← Magyarország

Gf.40210/2022/4 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A betéti társaság beltagjával mint mögöttes felelőssel szemben a társaság vagyonából nem fedezhető követelés elévülése a főkötelezettel szembeni behajthatatlanság megállapításakor kezdődik meg. [Ptk. 3:154. §, Ptk. 6:22.§

(1)-
(2)bek.] Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.210/2022/
  1. A Fővárosi Ítélőtábla a Bolevácz és Vörös Ügyvédi Iroda (cím4.; ügyintéző: dr. Bolevácz Éva ügyvéd) által képviselt felperes1 (cím1) felperesnek, a Pap Ügyvédi Iroda (cím6.; ügyintéző: dr. Pap Lajos ügyvéd) által képviselt Alperes1 (Cím2.) alperes ellen, gazdasági társaság tagjának mögöttes felelősségén alapuló marasztalása iránt indult perében, a Budapest Környéki Törvényszék
  2. február
  3. napján kelt, 5.G.40.294/2021/
  4. számú ítélete ellen, az alperes által benyújtott fellebbezés folytán – tárgyaláson kívül – meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 800.000 (Nyolcszázezer) forint + áfa ügyvédi munkadíjat mint másodfokú perköltséget. Kötelezi továbbá az alperest, hogy a feljegyzett 2.500.000 (Kétmillió-ötszázezer) forint fellebbezési illetéket fizesse meg az államnak, az állami adóhatóság külön felhívására. Ezen ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság a
  5. sorszámú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 276.098.000 forint tőkét, valamint ebből − 1.270.000 forint után
  6. március
  7. napjától, − 1.270.000 forint után
  8. április
  9. napjától, − 1.270.000 forint után
  10. május
  11. napjától, − 1.270.000 forint után
  12. június
  13. napjától, − 1.270.000 forint után
  14. július
  15. napjától, Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.210/2022/4 − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − 2 2.540.000 forint után
  16. augusztus
  17. napjától, 2.540.000 forint után
  18. augusztus
  19. napjától, 5.080.000 forint után
  20. szeptember
  21. napjától, 2.540.000 forint után
  22. október
  23. napjától, 5.080.000 forint után
  24. november
  25. napjától, 6.350.000 forint után
  26. december
  27. napjától, 2.540.000 forint után
  28. január
  29. napjától, 7.620.000 forint után
  30. január
  31. napjától, 2.540.000 forint után
  32. február
  33. napjától, 5.080.000 forint után
  34. március
  35. napjától 2.540.000 forint után
  36. április
  37. napjától, 8.255.000 forint után
  38. május
  39. napjától, 8.890.000 forint után
  40. június
  41. napjától, 10.160.000 forint után
  42. július
  43. napjától, 10.160.000 forint után
  44. július
  45. napjától, 5.080.000 forint után
  46. augusztus
  47. napjától, 5.334.000 forint után
  48. szeptember
  49. napjától, 6.985.000 forint után
  50. október
  51. napjától, 7.620.000 forint után
  52. november
  53. napjától, 6.985.000 forint után
  54. november
  55. napjától, 5.715.000 forint után
  56. december
  57. napjától, 5.080.000 forint után
  58. december
  59. napjától, 6.350.000 forint után
  60. január
  61. napjától, 7.620.000 forint után
  62. február
  63. napjától, 5.080.000 forint után
  64. március
  65. napjától, 5.080.000 forint után
  66. április
  67. napjától, 5.080.000 forint után
  68. május
  69. napjától, 8.255.000 forint után
  70. június
  71. napjától, 9.779.000 forint után
  72. július
  73. napjától, 11.430.000 forint után
  74. augusztus
  75. napjától, 10.160.000 forint után
  76. augusztus
  77. napjától, 5.080.000 forint után
  78. augusztus
  79. napjától, 10.160.000 forint után
  80. szeptember
  81. napjától, 5.080.000 forint után
  82. október
  83. napjától, 12.700.000 forint után
  84. november
  85. napjától, 7.620.000 forint után
  86. december
  87. napjától, 8.890.000 forint után
  88. december
  89. napjától, 10.160.000 forint után
  90. január
  91. napjától, 6.350.000 forint után
  92. február
  93. napjától és Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.210/2022/4 3 − 10.160.000 Ft után
  94. március
  95. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat 8 százalékponttal növelt értékének megfelelő késedelmi kamatot, 3.197.350 forint perköltséget és a Magyar Államnak, külön felhívásra 1.500.000 forint feljegyzett eljárási illetéket. [2] Ítélete indokolásában – összefoglalva – az alábbiakat rögzítette: [3] A Budapest Környéki Törvényszék a ügyszám1/
  96. számú ítéletében kötelezte az cég1.-t, hogy fizessen meg a jelen per felperese részére 276.098.000 forintot és ennek kamatait, tekintettel arra, hogy az alperes által beltagként vezetett cég
  98. január
  99. napjától
  100. március
  101. napjáig, színlelt szerződés alapján, ezt követően jogalap nélküli gazdagodás címén a rendelkező részben foglalt összegeket vette fel a felperestől, így azok visszafizetésére köteles. [4] A Fővárosi Ítélőtábla a ügyszám2/8/II. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta. Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a ügyszám3/
  102. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. [5] A felperes végrehajtási lap kiállítását kérte, melyet a Budapest Környéki Törvényszék Polgári Kollégiumának Végrehajtási Irodája
  103. július
  104. napján, ügyszám
  105. számon kiállított. A végrehajtási eljárásban a
  106. április
  107. napján felvett
  108. sorszámú jegyzőkönyvben rögzítést nyert, hogy a helyszínen lefolytatott eljárás nem vezetett eredményre, az adósnak végrehajtás alá vonható vagyona nincs, erre vonatkozó adatot a megkeresett szervek sem kezelnek, nyilvántartott ingatlannal, gépjárművel, munkahellyel nem rendelkezik, ezért a végrehajtási eljárás a bírósági végrehajtásról szóló
  109. évi LIII. törvény (Vht.)
  110. § d) pontja értelmében, a követelés behajthatatlansága miatt szünetel. [6] A felperes a
  111. augusztus
  112. napján benyújtott keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a fenti perben megítélt összegek megfizetésére, tekintettel arra, hogy az cég
  113. beltagja volt, így a mögöttes felelőssége okán, a gazdasági társaságokról szóló, korábban hatályos
  114. évi IV. törvény (Gt.)
  115. §
(1)bekezdése, illetve a Polgári Törvénykönyvről szóló,
  1. március
  2. napjától hatályos
  3. évi V. törvény (Ptk.) 3:
  4. §
(1)bekezdése alapján köteles helytállni a társaságtól be nem hajtható, mindazokért a tartozásokért, melyek a társasági vagyon által nem fedezettek. [7] Az alperes a kereset elutasítását kérte, arra hivatkozással, hogy a felperes követelése jogalapjában és összegszerűségében is megalapozatlan. Elismerte, hogy az cég1.vel szemben a végrehajtás folyamatban van, vitatta azonban, hogy szünetelő végrehajtás esetén a társaság beltagja ellen, mint a korábban lefolytatott polgári peres eljárásban nem perelt természetes személlyel szemben, jogszerűen érvényesíthető lenne a felperesi követelés. Álláspontja szerint a hivatkozott polgári peres eljárás vele, mint természetes személlyel szemben a követelés elévülését nem szakította meg, így a kereseti kérelemmel érvényesített főkövetelés és annak késedelmi kamatai elévültek. A felperesnek a korábbi peres eljárásban, a társasággal együttesen kellett volna perelnie. [8] A felperes a védekezéssel szemben kifejtette, hogy az elévülés az 1/2007. Polgári Jogegységi határozat 4. pontjában foglaltakra tekintettel nem következett be. [9] A törvényszék a döntése jogi indokolása körében előrebocsátotta, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatályba lépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (Ptké.) 50. §
(1)bekezdése szerint, ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a Ptk. hatályba lépésekor fennálló kötelmekkel kapcsolatos, a Ptk. hatályba lépését követően keletkezett tényekre, megtett jognyilatkozatokra – ideértve az e tények, illetve jognyilatkozatok által keletkeztetett újabb kötelmeket is – a Ptk. hatályba lépése előtt hatályos jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni. Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.210/2022/4 4 [10] Ezt követően idézte a Gt. 108. §
(1)bekezdését és a Ptk. 3:
  1. §-át, mint amelyek értelmében a betéti társaság nem fedezett tartozásaiért a beltag a mögöttes felelőssége alapján korlátlanul helytállni tartozik. [11] Az alperes elévülési kifogásának vizsgálata körében az 1/
  2. számú PJE határozatban foglaltakból indult ki. Ebből fakadóan leszögezte, hogy a végrehajtási eljárásban a társaságtól való behajthatatlanságot a
  3. április 29-i jegyzőkönyvben állapították meg, a végrehajtás ettől kezdve szünetel. Innen számítható az elévülés nyugvásának megszűnése, melytől számított egy éven belül indíthatta meg a felperes a pert. A felperes a keresetlevelét
  4. augusztus
  5. napján, tehát egy éven belül benyújtotta, így a követelése nem évült el. Aláhúzta: a Polgári Törvénykönyvről szóló
  6. évi IV. törvény (rPtk.)
  7. §-a úgy rendelkezik, hogy amennyiben a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni a követelést, akkor az akadály megszűnésétől számított egy éven belül akkor is érvényesítheti azt, ha már eltelt az elévülési idő vagy abból egy évnél kevesebb van hátra, s ugyanezt írja elő a Ptk. 6:
  8. §
(1)-
(2)bekezdése is. [12] Az elsőfokú bíróság ítéletét az alperes fellebbezéssel támadta, annak megváltoztatását és tartalmilag a kereset elutasítását kérve. [13] Fellebbezését azzal indokolta: továbbra is vitatja, hogy a szünetelő végrehajtásra tekintettel, a korábbi peres eljárásban nem perelt alperessel szemben a követelés érvényesíthető lenne. Álláspontja szerint a korábbi peres eljárás az elévülést vele szemben nem szakította meg, a felperesnek a társasággal együtt kellett volna perelnie őt. Az 1/2007. számú PJE határozat 2. pontja értelmében az elévülés vele, mint mögöttes felelőssel szemben ugyanabban az időpontban kezdődött meg, mint a főkötelezett társasággal szemben, így a követelés a rPtk. 324. §
(1)bekezdése értelmében elévült. Hozzátette, hogy a követeléssel érintett szerződés a színlelt mivolta miatt semmis, így ahhoz joghatások sem fűződhetnek. [14] A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. [15] A fellebbezésben foglaltakra úgy nyilatkozott, hogy a semmis szerződés nem azonos a létre nem jött szerződéssel, de az alperes a színlelt szerződéssel kapcsolatos hivatkozását az elsőfokú eljárásban elő sem adta, így a másodfokú eljárásban sem teheti. Az alperes elévülési kifogása téves jogi állásponton alapszik, az elévülésre valójában az elsőfokú bíróság által tekintetbe vett 1/
  1. számú PJE határozat irányadó, az ebben foglaltakra figyelemmel a követelés nem évült el. A társaság és a tag együttes perlésének szükségszerűségével sem értett egyet. [16] A fellebbezés alaptalan. [17] Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és abból érdemben helytálló jogi következtetésre jutott. Az ítélőtábla a döntése indokaival az alábbi néhány eltéréssel ért egyet. Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.210/2022/4 5 [18] Az ítélőtábla mindenekelőtt rámutat, hogy a kereset elbírálására hatályos jogszabályi rendelkezést a Ptké.
  2. §
(1)-
(2)bekezdése határozza meg. [19] A Ptké. 12. §
(1)bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Ptk. hatálybalépésekor a cégjegyzékbe bejegyzett, valamint a 9. §
(1)bekezdése szerint bejegyzés alatt álló gazdasági társaság a Ptk. hatálybalépését követő első létesítő okirat módosítással egyidejűleg köteles a Ptk. rendelkezéseivel összhangban álló tovább működéséről dönteni, és a legfőbb szervi határozatot a cégbírósághoz benyújtani. A
(2)bekezdés értelmében a gazdasági társaságnak a Ptk. rendelkezéseit: a) az
(1)bekezdés szerinti döntés időpontjától, ennek hiányában: b) közkereseti társaság és betéti társaság esetén
  1. március 15-étől, korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság és egyesülés esetén
  2. március 15-étől kell alkalmaznia, és ezt követően létesítő okirata nem tartalmazhat a Ptk. rendelkezéseivel összhangban nem álló rendelkezést. [20] Az ítélőtábla hivatalos tudomása szerint az cég1 a
  3. május
  4. napján megtartott taggyűlésén, a 3/
  5. (V. 6.) számú taggyűlési határozat értelmében elhatározta a társaság Ptk. rendelkezéseivel összhangban álló tovább működését. A Ptké.
  6. §
(2)bekezdésének
  1. b)pontja értelmében, ettől függetlenül, már 2015. március 15. napjától a Ptk. rendelkezéseit kellett alkalmaznia. [21] Vagyis az alperes felelősségének eldöntésére a Ptk. 3:154. §-a irányadó, mely szerint a betéti társaság (bt.) létesítésére irányuló társasági szerződés megkötésével a társaság tagjai arra vállalnak kötelezettséget, hogy a társaság gazdasági tevékenységének céljára a társaság részére vagyoni hozzájárulást teljesítenek, továbbá legalább az egyik tag (a továbbiakban: beltag) vállalja, hogy a társaságnak a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségeiért a többi beltaggal egyetemlegesen köteles helytállni, míg legalább egy másik tag (a továbbiakban: kültag) a társasági kötelezettségekért - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - nem tartozik helytállási kötelezettséggel. [22] Ez azt is jelenti, hogy csupán a rPtk. alapján elbírálható ügyekben alkalmazható 1/2007. PJE határozat nem mérvadó az alperes elévülési kifogásának elbírálása szempontjából. [23] A kereseti követelés alperessel szembeni érvényesítésének határideje kérdésében a helyes megközelítés a Ptk. alkalmazásában az, hogy a mögöttes felelőssel szemben az elévülés csak akkor veszi kezdetét, amikor igazoltan megállapítható, hogy a követelés a főkötelezettel szemben behajthatatlannak bizonyult. [24] Az cég1 elleni végrehajtás nem vitásan a Vht. 52. §
  2. d)pontja alapján szünetel, amely abban az esetben áll be, ha az adósnak nincs lefoglalható vagyontárgya, illetőleg a lefoglalt vagyontárgy értékesítése sikertelen volt. Eszerint az cég1 elleni végrehajtási eljárásban a társaságnak a felperessel szembeni kötelezettsége a társasági vagyonból behajthatatlannak (nem fedezhetőnek) bizonyult. Ez a végrehajtási ügyben a 2021. április 29. napján kelt, 080.V.0797/2020/48. számú jegyzőkönyvben nyert megállapítást, ehhez képest a felperes a keresetét 2021. augusztus 16. napján nyújtotta be az elsőfokú bírósághoz az alperes mint az cég1 főkötelezetthez viszonyítva mögöttes felelős ellen, az cég1 vagyona által nem fedezett követelésében való marasztalás érdekében. Az alperessel szemben a Ptk. 6:22. §
(2)bekezdése szerint, a főkötelezettől való behajthatatlanság nyilvánvalóvá válásakor esedékessé vált követelését tehát a Ptk. 6:22. §
(1)bekezdésében meghatározott öt éves elévülési időn belül érvényesítette. Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.210/2022/4 6 [25] A fellebbezésben foglaltakra tekintettel az ítélőtábla a fentiek mellett kiemeli, hogy a társaság és a beltag együttes perlését jogszabály nem írja elő, ez csupán lehetőség, így nem volt akadálya, hogy a felperes a jelen per külön megindításával forduljon az alperes ellen. [26] Az előzőekben kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 383. §
(2)bekezdése alapján, a fentiekben részletezett, részben eltérő indokolással helybenhagyta. [27] A fellebbezés nem vezetett eredményre, ezért a másodfokú eljárásban felmerült perköltségét a Pp. 83. §
(5)bekezdése értelmében az alperes maga viseli. [28] A Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján továbbá a felperes ítélőtábla előtt felmerült költségét is meg kell térítenie, ami a felperes által a másodfokú eljárásban felszámított ügyvédi munkadíjban jelentkezik. Az ítélőtábla a felperes jogi képviselője munkadíjának összegét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(5)bekezdése alapján határozta meg, a 4/A. §
(1)bekezdésére is figyelemmel. [29] Az alperest a számára engedélyezett költségfeljegyzési jog folytán meg nem fizetett másodfokú eljárási illeték megfizetésére az ítélőtábla a Pp. 101. §
(1)bekezdése értelmében, hivatalból kötelezte, a Pp. 102. §
(1)bekezdésének megfelelően. Budapest,
  1. november
  2. dr. Vuleta Csaba s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: (Szénási Rita) dr. Rápolti Barbara s.k. előadó bíró dr. Mizerák Judit s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.