← Magyarország

Pfv.20783/2020/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Ha szolgalmi jog nem kerül bejegyezésre az ingatlan-nyilvántartásba, a szolgalom elbirtoklására nem lehet hivatkozhat azzal szemben, aki az ingatlanon – szolgáló telken – az ingatlan-nyilvántartásban bízva ellenérték fejében úgy szerzett jogot, hogy az ingatlan-nyilvántartástól eltérő valóságos jogi állapotról nem tudott és nem is kell tudnia. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság részítélete Az ügy száma: Pfv.I.20.783/2020/

  1. A tanács tagjai: Dr. Simonné dr. Gombos Katalin a tanács elnöke Dr. Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes előadó bíró Dr. Varga Edit bíró A felperes: felperes (cím) A felperes képviselője: Dr. Szöllősi József ügyvéd (cím1) Az alperesek: alperes II. rendű (cím2) alperes1 III. rendű (cím2) alperes2 VI. rendű (cím3) Kúria I.Pfv.20.783/2020/4 2 Az alperesek képviselője: dr. Czárán István ügyvéd II.-III. rendű alperesekért (cím4) A per tárgya: szolgalmi jog elbirtoklása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: II., III. rendű alperesek A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Veszprémi Törvényszék 2.Pf.20.704/2019/
  2. részítélet Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Veszprémi Járásbíróság 15.P.20.749/2017/
  3. részítélet Rendelkező rész A Kúria a Veszprémi Törvényszék 2.Pf.20.704/2019/
  4. számú részítéletét – felülvizsgálattal támadott részében – hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróság részítéletét az elsődleges kereset tárgyában helybenhagyja azzal a pontosítással, hogy a 75.000 (hetvenötezer) forint le nem rótt kereseti illetéket az állam viseli. Kötelezi a II.-III. rendű alpereseket, hogy mint együttes kötelezettek leletezés terhével rójanak le további 55.000 (ötvenötezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II.-III. rendű alpereseknek 400.000 (négyszázezer) forint együttes másodfokú perköltséget és felülvizsgálati eljárási költséget. A felperes fellebbezése folytán felmerült 100.000 (százezer) forint le nem rótt fellebbezési illetéket az állam viseli. A részítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás Kúria I.Pfv.20.783/2020/4 3 A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A helység belterület helyrajzi szám ingatlannak – amely természetben helység, utca, házszám alatt található – a II., III. rendű alperesek 1/4-1/4 arányban, míg a VI. rendű alperes 2/4 arányban tulajdonosai. Az ingatlan közvetlenül határos a belterület helyrajzi szám1 – természetben helység, utca, házszám1 alatti – ingatlannal, mely 2/3 részben a felperes (korábbi I. rendű felperes), míg 1/3 részben N M (korábbi II. rendű felperes) tulajdona volt, amelyet 1989-ben öröklés jogcímén szereztek. A közös tulajdon megszüntetését követően az ingatlan 1/1 tulajdonosa a felperes. Az helyrajzi szám ingatlant az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett szolgalmi jog nem terheli. [2] A II.-III. rendű alperesek
  5. október 21-én adásvétel jogcímén szereztek tulajdonjogot az helyrajzi szám ingatlanban, a szerződés nem tartalmazott arra vonatkozó utalást, hogy az ingatlant szolgalmi jog terhelné, Sz Lné eladó az ingatlan per-, teher- és igénymentességéért szavatosságot vállalt. [3] A II.-III. rendű alperesek tulajdonszerzése idején a felperesek – akik testvérek – már nem laktak az helyrajzi szám1 ingatlanban, a II.-III. rendű alperesek sem használták életvitelszerűen az ingatlant. Az helyrajzi szám ingatlan a II.-III. rendű alperesek tulajdonszerzése idején elhanyagolt állapotban volt, ugyancsak az ingatlanon lévő bejáró út is, vállig érő csalán és parlagfű borította a területet, a romos melléképületbe hajléktalan személyek költöztek. A főépület műemléki védelem alatt áll, annak állagromlása miatt kialakult közvetlen életveszély miatt a helységi Járási Hivatal indítványára a katasztrófavédelmi hatóság 2015-ben elrendelte az ingatlan lezárását a veszélyhelyzet megszüntetése érdekében. Ezt követően 2015 októberében a II.-III. rendű alperesek USB lapból álló kerítésszakaszt létesítettek az helyrajzi szám ingatlan és a utca határára, továbbá az helyrajzi szám1 és helyrajzi szám ingatlan határára is. Ezt követően ebből az irányból nem volt megközelíthető a felperesi ingatlan. [4] A VI. rendű alperes árverési vétel címén
  6. április 4-én szerzett tulajdonjogot az helyrajzi szám ingatlanban. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [5] A felperes (a közös tulajdon per tartama alatt bekövetkezett megszüntetése előtt az I. és II. rendű felperes) a módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az helyrajzi szám ingatlan terhére átjárási szolgalmat szerzett elbirtoklás jogcímén az helyrajzi szám1 ingatlan javára a csatolt változási vázrajznak megfelelően. A II.-III. és VI. rendű alperesek tűrésre kötelezése mellett kérte annak ingatlan-nyilvántartási bejegyzését a Polgári Törvénykönyvről szóló
  7. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:
  8. § és az 5:
  9. §

(3)bekezdésére alapítottan. Másodlagos kereseti kérelmében kérte, hogy a bíróság kötelezze a II.-III. rendű alpereseket az általuk létesített két kerítésszakasz lebontására – jogcímként a Ptk. 5:160. §
(2)bekezdését jelölte meg –, harmadlagos keresete 6.000.000 forint kártérítés megfizetésére irányult. Kúria I.Pfv.20.783/2020/4 4 [6] A felperesi hivatkozás szerint a családjuk 1947-től kezdődően az helyrajzi szám ingatlanon keresztül közelítette meg az ingatlanukat, ugyancsak ezen az úton jártak be a utca 9/B., C., és D. számú ingatlanok mindenkori birtokosai is. Azzal, hogy a II.-III. rendű alperesek 2015 októberében a területen kerítést létesítettek, figyelmen kívül hagyták az évtizedek óta fennálló helyzetet, ezáltal megakadályozták azt, hogy a(z I. és II. rendű) felperes a utca irányából megközelíthesse ingatlanát. Ennek következtében az ingatlanukban a viharok által okozott károkat helyrehozni nem tudták, ingatlanuk nagyméretű munkagépekkel megközelíthetetlenné vált, ezért abban a fenti összegű kár keletkezett. [7] A II.-II. rendű alperesek érdemi ellenkérelme valamennyi kereset elutasítására irányult, arra hivatkoztak, hogy velük, mint az ingatlan-nyilvántartásban bízva, jóhiszeműen, ellenérték fejében szerzőkkel szemben a felperes(ek) elbirtoklásra nem hivatkozhatnak. Állították, hogy nem tudtak arról, hogy a felperesek az ingatlanukon átjárnak, a jogelődjük nem tájékoztatta őket arról, hogy az helyrajzi szám ingatlant bármilyen telki szolgalom terhelné, az adásvételi szerződéskötés idején a felperesi ingatlana üresen állt. Előadták, hogy 2015 októberében az épület állagmegóvása érdekében kerítették körbe az ingatlant. Vitatták, hogy a felperesi ingatlanában bekövetkezett állagromlás okozati összefüggésben állna a kerítésszakasz létesítésével. [8] A VI. rendű alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az első- és másodfokú részítélet [9] Az elsőfokú bíróság az I. rendű és a IV.-V. rendű alperesek vonatkozásában a pert megszüntette. Az elsődleges és másodlagos kereseti kérelmeket a kártérítés iránti kereseti kérelemtől elkülönítette, majd részítéletével az átjárási szolgalom elbirtoklására és a kerítés elbontására irányuló kereseteket elutasította. Indokolása szerint a felperesek ingatlana a utca1 felől gyalogosan és személygépkocsival is megközelíthető, ezáltal megfelelő közútkapcsolattal rendelkezik. A felpereseket terhelte a szolgalomszerű használat bizonyításának kötelezettsége, ugyanakkor bizonyítási indítványuk kizárólag arra irányult, hogy a II.-III. rendű alperesek tulajdonszerzése előtt a utca2 az ingatlanukat akadálymentesen meg tudták közelíteni, azonban az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ez irreleváns, ezért a bizonyítási eljárás lefolytatását e körben mellőzte. Annak tulajdonított jelentőséget, hogy a II.-III. rendű alperesek tulajdonszerzésekor – nem vitatottan – a bejárásra korábban használt utat felverte a gaz, a melléképületbe hajléktalanok költöztek, a felperesi ingatlant pedig senki nem lakta. [10] Az elsőfokú bíróság mindezekből a körülményekből arra a következtetésre jutott, hogy a II.-III. rendű alpereseknek a vételkor nem lehetett tudomása arról, hogy a felperesek, vagy más személyek szolgalomszerűen átjárnak az ingatlanukon, az eladó erre vonatkozóan tájékoztatást nem adott, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett szolgalmi jog nem volt. E bizonyítékok együttes értékelése eredményeként úgy foglalt állást, hogy a felperesek a szolgalom elbirtoklására alappal nem hivatkozhatnak. [11] Az elsőfokú bíróság rámutatott továbbá arra, hogy a felperesek törvényen alapuló szolgalom fennállására nem hivatkoztak, annak ingatlan-nyilvántartási bejegyzése iránt keresetet nem terjesztettek elő, a Ptk. 5:160. §
(2)bekezdését kizárólag a kerítések Kúria I.Pfv.20.783/2020/4 5 elbontására irányuló másodlagos kereseti kérelmük jogcímeként hívták fel, amely helyesen a birtokháborítás szabályai alapján lett volna elbírálható. Tekintettel azonban arra, hogy szolgalmat elbirtoklás útján nem szereztek, a kerítések jogalap nélküli létesítse sem volt megállapítható, így az elsőfokú bíróság azok lebontására irányuló másodlagos keresetet is elutasította. [12] A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az általa felvett részbizonyítás – helyszíni tárgyalás – adatai alapján kiegészítette azzal, hogy a utca1 zsákutca, az utca végéről idegen ingatlanra van zárt kapus bejárás, a felperesek ingatlana csak ezen és több más ingatlanon keresztül lenne megközelíthető. [13] Kiegészítette továbbá a tényállást azzal, hogy a felperesek időközben a közös tulajdont megszüntették, az helyrajzi szám1 ingatlan I. rendű felperes kizárólagos tulajdona lett, a perben a továbbiakban az I. rendű felperes felperesként jár el. [14] A másodfokú bíróság az így kiegészített tényállás alapján az elsőfokú bíróságtól eltérő jogi következtetést vont le. Részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes – korábbi I. rendű felperes – tulajdonát képező helységi szám helyrajzi szám alatti ingatlan mindenkori birtokosát megilleti a helységi szám1 helyrajzi szám alatti ingatlan mindenkori birtokosát terhelő és gyalogos átjárásra jogosító szolgalom a 2.Pf.20.266/2019/
  1. sorszámú változási vázrajzon II. sorszámmal megjelölt terület vonatkozásában. Megkeresni rendelte az ingatlanügyi hatóságot az átjárási szolgalmi jog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése iránt. Az alpereseket a fentiek tűrésére kötelezte. [15] A kerítés lebontására irányuló keresetet elutasító rendelkezést hatályon kívül helyezte és ebben a körben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. [16] A másodfokú bíróság megállapította, hogy a perbeli ingatlanok bár külön helyrajzi szám alatt vannak, azonban a felépítmények összeépültek, közúti összeköttetése pedig kizárólag az helyrajzi szám ingatlannak van. A csatolt változási vázrajz szerint a felperesek ingatlana közúti összeköttetéssel semmilyen irányból nem rendelkezik, a utca1 utcából nyíló idegen ingatlanokon keresztül lehetséges csupán az átjárás. [17] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően arra a meggyőződésre jutott, hogy a II.-III. rendű alperesek az adásvételi szerződés megkötéskor nem a megfelelő körültekintéssel jártak el, ugyanis látniuk kellett az utcafronti kerítés hiányát, a két lakás összeépülését és a közöttük lévő zárható kapus kerítést, ezért nem minősülnek jóhiszemű ellenérték fejében szerzőknek. Rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság kizárólag az
  2. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.)
  3. §
(5)bekezdésében foglaltakra alapította részítéletét és a szolgalomszerű használat megvalósulását ténylegesen már nem is vizsgálta, ugyanakkor a szükséges peradatok birtokában a másodfokú bíróság e körben tényként állapította meg, hogy sem az I.-II. rendű alperesek, sem a felperesek nem lakták életvitelszerűen az ingatlanukat, azokat rendszeresen nem használták és nem is hasznosították. Ugyanakkor utalva az egységes bírói gyakorlatra (a Kúria Kúria I.Pfv.20.783/2020/4 6 Pfv.I.20.727/2014/
  1. számú határozatára) úgy foglalt állást, hogy a felperesek ingatlanban való tartózkodásának alkalmi jellege a szolgalomszerű használatot és a telki szolgalom elbirtoklását nem zárja ki, jelentősége annak van, hogy a bejárás minden esetben az alperesek ingatlanán keresztül valósult meg. A kifejtettek szerint a szolgalomszerű használat független a használat gyakoriságától és annak sincs jelentősége, hogy a felpereseken kívül még néhány más ingatlanbirtokos is keresztüljárt az alperesek ingatlanán, ez ugyanis nem tekinthető a nagyközönség számára megnyitott használatnak. Mivel a szolgalom elbirtoklása csak a tényleges használatnak megfelelő lehet és a felperes gépjárművel való használatot nem állított, nem is bizonyított, kizárólag gyalogos átjárásra állapította meg a szolgalom elbirtoklását. [18] A másodfokú bíróság kiemelte, hogy bár a felperesek állították, hogy jogelődjük ingatlanvásárlásától kezdődően 1947-től fennállt a szolgalomszerű átjárás, nem kérték a jogelődök elbirtoklási idejének a számítását, ebből következően a másodfokú bíróság 1989től, tulajdonszerzésüktől kezdődően számította a szolgalom elbirtoklásához szükséges 10 évet a régi Ptk.
  2. §
(2)bekezdése szerint, amely 1999 évre letelt, következésképpen még az alperesek jogszerzése előtt bekövetkezett a Ptk. 5:161. §
(3)bekezdése szerint. Ha pedig a Ptk. rendelkezései szerint 15 év háborítatlan szolgalomszerű használat szükséges a szolgalom elbirtoklásához, az alperesek tiltakozásának hiányában az 2004-ben bekövetkezett. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [19] A jogerős részítélet ellen a II.-III. rendű alperesek (továbbiakban: alperesek) éltek felülvizsgálati kérelemmel, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság részítéletének helybenhagyását, másodlagosan az elsőfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezését kérték. Álláspontjuk szerint a jogerős részítélet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 163. §
(2)bekezdésére, 164. §
(1)bekezdésébe, 206. §
(1)bekezdésébe és a
  1. §-ba ütköző módon jogszabálysértő. A bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésével, részben iratellenesen megállapított tényállásra alapított jogerős részítéleti döntés téves, a másodfokú bíróság helytelenül jutott arra a következtetésre, hogy a telki szolgalom elbirtoklása bekövetkezett. [20] Álláspontjuk szerint a másodfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy az alperesek az adásvételi szerződés megkötésekor nem jártak el körültekintően és ennek hiányában nem tekinthetők az ingatlan-nyilvántartásban bízva jóhiszemű, ellenérték fejében szerzőknek. Ezzel szemben a felperes nyilatkozata szerint is az helyrajzi szám ingatlan gazos volt, a csalán és parlagfű vállig ért. Ilyen körülmények között az alperesek részéről fel sem merült, hogy a szomszédos üresen álló ingatlanba bárki az általuk megvásárolni szándékozott ingatlanon keresztül járna be. [21] Felülvizsgálati érvelésük szerint semmilyen bizonyíték nem támasztja alá a felperesek szolgalomszerű használatát, nincs adat arra sem, hogy az alperesek jogelődei a felperesek átjárását engedték, avagy tiltakoztak-e az ellen. A bizonyítékokból – álláspontjuk szerint – tévesen jutott a bíróság arra a következtetésre, hogy a tulajdonszerzésük időpontjában a felperes elbirtoklása bekövetkezett. Iratellenesen jutott továbbá arra a következtetésre a másodfokú bíróság, hogy az alperesek az átjárás ellen nem tiltakoztak, a keresettel szemben benyújtott ellenkérelmük ennek minősül. A felpereseket terhelte annak Kúria I.Pfv.20.783/2020/4 7 bizonyítása, hogy az alperesek ingatlanán keresztül szolgalomszerűen jártak át, a másodfokú bíróságnak ezen ténymegállapítását semmilyen bizonyíték nem támasztja alá. A felperes egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tett a tekintetben, hogy a perbeli ingatlan 1999-2000 években teljesen átlátható volt, azon egy művelt, rendezett, kb. 2,5 méter széles bejáró út volt (
  2. sorszámú jegyzőkönyv), ezzel szemben a
  3. sorszámú jegyzőkönyvben foglaltak szerint bírói kérdésre kijelentette, hogy amikor az alperesek az ingatlant megvásárolták, ott elviselhetetlen állapotok uralkodtak. A felperes szavahihetőnek nem tekinthető, magatartása ellentétes a jóhiszemű pervitel követelményeivel. [22] Végül az alperesek rámutattak arra, hogy a felperes a vázrajz II. részének középső, 1 méter szélességű sávjában kérte a szolgalom megállapítását, ezzel szemben a másodfokú bíróság a kereseti kérelmen túlterjeszkedve 3,5 méter széles területre állapította meg a gyalogos szolgalom elbirtoklását. [23] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős részítélet hatályban való fenntartására irányult. A Kúria döntése és jogi indokai [24] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. [25] A Kúria – a régi Pp.
  4. §
(2)bekezdése szerint – kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a jogerős írésztéletet, azaz a felülvizsgálat az elsődleges kereseti kérelmet elbíráló részítéleti rendelkezésre terjedt ki. [26] A Kúria elöljáróban leszögezi, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló
  1. évi V. törvény hatályba lépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló
  2. évi CLXXVII. törvény (Ptké.)
  3. §-a értelmében az adott jogvitára a régi Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. [27] A régi Ptk. a szolgalom megszerzésének három módját szabályozza, ezek a törvényen alapuló szolgalom: szükségbeli út (
  4. §), a szolgalom alapítása szerződéssel [
  5. §
(1)bekezdés] és az elbirtoklás [168. §
(2)bekezdés]. A Kúria rámutat arra, hogy a felperes elsődleges kereseti kérelme egyértelműen csak a szolgalom elbirtoklásának megállapítására irányult [régi Ptk. 168. §
(2)bekezdés], törvényen alapuló szolgalom fennállására hivatkozással szolgalom ingatlan-nyilvántartási bejegyzése iránt keresetet nem terjesztett elő [régi Ptk.
  1. §], ennek hiányában – ahogyan arra az elsőfokú bíróság helyesen rámutatott – a régi Pp.
  2. §-ára is tekintettel nem képezhette az eljárás tárgyát annak (a perbe nem hozott kérdésnek) a vizsgálata, hogy a felperes ingatlana megfelelő közútkapcsolattal rendelkezik-e. A keresettel érvényesített igény elbírálása szempontjából ezért az a körülmény érdektelen, hogy a felperes a utca1 utcából északi irányból milyen módon tudja megközelíteni az ingatlanát. A felperes ezt az igényt külön perben érvényesítheti. [28] A részítélettel elbírált elsődleges kereseti kérelem alapjául szolgáló régi Ptk.
  3. §
(2)bekezdése szerint elbirtoklással szerzi meg a telki szolgalmat az ingatlan birtokosa, ha a Kúria I.Pfv.20.783/2020/4 8 másik ingatlan használata ellen annak birtokosa 10 éven át nem tiltakozott, azzal, hogy a szívességből, vagy visszavonásig engedélyezett jog gyakorlása nem vezet elbirtoklásra. [29] Az adott estben a régi Pp. 164. §
(1)bekezdése alapján a felperest terhelte a szolgalomszerű használat bizonyítása, a 10 éves szolgalomszerű használattal szemben pedig az alpereseket terhelte annak bizonyítása, hogy ez a használat – az elbirtoklással való jogszerzést kizáró – szívességből, vagy visszavonásig engedélyezett jog gyakorlásaként történt. [30] Az alperesek felülvizsgálati érvelésére utalással a Kúria rámutat arra, hogy az elbirtoklás – jelen esetben a szolgalom elbirtoklása – mint ingatlan-nyilvántartáson kívüli jogszerzés esetében az ingatlan tulajdonjoga ellenérték fejében és jóhiszeműen történt megszerzésének a régi Ptk. 121. §
(5)bekezdése értelmében akkor van jelentősége, ha a törvény alapján – ex lege – már bekövetkezett jogszerzésnek az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése elmaradt. [31] Az adott esetben a másodfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a felperes a szolgalmat még azt megelőzően elbirtokolta, hogy az alperesek megvásárolták az ingatlanukat. Következésképpen vizsgálni kellett a régi Ptk. 121. §
(5)bekezdésben foglaltak alkalmazásának helye van-e. [32] Az ingatlan-nyilvántartás közhitelességéről, az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 5. §
(1)-
(3)és
(5)bekezdése rendelkezik. E szerint az ingatlan-nyilvántartás – ha a törvény kivételt nem tesz – a bejegyzett jogok és feljegyzett tények fennállását közhitelesen tanúsítja. Ha valamely jogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztek, senki nem hivatkozhat arra, hogy annak fennállásáról nem tudott. A
(3)bekezdés alapján védelemben részesül az az ingatlan-nyilvántartásban bízva, ellenérték fejében jogot szerző, ún. jóhiszemű szerző. Vele szemben az
(5)bekezdés értelmében az ingatlannyilvántartáson kívüli jogosult sem érvényesítheti jogát. Tény azonban, hogy az ingatlannyilvántartás tartalma eltérhet az ingatlan-nyilvántartás valóságos jogi helyzetétől. Az ingatlan-nyilvántartásban bízva kifejezés magában foglalja a jóhiszeműségnek azt a szubjektív elemét is, hogy a fél az ingatlan-nyilvántartástól eltérő valóságos jogi állapotról nem tud és nem is kell tudnia. Ugyanakkor nem jóhiszemű az a szerző, aki abban bízik, hogy az ő ellenkező tudomásával szemben erősebb lesz az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés. [33] Mindezekhez képest a Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság jutott a bizonyítékok okszerű mérlegelésével [régi Pp. 206. §
(1)bekezdés] helyesen arra a következtetésre, hogy az alperesek az adásvételi szerződés megkötésekor kellő körültekintést tanúsítottak, tőlük elvárhatóan meggyőződtek az ingatlan-nyilvántartási állapotról, a területet megtekintett állapotban vásárolták meg. A szomszédos ingatlanban a felperesek már nem laktak, ezért az ingatlanon ekkor tapasztalható állapotokból nem lehetett arra a következtetésre jutni, hogy a megvásárolni szándékozott Siske utca
  1. szám alatti ingatlanon lévő területrészt a felperesek rendszeresen, szolgalomszerűen használnák. [34] Az eladó Sz Lné bizonyosan nem tájékoztatta az alpereseket az ingatlant esetlegesen terhelő szolgalomról, az adásvételi szerződés sem tartalmaz erre vonatkozó adatot, és az eladó az ingatlan per-, teher- és igénymentességéért szavatosságot vállalt. Kúria I.Pfv.20.783/2020/4 9 [35] Abból a körülményből, hogy az helyrajzi szám1 ingatlan üresen állt, abban senki nem lakott, továbbá a megvásárolni kívánt ingatlan elhanyagolt, gazos állapotban volt, az alperesek semmilyen olyan körülményt nem tapasztalhattak, amely alapján azt a következtetést kellett volna levonniuk, hogy az ingatlan-nyilvántartástól eltérő a valós állapot, a felperesek az általuk megvásárolni kívánt területrészen keresztül közelítik meg az ingatlanukat. Az eljárás során a felek egybehangzóan nyilatkoztak akként, hogy az helyrajzi szám ingatlan és az azon lévő ún. bejáró út is gazos volt, rendezetlen körülményeket találtak, a csalán és a parlagfű vállmagasságig ért, ugyanúgy a bejáró út, mint az ez előtti terület is elhanyagolt képet mutatott, a romos melléképületbe hajléktalanok költöztek. [36] A fentiekből következően az alperesek jóhiszemű szerzőnek minősülnek, következésképpen velük szemben a régi Ptk.
  2. §
(5)bekezdésében foglaltak alkalmazásával a szolgalom elbirtoklására a felperes alappal nem hivatkozhat még abban az esetben sem, ha bizonyítást nyer az eljárás során a szolgalomszerű használat megvalósulása. A Kúria e körben rámutat arra, hogy az elsőfokú bíróság elfoglalt jogi álláspontja folytán a szolgalomszerű használatra vonatkozó tényállást nem állapított meg, a felperes által felajánlott bizonyítási indítványt mint szükségtelent mellőzte. [37] A régi Pp. 253. §
(2)bekezdése értelmében a másodfokú bíróság reformatórius jogkörben teljes egészében felülbírálhatja az elsőfokú ítéletben rögzített tényállást, ahhoz nincs kötve, az elsőfokú bíróság által megállapítottaktól függetlenül, önállóan felülmérlegelheti a bizonyítás eredményét és új tényállást állapíthat meg. A Kúria a felülvizsgálati eljárásban akkor jogosult a bizonyítékokat felülmérlegelni, ha a másodfokú bíróság a bizonyítás eredményét okszerűtlenül mérlegeli felül. A jogerős részítélet ilyen hibája megállapítható akkor, ha a bizonyítékokból kizárólag egyfajta, a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni (Kúria Pfv. 21.474/2011/10., közzétéve: BH 2013.119.II.). [38] A Kúria álláspontja szerint az adott ügyben a másodfokú bíróság a bizonyítékok egybevetése során nem juthatott arra a következtetésre, hogy 1999 októberében az alpereseknek tudomása volt az ingatlan-nyilvántartástól eltérő tényleges állapotról, és a szerződéskötést megelőző körülményekről kellő gondosság mellett tudniuk kellett arról, hogy a felperes a tulajdonukba kerülő ingatlan egy részét szolgalomszerűen átjárásra használja. [39] A kifejtettek értelmében az alperesek megalapozottan hivatkoztak arra, hogy ingatlan-nyilvántartásban bízva ellenérték fejében szereztek jogot az ingatlanban, ezért velük szemben a felperes elbirtoklásra nem hivatkozhat. [40] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság döntött érdemben helyesen a felperes elsődleges kereseti kérelméről, a bizonyítékok régi Pp. 206. §
(1)bekezdésében foglalt elveknek megfelelően történt értékelése alapján helyesen állapította meg a tényállást és vont le abból helytálló, az anyagi jog szabályainak érdemben megfelelő jogi következtetést azzal, hogy a jogvitára helyesen a régi Ptk. rendelkezései irányadók. Kúria I.Pfv.20.783/2020/4 10 [41] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős részítéletet a felülvizsgálattal támadott részében a régi Pp. 275. §
(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság részítéletének a szolgalom elbirtoklásának megállapítására irányuló keresetet elutasító rendelkezését helybenhagyta azzal, hogy rendelkezett a le nem rótt kereseti illeték viseléséről [6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdése és
  1. §]. Az alkalmazott jogszabályok és az alkalmazott joggyakorlat [42] Régi Ptk.
  2. §
(2)bekezdés, 121. §
(5)bekezdés,
  1. §, régi Pp.
  2. §
(1)bekezdés [43] Kúria Pfv. 21.474/2011/10., közzétéve: BH 2013.119.II. A döntés elvi tartalma [44] Ha szolgalmi jog nem kerül bejegyezésre az ingatlan-nyilvántartásba, a szolgalom elbirtoklására nem lehet hivatkozhat azzal szemben, aki az ingatlanon – szolgáló telken – az ingatlan-nyilvántartásban bízva ellenérték fejében úgy szerzett jogot, hogy az ingatlannyilvántartástól eltérő valóságos jogi állapotról nem tudott és nem is kell tudnia. Záró rész [45] A II.-III. rendű alperesek felülvizsgálati kérelme eredményre vezetett, ezért a Kúria a régi Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó régi Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperest a II.-III. rendű alperes részére együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költségeik megfizetésére, amely áll a jogi képviseletükkel felmerült és a 32/
  1. (VIII.22.) IM rendelet figyelembevételével megállapított mérsékelt összegű, a kifejtett jogi képviselői munkával arányban álló ügyvédi munkadíjból, valamint az alpereseket terhelő összesen 125.000 forint felülvizsgálati eljárási illetékből. [46] A II.-III. rendű alperesek 70.000 forint felülvizsgálati eljárási illetéket róttak le az 1.250.000 forint felülvizsgálati érték alapul vételével a leróvandó illeték 125.000 forint. Ehhez képest további 55.000 forint felülvizsgálati eljárási illeték leróvása szükséges leletezés mellett az illetékekről szóló
  2. évi XCIII. törvény
  3. §-a alapján. [47] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a régi Pp.
  4. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [48] A részítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 271. §
(1)bekezdés e) pontja zárja ki. Budapest,
  1. június
  2. Kúria I.Pfv.20.783/2020/4 11 Dr. Simonné dr. Gombos Katalin s.k. a tanács elnöke, dr. Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes s.k. előadó bíró, dr. Varga Edit s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.