Bhar.79/2023/10 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés b) pontja szerint minősülő zsarolás bűntette miatt emelt vád alól – a Be. 566. §

(1)bekezdés c) pontjára hivatkozással – bizonyítottság hiányában felmentette. Megállapította, hogy az eljárás során felmerült 84.009,forint bűnügyi költséget az állam viseli. [2] A kihirdetett ítélettel szemben az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, bűnösségének vádirat szerinti megállapítása, valamint szabadságvesztés büntetésre és közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélése érdekében. [3] A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2023. január 25. napján megtartott tárgyaláson kihirdetett 32.Bf.5680/2021/102. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. Vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 367. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés b) pontja szerint minősülő zsarolás bűntettében, Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.79/2023/

1. 2 ezért – mint többszörös visszaesőt – 4 év szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban határozta meg és megállapította, hogy a vádlott nem bocsátható feltételes szabadságra. A bűnösnek kimondott vádlottat kötelezte az első- és másodfokú eljárásban összesen felmerült 287.152,- forint bűnügyi költség megfizetésére. [4] A másodfokú bíróság ítélete ellen a kihirdetését követően a vádlott és védője elsősorban felmentés, másodsorban enyhítés céljából jelentett be fellebbezést. [5] A vádlott védője fellebbezésének írásban benyújtott indokolásában bemutatta, hogy az elsőfokú bíróság milyen indokok alapján hozta meg felmentő döntését és a másodfokú bíróság mely érvekre hivatkozással jutott ezzel ellentétes álláspontra. Hangsúlyozta, hogy a törvényszék által elrendelt szakértői bizonyítás csak arra volt alkalmas, hogy megállapítsa Sértett beszámíthatóságát a tanúvallomását illetően, azonban arra már nem adott választ, hogy az egymással ellentétes vallomásai közül melyik fedte a valóságot. Kérte figyelembe venni, hogy a gyógyszeres állapotára hivatkozás azt a célt is szolgálhatta, hogy mentse magát a hamis tanúzás büntetőjogi felelőssége alól, továbbá kiemelte, hogy a sértett a bírósági szakban tett vallomásában határozottan állította, hogy Tanú2 rábírására mondta a vád tárgyává tett cselekményt. A védő aláhúzta, hogy ezt józanul, gyógyszeres befolyástól mentesen állította. [6] Mindezek alapján elsődlegesen azt indítványozta, hogy a harmadfokú bíróság védencét bizonyítottság hiányában mentse fel az ellene emelt vád alól, míg másodlagosan a vele szemben kiszabott büntetést enyhítse a vádlottnak fel nem róható jelentős időmúlásra tekintettel. [7] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.86/2023/
2. számú átiratában a vádlott és védőjének fellebbezését nem tartotta alaposnak. Kifejtette, hogy a harmadfokú felülbírálat teljeskörű, majd megállapította, hogy az első- és a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezésre okot adó eljárási szabálysértést nem valósított meg, azonban kérte pontosítani a törvényszéki tárgyalás tartását megalapozó törvényhelyet, mert az a másodfokú ítéletben hibásan került megjelölésre. [8] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet részbeni megalapozatlanságát a kerületi bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma, ténybeli következtetés, valamint az ügyészség által indítványozott bizonyítás alapján megfelelően kiküszöbölte és megalapozott, lényegében a vádirati tényállással egyező ítélet tényállást állapított meg. Rámutatott, hogy e tényállás kismértékben hiányos, mert abban a másodfokú bíróság nem rögzítette az elkövetés idejét, pontos helyét, azonban a
3. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvnek a szóbeli indokolást tartalmazó részéből mindez pótolható azzal a helyesbítéssel, hogy az elkövetési időben a hónap helyesen július. A vádhatóság megjegyezte, hogy az elkövetés helye és ideje tekintetében a másodfokú bíróság ítélete nem tér el a kerületi Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.79/2023/
4. 3 bíróság által megállapított tényállásban foglaltaktól, így e részét a történeti tényállásnak a törvényszék nem érintette. [9] Megítélése szerint a másodfokú bíróság a beszerzett bizonyítékokat az ítéletében irathűen mutatta be, majd azokat helytállóan értékelte, melynek során indokolási kötelezettségének kimerítő alapossággal, meggyőzően és az iratok tartalmának megfeleltethető módon tett eleget, indokolása a logika szabályaival sem ellentétes. Véleménye szerint a törvényszék meggyőző indokát adta annak, hogy a tényállást miért az ítélete indokolásában felsorolt bizonyítékokra alapítottan állapította meg. A megalapozottá tett tényállásból a másodfokú bíróság okszerű következtetést vont a vádlott bűnösségére és a cselekmény jogi minősítése is törvényes. [10] A fellebbviteli főügyészség szerint a másodfokú bíróság a büntetéskiszabás során figyelembe vehető körülményeket hiánytalanul feltárta és azokat súlyuknak megfelelően értékelte, amikor a vádlottal szemben fegyház fokozatban végrehajtandó szabadságvesztés büntetést szabott ki, amely büntetésnek a mértékét is törvényesnek találta. Egyetértett a törvényszékkel abban, hogy a vádlott esetében nem merült fel az enyhítő szakasz alkalmazását indokolttá tevő különös méltánylást érdemlő körülmény, a szabadságvesztés tartama megfelel a fokozatosság és a tettarányosság követelményének. A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének kizárása szintén törvényes, továbbá a közügyektől eltiltásra ítélés is indokolt, valamint a mellékbüntetés tartama is megfelelő. [11] Mindezek alapján a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság ítélet az indokolás rész fentebb hivatkozott pontosításai mellett hagyja helyben. [12] A nyilvános ülésen a védő fenntartotta az elsősorban felmentésre, másodsorban enyhítésre irányuló fellebbezését és annak írásban kifejtett indokait. [13] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője a nyilvános ülésen tartalmilag megismételte az átiratában foglaltakat és továbbra is a másodfokú ügydöntő határozat helybenhagyását kérte. [14] Vádlott az utolsó szó jogán tagadta a törvényszék által megállapított bűncselekmény elkövetését. Előadása szerint jóindulatból akart segíteni a sértettnek és anyagilag sem szorult rá a vádban foglalt cselekményre. [15] A vádlott és védőjének fellebbezése nem alapos. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.79/2023/
5. 4 [16] A Kúria Bhar.III.111/2019/
6. számú végzésének, majd legutóbb a BH
8. számú eseti döntésének iránymutatására figyelemmel az ítélőtábla elsőként azt vizsgálta meg, hogy a bejelentett fellebbezések alapján van-e helye a harmadfokú eljárásnak, ugyanis a Be.
9. §

(1)bekezdése értelmében a másodfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésre kizárólag a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén van lehetőség. [17] A Be. 615. §

(2)bekezdés c) pontja értelmében ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság a vádlott bűnösségét olyan bűncselekményben állapította meg, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett. Jelen esetben a Fővárosi Törvényszék – a kerületi bíróság felmentő ítéletével szemben – a vádlottat bűnösnek mondta ki az ellene emelt váddal egyezően, amely tény a másodfokú ítélet elleni fellebbezés lehetőségét kétségkívül megnyitotta. [18] A Be. 615. §

(3)-

(5)bekezdése meghatározza a másodfellebbezéssel támadható másodfokú ítéleti rendelkezések körét, így joghatályos csak az a fellebbezés lehet, amely valóban megnyílt fellebbezési jog esetén, a másodfokú ítélet másodfellebbezéssel támadható részét, illetve rendelkezését kifogásolja. [19] A Be. 615. §

(3)bekezdés

1. a)pontja szerint a fellebbezés sérelmezheti az ellentétes döntést, illetve a hivatkozott törvényhely
2. b)pontja szerint kizárólag a másodfokú bíróság ítéletének azon rendelkezését, vagy részét, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett. [20] Amint azt a Kúria a hivatkozott végzésében és a legutóbbi eseti döntésében is leírta, az eltérő rendelkezés, mint törvényes fellebbezési ok rendeltetése nyilvánvalóan az, hogy lehetőség nyíljon az eltérést eldöntő új eljárási fokra. A hatályos Be. ehhez, a korábbi eljárási törvényben is meglévő feltételhez hozzárendelte, hogy nem önmagában az eltérés, ellentét (objektíve), hanem annak fájlalása, sérelmezése (szubjektíve) adja ki együtt a harmadfokú eljárás megnyitását. [21] A másodfokú ítélet ellen a vádlott, valamint védője elsődlegesen felmentés érdekében, vagyis a törvényszéki ítélet valamennyi rendelkezése ellen, másodsorban enyhítés céljából jelentettek be fellebbezést. [22] Mindez azt jelenti, hogy a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a Be. 618. §

(1)bekezdés

1. a)pontjának
2. aa)alpontja és
3. a)pontjának
4. ab)alpontja, valamint
5. b)pontja értelmében a másodfokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntését, a másodfokú ítéletnek azon rendelkezését, illetve részét, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének a sérelmezett ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett, továbbá az elsőfokú Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.79/2023/10. 5 és másodfokú bírósági eljárást bírálta felül, amely jelen esetben a fellebbviteli főügyészség által is említett teljes felülbírálatot eredményezett. [23] Az ítélőtábla megállapította, hogy az eljárt bíróságok az eljárási szabályokat maradéktalanul megtartották, nem vétettek olyan eljárási szabálysértést, ami a Be. 625. §

(1)és

(2)bekezdése alapján az első-, illetve másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését eredményezné. [24] A felülbírálat ezt követő szempontja, hogy a másodfokú ítélet tényállásának a másodfellebbezéssel érintett része megalapozott-e, ugyanis a Be. 619. §

(1)bekezdése szerint a harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú bíróság az ítéletét meghozta, kivéve, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan. [25] A tényállás hiányossága esetén a másodfokú eljárásban bizonyítás felvételének van helye, az iratellenesség pedig – értelemszerűen, mibenlétéből fakadóan – az iratok tartalma alapján orvosolható. A részleges megalapozatlanság kiküszöbölésének nincs mennyiségi korlátja, bármilyen nagy terjedelmű is a megalapozatlanság, az iratok tartalma alapján, helyes ténybeli következtetés útján vagy bizonyítás felvételével kiküszöbölhető (EBH

1. B.8.). [26] A hatályos büntetőeljárási törvény csak a teljes – a másodfokú eljárásban helyre nem hozható – megalapozatlanság okából engedi meg a hatályon kívül helyezést, míg az ítélet részleges megalapozatlanságának kiküszöbölését a másodfokú bíróság kategorikus – mérlegelést nem tűrő – kötelezettségévé teszi. A részleges megalapozatlanság ezért hatályon kívül helyezés alapjául nem szolgálhat (EBH
2. B.9.). [27] A hivatkozott kúriai határozatokkal összhangban az ítélőtábla az ÍH
4. számú eseti döntésében megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete akkor tekinthető teljes egészében felderítetlennek, ha az elsőfokon eljárt bíróság a vádban rögzített cselekményre, illetve az előterjesztett bizonyítási indítványokra is figyelemmel egyáltalán nem tisztázza a tényállást, vagyis azt a magatartást vagy mulasztást, illetve azokat az adatokat, tényeket, körülményeket, amelyek alapján állást lehet foglalni a terhelt(ek) büntetőjogi felelősségének kérdésében. Abban az esetben azonban, ha a hiányosságok a tényállásnak csak egy részét érintik, így a tényállás nem rögzíti valamennyi, a büntetőjogi felelősség eldöntésének szempontjából releváns körülményt, vagy a megállapított tényállás hiányossága részbeni felderítetlenségre vezethető vissza amiatt, mert a megalapozott tényállás szempontjából hiányzó elemekhez a szükséges bizonyítást nem vette fel az elsőfokú bíróság, vagy nem végezte el teljeskörűen a tényállás tisztázásához szükséges valamennyi bizonyítást, illetve – az ügyiratok tartalma ellenére – a szükséges adatokat nem rögzítette, az ítélete csak részben megalapozatlan. Ekkor azonban a Be.
5. §

(1)bekezdés a),

1. b)és
2. c)pontjában rögzítettek szerint a másodfokú bíróság a részbeni megalapozatlanságot köteles kiküszöbölni. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.79/2023/10. 6 [28] Jelen esetben a Fővárosi Törvényszék – mint másodfokú bíróság – a fentebb részletezett iránymutatásoknak megfelelően járt el, amikor az elsőfokú ítélet részbeni megalapozatlanságát észlelve nem helyezte hatályon kívül a kerületi bíróság ügydöntő határozatát, hanem az ítélete [22], [23] és [24] bekezdésében hiánytalanul megjelölt megalapozatlansági okokat az általa ugyancsak helyesen feltüntetett Be. 593. §

(1)bekezdés c) pontjára tekintettel az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma, ténybeli következtetés, valamint az ügyészség által indítványozott bizonyítás alapján kiküszöbölte. Ezzel kapcsolatban a törvényszék ítéletének [8] bekezdése annyiban szorul korrekcióra, hogy a másodfokú eljárásban a bizonyítás felvétele érdekében megtartott tárgyalást megalapozó törvényhely helyesen a Be. 600. §

(1)bekezdés b) pontja. [29] A törvényszék az iratanyaggal összhangban mutatta be a másodfokú eljárásban kihallgatott tanúk vallomásainak és a beszerzett igazságügyi elmeorvosszakértői leletek és vélemények tartalmi elemeit, majd példaszerű alapossággal fejtette ki az elsőfokú bíróság által lefolytatott eljárás, valamint annak lezárásaként kihirdetett ügydöntő határozat hiányosságait. A fentebb már hivatkozott bekezdésekben foglalt megállapításokkal az ítélőtábla teljes mértékben egyetértett, továbbá azok teljessége miatt a kiegészítésük sem szükséges. [30] A Fővárosi Törvényszék akkor is helyesen járt el, amikor a vád tárgyává tett cselekmény kétséget kizáró módon való bizonyíthatóságának vizsgálata előtt megállapította a kerületi bíróság ítéletében rögzített tényállástól eltérő tényállást, mert a Kúria következetes ítélkezési gyakorlata szerint az indokolási kötelezettség teljesítése csak a megalapozott vagy megalapozottá tett tényállás tekintetében vizsgálható (EBH

1. B.8., EBH
2. B.
3. és BH
4. 220.). [31] Az ítélőtábla nem értett egyet a fellebbviteli főügyészség arra irányuló álláspontjával, hogy a törvényszéki ítélet [27] bekezdésében megállapított tényállásból hiányzik az elkövetési idő és hely megjelölése, ezért az kiegészítésre szorul, mert a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet tényállását csak részben találta megalapozatlannak, így – értelemszerűen – az általa rögzített tények csak a megalapozatlansággal érintett elsőbírói megállapításokra vonatkoztak, vagyis az elsőfokú ügydöntő határozatban helyesen rögzített elkövetési időre és helyre nem. A harmadfokú bíróság jelen helyen mutat rá arra is, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet személyi részét is hibamentesen és irathűen pontosította a korábbi elítélései vonatkozásában. [32] A Fővárosi Törvényszék által megalapozottá tett tényállás tehát nem szenved megalapozatlansági hibában, az ügy elbírálása szempontjából releváns tényadatokat tartalmazza, iratszerű és a vádlott személyével, illetve cselekvőségével kapcsolatos ténykövetkeztetés is logikailag alátámasztott. A másodfokú bíróságnak az ítélkezése alapját képező és a harmadfokú bíróság által elfogadott tényállása tehát megalapozott, ezért az a Be.
5. §

(1)bekezdése alapján irányadó volt a harmadfokú eljárásban is. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.79/2023/

1. 7 [33] Az első- és másodfokú bíróság bűnösség kérdésében eltérő álláspontja következtében a harmadfokú bíróság által eldöntendő kérdés az volt, hogy a másodfokú eljárásban megalapozottá tett tényállásból következik-e Vádlott büntetőjogi felelőssége. [34] A harmadfokú bíróság álláspontja szerint a megalapozott tényállásból a törvényszék kifogástalan és példaszerű alapossággal levezetett érveléssel vont következtetést a vádlott bűnösségére. A Fővárosi Törvényszék ítéletének érdemi indokolásában – a kerületi bírósággal ellentétben – minden részletre kiterjedően, a büntetőügy fő- és részletkérdései vonatkozásában is számot adott mérlegelési tevékenységéről, indokolási kötelezettségének minden tekintetben eleget tett. A vádlotti megnyilatkozások, a tanúvallomások és az okiratok tartalmát egyenként és egymással ütköztetve is értékelte, ítélete indokolásából egyértelműen nyomon követhető, hogy melyek voltak azok a tényezők, amelyeket irányadónak tekintett. [35] Az iratanyaggal összhangban álló és meggyőző érveléssel mutatta be a vádlott önellentmondásos védekezését, Sértett, Tanú2 és Tanú3 (tanú3.1) nyomozati, illetve Tanú2 mind a nyomozás, mind a bírósági szakban tett vallomásainak egymást erősítő tartalmát, valamint egymásba illeszthetőségét, továbbá helytállóan mutatott rá arra, hogy a mobiltelefon tartása miatt indított fegyelmi eljárás az inkriminált cselekmény megítélése szempontjából semmiféle jelentőséggel nem bírt. [36] Az elsőfokú bíróságnak a tanúk gyógyszerszedésével kapcsolatos felületes bizonyítékértékelő tevékenységét a törvényszék a felvett bizonyítás útján elkészült orvosszakértői vélemények alapján ugyancsak nagyfokú alapossággal tette megalapozottá, amelynek keretében megcáfolhatatlan érvekkel vezette le, hogy az ítéletében megnevezett tanúkat a vallomásaik megtételekor befolyásoló tényező nem állt fenn. A Fővárosi Törvényszék alappal hiányolta a kerületi bíróság ítéletéből annak részletes kifejtését, hogy miért fogadta el Tanú3 (tanú3.1) hivatalos személyeket gátlástalanul közokirat-hamisítással vádoló vallomását, amellyel kapcsolatban a harmadfokú bíróság szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy önmagában az a tény, hogy a fogvatartott tanú – a tárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint teátrális elemeket sem mellőzve – felháborodásának ad hangot, még nem elegendő indok a nyomozás során tett vallomásában foglaltak figyelmen kívül hagyására, különös tekintettel arra a körülményre, hogy az eljárás korábbi szakaszában tett vallomása egyezőséget mutatott Sértett nyomozati vallomásával és Tanú2 nyomozati és bírósági szakban tett nyilatkozataival. Végezetül a logika szabályainak megfelelően jutott a törvényszék arra a következtetésre, hogy Tanú1 vallomása alapján sem lehetett a sértettel szembeni fenyegetés megtörténtét kizárni. [37] Az ítélőtábla megállapította, hogy amíg az elsőfokú bíróság indokolása a büntetőügy egyes bizonyítékaira fókuszált, addig a másodfokú bíróság az összes beszerzett bizonyítékot az értékelési körébe vonta, azokat a Be.
2. §

(4)bekezdésének megfelelően nemcsak egyenként, hanem összességükben is értékelte, melynek során az észszerűség követelményét Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.79/2023/

1. 8 szem előtt tartva mutatta be, hogy az eljárás alatt feltárt adatok és bizonyítékok miként illeszkedtek egymásba. [38] A törvényszék az általa lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a bizonyítékokból nyert adatok – a kerületi bíróság álláspontjával szemben – egyértelműen beilleszthetők voltak a bizonyítékok zárt logikai láncolatába, amelynek zártsága az ítélőtábla megítélése szerint is feltörhetetlen. A következtetés logikai zártsága azt jelenti, hogy egyedül a bizonyítandó tényre következtetést biztosítja, és nincs olyan további tény vagy körülmény sem, ami mindezt cáfolná vagy kétségessé tenné, továbbá kizárja, vagy cáfolja a nem a bizonyítandó tényre, vagy attól eltérő, azzal ellentétes következtetés lehetőségét (BH
3. [64] bekezdés). Jelen esetben a bizonyítékok zártláncúsága a másodfokú bíróság indokolásból ellenőrizhető, továbbá egyértelműen nyomon követhető, hogy a törvényszék hogyan jutott el a vádlott bűnösségére levont következtetéséhez. [39] A vád tárgyává tett cselekmény jogi minősítése törvényes, megfelel az anyagi jogi szabályoknak, továbbá a másodfokú bíróság törvényesen állapította meg, hogy a vádlott többszörös visszaeső. [40] A joghátrány megválasztása körében a törvényszék hiánytalanul és a büntetéskiszabás során értékelhető tényezőkről szóló
4. BK véleményben írtakat szem előtt tartva vette számba a vádlott terhére és javára szóló alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket. [41] Az ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy a szabadságvesztés törvényszék által meghatározott tartama arányban áll a vádlott személyében és cselekményében megnyilvánuló társadalomra veszélyességgel. A másodfokú bíróság egyetértett a törvényszékkel abban, hogy szükséges, de egyben elégséges Vádlottal szemben a másodfokú bíróság által meghatározott tartamú szabadságvesztés büntetés kiszabása, így annak enyhítését nem tartotta indokoltnak, különös tekintettel arra a tényre, hogy többszörös visszaesőnek minősül. [42] A szabadságvesztés fegyház végrehajtási fokozata, valamint a feltételes szabadságra bocsátás kizárására vonatkozó rendelkezés is törvényes, az elsőfokú bíróság azt is helyesen tüntette fel ítéletében, hogy azok mely törvényi előírásokon alapulnak. [43] Az ítélőtábla a közügyektől eltiltás tartamával is egyetértett, a másodfokú bíróság ítélete a mellékbüntetés mértékére irányadó törvényhelyet is kifogástalanul jelölte meg, azonban a mellékbüntetés tekintetében még szükséges utalni a Btk.
5. §

(2)bekezdésére és a Btk. 61. §

(1)bekezdésére is. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.79/2023/

1. [44] 9 A másodfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései is törvényesek voltak. [45] Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletét a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján megtartott nyilvános ülésen, a Be.

1. §-a alapján helybenhagyta. [46] A harmadfokú eljárás során a vádlott kirendelt védőjének díjával felmerült bűnügyi költség megállapításáról és viseléséről a Be.
2. §-a alapján alkalmazandó Be.
3. §

(1)bekezdése értelmében, a Be. 574. §

(1)bekezdése alapján rendelkezett. [47] A Fővárosi Ítélőtábla ítélete elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 458. §

(3)bekezdése zárja ki, melynek értelmében a harmadfokú bíróság ügydöntő határozata azon a napon emelkedik jogerőre, amikor azt meghozták. Budapest,

1. év december hó
2. napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke Dr. Patassy Bence s.k. előadó bíró Dr. Kováts Katalin s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 32.Bf.5680/2021/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 1.Bhar.79/2023/
4. számú végzése által
5. év december hó
6. napján jogerőre emelkedett. Budapest,
7. év december hó
8. napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke