Mf.31069/2021/12 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A felperes keresete elévült, figyelemmel arra, hogy

1. december
2. napjától kezdődően szabadságon volt a bőrbetegsége miatt, ezért a kár ezen időponttól esedékes. A felperes csak
3. március
4. napján terjesztette elő a keresetét, de nem hivatkozott – és az elsőfokú eljárás során sem – az elévülés nyugvására. A másodfokú bíróság eltérő jogi álláspontja miatt megváltoztatta az elsőfokú ítéletet, és a felperes keresetét elutasította. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Mf.31.069/2021/
5. A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság dr. Rost Sándor ügyvéd (Cím9.) által képviselt Felperes1 (Cím2.) felperesnek, dr. Mihalik Péter ügyvéd (Cím10) által képviselt Alperes1 (Cím1) I. rendű alperes, Alperes1 Alperes2 II. rendű alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 4.M.70.035/2020/37.számú ítélete ellen, az alperes
6. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán – tárgyaláson kívül – meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a felperes keresetét elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek, és a II. rendű alperesnek egyetemlegesen 300.000 (háromszázezer) forint elsőfokú, és 100.000 (százezer) másodfokú perköltséget. A perben felmerült eljárási, fellebbezési illetéket, szakértői díjat, és tanúdíjat az állam viseli. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított ítéleti tényállás [1] A felperes
7. február
8. napjától állt az I. rendű alperes alkalmazásában. A munkaviszony kezdetén N-Tekercselőben anyagmozgató, kiszolgáló munkakörben dolgozott, majd
9. márciusától átkerült a Állomás1 üzem K-Tekercsöntő részlegébe, ahol Ktekercsöntő munkakörben dolgozott. Munkakörébe tartozott, hogy kétkomponensű epoxi gyantával kellett kiöntenie a transzformátorokhoz való tekercsek végét, amelyek akár 60 cm átmérőjűek és 1,80 m magasak is lehettek. Az öntés a helyiségben elhelyezett két Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.069/2021/
10. 2 öntőasztalon történt. A munkakör kezdetén a felperes bakancsot, fehér kötényt és gumírozott tenyerű szövetkesztyűt kapott a munkavégzéshez. [2] A felperes
11. év nyarán, közelebbről meg nem határozható időpontban kezdett magán olyan bőrgyógyászati tüneteket észlelni, mint először az arcán, majd az alkarján megjelenő kipirosodás, viszketés, szárazság, valamint a szeme bevörösödött, ödémássá vált. A felperes ekkor megfigyelte, hogy hétvégenként – munkavégzés hiányában – a tünetei enyhültek, azonban a munkavégzéssel együtt újra kiújultak. Miután a munkáltató felé a tünetek megjelenését jelezte, beépítésre került egy elszívó-berendezés akként, hogy az öntőasztalt kettévágták és a közepébe egy rács alá behelyezték a lefelé elszívó berendezést. Ezen kívül fehér, teljes testet eltakaró Tyvek overált és mártott kesztyűt kapott, majd
12. őszén kétszelepes, teli álarcot is. [3] A felperes foglalkozás-egészségügyi orvoshoz fordult, aki
13. tavaszán az OMFI Bőrgyógyászati Szakrendelésre irányította őt. A vizsgálatra
14. április 19-én került sor, az ambuláns kezelőlap szerint a használt vegyi anyag és a felperes bőrgyógyászati tünetei között ekkor még okozati összefüggést nem állapítottak meg. [4] Tekintettel arra, hogy a tünetek nem múltak el, sőt
15. őszére súlyosbodtak, a felperes kérelmére az I.rendű alperes visszahelyezte őt a Állomás1 N-Tekercselőbe
16. novemberében, ahol anyagmozgató, gépkiszolgáló munkakörben végzett munkát. [5] A felperes
17. január
18. napjától a üzem festőüzemében festő kikészítő munkakörben dolgozott.
19. szeptemberében az olajálló festékhez egy addig nem használt új edzőanyagot, egy bizonyos HM100A elnevezésű anyagot kezdtek használni. Ezt követően a felperes az arcbőrön égő érzést, kipirosodást tapasztalt, az alkarján is megjelentek a tünetek, majd
20. decemberében táppénzes állományba került. [6] A felperes
21. december
22. napjától
23. január
24. napjáig táppénzes állományban volt, majd
25. január 28-tól anyagmozgató logisztikus munkakörbe került szintén a festőüzemben. [7] A Nemzeti Munkaügyi Hivatal MMI Munkahigiénés és Foglalkozásegészségügyi Főosztály az egészségügyi orvosi vizsgálaton kelt
26. április 23-ai ambuláns lap szerint az elvégzett epicutan próba epoxi érzékenységet és az Edző HMA II. komponens pozitív reakciót igazolt. Az epikrízis szerint „A rendelkezésünkre álló adatok alapján a szóban forgó az arcon, nyakon, kezeken, illetve alkarokon jelentkező gyulladásos bőrtüneteket elsősorban az edző munkaanyaggal való kontaktus okozta, epoxi gyantával a munkáltató igazolása szerint nem dolgozott. Foglalkozási bőrbetegségként való bejelentése kontakt irritatív dermatitisz diagnózissal megtörtént. A továbbiakban a jelzett edző munkaanyaggal, Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.069/2021/
27. 3 ill. epoxi gyantával a kontaktus kerülése javasolt. Jelen logisztikus munkakörben való továbbfoglalkoztatása javasolt.” [8] A bejelentés A74 kódszámon, „vegyianyagok által okozott kontakt irritatív dermatitisz” diagnózissal történt. [9] A Budapest Főváros Kormányhivatala Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szerve
28. október 16-án értesítette egyrészt a felperest, másrészt a Budapest Főváros Kormányhivatala Egészségbiztosítási Pénztár Szakigazgatási Szerve Pénzbeli Ellátási és Ellenőrzési Főosztályát, hogy a bejelentett és kivizsgált foglalkozási megbetegedés elfogadást nyert A74 kódszámon. [10] Ezt követően a Alperes1 társadalombiztosítási kifizetőhelye
29. március
30. napján határozatot hozott a foglalkozási megbetegedés elismeréséről. [11] Tekintettel arra, hogy a festőüzemen belül végzett anyagmozgatás során lefestett szekrényeket egy fedett sátorba kellett szállítani, ahol ezek száradtak, a levegőben lévő vegyi anyagok hatására a felperes tünetei újból jelentkeztek. [12] Az I. rendű alperes a felperest
31. június
32. napjától a központi logisztikára helyezte targoncás munkakörbe, ahol jelenleg is dolgozik és tünetmentessé vált. A felperes keresete, az alperes ellenkérelme [13] A felperes
33. március
34. napján terjesztett elő keresetet, amelyben 10.000.000 forint általános kártérítés és perköltség megfizetésére kérte kötelezni az I.rendű alperest foglalkozási megbetegedésre tekintettel. A későbbiekben annyiban módosította a keresetét, hogy nem vagyoni kártérítés megfizetését kérte változatlanul 10.000.000 forint összegben. [14] A felperes álláspontja szerint az ok-okozati összefüggés egyértelmű, a betegséget a munkavégzés közben szerezte, amely jelentős mértékben elnehezítette az életét. Tekintettel arra, hogy ez a betegség bármikor kiújulhat, folyamatosan vigyáznia kell arra, hogy ilyen anyagokkal ne érintkezzen. Az, hogy tünetmentes, kizárólag annak köszönhető, hogy távol tartja magát a káros vegyi anyagoktól. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.069/2021/
35. 4 [15] Az I. rendű alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Elsődlegesen elévülési kifogást terjesztett elő arra hivatkozással, ahhoz képest, hogy a felperes saját bevallása szerint a K-tekercsöntő munkakörbe kerülését követően 9 hónappal tüneteket észlelt magán. Az orvosszakértői vélemény szerint
36. január-február hónapokban jelentkeztek a felperesen a tünetek. Ezen adatokból megállapítható, hogy legkésőbb
37. február hónapig jelentkeztek felperesen azon tünetek, amelyek alapján a foglalkozási megbetegedést
38. március
39. napján megállapították. Ehhez képest a felperes a hároméves elévülési időn túl
40. március
41. napján terjesztett elő keresetet. A felperes igénye a kár a bekövetkeztekor, tehát
42. február 28-án keletkezett, így az elévülési idő ezen a napon kezdődött, azaz a kártérítési igény
43. február 28-án elévült. [16] Az I. rendű alperes érdemben a kereset elutasítását kérte. Azt nem vitatta, hogy a foglalkozási megbetegedés elismerésre került, azonban az összegszerűség eltúlzott, különös tekintettel arra, hogy a felperes tünetmentes, munkaképesség, valamint keresetcsökkenés nem áll fenn, a targoncavezetői munkakört el tudja látni, az orvosszakértő szerint tünetmentes állapotban a felperes megbetegedése a felperest a mindennapi életvitelben nem korlátozza. Az elsőfokú bíróság ítélete [17] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes keresete alapos. [18] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az I. rendű alperes elévülési kifogása nem alapos, figyelemmel arra, hogy a kárhoz szükséges ok-okozati összefüggés az alperes által megjelölt időpontban még nem állhatott fenn, ugyanis arra vizsgálat nem történt, hogy a tünetek és a munkavégzés között van-e okozati összefüggés. A felperes több ízben jelezte a problémáit, az alperes egy idő után intézkedett is az áthelyezés ügyében, azonban a tünetmentesedés után a festőüzemben a tünetek kiújultak. Ezt követően került sor a foglalkozási megbetegedés kivizsgálására és elismerésére
44. márciusában. Ez az az időpont, amikor a felperes kétséget kizáróan megbizonyosodhatott afelől, hogy betegségét a foglalkozása körében szerezte, és a munkáltatóval szemben kárigénnyel léphet fel. Erre figyelemmel a felperes a keresetét
45. március
46. napján, a hároméves elévülési határidőben nyújtotta be, ennél fogva elévülés nem következett be. [19] A nem vagyoni kár vonatkozásában az elsőfokú bíróság lefolytatta a bizonyítási eljárást mind a jogalap, mind az összegszerűség tekintetében. [20] Ennek körében megállapította, hogy a felperes
47. január
48. napjától került a festőüzembe, ahol
49. január
50. napjáig festőként dolgozott, majd
51. január
52. napjától
53. január
54. napjáig targoncásként dolgozott szintén a festőüzemben. Ez a két munkakör a K-öntő és a festő munkakör, illetve a munkavégzési hely volt lényeges a felperesnél kialakult betegség szempontjából. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.069/2021/
55. 5 [21] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy sem a kockázatértékelés, sem a védőeszközök jegyzéke, sem a technológiai utasítás nem abban az időszakban született, amikor a felperes a K-öntő munkakörben dolgozott, hanem évekkel később. [22] A festőüzemben a fő kockázati tényezőknek a mechanikai veszélyeket tekintették, amely nyilván a folyamatos anyagmozgatással jár, azonban a vegyianyagok okozta veszélyek elenyésző részét képezték a feltüntetett veszélyes tényezők, és egyedül a védőkesztyűknél került a vegyszer feltüntetésre. Megállapítható tehát a levegőben lévő vegyszer, mint veszélyforrás a munkáltató részéről kezelendő problémaként nem merült fel. [23] A bíróság igazságügyi orvosszakértőt rendelt ki annak megválaszolására, hogy a felperes foglalkozási megbetegedésben szenved-e a K-öntő munkakörben használt epoxi gyanta, valamint a festőüzemben használt HM100A edzőanyag használatával okozati összefüggésben. [24] A szakvélemény megállapításai szerint a felperes bőrgyulladását megelőzően semmiféle bőrbetegség nem szerepelt a kórelőzményben. A felperes a munkahelyén találkozott olyan vegyi anyagokkal, amelyek egy új kontakt bőrgyulladást kiváltottak nála. Első alkalommal való allergizálódásra utal az a tény is, hogy
56. márciusban került a Köntőrészlegbe, és
57. január-februárban jelentkezett bőrvörösség és viszketés először az arcon. A szakvélemény szerint az is a munkahelyi eredet mellett szól, hogy kezdetben hétvégén, vagy szabadság alatt javultak a bőrtünetei, de tünetei súlyosbodásakor már ez az időszak nem volt elegendő a javulásra. [25] A szakvélemény szerint a K-öntő munkakörrel kapcsolatban a munkahelyi anyagokkal észlelt rendkívül erős pozitivitás alátámasztja a bőrleletek foglalkozási eredetét. [26] Az elsőfokú bíróság az egészségkárosodás konkrét mértéke tekintetében szakértőt rendelt ki. A szakértői vélemény szerint a felperes foglalkozási eredetű bőrbetegségéből eredő egészségkárosodása 15 %-os mértékű. [27] Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy az I. rendű alperes igazolhatóan nem oldotta meg a rendesen a szellőztetés és az elszívás kérdését. A védőeszközök használatával kapcsolatban megállapította, hogy a felperes betegsége aerogén, tehát a levegővel érintkező dermatitisz, ami azt jelenti, hogy nem szükséges a közvetlen fizikai kontaktus, hanem elegendő az, hogy a káros vegyi anyag a levegőben van. Ennél fogva a védőeszköz nem feltétlenül akadályozza meg a tünet kialakulását. Az a körülmény, hogy nem a mártott Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.069/2021/
58. 6 kesztyűt viselte a festőüzemben, nem tekinthető olyan kötelezettségszegésnek, ami súlyosbíthatta a tüneteit. [28] A szakértői véleménnyel kapcsolatban mind a felperes mind az alperes vitatta a 15%-os össz-szervezeti egészségkárosodási mértéket. A felperes álláspontja szerint az egészségkárosodás 25%-osra tehető, mivel nem csak a kézre kiterjedő panaszai voltak, a betegség a kezet, alkart, arcot és nyakat érintette. Életmódját, munkavállalását a megbetegedés véglegesen megváltoztatta, ezáltal a folyamat irreverzibilis voltára figyelemmel 25%-os az egészségkárosodása. [29] Az I. rendű alperes álláspontja szerint a szakvéleményben foglalt 15%-os mérték téves. Tekintettel arra, hogy a felperes tünetmentes, bőrbetegsége nem igényel naponta helyi kezelést, ezért így 10 %-os szervezeti egészségkárosodás értékelhető. [30] A szakvélemény kiegészítése során a szakértő fenntartotta az álláspontját, miszerint a felperes össz-szervezeti egészségkárosodása 15 %. A bíróság a szakértői véleményt elfogadta, figyelemmel arra, hogy a szakértőnek az egész per alatt kifejtett tevékenysége meggyőző és alapos volt. [31] A nem vagyoni kártérítés körében az elsőfokú bíróság értékelte az összszervezeti egészségkárosodás mértékét. A bíróság rámutatott arra, hogy a felperes kétkezi munkás, és egy ilyen munkavállalónak sokkalta nagyobb az esélye, hogy olyan vegyi anyagokkal találkozik, ami az allergiát belobbanthatja. Erről a felperes is akként nyilatkozott, hogy a munkahely változtatásban is jelentősen korlátozva van, ugyanis amennyiben munkahely-váltásra kerülne sor, kötelezően be kellene jelentenie, hogy vegyi anyagokra allergiás, emiatt félelem van benne. [32] Az elsőfokú bíróság értékelte azt a körülményt is, hogy a felperesnek anyagi kiesést jelent az is, hogy odahaza nem tud elvégezni olyan házkörüli munkákat, mint például a festést, ragasztást, valamint a háztartási munkákban is korlátozva van. [33] A betegség külső megjelenésével kapcsolatban pedig rögzítette, hogy a felperes elmondása szerint a családi élete is megromlott, a házassága majdnem tönkrement, és a gyerekei sem szerettek vele mutatkozni az utcán. Ennek az volt az oka, hogy időnként kívülről csúnya kiütések voltak rajta, így negatív irányba változott a család élete. [34] Az elsőfokú bíróság értékelte, hogy az epoxi gyanta előfordulása a mindennapi életben gyakorta megtörténik. Nagyon széles ezen anyag felhasználási köre és nem csupán az Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.069/2021/
59. 7 ipari gyártáskor, hanem számtalan hétköznapi használatban. Mindezekre figyelemmel a 10.000.000 forintos nem vagyoni kártérítési igényt a bíróság nem találta eltúlzottnak. Fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem [35] Az ítélet ellen az I. rendű alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte, valamint kötelezését első-, és másodfokú perköltség megfizetésére. [36] Másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kérte akként, hogy a marasztalási összeget szállítsa le 2.000.000 forintra, a perköltség körében az I. rendű alperest 120.000 forint eljárási illeték, 186.965 forint szakértői díj és 1.040 forint tanúdíj megfizetésére, valamint az I. rendű alperes javára az elsőfokú eljárásban felmerült részperköltség és a másodfokú eljárásban felmerült perköltség megfizetésére kötelezze. [37] Az I. rendű alperes az elévülési kifogását továbbra is fenntartotta. Előadta, hogy döntő jelentőségű a kár bekövetkeztének az időpontja, mert az elévülési idő a kár bekövetkezésekor kezdődik, illetve a kár bekövetkezésének az időpontja határozza meg, hogy mikor hatályos jogszabályi előírásokat kell figyelembe venni a felperes kártérítési igényének elbírálása során. [38] Az igazságügyi szakértő rögzítette, hogy a felperes
60. nyarán észlelte először a nyakán, majd az alkarján a bőrtünetek megjelenését.
61. január-februárjában már jelentkezett a bőrvörösség és viszketés az arcon, a felperes szemei bedagadtak, a szemhéja ödémássá vált, majd a kézen és alkaron is jelentkeztek a tünetek. A felperes a keresetlevelében maga is előadta, hogy 2009 nyarán észlelte először a tüneteket a testén. A felperes a
62. január 29-i tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy amikor az öntőüzembe került, azt követően 9 hónappal megjelent ez a betegség. A felperest
63. márciusában helyezték a K-Tekercsöntőbe, ebből következően ezt követő 9 hónappal, tehát
64. decemberében jött ki rajta teljességgel a betegség. [39] Tanú4 tanú – a felperes felesége - előadta, hogy a hétvégi festés, csemperagasztás munkákat a felperes
65. év tájékáig tudta csinálni, ekkor kezdődtek nála a tünetek jelentkezni, utána már nem igazán tudta ezt végezni. [40] A fentiek alapján azt lehet megállapítani, hogy a felperesnél a betegség
66. február 28-ig teljes mértékben kialakult. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.069/2021/
67. 8 [41] Az I. rendű alperes előadta, hogy figyelemmel arra, hogy a károkozó magatartás és a kár bekövetkezése az Mt. hatálybalépését megelőzően történt, ennélfogva a jelen ügyben a felperes kártérítési igényének elbírálásakor a régi Mt. előírásait kell alkalmazni. Ennek következtében a régi Mt. 11.§-a alapján az elévülési idő 3 év. Az elévülési idő kezdő időpontja
68. február 28., tehát a követelés már
69. február 28-án elévült. [42] Az I. rendű alperes előadta, hogy az elévülés a kár bekövetkeztekor kezdődik, nem pedig akkor, amikor az okozati összefüggést a károkozó magatartás és a kár bekövetkeztekor megállapítják. A jelen perben becsatolt
70. április 13-i ambuláns lapból megállapítható, hogy a felperesnek mind a K-öntő munkakörben, mind a festőüzemben végzett kikészítő munkakörben használt anyagokkal okozati összefüggésben foglalkozási megbetegedése alakult ki. A felperes megbetegedése és az általa használt vegyi anyagok közötti összefüggés tehát már
71. április 23-án megállapításra került, ennél fogva az elévülési idő a keresetindításig az esetben is eltelt volna, ha nem a kár bekövetkezése lenne az irányadó. [43] Az okozati összefüggés állítólagos fel nem ismerése legfeljebb az elévülés nyugvására adhatna okot, amire a felperes azonba nem hivatkozott. [44] Álláspontja szerint az elévülés nyugvására jelen ügyben a régi Mt. 11.§