségvetést, és ha azt a felperestől eltérő személy követte el, akkor erről a felperes miként tudott vagy tudhatott. Ennek vizsgálata és bizonyítása nélkül az adólevonás jogot jogszerűen megtagadni nem lehet. Rámutat a Kúria arra is,

a körülmény, hogy a felperes a gyártási feltételek, a termék paramétereinek tisztázásában aktívan részt vett nem Kúria I.Kfv.35.205/2025/8/II 13 azonos azzal,

adócsalásban aktív szerepet játszott vagy arról tudott volna. Ezzel összefüggésben utal a Kúria az Európai Unió Törvényszékének T-363/

1. számú végzésében kifejtett azon tételére, hogy
2. november 28‑i 2006/112/EK tanácsi irányelvet az adósemlegesség és a tényleges érvényesülés elvével összefüggésben úgy kell értelmezni,

zal ellentétes az olyan nemzeti gyakorlat, amelynek keretében az adóhatóság azzal az indokkal tagadja meg az adóalanytól a termékbeszerzéshez kapcsolódó hozzáadottérték‑adó (héa) levonásához való jogot, hogy a számla hiteltelen, mivel az e számla tárgyát képező gazdasági ügylet nem az abban feltüntetett felek között valósult meg, és az adóalany ily módon adóelőnyre tett szert, jóllehet – a szóban forgó ügylet ténylegesen megtörtént, sor került e termék adóalany részére történő értékesítésére, azt az adóalany a saját adóköteles ügyleteinek teljesítése érdekében használta fel, és ezen értékesítésről számlát állítottak ki, és – az állami költségvetést nem érte kár, mivel a számlázási lánc valamennyi tagja eleget tett héabevallási és ‑befizetési kötelezettségének. A héalevonási jog e megtagadásának megalapozásához az adóhatóságnak a jogilag megkövetelt módon bizonyítania kell,

adóalany aktívan részt vett valamely héacsalásban, vagy hogy ezen adóalany tudta vagy tudnia kellett volna, hogy a számlakibocsátó ilyen csalást követett el. [46] Az adóhatóság a Kft.-nél a felek közötti beszerzési jogviszonyra vonatkozóan megállapítást egyáltalán nem tett, nem állította, hogy a szerződés teljesítésében a Kft. nem vett részt. Téves az elsőfokú bíróságnak az az érvelése is, hogy a felperes ott jutott adóelőnyhöz, hogy belföldi értékesítés folytán levonási jogát érvényesítette, ilyenre az alperes határozatában nem utalt. Az EUB már több irányadó döntésében kifejtette, hogy a jogalanyok maguk döntik el, kötnek-e szerződést, ha igen, kivel, milyen tartalommal, a felek szabadon választhatják meg a szerződéses konstrukciót, jogukban áll az üzleti tevékenység folytatásának legkevésbé adóztatott módját választani. A héa irányelv tiltja a mesterséges, a valóságban végbe se ment ügyleteket és az ahhoz kapcsolódó adólevonást, de a perbeli esetben az alperes nem az Art. 1. §-ára, a rendeltetésellenes magatartásra alapította határozatát, hanem a felek közötti termékértékesítés megvalósulását vonta kétségbe. [47] Helytállóan hivatkozott a felperes az Air. 100. §-ának sérelmére is. Az egyértelműen rögzíthető, ------ez következik a tényállásban hivatkozott kúria döntésből is, - hogy a Kft-nél volt olyan időszak, ahol vizsgálták a lengyel gyártó- Kft.-felperes közötti szerződéses konstrukciót és azzal kapcsolatban megállapítást nem tett az adóhatóság. Hibás az az elsőfokú bírósági álláspont, ami azt mondja ki,

Air.

1. §-nak sérelme azért nem következett be, mert megállapítást a szerződéses viszonyra nem tettek, ami szerinte egyet jelent azzal, hogy érdemben nem került felülvizsgálatra a szerződéses jogviszony. Az elsőfokú bíróság által hivatkozott kúria döntés a perbeli esetre (Kfv. I. 35.380/2021/7.) azért nem alkalmazható, mert az az Air.
2. §