← Magyarország

Gf.40013/2023/4 – Pécsi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma:

  1. A felperes hivatkozva a Ptk. szerződésen kívüli károkozás körében rögzített szabályára a jelenlegi ár- és értékviszonyok alapján kérte a helyreállítás költségében marasztalni az alperest. A felperes a kereseti kérelmét azonban az alperessel kötött biztosítási szerződésre alapította, mely egyértelműen úgy rendelkezik, hogy a káreseménykori értéken köteles az alperes a szerződésben vállalt szolgáltatását teljesíteni, ezért a Ptk. szerződésen kívüli kártérítésre vonatkozó rendelkezése nem alkalmazható.
  2. A megítélt összeg és a felemelt kereseti kérelem összege között fennálló számottevő különbségre tekintettel az állapítható meg tényként, hogy a felperes által követelt összeg a marasztalási összeghez képest nyilvánvalóan eltúlzott volt, annak majdnem a háromszorosa. Pécsi Ítélőtábla Az ügy száma: Gf.V.40.013/2023/
  3. A felperes: felperes1 (cím1) A felperes képviselője: ügyvéd1 Ügyvédi Iroda (cím2, ügyintéző: ügyvéd1 ügyvéd) Az alperes: alperes1 (cím3) Az alperes képviselője: ügyvéd2 Ügyvédi iroda (cím4, ügyintéző: ügyvéd2 ügyvéd) A fellebbezési kérelmet előterjesztő fél: az alperes
  4. sorszám alatt A per tárgya: biztosítási szerződésből eredő igény Az elsőfokú bíróság: Zalaegerszegi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 5.G.40.008/2020/
  5. számú ítélet Ítélet A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében részben megváltoztatja, az alperes kamatfizetési kötelezettségének kezdő időpontját
  6. július
  7. napjában állapítja meg. Ezt meghaladóan tekinti a keresetet elutasítottnak. Mellőzi annak megállapítását, hogy a felek viselik a saját perköltségüket és kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 1.049.917 (egymilliónegyvenkilencezer-kilencszáztizenhét) forint elsőfokú perköltséget. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 150.000 (egyszázötvenezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Pécsi Ítélőtábla V .Gf.40.013/2023/4 2 Indokolás [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
  8. óta a cím
  9. szám alatt panziót, éttermet üzemeltet, amely 2008-ban Wellness részleggel bővült. A felperes épületei két helyrajzi számon vannak nyilvántartva, külön a cégnév1 és külön a cégnév2 épület. A felperes
  10. május
  11. napjától határozatlan időre az alperessel ... Basic II. típusú vagyon- és felelősségbiztosítási szerződést kötött, mindkét épületre, azok berendezési tárgyaira, és az épületgépészetre. A szerződéskötés időpontjában mindkét épület alulbiztosított volt. helységnév várost és környékét
  12. szeptember 13-án felhőszakadásból keletkező nagy mennyiségű csapadék árasztotta el, amely árvizet okozott. A felperes épületegyüttese 1-1,5 méter magasságú sárral, szennyvízzel szennyezett víz alá került és legalább 24 órát víz alatt volt. A szennyezett víz nemcsak az ingatlanok udvarára, de az épületekbe is befolyt, a földszinti helyiségeket elárasztotta. Az elárasztás az épület alapszerkezetét és a benne levő ingóságokat, elektromos berendezéseket károsította. A felperes a kárigényét
  13. szeptember
  14. napján az alperesnél bejelentette. Az alperes
  15. augusztus 26-án és
  16. október 14-én a felperesnek mindösszesen 6.749.024 forintot fizetett meg, ebből 2.353.860 forintot gépekre, berendezésekre, a fennmaradó 4.395.164 forint az ingatlanokra került elszámolásra. Az alulbiztosítottság mértékére figyelemmel a felperest összesen – a káresemény időpontját alapul véve – a két ingatlan és az ingóságok pótlására 39.414.716 forint illeti meg, az alperes teljesítését figyelembe véve 35.019.550 forinttal tartozik az alperes. A felperes módosított kereseti kérelmében kérte az alperest 97.595.975 forint, valamint ezen összeg után a káresemény bekövetkezésének időpontjától számított késedelmi kamat megfizetésére kötelezni. A biztosítási szerződésből eredő szolgáltatást
  17. évi árakon kérte elszámolni, hivatkozva a Ptk. 6:534.§

(1)bekezdésére, mely lehetővé teszi az értékviszonyok jelentős változása és az időmúlás okán az okozott kár ítélethozatalkori értékviszonyok szerinti elszámolását. Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, a követelés elévült, mert a vagyonbiztosítási feltételek XX.
  1. pontjában egy éves elévülési időben állapodtak meg. Érdemi ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy a felperes káreseménnyel felmerült kárát már megtérítette, ezt meghaladó igénye nem bizonyított. Emellett hivatkozott arra is, hogy az ingatlanok a szerződéskötéskor alulbiztosítottak voltak. Vitatta, hogy a felperesnek a jelenlegi értékviszonyok alapján járna az elszámolás, utalva arra, hogy a biztosítási szerződés a kár bekövetkezésekor értéken való elszámolásra ad lehetőséget. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg 35.019.555 forintot biztosítási jogviszonyból eredő szolgáltatás teljesítése címén, és ezen összegnek
  2. október
  3. napjától kezdődően a késedelemmel érintett naptári féléves napján érvényes jegybanki alapkamat 8%-kal növelt értékű késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felek a saját perköltségüket maguk viselik. Nem fogadta el az alperes elévülési kifogását, utalt arra, hogy a megismételt eljárásban lehetősége volt arra, hogy bizonyítást folytasson le az egy éves elévülési idő tekintetében, és meg sem kísérelte bizonyítani azt, hogy a felperest a szerződés megkötése során tájékoztatta, és a felperes kifejezett elfogadó nyilatkozatot tett. Ennek okán az általános szerződési feltételnek minősülő kikötés nem vált a szerződés részévé, ezért az általános öt Pécsi Ítélőtábla V .Gf.40.013/2023/4 [8] [9] [10] 3 éves elévülési határidő érvényesül. A kereset érdemi vizsgálatakor kifejtette, hogy a szerződés részét képező ÁSZF rendelkezései szerint az alperes vállalta, hogy biztosítási díj ellenében a kötvényben, illetve a mellékleteiben és a szabályzatokban megállapított mértékben és feltételek szerint a biztosítási esemény általa biztosított vagyontárgyban közvetlenül okozott károkat megtéríti. A két helyrajzi számon nyilvántartott épületekben az alperes helytállási kötelezettsége mértékét az eljárás során kirendelt igazságügyi építészszakértő aggálytalan szakvéleménye alapján a kár bekövetkezéskori értékét elfogadva állapította meg. Szintén igazságügyi szakvélemény alapján megállapította, hogy a szerződéskötéskor a felperes mindkét ingatlana alulbiztosított volt, ezért a biztosító helytállási kötelezettsége arányosan áll fenn. Kifejtette, hogy az alperesi szolgáltatás teljesítésének időpontja – a keresettől eltérően – a kárbejelentéstől számított harmincadik nap, ezért a késedelmi kamat kezdő időpontját
  4. október
  5. napjával határozta meg azzal, hogy a szolgáltatás az általános forgalmi adóra nem terjed ki. A perköltség körében megállapított a pervesztesség-pernyertesség arányát, ami a felperesre terhesebb, ez alapján osztotta meg a feljegyzett illetéket a felek között, figyelemmel volt mindkét fél részéről az előlegezett szakértői díjra, mely megközelítőleg azonos volt, és miután az alperes a perre okot adott, a pereskedésre az egy éves elévülésre hivatkozással és az elégtelen teljesítés miatt került sor, a követelés nem eltúlzott, a mai értéken számolva reális, a jelen eljárásában még alkalmazandó az
  6. évi III. törvény 78.§
(1)bekezdése és a 81.§
(1)bekezdése alapján úgy rendelkezett, hogy mindegyik fél viseli a saját költségét. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, kérte annak anyagi jogi felülbírálata körében részben a megváltoztatását és a késedelmi kamat kezdő időpontját
  1. március
  2. napjában – az elsőfokú ítélet meghozatalának időpontjában – kérte megállapítani. Kérte továbbá a felperest az alperes pernyertessége arányában 1.094.706 forint + áfa perköltség megfizetésére kötelezni. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a tőkeösszeg után fizetendő késedelmi kamat kezdő időpontját. Az ÁSZF szerint, ha a biztosított és a károsult a kár jogalapját vagy összegszerűségét igazoló iratot tartozik bemutatni, úgy a 30 napos határidő attól a naptól számítandó, amikor az utolsó, a kár elbírálásához szükséges irat a biztosító kárrendezési egységéhez megérkezett. A peres eljárásban a szakértő még
  3. október 22-én is úgy nyilatkozott, hogy nem áll rendelkezésére minden adekvát adat, illetve a
  4. sorszámú jegyzőkönyv szerint az alulbiztosítottság vizsgálata csak a per során rendelkezésre álló iratok alapján állapítható meg, ennek okán a fizetési kötelezettségével nem esett késedelembe. A szolgáltatási összeg a bíróság mérlegelési körébe tartozó volt, így a mérlegelés időpontjával, azaz elsőfokú bíróság ítéletével vált esedékessé az alperes fizetési kötelezettsége. A perköltség körében utalt arra, hogy az előlegezett szakértői díj megközelítőleg azonos, azonban a pernyertesség-pervesztesség aránya az elsőfokú bíróság által megállapítottól eltérő, az alperes 64%-ban lett pernyertes, a kereset eltúlzott. A perbeli biztosítási szerződés nem a mai ár- és értékviszonyokhoz, hanem a káridőpontkori értékhez köti az alperes fizetési kötelezettségét, így a marasztalás 2/3-át meghaladó követelés eltúlzott, a felperest nem illeti meg a perköltség kedvezmény. A nagyobbrészt pervesztes felperes köteles – pervesztessége arányában – az alperes perköltségét megfizetni, mely pertárgyérték alapulvételével számolva 1.094.706 forint + áfa. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, helyesen állapította meg a késedelmi kamatfizetés kezdő időpontját is. A kárigényét már 2014-ben benyújtotta, ami az elbíráláshoz elégséges volt. Helyes az elsőfokú bíróságnak a perköltség körében kifejtett jogi érvelése is, az alperes a perre okot adott az elévülési kifogásra, valamint Pécsi Ítélőtábla V .Gf.40.013/2023/4 [11] [12] [13] [14] [15] 4 a teljesítésre hivatkozva, így méltányosan járt el az elsőfokú bíróság, amikor perköltséget nem állapított meg. A fellebbezés részben megalapozott. A másodfokú bíróság az elsőfokú eljárás iratai alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az alábbiakkal egészíti ki: Az alperes a felperes tulajdonában álló ingatlanon utoljára
  5. május 14-én tartott helyszíni szemlét és erről kárfelvételi jegyzőkönyvet készített.
  6. szeptember 28-án kelt a panzió épülete javítási költségvetése, az élménygépészet helyreállítási költségeiről
  7. október 2-ai az árajánlat,
  8. november 10-én kelt tervezői és kivitelezői vélemény,
  9. január 9-én kelt a helységnév Város Jegyzőjének igazolása a csapadék által a felperesi ingatlanokban keletkezett kárról, 2015 május 4-én kelt a rongálódott bútordarabok cseréjére az árajánlat, és a felperes
  10. június 3-án küldte meg az ingatlanban található műszaki berendezések helyreállítási költségeiről a szakvéleményt elektronikus úton. Ezt követően az alperes
  11. augusztus 26-án készített elszámolást és fizetett ki a felperesnek 4.993.210 forintot. A szerződés mellékletét képező ÁSZF VII/
  12. pontja szerint a biztosító szolgáltatási kötelezettsége a káresemény bejelentését követő harmincadik napon esedékes. Ha a biztosított és a károsult a kár jogalapját vagy összegszerűségét igazoló iratot tartozik bemutatni, úgy a harminc napos határidő attól a naptól számítandó, amikor az utolsó, a kár elbírálásához szükséges irat a biztosító kárrendezési egységéhez megérkezett. A másodfokú bíróság a fentiek szerint kiegészített tényállás alapján nem ért egyet az elsőfokú bíróságnak azzal a jogi érvelésével, hogy az alperes a biztosítási szerződésen alapuló szolgáltatás teljesítésével a káresemény bejelentésétől számított 30 nap elteltével esett késedelembe. Az ÁSZF VII. fejezete tartalmazza a biztosító szolgáltatási kötelezettsége szolgáltatásának szabályait és a szolgáltatás igénybevételéhez szükséges dokumentumokkal kapcsolatos rendelkezéseket, feltételeket. A VII/
  13. pont valóban úgy rendelkezik, hogy a biztosító szolgáltatási kötelezettsége a káresemény bejelentését követő harmincadik napon esedékes, de rögzíti azt is, hogy ha a biztosított és a károsult a kár jogalapját vagy összegszerűségét igazoló iratot tartozik bemutatni, úgy a harminc napos határidő attól a naptól számítandó, amikor az utolsó, a kár elbírálásához szükséges irat a biztosító kárrendezési egységéhez megérkezett. [16] Az elsőfokú eljárásban csatolt iratok szerint a felperes a kárbejelentést követően számtalan iratot (pl. helységnév Város Jegyzője igazolása, panzió épületének javítási költségvetése, élménygépészet kárfelmérés ,bútordarabok cseréjéről árajánlat stb.) nyújtott be az alperesnek a kárfelmérés során, a legutolsó ilyen irat a
  14. június 3-án mellékletben elektronikus levél útján megküldött, a perbeli káreseménnyel kapcsolatos meghibásodott műszaki berendezésekről készült szakértői vélemény (5.G.40.062/2017/28/10.). Az alperes ezt követően nem kért további iratot a felperestől, nem tartott helyszíni szemlét és a felperes többszöri sürgetésére a
  15. június
  16. napjától számított harmincadik nap,
  17. július
  18. helyett csak
  19. augusztus 26-án küldte meg az elszámolást és utalt át 4.993.210 forintot. [17] A másodfokú bíróság nem ért egyet az alperesnek azzal a fellebbezési érvelésével, hogy az ÁSZF-ban megjelölt, a kár jogalapját és összegét megalapozó iratok a peres eljárás során beszerzett szakvélemények, ennek okán ezek mérlegelésének időpontja az esedékesség időpontja. Az alperes a levelezés szerint a saját számításait – az iratok, kárfelvételi jegyzőkönyvek alapján – már
  20. augusztus 26-án elvégezte, és teljesítette a szerződésben vállalt kötelezettségét. A felperes vitatására végezte el aztán a felülvizsgálatot és
  21. október 14-én a kiegészített, újabb számításai alapján figyelemmel arra, hogy két épület Pécsi Ítélőtábla V .Gf.40.013/2023/4 5 biztosítása történt, újabb kifizetést eszközölt, majd lezárta a kárbejelentési eljárást. Az ÁSZF szerinti biztosítási szolgáltatás teljesítésének határideje ennek okán nem lehet a felperes további követelését tartalmazó keresete alapján indult bírósági peres eljárásban hozott elsőfokú ítélet időpontja. [18] Mindezek okán a másodfokú bíróság a biztosítási szolgáltatás teljesítésének határidejét és így a késedelmi kamatfizetés kezdő időpontját - az elsőfokú bíróság ítéletét e körben megváltoztatva, -
  22. június
  23. napjától számított harmincadik napban:
  24. július
  25. napjában állapította meg. Az alperes tehát az elsőfokú ítéletben megállapított
  26. október
  27. napja helyett
  28. július
  29. napjától kezdődően köteles a fellebbezéssel nem érintett tőkeösszeg után a Ptk. 6:48.§
(2)és
(3)bekezdése szerinti mértékű kamatot fizetni. [19] A másodfokú bíróság az alperesnek a perköltség körében kifejtett jogi érvelésével azonban egyetért. Az 1952. évi III. törvény 83.§
(2)bekezdése szerint, ha a per kártérítésre irányul, vagy egyéb olyan követelés iránt folyik, amelynek összegszerű megállapítása bírói mérlegeléstől függ, az ellenfelet akkor is kötelezni lehet a terhére megállapított marasztalási összegnek megfelelő perköltség megfizetésére, ha a bíróság a követelt összegnél kevesebbet ítélt meg, de a követelt összeg nem tekinthető eltúlzottnak. [20] Vannak tehát olyan esetek, amikor önmagában a megítélt követelés összegének a megállapítása során a bíróságot mérlegelési jog illeti meg, azaz a pervesztesség-pernyertesség arányának egy része független a fél anyagi jogi helyzetétől és a perbeli cselekményeitől, ilyen esetben a Pp. a perköltségtérítés szempontjából e kockázatot valóban nem telepíti a félre. Tehát, ha a fél követelése nem volt nyilvánvalóan eltúlzott, akkor a felet a perköltségviselés szempontjából teljesen pernyertesnek lehet tekinteni akkor is, ha a bíróság döntése szerint a keresetnek csak egy része volt alapos. [21] A jelen esetben – ahogy ezt az alperes is fellebbezésében részletezte – a megítélt összeg és a felemelt kereseti kérelem összege között fennálló számottevő különbségre tekintettel az állapítható meg tényként, hogy a felperes által követelt összeg a marasztalási összeghez képest nyilvánvalóan eltúlzott volt, annak majdnem a háromszorosa. A felperes hivatkozva a Ptk. szerződésen kívüli károkozás körében rögzített szabályára (Ptk. 6:534.§
(1)bekezdés) a jelenlegi ár- és értékviszonyok alapján kérte a helyreállítás költségében marasztalni az alperest. A felperes a kereseti kérelmét azonban az alperessel kötött biztosítási szerződésre alapította, mely egyértelműen úgy rendelkezik, hogy a káreseménykori értéken köteles az alperes a szerződésben vállalt szolgáltatását teljesíteni, ennek okán a Ptk. hivatkozott, szerződésen kívüli kártérítésre vonatkozó rendelkezése nem alkalmazható és méltányosságból sem lehet eltérő szabályt alkalmazni. [22] A peres felek mindegyike a perköltség részét képező ügyvédi munkadíjat a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§-ának alapulvételével, azaz a pertárgyérték alapján kérte elszámolni. A pervesztesség-pernyertesség aránya a felperes javára 36%, az alperes javára 64% (a felemelt kereseti kérelem: 97.595.975 forint, az elsőfokú ítélet szerinti marasztalási összeg: 35.019.550 forint), így az IM rendelet 3.§
(2)bekezdés b) pontja alapján a felperesnek a pernyertessége okán 1.250.586 forint + ÁFA= 1.588.244 forint, míg az alperesnek 2.077.292 forint + ÁFA =2.638.161 forint összegű munkadíj jár, ennek különbözete 826.706 forint + ÁFA=1.049.917 Pécsi Ítélőtábla V .Gf.40.013/2023/4 6 forint. A felperes az 1952. évi III. törvény 81.§
(1)bekezdése alapján tehát köteles az alperesnek 1.049.917 forint elsőfokú ügyvédi munkadíjat megfizetni. [23] A fenti indokok alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében az 1952. évi III. törvény 253.§
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta a rendelkező részben írtak szerint. [24] Az alperes fellebbezése nagyobbrészt megalapozott volt, ezért az 1952. évi III. törvény 81.§
(1)bekezdése alapján a felperes köteles megfizetni az alperes által előlegezett fellebbezési eljárási illetéket és a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§
(3)és
(5),
(6)bekezdése alapján miután a fellebbezés szerint a pertárgyértéke nem meghatározható – számított, a fellebbezés benyújtásával összefüggésben kifejtett munka mennyiségével arányban álló ügyvédi munkadíjat. Pécs, 2023. május 11. Dr. Zóka Ferenc s.k. a tanács elnöke, dr. Berki Csilla s.k. előadó bíró, dr. Hrubi Adrienn s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.