Bf.267/2024/25 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdése szerint minősülő bűnszervezetben, jelentős mennyiségű kábítószerre elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette miatt emelt vádat. Egyúttal indítványozta, hogy a bíróság a Fővárosi Főügyészség által a vádlottal

1. július
2. napján kötött, majd
3. október
4. napján módosított egyezséget hagyja jóvá. [2] A Fővárosi Törvényszék a
5. május
6. napján tartott előkészítő ülésen a törvényi feltételek fennálltára tekintettel az egyezéget a 3.B.468/2023/17-I. számú végzésével jóváhagyta. [3] A Fővárosi Törvényszék az előkészítő ülésen kihirdetett 3.B.468/2023/
7. számú ítéletével Terhelt1 vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 176.§

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés szerint minősülő bűnszervezetben elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettében. Ezért őt 8 év fegyház fokozatú szabadságvesztésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható, valamint rendelkezett a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, meghatározva a beszámítás átváltoztatási kulcsát. A vádlottól lefoglalt forintra és svájci frankra, valamint videókártyákra, számítógépre, Ford Fiesta személygépkocsira és annak forgalmi engedélyére, illetve további 39.181.860 forint összegre vagyonelkobzást rendelt el. A bűnjelek közül a kábítószereket, a kábítószerekkel szennyezett tárgyakat és két darab mobiltelefont elkobozta, míg egyéb tárgyak kiadásáról, illetve megsemmisítéséről rendelkezett, illetve a vádlottat kötelezte a bűnügyi költség megfizetésére. [4] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a kihirdetésekor Terhelt1 vádlott és védője jelentett be fellebbezést a vagyonelkobzás enyhítése érdekében, az ügyész az ítéletet tudomásul vette. [5] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.577/2024/3. számú átiratában a vádlott és védője fellebbezését részben alaposnak tartotta. [6] Kifejtette, hogy a fellebbezések kizárólag az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás tárgyát képező rendelkezést sérelmezték, ezért a másodfokú felülbírálat a Be. 590.§

(3)bekezdése alapján korlátozott terjedelmű. [7] A vádhatóság álláspontja szerint a törvényszék az eljárási szabályokat túlnyomórészt megtartotta, abszolút eljárási szabálysértést nem vétett. Az elsőfokú bíróság olyan relatív eljárási szabálysértést valósított meg, amely a másodfokú eljárásban orvosolható. Így a törvényszék nem tett eleget a Be. 504.§

(4)bekezdése szerinti kötelezettségének, mert a vádlottat nem nyilatkoztatta a büntetéskiszabási körülményekre. [8] Az elsőfokú bíróság megvizsgálta és végzéssel jóváhagyta a vádlott és az ügyészség által kötött, majd módosított egyezséget, melynek jegyzőkönyveit a vádirattal együtt benyújtották. Az egyezség jóváhagyására törvényesen és megalapozottan került sor, így a tényállás megalapozottsága nem vizsgálható. Az elsőfokú bíróság helytállóan következtetett a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.267/2024/25. 3 váddal egyezően a vádlott bűnösségére, a bűncselekmény minősítése törvényes és azonos volt a vádirati minősítéssel. [9] A vádhatóság meglátása szerint, mivel a törvényszék a vádlottat a kihallgatása során nem nyilatkoztatta a büntetéskiszabási körülményekre, ezért az ítélet indokolása csak részben felel meg a Be. 736.§

(5)bekezdésének. A Be. 561.§

(3)bekezdés b) pontja értelmében az ügydöntő határozat indokolásának tartalmaznia kell a vádlott személyi körülményeire vonatkozóan megállapított tényeket, azonban az ítélet ennek nem tesz eleget. Hivatkozott a következetes bírói gyakorlatra, melynek értelmében a vádlott személyi körülményei nem képezik a történeti tényállás részét, ezáltal korlátozott felülbírálat esetén a tényálláshoz kötöttség ezek vonatkozásában nem érvényesül, így a vádlott ezekre vonatkozó meghallgatását és az elsőfokú ítélet indokolásának ezzel való kiegészítését tartotta szükségesnek. [10] A fellebbviteli főügyészség szerint helytállóan rendelkezett a bíróság, amikor a vádlottal szemben a kábítószer értékesítéséből származó, ténylegesen a vádlott által megszerzett pénzösszegre vagyonelkobzást rendelt el. Az irányadó tényállás alapján azonban megállapítható, hogy ez az összeg 38.202.360 forint volt, ezért e rendelkezés korrigálásra szorul. Nem tévedett a törvényszék akkor sem, amikor a vádlottól lefoglalt forint és svájci frank készpénzre és a lefoglalt tárgyakra, köztük a gépkocsira vagyonelkobzást rendelt el. A vagyonelkobzás esetében fordított bizonyítási teher érvényesül, azaz a törvényi vélelmet az elkövetőnek kell megdöntenie, neki kell bizonyítania a vagyon törvényes eredetét. A vádlott viszont a vagyonelkobzás tárgyát képező dolgok eredetét semmiféle bizonyíték megjelölésével nem igazolta, nem bizonyította, hogy azokat nem a bűnszervezetben történő részvétele, illetve a kábítószer-kereskedelem elkövetésének ideje alatt szerezte, így a törvényi vélelmet nem döntötte meg. E rendelkezés annyiban szorul pontosításra, hogy a személygépkocsi forgalmi rendszáma: rendszám

1. Az elsőfokú ítéletnek az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező további rendelkezései törvényesek voltak. [11] Mindezek alapján a fellebbviteli főügyészség indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság hallgassa meg a vádlottat a büntetéskiszabási körülmények tisztázása érdekében, és a törvényszék ítéletét változtassa meg, a vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezést korrigálja, az ítélet indokolását a vádlott személyi körülményeivel egészítse ki, egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. [12] Terhelt1 vádlott védője a fellebbezés írásbeli indokolásában indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a vádlott meghallgatása körében a személyi körülményein túl a vádlottat a vagyon eredetére is nyilatkoztassa. [13] A nyilvános ülésen a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője – az átiratban előzetesen bejelentettek szerint – nem vett részt. [14] A nyilvános ülésen Terhelt1 vádlott szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.267/2024/
2. 4 [15] A vádlott védője a nyilvános ülésen tartott védőbeszédében azt indítványozta, hogy az ítélőtábla a vagyonelkobzás összegét az elsőfokú ítéletben, illetve a főügyészi átiratban írt összegek közül a kisebb mértékűben állapítsa meg. [16] A védelmi fellebbezések a vagyonelkobzás enyhítésére vonatkozóan alaposak. [17] Az ítélőtábla mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy - figyelemmel az egyezség esetén lefolytatott eljárás speciális szabályaira - volt-e helye fellebbezésnek az elsőfokú ítélet ellen a vagyonelkobzás miatt. [18] A büntetőeljárásról szóló
3. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
4. §

(1)bekezdése szerint egyezség jóváhagyása esetén nincs helye fellebbezésnek a) a bűnösség megállapítása, b) a 736. §

(2)-

(3)bekezdése szerint megállapított, a váddal egyező tényállás és minősítés, c) a 736. §

(3)bekezdése szerint megállapított büntetés, illetve intézkedés neme, valamint mértéke, vagy tartama és d) az ítéletnek a 736. §

(3)bekezdése szerint megállapított egyéb rendelkezése miatt. [19] Ezzel kapcsolatban az ítélőtábla elöljáróban rögzíti, hogy a Be. 736. §

(3a)bekezdésében foglaltakra figyelemmel a bíróságnak mindenképpen vagyonelkobzást kellett elrendelnie az annak hatálya alá eső dolgok tekintetében, hiszen a Be. 411. §

(6)bekezdés értelmében a vagyonelkobzás egyezség tárgyát eleve nem képezhette. Erre tekintettel alappal rendelkezett a törvényszék ítéletében vagyonelkobzás alkalmazásáról, ezen ítéleti rendelkezés elleni fellebbezést kizáró ok viszont az előbbiek szerint nem volt megállapítható. [20] A másodfokú eljárásban a védelmi fellebbezéseknek kizárólag a kiszabott intézkedés enyhítését célzó irányára tekintettel az ítélet korlátozott felülbírálatának volt helye. A felülbírálat terjedelmére és az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére vonatkozó általános, illetőleg az egyezség alapján lefolytatott eljárás speciális szabályai miatt [Be. 583. §

(3)bekezdés, Be. 590.§

(5)bekezdés

1. a)pont aa)-
2. ab)alpont és
3. b)pont, Be. 738. §

(4)bekezdés,

(5)bekezdés a)-

1. c)pont] a korlátozott felülbírálat során is vizsgálni kellett, hogy a vádlott felmentése vagy az eljárás megszüntetése indokolt-e, továbbá a törvényszék megtartotta-e az eljárási szabályokat. [21] Az ítélőtábla az iratanyagból megállapította, hogy az elsőfokú bíróság törvényesen alkalmazta az ügyészséggel egyezséget kötő vádlott esetében a Be. XCIX. Fejezetben írt szabályait. [22] A törvényszék a vádlott előkészítő ülésen tett beismerő nyilatkozatára és a tárgyaláshoz való jogáról lemondására tekintettel helytállóan vizsgálta az egyezség Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.267/2024/25. 5 jóváhagyásának Be. 733. § a)-
2. e)pontjában írt feltételeit. Ennek keretében helyesen állapította meg, hogy a vádlott esetében az egyezség jóváhagyásának valamennyi feltétele fennállt, és a megtagadásnak a Be. 734.§

(1)bekezdésében írt okai egyike sem volt feltárható. Erre tekintettel a törvényszék a Be. 735. §

(1)bekezdése alapján a

1. május
2. napján kihirdetett 3.B.468/2023/17-I. számú végzésével az egyezséget törvényesen hagyta jóvá. [23] Ennek megfelelően az ítélőtábla az ügyiratok alapján nem látta megállapíthatónak a vádlott felmentését vagy az eljárás megszüntetését megalapozó ok fennállását. [24] A másodfokú bíróság az eljárási szabálysértések vizsgálata körében megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat megtartotta, hatályon kívül helyezésre okot adó eljárási szabálysértést nem vétett. [25] Az elsőfokú ítélet indokolása túlnyomórészt megfelelt a Be.
3. §

(5)bekezdésében és a Be. 561. §

(3)bekezdés b),

1. c)és
2. f)pontjaiban foglaltaknak, mivel a törvényszék utalt az egyezségen alapuló vádra és az egyezség jóváhagyására, továbbá megállapította a tényállást és feltüntette az alkalmazott jogszabályokat, de elmulasztotta rögzíteni a vádlott személyi körülményeit. Az ítélet személyi része körében tett megállapítások azonban a tényállásnak a Be. 561. §

(3)bekezdés b) pontjára figyelemmel nem részei, ekként korlátozott fellebbezés esetén is kiegészíthetők, illetve helyesbíthetők. [26] A vádlott a nyilvános ülésen nem jelent meg, így meghallgatására nem kerülhetett sor. A Be. 599.§

(5)bekezdése értelmében a fellebbezés a szabályszerűen idézett vádlott távollétében akkor is elbírálható, ha a nyilvános ülés eredményeként megállapítható, hogy a meghallgatása nem szükséges. [27] Tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság az egyezséget jóváhagyta, így a személyi körülmények körében feltárható büntetéskiszabási körülmények a kiszabott büntetés mértékét nem érintették. A másodfokú eljárásban a felülbírálat korlátozott voltára figyelemmel a bűnösség kérdése és a kiszabott büntetés mértéke szintén nem volt vizsgálható, ezért a vádlott meghallgatása a másodfokú eljárásban sem volt szükséges, a fellebbezés enélkül is elbírálható volt. [28] Az elsőfokú ítélet tényállása megalapozott és az a másodfokú eljárásban is irányadó volt. A megállapított tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére a Be. 733.§ e) pontja alapján a bűnösséget beismerő nyilatkozatára és az ügy irataira alapítva. [29] Az ítélőtábla észlelte, hogy a vádlott terhére rótt bűncselekmény törvényhelyében nem került feltüntetésre a kereskedés elkövetési magatartásra utaló fordulat, illetve a társtettesi elkövetői alakzat, azonban a hatályos Be. 736.§

(3)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság az ítéletben a vád szerinti tényállástól, minősítéstől – az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás tárgyát képező kérdések kivételével – nem térhetett el. [30] Az eljárási szabályok, az esetleges felmentési és eljárási megszüntetési okok fennállásának vizsgálatán túl - a korábbiakban már írtak szerint - az elsőfokú ítélet korlátozott felülbírálata kizárólag a vagyonelkobzás kérdésére vonatkozott; az a bűnösség megállapítására, a törvényszék által megállapított és a váddal egyező tényállásra, a minősítésre, az egyezségnek megfelelően kiszabott büntetésre nem terjedt ki. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.267/2024/25. 6 [31] A másodfokú bíróság nem osztotta a vádlottal szemben alkalmazott vagyonelkobzás törvényességét vitató védői érveket. [32] Az elsőfokú bíróság ítéletének [93] - [105] bekezdéseiben részletesen számot adott arról, hogy az egyes vagyonelemek milyen jogcímen estek vagyonelkobzás alá, az e körben kifejtett indokaival a másodfokú bíróság is maradéktalanul egyetértett, annak megismétlése szükségtelen. Az ítélőtábla e körben azt emeli ki, hogy a Btk. 74/A. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja értelmében vagyonelkobzás esetében fordított bizonyítási teher érvényesül, azaz a törvényi vélelmet az elkövetőnek kell megdöntenie, neki kell bizonyítania a vagyon törvényes eredetét. A vádlott viszont a vagyonelkobzás tárgyát képező dolgok eredetét nem igazolta, nem bizonyította, hogy azokat nem a bűnszervezetben történő részvétele, illetve a kábítószerkereskedelem elkövetésének ideje alatt szerezte, így a törvényi vélelmet nem döntötte meg. [33] Ezért az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor vagyonelkobzást rendelt el a vádlottól lefoglalt forintra és valutára, valamint a nyomozás során lefoglalt rendszám1 forgalmi rendszámú Ford Fiesta típusú személygépkocsira és az informatikai eszközökre. Az ítélőtábla a gépkocsi beazonosítása érdekében feltüntette annak forgalmi rendszámát. [34] Nem tévedett az elsőfokú bíróság akkor sem, amikor az ugyancsak a kábítószerkereskedelem elkövetéséből származó, de készpénzben és egyéb vagyontárgyakban már fel nem lelhető összegre is vagyonelkobzást alkalmazott a vádlottal szemben. [35] Az elsőfokú bíróság viszont nem indokolta részletesen a vádlott kábítószer-kereskedői magatartásával összefüggő, lefoglalásra nem került, pénzösszegben kifejezett vagyonelkobzás összegét. Mivel a vagyonelkobzás az értékesítésre fordított, vagy arra szánt vagyonra ugyanúgy kiterjedt, mint a bűncselekmény elkövetéséből eredő haszonra, ezért az ítéleti tényállás [36], [44], [46], [47], [48], [49], [50], [59], [66], [75] és [79] bekezdésében szereplő teljes összeg, összesen 43.030.500 forint vagyonelkobzás alá esett. E cselekményeknél a kábítószer vételára bizonyítottan Terhelt1 vádlott részére, illetve tőle másik társának került átadásra. Így a felderítetlen vagyonra a vagyonelkobzás pénzben kifejezett összege - a lefoglalt 4.205.000 forinttal csökkentett mértékben - helyesen 38.825.500 forint. Ennek megfelelően az ítélőtábla a vagyonelkobzás összegét ekként mérsékelte. [36] A másodfokú bíróság a Be. 321.§ – 2024. március 1. napjától hatályos –

(5a)bekezdésének megfelelően arról is rendelkezett, hogy a vádlott részére kiadni rendelt dolog esetében, amennyiben a dolog átvételére jogosult a jogerős határozat közlésétől számított három hónapon belül nem veszi át a dolgot, akkor a dolog az állam tulajdonába kerül. [37] A törvényszék ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek. [38] Mindezekre tekintettel az ítélőtábla - a Be. 599. §

(1)bekezdése szerint nyilvános ülésen - a fellebbezésekkel támadott elsőfokú ítéletet a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.267/2024/

1. 7 megváltoztatta, a vagyonelkobzás összegét pontosította, a Be.
2. §

(1)bekezdése értelmében a törvényszék ítéletét egyebekben helybenhagyta. [39] A másodfokú eljárásban a kirendelt védő díjaként 26.670 forint bűnügyi költség merült fel, melyet az ítélőtábla a pártfogó ügyvéd, az ügygondnok és a kirendelt védő részére megállapítható díjról szóló 32/2017. (XII. 27.) IM rendelet 7.§

(1),

(2)és

(3)bekezdései alapján a kirendelt védő felkészülési díjaként ÁFÁ-val növelt összegben határozott meg. [40] A másodfokú bíróság a költség megállapításáról és viseléséről a Be. 613. §

(1)bekezdése értelmében a Be. 574. §

(1)és

(2)bekezdése alapján rendelkezett. [41] Az ítélőtábla határozata elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 615. §

(1)és

(2)bekezdése zárja ki, mivel az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntés másodfokon nem született. Budapest,

1. július
2. Dr. Rédei Géza s.k. s.k. a tanács elnöke Dr. Kováts Katalin s.k. előadó bíró Dr. Kertész Andrea bíró A Fővárosi Törvényszék 3.B.468/2023/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Bf.267/2024/
4. számú ítéletében írt változtatásokkal
5. év július hó
6. napján jogerőre emelkedett. Budapest,
7. július
8. Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke