Mf.40022/2023/6 – Szegedi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: 1. Határozott idejű munkaviszony indoklás nélküli, azonnali hatályú megszüntetése az Mt. 79. § (1) bekezdés b) pontja szerinti azonnali hatályú felmondásnak minősül, amelynek esetén az Mt. 79. § (2) bekezdésében meghatározott anyagi jogkövetkezmény terheli a munkáltatót.

Szegedi Ítélőtábla Az ügy száma:

Mf.I.40.022/2023/6.

A felperes: felperes neve (felperes lakcíme) A felperes meghatalmazott jogi képviselője:

Dr. Gyenge Balázs ügyvéd (jogi képviselő címe) Az alperes: alperes neve (alperes székhelye) Az alperes meghatalmazott jogi képviselője:

Dr. Varga Imre ügyvéd (5600 Békéscsaba, Kinizsi u. 13.) A per tárgya: határozott idejű munkaviszony azonnali hatályú megszüntetése fejében érvényesített 12 havi távolléti díj, munkaviszony megszüntetése jogellenességére alapított jövedelempótló kártérítés és munkaviszony megszüntetésével összefüggő igazolások kiadása Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:

Gyulai Törvényszék 7.M.70.049/2022/10/I.

A fellebbezést benyújtó fél és a fellebbezés sorszáma:

Felperes, 7.M.70.049/2022/12.

Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.022/2023/6 2 ÍTÉLET Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 4 992 000 (négymillió-kilencszázkilencvenkétezer) forint távolléti díjat és ezen összeg után 2021. november 6. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát, azzal, hogy 2022. november 1. napjától a 424/2022. (X. 28.) Korm. rendelet szerinti veszélyhelyzet ideje alatt késedelmi kamatkövetelés legfeljebb évi 25 %-os mértékben érvényesíthető.

Mellőzi a felperest perköltség megfizetésére kötelező rendelkezést.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 515 000 (ötszáztizenötezer) forint elsőfokú és 124 800 (százhuszonnégyezer-nyolcszáz) forint másodfokú perköltséget.

Megállapítja, hogy 300 500 (háromszázezer-ötszáz) forint elsőfokú és a 399 400 (háromszázkilencvenkilencezer-négyszáz) forint másodfokú eljárási illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás A tényállás [1] A felek 2021. szeptember 1-től 2026. augusztus 31-ig tartó határozott időre létesítettek munkaviszonyt, amely alapján a felperes igazgatói munkakört töltött be, alapbére havi 400 000 forint volt, ezen felül pedig megillette havi 16 000 forint vezetői pótlék is. [2] Az alkalmazottak panaszai hatására a felperes a konfliktuskezelés céljából 2021. október 11-re tréninget szervezett az alkalmazotti közösség számára. Ezzel egyidejűleg más intézményvezetők részéről is felmerült kifogás a felperessel szemben. Ezért a fenntartó önkormányzat polgármestere elhatározta a felperes munkaviszonyának megszüntetését és ennek érdekében 2021. október 14-re egyeztetésre hívta a felperest.

Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.022/2023/6 3 [3] Az egyeztetésen a felperesen kívül jelen volt polgármester neve polgármester, illetve az akkori jegyző, jegyző neve. A polgármester ismertette a felperessel a munkaviszony megszüntetésére irányuló elhatározását és annak okait, illetve azt, hogy kezdeményezi a képviselő-testület irányába a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését. A felperes a munkaviszony megszüntetésének képviselőtestület irányába történő kezdeményezését tudomásul vette. Az egyeztetésen a felperes és a polgármester között ekkor a munkaviszony megszüntetésének tényét, módját és egyéb feltételeit illetően akaratmegegyezés, megállapodás nem jött létre. Megállapodtak azonban abban, hogy a képviselő-testület döntéséig a munkabér folyósítása mellett a felperes mentesül a munkavégzési kötelezettség alól. A munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését a polgármester és a jegyző képviselő-testülethez tartozó munkáltatói jogként kezelte. [4] A polgármester előterjesztése alapján város neve Város Képviselő-testülete határozat száma határozata a felperes igazgatói munkakörre létesített munkaviszonyát közös megegyezés jogcímén 2021. október 31. napjával megszüntette. Felhatalmazta a polgármestert a jogviszonyt megszüntető okirat előkészítésére és aláírására. A felperes a kérésére nyíltként lefolytatott képviselőtestületi ülésen nem vett részt, illetve azt követően a munkáltatónál nem jelent meg. [5] A 2021. november 3-án kelt, I.349-4/2021. ügyiratszámú, a polgármester által aláírt, a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséről szóló iratot, az októberi szabadság-elszámoló lapot, illetve az októberi bérjegyzéket a munkáltató a polgármester nevében megküldte a felperesnek, az 2021. november 8-án került kézbesítésre számára. [6] Az előbbi iratban közölt felhívásra a felperes jogi képviselője útján jelezte, hogy részéről nincs akadálya a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésének, ha a munkáltató az Mt. 79. § (2) bekezdésében foglaltakkal összhangban 12 havi távolléti díjat megfizet részére. A munkáltató az ajánlatra adott válaszában egyebek mellett arról tájékoztatta a felperest, hogy a felperes korábban azt a nyilatkozatot tette, elfogadja a közös megegyezést, illetve elfogadta a munkavégzési kötelezettség alóli felmentést a képviselő-testület döntéséig. Közölte továbbá a felperessel, a képviselőtestületi döntést követő távolmaradását úgy tekintette, hogy a felperes szerint a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére vonatkozó megállapodás teljesedésbe ment. Erre

figyelemmel történt intézkedés a dokumentumok kiküldéséről. [7] A felperes a 2021. november 23-án kelt, jogi képviselője által írt levélben tájékoztatta az alperest azon álláspontjáról, hogy nem jött létre közös megegyezés a munkaviszonya megszüntetése tárgyában és továbbra is fenntartja szerződéses ajánlatát 2021. november 26-ig.

A kereset és az ellenkérelem Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.022/2023/6 4 [8] A felperes módosított keresetében a 12 havi távolléti díjának megfelelő 4 992 000 forint és annak 2021. november 6-tól számított késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Emellett felszámított 515 000 forint perköltséget a 39/2003. (VIII.

22.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 2. § (1) bekezdés b) pontja alapján. [9] Az érvényesíteni kívánt jog alapjaként a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 79. § (1) bekezdés b) pontját és (2) bekezdését, illetve a Ptk. 6:48. §-át jelölte meg. Hivatkozott emellett az Mt. 6. § (2) és (4) bekezdésére, 7. § (1) bekezdésére, 22. § (3) bekezdésére, 23. § (1) és (2) bekezdésére és 44. §-ára, továbbá a Ptk.

6:63. § (1) bekezdésére, illetve 6:70. § (1) bekezdésére. Vitatta, hogy az Mt. 64. § (1) bekezdés a) pontja, illetve a 22. § (4) bekezdése alkalmazható lenne. [10] Alapvetően arra hivatkozott, hogy a munkáltató intézkedései (a munkaviszony közös megegyezéses megszüntetése tárgyában hozott képviselőtestületi határozat és a polgármester megbízásából közölt iratok) a határozott idejű munkaviszonya munkáltató általi azonnali hatályú megszüntetésének minősíthető, ez pedig alanyi jogot keletkeztet számára 12 havi távolléti díjra. Állította, a munkaviszony megszüntetése tárgyában nem történt közös megegyezés a felek között sem szóban, sem írásban, sem ráutaló magatartással, következésképpen téves az alperes azon hivatkozása, hogy a felek akaratmegegyezésének megfelelő állapot létrejött volna, illetve a jognyilatkozat a felek egyező akaratából teljesedésbe ment volna. E körben hangsúlyozta, a munkáltatói oldal képviselő-testülethez tartozó munkáltatói jogként kezelte a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését. Ebből viszont az következik, hogy 2021. október 14-én e tárgyban a felek részéről akaratmegegyezés nem keletkezhetett és 2021. október 28-án a képviselő-testület döntésekor sem, utóbbin ugyanis a felperes nem volt jelen, a munkáltatói oldal részéről pedig a felperesi ajánlatot nem fogadták el. Ennek ellenére a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál megtörtént a foglalkoztatásának kijelentése. [11] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Perköltséget az IM rendelet 3. § (2) bekezdés a) pontjára hivatkozással számított fel azzal, hogy jogi képviselője áfa köteles. [12] Állította, hogy a felek megállapodtak a felperes munkaviszonyának közös megegyezéssel történő megszüntetése tárgyában. Az alakiság megsértése miatt az érvénytelenség jogkövetkezménye az Mt. 22. § (4) bekezdés második mondata miatt nem alkalmazható, mert a szóbeli megállapodás a felek egyező akaratával teljesedésbe ment, azt mindkét fél végrehajtotta. Hangsúlyozta, az egyeztetésen a polgármester javaslatot tett a munkaviszony közös megegyezéses megszüntetésére, a felperes pedig sem ekkor, sem később nem nyilatkozott arról, hogy mégsem kívánná a munkaviszonyát közös megegyezéssel megszüntetni. Az egyeztetést követően munkakörét átadta, a munkavégzés alóli mentesítését elfogadta, a képviselő-testület ülését követően munkára nem jelentkezett. [13] Kifejtette azt is, a polgármester csak az egyéb munkáltatói jogokat gyakorolta, a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére vonatkozó munkáltatói jogkört

a képviselőtestület gyakorolhatja. A polgármester joga csupán a döntés előkészítésére terjed ki.

Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.022/2023/6 5 [14] Hivatkozott arra is, hogy a képviselő-testületi határozat az írásbeliség követelménye keretei közé illik.

Az elsőfokú bíróság ítélete [15] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 254 000 forint perköltséget. Megállapította, hogy a részben mérsékelt összegű 300 520 forint eljárási illeték az állam terhén marad. [16] Határozata indokolása szerint a felek között a munkaviszony megszüntetése tárgyában közös megegyezés sem szóban, sem írásban, sem ráutaló magatartással nem jött létre. Egyrészt kizárható, hogy a 2021. október 14-én tartott egyeztetésen e tárgyban a felek megállapodtak volna. Erre részben abból következtetett, hogy a felperes és a polgármester személyes meghallgatása, továbbá a tanúbizonyítás nem igazolta, hogy az egyeztetés során a felek között e tárgyban akaratmegegyezés jött volna létre, kizárólag az igazolódott, hogy a felperes tudomásul vette, hogy polgármesteri előterjesztésre kerül sor a munkaviszonya megszüntetése tárgyában, illetve a felek megegyeztek a munkavégzés alóli mentesítés kérdésében a képviselő-testületi döntésig. Részben pedig abból vont le a szóbeli megegyezés hiányára következtetést, hogy a munkáltatói oldal a közös megegyezéses megszüntetési mód esetében is a képviselő-testülethez tartozónak minősítette a munkáltatói jogkört. Másrészt bár a képviselő-testületi határozat írásbeli, annak keretei között a felperes nem nyilatkozott.

Harmadrészt pedig nem minősül ráutaló magatartásnak az a körülmény, hogy a képviselőtestületi határozatot követően a felperes nem jelentkezett munkavégzésre. [17] Kifejtette továbbá, arról sem lehet beszélni, hogy az írásba foglalás hiányában alaki okból érvénytelen megegyezés teljesedésbe ment volna a felek egyező akaratából, mert egyrészt ezt az akaratmegegyezés hiánya kizárja, másrészt a felperes a munkáltatói felhívást követően eltérő ajánlatot tett, illetve bírósághoz is fordult. [18] Abból, hogy a képviselő-testületi határozat szerint a testület közös megegyezéses megszüntetési móddal, feltétel nélkül, de egyoldalúan intézkedett a munkaviszony megszüntetéséről, arra következtetett, hogy ezen intézkedés jogellenes, mert közös megegyezéses megszüntetési módra utal a felek akaratmegegyezése nélkül. [19] Kifejtette továbbá, ezt a munkáltatói intézkedést nem lehet az Mt. 79. § (1) bekezdés b) pontja szerinti, határozott idejű munkaviszony munkáltató általi azonnali hatályú megszüntetésének tekinteni, következésképpen az nem nyitja meg a felperes Mt. 79. § (2) bekezdése szerinti 12 havi távolléti díjra vonatkozó jogát. [20] Mindemellett rámutatott, mind a határozatlan, mind a határozott idejű munkaviszony jogellenes megszüntetése esetében az Mt. 82. § (1) és (2), valamint (4) bekezdése, továbbá a 83. §-a tartalmazza a jogkövetkezményeket. Az Mt. 79. § (2) bekezdése ezért a határozott idejű munkaviszony jogellenes megszüntetése esetében nem választható jogkövetkezmény. Az Mt. 79. § (1) bekezdés b) pontja és (2) bekezdése szerinti jogalap hiányában találta megalapozatlannak a felperes keresetét.

Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.022/2023/6 6 A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [21] Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása és a keresete szerinti marasztalása érdekében. Kérte továbbá az alperes első- és másodfokú eljárásban felmerülő perköltségben történő marasztalását, amelynek mértékét az elsőfokú eljárásban megjelölt 515 000 forintban, a másodfokú eljárás tekintetében 124 800 forintban jelölt meg azzal, hogy a jogi képviselő áfa fizetésére nem köteles. Másodlagos fellebbezési kérelme az alperes részére megállapított perköltség mérséklésére irányult. [22] Az ítélőtábla által gyakorolni kért felülbírálati jogkört a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 369. § (3) bekezdés c) pontjában jelölte meg. [23] A felülbírálati jogkört megalapozó jogszabályok körében hivatkozott a Ptk. 6:4. § (1)-(4) bekezdés, 6:5. § (2) bekezdés, Mt. 64. § (1) bekezdés, 66. § (8) bekezdés, 79. § (1) és

Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.022/2023/6 7 [27] E körben kifejtette még, a 2021. november 8-án kézbesített postai küldemények szerinti iratok tartalmazták első ízben az alperes azon akaratnyilatkozatát, amely a munkaviszonya megszüntetésére irányult. Rámutatott, maga az alperes tette egyértelművé 2021. november 22-én kelt levelében, hogy az előbbi küldeményben található, munkaviszony megszüntetése tárgyú nyilatkozata nem ajánlattétel, hanem az alperes részéről eljárt polgármester a jogszabályban meghatározott kötelezettségének tett eleget. Ebből egyértelműnek vehette, a polgármester jognyilatkozata egyoldalúan a munkaviszonyának megszüntetését jelentette a szavak általánosan elfogadott jelentése alapján. Rámutatott továbbá arra is, az elsőfokú bíróság a képviselő-testület határozatában rögzített jognyilatkozatok tekintetében okszerűen azt állapította meg az ítélete [34] pontjában, hogy azok az alperes egyoldalú jognyilatkozatának minősítendők. Ezek pedig kizárólag a hozzá történő megérkezéssel válhattak hatályossá. [28] Hangsúlyozta, az Mt. 79. § (1) bekezdés b) pontja szerint a munkáltató a határozott idejű munkaviszonyt azonnali hatályú felmondással, indokolás nélkül szüntetheti meg. A jogalkotó tehát az előbbi azonnali hatályú felmondás lehetőségét egyoldalú hatalmasságként határozta meg, ezért a jognyilatkozat érvényessége és hatályossága tekintetében irrelevánsak az azt kiváltó vagy azt eredményező körülmények. Emellett a jogalkotó az Mt. 79. § (2) bekezdés szerinti 12 havi távolléti díj megfizetésére irányuló igényt járulékos jellegű jogkövetkezményként és nem az Mt. 79. § (1) bekezdés b) pontja szerinti jogcím alkalmazásának előfeltételeként határozta meg. Ebből pedig álláspontja szerint az következik, kizárólag annak van jelentősége, hogy a polgármester a 2021. október 28-án kelt, munkaviszony megszüntetése tárgyú iratban – tartalmát tekintve – arról nyilatkozik írásban, hogy a munkaviszonyát ténylegesen megszünteti. [29] Fontosnak találta kiemelni, az elsőfokú bíróság nem kezelte kellő súllyal azt, hogy az alperes következetesen arra az álláspontra helyezkedett, munkaviszonya 2021. október 29. napján ténylegesen megszűnt. E nyilatkozatnak ugyanis – a közös megegyezés hiánya miatt – önmagában elegendőnek kellett volna lennie ahhoz, hogy az elsőfokú bíróság az Mt. 79. § (1) bekezdés b) pontja szerinti jogcímet alkalmazza. [30] A továbbiakban az alábbiak miatt sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a munkáltatói jognyilatkozatot jogellenesnek minősítette. [31] Egyrészt álláspontja szerint az Mt. 79. § (1) bekezdés b) pontja e jognyilatkozat

megtételét indokolás nélkül lehetővé teszi. [32] Másrészt utalt arra is, az elsőfokú bíróság a kereseti indítványától eltérően tett megállapítást a jognyilatkozat jogsértő voltáról. [33] Harmadrészt hivatkozott arra, a Mötv. 41. § (3) bekezdése értelmében a képviselő-testület határozata önkormányzati döntésnek minősül, az pedig a Kp. 4. § (3) bekezdés a) pontja szerinti egyedi döntés, azaz közigazgatási cselekmény. Annak bírósági felülvizsgálatára a Kp. 4. § (1) bekezdés és (7) bekezdés 1. pont b) alpontjának rendelkezéseire figyelemmel kizárólag a Kp. 5. § (1) bekezdése szerinti közigazgatási jogvita keretében, a közigazgatási per lefolytatására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság előtt kerülhet sor. Arra is csak akkor, ha a jogalkotó az adott egyedi döntés bírósági Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.022/2023/6 8 felülbírálatára a jogorvoslati utat biztosítja. A jogalkotó azonban a képviselő-testületi határozattal szemben számára bírósági utat nem biztosított. [34] Mindezek miatt az elsőfokú bíróság a perbeli esetben nem volt abban a helyzetben, hogy a képviselő-testület határozatának jogellenes természetét megállapítsa és ebből kifolyólag a perbeli esetben kizárja az Mt. 79. § (2) bekezdésének alkalmazását. [35] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak a munkaviszony jogellenes megszüntetése körében elfoglalt álláspontja az Mt. 6. § (1) bekezdés második mondatába foglalt saját felróható magatartásra előnyök szerzése végett történő hivatkozást valósítana meg, hiszen az alperes mentesülhetne az Mt. 79. § (2) bekezdésének jogkövetkezményei alól azzal, hogy egy jogellenes helyzetet idéz elő. [36] Kifejtette továbbá, az elsőfokú bíróság nem tett eleget a Pp. 346. § (4) és (5) bekezdése alapján fennálló indokolási kötelezettsége körében annak sem, hogy amennyiben az alperesi jognyilatkozat nem azonnali hatályú felmondásnak tekintendő, akkor milyen jognyilatkozat alapján szűnt meg a jogviszonya. Mindennek pedig azért van jelentősége, mert ha az eljáró bíróságok álláspontja szerint nem lehet megállapítani az Mt. 64. § (1) bekezdése szerint munkaviszony megszüntetésére alkalmas jognyilatkozat fennálltát, abban az esetben munkaviszonya jelenleg is fennáll. [37] A perköltség körében hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének tükrében az alperesi érvelést az elsőfokú bíróság nem fogadta el, így a vonatkozó IM rendelet 3. § (6) bekezdése alapján a perköltség méltányos mérséklésének lett volna helye. Az okiratok kiadására irányuló kereseti követelés tekintetében rámutatott, hogy azokat az alperes csak a

keresetlevél benyújtását követően teljesített, így a Pp. 85. § (4) bekezdése alapján eljárásjogi és anyagi jogi hibának tartja, hogy e körben az elsőfokú bíróság az alperest nem marasztalta a felperes perköltségének megfizetésében. [38] Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására és a felperes másodfokú eljárási költségében történő marasztalására irányult, amelynek mértékét 100 000 forint + ÁFA összegben határozta meg. [39] A felperes fellebbezési hivatkozásával szemben azzal érvelt, hogy amennyiben az alperes azonnali hatályú egyoldalú jognyilatkozattal kívánta volna a jogviszonyt megszüntetni, nem kellett volna semmilyen előzetes egyeztetést lefolytatnia, továbbá biztosítania a felperes számára a képviselő-testületi ülésen történő részvételt. Álláspontja szerint azzal, hogy a felperes a képviselő-testületi ülésen nem jelent meg, azt követően a munkavégzés alóli felmentés időpontjának lejárta ellenére nem jelentkezett munkára, nem tett eleget a munkavégzési kötelezettségnek, amellyel olyan magatartást tanúsított, amelyből okszerűen következett, hogy a felperes maga is úgy tekintette, hogy a jogviszony megszüntetése a szóbeli megállapodás alapján létrejött, amely alátámasztja az alperes Mt. 22. § (4) bekezdésére történő hivatkozását. [40] Rámutatott, a felperes a bíróság többszöri felhívására következetesen azt nyilatkozta, hogy az alperes jogszerűen szüntetheti meg a munkavállaló munkaviszonyát, de Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.022/2023/6 9 meg kell fizetni az Mt. 79. § (2) bekezdése szerinti összeget, ezért alapozta követelését az Mt.

Az ítélőtábla döntése és jogi indokai [41] A fellebbezés alapos. [42] A Pp. 370. § (1) bekezdése értelmében a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét az erre irányuló fellebbezési kérelemre, csatlakozó fellebbezésre, ellenkérelemre, azok korlátai között gyakorolja. Ilyen korlátnak minősülnek a fellebbezés Pp. 371. § (1) bekezdés a)-d) pontjában megjelölt tartalmi követelményei körében előadottak. E jogszabályi rendelkezésből következik, hogy korlátot nemcsak az képez, hogy a fellebbező milyen tartalmú másodfokú döntést kér, hanem az is, hogy azt milyen indokkal teszi, melyik eljárási vagy anyagi jogszabály megsértésére hivatkozik. A fellebbezés tartalmát illetően tehát a Pp. rendelkezései szerint a fellebbező fél kötelezettsége annak határozott megjelölése, hogy a jogorvoslat során a másodfokú bíróság milyen döntést hozzon, a kifogásolt elsőfokú ítéleti rendelkezést, vagy annak mely részét mennyiben és milyen okból változtassa meg vagy helyezze hatályon kívül [Pp. 371. § (1) bekezdés b) pontja]. [43] A felülbírálati jogkör a fellebbezésben felhozott adott kérdés vizsgálatának és minősítésének joga, amely magában foglalja az elsőfokú bíróság döntésének megváltoztathatóságát. A Pp. 369. § a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörének típusait határozza meg és azt is szabályozza, hogy felülbírálati jogkör milyen keretek között gyakorolható. Azzal, hogy a félnek a fellebbezésben egyértelműen meg kell határoznia a fellebbezési kérelme okát és indokait, egyúttal kijelöli a másodfokú bíróságtól kért jogvédelem tárgyát és körét (Pp. 371. §). [44] A felperes fellebbezési hivatkozásai alapján az ítélőtáblának alapvetően azt kellett vizsgálnia, hogy az alperes felperes munkaviszonyának megszüntetésével kapcsolatban tett nyilatkozata egyoldalú jognyilatkozatnak minősül-e, azt az elsőfokú bíróságnak azonosítania kellett-e az Mt. 64. § (1) bekezdésében felsorolt munkaviszony megszüntetési módok valamelyikével, ha igen melyikkel, illetve az elsőfokú bíróság állást foglalhatott-e e jognyilatkozat jogszerűtlenségéről, ennek fényében pedig milyen joghatás, jogkövetkezmény fűzhető ahhoz. [45] A felperes helyesen mutatott rá arra, hogy maga az elsőfokú bíróság is akként foglalt állást ítélete indokolásának [34] pontjában, hogy az alperes egyoldalúan intézkedett a munkaviszony megszüntetéséről. Emellett a [31]-[33] bekezdésekben részletezte azzal kapcsolatos álláspontját is, hogy a felek között nem jött létre a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére irányuló kölcsönös akaratnyilatkozat. E megállapításokat a fellebbezés nem támadta, azoktól az ítélőtábla sem térhet el.

Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.022/2023/6 10 [46] Helyesen érvelt a felperes azzal is, hogy az Mt. 64. § (1) bekezdése felsorolja a munkaviszony megszüntetésének lehetséges módjait, említve a közös megegyezést, a felmondást és az azonnali hatályú felmondást. Egyetért az ítélőtábla a felperes azon okfejtésével is, hogy az elsőfokú bíróságnak az előbbiek valamelyikével azonosítania kellett a per tárgyát képező jognyilatkozatot. Ez különösen igaz azért, mert az Mt. 85. § (1) bekezdésének b) pontja szerint sem a felek megállapodása, sem kollektív szerződés nem térhet el a 64. §-ban foglaltaktól, vagyis a munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozatok fajtái nem bővíthetők, a feleknek a törvényben taxatíven felsorolt módok egyikét kell választaniuk. Ebből következően pedig a munkaviszony megszüntetésére tett jognyilatkozatokat az előbbiek szerint minősíteni szükséges, hiszen az abból származó joghatások, jogkövetkezmények – függetlenül attól, hogy a jognyilatkozat jogszerű vagy sem

11 ítélőtábla megítélése szerint az alkalmazandó jogkövetkezmények miatt nincs perdöntő jelentősége az alábbiak szerint. [52] Amennyiben az indokolás nélküli azonnali hatályú munkáltatói egyoldalú jognyilatkozat jogellenességét a bíróság nem vizsgálja, annak joghatása nem vitásan az, hogy a felperest az Mt. 79. § (2) bekezdése alapján megilleti a határozott időből hátralévő időre, maximum 12 hónapra járó távolléti díja. [53] Ha viszont az alperes jognyilatkozata jogellenes, a felperes helyes hivatkozásának megfelelően mérlegelési körbe kell vonni az Mt. 6. § szerinti általános magatartási szabályokat. [54] E körben ismételten szükséges rámutatni, a felperes határozott idejű munkaviszonyt létesített az alperessel, amelynek egyoldalú megszüntetésére a jogalkotó speciális szabályokat alkotott. Egyrészt az Mt. 66. § (8) bekezdése alapján a határozott idejű munkaviszony esetében a felmondás csak kötött felmondási rendszerben, azaz csak a törvényben meghatározott okból, esetben lehetséges. Ilyen lehet a felszámolási vagy csődeljárás tartama; a munkavállaló képességére való hivatkozás; illetőleg ha a munkaviszony fenntartása elháríthatatlan külső ok következtében lehetetlenné válik. Másrészt a munkáltató az azonnali hatályú felmondás jogát az Mt. 79. § (1) bekezdés b) pontja alapján indokolási kötelezettség nélkül is gyakorolhatja, azonban csak a (2) bekezdésben meghatározott azon jogkövetkezmény alkalmazása mellett, hogy megfizeti a munkavállaló határozott időből hátralévő időre, maximum 12 hónapra járó távolléti díját. Tekintettel arra, hogy a fent kifejtettek szerint az alperes felperes munkaviszonyának megszüntetésére irányuló egyoldalú indokolás nélküli jognyilatkozata az Mt. 79. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt megszüntetési módnak feleltethető meg, a jognyilatkozat jogellenessége esetén az Mt. 82. §ában foglalt jogkövetkezmények alkalmazása mellett a felperes részben vagy teljes egészében eleshet az őt az Mt. 79. § (2) bekezdése alapján megillető összegtől. [55] A munkaviszony megszüntetése esetén is irányadóak azonban a törvény általános magatartási követelményei az adott helyzetben általában elvárható magatartás tanúsítására, a jóhiszeműség, a tisztesség és a kölcsönös együttműködési kötelezettség betartására, a munkáltató és a munkavállaló érdekeinek méltányos mérlegelés alapján történő figyelembevételére, a tájékoztatási kötelezettségre, a joggal való visszaélés tilalmára, az egyenlő bánásmód követelményének betartására vonatkozóan. Az alperes képviseletében eljáró polgármester azonban a jogviszony megszüntetése során nem tanúsította az általában

elvárható magatartást akkor, amikor a jogviszony felszámolásával kapcsolatos intézkedései megtétele során a közös megegyezésre irányuló akaratelhatározás hiányának ismeretében a jogviszony egyoldalú, indokolás nélküli azonnali hatályú felszámolásáról intézkedett. [56] Az előbbiekből következően tehát az alperes magatartása felróható volt, az Mt.

Ezért az adott esetben az ítélőtábla álláspontja szerint nem az Mt. 82. §-ában szabályozott Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.022/2023/6 12 jogkövetkezményeket kell alkalmazni, hanem az alperes köteles megfizetni a felperes részére az Mt. 79. § (2) bekezdése szerint őt megillető összeget. [57] Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. § (2) bekezdés második fordulata alapján megváltoztatta és kötelezte az alperest a felperes munkaviszonyának azonnali hatállyal, indokolás nélkül történő megszüntetésére figyelemmel az Mt. 79. § (2) bekezdés alapján 12 havi távolléti díj, valamint ezen összeg után – a kereseti kérelemre figyelemmel – 2021. november 6. napjától járó, a Ptk. 6:48. §-a szerinti késedelmi kamat megfizetésére. [58] A fentiek szerint megváltoztatott ítéleti rendelkezésre tekintettel az alperes teljes egészében pervesztes lett, ezért az ítélőtábla mellőzte a felperest perköltség megfizetésére kötelező elsőfokú ítéleti rendelkezést, és a Pp. 83. § (1) bekezdése alapján kötelezte a teljes egészében pervesztes alperest a felperes első- és másodfokú perköltségének megfizetésére, amelynek mértékét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. § (1) bekezdés a) pontja alapján csatolt megbízási szerződés és költségkimutatás alapján 515 000 forint elsőfokú és a 3. § (5) bekezdés alapján 124 800 forint másodfokú ügyvédi munkadíjban állapított meg, amely összegeket áfa nem terhel. [59] Az alperest megillető személyes illetékmentesség folytán felmerült első- és másodfokú eljárási illeték az állam terhén marad [Ptk. 82. § (1) bekezdés, 96. § (1) bekezdés, 101. § (1) és 102. § (6) bekezdés, az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés c) pont, 39. § (1) bekezdés, 42. § (1) bekezdés a) pont, 43. § (5) bekezdés és 46. §

Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 376. § (1) bekezdés alapján tárgyaláson kívül [61] Az ítélet ellen a Pp. 365. § (2) bekezdésében foglaltak alapján fellebbezésnek helye nincs.

Szeged, 2023. november 2.

Dr. Szőllősiné dr. Tóth Zsuzsanna s.k. s.k. a tanács elnöke Dr. Telegdy Gergely s.k. előadó bíró Dr. Bálind Attila táblabíró