Pfv.20895/2023/6 – Kúria

(1)bekezdése alapján csak akkor lehet vizsgálni a szerződés elsődleges tárgyához tartozó kikötés tisztességtelenségét, ha a 4. cikk

(2)bekezdése alapján az nem világos és nem érthető. Ezzel összhangban mondja ki a régi Ptk. 209. §

(5)bekezdése: a tisztességtelen szerződési feltétekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók a főszolgáltatást megállapító, illetve a szolgáltatás és ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötésekre, ha azok egyébként világosak és érthetőek. A Kúria a Jpe. I.60.015/2021/

1. számú határozata [10] pontjában kifejtette: „A kölcsönszerződés részét képező általános szerződési feltételeknek az árfolyamkockázat viselését szabályozó kikötései a szerződés főszolgáltatására vonatkoznak, ezért adott esetben nem világos, nem érthető jellegük miatt idézhetik elő a szerződés érvénytelenségét, a kikötések tisztességtelenségén keresztül.”. A Kúria 2/
2. számú PJE határozatának
3. pontja is hasonló következtetésre jutott: e feltétel tisztességtelensége csak akkor vizsgálható, ha a tájékoztatás nem volt világos, érthető. [2] A fenti uniós és nemzeti jogi szabályokból, valamint a nemzeti joggyakorlatból pedig az alábbi következtetés vonható le: ha az árfolyamkockázatot a fogyasztóra hárító szerződési feltétel - figyelemmel a szerződés szövegére és a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatásra - nem volt világos, érthető, akkor ez önmagában megalapozza a feltétel tisztességtelenségét a régi Ptk.
4. §

(4)bekezdésén keresztül; ha viszont világos és érthető volt, akkor annak tisztességtelensége a Ptk. 209.§

(1)bekezdése alapján már nem vizsgálható [régi Ptk. 209.§

(5)bekezdés]. (A tanács 93/13/EGK irányelve 3. cikk

(1)bekezdés, 4. cikk

(2)bekezdés) A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.II.20.895/2023/

1. A tanács tagjai: dr. Hajdu Edit a tanács elnöke dr. Darákné dr. Nagy Szilvia előadó bíró dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna bíró dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró dr. Osztovits András bíró A felperesek: I.r. felperes (cím1) I. rendű II.r. felperes (cím1) II. rendű A felperesek jogi képviselője: dr. Kriston István ügyvéd (cím2) Az alperes: alperes (cím3) Az alperes jogi képviselője: Törös Ügyvédi Iroda (cím4; ügyintéző: dr. Törös Judit ügyvéd) A per tárgya: végrehajtás megszüntetése Kúria II.Pfv.20.895/2023/6 2 A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperesek A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Budapest Környéki Törvényszék 5.Pf.20.164/2023/
2. Az elsőfokú bíróság neve és határozatának száma: Szentendrei Járásbíróság 1.P.20.655/2021/
3. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alperes részére 821.860 (nyolcszázhuszonegyezer-nyolcszázhatvan) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperesek, mint adósok
4. augusztus 28-án – közjegyzői okiratba foglaltan – devizában nyilvántartott lakáshitel kölcsönszerződést kötöttek az bank1-vel és az bank2-vel Kúria II.Pfv.20.895/2023/6 3 16.000.000 forint kölcsönösszeg vonatkozásában, melynek célja a felperesek által a bank3-től korábbiakban felvett 31.243 CFH összegű kölcsön törlesztése volt. [2] A szerződés V.
5. pontjában az adósok tudomásul vették, hogy a forint/devizaárfolyam piaci mozgásából adódóan felmerülhet a veszteség kockázata. Az adósok kijelentették, tudomásuk van arról, hogy a szerződés futamideje alatt a folyósítás napján érvényes árfolyamhoz képest a forint árfolyamának gyengülése esetén a devizában megállapított törlesztőrészletek megfizetendő forint ellenértéke akár jelentős mértékben is emelkedhet. Tudomásul vették továbbá, hogy ezen kockázat vagyoni kihatásait teljes mértékben ők viselik. [3] A szerződéskötést megelőzően az adósok által kézhez vett, a devizában nyilvántartott lakáscélú és jelzálogtípusú konzorciális ... hitelekről szóló Üzletszabályzat VII. pontja „A devizában nyilvántartott hitelekkel kapcsolatos kockázatok” cím alatt rögzítette, hogy az adósok tudomásul veszik a hitelező azon tájékoztatását, amely szerint a devizában nyilvántartott hitelek esetében a kölcsönszerződésben rögzített devizaárfolyam napról napra változik, ezért az esedékesség napján megfizetendő törlesztőrészlet forint összege előre nem megállapítható. Amennyiben a folyósítás napján érvényes árfolyamhoz képest a forint árfolyama gyengül, a devizában megállapított törlesztőrészletek forintban megfizetendő ellenértéke akár jelentős mértékben is emelkedhet. [4] Az adósok nem szerződésszerű teljesítése folytán a hitelező a szerződést – közokiratba foglaltan – felmondta. Az alperes kérelmére a felperesekkel szemben közjegyzői okirat végrehajtási záradékolása útján végrehajtás indult, melyet a név1 Végrehajtói Iroda foganatosít, az I. rendű felperessel szemben szám1, a II. rendű felperessel szemben pedig szám2 szám alatt. A kereseti kérelem és az alperes ellenkérelme [5] A felperesek a módosított keresetükben a velük szemben foganatosított végrehajtások megszüntetését kérték a polgári perrendtartásról szóló
6. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.)
7. § a) pontja alapján, arra hivatkozva, hogy az árfolyamkockázati kikötés tisztességtelensége folytán a szerződés érvénytelen. [6] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperesek perköltségben marasztalását kérte. Álláspontja szerint a kockázatfeltárás világos és érthető volt, annak tartalma megfelelt az irányadó jogszabályokban, a Kúria döntéseiben, valamint az Európai Unió Bírósága (EUB) irányadó határozataiban foglaltaknak. Az első- és másodfokú ítélet [7] Az elsőfokú bíróság ítéletével a név1 Végrehajtói Iroda előtt az I. rendű felperessel szemben szám1, a II. rendű felperessel szemben pedig szám2 számon folyó végrehajtásokat megszüntette. Kúria II.Pfv.20.895/2023/6 4 [8] A döntés indokolása szerint a felpereseknek – a szerződésben és az Üzletszabályzatban részükre nyújtott tájékoztatás alapján – tudomása volt arról, hogy az árfolyamváltozás hatásait ők viselik, a tájékoztatás azonban nem hívta fel a figyelmüket arra a kockázatra, hogy őket az árfolyam gyengülése – ami a törlesztőrészletek jelentős mértékű emelkedését eredményezheti – gazdaságilag nehéz helyzetbe hozhatja. A tájékoztatás alapján a felperesek nem következtethettek a tagállami fizetőeszköz súlyos leértékelődésének a futamidő alatt is bekövetkezhető valós lehetőségére, illetőleg arra, hogy az árfolyamváltozásnak nincs felső határa. Az árfolyamkockázatra, árfolyamrésre és az egyoldalú módosításra vonatkozó szerződési feltételek együttes hatása mellett a fogyasztó nem láthatta át, hogy a fizetési kötelezettségének módosulása mely feltételre vagy feltételekre vezethető vissza, ebből következően nem volt abban a helyzetben, hogy fizetési kötelezettségét, illetve annak változási mechanizmusát előre lássa vagy azt utóbb ellenőrizni tudja. A tájékoztatás nem felelt meg a Kúria jogegységi határozataiban és az EUB által hozott határozatokban felállított követelményrendszernek, ezért az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó rendelkezés a Polgári Törvénykönyvről szóló
8. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.)
9. §

(2)bekezdése alapján tisztességtelen, ami az egész szerződés érvénytelenségét eredményezi, az érvénytelen szerződés alapján pedig végrehajtás sem folyhat. [9] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. [10] Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az Üzletszabályzat VII. pontja, valamint a szerződésben foglalt nyilatkozat együttes értelmezésével vizsgálta, hogy a felperesek árfolyamkockázatról történt tájékoztatása megfelelő volt-e, az okiratok együttes értelmezésével azonban téves következtetésre jutott. A perbeli tájékoztatás megfelelt az EUB árfolyamkockázati tájékoztatással összefüggésben felállított (EUB C-186/16., C-51/

1. számú döntésekben rögzített) követelményrendszerének, a Kúria Jpe.I.60.015/2021/15.számú jogegységi hatályú határozatának és a 2/
2. PJE határozat
3. pontjának. A tájékoztatásban szerepelt, hogy a kölcsönszerződésben rögzített devizaárfolyam napról napra változik, amennyiben a folyósítás napján érvényes árfolyamhoz képest a forint árfolyam gyengül, a devizában megállapított törlesztőrészletek forintban fizetendő ellenértéke akár jelentős mértékben is emelkedhet. A törlesztőrészlet jelentős emelkedésére való figyelemfelhívás egyszersmind a hazai fizetőeszköz súlyos leértékelődésének lehetőségére is utalt. Nem volt helytálló a felperesek azon hivatkozása, hogy a kockázatfeltáró nyilatkozat nem volt világos és érthető. E körben utalt a Kúria 6/
4. PJE határozat III. pontjára, valamint a BH2012/7/G.
5. számon közzétett elvi határozatára. [11] Az alperes a fellebbezésében is helyesen mutatott rá arra, hogy a Kúria több, BHGYban közzétett határozatában vizsgálta a perbeli árfolyamkockázati tájékoztatással azonos tartalmú tájékoztatót és azt a jogszabályoknak, valamint a hazai és az EUB joggyakorlata által kialakított követelményeknek megfelelőnek találta. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem Kúria II.Pfv.20.895/2023/6 5 [12] A felperesek felülvizsgálati kérelmükben elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását, valamint a végrehajtás megszüntetése iránti keresetüknek helyt adó határozat meghozatalát, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérték. [13] Megsértett jogszabályhelyként hivatkoztak a régi Ptk.
6. §

(1)bekezdésére, a 209/A. §

(2)bekezdésére, a

1. §-ára, a 93/
2. EGK irányelv (a továbbiakban: Irányelv)
3. cikk

(1)bekezdésére, az EUB C-415/

1. „Aziz” ítéletére, valamint a régi Pp.
2. §

(1)bekezdésére és a

1. § a) pontjára. [14] Állították, hogy a kölcsönszerződés árfolyamkockázati feltételei tisztességtelenek, ezért a szerződés semmisségére, mint végrehajtás megszüntetési okra azért hivatkoztak, mert a követelés nem jött létre érvényesen. A kölcsönszerződésben megállapítható a fogyasztó kárára előidézett jelentős egyenlőtlenség (EUB C-415/
2. számú „Aziz” ügy, az Irányelv
3. cikk

(1)bekezdés). A korlátlan kockázatviselési feltétel a hatályos nemzeti jogban (régi Ptk.

1. §) szabályozottnál kedvezőtlenebb jogi helyzetbe hozta a felperes fogyasztókat. A jelen perbeli esetben az egyensúlytalan helyzet azért állapítható meg, mert ha az árfolyamváltozás a fogyasztó számára már elviselhetetlen gazdasági megterhelést jelent, nem biztosít egyoldalú, a saját jövedelme szerinti devizanemre való áttérést lehetővé tevő módosítási jogot. Mindezek alapján alappal feltételezhető, hogy a felperesek egyenrangú tárgyalási helyzetben, az alacsonyabb kamat érdekében ilyen feltételeket nem fogadtak volna el. [15] A jogerős ítélet nem felel meg a régi Pp.
2. §

(1)bekezdés rendelkezéseinek sem. A másodfokú bíróság a keresetet anélkül utasította el, hogy a törvényben előírt indokolási kötelezettségének eleget tett volna, ezért a jogerős ítélet megalapozatlan. Az indokolás nem tért ki arra az érvelésükre, hogy: a „jelentős egyenlőtlenség” azért állapítható meg a perbeli kölcsönszerződés árfolyamkockázatot a fogyasztóra hárító rendelkezése kapcsán, mert ez a feltétel a hatályos nemzeti jogban (régi Ptk.

1. §) szabályozottnál kedvezőtlenebb jogi helyzetbe hozta a fogyasztókat. Ez olyan súlyos eljárási szabálysértésnek minősül, ami miatt azt hatályon kívül kell helyezni. [16] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Állította, hogy az elsőfokú bíróság a határozatában a hatályos bírói gyakorlattól eltérő ítéleti megállapításokra jutott. A Kúria Jpe. I.60.015/2021/
2. számú határozata után több olyan kúriai ítélet is született, amelyekben a jelen perben vizsgált árfolyamkockázati tájékoztatóval mindenben megegyező tájékoztatásokat megfelelőnek tartott a Kúria (Pfv.VIII.20.290/2021/9; Gfv.VII.30.127/2021/5., Gfv.VI.30.243/2021/9.). [17] A perben okiratokkal igazolta az árfolyamkockázati tájékoztatás pontos tartalmát, míg ezzel szemben az alá nem támasztott felperesi nyilatkozat állt. Az előzetes tájékoztatás körében hivatkozott a Kúria két eseti döntésére (Pfv.I.20.992/2020/
3. és Pfv.I.21.338/2020/8.). Nézete szerint a C-51/
4. számú EUB ítélet kizárólag azt írja elő, hogy a tájékoztatásnak a szerződés megkötése előtt kell megtörténnie, a perbeli kockázatfeltárás ennek az elvárásnak megfelelt. Az EUB C-92/11., C-26/
5. és C-186/
6. és a C-51/
7. számú ítéletek azt tartalmazzák, hogy az alperesnek a szerződések megkötése előtt időben kell tájékoztatást nyújtani. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a tájékoztatásnak a szerződéskötés napját meg kell Kúria II.Pfv.20.895/2023/6 6 előznie. Hivatkozott továbbá a mindkét felet terhelő együttműködési kötelezettségre (BDT2016.3457., BDT2013.2889.). [18] A 2/
8. PJE rendelkezései szerint amennyiben a fogyasztó a jogszabályoknak megfelelő tájékoztatást megkapta, akkor az ellenkező bizonyításig úgy kell értékelni, hogy az árfolyamkockázat őt terhelő volta számára világos és érthető volt. [19] Mindezek alapján megállapítható, hogy a kockázatfeltárás a perbeli szerződés esetében megfelelő volt, az alperes pedig kellő időben teljesítette tájékoztatási kötelezettségét. A Kúria döntése és jogi indokai [20] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [21] A Kúria a régi Pp.
9. §

(2)bekezdése és a 275. §

(2)bekezdése alapján a jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelemben megjelölt megsértett jogszabályhely, az előadott jogszabálysértés, valamint a kérelem jogi indokai által meghatározott keretek között vizsgálta felül. [22] A felperesek jogszabálysértésként alaptalanul jelölték meg az Irányelv 3. cikk

(1)bekezdését. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ)

1. § cikke alapján az irányelv mint uniós jogforrás kétszintű, közvetett jogi szabályozó eszköz, aminek tartalmát a tagállamok kötelesek a nemzeti jogrendszerünkbe beépíteni. A tagállami bíróságoknak az irányelvet átültető nemzeti jogszabályt kell alkalmazniuk, amelynek értelmezése során az irányelvben megfogalmazott cél megvalósítására kell törekedniük (C91/
2. sz. Paola Faccini Dori ügyben
3. július 14-én hozott ítélet
4. pont, C-240-244/
5. sz. Oceano Grupo és társai egyesített ügyekben
6. június 27-én hozott ítélet
7. pont; a fogyasztói szerződéssel kapcsolatos közérdekű kereset elbírálásának egyes kérdéseiről szóló 3/
8. (XII. 12.) PK vélemény
9. pontjának indokolása). Amennyiben a tagállam eleget tesz implementációs kötelezettségének, az irányelv közvetlen bírósági alkalmazása fogalmilag kizárt. [23] Az Irányelv rendelkezéseit jogunkba először a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló
10. évi IV. törvény módosításáról szóló
11. évi CXLIX. törvény, valamint az ebben foglalt felhatalmazás alapján a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/
12. (II. 5.) Korm. rendelet ültette át. Az Irányelv megfelelő implementációját a felperesek nem vitatták. [24] A felperesek felülvizsgálati kérelmükben anyagi jogszabálysértésként az árfolyamkockázatra vonatkozó szerződési feltételek tisztességtelenségét állították, mivel azok a fogyasztók kárára jelentős egyenlőtlenséget idéztek elő. [25] A Kúria hangsúlyozza, hogy az EUB C-51/
13. számú ítéletének
14. pontjában megállapította: a deviza alapú kölcsönszerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó Kúria II.Pfv.20.895/2023/6 7 feltételei a szerződés elsődleges tárgyát határozzák meg. Az Irányelv
15. cikk

(1)bekezdése alapján csak akkor lehet vizsgálni a szerződés elsődleges tárgyához tartozó kikötés tisztességtelenségét, ha a 4. cikk

(2)bekezdése alapján az nem világos és nem érthető. Ezzel összhangban mondta ki a kölcsönszerződés megkötésekor hatályos régi Ptk. 209. §

(4)bekezdése: a tisztességtelen szerződési feltétekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók a főszolgáltatást megállapító, illetve a szolgáltatás és ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötésekre, ha azok egyébként világosak és érthetőek. A Kúria a Jpe. I.60.015/2021/

1. számú határozata [10] pontjában kifejtette: „A kölcsönszerződés részét képező általános szerződési feltételeknek az árfolyamkockázat viselését szabályozó kikötései a szerződés főszolgáltatására vonatkoznak, ezért adott esetben nem világos, nem érthető jellegük miatt idézhetik elő a szerződés érvénytelenségét, a kikötések tisztességtelenségén keresztül.”. A Kúria 2/
2. számú PJE határozatának
3. pontja is hasonló következtetésre jutott: e feltétel tisztességtelensége csak akkor vizsgálható, ha a tájékoztatás nem volt világos, érthető. [26] A fenti uniós és nemzeti jogi szabályokból, valamint a nemzeti joggyakorlatból pedig az alábbi következtetés vonható le: ha az árfolyamkockázatot a fogyasztóra hárító szerződési feltétel világos és érthető volt, akkor annak tisztességtelensége a Ptk. 209.§

(1)bekezdése alapján már nem vizsgálható [a kölcsönszerződés megkötésekor hatályos régi Ptk. 209.§

(4)bekezdés]. [27] A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben nem vitatták, hogy az árfolyamkockázati tájékoztatás nem volt világos és nem volt érthető, és a jogszabálysértés tartalmi körülírása keretében sem sérelmezték ezt. A másodfokú bíróság részletesen vizsgálta, hogy: az árfolyamkockázati tájékoztató kellő időben történt-e; megfelelő idő állt-e a fogyasztó rendelkezésére ahhoz, hogy a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó megértse, hogy az árfolyamkockázatot ő viseli, az árfolyamváltozásnak nincs felső határa az korlátlan; az árfolyamkockázati tájékoztató tartalma megfelelő volt-e. A lefolytatott bizonyítás alapján arra a következtetésre jutott, hogy a perbeli árfolyamkockázati tájékoztatás megfelelt az uniós és a magyar joggyakorlatban kidolgozott szempontoknak. A fenti megállapításokat a felperesek felülvizsgálati kérelmükben nem támadták, ezért az árfolyamkockázatra vonatkozó feltétel tisztességtelensége a kölcsönszerződés megkötésekor hatályos régi Ptk. 209. §

(4)bekezdése folytán már nem vizsgálható. Ez okból a jogerős ítélet nem sérti a régi Ptk. 209. §

(1)bekezdését, a 209/A. §

(2)bekezdését, a

1. §-át, a régi Pp.
2. § a) pontját és nem áll ellentétben az EUB C-415/
3. számú ítéletben foglaltakkal sem. [28] A felperesek eljárási szabálysértésként a régi Pp.
4. §-át jelölték meg. A jogszabálysértést pedig azzal indokolták, hogy a „keresetkiegészítésüket” anélkül utasította el a másodfokú bíróság, hogy az arra vonatkozó törvényben előírt indokolási kötelezettségének eleget tett volna. Az indokolás nem tért ki arra az érvelésükre, hogy: a „jelentős egyenlőtlenség” azért állapítható meg a perbeli kölcsönszerződés árfolyamkockázatot a fogyasztóra hárító rendelkezése kapcsán, mert ez a feltétel a hatályos nemzeti jogban (régi Ptk.
5. §) szabályozottnál kedvezőtlenebb jogi helyzetbe hozta a fogyasztókat. [29] Az ítélet indokolásának tartalmi követelményeit a régi Pp.
6. §-a szabályozza. A jogszabályhely

(1)bekezdése értelmében az ítélet indokolásában röviden elő kell adni a bíróság által megállapított tényállást az arra vonatkozó bizonyítékok megjelölésével, hivatkozni kell azokra a jogszabályokra, amelyeken a bíróság ítélete alapszik. Meg kell Kúria II.Pfv.20.895/2023/6 8 röviden említeni azokat a körülményeket, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, végül utalni kell azokra az okokra, amelyek miatt a bíróság valamely tényt nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte. Nem jelenti azonban a régi Pp. 221. §

(1)bekezdésének megsértését, ha a jogerős ítélet külön nem tér ki a fél által felhozott valamennyi érvre. A bíróság nem köteles a fél által szükségtelenül felsorolt jogszabályhelyek mindegyikével kapcsolatos álláspontját kifejteni. Indokolási kötelezettségének eleget tesz, ha logikusan, jogilag is követhetően kifejti a döntést megalapozó jogi érveit, utalva az irányadónak vett jogszabályokra és megjelölve, mi volt az oka az alkalmazásuknak. Ezzel egyező álláspontot tükröz az Alkotmánybíróság 26/

1. (XII.2.) AB határozatának [22] bekezdése is, amely szerint a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem a szubjektív elvárásaikat is kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása; az indokolásnak az ügy érdeme szempontjából releváns kérdésekre kell kiterjednie. Tartalmilag ugyanezt fejtette ki az Alkotmánybíróság a 77/
2. (III.1.) AB határozat indokolásában is {[31] bekezdés}. Az ítéletnek tehát a felek által felvetett, az ügy elbírálása szempontjából lényeges jogkérdésekre kell kitérnie, míg a döntéshez szorosan nem tartozó okfejtés felesleges. Ennek megfelelően, ehhez igazodva kell az irányadó jogszabályi rendelkezéseket is feltüntetnie (hasonlóan: Kúria Pfv.II.20.148/2021/5., Pfv.III.20.158/2020/6.). [30] Kétségtelen tény, hogy a jogerős ítélet nem tartalmazza, hogy a másodfokú bíróság miért nem vizsgálta a régi Ptk.
3. §

(1)bekezdésében foglalt jelentős egyenlőtlenséget. A Kúria azonban jelen ítélete [25]-[26] bekezdéseiben ennek okait részletesen megjelölte. A másodfokú bíróság ítélete ezen okból lehet hiányos, de azért nem, mert nem tért ki a jelentős egyenlőtlenség vizsgálatára. A másodfokú bíróság ezért nem követett el olyan eljárási szabálysértést, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása lett volna [régi Pp. 275. §

(3)bekezdés]. [31] Tekintettel arra, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben felsorolt jogszabályhelyeket, azt a Kúria régi Pp. 275. §

(3)bekezdésének alkalmazásával hatályában fenntartotta. Záró rész [32] Az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felperesek a régi Pp. 270. §

(1)bekezdés folytán irányadó 78. §

(1)bekezdés alapján kötelesek viselni a saját, valamint az alperes felülvizsgálati eljárási költségét. Az alperes felülvizsgálati eljárási költsége a jogi képviseletével összefüggésben merült fel, amelynek összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(2)bekezdés b) pontja, valamint

(5)bekezdése alapján állapította meg. [33] A felpereseket megillető teljes személyes költségmentesség folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/

1. (VI. 26.) IM rendelet
2. §-a alapján az állam viseli. [34] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a régi Pp.
3. §

(1)bekezdése alapján tárgyalás tartása nélkül bírálta el. Kúria II.Pfv.20.895/2023/6 [35] 9 A Kúria ítélete elleni felülvizsgálatot a régi Pp. 271. §

(1)bekezdés e) pontja zárja ki. Budapest,

1. február
2. dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, dr. Darákné dr. Nagy Szilvia s.k. előadó bíró, dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. bíró, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró, dr. Osztovits András s.k. bíró