← Magyarország

Mf.40097/2020/4 – Szegedi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Nem átszervezést, hanem létszámleépítést jelent, ha az egyik munkavállaló munkaköri feladatait a vele azonos munkakörben dolgozó munkavállaló veszi át. ... Szegedi Ítélőtábla Az ügy száma: Mf.I.40.097/2020/

  1. A felperes: felperes neve (címe) A felperes meghatalmazott jogi képviselője: Dr. Ecsedy Miklós ügyvéd (címe) Az alperes: alperes neve (címe) Az alperes meghatalmazott jogi képviselője: Dr. Szathmáry Péter ügyvéd (címe) A per tárgya: Munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei Az elsőfokú bíróság neve és a megfellebbezett határozatának a száma: Gyulai Törvényszék 7.M.70.084/2020/
  2. számú ítélet és 7.M.70.084/2020/
  3. számú kijavító végzés A fellebbezést benyújtó fél, a fellebbezés száma: Felperes, Gyulai Törvényszék 7.M.70.084/2020/
  4. KÖZBENSŐ ÍTÉLET Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.097/2020/4 2 Az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és megállapítja, hogy az alperes
  5. március
  6. napján kelt felmondása jogellenes. Megállapítja, hogy a (negyvennyolcezer) Ft. feljegyzett fellebbezési eljárási illeték összege 48 000 A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás A tényállás [1] A
  7. november
  8. napján kelt határozatlan időre szóló munkaszerződés alapján az alperes területi képviselő munkakörben foglalkoztatta a felperest,
  9. január
  10. napjától a személyi alapbére havi 226 000 Ft volt. [2] Az alperes főtevékenységi köre élelmiszeripari termékek kereskedelme, amelynek keretében elsősorban éttermek, kórházak, iskolák, szállodák, büntetés-végrehajtási intézmények, stb. konyhái részére szállít élelmiszert (megye 1), (megye 2), (megye 3), (megye 4) és megye 5) megye területén. A területi képviselők feladata a meglévő vevőkkel való kapcsolattartás, a minőségi problémák kezelésében történő közreműködés, valamint új vevők felkutatása a hozzájuk tartozó földrajzilag meghatározott területen. [3] A felperes munkaköri feladatait (megye 2) megye és (megye 3) megye (város neve)-ig terjedő déli részén látta el, amely korábban az alperes ugyancsak üzletkötői munkakörben foglalkoztatott munkavállalójához, (személy neve)-hez tartozott. [4] A koronavírus járvány miatti veszélyhelyzetre tekintettel
  11. március 16ától a köznevelési és szakképzési intézményekben tantermen kívüli digitális munkarendet vezettek be, illetve korlátozták a vendéglátóhelyeken való tartózkodást, emiatt az alperes vevőállománya jelentősen csökkent. [5] Az alperes ügyvezetője
  12. március 27-én közölte a felperessel, hogy a vírushelyzet miatt nem tudnak részére munkát biztosítani, munkaköre meg fog szűnni, a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését, és két hét felmondási időre járó díjazást ajánlott fel a felperesnek. A felperes gondolkodási időt kért, majd mielőtt választ adhatott volna, az alperes a
  13. március 27-én kelt felmondással a felperes munkaviszonyát április
  14. napjával megszüntette azzal az indokkal, hogy a munkáltató átszervezést hajtott végre, amelynek következményeként a munkavállaló munkaköre megszűnt. [6] A munkaviszony megszűnését követően a vevőállomány és a felperes működési területe visszakerült (személy neve) területi képviselőhöz. Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.097/2020/4 3 [7] Korábban a területi képviselők létszámát az alperes két fővel növelte, a járványügyi veszélyhelyzetre tekintettel azonban velük együtt a felperesen kívül összesen további hat munkavállaló munkaviszonyát szüntette meg. A megtartott dolgozók döntő részét részmunkaidőben foglalkoztatta, a munkafeladatokat az azonos szinten dolgozó munkavállalók között átcsoportosította. [8] A felperes a
  15. május 14 – 24-e közötti időszakban nettó 54 000 Ft álláskeresési járadékban részesült.
  16. május 25-én munkaviszonyt létesített 6 hónap próbaidő kikötése mellett. E munkaviszonyában havi bruttó 230 000 Ft alapbér és havi 5000 Ft cafetéria juttatásban részesül. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [9] A felperes keresetében a munkaviszonya jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként 2 700 000 Ft 12 havi jövedelempótló kártérítés és annak
  17. április
  18. napjától járó késedelmi kamata, valamint a költségjegyzékben felszámított ügyvédi munkadíjból álló perköltségének a megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Állította, hogy az alperes által közölt felmondás sérti a munka törvénykönyvéről szóló
  19. évi I. tv. (a továbbiakban: Mt.)
  20. §

(2)bekezdésében írtakat, mert annak oka nem valós, és nem felel meg a világosság követelményének sem. Álláspontja szerint az alperes átszervezést nem hajtott végre, a munkaköri feladatait más munkavállaló vette át, ez pedig nem a munkakör megszűnésének, hanem létszámcsökkentésnek minősül. Ennek alátámasztásaként hivatkozott a Kúria Mfv.I.10.034/2012/
  1. számú határozatára, valamint az Mfv.I.10.420/
  2. számú döntésre. [10] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, állította, hogy a tényállásban írtak átszervezésnek minősülnek. A felmondás indoka a világosság követelményének is megfelel, mivel összefoglaló módon jelöli meg a felmondás okát. Álláspontja szerint átszervezésnek minősül a feladatelosztás megváltoztatása is, amelynek alátámasztásaként hivatkozott a BH
  4. számon közzétett döntésre. Vitatta, hogy a felperes által megjelölt Mfv.I.10.034/2012/
  5. számú döntés a jelen ügyben irányadó, mivel annak tényállása szerint a munkaköri elnevezés változása következett be, de a munkaköri feladatok nem. Az elsőfokú ítélet [11] Az elsőfokú bíróság kijavított ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 102 870 Ft perköltséget. Megállapította, hogy a feljegyzett 162 000 Ft eljárási illeték az állam terhén marad. Határozatának indokolása szerint a felperes által is beismerten a járványügyi veszélyhelyzet miatt az alperesi vevőállomány nagymértékű csökkenése bekövetkezett, de tudnia kellett a járványügyi veszélyhelyzettel kapcsolatos munkáltatót érintő kormányzati döntésekről is. Megítélése szerint ezzel egybevetve kell értékelni a munkáltatói felmondás indokolását, amelyben a „munkakör megszűnt” szókapcsolat köznyelvi jelentése lényegét tekintve megegyezik a létszámcsökkentés munkaügyi értelemben vett jelentésével. Megítélése szerint e kifejezések ebben az értelemben rokonértelműek. Az pedig bizonyított, hogy a felperes megmaradt munkafeladatai a korábbiakban az érintett feladatot átadó területi képviselőre Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.097/2020/4 4 kerültek visszaosztásra, vagyis a felperesi feladatok nem az összes területi képviselőre maradtak vissza, ebből pedig arra a következtetésre jutott, hogy az átszervezés ténylegesen megvalósult. Álláspontja szerint a felmondási ok a világosság követelményének is megfelel. A fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem [12] A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet keresete szerinti megváltoztatását és az alperes perköltségben való marasztalását kérte. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság ítélete sérti a polgári perrendtartásról szóló
  6. évi CXXX. tv. (a továbbiakban: Pp.)
  7. §
(5)bekezdését, valamint az Mt. 64. §
(2)bekezdését. Hangsúlyozta, a felmondásban szereplő indok a „munkakör megszűnés” terminus technicusa egyértelműen különbözik a „létszámleépítés” fogalmától, amit az elsőfokú eljárásban hivatkozott Mfv.I.10.034/2012/
  1. számú eseti döntés egyértelműen rögzít. Véleménye szerint a perbeli tényállás a döntésben szereplővel teljes egészében megegyező. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem adta indokát, hogy a jogkérdésben miért tért el a Kúria fenti határozatától. Annak alátámasztásaként, hogy az alperesnél valójában létszámcsökkentés valósult meg, hivatkozott a Kúria Mfv.I.10.057/2016/
  2. számú eseti döntésére, amelyben akként foglalt állást a Kúria, hogy amennyiben egy adott munkakör nem szűnik meg, csak az adott munkakörbe tartozó feladatokat kevesebb munkavállaló látja el, akkor a munkáltató valójában létszámcsökkentést hajt végre. Utalt arra, hogy a járványhelyzet nem kizárólag a munkáltató számára jelent hátrányt, hanem a munkavállalói oldal számára is jelentős kockázattal jár. Előadta, a keresetlevél benyújtásakor még nem helyezkedett el, és a fellebbezés benyújtásakor is próbaidejét tölti, ami azt jelenti, hogy a munkaviszonya bármikor megszűnhet. Megjegyezte, amennyiben az elsőfokú bíróság az igényelt kártérítés összegét eltúlzottnak tekintette, lehetősége lett volna a követelt összeg mérséklésére. [13] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását, és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Előadta, a felperes az Mt.
  3. §
(2)bekezdésének megsértését állította fellebbezésében, amely jogszabályhely az indokolás világosságával kapcsolatos követelményt fogalmazza meg. Az elsőfokú eljárásban valóban hivatkozott erre a felperes, azonban fellebbezésében ezzel kapcsolatos konkrét előadást nem tett. [14] Fenntartotta az Mfv.I.10.034/2012/
  1. számú ügy kapcsán kifejtett álláspontját, továbbá az átszervezéssel kapcsolatos érveit, és az ezzel összefüggő eseti döntésre (Mfv.I.10.474/2013.) való hivatkozását. Hangsúlyozta, az Mt. kommentár szerint átszervezésnek minősül az is, ha meghatározott munkavállalók munkaköre szűnik meg. [15] Utalt arra, a kereseti követelés összegszerűségére nézve a felperes mind ez ideig nem adott elő olyan tényt, körülményt, amely megalapozta volna azt az állítását, hogy kár érte. Véleménye szerint a felperesnek kára nem keletkezett, hiszen az általa közölt keresete magasabb, mint a felmondás előtti időszakra számított távolléti díj összege, így a felperesnek nincs elmaradt munkabére, ezért összegszerűségét tekintve a keresete önmagában is megalapozatlan, függetlenül a felmondás jogellenességétől. Az ítélőtábla döntésének indokai Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.097/2020/4 5 [16] A fellebbezés annyiban alapos, hogy az alperesi felmondás jogellenességére alapított kereset a jogalapját tekintve megalapozott. [17] A Pp.
  2. §
(1)bekezdése szerint a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét az erre irányuló fellebbezési kérelemre, csatlakozó fellebbezésre, ellenkérelemre, azok korlátai között gyakorolja. Ilyen korlátnak minősülnek a 371. §
(1)bekezdés
  1. a)–
  2. d)pontjában megjelölt tartalmi követelmények körében előadottak. [18] A 2020. évi CXIX. tv. 76. §-a 2020. január 1-jén hatályon kívül helyezte a Pp. 371. §
(1)bekezdés c) pontját. A Pp. módosított rendelkezése szerint a fellebbezésnek nem kötelező tartalmi eleme a másodfokú bíróságtól gyakorolni kért felülbírálati jogkör megjelölése, ezért az, hogy a felperes fellebbezése azt nem tartalmazza, nem jelenti akadályát a jogorvoslati kérelem érdemi elbírálásának. [19] A fellebbezés indokaiból kitűnően az a Pp. 369. §
(1)bekezdése szerinti eljárásjogi, másrészt a Pp. 369. §
(3)bekezdés
  1. c)pontja szerinti anyagi jogi felülbírálati jogkör gyakorlására irányul, azaz a felperes azt kéri, hogy a másodfokú bíróság a megállapított tényekből az elsőfokú bíróságtól eltérő jogi következtetést vonjon le. [20] A fentiekből kitűnően a felperes kérte az eljárás szabályszerűségének a felülbírálatát, ehhez kapcsolódó, a Pp. 371. §
  2. b)pontja szerinti határozott kérelmet, az ítélet hatályon kívül helyezését azonban nem kérte. Ezért csupán megjegyzi az ítélőtábla, arra helytállóan hivatkozik a felperes fellebbezésében, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában nem jelölte meg azokat az okokat, amelyek miatt jogkérdésben eltért a Kúriának a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett Mfv.I.10.034/2012/5. számú határozatától. E mulasztás az indokolási kötelezettség megsértését jelenti, ez azonban önmagában nem adna alapot az ítélet Pp. 381. §-a alapján történő hatályon kívül helyezésére. [21] Az elsőfokú ítélet anyagi jogi felülbírálata körében az ítélőtáblának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy megalapozottan jutott-e az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy az alperesi intézkedés indoka megfelel az Mt. 64. §
(2)bekezdésében támasztott követelményeknek, és hogy ehhez képest a felmondás jogszerű. Itt utal az ítélőtábla arra, téves az alperesnek az a fellebbezési érvelése, hogy a felperes az Mt. 64. §
(2)bekezdésének megjelölésével azt állítja, hogy a felmondás indokolása a világosság követelményét sérti. Az Mt. 64. §
(2)bekezdése további követelményként fogalmazza meg azt, hogy a felmondás indokának valósnak és okszerűnek kell lennie. A felperes keresetében és ezzel megegyezően a fellebbezésében is azért tekintette jogellenesnek a munkáltatói felmondást, mert annak indoka álláspontja szerint nem valós. [22] Az ítélőtábla nem osztja az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatban elfoglalt álláspontját. Az alperes a felmondás indokaként azt jelölte meg, hogy az általa végrehajtott átszervezés következményeként a felperes munkaköre megszűnt. Lényeges, hogy az átszervezés és a létszámleépítés egyaránt megalapozhatja a munkavállaló munkaviszonyának a megszüntetését, miután azonban az átszervezés és a létszámleépítés nem szinonim fogalmak, tekintve továbbá, hogy a felmondásban szereplő indoknak valósnak kell lennie, és Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.097/2020/4 6 a felmondás indokának valósságát a munkáltatónak kell bizonyítania [Mt. 64. §
(2)bekezdés], az alperesnek az Mt. 64. §
(2)bekezdése alapján azt kellett bizonyítania, hogy a perbeli esetben nem létszámleépítést, hanem olyan átszervezést hajtott végre, amely a felperes munkakörének megszűnéséhez vezetett. Az alperes azonban e bizonyítási kötelezettségének az alább kifejtettek szerint nem tudott eleget tenni. [23] Az átszervezés fogalmát illetően a bírói gyakorlatban nagy a bizonytalanság; az átszervezés esetei lehetnek: a munkáltató szervezeti felépítésének változása, a munkaszervezésben történt változás, a munkakör megszűnése (Petrovics Zoltán: Variálnak – az átszervezés egyes kérdéseiről. HUMÁN SALDO 10: - ) pp. 307-311/2010.). Az elsőfokú bíróság, valamint az alperes által hivatkozott eseti döntések (BH
  1. 158, Kúria Mfv.I.10.474/2013/4.) alapjául szolgáló tényállás a perbelitől eltérő. Ezekben az ügyekben a Legfelsőbb Bíróság illetve a Kúria az átszervezést mint a felmondás indokát azért tekintette valósnak, mert a felperes munkavállaló munkaköri feladatait más munkakörben dolgozó munkavállalók részére adta át a munkáltató, eltérően a perbeli esettől, amikor nem vitásan a felperes munkaköri feladatait a vele azonos munkakörben dolgozó munkavállaló vette át. A Kúria a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett, felperes fellebbezésében hivatkozott Mfv.I.10.057/2016/
  2. számú határozatában nem átszervezésnek, hanem létszámcsökkentésnek tekintette a munkáltató ezzel megegyező intézkedését, jogellenesnek tekintve a nem létszámcsökkentésre, hanem átszervezésre alapított felmondást. Kimondta, ha a munkáltató a felmondását átszervezés miatti munkakör megszűnésére alapította, akkor a perben nem elegendő a munkavállaló munkakörét érintő létszámcsökkentés bizonyítása. A felmondás oka akkor valós és okszerű, ha a betöltött munkakör a munkáltatónál megszűnt, abban a felmondást követően munkavállalót nem foglalkoztatnak tovább. Azt csupán megjegyzi az ítélőtábla, hogy a Kúria felperes által ugyancsak megjelölt Mfv.I.10.034/2012/
  3. számú határozata a jelen jogvita elbírálása szempontjából jelentőséggel nem bír. A jogeset szerint a munkáltatói rendes felmondás indoka a felperesi munkavállaló munkakörének megszűnése. A felmondás létszámcsökkenésre, átszervezésre nem utalt, ezért a Kúria csak azt vizsgálta, hogy a felperesi munkavállaló által ellátott munkakör megszűnt-e, abban a kérdésben, hogy adott esetben az átszervezésnek vagy létszámcsökkentésnek minősül-e, nem kellett állást foglalnia. [24] A kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes
  4. március
  5. napján kelt felmondása jogellenes [Pp.
  6. §
(4)bekezdés]. A folytatódó eljárásban az elsőfokú bíróságnak kell állást foglalnia az Mt.
  1. §-ára alapított jogkövetkezmények érvényesítésére irányuló kereseti kérelem megalapozottságáról. [25] A felperes fellebbezésében kérte az alperest a 32/
  2. (VIII. 22.) IM rendelet
  3. §
(1)bekezdés a) pontja szerinti perköltségének a megfizetésére kötelezni, de a másodfokú eljárással kapcsolatos ügyvédi munkadíjat összegszerűen a fellebbezésben nem jelölte meg [Pp. 81. §
(1)bekezdés], nem csatolta továbbá az ügyvédi díjmegállapodást sem [Pp. 81. §
(2)bekezdés], ennek hiányában pedig az ítélőtábla a Pp. 383. §
(5)bekezdésében foglaltak alapján perköltségének összegét nem, csupán a feljegyzett fellebbezési eljárási illeték összegét tudta megállapítani. [26] Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp.
  1. §-a alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.097/2020/4 7 Szeged,
  2. április
  3. Dr. Szeghő Katalin sk. Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet sk. Dr. Szőllősiné dr. Tóth Zsuzsanna sk. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.