Bhar.71/2021/7 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző, azonban a

(2)bekezdés b) pontja szerint minősülő rágalmazás vétségének vádja alól felmentette. [2] Az ítélet ellen magánvádló1 pótmagánvádló és jogi képviselője, jogi képviselő1 ügyvéd jelentettek be fellebbezést a vádlott bűnösségének megállapítása végett. [3] A járásbíróság ítéletét Terhelt1 vádlott tudomásul vette. [4] Az ügyben eljáró másodfokú bíróság, a Nyíregyházi Törvényszék a

1. január
2. napján kihirdetett 1.Bf.382/2020/
3. számú ítéletével a rágalmazás vétsége miatt Terhelt1 vádlott ellen indított büntetőügyben a Nyíregyházi Járásbíróság
4. szeptember
5. napján kihirdetett 4.B.422/2020/
6. számú ítéletét megváltoztatta, Terhelt1 vádlottat rágalmazás vétségében (Btk.
7. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. b)pont) bűnösnek mondta ki, ezért a Debreceni Ítélőtábla 1.Bhar.71/2021/7/II 2 vádlottat megrovásban részesítette. Kötelezte a vádlottat, hogy fizessen meg 20.000.- Forint bűnügyi költséget magánvádló1 magánvádló részére. [5] A Nyíregyházi Törvényszék jelzett ítéletével szemben annak kihirdetésekor Terhelt1 vádlott jelentett be fellebbezést felmentése érdekében, míg magánvádló1 pótmagánvádló az ügydöntő határozatot tudomásul vette. [6] Az ítélőtábla a vádlott védelmének ellátására a Büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 44. §
2. g)pontja alapján - figyelemmel a Be. 620. §

(2)bekezdésében írtakra is – védőt rendelt ki. A védő személyének kijelölése érdekében a területi ügyvédi kamarát kereste meg. [7] A Debreceni Ügyvédi Kamara a vádlott védelmének ellátására védő ügyvédet rendelte ki. [8] védő ügyvéd a Be. 584. §

(6)bekezdésére figyelemmel a vádlott által bejelentett fellebbezést írásban is megindokolta. A védelem álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen jutott arra a megállapításra, hogy védence cselekménye kimerítette a rágalmazás vétségének törvényi tényállását. Ugyan a másodfokú bíróság helyesen utalt az Alaptörvény IX. Cikk

1. bekezdésére, miszerint mindenkinek joga van a vélemény nyilvánítás szabadságához, valamint helyesen utalt arra, hogy az állandó bírói gyakorlat – figyelemmel a 36/
2. (VI.24.) AB. határozatban foglaltakra is – a közhatalom gyakorlásában részt vevő személyekkel szemben magasabb tűrési kötelezettséget fogalmaz meg, az ő vonatkozásukban megnyilvánuló vélemény nyilvánítás és kritika esetében. Nem igényli a büntetőjogi beavatkozást a hatóságok, hivatalos személyek tevékenységének, működésének olyan kritikájával, negatív megítélésével szemben sem, amely becsületsértő, gyalázkodó kijelentések, magatartások formájában nyilvánul meg. A védelem kifejtette, hogy a másodfokú bíróságnak részletesebben, alaposabban kellett volna vizsgálnia a vádlott közlésének valóságalapját tekintettel arra, hogy a másodfokú bíróság a sérelmezett kijelentést tényállításnak vette, miszerint az olyan konkrét tényállítás, amely alapjául szolgálhat a valóság bizonyításának is. Szélesebb körű bizonyítást kellett volna felvennie a másodfokú bíróságnak abban a vonatkozásban, hogy a tényhíresztelésnek van-e valóságalapja, mivel a vádlott ezen híresztelést mások (városlakók) megnyilatkozása útján történt tényállításait adta tovább a bejegyzésében, illetőleg a szórólapokon. A másodfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a tény ez esetben mások tapasztalatán, észlelésén alapszik, erre figyelemmel szükséges lett volna további bizonyítást lefolytatni abban a vonatkozásban, hogy a tényállításnak van-e realitása, illetőleg valóságalapja. A védelem továbbá hivatkozott arra is, hogy a másodfokú bíróság helyesen rögzítette ítéletében, hogy a büntetőjogi felelősség alóli mentesülésnek adott esetben egyedüli lehetősége a valóság bizonyítása. Nem vitatható, hogy közérdek fűződik annak tisztázásához, hogy a polgármesteri tisztséget betöltő és azért újrainduló személy tisztességtelen eszközökkel, illetve akár büntetőjogi úton üldözendő cselekmények elkövetése útján jutott-e önkormányzati tisztséghez. [9] Mindezekre tekintettel elsődlegesen indítványozta, hogy az ítélőtábla a másodfokon meghozott ítéletet helyezze hatályon kívül és utasítsa a másodfokú bíróság másik tanácsát új eljárás lefolytatására. A vádlott az eljárásban igyekezett bizonyítani, hogy helység1 város Debreceni Ítélőtábla 1.Bhar.71/2021/7/II 3 lakói között beszédtéma volt a magánvádló által sérelmezett állítás, illetve, hogy az volt a városlakók véleménye. Erre nézve hallgatta ki a másodfokú bíróság tanú3 tanút, tanú4 tanút, akik egybehangzóan nyilatkoztak abban a vonatkozásban, hogy a „romák lakta körzetekben” elkezdték azt mondani, hogy a szavazatokat „megvásárolják”, valamint a boltba betérők elkezdték mondani, hogy „ezt is, azt is kaptak, hogy magánvádlóra szavazzanak”. A vádlott által becsatolt internetes oldalon megjelent cikk is utalt arra, hogy névtelenséget kérő források szerint a
3. őszi önkormányzati időközi választáson ellentételezés járt a szavazatért. [10] Mindezekre tekintettel a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megállapítható, hogy az állított (híresztelt) ténynek – figyelemmel az ügyben meghallgatott tanúkra, valamint a hivatkozott internetes oldalra – van realitása, valóságalapja, így a vádlott büntethetőségét mint büntethetőséget kizáró ok - Btk.
4. § h./ pont kizárja. [11] A fentiekre tekintettel a Debreceni Ítélőtáblának lehetősége van tényállást hivatalból is kiegészíteni, illetőleg helyesbíteni, a helytelen ténybeli következtetést levonó elsőfokú, illetőleg másodfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok alapján, így másodlagosan a védelem indítványozta, hogy a vádlottat büntethetőséget kizáró okra figyelemmel mentse fel az ellene felhozott vád alól. magánvádló1 magánvádló képviselője útján a harmadfokú eljárásban indítványt tett arra, hogy az ítélőtábla a másodfokú ítéletet hagyja helyben annak helyes indokai folytán. Továbbra is fenntartották, hogy a vádlott perbeli nyilatkozatai tényállításnak minősülnek és a magánvádló becsületét csorbító tényállítások voltak, a vádlotti védekezés egyfelől a rágalmazás törvényi tényállásában foglalt „híresztelés” fordulatot meríti ki, miszerint mástól származó „beszédtémát” közvetített. A vélemény nyilvánítás szabadsága nem korlátlan, becsületsértő, valótlan, befejezett bűncselekményre utaló tényállítás nem élvez védelmet. [12] Az ítélőtábla a Nyíregyházi Törvényszék fenti számú ítéletével szemben a vádlott által bejelentett fellebbezést a Be.
5. §

(2)bekezdése alapján tanácsülésen bírálta el, mivel a vádlott terhére nem jelentettek be fellebbezést és nyilvános ülés kitűzését a jogosultak sem indítványozták. [13] A másodfokon eljáró Nyíregyházi Törvényszék ítéletével szemben bejelentett vádlotti jogorvoslat nem alapos. [14] Az ítélőtábla elsődlegesen megállapította, hogy a vádlott által bejelentett másodfellebbezés joghatályos. A Be. 615. §

(1)bekezdése szerint a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén. Debreceni Ítélőtábla 1.Bhar.71/2021/7/II 4 [15] A Be. 615. §

(2)bekezdésének a) pontja értelmében ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság olyan vádlott bűnösségét állapította meg, akit az elsőfokú bíróság felmentett. A Be. 615. §

(3)bekezdése kimondja, hogy a fellebbezés sérelmezheti a./ az ellentétes döntést, b./ kizárólag az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálatból eredő, az 583. §

(3)bekezdésében meghatározott rendelkezést vagy indokolást. [16] A törvényi előfeltételek teljesültek, mert a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által felmentett vádlott bűnösségét állapította meg és a fellebbezés az ellentétes döntést, azaz a vádlott bűnösségének megállapítását sérelmezte. [17] A harmadfokú bíróság a Be. 618. §

(1)és

(2)bekezdése szerinti terjedelemben bírálta felül a jogorvoslattal támadott másodfokú ítéletet, valamint az azt megelőző első- és másodfokú eljárást. [18] A felülbírálat első perjogi lépcsője az eljárási szabályok megtartásának vizsgálata. [19] A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy az első- és másodfokú bíróság az eljárást alapvetően a perrendi szabályok betartásával folytatta le, nem került sor olyan abszolút, a Be. 607. §

(1)bekezdésében, illetőleg 608. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. f)pontjaiban írt eljárási szabálysértésre, mely a másodfokú ítélet érdemi felülbírálatát kizárná. Ugyanakkor a másodfokú bíróság helyesen hivatkozott a Be. 775. §

(3)bekezdésére történő utalással arra, hogy a bizonyítási eljárás a magánvádló kihallgatásával kezdődik, ha tanúkénti kihallgatása szükséges. A fentebb rögzített eljárási szabálysértés azonban nem volt lényeges kihatással az eljárás lefolytatására. [20] A harmadfokú felülbírálat következő szempontja, hogy a másodfokú ítélet tényállása megalapozott-e. [21] A Be. 619. §

(1)bekezdése alapján a harmadfokú bíróság a határozatát akkor alapíthatja a másodfokú bíróság ítéletét képező tényállásra, ha az további bizonyítás felvétele nélkül is megalapozott, vagy az iratok tartalma alapján azzá tehető és ekként a helyes tényállás megállapítható, avagy a helytelen ténybeli következtetés kiküszöbölhető. A harmadfokú bíróság azt vizsgálja, hogy a másodfokú bíróság által – akár javítás nélkül is vagy módosítással – irányadónak tartott tényállás megalapozott-e. [22] Az ítélőtábla a fentiek figyelembe vétele mellett megállapította, hogy a másodfokú bíróság döntésén alapuló tényállás megalapozott, a másodfokon eljárt bíróság az ügy helyes eldöntése szempontjából lényeges bizonyítékokat megvizsgálta, azokat okszerűen, a logika Debreceni Ítélőtábla 1.Bhar.71/2021/7/II 5 szabályai szerint törvényesen értékelte és e mérlegelő folyamat eredményeképpen a tényállást helyesen, valósághűen állapította meg, mely megalapozatlansági hibában nem szenved. Helyesen hivatkozott a másodfokú bíróság az ítélet indokolásának [13] bekezdésében, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolásában nem adott számot arról, hogy miért nem tényállításnak hanem véleménynek (pejoratív értékítéletnek) értékelte a magánvádló által sérelmezett kijelentést. A másodfokú bíróság helyesen jutott arra az álláspontra, hogy a tényállásban rögzített, mint például, hogy „tizenegy hónappal ezelőtt a városvezetést romák megvásárolt szavazataival nyerte meg magánvádló1, ami elképesztő megosztás és haragot szült” tényállításnak minősül. [23] A jogszabályhelyhez fűzött kommentár szerint a tény – filozófiai értelemben – az objektív valóságnak az emberi tudatban visszatükröződő jelensége, melynek során az objektív valóság különböző tárgyai között meghatározott összefüggések jönnek létre, ezt figyelembe véve jogi értelemben a tények, az emberi cselekedetek meghatározott magatartások tanúsítása és bármilyen egyéb megtörtént esemény, történés végül a szubjektív tudatállapot létezése. Mind a jogirodalomban, mind az ítélkezési gyakorlatban egyaránt elfogadott álláspont szerint a tény fogalma a cselekmény fogalmánál tágabb, mert ide vonható a múltban lejátszódott vagy a jelenben folyó történés és esemény, amely az érzékelés körébe vonható. Ezzel függ össze, hogy általában a tényállítások valóságának bizonyítására van lehetőség, mert ezeknek az ellenőrzése objektíve is megoldható, ugyanakkor a vélemények értékítéletek, amelyek nem esnek a tényállítás fogalma alá, helyességének az ellenőrzésére nincs lehetőség, mivel ezek számos szubjektív adatot tartalmaznak és így tárgyi valóságuk bizonyítása úgyszólván lehetetlen. [24] A rágalmazás megítélése során tényállításon az olyan nyilatkozatot kell érteni, amelynek tartalma valamely a múltban megtörtént vagy a jelenben történő esemény, jelenség vagy állapot. A rágalmazás jogi tárgya az emberi becsület, amely a személyiségi jog lényeges része. A becsület etikai és szociológiai fogalom, a büntetőjogi védelem szempontjából azonban ennek a kereteit a törvény tágabban vonja meg, a becsület, mint büntetőjogi védelemben részesülő jogi tárgy két elemből tevődik össze, egyrészt a társadalmi megbecsülést, másrészt az emberi méltóságot foglalja magában. A társadalmi megbecsülés és a emberi méltóság gyakran lényegesen eltér egymástól, sőt lényegében egymástól függetlenek is lehetnek, de abban megegyeznek, hogy mint az emberi becsület fogalmának összetevői egységes büntetőjogi védelemben részesülnek. [25] Mind az első-, mind a másodfokú bíróság helytállóan hivatkozott az Alkotmánybíróság 36/

1. (VI.24.) AB. határozatára, mely szerint a közügyek nyilvános megvitatása területén a vélemény nyilvánítás szabadsága alkotmányos alapjog, a vélemény nyilvánítás szabadsága demokratikus, a társadalom egyik alapköve, fejlődésének egyik feltétele és ez a szabadság az olyan gondolatokat, információkat, elveket és nézeteket is megilleti, amelyek sértőek, meghökkentőek vagy aggodalmat keltenek. A közszereplést vállaló személyeknek - mint például a polgármester tisztségű magánvádlónak - pedig vállalniuk kell, hogy a kritika megengedhetőségének határai tágabbak a kormányzat és a közhivatalnokok esetében, mint a politikusok tekintetében és valamennyi közszereplő esetében tágabbak, mint a magánszemélyek tekintetében. A közszereplést vállaló személyeknek tehát vállalni kell azt is, Debreceni Ítélőtábla 1.Bhar.71/2021/7/II 6 hogy mind a sajtó, mind pedig a szélesebb közvélemény figyelemmel kíséri minden szavukat és cselekedetüket. [26] A magánvádló feljelentésében azt sérelmezte, hogy a vádlott a helység1ban terjesztett szórólapján, illetőleg internetes bejegyzésében is olyan tartalmú nyilatkozatot tett, hogy a „romák megvásárolt szavazatával nyerte meg a választást 11 hónappal korábban”, amit az irányadó tényállás is magáévá tett. [27] Azt, hogy valamely állítás a becsület csorbítására alkalmas-e, nem a sértett szubjektív értékítélete, egyéni megítélése, érzelmi beállítottsága vagy esetleges érzékenysége alapján kell megítélni, hanem annak van meghatározó jelentősége, hogy a tényállítás az objektív értelmezés alapján és a társadalomban kialakult általános felfogás szerint alkalmas-e a becsület csorbítására. Ezért mindenkor az elkövetés konkrét viszonyainak a tükrében kell megítélni, hogy valamely tényállítás mely esetben alkalmas a már említett objektív értelmezési mód mellett a becsület csorbítására. [28] Ezen tényállítással kapcsolatosan a másodfokú bíróság helyesen hivatkozott és utalt a Kúria EBH.2018.B.
2. számú döntésére, mely szerint a közszereplővel kapcsolatosan olyan tényre utaló kifejezések közlése, amelyek valóságuk esetén alkalmasak lehetnek a közszereplő ellen büntetőeljárás megindítására, meghaladja a szabad vélemény nyilvánítás alkotmányos határait. [29] Általában a becsület csorbítására alkalmas az olyan tényállítás, amely valósága esetén a sértett ellen büntető, szabálysértési vagy fegyelmi eljárás megindításának szolgált az alapjául, vagy ha a sértett társadalmi megbecsülésének az elvesztését, csökkentését, vagy az emberi méltóságának a sérelmét eredményezheti. A terhelti közlés tehát alkalmas arra, hogy a magánvádlóról, tulajdonságairól, magatartásairól a környezetben kialakult társadalmi megítélést, elismertséget kedvezőtlen, negatív irányba befolyásolja [EBH.2019.B.3.1]. [30] Helytállóan foglalt állást a másodfokú bíróság a Btk.
3. §

(2)bekezdés b) pontjában meghatározott minősítő körülmény nagy nyilvánosság előtti elkövetés tekintetében, mivel a becsület csorbítására alkalmas tényállítás nagy nyilvánosság előtti elkövetés megállapítására alkalmas, ezért a rágalmazás vétsége megállapíthatósága szempontjából tényállásszerű magatartás internetes felületeken, annak nyilvános közlése, illetőleg e minősítés alá esik a bűncselekménynek tömegtájékoztatási eszköz vagy sokszorosítás útján történő elkövetése is. [31] A harmadfokú bíróság osztotta a Nyíregyházi Törvényszéknek a valóság bizonyításával kapcsolatosan elfoglalt álláspontját, ugyanis az officialitás elvénél fogva a bíróságnak a valóság bizonyítását akkor kell elrendelnie, amikor azt közérdek vagy bárkinek a jogos magánérdeke indokolttá teszi, ugyanis a Be.

1. §-ában meghatározott ártatlanság vélelme alól a Btk.
2. §-ában foglalt rendelkezés kivételt tesz. Az említett alapelv „áthágását” azonban a Debreceni Ítélőtábla 1.Bhar.71/2021/7/II 7 társadalmi érdekeknek a megvalósulása indokolja. A valóság bizonyítása annyiban jelenti az eljárásjogi alapelv áttörését, hogy ennek során a terheltre hárul állításai valósága bizonyításának terhe, a valóság bizonyítása során azt kell bizonyítani, amit az elkövető állított, vagyis a lefolytatandó bizonyítás kereteit és határait az állított tény határozza meg. A büntethetőség objektív akadálya, ha az állított tény valónak bizonyult, csak a bebizonyított valóság zárja ki az elkövető büntetlenségét. [32] A másodfokú bíróság helyesen foglalt állást abban a tekintetben, hogy a vádlott büntetlenségéhez nem annak a bizonyítása szükséges, hogy a magánvádló a 2018-as választások idején való szavazatvásárlása beszédtéma volt-e a városban, illetve, hogy ilyen véleménye volt-e a városlakóknak, hanem az, hogy a magánvádló által híresztelt bűncselekmény elkövetésére utaló becsületsértő tényállítás, nevezetesen a magánvádló szavazatvásárlása megfelel-e a valóságnak. Tekintettel arra, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a vádlott tényállításának valóságát nem sikerült bizonyítani, így a vádlott a büntetőjogi felelősség alól nem mentesülhetett. [33] A fentebb kifejtett indokok alapján a harmadfokú bíróság álláspontja szerint a másodfokon eljáró Nyíregyházi Törvényszék kifogástalan érveléssel helytállóan jutott arra a következtetésre az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával szemben, hogy Terhelt1 vádlott elkövette a Btk.
3. §

(1)bekezdésébe ütköző, azonban a

(2)bekezdés b) pontja szerint minősülő és büntetendő rágalmazás vétségét. [34] A másodfokú bíróság a büntetés kiszabása, illetőleg intézkedés alkalmazása során irányadó körülményeket maradéktalanul feltárta és a vádlottal szemben a büntetési célok elérésére alkalmas büntetéskiszabási elvekkel összhangban álló tettarányos, az egyéniesítés céljait is kifejező törvényes intézkedést alkalmazott. [35] Megfelelnek a törvénynek a másodfokú ítéletnek a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezései is. [36] A fentebb kifejtettek alapján a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a vádlotti fellebbezés alaptalansága miatt a Be.623.§ alkalmazásával helybenhagyta. [37] A harmadfokú eljárásban az ítélőtábla az Alkotmánybíróság 3041/2021. (II.19.) AB. határozatára is tekintettel a kirendelt védőnek a pártfogó ügyvéd, az ügygondnok és a kirendelt védő részére megállapítható díjról szóló 32/2017. (XII.27.) IM. rendelet 7.§

(2)illetőleg

(3)bekezdése szerint kiszámított felkészülési díjat, valamint a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló 2020. évi LVIII. törvény 211. §

(3)bekezdése szerinti összegű munkadíjat állapított meg, melynek megfizetésére kötelező rendelkezés a Be. 782. §

(4)bekezdésén alapul. Debreceni Ítélőtábla 1.Bhar.71/2021/7/II 8 Debrecen,

1. április
2. Dr. Balla Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr. Lányi Csaba s.k. előadó bíró, Dr. Nagy Éva s.k. bíró Záradék: A Nyíregyházi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 1.Bf.382/2020/
3. számú ítélete az ítélőtábla jelen határozatával a mai napon jogerős. Debrecen,
4. április
5. Dr. Balla Lajos s.k. a tanács elnöke