← Magyarország

Kfv.37044/2022/8 – Kúria

A határozat elvi tartalma: [A közigazgatási perben a polgári perrendtartás perfelvételi szakra vonatkozó előírásai nem alkalmazhatók. Amennyiben a bíróság megállapítja, hogy a perben kirendelt szakértő szakvéleménye aggálytalan, úgy a fél kérelmére sem köteles a szakértőt a szakvélemény kiegészítésére felhívni, a tárgyalásra idézni. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Kfv.IV.37.044/2022/

  1. A tanács tagjai: Dr. Balogh Zsolt a tanács elnöke, Dr. Kiss Árpád Lajos előadó bíró, Dr. Dobó Viola bíró Dr. Patyi András bíró Dr. Varga Eszter bíró A felperes: felperes1 (cím1) A felperes képviselője: Krivik Ügyvédi Iroda cím2 ügyintéző: dr. Krivik Gábor László ügyvéd) Az I. r. alperes: Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal (cím3.) Kúria IV.Kfv.37.044/2022/8-II 2 Az I. r. alperes képviselője: dr. Szűcs Tímea kamarai jogtanácsos A II. r. alperes: Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzata (cím4.) A II. r. alperes képviselője: dr. Kardos Gyula ügyvéd (cím5) A per tárgya: kisajátítási ügyben hozott közigazgatási határozat jogszerűsége A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperes Az elsőfokú bíróság neve, határozatának kelte és száma: Szegedi Törvényszék 102.K.701.693/2020/
  2. számú ítélete Rendelkező rész A Kúria - a Szegedi Törvényszék 102.K.701.693/2020/
  3. számú ítéletét hatályában fenntartja; kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I. rendű alperesnek 100.000 (százezer) forint, a II. rendű alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget; kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Kúria IV.Kfv.37.044/2022/8-II 3 Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes tulajdonosa a Település helyrajzi szám1 hrsz.-ú, 1 ha 1363 m2 területű, „kivett telephely” és „saját használatú út” megjelölésű ingatlannak (a továbbiakban: az ingatlan). [2] A II. r. alperes kisajátítást megelőző előzetes szakértői vélemény elkészítését kérte az I. r. alperestől, aki kirendelte a Bt1t, amely egyéb fél igazságügyi szakértő közreműködésével
  4. szeptember 27-én az előzetes szakértői véleményt készített. [3] A II. r. alperes
  5. augusztus 31-én kérte az I. r. alperesnél az ingatlanból 1149 m2 kisajátítását a kisajátításról szóló
  6. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Kstv.)
  7. § c) pontjában megjelölt terület- és településrendezés közérdekű célból. Az eljárás során a szakértő a szakvéleményét kiegészítette, majd a felperes kérelmére az I. r. alperes az új szakértőként egyéb fél1 igazságügyi szakértőt rendelte ki, aki a szakvéleményét
  8. október 21-én készítette el. [4] Az I. r. alperes
  9. november
  10. napján kelt, BK/TH/4024-12/
  11. ügyiratszámú határozatával a II. r. alperes kisajátítási kérelmének helyt adott, és az ingatlanból 1149 m2 területet terület- és településrendezés közérdekű célból kisajátította. A kisajátítással érintett ingatlanrészért járó kártalanítási összeget a kirendelt egyéb fél1 igazságügyi szakértő javaslata alapján összesen 15.465.293 forintban határozta meg és annak megfizetésére a II. r. alperest kötelezte. [5] A határozatban a kártalanítás összege kapcsán rögzítette, hogy az előzetesen kirendelt Bt1 képviseletében eljáró egyéb fél igazságügyi szakértő által megállapított kártalanítás javasolt összege 14.250.000 forint volt, egyéb fél1 szakvéleménye szerint 15.465.293 forint, a két szakvélemény között az eltérés nem érte el a 10 %-ot, amely így nem volt jelentős. Mindkét igazságügyi szakértő a jogszabályoknak és a szakmai szabályoknak megfelelően értékelte az ingatlant, eltérő összehasonlító adatokból hasonló következtetésre jutottak. A kereseti kérelem [6] Az előterjesztett keresetében a felperes az I. r. alperes határozatának a megváltoztatását, a II. r. alperes további 17.090.707 forint többletkártalanítás megfizetésére kötelezését kérte, vitatva a hatósági eljárásban beszerzett szakvélemények megállapításait. Az Kúria IV.Kfv.37.044/2022/8-II 4 álláspontja szerint az I. r. alperes az eljárásban az általános közigazgatási rendtartásról szóló
  12. évi CL. törvény (továbbiakban: Ákr.)
  13. §-a alapján nem tett eleget a tényállás tisztázási kötelezettségének, a rendelkezésre álló bizonyítékok - szakértői vélemények okszerűtlen mérlegelésével téves következtetést vont le. [7] Az I. és a II.r. alperesek a kereset elutasítását kérték. Az elsőfokú ítélet [8] Az elsőfokú bíróság a jogerős ítéletével az I.r. alperes határozatát megváltoztatta akként, hogy a kisajátítással érintett ingatlanért járó kártalanítási összeget 16.341.000 forintban állapította meg és kötelezte a II. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 875.707 forint többletkártalanítást. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. [9] Az elsőfokú bíróság egyéb fél1 igazságügyi szakértőt a szakvéleménye pontosítására felhívta, majd megállapította, hogy a szakértői véleményének aggályosságát a perben történt meghallgatásával sem sikerült feloldani, ezért a felperes bizonyítási indítványának eleget téve az ingatlan forgalmi értékének megállapítása érdekében egyéb fél2 személyében egy új igazságügyi ingatlanforgalmi szakértőt rendelt ki, aki a piaci adatok összehasonlító elemzésére épülő módszer alapján készítette el a szakvéleményét. [10] A jogerős ítélet szerint a szakértő megkeresésére az adóhatóság 21 belterületi, telek rendeltetésű ingatlan forgalmi adatait bocsátotta a szakértő rendelkezésére, melyek közül a perben kirendelt szakértő összehasonlító adatként négy darab Településén, a perbeli ingatlanhoz hasonlóan elhelyezkedő és azonos típusú ingatlan adatait vette figyelembe. A felperes által a szakértőhöz eljuttatott, megvalósult adásvételi szerződések adatai alapján készült ingatlan forgalmi érték adatsort azonban nem találta összehasonlításra alkalmasnak, mert a megadott ingatlanok lakóterületek, lakóházas belterületi ingatlanok voltak, eltérő ingatlanjellemzőkkel. A szakértő értékelte az ingatlanok elhelyezkedését, övezeti besorolását, esetleges felépítményeit, illetve azt, hogy a kisajátítás folytán az ingatlan beépíthetősége lényegesen nem változik, mert bármilyen beépítés a korábbi –
  14. évet megelőzően fennálló – rendezési vonal mellett lehetséges és a kisajátítás is ezt a vonalat követi. A szekértő mindezek alapján az ingatlanból kisajátított 1149 m2 terület forgalmi értékét 14.300.000 forintban határozta meg, a visszamaradó ingatlan értékcsökkenését 3.814.000 forint összegben határozta meg. [11] Az igazságügyi szakértő a szakvéleményét a bíróság – felperes indítványára tett – felhívása alapján kiegészítette, amelyben hivatkozott a termőföldnek nem minősülő ingatlanok hitelbiztosítéki értékének meghatározására vonatkozó módszertani elvekről szóló 25/
  15. (VIII. 1.) PM rendelet
  16. számú mellékletének
  17. pontjára. [12] Az elsőfokú bíróság a szakvéleményt értékelve megállapította, hogy a szakértő helyesen hivatkozott a 25/
  18. (VIII. 1.) PM rendelet
  19. számú mellékletének
  20. pontjára, mely szerint a fajlagos érték mellett más volumen-mérőszámok vagy kapacitási számok is Kúria IV.Kfv.37.044/2022/8-II 5 alkalmazhatóak. Osztotta a szakértő álláspontját abban is, hogy a kisebb területekre vonatkozó -5%-os korrekció alkalmazása helyes volt, mert azok fajlagos értéke magasabb, kedvezőbben értékesíthetők. Helyesen állapította meg a szakértő azt is, hogy a városi főútvonalak mellett elhelyezkedő ingatlanok lényegesen eltérő értékűek az egyéb, hasonló művelési ágú területek értékétől. A szakértő által felhasznált adatok elhelyezkedése a vizsgált ingatlanhoz hasonló és az abban szereplő ingatlanok típusa azonos a vizsgált ingatlannal, értékelve, hogy alapvetően a rendezési terv övezeti besorolása a meghatározó, mivel az ingatlanok eltérő művelési ágának módosítása lehetséges, az építtetői elhatározás és építésjogi, terveztetési kérdés. A felhasznált adatok elhelyezkedése a vizsgált ingatlanhoz hasonló és az abban szereplő ingatlanok típusa azonos volt a vizsgált ingatlannal. A szakértő a korrekciós tételeket helyesen határozta meg és alkalmazta. [13] A jogerős ítélet szerint helyesen állapította meg a szakértő azt, hogy a felperes által becsatolt belterületi ingatlanok a város egész más területén helyezkednek el, egészen más ingatlan értékképző tulajdonságokkal rendelkeznek. A szakértő jogszerűen használta fel továbbá a egyéb fél1 szakvéleményében található összehasonlító adatokat is. Nem osztotta a felperes beépíthetőséggel kapcsolatos érvelését, megállapítva, hogy az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/
  21. (XII. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: OTÉK), az épített környezet alakításáról és védelméről szóló
  22. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) és a helyi építési szabályzat (a továbbiakban: HÉSZ) rendelkezéseit a visszamaradó ingatlan beépíthetőségének vonatkozásában nem hagyta figyelmen kívül. Rögzítette, hogy a kisajátítási eljárás alá eső területen értékelhető növényzet, faállomány vagy épület, építménykár nincs. A kisajátítással kapcsolatosan a Kstv.
  23. §-a alapján egyéb költség nem merült fel. [14] Az elsőfokú bíróság értékelte azt a körülményt is, hogy a perben kirendelt szakértő szakvéleménye egyéb fél1 igazságügyi szakértő szakvéleményétől lényegesen nem tért el, az eltérés mindösszesen 5% körül alakult. [15] Megállapította, hogy a szakértő a szakvéleményét a kiegészítő szakvéleménnyel együtt a Kstv. és a 16/
  24. (XI. 8.) KK véleményben foglaltaknak megfelelően készítette el. Ennek alapján a kisajátításért járó kártalanítás összegét elsősorban az összehasonlításra alkalmas ingatlanok helyben kialakult forgalmi értékének megfelelően kell megállapítani. A kártalanítás alapjául szolgáló forgalmi érték meghatározásánál a széles körben és huzamosabb ideig fennálló értéket lehet figyelembe venni, az eseti, konjunkturális árakat azonban nem. A jelen esetben az adóhatóság adatszolgáltatása alapján megfelelő számú összehasonlító adat állt rendelkezésre, amelyet a szakértő értékelt a szakvéleményben. A részletesen feltüntetett korrekciók mértékére a kialakult szakmai gyakorlat az irányadó. A bíróság álláspontja szerint a szakértő a korrekciós tényezőket megfelelően, észszerűen, logikusan határozta meg, következtetései e vonatkozásban a szakvéleményéből egyértelműen kiolvashatók. [16] A jogerős ítélet szerint a szakértő a visszamaradó földterület vonatkozásában adott azon álláspontját, miszerint 3%-os értékcsökkenés figyelembevétele indokolt, részletesen megindokolta. Téves volt a felperes azon hivatkozása, hogy a visszamaradt területre 10%-os értékcsökkenést kell megállapítani. A visszamaradó ingatlan mérete meghaladja a HÉSZ-ban előírt legkisebb telekméretet. A visszamaradó ingatlan mérete és alakja a részkisajátítás során nem változik olyan mértékben, mely a további hasznosítást lényegesen korlátozná a Kúria IV.Kfv.37.044/2022/8-II 6 részkisajátítást megelőző állapothoz képest. A területvesztésből adódóan történő változásokat a kisajátított területért kapott kártalanítás és az értékcsökkenés kompenzálja. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [17] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása iránt. Kérte, hogy a Kúria utasítsa arra az elsőfokú bíróságot, hogy a felperes bizonyítási indítványainak adjon helyt és ezek alapján rendelkezzen az ügyben az további eljárás során a felperesi teljes és feltétel nélküli kártalanítás megállapítása tekintetében. [18] A felperes szerint a jogerős ítélet sérti a közigazgatási perrendtartásról szóló
  25. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
  26. §

(3)bekezdésében és
(6)bekezdésében foglaltakat, továbbá az elsőfokú bíróság megsértette a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 203. §
(1)bekezdését, amikor felhívás nélkül küldte ki a felek részére a peres eljárás során keletkezett kiegészítő szakvéleményt. Hivatkozott továbbá a Pp. 308. §
(3)bekezdésében, a Pp. 316. §
(1)bekezdésének b), c), d) pontjaiban, a Pp. 4. §
(2)bekezdésében, 279. §
(1)bekezdésében, az Alaptörvény XIII. cikkének
(2)bekezdésében és a Kstv. 9. §
(3)bekezdésének a), b) pontjában foglaltak sérelmére. [19] A felülvizsgálati kérelmében kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a kiegészítő szakvéleményt a felperes részére felhívás nélkül küldte meg. Kérte, hogy a bíróság végzéssel rendelkezzen arról, hogy érdemi észrevételt tehessen a kiegészítő szakvéleményre, és indítványozta egyéb fél2 szakértő tárgyalásra történő idézését. Az elsőfokú bíróság a felperesi indítványoknak nem adott helyt, továbbá nem hívta fel a perszakértőt a NAV adatszolgáltatási kérelem benyújtására. [20] A felperes kifejtette, hogy a tárgyaláson ismételten előterjesztette a bizonyítási indítványát a szakértő megidézésére, röviden vitatva a kiegészítő szakértői vélemény minden megállapítását. A hivatkozásai szerint a törvényszék az ismételt felperesi bizonyítási indítványt indokolás nélkül elutasította, a jogszabályok által alátámasztott indokolását ítéletében sem adta meg. Ezáltal elzárta a felperest azon eljárási jogainak gyakorlásától, hogy személyesen a bíróság előtt szembesíthesse a szakértőt a szakértői véleményében foglaltakkal, az abban rögzítettekkel kapcsolatban kérdéseket tegyen fel minden vitatott pontjával kapcsolatosan. Ezen személyes meghallgatás hiányában a bíróság nem lehetett a döntésekor annak ismeretében, hogy a szakértő a peres felek kérdésére milyen módon ad választ. Nem tudta értékelni a bíróság a szakértő állítását arra vonatkozóan, hogy milyen mérési módszereket alkalmazott, amikor a kiegészítő szakvéleményének
  1. pontjára azt a választ adta röviden, hogy „méréseim szerint nem igaz”, Mindezek ellenére fogadta el ezen szakértői nyilatkozatot is okszerűtlenül a bíróság. [21] A felperes hivatkozott a Kúria Kfv.37.087/2017/
  2. számú ítéletére, mely szerint a bíróság feladata a szakértői vélemény értékelése, annak megvizsgálása, hogy a szakértő a vélemény elkészítésekor az értékelés módszerét betartotta-e. Ennek megfelelően az összehasonlítás alkalmazása nem pusztán szakkérdés, hanem jogkérdés is, hiszen Kúria IV.Kfv.37.044/2022/8-II 7 összehasonlításra alkalmas adat csak azonos művelési ágú, azonos értékjellemzőkkel bíró, azonos adottságú és övezeti besorolású ingatlan lehet. Az elsőfokú bíróság azonban nem értékelte megfelelően a felperesi ingatlan művelési ágát. A NAV adatszolgáltatása, illetve az adatszolgáltatás iránti kérelem nem került becsatolásra, de ezen adatok között egyetlen telephely művelési ágú ingatlan sem került feltüntetésre. [22] A felülvizsgálati kérelem szerint a személyes meghallgatás során arról a tényről is tehetett volna nyilatkozatot a perszakértő, hogy helytálló-e azon felperesi nyilatkozat, hogy közvetlen gazdasági kapcsolatban áll az I.r. alperessel és érdeke fűződik ahhoz, hogy az I.r. alperesi határozat jogszabálysértő volta ne kerüljön megállapításra. [23] A felperes hivatkozott a Kfv.III.37.113/2012/
  3. számú kúriai döntésre, miszerint a szakvélemény ellentmondásainak feloldása, hiányosságainak pótlása nélkül hozott ítélet törvénysértő, tehát aggályos, ellentmondó szakvéleményre alapítva megalapozott ítélet nem hozható, továbbá a Kúria Kfv.III.37.725/2018/
  4. számú ítéletére, mely rögzítette, hogy a kártalanítási összeg kimutatásánál figyelembe kell venni, hogy a felperesek teljes kártalanítást kapjanak, azonban ne jussanak a teljes kártalanítást meghaladó összeghez. [24] Összességében az álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem vette megfelelően figyelembe és nem értékelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat, a tényállás teljeskörű tisztázására irányuló kötelezettségének nem tett eleget, az így feltárt tényállásból téves következtetéseket vont le, helytelenül értelmezte a Kstv. fogalmi rendszerét, valamint a kialakult bírói gyakorlattal ellentétes megállapításokat tett, melynek okán a felperest alaptalanul fosztotta meg a teljes kártalanítás érvényesítésétől. Azzal, hogy a szakértőt személyesen nem hallgatta meg, saját maga sem tudott meggyőződni a szakértői vélemény helyességéről. Ezen kívül elzárta a felperes elől további bizonyításként új szakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítvány előterjesztését abban az esetben, ha a bíróság előtt is valóban a személyes meghallgatás alapján a szakértői vélemény helyességéhez továbbra is nyomatékos kétség fért volna. [25] Az I. és II.r. alperesek a felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérték, kifejtve, hogy az elsőfokú bíróság ítélete helytálló és megalapozott volt. Hangsúlyozták, hogy a bíróság értékelte a szakvélemény megállapításait, jogszerűen alapította arra az ítéletét. Az ügyben összesen három szakértő kirendelésére került sor, akik nagyságrendileg hasonló kártalanítási összeget állapítottak meg, ami szintén a perben beszerzett szakvélemény megalapozottságát támasztotta alá. Vitatták a felperes ingatlan művelési ágával kapcsolatos érvelését. A Kúria döntése és jogi indokai [26] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozatlan. [27] A Kúria a Kp.
  5. §
(2)bekezdése alapján alkalmazandó 108. §
(1)bekezdése szerint a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem és a Kúria IV.Kfv.37.044/2022/8-II 8 felülvizsgálati ellenkérelem keretei között vizsgálja felül. A Kp. 120. §
(5)bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye. A Kúria felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt. [28] A Kstv. 9. §
(3)bekezdése szerint a kártalanítás összegének megállapítása során
  1. a)az összehasonlításra alkalmas ingatlanok helyben kialakult forgalmi értékét,
  2. b)ha az ingatlan valóságos forgalmi értéke – összehasonlításra alkalmas ingatlanok, illetve ezek forgalmának hiányában, vagy forgalmukra jogszabályban elrendelt korlátozás, illetve más ok miatt – nem állapítható meg, az ingatlan településen belüli fekvését, közművekkel való ellátottságát, ennek hiányában a közművesítés lehetőségét, földrajzi és gazdasági adottságait, termőföld esetén a művelési ágat, a földminősítés szempontjait és az ingatlan jövedelmezőségét kell figyelembe venni. [29] A felülvizsgálati bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a megelőző eljárásban kirendelt szakértő meghallgatását követően új szakértő kirendeléséről döntött, a szakvéleményt részletesen értékelte, azt aggálytalannak tartotta, így az ítéletét a kiegészített új szakértői véleményre alapította. [30] A Kúria kiemeli, hogy amennyiben a megelőző eljárásban kirendelt szakértő szakvéleménye aggályosnak bizonyul, és ennek kiküszöbölésére a szakvélemény kiegészítése nem alkalmas, a bíróság a Kp. 80. §
(1)bekezdése alapján dönthet másik szakértő kirendeléséről. Amennyiben a perben kirendelt szakértő szakvéleménye nem hiányos, nem homályos, önmagával, illetve a perbeli adatokkal nem ellentétes, és helyességéhez nyomatékos kétség sem fér, az aggálytalan szakvélemény alapján kell állást foglalni a megelőző eljárásban kirendelt szakvélemény helytállóságáról, és az erre alapított határozat jogszerűségéről. (Kfv.II.37.594/2019/
  1. és Kfv.V.37.995/2021/2.) A Kúria jelen tanácsa ezen ítéletekben foglaltaktól jelen ügyben sem kíván eltérni. [31] Kúria megállapította továbbá, hogy az elsőfokú bíróság a szakértői vizsgálat módszerét, a szakértő megállapításait az ítéletében részletesen vizsgálta és értelmezte, a szakértő véleményét – bizonyítékként – az ítélkezése alapjául elfogadta. A bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálati eljárásban eredménnyel csak akkor támadható, ha a bíróság a tényállást iratellenesen állapította meg, illetőleg a bizonyítékok mérlegelése kirívóan okszerűtlen volt. (Kfv.IV.37.284/2022/2.) [32] A felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel mutat rá a Kúria, hogy az ingatlan-nyilvántartásról szóló
  2. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.)
  3. §
(2)bekezdése szerint a földrészletet művelési ágak és művelés alól kivett területek szerint további részletekre kell bontani (alrészlet). Az Inytv.
  1. § b) pontja értelmében az ingatlannyilvántartás az ingatlan adataként tartalmazza a művelési ágát és a művelés alól kivett terület elnevezését. Kúria IV.Kfv.37.044/2022/8-II 9 [33] Az Inytv.
  2. §
(2)bekezdése alapján a mező- és erdőgazdasági művelés alatt álló földet – a rendszeres földhasznosítási módra tekintettel, a természetbeni állapotnak megfelelően – szántó, rét, legelő, szőlő, kert, gyümölcsös, nádas, erdő és fásított terület művelési ágban, illetve halastóként kell nyilvántartani. Művelés alól kivett területként kell nyilvántartani a mező- vagy erdőgazdasági művelés alatt nem álló földet. [34] Mindezek alapján megállapítható, hogy művelési ággal csak a mező- és erdőgazdasági művelés alatt álló föld rendelkezhet. Nem volt vitatott, hogy a felperesi ingatlan művelés alól kivett terület volt, melyre tekintettel művelési ággal fogalmilag sem rendelkezhetett, önmagában az a tény pedig, hogy az ingatlan-nyilvántartásban a „telephely” jelleg feltüntetésre került, nem eredményezhette azt, hogy csak más olyan ingatlanokkal lehetett volna összehasonlítani, amelyeknél ez szintén fel van tüntetve. Ilyen előírást a Kstv. sem tartalmaz. Az igazságügyi szakértő az összehasonlító adatok felhasználását tételesen megindokolta, az előadottakat az elsőfokú bíróság mérlegelte, mérlegeléséről az ítéletében számot adott. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság által a jogszabályi keretek között elvégzett mérlegelés felülmérlegelésére a felülvizsgálati eljárásban sem kerülhetett sor. [35] A Pp. perfelvételi szakról szóló XII. fejezetében található 203. §
(1)bekezdése szerint a fél perfelvételi iratot – a 202. §
(2)bekezdésében foglalt kivétellel – akkor terjeszthet elő, ha arra a bíróság felhívta, vagy azt törvény lehetővé teszi. Az ennek megsértésével előterjesztett irat – e törvény eltérő rendelkezése hiányában – hatálytalan. A felperes állítása szerint az elsőfokú bíróság ezen rendelkezés megsértésével nem hívta fel a kiegészítő szakvéleményre vonatkozó észrevételei megtételére. [36] A Kp.
  1. §-a szerint a közigazgatási perben vagy az egyéb közigazgatási bírósági eljárásban a polgári perrendtartás szabályait akkor kell alkalmazni, ha azt e törvény kifejezetten előírja. [37] A Kp. nem ismeri az osztott perszerkezetet, a Pp. perfelvételi szakra vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazását nem írja elő, így a perben nem kellett a Pp.
  2. §-át sem alkalmazni, annak megsértésére így fogalmilag sem kerülhetett sor. [38] A Kúria az iratokból megállapította továbbá, hogy a felperesnek lehetősége volt a kiegészítő szakvéleménnyel kapcsolatos érvelését legkésőbb a
  3. november 18-i tárgyaláson előadni, azonban arra nem került sor, csupán általánosságban jelezte, hogy kérdéseket szeretne feltenni a szakértőnek, továbbá 8 napos határidő engedélyezését kérte az észrevételei megtételére. Megismételte az ingatlan műveléséi ágával kapcsolatos, előzőekben értékelt észrevételét, illetve – további indokolás nélkül – állította, hogy „a hitelbiztosítékok vizsgálata is szakszerűtlenül történt”. [39] A Kp.
  4. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 316. §
(1)bekezdése szerint a kirendelt szakértő szakvéleménye aggályos, ha
  1. a)hiányos, illetve nem tartalmazza a szakvélemény jogszabályban előírt kötelező tartalmi elemeit, Kúria IV.Kfv.37.044/2022/8-II 10
  2. b)homályos,
  3. c)önmagával, illetve a perbeli adatokkal ellentétes, vagy
  4. d)egyébként a helyességéhez nyomatékos kétség fér. [40] A felperes állította, hogy a szakvélemény aggályosságát a szakértő személyes meghallgatásával lehetett volna tisztázni, azonban az elsőfokú bíróság ezt a bizonyítási indítványát elutasította. [41] A Kúria rámutat, hogy a fél bizonyítási indítványa irányulhat arra, hogy a bíróság a perbe szakértőt vonjon be, azonban a szakvélemény aggályosságának megítélése az eljáró bíróság feladata. Az a tény, hogy a fél számára a szakvélemény nem világos, vagy azt ellentmondásosnak, homályosnak tartja nem azonosítható azzal, hogy az eljáró bíróság számára is az lenne. A félnek bár lehetősége van arra, hogy a szakvéleménnyel kapcsolatos kérdéseit, észrevételeit megfogalmazza, nincs az eljárási törvényekből fakadó alanyi joga a szakvélemény kiegészítéséhez, a szakértő tárgyalásra történő idézéséhez és ilyen jog az eljárási törvények Alaptörvény 28. cikke szerinti értelmezése útján sem vezethető le. [42] Az eljáró bíróságnak a szakvélemény értékelése a feladata, amelynek során állást kell foglalnia arról, hogy a szakvéleményt az ítélkezése alapjául miért fogadta el. A Kúria megállapította, hogy jelen ügyben az elsőfokú bíróság ezen kötelezettségének eleget téve vette sorra a szakvélemény lényegi megállapításait, megfelelve ezzel a Kúria Kfv.II.37.087/2017/13. számú ítéletében foglalt elvárásoknak is. [43] A felperes által hivatkozott Kfv.III.37.113/2012/10. számú Kúriai döntése analóg módon jelen ügyben nem volt alkalmazható, mivel abban az ügyben a szakértő egy adott kérdésben nem foglalt állást, és annak kiegészítésére az elsőfokú bíróság nem hívta fel. Ezzel szemben jelen ügyben a szakértő a feladatát teljesítette. A két ügy között a jogkérdést illetően az összevethetőség nem állt fenn. [44] A felperes hivatkozott továbbá a Kúria Kfv.III.37.725/2018/8. számú ítéletére, mely rögzítette, hogy a kártalanítási összeg kimutatásánál figyelembe kell venni, hogy a felperesek teljes kártalanítást kapjanak, azonban ne jussanak a teljes kártalanítást meghaladó összeghez. A Kúria ezzel szemben megállapította, hogy a hivatkozott számú ítélet nem létezik, a Kfv.III.37.725/2018. számú ügyben 4. sorszám alatt született ítélet, annak tárgya gyámügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata volt és a felperes által hivatkozott megállapításokat egyáltalán nem tartalmazza. [45] Utal azonban a Kúria arra, hogy a töretlen gyakorlata szerint ha a bíróság megindokolja, hogy miért tekinti a közigazgatási eljárásban készült szakvéleményt, továbbá a perben kirendelt egyik szakértő szakvéleményét aggályosnak, és a perben kirendelt másik szakértő szakvéleménye kirívóan okszerűtlen, vagy logikátlan megállapítást nem tartalmaz, a forgalmi érték kalkulációja követhető, akkor a Kúria előtti felülvizsgálati eljárásban nincs Kúria IV.Kfv.37.044/2022/8-II 11 lehetőség a bizonyítékok felülmérlegelésére, újraértékelésére. (Kfv.VI.38.046/2018/4., Kfv.III.37.716/2020/6.) [46] A felperes kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem kérte be a NAV adatszolgáltatást és a szakértő kérelmét, azonban nem adta indokát ezen hivatkozásának, így nem lehetett megállapítani azt, hogy ez az ügy érdemére bármilyen szempontból kihatott volna. A felperes egyéb, az eljárás során tett hivatkozásaira tekintettel megjegyzi azonban a Kúria, hogy a „telephely” a már kifejtettek szerint nem művelési ág, így nem is lehetett ilyen művelési ágú ingatlanok vonatkozásában adatszolgáltatást kérni. [47] A felperes hivatkozott továbbá arra, hogy nem tudta a szakértőtől megkérdezni, hogy közvetlen gazdasági kapcsolatban áll-e az I.r. alperessel és érdeke fűződik-e ahhoz, hogy az I.r. alperesi határozat jogszabálysértő volta ne kerüljön megállapításra. Ezen nyilatkozatok azonban – figyelemmel arra, hogy a szakértő kizártságát a felperes sem állította – a felülvizsgálati eljárásban nem voltak értékelhetők. [48] A kifejtettekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a felperest megillető kártalanítás összegszerűségét igazságügyi szakértő bevonásával körültekintően meghatározta, a szakvélemény tételes értékelését elvégezte, az eljárásában a felülvizsgálati kérelemben állított jogszabálysértést nem követett el, ezért a felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletet a Kp. 121. §
(2)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A döntés elvi tartalma [49] A közigazgatási perben a polgári perrendtartás perfelvételi szakra vonatkozó előírásai nem alkalmazhatók. [50] Amennyiben a bíróság megállapítja, hogy a perben kirendelt szakértő szakvéleménye aggálytalan, úgy a fél kérelmére sem köteles a szakértőt a szakvélemény kiegészítésére felhívni, a tárgyalásra idézni. Záró rész [51] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 115. §
(2)bekezdése és 107. §
(1)bekezdése alapján a felperes kérelmére tárgyaláson bírálta el. [52] A felperes a Kp. 35.§
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 81. §
(1)és
(5)bekezdése alapján köteles az I. és II.r. alperesek 32/
  1. (VIII. 22.) IM rendelet
  2. §-a alapján megállapított felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. Kúria IV.Kfv.37.044/2022/8-II 12 [53] A felülvizsgálati eljárással az illetékekről szóló
  3. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.), 45/A. §
(1)bekezdése, 50. §
(1)bekezdése szerint felmerült, és az Itv. 62. §
(1)bekezdés h) pontja alapján feljegyzett eljárási illetéket a felperes a polgári perrendtartásról szóló 2016.évi CXXX. tv. 101. §
(1)bekezdése és 102. §
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni. [54] ki. Jelen ítélettel szemben a további felülvizsgálat lehetőségét a Kp.
  1. § d) pontja zárja Budapest,
  2. május
  3. Dr. Balogh Zsolt s.k. Dr. Kiss Árpád Lajos s.k. a tanács elnöke előadó bíró Dr. Dobó Viola s.k. Dr. Patyi András s.k. bíró bíró Dr. Varga Eszter s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.