Kfv.37546/2026/3 – Kúria

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)és
3. ab)alpontja alapján nincs lehetőség, ha az abban előadottak a rendkívüli jogorvoslati eljárás lefolytatását nem indokolják. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság végzése Az ügy száma: Kfv.VII.37.546/2026/3. A tanács tagjai: Dr. Sperka Kálmán a tanács elnöke Dr. Szilas Judit előadó bíró Dr. Cséffán József bíró Dr. Remes Gábor bíró Dr. Varga Zs. András bíró A felperes: felperes1 (cím1) A felperes képviselője: Kovács M. Szabolcs Ügyvédi Iroda, ügyintéző: Dr. Kovács M. Szabolcs ügyvéd (cím2) Az alperes: Debrecen Megyei Jogú Város Jegyzője (cím3) Az alperes képviselője: A per tárgya: Dr. Sipos Tibor igazgatási és jogi ügyintéző Kúria VII.Kfv.37.546/2026/3 2 kereskedelmi igazgatási ügy A felülvizsgálati kérelemmel támadott határozat: a Debreceni Törvényszék 4.K.700.497/2026/12. számú ítélete A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperes (14. sorszám alatt) Rendelkező rész A Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadja. A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A települési belterület hrsz1 helyrajzi számú, cím4 alatti „kivett telephely” megnevezésű ingatlan (a továbbiakban: perbeli ingatlan) a Gazdasági társaság1 (a továbbiakban: tulajdonos) kizárólagos tulajdonában áll. A tulajdonos az ingatlant a Gazdasági társaság2 (a továbbiakban: bérbeadó) részére szálláshely szolgáltatási tevékenység végzésére bérbeadta. A felperes a bérbeadóval 2024. július 12-én kötött megállapodást a perbeli ingatlan használatára, amelyet 2024. december 1-én kiegészítettek. [2] Az alperes 2025. június 26-án szálláshely-szolgáltatás felügyeleti feladatkörében eljárva hatósági ellenőrzést rendelt el, és a felperest nyilatkozattételre hívta fel. A felperes a 2025. Kúria VII.Kfv.37.546/2026/3 3 október 9-én benyújtott beadványában előadta, hogy szálláshely-szolgáltatási tevékenységet nem végez, a bérelt ingatlanban a munkavállalóit térítésmentesen kizárólag a munkaviszonyuk fennállása alatt szállásolja el. [3] Az alperes 2025. október 9-én a felperessel szemben munkásszállás üzemeltetés ellenőrzése tárgyában hatósági eljárást indított. Az IGAZ-23571-2/2026. számú határozatában az ingatlanon folytatott szálláshely-szolgáltatási tevékenységet megtiltotta a szolgáltatási tevékenység megkezdésére és folytatására való jogosultság igazolásáig. Döntését a nem üzleti célú közösségi szabadidős szálláshely-szolgáltatásról szóló 173/2003. (X. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 3. §

(5)bekezdésére, valamint a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló 2009. évi LXXVI. törvény 25. §

(2)bekezdés b) pontjára alapította. Indokolásában megállapította, hogy a perbeli ingatlant a bérbeadóval kötött bérleti szerződés alapján a felperes albérlet jogcímen hasznosítja, annak célja az anyacéggel vagy a bérlővel munkaviszonyban álló személyeknek a szerződés

1. számú mellékletében meghatározott lakóhelyiségekben történő elhelyezése. A munkásszállás működtetése a Rendelet szerinti nem üzleti célú szálláshely-szolgáltatás. A szálláshelyen tartózkodó személyek munkavégzés céljából ideiglenesen településen tartózkodó dolgozók, elhelyezésük időtartama a munkaszerződésük, illetve munkavégzésük időtartamától függ. A felperes az ingatlant albérlet jogcímén használja, illetve hasznosítja, ott a saját munkavállalóit szállásolja el, amely tevékenységet nem jelentette be, hivatalból azonban nem vehető nyilvántartásba. A szálláshely nem felel meg a Rendelet által előírt bejelentési követelményeknek, ezért a szálláshely-szolgáltatási tevékenységet az adott szolgáltatási tevékenység megkezdésére és folytatására való jogosultság megfelelő igazolásáig meg kellett tiltani. A jogerős ítélet [4] A felperes az alperes határozata ellen közigazgatási pert indított, keresetében az alperes határozatának megsemmisítését kérte. [5] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét a közigazgatási perrendtartásról szóló
2. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
3. §

(1)bekezdést alkalmazva elutasította. Ítélete indokolásában idézte a Rendelet 2. §

(1)bekezdését, 3. §

(5)bekezdését, 14. §

(1)bekezdését, a Kp. 78. §

(2)bekezdését, a polgári perrendtartásról szóló

1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
2. §

(1)bekezdését. Kifejtette, hogy a felperes a perbeli ingatlant

1. december
2. napjától bérlőként használta, ahol saját nyilatkozata szerint is térítésmentesen lakhatást biztosított a munkavállalói számára. [6] A szálláshely, a szolgáltató és a munkásszállás Rendeletben meghatározott fogalmának együttes értelmezéséből következően a perbeli ingatlan munkásszállónak tekinthető, mert kizárólag szálláshely-szolgáltatási célt valósított meg a felperes munkavállalóinak elszállásolására. A felperes a bérleti szerződés alapján jogcímmel rendelkezett annak használatára. A perbeli ingatlan tényleges használójának végső soron a felperes tekinthető, a működtetésével kapcsolatos cél lényegében az érdekében valósul meg. Ennek Kúria VII.Kfv.37.546/2026/3 4 meghatározásánál a perbeli ingatlan ingatlan-nyilvántartási megnevezésének, a bérbeadó és a felperes közötti megállapodásnak, illetve annak a körülménynek, hogy a rendeltetésszerű ingatlan biztosítása kinek a kötelezettsége, nem volt jelentősége. Az alperes helyesen állapította meg, hogy jelen ügyben a Rendeletet alkalmazni kellett. Miután a szálláshelyszolgáltatói tevékenységhez kapcsolódó engedélyekkel a felperes nem rendelkezett, az alperes jogszerűen tiltotta el a tevékenység gyakorlásától, döntése jogszerű. A felülvizsgálati kérelem [7] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását, az alperes határozatának megsemmisítését és a közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését kérte. [8] A felülvizsgálati kérelem befogadása körében a Kp.
3. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)és
3. ab)alpontjaira hivatkozott. [9] Az
4. aa)alponttal kapcsolatban előadta, hogy a Rendelet 2. §

(1)bekezdés, 3. §

(5)bekezdés és 14. §

(1)bekezdés értelmezése nem egyértelmű, ezért a joggyakorlat egységesítése miatt a kérelem befogadása mindenképpen indokolt. Tudomása szerint az alperes határozata nem tükrözi az önkormányzati gyakorlatot, amely eddig nem a munkáltatót tekintette szállásadónak, hanem azt, aki az ingatlant a gazdasági tevékenysége során hasznosítja. [10] Az ab) alponttal kapcsolatban azzal érvelt, hogy a jogkérdés potenciálisan Magyarországon több tízezer munkásszállón lakó munkavállalót és az ő munkáltatóikat érinti. A korábbi gyakorlat nem tekintette munkásszállásnak azt, ha a munkáltató egy erre szakosodott harmadik féltől kifejezetten saját munkavállalói számára azért bérli az ingatlant, hogy a lakhatásukat biztosítsa, és a bérleti díj megfizetésén túl nem vesz részt az ingatlan üzemeltetésében. Az ügy társadalmi szempontból jelentős, hiszen ez az értelmezés akár több tízezer munkavállalót érinthet, akik elveszíthetik a munkahelyüket, ha nem lakhatnak a munkáltató által biztosított szálláson. A Kúria döntése és jogi indokai [11] A felülvizsgálati kérelem befogadására – az alábbiakra tekintettel – nincs törvényes lehetőség. [12] ha A Kúria a Kp. 118. §

(1)bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelmet akkor fogadja be, Kúria VII.Kfv.37.546/2026/3 5

1. a)az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata
2. aa)a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása,
3. ab)a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége,
4. ac)az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának szükségessége,
5. ad)a kérelmező alapvető eljárási jogának valószínűsíthető sérelme, vagy az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegés, vagy
6. b)a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés miatt indokolt. [13] A Kúria megvizsgálta a felülvizsgálati kérelem befogadhatóságával kapcsolatban előadottakat, azok alapján a rendkívüli perorvoslati eljárás lefolytatását nem látta indokoltnak. [14] A Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontja értelmében, a joggyakorlat egységének biztosítása érdekében a felülvizsgálati kérelem befogadására – általánosságban – akkor kerülhet sor, ha a jogerős ítélet olyan elvi jelentőségű jogkérdést vet fel, amellyel összefüggésben a Kúria még nem foglalt állást, feltéve, hogy a jogértelmezést igénylő elvi jelentőségű jogkérdésben a bírói gyakorlat nem egységes, vagy a joggyakorlattól eltérő bírói döntés megismétlődésének, ezáltal a jogegység megbomlásának a veszélye áll fenn (7/2023. Jogegységi határozat). A joggyakorlat továbbfejlesztése céljából a felülvizsgálati eljárás érdemi lefolytatását az indokolhatja, ha a jogerős ítélet által felvetett elvi jelentőségű jogkérdésben a bírói gyakorlat már kialakult és egységes ugyan, de annak követése a körülmények változására tekintettel nem támogatható. [15] A fenti befogadási okkal kapcsolatban a Kúria elsődlegesen a felülvizsgálni kért egyedi ügy és a jogegység kapcsolatát vizsgálja. A felperes a felülvizsgálati kérelmében az
3. aa)alponthoz kapcsolódóan lényegében a Rendeletben meghatározott nem üzleti célú szabadidős szálláshely-szolgáltatással összefüggő fogalmi meghatározások és a bejelentési kötelezettséggel összefüggő rendelkezések elsőfokú bíróság általi értelmezését vitatta. [16] A felperes ugyanakkor olyan a konkrét, jelen perben felmerült elvi jelentőségű jogkérdést nem fogalmazott meg, amiről a Kúriának állást kellene foglalnia. A felperes e befogadási ok körében nem mutatott be olyan eltérő elsőfokú bírósági döntéseket sem, amelyek arra világítanának rá, hogy a bírói gyakorlat széttartó, vagy a jogegység megbomlásának a veszélye fenyegetne. A Rendeletnek a felperes által megjelölt rendelkezéseivel kapcsolatos elsőfokú bíróság általi értelmezése a felperes által előadottakkal szemben egységes, amelyet a Bírósági Határozatok Gyűjteményében is közzétett, hasonló tényállású ügyekben a Debreceni Törvényszék K.701.489/2024/8. számú és a Fővárosi Törvényszék K.704.761/2024/11. számú ítéletei is alátámasztanak. A felperes által állított – alá nem támasztott – a jogerős ítélettel ellentétes hatósági gyakorlat ugyanakkor a befogadást nem alapozhatja meg. Kúria VII.Kfv.37.546/2026/3 6 [17] A felperes azt sem fejtette ki, hogy a jelen ügyben a bírói gyakorlat megváltoztatását, továbbfejlesztését, felsőbírósági iránymutatást igénylő kérdés merült volna fel. Elvi jelentőségű jogkérdés és széttartó alsóbb fokú bírósági gyakorlat bemutatása hiányában a Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontja alapján nem tudta befogadni. [18] A Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ab)alpontja alkalmazásával a felvetett jogkérdés különleges súlyára tekintettel a Kúria a felülvizsgálati kérelmet különösen akkor fogadja be, ha az nagy számban előforduló új típusú ügyben merült fel, a jogkérdés társadalmi jelentőségére figyelemmel pedig akkor, ha az a jogalanyok széles körét érinti. A befogadás ebben az esetben is csak akkor indokolt, ha a Kúria az adott jogkérdésben korábban még nem foglalt állást közzétett ítélkezési gyakorlatában. [19] A felperes a felülvizsgálati kérelmében e befogadási ok körében azzal érvelt, hogy a jogkérdés potenciálisan több tízezer munkavállalót is érinthet, illetve a tudomása szerinti korábbi hatósági gyakorlatra hivatkozott. A Kúria hangsúlyozza, hogy a perbeli ügy nem új típusú, annak nagy számban való előfordulásáról nincs tudomása. A felperes ehhez képest nem fejtette ki, hogy mely tények, körülmények valószínűsítik a jelen egyedi ügy önmagán túlmutató – társadalmi érdeklődésre is számot tartó – súlyát, jelentőségét. A perbeli szálláshely-szolgáltatással kapcsolatos bejelentési kötelezettség, és ennek megtörténtéig e tevékenység megtiltása az abban félként szereplőkön kívül tömegesen más jogalanyok jogi helyzetét még közvetve sem befolyásolja. Minderre tekintettel a felülvizsgálati kérelem befogadása a Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ab)alpontja alapján nem indokolt. [20] A Kúria mindezek alapján megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem befogadásának a feltételei nem állnak fenn, ezért annak befogadását a Kp. 118. §

(2)bekezdését alkalmazva megtagadta. A döntés elvi tartalma [21] A felülvizsgálati kérelem befogadására a Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)és
3. ab)alpontja alapján nincs lehetőség, ha az abban előadottak a rendkívüli jogorvoslati eljárás lefolytatását nem indokolják. Záró rész [22] A Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadásának megtagadásáról a Kp. 118. §

(2)bekezdése szerint tanácsban, tárgyaláson kívül, indokolt végzéssel határozott. Kúria VII.Kfv.37.546/2026/3 7 [23] A Kúria által hozott határozat ellen felülvizsgálatnak a Kp.

1. § d) pontja alapján nincs helye. Budapest,
2. július
3. Dr. Sperka Kálmán s. k. a tanács elnöke Dr. Szilas Judit s. k. előadó bíró Dr. Cséffán József s. k. bíró Dr. Remes Gábor s. k. bíró bíró Dr. Varga Zs. András s. k.