← Magyarország

Pfv.20474/2022/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A perfelvételi tárgyalás lezárását követően már nincs helye az eljárás megszüntetésének azon okból, hogy a felperes képviselője perfelvételi tárgyalást elmulasztotta. Sajtó-helyreigazítási perben, amennyiben a sajtószerv az általa közzétett lényeges tényállítás valóságát nem tudja bizonyítani, a helyreigazítás elrendelésének van helye. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.IV.20.474/2022/

  1. A tanács tagjai: Böszörményiné dr. Kovács Katalin a tanács elnöke Dr. Pataki Árpád előadó bíró Dr. Stark Marianna bíró A felperes: felperes (cím) A felperes képviselője: Dr. Bodolai László ügyvéd (cím1) Az alperes: alperes (cím2) Az alperes képviselője: SBGK Ügyvédi Iroda (cím3, ügyintéző: dr. Borbély Boglárka ügyvéd) A per tárgya: sajtó-helyreigazítás A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: Az alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.905/2021/5/II. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Törvényszék 33.P.22.410/2021/
  2. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 12.000 (tizenkétezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az alperes köteles az államnak – külön felhívásra – megtéríteni. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Kúria IV.Pfv.20.474/2022/5 2 Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes országgyűlési képviselőként vagyonnyilatkozat benyújtására köteles. Az alperes által szolgáltatott név2 televíziós csatorna dátum-jén a név című műsorában 19 óra 9 perckor a képviselői vagyonnyilatkozatokat is érintő összeállítást tett közzé „cím5” címmel. A hírblokk központi témája a felperes tekintetében az volt, hogy vagyonnyilatkozatában maga tüntette fel: nem saját pénzéből fizette ki a különböző, politikai tevékenységével összefüggésben kiszabott bírságokat, büntetéseket. Az összeállításban közölték, hogy e körben milyen bírságok, büntetések megfizetése jöhet szóba. Ennek körében elhangzott, hogy a felperes több kormányellenes tüntetést szervezett, melyek közül az egyikért 750 000 forintos büntetést kapott. Ezt követően közölték, hogy a felperest 2 millió forintra büntették a nemzeti konzultációs kérdőív-akciójának következményeként. Az összeállítást közölte a név1 internetes oldal is, amely önálló szerkesztőséggel rendelkezik. [2] A felperes dátum1-án kelt és a következő napon átvett levelében helyreigazítási kérelemmel fordult az alpereshez, amelynek az alperes nem tett eleget. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [3] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest arra, hogy a sérelmezett híradással azonos időpontban, továbbá közvetett és/vagy közvetlen kommentár nélkül 5 napon belül tegyen közzé a név műsorában helyreigazítást olyan módon, hogy az adásban narráció vagy műsorvezető közlése útján sugárzásra kerüljön, továbbá a név1 kezdőoldalának legelején is közöljék ugyanakkora betűmérettel és ugyanolyan betűtípusban, ahogyan a sérelmezett adás alatti kommentárt megjelenítették és legalább 24 órán keresztül jelenjen meg a következő cím, amelyre kattintással az eredeti cikk és abban az alábbi helyreigazító közlemény legyen közvetlenül elérhető: „Helyreigazítás: A név dátum. napján 19 óra 9 perckor sugárzott adásában valótlanul állítottuk, hogy felperest kétmillió forintra büntették a nemzeti konzultációs kérdőív akciója következményeként.” [4] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta: a felperes kizárólag az alperesnek küldte meg a helyreigazítási kérelmet, így nem kérheti annak a név1 weboldalon történő közzétételét. Az ügy érdemében arra hivatkozott, hogy a felperest a különböző kormányellenes akciói miatt 2 millió forint bírsággal sújtották és lényegtelen pontatlanság, hogy pontosan azt miért kapta. A sajtó kötelességeként írta le, hogy a közérdeklődésre számot tartó ügyekben tájékoztatást adjon. Utalt arra, hogy a tájékoztatás során a sajtóetikai szabályokat betartották és a közvéleményt az eseményekről megfelelően tájékoztatták. [5] A
  3. május
  4. napjára kitűzött perfelvételi tárgyaláson a felperes és képviselője nem jelent meg. Ezen alkalommal az alperes bár érdemben nyilatkozott, de nem tett olyan értelmű előadást, hogy kéri a felperes távollétében a tárgyalás megtartását. Ezt követően az elsőfokú bíróság a perfelvételt lezárta, majd a tárgyalást berekesztette és azt határozathirdetésre elhalasztotta. Az alperes ezt követően az eljárás szabálytalansága elleni kifogást terjesztett elő azzal, hogy mivel nem kérte a tárgyalás megtartását, ezáltal az eljárás megszüntetésének lett volna helye a polgári perrendtartásról szóló
  5. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  6. §

(1)bekezdése alapján. Ezt követően az elsőfokú bíróság végzésével az eljárást megszüntette. A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla végzésével az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és az elsőfokú bíróságot az eljárás folytatására utasította. Az első- és másodfokú ítélet [6] Az elsőfokú bíróság ítéletével helyreigazításra kötelezte az alperest oly módon, hogy a sérelmezett híradással (név című műsor) azonos időpontban, továbbá közvetett és/vagy közvetlen kommentár nélkül 5 napon belül a név műsorban oly módon, hogy az Kúria IV.Pfv.20.474/2022/5 3 adásban narráció vagy műsorvezető közlése útján sugárzásra kerüljön a következő helyreigazító közlemény: „Helyreigazítás: A név dátum. napján 19.09 perckor sugárzott adásában valótlanul állítottuk, hogy felperest kétmillió forintra büntették a nemzeti konzultációs kérdőív akciója következményeként.” Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. [7] Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperes személyét illetően a műsorban elhangzottak tényállításnak minősülnek. Kifejtette: a PK
  1. számú állásfoglalás alapján a valóság bizonyítására az alperes lett volna köteles, ezen kötelezettségének azonban nem tett eleget. [8] Az elsőfokú bíróság értékelte azt, hogy az alperes csatolta a felperes vagyonnyilatkozatát, amelyből kitűnik, hogy a felperes 5,2 millió forintnyi adományt kapott a különböző bírságok kifizetésére. Külön értékelte azt is, hogy az alperes álláspontja az volt, hogy lényegtelen pontatlanság, hogy a bírságot a felperes esetlegesen más miatt kapta, hiszen a felperesnek több kormányellenes akciója is volt, amely miatt bírságot kapott. [9] Az elsőfokú bíróság nem fogadta el azt a védekezést, hogy a felperes által sérelmesnek tekintett kijelentések lényegtelen pontatlanságnak minősülnének. Megállapította: az alperes műsorában külön hangsúlyozott módon tényként állították, hogy a felperest 2020ban 2 millió forintra büntették a nemzeti konzultációs kérdőív-akciója miatt. Az adás ugyan utalt arra, hogy egyéb okból is kapott a felperes bírságokat, ugyanakkor a kifogásolt közlés önállóan és nem példálózó jelleggel jelent meg. A bírság konkrét okát lényegesnek minősítette azzal, hogy ellenkező esetben nem is kellett volna leközölni, csupán elegendő lett volna annak közlése, hogy a felperest megbírságolták. A perbeli közlés ezzel szemben külön kiemelte, hogy a felperes által kezdeményezett nemzeti konzultációs akció súlyos jogi problémákba ütközött. Az elsőfokú bíróság szerint a nemzeti konzultációk mindig kiemelt figyelmet kapnak, azok közérdeklődésre tartanak számot, így lényeges, hogy azokkal kapcsolatban a sajtó pontosan fogalmazzon. [10] Az elsőfokú bíróság elutasította azt a kereseti kérelmet, amely a helyreigazító közleménynek a név1 oldalon történő közzétételére vonatkozott, tekintettel arra, hogy ez az internetes oldal önálló szerkesztőséggel rendelkező külön sajtószervnek minősül, amelyhez a felperes nem juttatott el helyreigazítási kérelmet. [11] Az elsőfokú bíróság a döntését a Pp.
  2. §
(1)bekezdésére, a 496. §
(1)bekezdésére, az Alaptörvény IX. cikk
(1),
(2)és
(3)bekezdésére, valamint a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.) 4. §
(1),
(2)és
(3)bekezdésére,
  1. §-ára és
  2. §
(1)és
(2)bekezdésére, valamint a PK 12., 13.,
  1. és
  2. számú állásfoglalására alapította. [12] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. Miután az alperes elsődlegesen az eljárás megszüntetését kérte, a másodfokú bíróság külön foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a perfelvételi tárgyalás elmulasztása okán helye lett volna-e az eljárás megszüntetésének. Ebben a körben megállapította: a Pp.
  3. §
(1)bekezdés g) pontja alapján az eljárás megszüntetésének az alperes által megjelölt okból csak akkor lett volna helye, ha a megszüntetést megelőzően a perfelvételt lezáró végzés meghozatalára még nem került volna sor. A jelen esetben azonban a perfelvétel lezárásáig az eljárás hivatalból történő megszüntetéséről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett, a perfelvétel lezárását követően pedig ezt a jogszabályi rendelkezések alapján nem tehette meg és erre a másodfokú bíróságnak sincs törvényi lehetősége. [13] A másodfokú bíróság szerint az a kijelentés, hogy a felperest 2 millió forintra büntették a nemzeti konzultációs kérdőív-akciója következményeként, a műsorszám egésze, Kúria IV.Pfv.20.474/2022/5 4 annak tartalma, mondanivalója szempontjából nem minősül lényegtelen tévedésnek, pontatlanságnak. Elemezte a kérdéses hírblokk egészét, az arra vonatkozó közléseket, hogy a felperes azért, hogy a kormány elleni akciói miatt kiszabott bírságokat megfizesse, a szavazókhoz fordult, tőlük kért pénzt. A másodfokú bíróság megállapította: a híradás a bírságokat, büntetéseket felsorolja, azokat két csoportra bontja: a 750.000 forintos büntetést az autós tüntetések, a 2 millió forintos bírságot a nemzeti konzultációs kérdőív-akció következményeként jelöli meg. Értékelése szerint az utóbbi állítás a riporton belül külön, hangsúlyosan kerül megemlítésre, a nézők figyelmét kifejezetten ráirányítva arra, hogy a 2 milliós bírságot a felperes miért kapta. Ilyen körülmények között annak taglalása, hogy a közel 3 millió forintos büntetés miből tevődik össze, nem minősül lényegtelennek, mert a műsorszám külön is hangsúlyozza az okokat. Az alperes tájékoztatási kötelezettségre való hivatkozása kapcsán a másodfokú bíróság kifejtette, hogy nem járhat azzal, hogy az alperes a tájékoztatás szempontjából lényeges körülményről nem a valóságnak megfelelően tájékoztatja a nézőket, valótlan tényállítások esetében a sajtószerv a közérdeklődésre számot tartó ügyben fennálló tájékoztatási kötelezettségére hivatkozással sem mentesülhet a helyreigazítás kötelezettsége alól. Rögzítette: a közszereplő felperes magasabb tűrési kötelezettsége a valótlan tényállítások tekintetében közügyet érintő témában sem áll fenn. Az alperesnek kellő gondossággal eljárva tudnia kellett arról, hogy a felperes közel 3 millió forintos bírsága miből tevődött össze, az ezzel kapcsolatos gondosságot azonban elmulasztotta, ezért helyreigazításra köteles. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [14] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és az eljárás megszüntetését, másodlagosan a jogerős ítélet keresetnek helyt adó részében történő hatályon kívül helyezését és a keresetet elutasító ítélet meghozatalát, harmadlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Megsértett jogszabályként hivatkozott a Pp. 190. §
(1)bekezdés b) pontjára, a Pp. 240. §
(1)bekezdés g) pontjára, valamint a Pp. 495. §
(1)bekezdésére és
(2)bekezdés b) pontjára, az Smtv. 12. §
(1)bekezdésére, és az Smtv. 13. §
(1)bekezdésére. Az eljárási szabálysértés körében előadta, hogy az eljárást hivatalból meg kellett volna szüntetni, mert a felperes és képviselője a perfelvételi tárgyalást elmulasztotta. Álláspontja szerint a felperes által előterjesztett helyreigazítási kérelem olyan mértékben hiányos volt, hogy annak teljesítését az alperes megalapozottan mellőzte. Az ügy érdemében előadta, hogy helyreigazítani kért közlés a felperes személyének megítélése szempontjából lényegtelen pontatlanságot tartalmazott, az összeállítás lényegi megállapítása a képviselői vagyonnyilatkozatok elemzésére vonatkozott, a felperes tekintetében különös figyelemmel arra, hogy saját vagyonnyilatkozata szerint 5,2 millió forint adományt kapott a bírságok kifizetésére. Előadta azt is, hogy a felperes a jogszabályi rendelkezésekkel ellentétben a kérelmében, illetve keresetében nem jelölte meg pontosan, hogy mit tekintett valótlan tényállításnak. Nem derül ki, hogy mit tekint a felperes valótlannak, a büntetés tényét, annak összegét, vagy okát, vagy a közlés egészét. A felperes szerint a helyreigazítás elrendelése sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot, mert lényegtelen kérdésben került elrendelésre, valamint a döntés a sajtószabadság, a tájékoztatáshoz való jog indokolatlan korlátozásának minősül, amely akadályozza az alperest tájékoztatási kötelezettségének gyakorlásában, ugyanis az adott közérdekű ügyben a sajtószerv kötelezettsége volt a nézők tájékoztatása. [15] A felperes a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte, annak helyes indokai alapján. A Kúria döntése és jogi indokai [16] Az alperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alaptalan. Kúria IV.Pfv.20.474/2022/5 5 [17] A felülvizsgálati kérelem tartalmára figyelemmel először azt volt szükséges megvizsgálni, hogy az alperesnek az eljárás megszüntetésére irányuló kérelme megalapozotte. Az alperes ezen kérelmét arra alapozta, hogy a Pp. 190. §
(1)bekezdés b) pontja szerint, ha a perfelvételi tárgyalást valamelyik fél elmulasztotta, és a jelenlévő fél nem kérte annak megtartását, a bíróság az eljárást hivatalból megszünteti. Jelen esetben a felperes és jogi képviselője az első perfelvételi tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelentek meg, a megjelent alperesi képviselő nyilatkozott ugyan, de külön nem kérte a tárgyalás megtartását. Az alperes ezen kérelme nem volt megalapozott. Helytállóan állapította meg a jogerős ítélet azt, hogy a Pp. 240. §
(1)bekezdés
  1. g)pontjának 2021. január 1-től hatályos szövege szerint a bíróság az eljárást a –
  2. g)pont szerinti kivitellel, annak bármelyik szakaszában – hivatalból megszünteti, ha a perfelvételi, illetőleg a folytatólagos perfelvételi tárgyalást a felek elmulasztották vagy a jelenlévő fél a tárgyalás megtartását nem kérte – feltéve, hogy a perben a perfelvételt lezáró végzés meghozatalára még nem került sor. A jelen esetben azonban az elmulasztott perfelvételi tárgyaláson a bíróság a perfelvételt végzéssel lezárta, így helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a Pp. 240. §
(1)bekezdés g) pontja a jelen esetben már nem volt alkalmazható, vagyis a perfelvételi tárgyalás elmulasztása miatt az eljárást nem lehetett megszüntetni. [18] Az alperes további eljárási szabálysértésként hivatkozott arra, hogy a felperes helyreigazítási kérelme, illetve keresete érdemi tárgyalásra alkalmatlan volt, ezért az előzetes kérelem teljesítését alappal mellőzte, és az előfeltételek hiánya miatt a felperes keresete érdemben meg sem lett volna vizsgálható. A Pp. 495. §
(1)bekezdése az előzetes helyreigazítási kérelem tartalmi kellékeként írja elő, hogy a kérelemben meg kell jelölni a sérelmezett közleményt, a valótlan, illetve hamis színben feltüntetett tényállításokat és – feltéve, hogy ezek közzétételét is igényli – a valós tényeket. Az alperes azt adta elő, hogy a felperes helyreigazítási kérelme és keresete csupán annak rögzítésére szorítkozott, hogy a felperes milyen tartalmú helyreigazítás közzétételét kéri, de a felperes elmulasztotta kifejteni, hogy a kifogásolt közlés mennyiben és miért tekinthető valótlan tényállításnak. Az alperes szerint a felperesnek ki kellett volna fejtenie, hogy a megjelölt mondatban mely állítások helyreigazítását kéri, a bírságolás tényére vagy összegére, vagy okára vonatkozó kitétel helyreigazítását kéri vagy pedig az egész kifogásolt kifejezését. A perbeli esetben a felperes helyreigazítási kérelme tartalmazta a Pp. 495. §
(1)bekezdésében meghatározott kötelező elemeket. A keresetlevélben pedig előadta, hogy a hírműsorban sugárzottakkal szemben a nemzeti konzultációs kérdőív akciója következményeként nem büntették kétmillió forint megfizetésére. A felperest valójában a nemzeti konzultációs akció miatt nem büntették meg. Korábban az Európai Ügyészségért folytatott aláírásgyűjtési akció miatt szabott ki a felperesre a NAIH egymillió forint adatvédelmi bírságot, illetve az Országgyűlés Elnöke az ülésteremben folytatott tiltakozó akciója miatt kétmillió forint büntetést. Emiatt a sérelmezett közlések a valótlan tények állítása mellett minden ténybeli alapot nélkülöznek. Mindezek alapján a felperes helyreigazítási kérelme, illetve keresete érdemben elbírálható volt. [19] Az Smtv. 4. §
(1)bekezdése szerint Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét. A
(3)bekezdés szerint a sajtószabadság gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, nem sértheti a közerkölcsöt, valamint nem járhat mások személyiségi jogainak sérelmével. A
  1. § szerint mindenkinek joga van arra, hogy megfelelően tájékoztassák a helyi, az országos és az európai közélet ügyeiről, valamint Magyarország polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről. Más oldalról, a sajtó kötelezettségei szempontjából az Smtv.
  2. §-a ezt úgy fogalmazza meg, hogy a tájékoztatási tevékenységet végző lineáris médiaszolgáltatások kötelesek a közérdeklődésre számot tartó helyi, országos, nemzeti és európai, valamint Magyarország polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről, vitatott kérdésekről az általuk közzétett tájékoztató, illetve híreket Kúria IV.Pfv.20.474/2022/5 6 szolgáltató műsorszámokban kiegyensúlyozottan tájékoztatni. A törvényben megfogalmazott ezen tájékoztatási kötelezettség azonban az ítélkezési gyakorlat szerint nem ad felmentést a valótlan tényállítások helyreigazításának kötelezettsége alól. A hiteles tájékoztatáshoz ugyanis nyilvánvalóan hozzátartozik az a kötelezettség, hogy a sajtószerv a valós tényekről számoljon be. Az Smtv.
  3. §
(1)bekezdése szerint, ha valakiről bármely médiatartalomban valótlan tényt állítanak, híresztelnek vagy vele kapcsolatban való tényeket hamis színben tüntetnek fel, követelheti olyan helyreigazító közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlés mely tényállítása valótlan, illetve megalapozatlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben, és ehhez képest melyek a való tények. A PK
  1. számú állásfoglalás I. pontja szerint a sajtóközlemény kifogásolt tényállításának valóságát a sajtószerv köteles bizonyítani. Helytállóan, jogszabálysértés nélkül állapította meg a jogerős ítélet, hogy a felperes által kifogásolt kitétel egyértelműen tényállításnak minősül, az alperes részéről tényként állították, hogy a felperest 2 millió forintra megbírságolták a nemzeti konzultációs kérdőív-akciója következményeként. Ez a közlés nem minősül véleménynek, értékelésnek, továbbá nem hivatalos hatósági álláspontot közvetít a nyilvánossághoz. [20] A PK
  2. számú állásfoglalás II. pontja szerint a sajtó-helyreigazítás iránti igény elbírálásánál a sajtóközleményt a maga egészében kell vizsgálni. A kifogásolt közléseket, kifejezéseket nem formális megjelenésük, hanem valóságos tartalmuk szerint kell figyelembe venni, a sajtóközlemény egymással összetartozó részeit összefüggésükben kell értékelni és az értékelésnél tekintettel kell lenni a társadalmilag kialakult közfelfogásra is. A helyreigazítást kérő személyének megítélése szempontjából közömbös részletek, pontatlanságok, lényegtelen tévedések nem adnak alapot helyreigazításra. [21] A jelen esetben az alperes a felülvizsgálati kérelmében is arra hivatkozott a kereset érdemét illetően, hogy a felperes személyének a megítélése szempontjából lényegtelen pontatlanságnak minősül annak közlése, hogy a 2 millió forintos bírság pontosan milyen, a felperes által megvalósított jogsértéshez kapcsolódik. Az alperes szerint a közlés lényege az, hogy a felperest jelentős összegű bírságokkal sújtották, a felperes pedig a választókhoz fordult, hogy adományaikkal segítsék meg őt a bírságok kifizetésében. Ezen szokatlan magatartás bemutatásához képest lényegtelennek minősítette az alperes azt a kérdést, hogy egészen pontosan mi volt a bírságolás oka. [22] A perbeli esetben kifogásolt valótlan tényállítás a Kúria szerint sem volt lényegtelen tévedésnek tekinthető. Ha az alperes a bírságolás kiváltó okát lényegtelennek tekintette, nem adott arra értékelhető magyarázatot, hogy a műsorszámban miért kezdték el tételesen felsorolni a bírságolásra okot adó körülményeket, külön kiemelve a felperes nemzeti konzultációs kérdőívekkel kapcsolatos „akcióját”. Miután ezzel kapcsolatban az alperes olyan tényállítást tett, amelyet nem tudott bizonyítani (mikor, melyik hatóság, milyen, a nemzeti konzultációs kérdőívekkel kapcsolatban végzett felperesi tevékenység kapcsán, mekkora összegben szabott ki bírságot), ezért a másodfokú bíróság megalapozottan rendelte el a helyreigazítást. [23] Mindezekre figyelemmel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sértette meg a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért azt a Pp.
  3. §
(1)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alkalmazott jogszabályok és az alkalmazott joggyakorlat [24] 2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 4. §
(1)és
(3)bekezdés,
  1. §,
  2. §
(1)bekezdés
  1. évi CXXX. törvény (Pp.) 495-
  2. § PK
  3. és PK
  4. számú állásfoglalás Kúria IV.Pfv.20.474/2022/5 7 A döntés elvi tartalma [25] A perfelvételi tárgyalás lezárását követően már nincs helye az eljárás megszüntetésének azon okból, hogy a felperes képviselője perfelvételi tárgyalást elmulasztotta. Sajtó-helyreigazítási perben, amennyiben a sajtószerv az általa közzétett lényeges tényállítás valóságát nem tudja bizonyítani, a helyreigazítás elrendelésének van helye. Záró rész [26] A Kúria a Pp.
  5. §
(1)bekezdése alapján a pervesztes alperest kötelezte a felperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. Miután a pernyertes felperes képviselője költségjegyzéket nem terjesztett elő, és arról sem nyilatkozott, hogy áfa-fizetési kötelezettség terheli-e a felperesi képviselő felülvizsgálati eljárási költségét a Kúria a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(3)bekezdése alapján határozta meg. [27] A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetékeket a pervesztes alperes köteles az államnak megfizetni a Pp. 102. §
(1)bekezdése alapján. Az illeték mértékét a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §
(1)bekezdése alapján állapította meg. [28] A Kúria az alperes felülvizsgálati kérelmét a Pp. 376. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 405. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
  1. július
  2. Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. a tanács elnöke, Dr. Pataki Árpád s.k. előadó bíró, Dr. Stark Marianna s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.