A határozat elvi tartalma: Ha a hivatásos állomány szolgálati viszonyban álló tagja hosszabb időszakon át rendszeresen a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatokat lát el, az többletfeladatnak minősül, amelynek ellentételezésére jogosult Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 2.Kf.700.241/2022/
- felperes (felperes címe) felperesi képviselő (felperesi képviselő címe) (eljáró kamarai jogtanácsos: kamarai jogtanácsos) alperes (alperes címe) A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: Az alperes képviselője: alperest képviselő kamarai jogtanácsos A per tárgya: megbízási díj megfizetése iránt indított közszolgálati jogvita A fellebbezést benyújtó fél: alperes (
- sorszám alatt) A fellebbezéssel támadott határozat: Budapest Környéki Törvényszék 24.K.702.012/2021/
- számú ítélete ÍTÉLET A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 30.000 (harmincezer) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes a peresített időszakban a szolgálati hely állományában település működési körzettel körzeti megbízottként teljesített szolgálatot. A körzeti megbízotti beosztásához nem tartozóan rendszeresen végzett a körzeti megbízotti és a körzeti megbízotti Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.241/2022/
- 2 csoport működési körzetén kívül járőri és egyéb (átkísérés, rendezvénybiztosítás, vonat-, vadászat- és határőrzési ellenőrzés, stb.) feladatokat, melyek ellátásáért megbízási díj megfizetését kérte. Megbízási díj megfizetése iránti szolgálati panaszát az alperes vezetője a kérelem megalapozatlansága miatt elutasította. A felperes keresete, az alperes védirata [2] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a
- július 1-től
- június
- napjáig terjedő időszakra bruttó 1.043.550 forint megbízási díj és késedelmi kamata megfizetésére. A megbízási díj mértékét az illetményalap 75%-ában határozta meg. Keresetét azzal indokolta, hogy a körzeti megbízotti szabályzatról szóló 26/
- (XII. 9.) ORFK utasítás (a továbbiakban: KMB szabályzat)
- pontja taxatíve meghatározza, hogy mely esetekben lehet a körzeti megbízottat a működési körzetéből eseti jelleggel meghatározott szolgálati feladatra elvonni, amelyekbe a rendszeresen ellátott járőri, járőrvezetői, járőrparancsnoki és egyéb feladatok nem tartoznak bele. Keresete jogalapjaként a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
- évi XLII. törvény (továbbiakban: Hszt.)
- §
(1)és
(5)bekezdéseit jelölte meg. [3] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte, vitatva a követelés jogalapját és összegszerűségét. Az elsőfokú bíróság ítélete [4] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1.043.550 forint megbízási díjat és annak késedelmi kamatát. Ítéletét – a KMB szabályzat 2., 3/d., 15., 20-22., 24-25., 37., 57. és 72/c.), valamint a Járőr- és Őrszolgálati Szabályzatról szóló 13/2017. (III. 24.) ORFK utasítás 4-5., 61-62. pontjaira figyelemmel – a Hszt. 2. § 25. pontjára, 71. §
(1)bekezdés c) pontjára és
(5)-
(6)bekezdéseire, a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/
- (VI. 16.) BM rendelet
- mellékletére alapította. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a KMB szabályzat kógens módon határozza meg az ellátandó feladatok körét, az abban foglaltak korlátlanul nem bővíthetők. Rögzítette, hogy a körzeti megbízott és a járőr külön beosztás; a TIK küldések végrehajtása a járőrök feladata; a felperes működési körzete a csoportkörzet létrehozásától függetlenül változatlan maradt. A tanúvallomások, kimutatások, menetlevelek és a TIK küldés iratai alapján megállapította, hogy a felperes a KMB szabályzat 24., 25/a. és
- pontjaiban foglaltakkal szemben a működési körzetén kívül rendszeresen ellátott a beosztásába nem tartozó járőri és egyéb feladatokat. E körben rámutatott, hogy az alperes a KMB szabályzat
- pont c) és d) alpontjaiban előírtakat, az eseti jellegű elvonás feltételeit – a fokozott ellenőrzésekkel, TIK küldésekkel és a veszélyhelyzettel összefüggésben – nem tudta alátámasztani. Az irányadó ítélkezési gyakorlatra utalással megállapította, hogy az ellátott feladatok a felperes szolgálati beosztásához nem tartozó többletfeladatoknak Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.241/2022/
- 3 minősülnek, melyekért a felperes részére a Hszt.
- §
(1)bekezdés c) pontja és
(5)bekezdése alapján megbízási díj jár. Rögzítette továbbá, hogy a rendőrkapitányságon a perbeli időszakban folyamatosan több járőri, járőrvezetői státusz betöltetlen volt, ezért az alperes a rendelkezésre álló járőri létszámmal a járőrszolgálati feladatokat nem tudta ellátni, így a felperes igényét a Hszt. 71. §
(1)bekezdés a) pontja alapján is megalapozottnak találta. A megbízási díj havi összegét a kereseti kérelemnek megfelelően, a rendvédelmi illetményalap 75 %-ában határozta meg, mert azt a többletszolgálat ellátásával érintett napok számára (F/
- számon csatolt kimutatás) és a feladat jellegére tekintettel a felperes által végzett többletfeladatokkal arányban állónak találta. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [5] Az elsőfokú ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben annak megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. A fellebbezési tényállásban hivatkozott a Hszt.
- §
(5)bekezdésére, a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:
- és 6:
- §-aira, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet)
- §
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontjaira, valamint a 3. §
(6)bekezdésére. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság a megállapított tényállásból téves következtetést vont le; a – fellebbezésben meg nem nevezett – jogszabályokat helytelenül alkalmazta. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság nem indokolta azon megállapítását, miszerint a felperes munkaidejének jelentős részében járőrfeladatokat hajtott végre, illetve olyan feladatok ellátására kötelezték, amelyek a működési körzetén kívül estek. Kifogásolta, hogy az ítélet az eseti jelleg és a rendszeresség elhatárolásáról indokolást, valamint a rendszeresség alátámasztására konkrétumokat nem tartalmaz. [6] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság jogsértő módon értelmezte a KMB szabályzat és az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv tevékenységirányítási központjai, egyes rendőri szervek ügyeleti, valamint a segélyhívásokat fogadó központok egységes működéséről szóló 57/2013. (XII. 21.) ORFK utasítás (a továbbiakban: TIK szabályzat) rendelkezéseit. A felperes saját működési körzetében a közterületen a beosztásához tartozó feladatokat látta el; a körzeti megbízotti és a körzeti megbízotti csoport működési körzetén kívül pedig a TIK küldéseket a TIK szabályzat 24. és 46/A. pontjában foglaltak, valamint a KMB szabályzat 21. pont
- c)és
- d)alpontjai alapján eseti jelleggel, a különleges jogrendhez, valamint késedelmet nem tűrő rendőri intézkedésekhez kapcsolódóan látta el. Az ítéletben említett vasút-ellenőrzési, valamint határrendészeti feladatok nem köthetők a covid helyzet miatt bevezetett különleges jogrendhez. A KMB Szabályzat 15. pontja, valamint a 6/2019 (IV. 03.) PMRFK intézkedés alapján a körzeti megbízotti csoport kialakításával a felperes körzeti megbízotti működési körzete a csoport működési körzetére bővült. A saját működési körzetét kívül, de a körzeti megbízotti csoport működési területén teljesített feladatellátás nem alapozza meg a megbízási díj kifizetését. Az elsőfokú bíróság tévesen értelmezi a KMB szabályzat 72. pont
- c)alpontját akként, hogy a felperes működési körzete nem bővíthető a csoport működési körzetére. A többletfeladatként említett kísérési feladatok nem feltétlenül felelnek meg a rendőrségi fogdák rendjéről szóló 56/2014. (XII. 5.) BM rendeletben (a továbbiakban: Fogdarendelet) meghatározott kísérés fogalmának, mert Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.241/2022/5. 4 csak a fogvatartottakat kísérik; az állomány által kísérésnek nevezett feladatok ettől különbözőek. [7] A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Kifejtette, hogy az alperes fellebbezésében jogszabálysértést nem jelölt meg. Nem adott elő olyan körülményt, amelyet az elsőfokú bíróság nem vizsgált volna. A TIK küldéseket, függetlenül azok helyszínétől, nem lehet a körzeti megbízotti feladatok körét sorolni, azok járőrfeladatnak minősülnek. Az egyéni működési körzeten kívül végzett feladatok szintén többletfeladatok. Hivatkozott számos bírósági döntésre. A Fővárosi Ítélőtábla döntése és annak jogi indokai [8] Az alperes fellebbezése – az alábbiak szerint – megalapozatlan. [9] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 108. §
(1)bekezdése szerint a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta felül. A másodfokú eljárás terjedelme vizsgálatakor az ítélőtábla figyelembe vette, hogy az alperes a marasztalási összeg mértékére vonatkozó bírói mérlegelést nem támadta, eljárásjogi felvetések mellett elsősorban az ítélet – jogalapra vonatkozó – anyagi jogi álláspontjának felülvizsgálatát kérte a másodfokú bíróságtól. A fellebbezés keretei között eljárva a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a releváns jogszabályi rendelkezéseket megfelelően alkalmazta, ítéletének indokolásában e döntése indokait részletesen kifejtette, amellyel a másodfokú bíróság egyetértett. A fellebbezésben előadottakra tekintettel az alábbiakat emeli ki. [10] A felperes tévesen hivatkozott arra, hogy a fellebbezés jogszabálysértést a jogszabályhely pontos megjelölésével nem tartalmaz, mivel az alperes a Fogdarendelet kísérés fogalmának megsértését felhívta, így a másodfokú bíróságnak nem volt jogalapja a fellebbezés visszautasítására. [11] Az alperes hivatkozott egyrészt a Fogdarendeletben foglalt szabály megsértésére, másrészt a késedelmi kamatra és perköltségviselésre vonatkozó jogszabályi rendelkezésekre, harmadrészt pedig a megsértett jogszabályhely pontos megjelölése nélkül részletesen érvelt az elsőfokú ítélet jogszabálysértő jellegének altámasztására. A másodfokú bíróság az alperes ilyen irányú érvelésére az alábbi indokolást adja: [12] A fellebbezés elbírálása során annak van jelentősége, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezéssel támadott határozatot a Kp. 108. §
(1)bekezdésének megfelelően a fellebbezés keretei között, az abban felhozott indokok alapulvételével vizsgálhatja felül. A Kp. 99. §
(1)Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.241/2022/5. 5 bekezdése, 100. §
(2)bekezdés b) pontja és 104. §
(1)bekezdése alapján a közigazgatási bírósági eljárásban a fellebbezési kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél milyen bírósági döntést kér. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis, ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. A tartalmi elemek hiánya vagy fogyatékossága esetén a másodfokú bíróság szintén nem kerül abba a helyzetbe, hogy egzakt módon megismerhesse azt az okot vagy okokat, amelyek miatt a fél a jogerős határozatot jogszabálysértőnek tartja. Emellett a fellebbezési kérelem e tartalmi elemei meghatározzák a fellebbezési eljárás tartalmi és perjogi kereteit (Kf.VII.39.673/2020/7.). A pontos jogszabályhely megjelölése, ekként a felülbírálat kereteinek meghatározása a fellebbező fél kötelezettsége. A Kp. 2. §
(2)bekezdésében foglalt tisztességes, koncentrált és költségtakarékos eljárás követelményéből sem vezethető le a bíróság olyan kötelezettsége, hogy a támadott határozat jogszerűségéről pusztán a fellebbezésben előadott indokok alapján a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely fél által történő megjelölése hiányában döntsön (Kpkf.X.38.049/2019/2.). Nem a bíróság feladata annak kitalálása, hogy a fellebbező fél mit sérelmez, mit kíván megfellebbezni és milyen okból. (Kpkf.VI.39.905/2021/2.). [13] Magyarország Alaptörvénye T cikk
(2)bekezdése taxatíve rögzíti mely normák minősülnek jogszabálynak; ekként jogszabály a törvény, a kormányrendelet, a miniszterelnöki rendelet, a miniszteri rendelet, a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete, az önálló szabályozó szerv vezetőjének rendelete és az önkormányzati rendelet. [14] A Fogdarendelet
- §
- pontja szerinti kísérés az a szolgálati tevékenység, amelynek során a fogvatartottat (a Fogdarendelet
- §
- pontja és
- §-a alapján többek között őrizetbe, szabálysértési őrizetbe vett vagy letartóztatott személyt) meghatározott szervhez vagy helyre kísérik, szállítják. Az alperes a meglehetősen tág jogszabályi fogalomhoz képest azonban fellebbezésében nem mutatta be, hogy a felperes kimutatásaiban szereplő mely átkísérési feladatok és mely okból nem tekinthetők kísérésének, így a másodfokú bíróság jogszerűségi érvek hiányában e körben vizsgálódni nem tudott. A fellebbezés ezen, a kereseti igény jogalapját vitató részéhez fűzött alperesi érvelés azért sem bír jelentőséggel, mert a felperes a kísérésén kívül is nagy számban látott el járőri és egyéb feladatokat. Az ugyanis, hogy az ellátott többletfeladatok mennyisége miként alakul, nem a helyettesítési díjra való jogosultság, hanem annak a mértéke megítélésénél vehető figyelembe, amely összegszerűségre vonatkozó bírói mérlegelést pedig a fellebbezésében az alperes nem támadta. [15] Az alperes azt sem fejtette ki, hogy az elsőfokú ítélet mely okból és mennyiben sértette meg a Hszt.
- §
(5)bekezdése, a Ptk. 6:
- §-a és 6:
- §-a késedelmi kamat megállapítására, valamint az IM rendelet felhívott perköltségre vonatkozó rendelkezéseit, így a másodfokú bíróság e körben – a jelen ítélet [12] bekezdésében írt tartalmi érvelés hiányára figyelemmel – a vizsgálatot lefolytatni és a fellebbezést elbírálni nem tudta. Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.241/2022/
- 6 [16] Az alperes fellebbezésében – ide nem értve a jelen ítélet [14]-[16] bekezdéseiben vizsgált jogszabálysértéseket – az állított eljárási, valamint anyagi jogszabálysértéseket a jogszabályhely pontos megjelölésével nem határolta be. Az általa hivatkozott ORFK utasítások és intézkedés nem minősülnek az Alaptörvényben rögzített jogszabályoknak. Az ORFK utasítás a jogalkotásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.)
- §
(1)bekezdése és a 23. §
(4)bekezdése alapján nem jogszabály, hanem közjogi szervezetszabályozó eszköz, ahogyan ezt a Kúria több korábbi határozatában (Kf.VII.45.188/2021/2; Kf.VII.39.052/2021/4; Kf.VII.39.890/2021/4; Kf.VII.40.247/2021/4.) kifejtette. A PMRFK intézkedés ugyancsak nem jogszabály, hanem a Jat. 24. §
(3)bekezdése alapján más jogi eszköz. Így a másodfokú bíróság a fellebbezésben állított indokolási hiányosságokkal kapcsolatos, valamint a felperes beosztásához nem tartozó feladatokkal összefüggésben tett ítéleti megállapításokat támadó érvelést érdemben nem vizsgálhatta. [17] Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [18] A pervesztes alperes a Kp.
- §-a alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(1)bekezdése és 102.§
(1)bekezdése, valamint az IM rendelet 4. §
(1)bekezdés a) pontja és 3. §
(5)bekezdése alapján köteles a fellebbezéssel érintett pertárgyértékhez igazodó, és a jogi képviselő által kifejtett munkával arányosan számított, a pernyertes felperest megillető másodfokú perköltség megfizetésére. [19] Az alperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. §
(1)bekezdés c) pontja alapján személyes illetékmentes, ezért a fellebbezési eljárási illetéket a Kp. 35. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 95. §
(1)bekezdés c) pontjára és a Pp. 102. §
(6)bekezdésére figyelemmel az állam viseli. [20] Az ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó Kp.
- §-a alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [21] A másodfokú bíróság a határozat bevezető részében az alperes
- január
- napjával megváltozott megnevezését az Alaptörvény – tizenegyedik módosítását követően hatályos – F) cikk
(2)bekezdésére és a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 4/A. §
(1)bekezdésére figyelemmel tüntette fel. [22] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp. 99. §
(1)bekezdésében foglalt rendelkezés zárja ki. Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.241/2022/
- 7 Záró rész Budapest,
- február
- dr. Szőke Mária s.k. dr. Bendli Attila József s.k. dr. Németh Andrea s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró