← Magyarország

Pf.20735/2022/12 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Az elbirtoklás útján – vagy bármilyen más eredeti szerzésmóddal – ingatlan-nyilvántartáson kívül tulajdonjogot szerző új tulajdonos a tulajdonjog egészét, annak a polgári törvénykönyvről szóló

  1. évi IV. törvény (régi Ptk.) X. fejezete, illetőleg a polgári törvénykönyvről szóló
  2. évi V. törvény (Ptk.) Ötödik Könyv IV. címe szerinti valamennyi részjogosítványát megszerzi. Ebből következően tehát az ingatlan birtoklása mellett jogosult annak hasznosítására, használatára, illetőleg az azzal való rendelkezésre is. Nincs tehát akadálya annak, hogy az ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonos valamilyen származékos tulajdonszerzési móddal, például a régi Ptk. 117., illetőleg a Ptk. 5:
  3. §-ában írt átruházás útján származtassa át a még be sem jegyzett tulajdonjogát másra. Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.735/2022/12/II. A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Barbalics Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe, ügyintéző: dr. Barbalics István ügyvéd) által képviselt felperes (felperes címe) felperesnek – a Deák és Társa Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe1, ügyintéző: dr. Jankovich Béla ügyvéd) által képviselt I.r. alperes (I.r. alperes címe) I. rendű, a Kovács Kázmér Ügyvédi Iroda (ügyvéd címe., ügyintéző: dr. Kovács Kázmér ügyvéd) által képviselt II.r. alperes II. rendű, név kamarai jogtanácsos által képviselt III.r. alperes (III.r. alperes címe) III. rendű alperesek ellen tulajdonjog megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék
  4. szeptember
  5. napján kelt 35.P.20.047/2021/
  6. számú ítélete ellen a felperes részéről
  7. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán – tárgyaláson kívül – meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I-II. rendű alpereseknek személyenként 750.000 (Hétszázötvenezer) plusz áfa összegű másodfokú perköltséget. A feljegyzett 2.500.000 (Kétmillió-ötszázezer) forint eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] Az ítélkezés alapjául szolgáló tényállás szerint a település, utcanév/házszámszám alatt lévő, „kivett üzemi terület” megnevezésű, 9568 m2 alapterületű, helyrajzi szám1 helyrajzi számú (perbeli) ingatlan kisajátítás jogcímén 1964 márciusában került a II. rendű alperes tulajdonába. Az ingatlan kezelője
  8. szeptember
  9. napján a vállalat, majd
  10. január
  11. napján annak egyik szervezeti egysége, a települési gyár Leányvállalata lett. A cég1 Kft. 1999-ben apport címén lett az ingatlan résztulajdonosa, ezt követően 2010-ben erre a hányadra az cég2 Kft. tulajdonjogát jegyezték be, végül a Fővárosi Bíróság 9.K.33.384/2009/
  12. számú jogerős ítélete alapján, eredeti állapot helyreállítása címén az ingatlan visszakerült a II. rendű alperes tulajdonába. Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.735/2022/12 2 [2] A cég1 Kft. pert indított a II. rendű alperes ellen a Pesti Központi Kerületi Bíróságon (a továbbiakban: PKKB) az ingatlan őrzésével kapcsolatos költségek jogalap nélküli gazdagodás címén való megfizetése érdekében. Keresetét a bíróság 35.G.300.524/2002/
  13. számú ítéletével elutasította. A II. rendű alperes 2004-ben az ingatlan kiürítése iránt indított pert, amely jogutódlások miatt jelenleg is folyamatban van a Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság előtt 3.G.XX.21.275/
  14. számon. [3] A cég1 Kft. „v.a.” mint átruházó és az cég2 Kft. mint jogosult
  15. december 18-án „Követelés Átruházási Szerződés”-t kötöttek. Rögzítették, hogy az átruházó jogszerű birtokosa a perbeli (és három másik) ingatlannak, amelyen jelentős értéknövelő beruházást végzett; az építkezésre tekintettel a Polgári Törvénykönyvről szóló
  16. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.)
  17. §

(3)bekezdése értelmében ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonossá vált. Az átruházó hozzájárult, hogy a birtokvédelmi és a már megnyílt tulajdoni igények tekintetében a szerződés mellékletében felsorolt eljárásokban a jogosult jogutódként részt vegyen. [4] Az cég2 Kft. és az cég3 Kft., valamint név1 és a kft. között
  1. április 3-án létrejött engedményezési szerződés szerint a
  2. december 18-i Követelés Átruházási Szerződéssel az cég2 Kft.-re átszállt jogok az cég3 Kft.-re szálltak át. Az cég3 Kft. és név1 mint átruházó engedményezők, a felperes mint engedményes és a kft. mint társhasználó között
  3. október 27-én újabb engedményezési szerződés jött létre, amely szerint a korábbi szerződésekkel az cég3 Kft.-re átszállt jogok teljes egészében a felperesre szálltak át. [5] A
  4. február 17-én kelt ingatlan-nyilvántartási bejegyzés szerint a II. rendű alperes az ingatlant ingyenesen az I. rendű alperes tulajdonába adta; az I. rendű alperes jelenleg is az ingatlan egészének a nyilvántartott tulajdonosa. Az ingatlant a felperes csak részben hasznosítja, és tartja birtokban. [6] A felperes keresetében azt kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a cég1 Kft., az cég2 Kft. és az cég3 Kft. mint jogelődök jogán – az
  5. október 23-a óta folytatott szakadatlan és háborítatlan birtoklásának tényével – elbirtoklás jogcímén, 9568/9568 tulajdoni arányban
  6. június
  7. napján megszerezte az ingatlan tulajdonjogát a II. rendű alperestől. Kérte annak megállapítását, hogy az I-II. rendű alperesek által – az törvényes képviselő3 útján –
  8. december 19-én az ingatlan ingyenes tulajdonba adására megkötött szerződés semmis. Kérte, hogy a bíróság rendelje el az ítélet jogerőre emelkedését követő 30 napon belül az ingatlanra az I. rendű alperes részére az 58575/1/2014 számú határozattal „tulajdonba adás” jogcímen a tulajdoni lap II/
  9. sorszám alatt bejegyzett 1/1 arányú tulajdonjogának, a II. rendű alperes javára bejegyzett, a tulajdoni lap III/
  10. rovat szerinti 15 éves elidegenítési tilalom bejegyzésének törlését, a II. rendű alperes
  11. február 17-én törölt 980/9892 és 8912/9892 arányú tulajdonjogának eredeti ingatlan-nyilvántartás szerinti bejegyzését („visszajegyzését”) a bejegyzett jogelőd kezelő vállalat közbenső jogszerzésének feltűntetésével, valamint – a jogelődök közbenső jogszerzésére utalással –
  12. június 10-i időponttal 1/1 arányú tulajdonjogának a bejegyzését elbirtoklás jogcímén. Kérte kötelezni az I-II. rendű alpereseket a fentiek tűrésére és perköltségei megfizetésére. Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.735/2022/12 3 [7] Keresetét a régi Ptk.
  13. §
(1)bekezdésére, 116. §
(1)bekezdésére,
  1. §-ára,
  2. §
(1)és
(5)bekezdéseire,
  1. §-ára, a
  2. §
(1)bekezdés a)-c) pontjaira, a 137. §
(4)bekezdésére, a
  1. § és a
  2. §
(1)bekezdésére, valamint az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 5. §
(1)-
(3)és az
(5)bekezdésére alapította. Előadta, hogy jogelődje, a cég1 Kft. a vállalat
  1. október 23-i, vagyontárgyak apportálásával végrehajtott cégalapításával jött létre; ezt követően a Követelés Átruházási Szerződés III. pontjában átruházta az ingatlanon az
  2. október
  3. napja óta folytatott birtoklással szerzett jogát az cég2 Kft.-re, amely azt az I. engedményezési szerződéssel tovább engedményezte az cég3 Kft. részére, utóbbi a II. engedményezési szerződéssel azt a részére engedményezte tovább. Jogutódként
  4. október 23-a óta szakadatlan és háborítatlan jóhiszemű birtokosa az ingatlannak. A cég1 Kft.
  5. október 23-án vette birtokba az apportként kapott ingatlant, és
  6. június
  7. napján megkezdte az akkori szabályok szerinti tízéves elbirtoklási időt. Jogszabálymódosítás következtében a 15 évre emelkedett elbirtoklási idő
  8. június
  9. napján letelt, ezen a napon jogelődje megszerezte a tulajdonjogot. Erre tekintettel az I-II. rendű alperesek által
  10. december 19-én kötött megállapodás semmis, mert az ingatlan nem volt per-, teher-, és igénymentes, és azt az I. rendű alperes birtokba sem vette. Tulajdonjogára figyelemmel – a törvénysértő bejegyzés ellenére – az I. rendű alperes ajándékozás jogcímén nem szerezhetett tulajdonjogot az ingatlanon. [8] Perköltségként a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/
  11. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: Ükr.)
  12. §
(2)bekezdésben meghatározott és aszerint számolt, az elbirtoklási kereset esetében 1.800.000 forint, a szerződés érvénytelensége iránti kereset esetében további 1.800.000 forint ügyvédi munkadíjat érvényesített azzal, hogy jogi képviselője áfa mentes. [9] Az I. rendű alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a perrel felmerült költségeinek a megtérítését kérte. [10] Kifejtette, hogy a felperesnek nincs semmilyen jogcíme az ingatlan használatára és birtoklására. Tulajdonjogának keletkezési idejére tekintettel csak a II. rendű alperes tudja megcáfolni a felperes állításait. Perköltségét mérlegeléssel kérte megállapítani arra figyelemmel, hogy a képviseletét ellátó ügyvédi iroda áfa fizetésére köteles. [11] A II. rendű alperes szintén a kereset elutasítását és 4.150.500 forint ügyvédi munkadíj plusz áfa összegű perköltségének a megtérítését kérte. [12] Előadta, hogy fellépett az ingatlan birtokának visszaszerzése iránt, ennek érdekében pert is indított. A felperes nem sajátjaként birtokolta az ingatlant, a per eredményeképpen jogerős ítélet kötelezte annak visszaadására. A jogelődök sajátkénti birtoklását cáfolja az ellene 2002-ben 300.000 forint megfizetése iránt indított per, valamint az, hogy a jogelőd által kártérítés iránt indított, a Fővárosi Bíróság előtt 2.G.40.869/
  1. számon folyamatban volt eljárás során eredményes viszontkeresettel kérte az ingatlan kiürítését. Az ügyben született másodfokú határozat utalt arra, hogy a felperesi jogelődnek nincs ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonjoga. Tulajdonjog hiányában a felperesnek nincs kereshetőségi joga az I. rendű alperessel kötött szerződés megtámadására. Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.735/2022/12 4 [13] A III. rendű alperes a kereset teljesítését nem ellenezte, feltéve, ha ez az ingatlanra bejegyzett vezetékjogát nem érinti. Perköltség igényt nem érvényesített. [14] Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I-II. rendű alpereseknek személyenként 1.905.000 forint perköltséget. Megállapította, hogy a feljegyzett 1.500.000 forint eljárási illetéket az állam viseli. [15] Döntésének indokolása szerint az elbirtoklással történt tulajdonszerzése megállapítására irányuló elsődleges kereseti kérelme körében a felperesnek a régi Ptk.
  2. §
(1)bekezdése alapján azt kellett bizonyítania, hogy a perbeli ingatlant 15 éven át szakadatlanul a sajátjaként birtokolta. Rámutatott: a felperes tényelőadása szerint az elbirtoklás – a cég1 Kft. birtoklási idejének a régi Ptk.
  1. §-a szerinti hozzászámításával –
  2. június
  3. napján, az cég2 Kft. birtoklásának ideje alatt bekövetkezett. Az cég2 Kft. azonban tulajdonjogát nem jegyeztette be az ingatlan-nyilvántartásba, hanem a korábbi szerződésben meghatározott jogokat
  4. április 3-án átruházta az cég3 Kft.-re. Mivel az cég2 Kft. tulajdonjogot szerzett, az elbirtoklási idők további hozzászámítása szóba sem kerülhetett. [16] A régi Ptk.
  5. §
(1)bekezdése alapján kifejtette: engedményezés útján a jogosult a kötelezettel szemben fennálló követelését ruházhatja át másra, a követelés kötelmi jogi igény, a dologi jogi igények engedményezése fogalmilag kizárt. Az I. engedményezési szerződésben foglaltak nem merítik ki a követelés fogalmát, mert az a Követelés Átruházási Szerződésre utal vissza, amely a birtoklással és a ráépítéssel kapcsolatos követelések átadásáról rendelkezett. Ezek a szerződések nem alkalmasak a tulajdonjog ingatlannyilvántartáson kívüli megszerzésének bizonyítására. A felperes nem tudta bizonyítani az elbirtoklással történt tulajdonszerzését, ezért a további kereseti kérelmeket nem vizsgálta, mert az szükségtelen volt. [17] Megjegyezte, hogy a sajátkénti és megszakítás nélküli birtoklás hiánya miatt az elbirtoklás feltételeinek fennállása nem állapítható meg; továbbá azért sem, mert a tulajdonos fellépett a birtok visszaszerzése érdekében, és rendelkezett az ingatlannal. A sajátkénti birtoklást önmagában cáfolja, hogy a felperes jogelődje a PKKB előtt 35.G.300.524/
  1. számon pert indított az ingatlan akkori tulajdonosa ellen jogalap nélküli gazdagodás címén az ingatlan őrzésével kapcsolatos költségei megtérítése iránt; ebből egyértelmű, hogy nem tekintette magát tulajdonosnak, a szakadatlan birtoklás fennállását pedig a Követelés Átruházási Szerződés III.1.
  2. pontja dönti meg. A II. rendű alperes tulajdonosként több pert indított az ingatlan kiürítése iránt, majd az ingatlan tulajdonjogát átruházta az I. rendű alperesre, ez a tulajdonjog részjogosítványainak gyakorlását jelenti, ami a régi Ptk.
  3. §-a értelmében megszakítja az elbirtoklási időt. [18] A pervesztes felperest a polgári perrendtartásról szóló
  4. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  5. §
(1)bekezdése szerint kötelezte az alpereseket képviselő ügyvédek munkadíjából álló és az Ükr. 3. §
(2)bekezdés c) pontja és
(6)bekezdése alapján Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.735/2022/12 5 mérlegeléssel megállapított összegű perköltségének a megfizetésére azzal, hogy a megítélt összeg az áfát is tartalmazza. [19] Az elsőfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezésében a felperes elsődlegesen annak megváltoztatását és a keresetnek megfelelő döntés meghozatalát, másodlagosan a hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalára történő utasítását kérte. [20] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás tény- és okiratellenes. A hiányos és helytelen tényállásból levont jogi következtetések miatt alaptalan az érdemi döntés is. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem foganatosította név1 szervezeti képviselő, valamint a bejelentett tanúk kihallgatását. Rámutatott, hogy kizárólag az eredeti módon tulajdont szerző akaratától függ, hogy az elbirtoklási idő leteltét követően vagy később kéri-e tulajdonjogának megállapítását, ezt az igényét bármikor érvényesítheti. A birtoklás jogáról történt lemondás és a birtokba lépésre létrejött megállapodás nem ütközik a régi Ptk. rendelkezéseibe, ezért a jogutód részéről nem jogszerűtlen a tulajdonjog megállapítása iránti igény. [21] Az indokolás [44] bekezdésében foglaltakat vitatva rámutatott, hogy a II. rendű alperes –képviseletére jogosult személy útján – soha nem lépett fel a birtok visszaszerzése érdekében. Jogelődje kizárólag az ingatlan apportált területén kívüli további részének őrzésével felmerült költségei megtérítése iránt indított pert, ami azt tükrözi, hogy jogelődje tulajdonosnak tartotta magát. A cég1 Kft. és az cég2 Kft. tulajdonjogát be is jegyezték az ingatlan-nyilvántartásba. A Követelés Átruházási Szerződésben említett 2004. májusi időpont az Rt.. által 2004 májusában indított kiürítés iránti perre utal. Ezt a pert az Rt.. jogerősen elveszítette; a II.r. alperes által indított más perről nincs tudomása. Ez a kiürítési per nem szakította meg az elbirtoklást. [22] Az elbirtoklással kapcsolatos téves következtetések miatt az elsőfokú bíróság indokolatlanul mellőzte a további kereseti kérelmek vizsgálatát, ezért nem merítette ki a teljes keresetet. Tévesen tájékoztatta a feleket a bizonyítási kötelezettségről is, ezért a Pp. 369. §
(4)bekezdése alapján az anyagi pervezetés másodfokú eljárásban történő megismétlését kérte. [23] A fellebbezés értékét 195.050.000 forintban határozta meg. Másodfokú perköltségét az Ükr. 3. §
(2)bekezdés c) pontja és
(6)bekezdése alapján mérlegeléssel kérte megállapítani arra figyelemmel, hogy jogi képviselője áfa mentes. [24] Fellebbezési ellenkérelmében az I. rendű alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását és a felperes másodfokú perköltségében való marasztalását kérte. [25] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, a bizonyítékokat okszerűen mérlegelte, és a levont jogi következtetése is megalapozott. Rámutatott: az engedményezési szerződés tulajdonképpen egy használati megállapodást rögzít, és nem rendelkezik arról, hogy az elbirtoklás jogcímét hogyan érvényesítheti a Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.735/2022/12 6 felperes, különös tekintettel arra, hogy a cég1 Kft.-nek semmilyen jogcíme nem volt az ingatlan használatára. Elbirtoklás hiányában a felperesnek sem az érvénytelenségi, sem a törlési kereset vonatkozásában nincs kereshetőségi joga. [26] A hatályon kívül helyezés körében a felperes nem jelölte meg azokat a jogszabályokat, amelyeket az elsőfokú bíróság megsértett, az anyagi pervezetés esetleges hiányossága önmagában nem képezheti ennek alapját. [27] Másodfokú perköltségét az Ükr. 3. §
(2)bekezdés b) pontja és az
(5)bekezdése alapján kérte megállapítani azzal, hogy jogi képviselője áfa körbe tartozik. [28] A II. rendű alperes ugyancsak az elsőfokú ítélet helybenhagyását és a felperes másodfokú perköltségben való marasztalását kérte. [29] Kifejtette: fellebbezésében a felperes csak a Pp. 341. §
(1)bekezdését jelölte meg megsértett jogszabályként, ami a Pp. 370. §
(1)bekezdése értelmében korlátját képezi a másodfokú felülbírálatnak. A felperesi érveléssel ellentétben az ítélet kiterjedt a kereset egészére, hiszen azt teljes egészében elutasította az elsőfokú bíróság. Az I-III. rendű alperesek közötti szerződés érvénytelenségét pedig valóban csak akkor kellett volna vizsgálnia, ha a felperesnek érdekeltsége fűződik ilyen kereset előterjesztéséhez. A felperes azonban nem szerzett tulajdonjogot, ezért jogi érdekeltsége sem volt. [30] Az elbirtoklás megállapítása iránti kereseti kérelem elutasítása tekintetében is megalapozott az elsőfokú ítélet. A korábbi perben ugyanis viszontkeresettel kérte az ingatlan kiürítését, a Fővárosi Bíróság a 2.G.40.869/2022/
  1. számú ítéletével kötelezte erre a felperes jogelődjét. Ezt a döntést a Győri Ítélőtábla Gf.II.20.033/2007/
  2. számú ítéletével helybenhagyta. Mivel az ingatlannak nemcsak a felperes jogelődje volt a birtokosa, ezért
  3. május 10-én a többi birtokossal szemben is keresetet terjesztett elő az ingatlan kiürítése iránt. Keresetét azért utasította el a bíróság, mert már nem volt a tulajdonosa az ingatlannak. A sajátkénti szakadatlan birtoklás tehát nem teljesült, mert tulajdonosként lépett fel az ingatlan kiadása érdekében. [31] Az Ükr.
  4. §
(2)bekezdés c) pontja és az
(5)bekezdése alapján kérte perköltségének megállapítását azzal, hogy ügyvédje áfa fizetésre köteles. [32] Az elsőfokú ítéletnek nem volt fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett rendelkezése, ezért a Fővárosi Ítélőtábla felülbírálata az elsőfokú ítélet egészére kiterjedt. [33] A Pp. 376. §
(1)bekezdése értelmében a Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálta el. Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.735/2022/12 [34] 7 A fellebbezés megalapozatlan. [35] A Fővárosi Ítélőtábla előrebocsátja: a Pp. 72. §
(1)bekezdése értelmében figyelmen kívül hagyta a jogi képviselő mellőzésével közvetlenül benyújtott, ezért a Pp. 74. §
(1)bekezdése szerint hatálytalan Pf/
  1. és Pf/
  2. számú felperesi beadványokat. [36] A felperes másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte, a Pp.
  3. §
(1)bekezdése értelmében a Fővárosi Ítélőtáblának először ennek a szükségességéről kellett döntenie. [37] Az I-II. rendű alperesek kifogásolták, hogy a felperes nem jelölte meg a hatályon kívül helyezést megalapozó jogszabálysértéseket. A Pp. 371. §
(1)bekezdés d) pontja valóban kimondja, hogy a fellebbezésben fel kell tüntetni azt az anyagi, illetve eljárási jogszabálysértést, amelyre a fellebbező a fellebbezését alapítja. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint a felperes beazonosítható módon megjelölte az általa állított jogszabálysértéseket. Egyrészt sérelmezte az általa bejelentett tanúk és szervezeti képviselőjének meghallgatására irányuló indítványa mellőzését. A kereset elbírálásához lényegében csak jogkérdésben kellett dönteni, így a képviselő és a tanúk meghallgatása szükségtelen volt, azt alappal mellőzte az elsőfokú bíróság. [38] Az elsőfokú ítélet nem sérti a Pp. 341. §
(1)bekezdését, mert a rendelkező rész szerint az elsőfokú bíróság a teljes keresetet elutasította, ami magában foglalja az első és a második kereseti kérelem elutasítását is. Az elsőfokú bíróság ezzel kimerítette a keresetet. A második kereset elutasítását kétségtelenül tömören, de a Pp. 346. §
(5)bekezdésének megfelelő részletességgel indokolta. Az indokolás esetleges hiányossága egyébként sem ad okot a hatályon kívül helyezésre, ez a hiányosság a fellebbezési eljárás keretében ugyanis orvosolható. [39] A Fővárosi Ítélőtábla rámutat: a bíróságnak már nem kötelezettsége általános jelleggel tájékoztatni a feleket a bizonyításra szoruló tényekről, jogszabálysértés e tekintetben sem történt, ezért nem volt szükség anyagi pervezetésre a másodfokú eljárás során [Pp. 369. §
(4)bekezdés]. [40] A kifejtettek szerint nem volt indok az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezésére, ezért a Fővárosi Ítélőtábla az ügy érdemében hozta meg a döntését. [41] Az elsőfokú bíróság a releváns tényállást hiánytalanul felderítette, arra alapított érdemi döntésével a Fővárosi Ítélőtábla egyetértett, de a hozzáfűzött jogi indokolást nem minden tekintetben osztotta, ezért azt a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel egyrészt módosította, másrészt kiegészítette a következőkkel. Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.735/2022/12 8 [42] A felperes elbirtoklás címén kérte tulajdonjoga megállapítását és ingatlannyilvántartásba való bejegyzését. Keresete lényegében tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését célozta, vagyis a Polgári Törvénykönyvről szóló
  1. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:
  2. §-ában szabályozott ingatlan-nyilvántartási igénnyel lépett fel; e törvényi rendelkezés szerint, ha az ingatlantulajdonos a tulajdonjogot az ingatlannyilvántartáson kívül szerezte, igényt tarthat arra, hogy tulajdonjogát az ingatlannyilvántartásba bejegyezzék. [43] A bejegyzés jogcímét a felperes nem a kereset alátámasztása érdekében előadott tényekkel összhangban jelölte meg. Következetes tényelőadása szerint ugyanis a tulajdonszerzéshez szükséges elbirtoklási idő az cég2 Kft. birtoklásának időszakában,
  3. június 10-én telt el. Ekkor az cég2 Kft. az ingatlan ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonosává vált, és a régi Ptk.
  4. §
(1)bekezdése értelmében megnyílt a joga az ingatlannyilvántartási igény érvényesítésére. Kétségtelen, hogy az cég2 Kft. ilyen igénnyel nem lépett fel, de a bejegyzési igény érvényesítésének a hiánya nem változtat azon – az elsőfokú bíróság által helytállóan megjelölt – jogkövetkezményen, hogy az ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonszerzés bekövetkezése után az elbirtoklás folytatódása fogalmilag kizárt, ezért a jogutódok részéről nincs helye az elbirtoklási idők egybeszámításának [régi Ptk.
  1. §, PK
  2. számú állásfoglalás]. [44] A kifejtettek szerint a felperes maga sem saját elbirtoklására, hanem az cég2 Kft. e jogcímen fennálló ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonszerzésére hivatkozott, tényelőadása azt tükrözi, hogy jogelődjei közbenső jogszerzésére utalással lényegében az átruházási és engedményezési szerződések alapján szerezte meg az ingatlan tulajdonjogát. [45] A keresetet – a Pp.
  3. §
(3)bekezdése értelmében – annak tartalma szerint vizsgálva az a következtetés vonható le, hogy a felperes valójában arra hivatkozik: a jogelődje által elbirtoklás útján a II. rendű alperestől már megszerzett tulajdonjogot a követelésátruházási és engedményezési szerződés-láncolat folytán szerezte meg. Ez nem kizárt, mivel elbirtoklás útján – vagy bármely más (pl. ráépítés stb.) eredeti szerzésmóddal – a tulajdonjogot megszerző ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonos a tulajdonjog valamennyi részjogosítványát megszerzi. Ebből következően az ingatlan birtoklása mellett jogosult annak hasznosítására, használatára, illetőleg az azzal való rendelkezésre is. Nincs akadálya annak sem, hogy az ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonos a régi Ptk.
  1. §-ában, illetőleg a Ptk. 5:
  2. §-ában szabályozott átruházás útján másra származtassa át az ingatlannyilvántartásba még be nem jegyzett tulajdonjogát. Ebből kiindulva a kereset eredményességéhez a felperesnek nemcsak azt kellett bizonyítania, hogy az cég2 Kft. elbirtoklás útján tulajdonjogot szerzett az ingatlanon, hanem azt is, hogy átruházás útján megszerezte az cég2 Kft.-től a tulajdonjogot. [46] Az elbirtoklást megelőzően ezért a követelésátruházási és engedményezési szerződéseket abból a szempontból kellett vizsgálni, hogy azokból kiolvasható-e valamilyen, a tulajdonjog – bármilyen jogcímen történő – átruházására irányuló szándék, azt magában hordozó tartalom. Ezek a szerződések – a felperes fellebbezési érvelésének megfelelően – kétségtelenül nem ütköznek jogszabályba, amit egyébként az elsőfokú bíróság sem állított. Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.735/2022/12 9 Ugyanakkor a felperes által nekik tulajdonított joghatás kiváltására, azaz a tulajdonjog átruházására alkalmatlanok. E tekintetben abból kell kiindulni, hogy az I. és II. engedményezési szerződés is a Követelés Átruházási Szerződésre utal vissza, és az azzal átruházott jogokat származtatja tovább az újabb engedményesekre. Attól függ, hogy a felperes átruházással szerezhetett-e tulajdonjogot, hogy a Követelés Átruházási Szerződésben, vagy az engedményezési szerződésekben van-e erre utaló rendelkezés. [47] A Ptk. alapján elbírálandó ügyekben irányadó 1/
  3. Polgári jogegységi határozat
  4. pontja értelmében valamennyi perbeli szerződésre megfelelően irányadó az ingatlan-átruházási szerződés érvényességéről szóló XXV. számú Polgári Elvi Döntés (a továbbiakban: XXV. PED), amelynek
  5. pontja szerint ingatlan tulajdonjogának átruházására irányuló szerződés érvényes létrejöttéhez az szükséges, hogy abból a felek személye és az ügylet tárgyát képező ingatlan megjelölése mellett kitűnjék az ingatlan tulajdonjogának átruházását célzó akaratnyilvánítás és az ellenszolgáltatás vagy az átruházás ingyenessége. [48] Időrendben visszafelé haladva, egyenként vizsgálva az egyes szerződések tartalmát, megállapítható, hogy a II. engedményezési szerződés
  6. és
  7. bekezdései kizárólag az ingatlan birtokállapotára és használatára vonatkozó tényrögzítő nyilatkozatokat tartalmaznak, rendelkező nyilatkozat nincs bennük. A
  8. bekezdésben az cég3 Kft. abban állapodott meg a felperessel, hogy a Követelés Átruházási Szerződéssel az cég2 Kft.-re, az I. engedményezési szerződéssel az cég3 Kft.-re átszállt jogok teljes egészében a felperesre szállnak át. Ez a szerződés más releváns rendelkezést nem tartalmazott. A II. engedményezési szerződés a XXV. PED-ben felállított minimális tartalmi követelményeknek nem felel meg, ezért alkalmatlan az ingatlan cég3 Kft. által esetleg megszerzett tulajdonjogának átruházására. [49] Az I. engedményezési szerződés a
  9. bekezdésében – a II. engedményezési szerződésben írt tényrögzítő nyilatkozatokhoz hasonló tartalmú nyilatkozatokat követően – az cég2 Kft. és az cég3 Kft. megállapodtak, hogy a Követelés Átruházási Szerződéssel az cég2 Kft.-re átszállt jogok és kötelezettségek az cég3 Kft.-re szállnak át. Az ingatlan cég2 Kft. által állítólag megszerzett tulajdonjogának átruházásáról ez a – még a régi Ptk. hatálya alatt keletkezett – szerződés nem tesz említést, a vonatkozásában szintén irányadó XXV. PED követelményeinek nem felel meg. [50] A Követelés Átruházási Szerződés I. pontjának
  10. bekezdésében a cég1 Kft. a mérlegében nevesített összeggel szereplő összes követelését engedményezte az cég2 Kft.-re. A III.
  11. pontban a felek rögzítették, hogy a cég1 Kft. több jogcímen jogszerű birtokosa az ingatlannak, és az cég2 Kft. is az volt már a megállapodást megelőzően. A III.
  12. pontban – minden bizonnyal elírás folytán – azt rögzítették, hogy az „átruházó” (a cég1 Kft.) mind a már megnyílt, mind a látens tulajdoni igények tekintetében jogutódként léphet fel. [51] Ez a szerződés a tulajdonjog átruházására nyilvánvalóan nem lehet alkalmas, hiszen a jogait átruházó cég1 Kft.-t nem illette meg az ingatlan tulajdonjoga, birtoklása idején még nem nyílt meg az ingatlan-nyilvántartási igénye [régi Ptk.
  13. §
(1)bekezdés]. Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.735/2022/12 10 [52] A kiejtettek szerint a Követelés Átruházási Szerződés, az I. és II. engedményezési szerződés láncolatán keresztül a felperes biztosan nem szerezte meg az cég2 Kft. által elbirtoklás útján esetleg megszerzett tulajdonjogot, vagyis az első kereset az cég2 Kft. elbirtoklásának bizonyítottságától függetlenül is alaptalan. [53] Ezzel együtt a Fővárosi Ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bírósággal abban is, hogy a felperes jogelődjei részéről a 15 éves szakadatlan birtoklás sem valósult meg. A II. rendű alperes tulajdonosként ugyanis a 2004-ben indított viszontkeresettel sikeresen követelte vissza az ingatlan birtokát, ezzel fellépett tulajdonjoga védelmében. A már befejeződött eljárásban a II. rendű alperes képviseletének a jogszerűségét a felperes ebben az eljárásban nem teheti vitássá. [54] Az elbirtoklással kapcsolatosan a régi Ptk. 121. §
(1)bekezdésében meghatározott törvényes feltételek konjunktivitása következtében annak már nem volt jelentősége, hogy a felperes jogelődjei vonatkozásában a sajátkénti birtoklás megvalósult-e. Az elsőfokú bíróság következtetése szerint a jogelődök birtoklása nem minősült sajátkéntinek, de azt nem fejtette ki, hogy ezt a következtetését mire alapította. Erre figyelemmel – relevancia hiányában – a Fővárosi Ítélőtábla nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy a jogelődök birtoklása sajátkénti jellegű volt-e. [55] Mindebből az következik, hogy a felperes tulajdonjoggal és tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzésével kapcsolatos keresetét helyesen utasította el az elsőfokú bíróság. Tulajdonjog hiányában a felperesnek nem fűződhet jogi érdeke az I-II. rendű alperesek között létrejött szerződés érvénytelenségének a megállapításához, ezt a keresetet ezért érdemben vizsgálhatta az elsőfokú bíróság. [56] Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. §
(2)bekezdésének első fordulata alapján – az indokolás módosítása mellett – helybenhagyta. [57] A felperes eredménytelenül fellebbezett, így a Pp. 83. §
(1)bekezdése értelmében köteles másodfokú perköltséget fizetni a fellebbezési ellenkérelmet elterjesztő III. rendű alpereseknek. Ennek összegét a Fővárosi Ítélőtábla az Ükr. 3. §
(5)és
(6)bekezdései alapján az elsőfokú perköltség fele összegében állapította meg. [58] A Pp. 102. §
(6)bekezdése értelmében a felperes teljes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt 2.500.000 forint fellebbezési illeték az állam terhén marad. Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.735/2022/12 11 [59] Az ítélet elleni fellebbezés a Pp. 365. §
(2)bekezdés c) pontja szerint kizárt. Az erről szóló tájékoztatás a Pp. 346. §
(3)bekezdésén alapul. Budapest,
  1. március
  2. Dr. Csordás Csilla s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Dr. Örkényi László s.k. Levek Istvánné dr. s.k. előadó bíró bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.