Bf.3/2022/10 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző és a

(8)bekezdés I. fordulata szerint minősülő életveszélyt okozó testi sértés bűntette, valamint a Btk. 339. §

(1)bekezdésébe ütköző garázdaság vétsége miatt halmazati büntetésül, mint visszaesőt 4 év szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani, melybe beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról és megállapította, hogy a feltételes szabadság tartama alatt Terhelt1 vádlott pártfogó felügyelet alatt áll. Ezen túlmenően az elsőfokú bíróság rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és kötelezte a vádlottat a felmerült bűnügyi költség megfizetésére. A törvényszék ítélete ellen a vádlott felmentésért, védője elsősorban felmentés, másodsorban enyhítés végett jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában és a nyilvános ülésen jelenlevő képviselője útján a tényállás pontosítása, valamint a bűnösségi körülmények pontosítása mellett az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. A másodfokú bíróság a jogorvoslattal megtámadott határozatot a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 590. §

(1)és

(2)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül oly módon, hogy vizsgálta a tényállás Pécsi Ítélőtábla I.Bf.3/2022/10/II [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] 2 megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására és az intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét és az eljárási szabályok megtartását. Ezt meghaladóan – a Be. 590. §

(7)bekezdésében írtak szerint hivatalból – vizsgálta az egyszerűsített felülbírálat körébe tartozó kérdéseket. A felülbírálat során a másodfokú bíróság észlelte, hogy a törvényszék által megállapított tényállás a vádlott előéletére vonatkozó részében több helyen pontatlan, illetve hiányos, ezt – figyelemmel a Be. 593. §

(1)bekezdés b) pontjára – az iratok tartalma alapján a következőkkel egészítette ki és pontosította. Az ítéletet [9] pontjában írt lopás vétségét Terhelt1, mint bűnsegéd követte el, a felfüggesztett szabadságvesztés-büntetést az ítélet [11] pontjában a

1. szám alatt írt ítélettel a Pécsi Járásbíróság elrendelte. Az ítélet [10] pontját azzal egészíti ki, hogy az összbüntetési ítélettel megállapított szabadságvesztésből a vádlott
2. május
3. napján szabadult, feltételes kedvezménnyel. Az ítélet [14] pontját azzal egészíti ki, hogy a járásbíróság ítélete helyesen
4. július
5. napján emelkedett jogerőre. Az ítéletben feltüntetett
6. október 1-jei dátum a határozat keltének időpontja. A vádlott büntetéséből
7. augusztus
8. napján feltételes kedvezménnyel szabadult. Az ítélet [16] pontjában a Pécsi Járásbíróság határozatának jogerőre emelkedése helyesen
9. szeptember
10. A vádlottat a Pécsi Járásbíróság a
11. október
12. napján kelt és
13. napján jogerős 1.B.180/2021/
14. számú határozatával
15. október
16. napján társtettesként elkövetett garázdaság vétsége miatt, mint visszaesőt 60.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A fenti kiegészítés és pontosítás után a tényállás már mentes a Be.
17. §

(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az a vádlott védekezésével szemben álló részében is a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályoknak megfelelően, olyan körültekintéssel folytatta le, hogy az ügy ténybeli és jogi értékelést igénylő részleteiben is állást lehetett foglalni. A bizonyítékokat értékelő tevékenységéről az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában – azok részletes áttekintésével – számot adott. Az ítélőtábla a törvényszék mérlegelő, bizonyítékokat értékelő tevékenységével egyetértett. A vádlott vallomása szerint a testi épség elleni bűncselekmény elkövetésének időpontjában a sértett, valamint férje, tanú1 és a vádlott voltak jelen. Ezzel szemben a sértett és tanú1 vallomása szerint, amikor sértett1 megsérült, kizárólag a sértett és Terhelt1 vádlott voltak a szobában. A lehetséges elkövetők köre tehát két főre szűkült le. Terhelt1 vádlott védekezésében arra hivatkozott, hogy a tanúk azért tettek rá terhelő vallomást, mert velük rossz viszonyban volt. Azon túlmenően, hogy terhelt1nak a rossz családi kapcsolatra hivatkozását cáfolja az a tény, hogy a vádbeli alkalommal éppen sértett1 vendége volt és együtt italoztak, nem is tudott megjelölni olyan konkrét eseményt, amely okot adott volna, hogy reá nézve egy ilyen súlyos bűncselekménnyel kapcsolatosan valótlan vallomást tegyenek, őt hamisan vádolják. A csekély számú bizonyítékra és arra a körülményre tekintettel, hogy elkövetőként kizárólag két személy jöhetett számításba, nagy jelentőséget kell tulajdonítani Terhelt1 cselekmény elkövetése után tanúsított magatartásának. Amint azt a tényállásban az elsőfokú bíróság helyesen rögzítette, a vádlott tanú5t kérte meg, hogy biztosítson alibit számára. E körülmény is azt támasztja alá, hogy a vádlott mentesülni igyekezett a bűntetőjogi felelősség alól. Pécsi Ítélőtábla I.Bf.3/2022/10/II [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20] 3 Figyelemmel arra, hogy az eljárás során kihallgatott tanúk vallomásai is cáfolták a vádlott védekezését, az elsőfokú bíróság helyesen vetette el Terhelt1 vádlott védekezését és állapította meg a tényállást a sértett vallomása és az objektív adatok, az orvosszakértői vélemény alapján. A vádlott köznyugalom elleni bűncselekménye tekintetében a tanúk – tanú4 és tanú3 – a cselekmény lényegét érintően egybehangzó terhelő vallomást tettek terhelt1re. Terhelt1 vádlott szavahihetősége a testi épség elleni cselekménnyel kapcsolatosan is megdőlt, ezért a törvényszék a garázdasággal kapcsolatosan is helyesen vetette el védekezését. Mindezekre figyelemmel a törvényszék helyesen megállapított tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és cselekményeit is az anyagi jogszabályoknak megfelelően minősítette. Így a felmentésért bejelentett fellebbezést nem találta megalapozottnak a másodfokú bíróság. A büntetés kiszabását meghatározó tényezőket az elsőfokú bíróság alapvetően helyesen tárta fel és súlyuknak megfelelően értékelte. E körülményeket a másodfokú bíróság azzal egészíti ki és pontosítja, hogy a vádlott terhére helyesen azt kell megállapítani, hogy a visszaesői minőségén túl is büntetett előéletű. További súlyosító körülmény, hogy a vádlott agresszív személyiség, jelen eljárásban elbírált cselekményei is italozó életmódjával állnak összefüggésben. A törvényszék a cselekmény tárgyi súlyával és a vádlott személyében felismerhető nagyobb fokú társadalomra veszélyességével arányban álló szankciót alkalmazott. A kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás szükséges, de egyben elegendő is a Btk. 79. §-ában meghatározott célok eléréséhez, ezért annak lényeges enyhítését nem látta indokoltnak a másodfokú bíróság. A fentiek szerint az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján – helyes indokainál fogva – helybenhagyta. Az ítélőtábla kötelezte a vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére, mely rendelkezés a Be. 613. §

(1)bekezdésén alapul. P é c s,

1. április
2. Dr. Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr. Tóth Sándor s.k. előadó bíró, Dr. Bencze Beáta s.k. bíró A Pécsi Törvényszék 7.B.27/2021/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.3/2022/
4. számú végzésével a
5. évi április hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Dr. Makai Lajos s.k. a tanács elnöke