← Magyarország

Kf.700376/2024/4 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A munkáltató egyoldalú utasítási jogával a kinevezés szerinti beosztás (munkakör) keretein belül határozhatja meg a munkaköri leírásban a felperes által ténylegesen ellátandó feladatokat. Amennyiben a hivatásos szolgálati viszonyban álló hosszabb időn át a beosztásához nem tartozó feladatkört lát el, többletdíjazásra jogosult. A jelentős többletmunka abban az esetben igazolt, amennyiben a többletfeladat ellátása valóban érdemben haladja meg a szolgálati beosztásból eredő feladatellátás kereteit, így – egyebek mellett –, ha a felperes minden szolgálatát érintően (vagyis folyamatosan, rendszeresen), ezáltal nagy arányban látott el – a saját munkaköri feladatain felül – a beosztásába nem tartozó feladatokat, s azok érdemben haladták meg a beosztásából eredő szolgálatellátás kereteit. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 5.Kf.700.376/2024/

  1. Felperes (felperes címe) Független Rendőr Szakszervezet (felperesi képviselő címe.; eljáró képviselő: dr. Oláh Tamás kamarai jogtanácsos) Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Rendőrfőkapitányság (3527 Miskolc, Zsolcai kapu 32.) A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: Az alperes képviselője: dr. Gál Mária Ildikó kamarai jogtanácsos A per tárgya: megbízási díj megfizetése iránt indított közszolgálati jogvita A fellebbezést benyújtó fél: alperes (
  2. sorszám alatt) A fellebbezéssel támadott határozat: Miskolci Törvényszék 3.K.700.221/2024/
  3. számú ítélete Í t é l e t: A Fővárosi Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 15.000 (tizenötezer) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás Fővárosi Ítélőtábla 5.Kf.700.376/2024/4 2 [1] A felperes a peresített időszakban a helység1i Rendőrkapitányság Osztály1 állományában, nyomozó beosztásban teljesített szolgálatot. A rendőrkapitányságon Osztály1 és Osztály2 egyaránt működött, a hivatásos állomány tagjai a Osztály1on nyomozó beosztásban, a Osztály2on vizsgáló beosztásban teljesítettek szolgálatot. A felperes a nyomozói beosztásához nem tartozóan rendszeresen végzett vizsgálói feladatokat, így az elkövető ismertté válását követően felmerült feladatokat is, amelyek ellátásáért megbízási díj megfizetését kérte. Szolgálati panaszát az alperes vezetője a határozatszám1 számú határozatával megalapozatlanság miatt elutasította. A felperes keresete [2] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a
  4. november
  5. napjától
  6. január
  7. napjáig terjedő időszakra bruttó 579.750 forint, a rendvédelmi illetményalap 100%-ának megfelelő megbízási díj és késedelmi kamata megfizetésére. Keresetének jogalapjaként a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
  8. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.)
  9. §

(1)bekezdés c) pontját, valamint
(5)bekezdését jelölte meg. Az elsőfokú bíróság ítélete [3] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 579.750 forint megbízási díjat és annak késedelmi kamatát. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy az alperes által nem vitatott feladatellátás alapján megállapítható volt, hogy a felperes szolgálatteljesítési ideje 40%-ában nyomozói, 60%-ában vizsgálói feladatokat végzett, melyek egymástól a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) szabályozása szerint is elkülönülnek. A Be. 348. §-a kifejezetten rögzíti, hogy a nyomozás vizsgálatból és felderítésből áll; e §
(3)és
(4)bekezdései alapján pedig egyértelműen megállapítható, hogy a felderítés jelenti azokat a feladatokat, amit a nyomozó beosztásúak, a vizsgálati feladatok pedig azokat, amelyeket a vizsgáló beosztásúak végeznek. Nem volt alapos az alperes munkaköri leírásban foglaltakra való hivatkozása sem, mivel a töretlen bírói gyakorlat értelmében a hivatásos állományú beosztásához igazodóan kell meghatározni a munkaköri feladatokat, amely nem fedhet le több másik beosztást. Mint kifejtette, a Hszt.
  1. február
  2. napjától hatályos módosításával érintett időszak kapcsán is teljesül a megbízási díj valamennyi konjunktív törvényi feltétele, miután a per adataiból megállapítható volt, hogy a felperes ezen időszakban is minden szolgálatát érintően nagy arányban látott el a beosztásába nem tartozó feladatokat, ezáltal a jelentős többletmunka igazolt. Kitért arra is, hogy az alperes a Hszt.
  3. §
(1)bekezdés b) pontját tévesen értelmezte, miután ezen jogszabályhely
  1. február
  2. napjától hatályba lépett módosítása a szolgálatteljesítésére vonatkozó (általános) szabály, amely a megbízási díj Hszt.
  3. §-ban megfogalmazott feltételeit nem írja felül. Mindezek alapján megállapította, hogy a felperes a Hszt.
  4. §
(1)bekezdés c) pontja alapján jogosult a megbízási díjra. A Fővárosi Ítélőtábla 5.Kf.700.376/2024/4 3 keresetben megjelölt megbízási díj mértékét alaposnak, a teljesített többlet feladatokkal arányban állónak találta. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [4] Az elsőfokú ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben – annak tartalma szerint – elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását; másodlagosan az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a megbízási díj 50%-ra történő leszállítását kérte. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság a Hszt. 71. §
(1)-
(6)bekezdéseiben,
  1. §-ban, a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/
  2. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 30/2015 BM rendelet)
  3. számú mellékletében, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 33/
  4. (VI. 16.) BM rendelet
  5. §
(2)bekezdésében foglaltak téves értelmezésével, jogszabálysértő módon hozta meg döntését. Az elsőfokú bíróság jogszabálysértő módon, tévesen értelmezte továbbá a nyomozás és az előkészítő eljárás részletes szabályairól szóló 100/2018. (VI. 8.) Korm. rendelet 150. §
(1)bekezdésében, valamint a Be.
  1. §-ban írtakat; továbbá a Hszt.
  2. §
(1)bekezdés c) pontjának, 71. §
(3)bekezdésének és a 102. §
(1)bekezdés b) pontjának
  1. február
  2. napjától hatályos rendelkezéseit. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást felderítette, a megfelelő jogszabályokat alkalmazta, ám azokból téves következtetésre jutott. Nem vitatta, hogy a 30/
  3. BM rendelet határozza meg az alperesnél betölthető munkaköröket; a
  4. számú melléklet pedig felsorolja a helyi szerveknél a külön nyomozó és vizsgáló beosztást is. Azzal azonban már nem értett egyet, hogy a büntetőeljárás nyomozati/felderítő szakaszában ellátandó feladatok kizárólag nyomozói, míg a vizsgálati szakaszban jelentkező feladatok kizárólag vizsgálói beosztásban lennének elláthatók. Érvelése szerint az eljárt törvényszék jogszabálysértő módon hagyta figyelmen kívül azt az érvelését, hogy a két beosztás betöltésének szakmai képesítési követelménye megegyezik; ugyanígy azt is, hogy minden szervezeti egységnél kötelező lenne akár mindkét beosztás rendszeresítése, mivel azt jogszabály nem írja elő. [5] Az elsőfokú bíróság ezen felül jogszabálysértő módon értékelte úgy, hogy a Hszt.
  5. §
(1)bekezdés c) pontjának, illetve 71. §
(3)bekezdésének
  1. február
  2. napjától hatályos rendelkezésére figyelemmel a felperes igénye
  3. február
  4. napjától is megalapozott. E körben a Hszt.
  5. §-ban írtakat tévesen, a Hszt.
  6. §-ban foglaltaktól függetlenül értelmezte. Ezzel ellentétben a Hszt.
  7. §
(1)bekezdés b) pontjában foglaltakat a megbízási díjra való jogosultság megítélése szempontjából mindenképpen vizsgálni (és nem mellőzni) kell, hiszen az a szolgálatteljesítésre vonatkozik, így meghatározza, hogy mi minősülhet többletdíjazásra jogosító többletfeladatnak. Ezen szabály nem üresíti ki a Hszt.
  1. §-ban foglalt megbízás jogintézményét, a megbízási díj ugyanis továbbra is jár a szolgálatteljesítési időn kívüli, az érintett által a végzettsége, képzettsége alapján ellátható, de a foglalkoztató szervezeti egység feladatkörén kívüli többletfeladatokért. [6] A másodlagos fellebbezési kérelmével összefüggésben hangsúlyozta: az ellátott tevékenységek jellegére és gyakoriságára tekintettel a rendvédelmi illetményalap 50%-ának Fővárosi Ítélőtábla 5.Kf.700.376/2024/4 4 megfelelő megbízási díj megalapozott felperesi érvelés esetén is elegendő lehet a többletfeladatok kompenzálására. [7] A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és az alperes másodfokú perköltségében történő marasztalását kérte, melynek összegét 15.000 forintban jelölte meg. Kiemelte, hogy a 30/2015 BM. rendelet
  2. számú melléklete alapján a nyomozó és a vizsgáló nem vitathatóan eltérő beosztás, amely eltérő feladatkört feltételez, egyébként értelmetlen lenne azok megkülönböztetése. Érvelése szerint a nyomozói és a vizsgálói feladatok a gyanúsítás közlésével határolhatók el: a nyomozó feladatköre az ismeretlen tettessel szemben folyó büntetőeljárásokra, a vizsgálóé a gyanúsítottal rendelkező büntetőeljárásokra terjed ki. Ebből következően a rendőrkapitányság szervezeti felépítése sem véletlenül, hanem a szakmai feladatok elhatárolása alapján különbözteti meg a bűnügyi és a Osztály2t. Ebből az is következik, hogy a fellebbezés súlytalanul hivatkozik a felperes munkaköri leírására, hiszen semmi nem akadályozta az alperest abban, hogy a nyomozói beosztások mellett megfelelő számú vizsgálói beosztást is rendszeresítsen. A Hszt.
  3. február 1-jei módosításával összefüggésben hivatkozott a Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.031/2024/
  4. számú ítéletében foglaltakra, amely rögzítette, hogy a jelentős többletmunkáért változatlanul jár megbízási díj, és a Hszt.
  5. §-át nem lehet úgy értelmezni, hogy a hivatásos állomány tagja ellentételezés nélkül lenne köteles minden feladatot ellátni, amelyre képzettsége, végzettsége alapján alkalmas. Végezetül – a megbízási díj mértékének alperesi vitatása kapcsán – arra is rámutatott, hogy az elfogadott tényállás szerint a felperes szolgálatteljesítési idejének jelentős, mintegy 60%-ában látta el az eltérő feladatokat, minden hónapban folyamatosan, és a vizsgálati feladatok összetettebbek, nagyobb precizitást igényelnek, ami jelentős többletmunkának minősül. A Fővárosi Ítélőtábla döntése és annak jogi indokai [8] Az alperes fellebbezése megalapozatlan. [9] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a közigazgatási perrendtartásról szóló
  6. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
  7. §
(1)bekezdésében foglaltak alapján a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta felül. A másodfokú eljárás terjedelme vizsgálatakor az ítélőtábla figyelembe vette, hogy az alperes a tényállás tisztázottsága tekintetében eljárásjogi jogszabálysértést nem állított, az ítélet anyagi jogi álláspontjának felülvizsgálatát kérte a másodfokú bíróságtól; továbbá a megbízási díj mértéke körében az elsőfokú bíróság által elvégzett mérlegelést vitatta. Ez azt jelenti, hogy az ítélőtábla az alperes fellebbezését kizárólag az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás és bizonyíték értékelés mellett vizsgálhatta. Ekként a jogorvoslati eljárás szabta keretek között a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a releváns jogszabályi rendelkezéseket felhívta, azokat megfelelően alkalmazta, ítéletének indokolásában döntése indokait részletesen kifejtette, amellyel a másodfokú bíróság is egyetértett. A fellebbezésben előadottakra tekintettel az alábbiakat emeli ki: Fővárosi Ítélőtábla 5.Kf.700.376/2024/4 5 [10] Az elsőfokú bíróság a peradatok alapján helytállóan állapította meg, hogy az alperes nem vitatta a nyomozó és a vizsgáló beosztás eltérő jellegét, ugyanígy azt sem, hogy a felperes a szolgálatteljesítési ideje 40%-60%-ában végzett nyomozói, illetőleg vizsgálói feladatokat. Az alperes valóban jogszerűen utasíthatta a felperest olyan feladatok elvégzésére, melyek a képzettségéhez, végzettségéhez, szakmai tapasztalatához kapcsolódtak és ahhoz igazodtak; ezen jogosultsága azonban nem sértheti a felperes kinevezése szerinti beosztását. Megalapozottan foglalt állást az elsőfokú bíróság arról, hogy amennyiben a felperes a megbízást az eredeti szolgálati beosztása ellátása mellett, az alól nem mentesítve végzi, ezért a többletszolgálatért díjazásra jogosult [Hszt. 71. §
(5)bekezdés]. [11] Az állománytáblában rendszeresített beosztásokhoz tartozó feladatokat a munkáltató a munkaköri leírásban egyoldalú utasításával rögzítheti; a munkaköri feladatok meghatározása azonban nem lehet önkényes. A munkáltató csak az állománytáblában rendszeresített beosztás keretein belül határozhatja meg azokat a ténylegesen ellátandó feladatokat, amelyeket a hivatásos állomány tagja jogosult és köteles ellátni: ez a felperes esetében a nyomozó beosztás volt. Az a körülmény, hogy a Be. 348. §
(1)-
(4)bekezdéseiben a nyomozó hatóság egységként szerepel, és az eljárási kódex az egyes nyomozási cselekmények elvégzésére külön beosztásokat nem nevesít, jelen per eldöntése szempontjából különös jelentőséggel nem bír, miután a büntetőeljárási törvény kétségkívül nem munkajogi (közszolgálati jogi) szempontból határozza meg a büntetőeljárás egyes szakaszainak szabályait, az nem is feladata. Ugyanakkor a Be. 348. §
(1)és
(2)bekezdésében foglaltakból kitűnően a nyomozás felterítésből és vizsgálatból áll, melynek tükrében a nyomozó és a vizsgáló beosztás elkülönítése szakmaspecifikus megközelítés alapján az alperes szervezeti tagozódásában is megtörtént, mint ahogyan a 30/
  1. BM rendelet is eltérő beosztásként nevezi meg a nyomozó(tiszt) és a vizsgáló(tiszt) beosztásokat. E tényen az sem változtat, hogy megtörténik-e minden szervezeti egységnél mindkét beosztás rendszeresítése az állománytáblázatban, mert ez a munkáltató döntési jogkörébe tartozó szakmai, munkaszervezési kérdés. A lényeges az, hogy a következetes bírói gyakorlat szerint a munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség, így ezen elvi alapból eredően jogellenes az olyan gyakorlat, amikor a munkáltató a munkakör részének tekinti egy másik munkakör feladatainak ellátását; erre a Kúria egységesen és következetesen már több határozatában rámutatott (Kf.VII.390.247/2020/4., Kf.VII.390.389/2021/4.). [12] A Hszt
  2. §
(1)bekezdésének c) pontjában meghatározott kritériumok konjunktívak, ebből következően a felperest akkor illetheti meg a megbízási díj, ha nem a kinevezés szerinti beosztásához tartozó feladatkört látott el, többletfeladatként. Ezzel összefüggésben nem azon van a hangsúly, hogy a többletfeladat ellátása okozott-e többletterhelést, hanem azon, hogy a feladat a kinevezés szerinti beosztáshoz tartozónak tekinthető-e. Amennyiben az adott szolgálati beosztás mellett, az alól történő mentesítés nélkül rendszeresen elvégzett további tevékenység nem tartozik az adott szolgálati beosztáshoz, az többletfeladatként értékelendő. A Kúria következetes – jelen perben is irányadó – gyakorlata szerint a munkáltató utasítása alapján a hivatásos állomány tagja ugyan esetenként köteles ellátni a beosztása szerinti tevékenységhez nem tartozó feladatokat is, az ilyen jellegű feladat tartós ellátása ugyanakkor nem maradhat ellentételezés nélkül, az megbízási díjra jogosít (Kf.III.45.090/2022/4., Kf.III.45.211/2022/4). Mindezekből következően az elsőfokú bíróság – a Hszt. 2023. február 1. napjától hatályos módosítása előtti Fővárosi Ítélőtábla 5.Kf.700.376/2024/4 6 időszakra – helytállóan állapította meg, hogy a felperes többletfeladat-ellátása megalapozza a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontja szerinti megbízási díjra való jogosultságot. [13] A perbeli esetben a felperes a nyomozó beosztása melletti vizsgálói többletfeladatok ellátásáért a
  1. február
  2. –
  3. január
  4. közötti időszakra is megbízási díjat igényelt. Az alperes az eljárás során arra hivatkozott, hogy a Hszt.
  5. február
  6. napján hatályba lépett módosítása értelmében a megbízási díjra való jogosultság megállapításához a Hszt.
  7. §-ának a
  8. §
(1)bekezdés b) pontjával összhangban történő értelmezése szükséges. Fellebbezésében a vizsgálói feladatellátás mértékét és annak rendszerességét nem tette vitássá, álláspontja szerint a felperest az általa igényelt juttatás a Hszt. 102. §
(1)bekezdés b) pontja alapján nem illeti meg. Ezen érvelést az elsőfokú bíróság nem osztotta, amely elsőfokú ítéleti álláspont vonatkozásában a másodfokú bíróság az alábbiakra mutat rá: [14] A perbeli esetben a kereseti kérelem szerinti megbízási díjra való jogosultság megállapítása szempontjából relevanciával bíró körülmény, hogy a Hszt.
  1. február
  2. napjával bekövetkezett módosítását követően a jogalkotó a megbízási díj jogintézményét megtartotta, azt a Hszt.
  3. §-ában – a X. fejezetben meghatározott, a szolgálat teljesítésére vonatkozó rendelkezésektől – elkülönítetten továbbra is szabályozni kívánta akként, hogy az általánoshoz képest eltérő, a korábbiakhoz viszonyítva szigorúbb feltételek szerinti elbírálást írt elő. Nem vitás, hogy a hivatásos állomány tagja – a jogalkotó szándéka szerint – a Hszt.
  4. §
(1)bekezdés b) pontja értelmében a szolgálat ellátásával összefüggésben köteles a szolgálati beosztásából eredő, valamint – a rendes szolgálatteljesítési idején belül külön ellentételezés nélkül – a szolgálati beosztásához nem tartozó, a végzettsége, képzettsége alapján részére a foglalkoztató szervezeti egység feladatkörén belül meghatározott szolgálati feladatait a törvényes előírásoknak, a parancsoknak és intézkedéseknek megfelelően – szükség esetén veszély vállalásával –, az elvárható szakértelemmel és gondossággal, pártatlanul és igazságosan végrehajtani. E szabály azonban nem jelenti azt, hogy amennyiben e többletfeladatot az állomány tagja rendszeresen, tehát nem eseti jelleggel, és számára jelentős többletmunkát eredményezve végzi, annak ellentételezésére ne lenne jogosult. A Hszt. 102. §
(1)bekezdés b) pontjának módosítása a hivatásos állomány tagját általános jelleggel a megbízási díjra való jogosultságból nem zárja ki, ezen értelmezéssel a megbízási díj jogintézménye [a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontja, valamint
(3)bekezdése] valóban kiüresedne. [15] A Hszt. 102. §
(1)bekezdés b) pontjának ezért csak olyan értelmezése lehet helyes, amely a 71. §
(1)bekezdés c) pontja alkalmazásának is teret enged; ellenkező esetben a hivatásos állomány tagja ellenszolgáltatás nélkül, lényegében korlátozásoktól mentesen a beosztásához nem tartozó feladat ellátására megbízhatóvá válna. A Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontjában és
(3)bekezdésében meghatározott többletfeltétellel válik el a megbízási díj az általános szabályozástól; e speciális juttatás megfizetésére vonatkozó jogalkotói szándék a Hszt.
  1. §-án keresztül érvényesül, ami abban ragadható meg, hogy habár a hivatásos szolgálati jogviszony különleges közszolgálati jogviszony, azonban a rendszeresen előforduló, jelentős többletmunka ellátásáért a hivatásos állomány tagjai is ellenszolgáltatásban kell, hogy részesüljenek. Ezt a jogi álláspontot támasztja alá, hogy a Hszt.
  2. §
(1)bekezdés b) pontjában a rendszeresen elvégzett jelentős többletmunkára való Fővárosi Ítélőtábla 5.Kf.700.376/2024/4 7 utalás nem szerepel, azonban e kitétel a
  1. §-ban, mint speciális szabályban megtalálható; ezen feltételek teljesülése esetén megbízási díj jár. Fellebbezésében alaptalanul hivatkozott tehát az alperes arra, hogy az érintett időszakban a felperes megbízási díjra való jogosultságát a Hszt.
  2. §
(1)bekezdés b) pontja kizárja, ugyanis ez esetben is érvényesül a „lex specialis derogat legi generali” elve, miszerint az általános szabályt a különös szabály minden esetben felülírja. A perbeli esetben ez akként ölt testet, hogy a Hszt. 102. §
(1)bekezdés b) pontjában szereplő általános szabály helyett a
  1. §-ban rögzített speciális rendelkezést kell alkalmazni. [16] Az elsőfokú bíróság az alperes által sem vitatott tényállás alapján azt is helyesen értékelte, hogy a felperes az érintett hónapokban jelentős többletmunkát végzett, többletmunkavégzése a módosított törvényi kritériumoknak megfelelt. A Hszt.
  2. §
(3)bekezdésének módosításával a jogalkotó szándéka arra irányult, hogy a többletszolgálatért járó helyettesítési díjra az állomány tagja csak azokban az esetekben legyen jogosult, amikor a többletfeladat ellátása valóban érdemben haladja meg a szolgálati beosztásból eredő feladatellátás kereteit, amely törvényi feltétel jelen esetben megvalósult, miután az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként (a csatolt kimutatások, valamint a tanúvallomások által alátámasztottan) helytállóan állapította meg, hogy a felperes minden szolgálatát érintően (vagyis folyamatosan, rendszeresen), ezáltal nagy arányban látott el – a saját munkaköri feladatain felül – a beosztásába nem tartozó feladatokat, azok érdemben haladták meg a beosztásából eredő szolgálatellátás kereteit, így a többletfeladat ellátás, a jelentős többletmunka igazolt. Ezért az elsőfokú bíróság – a megbízás rendszeres jellege és a jelentős többletmunka ellátása miatt – a kereset megalapozottságáról e körben is helytálló döntést hozott. [17] mutat rá: A megbízási díj mértékével összefüggésben a másodfokú bíróság a következőkre [18] Miután az alperes nem állapított meg és nem fizetett megbízási díjat a felperesnek, azt az elsőfokú bíróság mérlegelési jogkörében határozhatta meg; a másodfokú bíróságnak a felülbírálat keretében az elsőfokú bíróság ezen mérlegelési tevékenységének jogszerűségét kellett vizsgálnia. Ezzel összefüggésben a legfontosabb kérdés a hatásköri anyagi jogi szabályok vizsgálata, az, hogy a jogilag kötött mérlegelés a jogszabályok keretei között történt-e. Amennyiben ugyanis a jogszabály a mérlegelés szempontjait meghatározza, a másodfokú bíróságnak a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között azt kell megítélnie, hogy az elsőfokú bíróság a döntése meghozatalánál érvényesítette-e ezeket a törvényi előírásokat. [19] Az ítélőtábla megállapította – annak szem előtt tartásával, hogy a jogszerűségi kontroll a másodfokú bíróság számára felülmérlegelési lehetőséget nem biztosít –, hogy az elsőfokú bíróság az elvégzett mérlegelési tevékenysége során az anyagi jogszabály [Hszt. 71. §
(5)bekezdése] által meghatározott tartományban maradt, amikor a megbízási díj mértékét az illetményalap 100%-ában határozta meg; ezen felül az általa figyelembe vett és ítéletének [37] bekezdésében részletesen ismertetett mérlegelési szempontok beilleszthetők voltak a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos Fővárosi Ítélőtábla 5.Kf.700.376/2024/4 8 állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/2015. (VI. 16.) BM rendelet 35. §
(6)bekezdése szerinti kritériumok közé. A jogi indokolásban leírtak alapján megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság az arányosság vizsgálatánál figyelembe vette, hogy a felperes rendszeresen és visszatérően végezte a beosztásába nem tartozó szolgálati feladatokat (szolgálatteljesítési ideje 60%-ában vizsgálói feladatokat kellett ellátnia); ugyanígy azt is, hogy a vizsgáló beosztásba tartozó feladatok a tanúvallomások által is alátámasztottan összetettebbek, nagyobb precizitást és több időráfordítást igényelnek, amely körülmények együttesen jelentős mértékű többletteherként értékelendők. Ily módon a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság okfejtését ebben a körben is osztotta. [20] A másodfokú bíróság a fentiek okán az összegszerűség körében nem juthatott más jogi álláspontra, mint arra, hogy az elsőfokú bíróság a rendvédelmi illetményalap (38.650 forint/hó) 100%-ában történő meghatározásával a megbízási díj mértékére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket nem sértette meg, a mérlegelés törvényben biztosított kereteit nem lépte túl; ily módon nincs jogalap a helytálló ítéleti döntés megváltoztatására. [21] Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a Kp. 109. §
(1)bekezdése alkalmazásával az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [22] A pervesztes alperes a Kp.
  1. § alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló
  2. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  3. §
(1)bekezdése és 102. §
(1)bekezdése, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 4. §
(1)bekezdés a) pontja és 3. §
(2)bekezdés a) pontja és
(5)bekezdése alapján köteles a fellebbezéssel érintett pertárgyértékhez igazodó és a jogi képviselő által kifejtett munkával arányosan számított, a pernyertes felperest megillető másodfokú perköltség megfizetésére. [23] Az alperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. §
(1)bekezdés c) pontja alapján személyes illetékmentes, ezért az Itv. 39. §
(1)bekezdés és 46. §
(1)bekezdés alapján meghatározott (46.380 forint) összegű fellebbezési eljárási illetéket a Kp. 35. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 95. §
(1)bekezdés c) pontjára és a Pp. 102. §
(6)bekezdésére figyelemmel az állam viseli. [24] Az ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §
(3)bekezdése folytán alkalmazandó Kp.
  1. § alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [25] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
  2. §
(1)bekezdésében foglalt rendelkezés zárja ki. Fővárosi Ítélőtábla 5.Kf.700.376/2024/4 9 Záró rész Budapest,
  1. január
  2. dr. Bicskei Ildikó s.k. dr. Németh Andrea s.k. dr. Rácz Krisztina s.k. a tanács elnöke, előadó bíró bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.