Bf.79/2024/11 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdésének III. fordulatában meghatározott és a

(3)bekezdés szerint minősülő társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettének kísérlete miatt 6 év szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani azzal, hogy abból legkorábban a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Döntött az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről is. Pécsi Ítélőtábla II.Bf.79/2024/11/II [2] [3] [4] 2 Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában és a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján is az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. A vádlott és védője a nyilvános ülésen az általuk bejelentett jogorvoslati kérelmekkel egyező tartalommal szólalt fel. [5] II. [6] A bejelentett fellebbezések a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 583. §

(3)bekezdés a) pontjában írt jogorvoslati kérelmeknek feleltek meg, melyek kizárólag a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéseket kifogásolták. Ilyen körülmények között a másodfokú bíróság – figyelemmel a Be. 590. §

(3)bekezdésében írtakra – az elsőfokú bíróság ítéletének csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését, illetve részét bírálta felül; oly módon, hogy a Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja alapján határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította és az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát nem vizsgálta. Mindez azonban nem képezte eljárásjogi akadályát annak, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a vádlott korábbi elítélésére és a büntetése kiállására vonatkozó adatokat tartalmazó részét korrigálja. Az állandó bírói gyakorlat szerint a személyi körülmények tényei, valamint a korábbi büntetések adatai nem részei a tényállásnak. Az ún. korlátozott felülbírálat során érinthetetlennek ezért kizárólag az ügydöntő határozatban foglalt történeti tényállás, illetőleg a személyi körülményekre vonatkozó azon tények tekintendők, melyekre nézve a bíróság bizonyítást folytatott le (BH 2015.

1. és BH 2022.
2. III. pont). Ennek megfelelően megállapította, hogy Terhelt1 vádlottat a Bajai Városi Bíróság a
3. május 7-én jogerőre emelkedett 12.B.118/2004/
4. számú ítéletével 2 rendbeli lopás bűntette és lopás vétségének kísérlete miatt ítélte 5 hó börtönre, melynek végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. Terhelt1 vádlottat a Kecskeméti Városi Bíróság 5.B.1776/2007/
5. számú, illetve a BácsKiskun Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 1.Bf.242/2009/
6. számú határozatával kiszabott 2 év börtönbüntetésből
7. szeptember 21-én bocsátották feltételes szabadságra, mely
8. szeptember 20-án letelt. Büntetését
9. március
10. napjával kell kitöltöttnek tekinteni. A felülbírálat korlátozottsága ellenére is – a Be.
11. §

(5)bekezdése értelmében – vizsgálni kellett azon ún. abszolút eljárási szabályok megtartását, melyek megsértése a Be. 607. §

(1)bekezdése, illetve a Be. 608. §

(1)bekezdése értelmében, valamint a lényeges kihatással bíró és a másodfokú eljárásban nem orvosolható ún. relatív eljárási szabályok érvényesülését, melyek sérelme a Be. 609. §

(1)bekezdése alapján az ítélet hatályon kívül helyezéséhez vezet, illetve ezen túlmenően a bűnösség megállapítására és a bűncselekmény minősítésére vonatkozó ítéleti rendelkezések törvényességét. A felülbírálat – a Be. 590. §

(7)bekezdés értelmében hivatalból – kiterjedt az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekre is. Az ún. korlátozott fellebbezésre tekintettel a másodfokú bíróság különös gondossággal vizsgálta a Be. 608. §

(1)bekezdés g) pontjában foglalt abszolút hatályon kívül helyezési ok esetleges fennállását. E szerint a másodfokú bíróság nem ügydöntő végzéssel hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha az ítélet [7] [8] [9] [10] [11] Pécsi Ítélőtábla II.Bf.79/2024/11/II [12] [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19] 3 szóbeli indokolása során elhangzott és az írásba foglalt ítélet tényállási elemei a bűncselekmény minősítését befolyásoló mértékben térnek el egymástól, és a fellebbezést a Be. 583. §

(3)bekezdése alapján jelentették be vagy az eltérés a Be. 584. §

(2)bekezdése szerinti fellebbezés esetén a fellebbezéssel nem érintett cselekményre vonatkozik. A vármegyei főügyészség az elsőfokú bíróságra

1. május 29-én érkezett beadványában a vád tárgyává tett cselekmények leírását azzal egészítette ki, hogy Terhelt1 vádlott a lefoglalt kábítószert a Delon nevű személy közreműködése nélkül is forgalomba kívánta hozni. Mindez azért bírt jelentőséggel, mert ha a vádirat nem tartalmazta volna a vádlott ismerősének közbenjárásától függetlenül fennálló kábítószer forgalomba hozatali szándékát, akkor a konkrét személyhez és időponthoz kötődő áruba bocsátás vádlotti akaratelhatározáson nyugvó elmaradása a Btk.
2. §

(4)bekezdés a) pontja szerinti önkéntes elállásnak minősülhetett volna, mely a Btk. 10. §

(5)bekezdése folytán mindössze az ún. maradék bűncselekmény – a kábítószer birtoklásának bűntette – megállapíthatóságát vonhatta volna maga után. Az ügyész a vádbeszédben azonban az e kiegészítéssel módosított vádat tartotta fenn, és az elsőfokú bíróság ítéletének szóbeli indokolása is azt tartalmazza, hogy a megállapított tényállás a vádirati, illetve a vádkiegészítésben foglalt tényállással egyezően került megállapításra. A Be. 549. §

(3)bekezdése értelmében az indokolás lényegének részeként a bíróság által megállapított tényállás lényegét is ismertetni kell, azonban a bíróság ebben a körben a vádirati tényállástól eltérő tényállási elemek megjelölésével is teljesítheti az indokolási kötelezettségét. Miután ilyen eltérő tényállási elemekre az elsőfokú bíróság nem utalt, ebből is megállapíthatóvá vált, hogy a szóbeli indokolással érintett tényállás alapjául a kiegészített vádirati tényállás szolgált. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás azonban a vád tárgyává tett cselekmények vádirati leírásától több pontban – köztük a vádlottól lefoglalt kábítószernek a Delon nevű személy közreműködésétől független forgalomba hozatali szándéka tekintetében – némileg eltér. A másodfokú bíróság álláspontja alapján azonban a szóbeli indokolás során elhangzott – ténylegesen a vádra történt utalással megjelölt – és az írásba foglalt ítélet tényállási elemei a bűncselekmény minősítését befolyásoló mértékben nem különböznek: azáltal ugyanis, hogy az írásba foglalt ítélet tényállása tartalmazza, hogy a vádlott a szóban forgó estén nem kívánt a Delon nevű személlyel tartani, így azon az estén a kábítószer az otthonában maradt ([15] bekezdés) az elsőfokú bíróság kifejezésre juttatta, hogy csupán az adott körülmények között, az adott időpontban nem kívánta már a kábítószer forgalomba hozatalát, e szándékáról azonban véglegesen nem tett le. Erre utal az ítélet [16] bekezdése is, mely a lefoglalt kábítószerek teljes mennyiségére, mint forgalomba hozni kívánt kábítószerekre hivatkozik. Következésképpen a vizsgált tényállási elemek a bűncselekmény minősítését befolyásoló mértékben nem térnek el, így nem kellett az elsőfokú bíróság ítéltét a Be. 608. §

(1)bekezdés g) pontja alapján hatályon kívül helyezni. Ezen túlmenően sem észlelt a másodfokú bíróság olyan eljárási szabálysértést, mely az ügy érdemi elbírálását akadályozta, illetve kizárta volna. III. Pécsi Ítélőtábla II.Bf.79/2024/11/II [20] [21] [22] [23] [24] [25] 4 Törvényes a vádlott büntetőjogi felelősségére vont következtetés, és a bűncselekmény minősítése is megfelel az anyagi büntető jogszabályoknak. A Be. ügydöntő határozat tartalmáról rendelkező és a korlátozott fellebbezéssel támadott határozat írásba foglalásakor irányadó Be. 562. §

(2)bekezdése alapján az ügydöntő határozat indokolása a Be. 561. §

(3)bekezdés a)-c) pontjaiban foglaltakból és a Be. 564. §

(4)bekezdésében meghatározottakból is állhat. Ehhez képest szükségtelenül látta el az elsőfokú bíróság a határozatát a ténymegállapításával és a bűncselekmény jogi minősítésével kapcsolatos érveléssel. Ennek megtétele folytán azonban a másodfokú bíróság sem tekinthetett el okfejtése szükséges helyesbítésétől. Az elsőfokú bíróság arra tekintettel találta megállapíthatónak a vádlott cselekményének súlyosabb, a Btk. 176. §

(1)bekezdésének III. fordulatában meghatározott és a

(3)bekezdés szerint minősülő társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettének kísérletekénti minősülését, hogy az értékesítési célból közreműködését ajánló Delon nevű személlyel szándékegységben cselekedett (az ítélet [40] bekezdése). A súlyosabb bűncselekmény megállapításának lehetőségét azonban helyesen az teremtette meg, hogy a vádlott a lefoglalt kábítószer teljes mennyiséget értékesíteni kívánta – melyre annak fogyasztáson túlmutató mennyiségéből és hatóanyag-tartalmából is következtetni lehetett (BH 2017.144.) –, és csupán az adott napon történő eladástól zárkózott el. Amennyiben elállási szándéka a teljes mennyiségre általánosságban és véglegesen vonatkozott volna, úgy – korábbi szándékegysége ellenére, amint erre fentebb már utalás történt – a Btk. 10. §

(4)bekezdés a) pontja alapján a súlyosabb megítélésű forgalmazói típusú bűncselekmény kísérlete miatt nem, csak a Btk. 10. §

(5)bekezdése értemében az ún. maradék bűncselekmény, a Btk. 178. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés b) pontja szerint minősülő kábítószer birtoklásának bűntette miatt kerülhetett volna sor a bűnösségének megállapítására. A Btk. 10. §

(4)bekezdés a) pontja értelmében ugyanis nem büntethető kísérlet miatt, akinek önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény befejezése. A Btk. 10. §

(5)bekezdése szerint ugyanakkor amennyiben az ilyen kísérlet már önmagában is megvalósít más bűncselekményt, az elkövető e bűncselekmény miatt büntethető. A súlyosabb minősülés oka ezáltal nem a szándékegységben, hanem a vádlott önkéntes elállásának terjedelmében és tárgyában keresendő. [26] IV. [27] Az elsőfokú bíróság részéről az irányadó büntetési tételkeret, illetve az ahhoz igazodó – a Btk. 80. §

(2)bekezdése szerinti – középmérték meghatározása helyesen történt. A büntetőjogi jogkövetkezményeket meghatározó tényezőket is nagyobbrészt feltárta, azonban azokat nem a tényleges súlyuknak és jelentőségüknek megfelelően értékelte. Ezért szükséges volt azok teljes körű, ismételt áttekintése. Az elsőfokú bíróság a bűncselekmény tárgyi súlyának meghatározásakor okszerűen indult ki az ügyben szereplő kábítószer mennyiségéből, mely több mint ötszörösen haladta meg a jelentős mennyiség alsó határát. A vádlott büntetett előélete ezzel szemben csak csekély súllyal esett a terhére, hiszen kivétel nélkül más jellegű és jobbára a jelen ügyben elbírált bűncselekmény elkövetését több évvel megelőzően elkövetett és elbírált bűncselekmények [28] [29] Pécsi Ítélőtábla II.Bf.79/2024/11/II [30] [31] [32] [33] [34] [35] [36] 5 miatt állapították meg a büntetőjogi felelősségét. Súlyosító körülményként jelentkezett a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények megnövekedett gyakorisága. A súlyosító körülményekkel igen jelentős enyhítő körülmények álltak szemben: mindenekelőtt a bűncselekmény kísérleti szakban maradása, melynek nyomatékát növelte annak távoli és befejezetlen volta. A vádlott beismerő vallomása pedig annak ellenére jelentkezett enyhítő körülményként, hogy az nem a ténylegesen megállapított bűncselekmény beismerésére terjedt ki, ugyanis tényfeltáró jellege folytán mégis elősegítette annak megállapítását. Javára kellett értékelni rendezett családi viszonyait és megbánó magatartását is. Mindezek alapján a másodfokú bíróság az alkalmazott joghátrányt eltúlzottan szigorúnak találta, ezért lehetőséget látva a büntetés Btk. 82. §

(1)bekezdésében és a

(2)bekezdés b) pontjában foglaltak szerinti enyhítésére a kiszabott szabadságvesztés tartamát három évre enyhítette és ehhez igazodóan rendelkezett a közügyektől eltiltás tartamának mérsékléséről is. Az ily módon kiszabott büntetés alkalmas a Btk.

1. §-ában meghatározott büntetési célok elérésre, egyúttal igazodik a vádlott csekélyebb társadalomra veszélyeségéhez és az enyhítő körülmények nagyobb nyomatékához is. A vádlott és védője enyhítés végett bejelentett jogorvoslati kérelme tehát megalapozott volt. Az elsőfokú bíróság egyéb – a feltételes szabadságra bocsátásra, az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítására, a bűnjelekre és az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére vonatkozó – rendelkezései törvényesek voltak. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.
2. §

(1)bekezdésében írtak alapján, a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, az ítélet egyéb törvényes rendelkezéseit pedig a Be. 605. §

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. A letartóztatásban töltött idő további beszámítása a Btk. 92. §

(1)bekezdésén alapul. P é c s,

1. december
2. Dr. Krémer László s.k. a tanács elnöke, Dr. Eördögh Dávid s.k. előadó bíró, Dr. Túri Tamás s.k. bíró A Pécsi Törvényszék 17.B.30/2024/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.II.79/2024/
4. számú határozata folytán – az abban írt változtatással – a
5. évi december hó
6. napján jogerőre emelkedett. Dr. Krémer László s.k. a tanács elnöke