← Magyarország

Bf.92/2023/76 – Pécsi Ítélőtábla

A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.II.92/2023/

  1. szám A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
  2. évi szeptember hó
  3. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és a
  4. évi szeptember hó
  5. napján nyilvánosan kihirdette a következő í t é l e t e t: A másodfokú bíróság a kábítószer-kereskedelem bűntette és más bűncselekmények miatt Terhelt1 és 8 társa ellen indult büntetőügyben a Szekszárdi Törvényszék 3.B.140/2021/
  6. számú ítéletét az alábbiak szerint változtatja meg: Az elsőfokú bíróság ítéletének Terhelt6 VI. r. vádlottra vonatkozó részét hatályon kívül helyezi és vele szemben a büntetőeljárást 1 rb. a Btk.
  7. §

(1)bekezdésének IV. fordulatában meghatározott és a
(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntette vonatkozásában megszünteti. Terhelt1 I. r. vádlottnak új pszichoaktív anyag tekintetében elkövetett cselekményeit 1 rb. a Btk. 184. §
(1)bekezdésének IV. fordulatában meghatározott és a
(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntettének -; míg az elsőfokú bíróság által közveszélyokozás bűntetteként értékelt cselekményét 1 rb. a Btk. 282. §
(1)bekezdésének b) pontjában meghatározott és a
(2)bekezdés szerint minősülő felbujtóként elkövetett bűnpártolás bűntettének, 2 rb. a Btk. 371. §
(1)bekezdésében meghatározott és a
(3)bekezdés a) pontja szerint minősülő felbujtóként elkövetett rongálás bűntette kísérletének és 5 rb. a Btk. 371. §
(1)bekezdésében meghatározott és a
(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő felbujtóként elkövetett rongálás vétségének minősíti, melyekből 2 rb. cselekmény kísérleti szakban maradt. Terhelt2 II. r. vádlott új pszichoaktív anyaggal kapcsolatos cselekményeit 1 rb. a Btk. 184. §
(1)bekezdésének IV. fordulatában meghatározott és a
(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntettnek minősíti. Pécsi Ítélőtábla II.Bf.92/2023/76/II 2 Terhelt3 III. r. vádlott cselekményeit 1 rb. a Btk. 178. §
(1)bekezdésének IV. fordulatában meghatározott és az
(5)bekezdés a) pontja szerint minősülő kábítószer birtoklása vétségének is minősíti. Terhelt4 IV. r., Terhelt5 V. r. és Terhelt9 IX. r. vádlottak cselekményeit egységesen, illetve Terhelt7 VII. r. vádlott cselekményeit is 1-1 rb. a Btk. 184. §
(1)bekezdésének IV. fordulatában meghatározott és a
(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntettének minősíti. Terhelt8 VIII. r. vádlott cselekményét 1 rb. a Btk. 282. §
(1)bekezdésének b) pontjában meghatározott és a
(2)bekezdés szerint minősülő tettesként elkövetett bűnpártolás bűntettének, 2 rb. a Btk. 371. §
(1)bekezdésében meghatározott és a
(3)bekezdés a) pontja szerint minősülő tettesként elkövetett rongálás bűntette kísérletének és 5 rb. a Btk. 371. §
(1)bekezdésében meghatározott és
(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő tettesként elkövetett rongálás vétségének minősíti, melyekből 2 rb. cselekmény kísérleti szakban maradt. A bűnszervezeti elkövetőként történő elítélésre utalást valamennyi érintett vádlott vonatkozásában mellőzi. Terhelt2 II. r. vádlott halmazati büntetését 7 (hét) év szabadságvesztésre és 7 (hét) év közügyektől eltiltásra -; Terhelt3 III. r. vádlott – helyesen halmazati – büntetését 4 (négy) év szabadságvesztésre és 4 (négy) év közügyektől eltiltásra -; Terhelt4 IV. r. vádlott büntetését – az annak halmazati jellegére történő utalás mellőzésével – 1 (egy) év 6 (hat) hónap szabadságvesztésre -; Terhelt5 V. r. és Terhelt9 IX. r. vádlottak büntetését – az azok halmazati jellegére történő utalás mellőzésével – 1 (egy) év 2 (kettő) hónap - 1 (egy) év 2 (kettő) hónap szabadságvesztésre -; Terhelt7 VII. r. vádlott büntetését 1 (egy) év 2 (kettő) hónap szabadságvesztésre -; míg Terhelt8 VIII. r. vádlott – helyesen halmazati – büntetését 1 (egy) év 6 (hat) hónap szabadságvesztésre és 2 (kettő) év közügyektől eltiltásra enyhíti. A szabadságvesztés végrehajtását Terhelt4 IV. r., Terhelt5 V. r., Terhelt7 VII. r. és Terhelt9 IX. r. vádlottak tekintetében 3-3 (három-három) évi próbaidőre felfüggeszti azzal, hogy a végrehajtás elrendelése esetén a szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani. A feltételes szabadság kizártságára vonatkozó rendelkezés egyidejű mellőzésével megállapítja, hogy a kiszabott szabadságvesztésből Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r., Terhelt3 III. r. vádlottak és – a végrehajtás elrendelése esetén – Terhelt4 IV. r., Terhelt5 V. r., Terhelt7 VII. r. és Terhelt9 IX. r. vádlottak legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra. Pécsi Ítélőtábla II.Bf.92/2023/76/II 3 Terhelt2 II. r., Terhelt3 III. r. és Terhelt8 VIII. r. vádlottak tekintetében a pénzbüntetés -; Terhelt4 IV. r., Terhelt5 V. r., Terhelt7 VII. r. és Terhelt9 IX. r. vádlottak esetében pedig a közügyektől eltiltás és a pénzbüntetés kiszabására vonatkozó ítéleti rendelkezéseket mellőzi. A kiszabott pénzbüntetést meg nem fizetése esetén Terhelt1 I. r. vádlott esetében helyesen fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A kiszabott szabadságvesztés tartamába beszámítja Terhelt3 III. r. vádlott esetében a
  1. évi augusztus hó
  2. napjától a
  3. évi március hó
  4. napjáig -; Terhelt4 IV. r. és Terhelt5 V. r. vádlottak tekintetében a
  5. évi január hó
  6. napjától a
  7. évi szeptember hó
  8. napjáig -; míg Terhelt7 VII. r. vádlott vonatkozásában a
  9. évi július hó
  10. napjától a
  11. évi július hó
  12. napjáig – az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetését megelőzően – bűnügyi felügyeletben töltött időt is akként, hogy a beszámításnál Terhelt3 III. r. vádlott esetében 5 (öt) nap, Terhelt4 IV. r., Terhelt5 V. r. és Terhelt7 VII. r. vádlott vonatkozásában pedig 4 (négy) nap bűnügyi felügyeletben töltött idő egy nap szabadságvesztésnek felel meg. Az elsőfokú bíróság ítéletének a vagyonelkobzással, illetve az ún. kiterjesztett hatályú vagyonelkobzás céljából Terhelt1 I. r. vádlott, Terhelt2 II. r. vádlott, Terhelt3 III. r. vádlott, Terhelt4 IV. r. vádlott, Terhelt5 V. r. vádlott, Terhelt6 VI. r. vádlott, Terhelt7 VII. r. vádlott és Terhelt9 IX. r. vádlott vonatkozásában lefoglalt, valamint zár alá vett vagyontárgyakkal kapcsolatos rendelkezéseit hatályon kívül helyezi és azok tekintetében az elsőfokú bíróságot a Be. CVI. Fejezetében szabályozott – Eljárás vagyon vagy dolog elvonása, adat hozzáférhetetlenné tétele érdekében – külön eljárás lefolytatására hívja fel. Megállapítja, hogy az elsőfokú bírósági eljárás befejezéséig helyesen 16.348.325 (tizenhatmillió-háromszáznegyvennyolcezer-háromszázhuszonöt) forint bűnügyi költség merült fel, melyből – a Terhelt4 IV. r., Terhelt5 V. r., Terhelt7 VII. r. és Terhelt8 VIII. r. vádlottakat külön-külön, valamint Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottakat, Terhelt2 II. r. és Terhelt7 VII. r. vádlottakat, illetve Terhelt1 I. r. és Terhelt8 VIII. r. vádlottakat érintő egyetemleges kötelezés érintetlenül hagyása mellett – helyesen Terhelt1 I. r. vádlott 1.082.190 (egymillió-nyolcvankettőezer-egyszázkilencven) forintot, Terhelt2 II. r. vádlott 2.592.058 (kettőmillió-ötszázkilencvenkettőezer-ötvennyolc) forintot, Terhelt3 III. r. vádlott 347.724 (háromszáznegyvenhétezer-hétszázhuszonnégy) forintot, Terhelt9 IX. r. vádlott 870.324 (nyolcszázhetvenezer-háromszázhuszonnégy) forintot köteles külön-külön, valamint Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlottak helyesen 2.709.766 (kettőmillióhétszázkilencezer-hétszázhatvanhat) forintot, Terhelt7 VII. r. és Terhelt8 VIII. r. vádlottak helyesen 961.740 (kilencszázhatvanegyezer-hétszáznegyven) forintot, Terhelt4 IV. r. és Terhelt5 V. r. vádlottak helyesen 1.093.603 (egymillió-kilencvenháromezer-hatszázhárom) forintot, illetve Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r., Terhelt3 III. r., Terhelt4 IV. r., Terhelt5 V. r., Terhelt7 VII. r. és Terhelt9 IX. r. vádlottak helyesen 131.905 (egyszázharmincegyezerkilencszázöt) forintot kötelesek egyetemlegesen megfizetni az államnak. A fennmaradó helyesen 2.875.238 (kettőmillió-nyolcszázhetvenötezer-kettőszázharmincnyolc) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Pécsi Ítélőtábla II.Bf.92/2023/76/II 4 Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a
  13. évi március hó
  14. napjain és a
  15. évi április hó 18-
  16. napjain is tartott nyilvános tárgyalást. A kiszabott szabadságvesztés tartamába Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r., Terhelt3 III. r. és Terhelt8 VIII. r. vádlottak vonatkozásában beszámítja az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt is. Kötelezi Terhelt2 II. r. vádlottat 62.852 (hatvankettőezer-nyolcszázötvenkettő) forint, Terhelt3 III. r. vádlottat 50.400 (ötvenezer-négyszáz) forint, Terhelt4 IV. r. vádlottat 50.400 (ötvenezernégyszáz) forint, Terhelt5 V. r. vádlottat 50.400 (ötvenezer-négyszáz) forint, Terhelt7 VII. r. és Terhelt8 VIII. r. vádlottakat személyenként 22.605 (huszonkettőezer-hatszázöt) forint, másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére az államnak. Az ítélet ellen Terhelt6 VI. r. vádlott és védője a kézbesítéstől számított nyolc napon belül a Pécsi Ítélőtáblánál előterjeszthető fellebbezéssel élhet. Indokolás I. [1] [2] A Szekszárdi Törvényszék a
  17. évi szeptember hó
  18. napján kelt 3.B.140/2021/
  19. számú ítéletével Terhelt1 I. r. vádlottat a Büntető Törvénykönyvről szóló
  20. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.)
  21. §
(1)bekezdésének IV. fordulatában meghatározott és a
(3)bekezdése szerint minősülő társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette, a Btk. 184. §
(1)bekezdésének IV. fordulatában meghatározott társtettesként elkövetett új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntette és a Btk. 322. §
(1)bekezdésében meghatározott felbujtóként elkövetett közveszélyokozás bűntette miatt – mint bűnszervezetben elkövetőt – halmazati büntetésül 13 év szabadságvesztésre, 540 napi tétel pénzbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte, ugyanakkor a Btk. 399. §
(4)bekezdésének a) pontjában meghatározott pénzmosás bűntette miatt ellene emelt vád alól felmentette; Terhelt2 II. r. vádlottat a Btk. 176. §
(1)bekezdésének IV. fordulatában meghatározott és a
(3)bekezdése szerint minősülő társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette, a Btk. 184. §
(1)bekezdésének IV. fordulatában meghatározott társtettesként elkövetett új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntette, a Btk. 237. §
(1)bekezdésében meghatározott járművezetés bódult állapotban vétsége és a Btk. 325. §
(1)bekezdésének a) pontjában meghatározott lőfegyverrel visszaélés bűntette miatt – mint bűnszervezetben elkövetőt – halmazati büntetésül 9 év szabadságvesztésre, 500 napi tétel pénzbüntetésre, 2 év közúti járművezetéstől eltiltásra és 9 év közügyektől eltiltásra; Pécsi Ítélőtábla II.Bf.92/2023/76/II [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] 5 Terhelt3 III. r. vádlottat a Btk. 176. §
(1)bekezdésének IV. fordulatában meghatározott és a
(3)bekezdése szerint minősülő társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette miatt – mint bűnszervezetben elkövetőt – 6 év szabadságvesztésre, 200 napi tétel pénzbüntetésre és 6 év közügyektől eltiltásra; Terhelt4 IV. r. vádlottat a Btk. 184. §
(1)bekezdésének IV. fordulatában meghatározott társtettesként elkövetett új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntette és a Btk. 184/A. §
(1)bekezdés a) pontjának II. fordulatában meghatározott és a
(4)bekezdés szerint minősülő társtettesként elkövetett új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntette miatt – mint bűnszervezetben elkövetőt – halmazati büntetésül 3 év 4 hónap szabadságvesztésre, 400 napi tétel pénzbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra; Terhelt5 V. r. vádlottat a Btk. 184. §
(1)bekezdésének IV. fordulatában meghatározott társtettesként elkövetett új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntette és a Btk. 184/A. §
(1)bekezdés a) pontjának II. fordulatában meghatározott és a
(4)bekezdés szerint minősülő társtettesként elkövetett új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntette miatt – mint bűnszervezetben elkövetőt – halmazati büntetésül 3 év 2 hónap szabadságvesztésre, 400 napi tétel pénzbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra; Terhelt6 VI. r. vádlottat a Btk. 184. §
(1)bekezdésének IV. fordulatában meghatározott társtettesként elkövetett új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntette és a Btk. 184/A. §
(1)bekezdés a) pontjának II. fordulatában meghatározott és a
(4)bekezdés szerint minősülő társtettesként elkövetett új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntette miatt – mint bűnszervezetben elkövetőt – halmazati büntetésül 4 év szabadságvesztésre, 400 napi tétel pénzbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra; Terhelt7 VII. r. vádlottat a Btk. 184. §
(1)bekezdésének IV. fordulatában meghatározott társtettesként elkövetett új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntette miatt, mint bűnszervezetben elkövetőt és – a próbára bocsátást kimondó rendelkezés hatályon kívül helyezése és a próbára bocsátás megszüntetése folytán – további 1 rendbeli a Btk. 370. §
(1)bekezdésében meghatározott és a
(2)bekezdés
  1. b)pontjának
  2. bf)alpontja szerint minősülő lopás vétsége miatt halmazati büntetésül 2 év szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra; Terhelt8 VIII. r. vádlottat a Btk. 322. §
(1)bekezdésében meghatározott társtettesként elkövetett közveszélyokozás bűntette miatt 5 év szabadságvesztésre, 500 napi tétel pénzbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra; míg Terhelt9 IX. r. vádlottat a Btk. 184. §
(1)bekezdésének IV. fordulatában meghatározott társtettesként elkövetett új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntette és a Btk. 184/A. §
(1)bekezdés a) pontjának II. fordulatában meghatározott és a
(4)bekezdés szerint minősülő társtettesként elkövetett új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntette miatt – mint bűnszervezetben elkövetőt – halmazati büntetésül 3 év 6 hónap szabadságvesztésre, 400 napi tétel pénzbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r., Terhelt3 III. r., Terhelt4 IV. r., Terhelt5 V. r., Terhelt6 VI. r., Terhelt7 VII. r. és Terhelt9 IX. r. vádlott vonatkozásában fegyházban, Terhelt8 VIII. r. vádlott tekintetében börtönben rendelte végrehajtani. Megállapította, hogy Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r., Terhelt3 III. r., Terhelt4 IV. r., Terhelt5 V. r., Terhelt6 VI. r., Terhelt7 VII. r. és Terhelt9 IX. r. vádlott a kiszabott szabadságvesztésből feltételes szabadságra nem bocsátható, míg Terhelt8 VIII. r. vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A szabadságvesztésbe beszámította a Terhelt1 I. r., Terhelt3 III. r., Terhelt4 IV. r., Terhelt5 V. r., Terhelt6 VI. r. és Terhelt7 VII. r. vádlott által előzetes fogvatartásban, valamint Terhelt2 II. r. vádlott által előzetes fogvatartásban és bűnügyi felügyeletben töltött időt. Pécsi Ítélőtábla II.Bf.92/2023/76/II [12] 6 [15] A pénzbüntetés egy napi tételének összegét Terhelt1 I. r. vádlott vonatkozásában 20.000 forintban, Terhelt2 II. r., Terhelt3 III. r., Terhelt4 IV. r., Terhelt6 VI. r. és Terhelt9 IX. r. vádlott vonatkozásában 2.000 forintban, Terhelt5 V. r. vádlott esetében 1.500 forintban, míg Terhelt8 VIII. r. vádlott tekintetében 1.000 forintban állapította meg, illetve rendelkezett az így kiszabott – Terhelt1 I. r. vádlottat érintően 10.800.000 forint, Terhelt2 II. r. vádlottat érintően 1.000.000 forint, Terhelt3 III. r. vádlottat érintően 400.000, Terhelt4 IV. r., Terhelt6 VI. r. és Terhelt9 IX. r. vádlottat érintően 800.000 forint, Terhelt5 V. r. vádlottat érintően 600.000 forint, míg Terhelt8 VIII. r. vádlottat érintően 500.000 forint – pénzbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményekről. Terhelt1 I. r. vádlottal szemben 10.242.440 forint, Terhelt2 II. r. vádlottal szemben 2.379.500 forint, Terhelt4 IV. r. vádlottal szemben 3.306.000 forint és Terhelt6 VI. r. vádlottal szemben 3.384.000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. A kiterjesztett vagyonelkobzás biztosítása céljából Terhelt1 I. r. vádlottól lefoglalt készpénzt és vagyontárgyakat, valamint az őt érintően zár alá vett pénzeszközöket és ingatlanokat; a Terhelt2 II. r. vádlottól lefoglalt ékszert és készpénzt; a Terhelt4 IV. r. és Terhelt5 V. r. vádlottaktól lefoglalt vagyonelemeket, a vonatkozásukban zár alá vett, közös vagyonukat képező ingatlan Terhelt4 IV. r. vádlottra eső 1/2 tulajdoni hányadát; a Terhelt6 VI. r. és Terhelt9 IX. r. vádlottól lefoglalt ékszereket, készpénzt és további vagyontárgyakat és a Terhelt6 VI. r. vádlottól zár alá vett ingatlant az e vádlottakkal szemben alkalmazott vagyonelkobzás biztosítása érdekében; a Terhelt3 III. r. vádlottól és a Terhelt7 VII. r. vádlottól lefoglalt készpénzt a bűnügyi költség biztosítására visszatartotta, míg az tanú41tól zár alá vett zártkerti ingatlan és gazdasági épület zár alá vételét, valamint a Terhelt4 IV. r. és Terhelt5 V. r. vádlottól zár alá vett, közös vagyonukat képező ingatlan Terhelt5 V. r. vádlottra eső 1/2 tulajdoni hányada zár alá vételét feloldotta. Rendelkezett továbbá a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről is. [16] II. [17] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a Tolna Vármegyei Főügyészség Terhelt1 I. r., Terhelt4 IV. r. és Terhelt6 VI. r. vádlottak terhére jelentett be fellebbezést. Jogorvoslati kérelme Terhelt1 I. r., Terhelt4 IV. r. és Terhelt6 VI. r. vádlottak esetében a büntetés súlyosbítására, hosszabb tartamú fegyházbüntetés, illetve utóbbi két vádlott esetében ehhez igazodóan hosszabb tartamú közügyektől eltiltás kiszabására irányult. Terhelt6 VI. r. vádlott esetében indítványozta az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítására vonatkozó rendelkezések megváltoztatását, további tartam beszámítását. Ez utóbbi okból Terhelt5 V. r. vádlott javára fellebbezéssel is élt. Terhelt1 I. r. vádlott és védője teljes körű felmentésért; Terhelt2 II. r. vádlott és védője a bűnszervezetben elkövetés megállapítása miatt és enyhítésért; Terhelt3 III. r. vádlott és védője a bűnszervezetben elkövetés megállapítása miatt és enyhítésért, a pénzbüntetés teljes mellőzése érdekében fellebbezett. Terhelt4 IV. r. vádlott és védője a Btk. 184/A. §
(1)bekezdés a) pontjában meghatározott és a
(4)bekezdés szerint minősülő új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntettének megállapítása miatt, felmentésért, a bűnszervezetben elkövetés megállapítása miatt, illetve enyhítésért, így a pénzbüntetés napi tételeinek és az egy napi tétel összegének mérséklése, a vagyonelkobzás mellőzése, a bűnügyi költség megfizetésére kötelezés mérséklése és enyhébb végrehajtási fokozat – börtön – megállapítása érdekében; Terhelt5 V. r. vádlott és védője a Btk. 184/A. §
(1)bekezdés a) pontjában [13] [14] [18] Pécsi Ítélőtábla II.Bf.92/2023/76/II [19] [20] 7 meghatározott és a
(4)bekezdés szerint minősülő új pszichoaktív anyaggal visszaélés tekintetében felmentésért, a Btk. 184. §
(1)bekezdésében meghatározott új pszichoaktív anyaggal visszaélés tekintetében a társtettesi elkövetés helyett bűnsegédkénti minősítés érdekében, a bűnszervezetben elkövetés megállapítása miatt és enyhítésért, így a szabadságvesztés tartamának csökkentése, a mellékbüntetés mellőzése és a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztése érdekében, illetve a vagyonelkobzás mellőzése végett jelentett be fellebbezést. Terhelt6 VI. r. és Terhelt9 IX. r. vádlottak és védőjük felmentésért, Terhelt7 VII. r. vádlott és védője a bűnszervezetben történő elkövetés megállapítása miatt és enyhítésért élt jogorvoslati kérelemmel. Terhelt8 VIII. r. vádlott és védője felmentésért fellebbezett. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában fellebbezési tárgyalás kitűzését és bizonyítás elrendelését – tanú1, tanú5 és tanú13 tanúk ismételt kihallgatását – indítványozta. Bizonyítási indítványának elutasítása után, a nyilvános ülésen jelenlévő képviselője útján a Tolna Vármegyei Főügyészség fellebbezését valamennyi érintett vádlott tekintetében fenntartotta. A tényállás kiegészítése, illetve helyesbítése mellett Terhelt4 IV. r., Terhelt5 V. r., Terhelt6 VI. r. és Terhelt9 IX. r. vádlottak cselekményeinek egységesen a Btk. 184. §
(1)bekezdésében meghatározott új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntettekénti értékelésére, Terhelt1 I. r., Terhelt4 IV. r. és Terhelt6 VI. r. vádlottak büntetésének súlyosbítására, az ítélet vagyonelkobzással és zár alá vétellel kapcsolatos rendelkezéseinek hatályon kívül helyezésére és ebben a vonatkozásban az elsőfokú bíróságnak a Be. CVI. Fejezetében szabályozott külön eljárásra utasítására, illetve Terhelt5 V. r. és Terhelt6 VI. r. vádlott tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetését megelőzően bűnügyi felügyeletben töltött további idő beszámítására tett indítványt. A vádlottak védői a nyilvános ülésen jogorvoslati nyilatkozataiknak megfelelő tartalommal szólaltak fel. Terhelt1 I. r. vádlott védője azonban az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozatlanság okából történő hatályon kívül helyezését, illetve ezen, valamint védence felmentésére irányuló indítványának eredménytelensége esetére a büntetés enyhítését is kérte. Terhelt6 VI. r. és Terhelt9 IX. r. vádlottak, illetve Terhelt7 VII. r. és Terhelt8 VIII. r. vádlottak védője elsődlegesen ugyancsak az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését indítványozta. [21] III. [22] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság jogorvoslattal megtámadott határozatát a Be. 590. §
(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. E felülbírálat a Be. 590. §
(2)bekezdése értelmében kiterjedt az ítélet megalapozottságára, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmények minősítésére, a büntetés kiszabására és az intézkedés alkalmazására vonatkozó ítéleti rendelkezésekre, az eljárási szabályok megtartására és az indokolás helyességére. Ezen túlmenően – a Be. 590. §
(7)bekezdése folytán hivatalból – az egyszerűsített felülvizsgálat körébe tartozó kérdésekre is. A tényállás V.
  1. a)és
  2. b)pontjaiban írtakat – Terhelt2 II. r. vádlott lőfegyverrel visszaélés bűntetteként, illetve járművezetés bódult állapotban vétségeként értékelt cselekményeit – a Be. 590. §
(4)és
(5)bekezdéseiben írtakat szem előtt tartva akként bírálta felül, hogy a Be. 591. §
(2)bekezdésének b) pontja értelmében az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát nem vizsgálta és határozatát az általa megállapított tényállásra alapította. Pécsi Ítélőtábla II.Bf.92/2023/76/II [23] [24] [25] [26] [27] [28] [29] [30] [31] [32] 8 Ugyanakkor nem volt tárgya a másodfokú eljárásnak a Be. 590. §
(8)bekezdésére figyelemmel az elsőfokú bíróság Terhelt1 I. r. vádlott vonatkozásában pénzmosás bűntette tárgyában hozott és az ügyészség által fellebbezéssel nem támadott felmentő rendelkezése. A másodfokú bíróság a felülbírálat során észlelte, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a Be. 592. §
(2)bekezdésének a),
  1. c)és
  2. d)pontjaiban írt okokból részben megalapozatlan: több vonatkozásban hiányos és ellentétes az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalmával, illetve az elsőfokú bíróság megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be. 593. §
(1)bekezdésének a) pontjában írtak szerint – az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma és ténybeli következtetés alapján – az alábbiak szerint egészítette ki, illetve helyesbítette. Ennek során – a Be. 593. §
(2)bekezdésében írt felhatalmazással élve – a részbeni megalapozatlansággal érintett és általa eltérően megállapított tényekkel kapcsolatban a bizonyítékokat is részben az elsőfokú bíróságtól eltérően értékelte. Terhelt1 I. r. vádlott előéleti adatai közül mellőzte a – bűnügyi nyilvántartásból időközben törölt – Szekszárdi Városi Bíróság 21.B.351/2005/
  1. számú határozatára történő utalást. (Erkölcsi bizonyítvány a másodfokú bíróság iratai között
  2. sorszám alatt.) Terhelt2 II. r. vádlott előéleti adatai közül mellőzte a – bűnügyi nyilvántartásból időközben ugyancsak törölt – Szolnoki Járásbíróság 6.B.767/2011/
  3. számú, illetve a Szolnoki Törvényszék 2.Bf.782/
  4. számú határozataira, valamint a Dombóvári Járásbíróság 9.B.59/2017/
  5. számú határozatára történő utalást. (Erkölcsi bizonyítvány a másodfokú bíróság iratai között 61/I. sorszám alatt.) Terhelt3 III. r. vádlottat – az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetését követően – a Pécsi Járásbíróság a
  6. április 16-án jogerőre emelkedett 23.B.414/2022/
  7. számú ítéletével közokirat-hamisítás bűntette miatt megrovásban részesítette. (Erkölcsi bizonyítvány a másodfokú bíróság iratai között 61/II. sorszám alatt.) Terhelt6 VI. r. vádlottat a Tamási Járásbíróság a
  8. február 10-én jogerőre emelkedett 16.B.32/2021/
  9. számú ítéletével társtettesként elkövetett garázdaság vétsége miatt 30 nap elzárásra ítélte. A Tamási Járásbíróság
  10. szeptember 23-án jogerőre emelkedett 16.Bpk.187/2020/
  11. számú büntetővégzésével elbírált új pszichoaktív anyaggal visszaélés vétségét és kábítószer birtoklásásnak vétségét
  12. szeptember
  13. napját megelőző – pontosan meg nem határozható – időponttól
  14. október
  15. napjáig terjedő időben, illetve a
  16. október
  17. napjáig tartó időtartamban követte el. A büntetőügy tárgyát a csekély mennyiségű, 5FMDMB-PICA hatóanyag-tartalmú új pszichoaktív anyag előbbi időszakban két fogyasztó számára történt átadása képezte. A Tamási Járásbíróság 16.B.28/2022/
  18. számú, a Szekszárdi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 5.Bf.22/2023/
  19. számú határozata folytán
  20. április 6-án jogerőre emelkedett ítéletével a
  21. október 21-én elkövetett kábítószer birtoklásának vétsége miatt ítélte 60 nap elzárásra. Ugyanakkor az előéleti adatai közül mellőzte a bűnügyi nyilvántartásból időközben törölt Székesfehérvári Városi Bíróság 1.B.1549/2007/
  22. számú, a Szekszárdi Városi Bíróság – összbüntetési ügyben meghozott – 9.Bk.252/2009/
  23. számú és a Tamási Járásbíróság 16.Bk.151/2013/
  24. számú határozataira történő utalást. (Erkölcsi bizonyítvány a másodfokú bíróság iratai között 61/V. sorszám alatt.) Pécsi Ítélőtábla II.Bf.92/2023/76/II [33] [34] [35] [36] [37] [38] [39] [40] [41] [42] 9 Terhelt7 VII. r. vádlott kevert szorongásos és depressziós zavarban, esetenként visszatérően pánikzavarban szenved. (Szekszárdi Törvényszék 3.B.140/2021/
  25. számú jegyzőkönyvéhez csatolt szakorvosi leletek.) Terhelt8 VIII. r. vádlott büntetőjogi felelősségét a Német Szövetségi Köztársaságban
  26. május 21-én és
  27. június 24-én elkövetett vagyon elleni bűncselekmények miatt Németországban megállapították. A külföldi ítélet érvényét a Fővárosi Bíróság
  28. május 14-én jogerőre emelkedett 3.Bk.434/2010/
  29. számú végzésével az
  30. évi IV. törvény
  31. §
(1)bekezdésében meghatározott és a
(6)bekezdés szerint minősülő társtettesként elkövetett lopás bűntette, valamint 316. §
(1)bekezdésében meghatározott és a
(4)bekezdés szerint minősülő társtettesként elkövetett lopás bűntette miatt – halmazati büntetésként kiszabott – 1 év 3 hónap börtönbüntetésként ismerte el. Büntetését 2010. május 18-án töltötte ki. A Szekszárdi Járásbíróság – Szekszárdi Törvényszék 8.Bf.148/2018/5. számú határozata folytán – 2019. február 20-án jogerőre emelkedett 12.B.165/2018/26. számú ítéletével elbírált társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettét és társtettesként elkövetett új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntettét a 2014. június 1. és 2017. július 30. között követte el. (Erkölcsi bizonyítvány a másodfokú bíróság iratai között 61/VII. sorszám alatt.) A másodfokú bíróság mellőzte az ítélet [20] bekezdésében található felsorolás utolsó pontját, egyúttal megállapította, hogy a 2019. január 1-jétől kábítószernek minősülő 5F-MDMBPINACA mennyiségét a Btk. 461. §-a nem számszerűsíti, így annak meghatározására orvosszakértő volna illetékes. A másodfokú bíróság az ítélet [27] bekezdését a tényállásból mellőzte. A rendőrségi gépjárműtárolóban leállított járművek egy drótkerítéssel határolt 27 x 36 méter alapterületű, zúzott kővel felszórt területen három sorban helyezkedtek el. A BMW típusú személygépkocsi a körbekerített területen kívül, a kerítéssel párhuzamosan, attól 0,8 méter távolságra egy betonozott részen állt, az ahhoz legközelebbi, hossztengelyéhez képest merőlegesen elhelyezkedő járművektől mintegy 1,1 méter távolságra. tanú46 és Terhelt1 I. r. vádlott a helyszín megtekintésekor észlelték, hogy a lefoglalt gépkocsi közelében három sorban több más lefoglalt gépjármű is található. (Elsőfokú ítélet [37] bekezdése.) Legkésőbb a telephelyre történt bejutást követően, a szemeteskonténer takarásában várakozva Terhelt8 VIII. r. vádlott számára is feltűnt, hogy Terhelt1 I. r. vádlott BMW típusú személygépkocsijától pár méteres távolságra több jármű helyezkedik el. (Elsőfokú ítélet [49] bekezdése.) Terhelt8 VIII. r. vádlott 2016. szeptember 27-én 0 óra 17 perckor gyújtotta meg az égésgyorsító folyadékkal lelocsolt személygépkocsit. (Elsőfokú ítélet [52] bekezdése.) A meggyújtott gépkocsihoz közelebbi sorban egymás mellett lévő összesen öt jármű hozzávetőlegesen 0,3 méter távolságra helyezkedett el a drótkerítéstől, a második sorban található – szintén merőlegesen elhelyezkedő – négy jármű azoktól 0,3-0,9 méter távolságra volt. A BMW típusú személygépkocsi helyesen a gépjárműtárolóban a hozzá képest legközelebb leállított gépkocsiktól állt egy méter távolságra. (Elsőfokú ítélet [54] bekezdése.) A telephely szélén lévő sorban álló járművek közül négy korábban nagy mértékben roncsolódott és kiégett állapotú volt, mellettük – a BMW típusú személygépkocsitól kissé távolabb – egy Ford Transit típusú mikrobusz helyezkedett el. A második sorban az MPB-929 forgalmi rendszámú Renault Laguna típusú gépkocsi, az ezüst-metál színű, rendszám4 forgalmi rendszámú Mercedes Vito típusú kisbusz, az rendszám1 forgalmi rendszámú Ford Fiesta típusú személygépkocsi és egy hatósági jelzés nélküli, sárga színű Citroën ZX típusú személygépkocsi állt. Utóbbi gépjárművek mögött helyezkedtek el az rendszám2 forgalmi rendszámú Trabant 1.0 combi típusú és az rendszám3 hatósági jelzésű BMW 530D típusú személyautók. A gépkocsik tulajdonosa ismeretlen. Pécsi Ítélőtábla II.Bf.92/2023/76/II [43] [44] [45] [46] [47] [48] [49] [50] [51] [52] [53] 10 A korábban megrongálódott és kiégett négy járműben – miután értékkel már nem bírtak – további kárt a tűz nem okozott. (Elsőfokú ítélet [55] bekezdése.) Az elsőfokú ítélet [56] bekezdésében rögzített, a tűzeset következtében keletkezett összesen 2.059.000 forint kárból 1.259.000 forintnyi kár Terhelt1 I. r. vádlott BMW típusú személygépkocsijában keletkezett. tanú46 és Terhelt8 VIII. r. vádlott a lefoglalt gépkocsi felgyújtásán túlmenően – az rendszám4 forgalmi rendszámú Mercedes Vito típusú kisbusz esetében 200.000 forint, az rendszám1 forgalmi rendszámú Ford Fiesta típusú személygépkocsinál 500.000 forint, valamint a Citroën ZX típusú, hatósági jelzés nélküli gépjárműnél 100.000 forint – összesen 800.000 forint kárt okoztak. A tűz – eloltása nélkül – az első sorban lévő, 400.000 forint értékű Ford Transit kisbuszra, a második sorban leállított, 3.200.000 forintot érő Renault Laguna típusú gépkocsira, valamint a harmadik sorban elhelyezkedő, 160.000 forint értékkel bíró Trabant 1.0 combi és a 4.200.000 forint értéket képviselő BMW 530D típusú személygépkocsikra is átterjedt volna, azok teljes megsemmisülését okozva. A tűz ezáltal további összesen 7.960.000 forint értéket veszélyeztetett. (Elsőfokú ítélet [58] bekezdése.) Az okozott tűz közelében senki sem tartózkodott, így az – a tűzgyújtó elkövetők személyi épségének kivételével – emberéletet nem veszélyeztetett. A tűz a gépjárműtárolóban elhelyezett valamennyi gépjármű meggyulladása esetén sem terjedt volna át a környező épületekre. Ezt a gépjárműcsoport és a többi jármű, illetve épület közötti, éghető anyagoktól mentes távolság akadályozta volna meg. A telephelyen tartózkodók a tűzre felfigyeltek és 2016. szeptember 27-én 00 óra 28 perckor értesítették a tűzoltóságot. A keletkezett tüzet a kiérkező tűzoltóság munkatársai eloltották. (Igazságügyi tűzvédelmi szakértői vélemény, igazságügyi mérnökszakértői vélemény, szemle megtartásáról szóló jegyzőkönyvek, ezek fényképmellékletei és helyszínrajzok, a nyomozati iratok 7. kötetének 4205-4603. oldalai.) A másodfokú bíróság a II.
  1. a)tényállási pontban írtakat mellőzte, azok helyébe a következő szövegrész került: Terhelt1 I. r. vádlott Írországból történő hazaérkezése után, 2017. év végétől kezdődően előbb saját fogyasztása céljából Terhelt3 III. r. vádlottnak adott el, majd 2018. év elejétől kezdődően értékesítés céljából Terhelt2 II. r. vádlottnak adott át különböző kábítószereket és új pszichoaktív anyagokat, melyeket ismeretlen forrásból szerzett be és ismeretlen helyen tárolt. Ennek során Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlottak 2018 elejétől kezdődően rendszeresen, általában péntekenként találkoztak előbbi vádlott cím118 szám alatti otthonában; ekkor került sor az illegális anyagok átadására és a korábbi mennyiség ellenértékének elszámolására is. Terhelt1 I. r. vádlott a tiltott szerek szállításához Terhelt2 II. r. vádlottnak bérbe adta az ügyvezetése alatt álló, kft1. tulajdonát képező rendszám5 forgalmi rendszámú Volvo V40 típusú személygépkocsit. Terhelt2 II. r. vádlott 2018. év elejétől kezdve – az esetenként megfizetett gépjármű bérleti díjon felül – havi rendszerességgel körülbelül 150.000-600.000 forint összegű bevételt adott át Terhelt1 I. r. vádlottnak a részére juttatott különféle kábítószerek és új pszichoaktív anyagok ellenértékeként. Terhelt1 I. r. vádlott nem szabta meg Terhelt2 II. r. vádlottnak, hogy a forgalomba hozott kábítószereket és az új pszichoaktív anyagokat saját maga értékesíti-e vagy ahhoz fogyasztókkal kapcsolatban álló kábítószer-kereskedő – úgynevezett díler – segítségét veszi-e igénybe. Terhelt2 II. r. vádlott a Terhelt1 I. r. vádlottól beszerezett illegális, kábító hatású anyagokat részben maga értékesítette a vele kapcsolatban álló fogyasztóknak [(II.d.
  2. b)Pécsi Ítélőtábla II.Bf.92/2023/76/II [54] [55] [56] [57] [58] [59] [60] [61] 11 tényállási pont], részben Terhelt4 IV. r. vádlottnak [(II.d.
  3. c)tényállási pont], valamint Terhelt6 VI. r. vádlottnak [(II.d.
  4. d)tényállási pont] adta el. A vele kapcsolatban álló viszonteladók tudomással bírtak arról, hogy a részükre átadott új pszichoaktív anyagot Terhelt2 II. r. vádlott maga is vásárolja, Terhelt4 IV. r. és Terhelt5 V. r. vádlottak egy idő után arról is, hogy annak beszerzési forrása Terhelt1 I. r. vádlott. Terhelt2 II. r. vádlott – viszonteladóival rendszeres kommunikációt folytatva, a fogyasztói igényeknek megfelelően – összesítette a Terhelt4 IV. r., Terhelt5 V. r., valamint a Terhelt6 VI. r. és Terhelt9 IX. r. vádlottaktól érkező megrendeléseket, az illegális szereket – az általa feltöltéseknek nevezett – jellemzően pénteki beszerzéseket követően biztosította számukra, valamint összegyűjtötte az új pszichoaktív anyagok ellenértékét. A 2018 elejétől 2019 júliusának végéig tartó időszakban Terhelt2 II. r., Terhelt4 IV. r. és Terhelt6 VI. r. vádlottak más forrásból is szereztek be új pszichoaktív anyagot, azonban a II.d.b), II.d.
  5. c)és II.d.
  6. d)tényállási pontokban szereplő illegális anyagok beszerzési forrása kizárólag Terhelt2 II. r. vádlott, illetve rajta keresztül Terhelt1 I. r. vádlott volt. Terhelt5 V. r., Terhelt7 VII. r. és Terhelt9 IX. r. vádlottak élettársaik kérésére és útmutatásaik alapján jártak el, ennek során Terhelt4 IV. r., Terhelt2 II. r. és Terhelt6 VI. r. vádlottak távollétében az új pszichoaktív anyagokat a fogyasztók részére porcióztak, azokat eladták és a vételárral utóbb társuk felé elszámoltak. Terhelt7 VII. r. vádlott egy – pontosan nem rögzíthető – alkalommal Terhelt2 II. r. vádlottat az új pszichoaktív anyag beszerzése érdekében Terhelt1 I. r. vádlotthoz elkísérte, azonban a lakóhelye közelében leállított gépjárműből nem szállt ki, az illegális szer megvásárlásában nem vett részt. A büntetőeljárás során nem nyert bizonyítást, hogy Terhelt1 I. r. vádlott kapcsolatban lett volna Terhelt2 II. r. vádlott viszonteladóival, vagy Terhelt7 VII. r. vádlottal, részükre akár közvetlenül, akár rajta keresztül utasítást adott volna, illetve egyáltalán az új pszichoaktív anyag árusító magatartásukat ismerte és figyelemmel kísérte volna. Terhelt2 II. r. vádlott ugyanakkor Terhelt1 I. r. vádlottal függőségi kapcsolatban állt, aki a kábítószerek és az új pszichoaktív anyagok beszerzésének idejét, árát, az ellenérték kifizetésének időpontját és módját számára meghatározta. Terhelt2 II. r. vádlott Terhelt1 I. r. vádlottat telefonon nem hívhatta, csak internetalapú kommunikációt folytathattak a Terhelt1 I. r. vádlott által lehallgathatatlannak és ezért kellően biztonságosnak tartott – üzenetküldésre és hívások lebonyolítására is használható – alkalmazás1 nevű mobil alkalmazás segítségével. Terhelt2 II. r. vádlott és Terhelt4 IV. r., valamint Terhelt5 V. r. vádlottak, illetve Terhelt6 VI. r. és Terhelt9 IX. r. vádlottak között nem állt fenn hierarchikus kapcsolat. Az sem nyert bizonyítást, hogy a viszonteladó vádlottak egyáltalán ismerték egymást. Terhelt2 II. r. vádlott és a tőle új pszichoaktív anyagot vásárló Terhelt4 IV. r., Terhelt5 V. r., illetve Terhelt6 VI. r. és Terhelt9 IX. r. vádlottak egymással és a fogyasztókkal – a kábítószerek adásvételénél megszokott módon – az úgynevezett drogszlengben honos kifejezésekkel kommunikáltak, melynek során az illegális szereket lehetőség szerint nem illették a tényleges elnevezésükkel. A közkeletűen kristálynak nevezett új pszichoaktív anyagra „hópihe”, „hófehérke”, „cukor” névvel hivatkoztak. A kódolt nyelv sajátja volt az is, hogy a grammok megjelölésénél az „egyet”, „kettőt”, „egy perc”, „két perc”, „három perc kell” stb. szóhasználattal éltek. Terhelt1 I. r. vádlott a kábítószer értékesítései során két alkalommal vette igénybe Terhelt3 III. r. vádlott segítségét (II.c. tényállási pont 6. és 7. alpontjai), akit arra utasított, hogy a kábítószernek minősülő amfetamint a számára meghatározott helyre rejtse el, majd annak feltalálási helyét a kért időpontban mutassa meg Terhelt2 II. r. vádlottnak, valamint a vásárlójának. Terhelt1 I. r. vádlott Terhelt3 III. r. vádlott számára e tevékenységei ellátásához Pécsi Ítélőtábla II.Bf.92/2023/76/II [62] [63] [64] [65] [66] [67] [68] [69] [70] [71] 12 a kft1. tulajdonában lévő rendszám6 forgalmi rendszámú Peugeot 307 típusú gépjárművet biztosította. Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak egyébként nem ismerték egymást, a mindkettőjük érintettségével zajló adásvétel során egyaránt Terhelt1 I. r. vádlott utasításai alapján jártak el. Terhelt1 I. r. vádlott a hetente történő „feltöltések” és elszámolások során az előző heti mennyiség általa előre meghatározott árából mintegy 8 százaléknak megfelelő összeget „visszaosztott” Terhelt2 II. r. vádlottnak. Terhelt4 IV. r., Terhelt5 V. r., Terhelt6 VI. r. és Terhelt9 IX. r. vádlottak ugyancsak hozzávetőleg ilyen mértékű nyereséggel, magasabb áron adták tovább az új pszichoaktív anyagokat a fogyasztóknak. A másodfokú bíróság a „bűnszervezet felépítése” címet viselő – tartalmilag túlnyomórészt egyébként is a határozat jogi indokolásának körébe tartozó – II.
  7. b)tényállási pontot az elsőfokú bíróság ítéletéből mellőzte. A titkosan együttműködő személy által Terhelt2 II. r. vádlottól 2020. május 12-én megvásárolt nettó 1,58 gramm tömegű, kb. 10% hatóanyag-tartalmú amfetamin helyesen legkevesebb 0,142 gramm amfetaminbázist tartalmazott, a 0,5 gramm 5F-MDMB-PINACA hatóanyag mennyisége helyesen legkevesebb 0,0053 gramm volt, míg a 2,55 gramm nettó tömegű, 5F-MDMB-PICA új pszichoaktív anyag hatóanyag mennyisége helyesen legkevesebb 0,042 gramm volt. (Elsőfokú ítélet [86] bekezdése, igazságügyi vegyészszakértői vélemény a nyomozati iratok 6. kötetének 3631. oldala.) A Terhelt2 II. r. vádlott által a titkosan együttműködő személynek 2020. május 20-án átadott 2,12 gramm nettó tömegű, kb. 10% hatóanyag-tartalmú amfetamin helyesen legkevesebb 0,184 gramm amfetaminbázist tartalmazott. (Elsőfokú ítélet [93] bekezdés, igazságügyi vegyészszakértői vélemény a nyomozati iratok 6. kötetének 3681. oldala.) A Terhelt2 II. r. vádlott által a titkosan együttműködő személynek 2020. május 23-án átadott 4,91 gramm tömegű, etil-hexedront tartalmazó új pszichoaktív anyag tiszta hatóanyag mennyisége helyesen legkevesebb 2,7 gramm volt. (Elsőfokú ítélet [99] bekezdése, igazságügyi vegyészszakértői vélemény a nyomozati iratok 6. kötetének 3743. oldala.) A Terhelt2 II. r. vádlott által a titkosan együttműködő személynek 2020. június 3-án átadott etil-hexedront tartalmazó új pszichoaktív anyag tömege helyesen nettó 4,18 gramm, hatóanyag mennyisége helyesen legkevesebb 2,45 gramm volt. (Elsőfokú ítélet [104] bekezdése, igazságügyi vegyészszakértői vélemény a nyomozati iratok 6. kötetének 3781. oldala) A Terhelt2 II. r. vádlott által az együttműködőnek 2020. június 4-én átadott 96,88 gramm nettó tömegű, amfetaminbázist tartalmazó kábítószer és azon felül a rejtekhelyről általa megszerzett 60 gramm le nem foglalt speed típusú kábítószer összesen helyesen legkevesebb 33,44 gramm amfetaminbázist tartalmazott. (Elsőfokú ítélet [119] bekezdése, igazságügyi vegyészszakértői vélemény a nyomozati iratok 6. kötetének 3821. oldala.) A Terhelt2 II. r. vádlott által az együttműködő személynek 2020. július 7-én átadott 21,64 gramm nettó tömegű, amfetaminbázist tartalmazó kábítószer tiszta hatóanyag-tartalma helyesen legalább 2,12 gramm volt. (Elsőfokú ítélet [140] bekezdése, igazságügyi vegyészszakértői vélemény a nyomozati iratok 6. kötetének 3921. oldala.) Az elsőfokú ítélet II.c. tényállási pontjának 1-9. alpontjaiban felsorolt, Terhelt2 II. r. vádlott által a titkosan együttműködő személynek eladott és utóbb lefoglalt, valamint a Terhelt2 II. r. vádlottnak ugyancsak értékesítésre átadott, de le nem foglalt – Terhelt1 I. r. vádlottól származó – kábítószernek minősülő amfetamin tiszta hatóanyag-tartalma tehát helyesen legkevesebb 78,086 gramm, mely meghaladja a jelentős mennyiség alsó határát, annak helyesen mintegy 7,81-szorosa, míg az új pszichoaktív anyagok együttes tiszta hatóanyag- Pécsi Ítélőtábla II.Bf.92/2023/76/II [72] [73] [74] [75] [76] [77] [78] [79] [80] [81] [82] [83] 13 tartalma helyesen legkevesebb 5,198 gramm, mely meghaladja a csekély mennyiség felső határát, annak mintegy 2,6-szerese. Az ebből Terhelt3 III. r. vádlott segítségével Terhelt2 II. r. vádlott által a titkosan együttműködő személynek eladott és utóbb lefoglalt, valamint a Terhelt2 II. r. vádlott által a segítségével értékesítés céljából megszerzett, de le nem foglalt amfetamin tiszta hatóanyagtartalma helyesen legkevesebb 61,42 gramm, mely meghaladja a jelentős mennyiség alsó határát, annak helyesen 6,14-szerese. (Elsőfokú ítélet [146] bekezdése.) A Terhelt1 I. r. vádlott által Terhelt3 III. r. vádlottnak 2017. év vége és 2018. év vége között értékesített 4 gramm kokain tiszta hatóanyag-tartalma helyesen legkevesebb 0,8 gramm volt, mely nem éri el a csekély mennyiség felső határát, annak a 40 százaléka. Egyúttal az ítélet [150] bekezdésében foglalt, a kokain becsült tiszta hatóanyag-tartalmára vonatkozó megállapítást mellőzte. Az ugyanakkor nem nyert bizonyítást, hogy az ugyanebben időszakban Terhelt1 I. r. vádlott által Terhelt3 III. r. vádlottnak értékesített 15 gramm kristály nevű, ismeretlen hatóanyagtartalmú új pszichoaktív anyag tiszta hatóanyag-tartalma meghaladta volna a csekély mennyiség felső határát. (Elsőfokú ítélet [149] bekezdése.) Nem volt megállapítható, hogy Terhelt2 II. r. vádlott 2018. év októbere és 2020. év júliusa között tanú1nak és testvérének, néhai tanú51nak összesen milyen mennyiségű ismeretlen típusú és hatóanyag-tartalmú új pszichoaktív anyagot értékesített és abból mennyi bevétele származott. tanú4 helyesen legkevesebb 336 gramm nem ismert típusú és hatóanyag-tartalmú új pszichoaktív anyagot vásárolt Terhelt2 II. r. vádlottól, akinek az értékesítéséből helyesen legalább 336.000 forint haszna keletkezett. (Elsőfokú ítélet [155] és [156] bekezdései.) Terhelt2 II. r. vádlott tanú5nak 2018. év elejétől 2020. év júliusáig összesen helyesen legkevesebb 48 gramm marihuánát adott el, melynek becsült tiszta hatóanyag-tartalma helyesen 0,096 gramm volt. Terhelt2 II. r. vádlottnak az értékesítésből helyesen legalább 668.000 forint haszna származott. (Elsőfokú ítélet [157] és [158] bekezdései.) Terhelt2 II. r. vádlott tanú7nak helyesen 2020 júniusáig értékesített ismeretlen típusú és hatóanyag-tartalmú új pszichoaktív anyagot. A másodfokú bíróság mellőzte az elsőfokú bíróság ítéletéből a [159] bekezdés utolsó mondatát. (A fogyasztót néhányszor Terhelt7 VII. r. vádlott szolgálta ki illegális szerrel.) Terhelt2 II. r. vádlott a speed típusú kábítószer tanú9nek történt értékesítéséből helyesen legalább 35.000 forint bevételre tett szert. (Elsőfokú ítélet [163] bekezdése.) tanú3 és tanú7 már Terhelt2 II. r. vádlott elfogása előtt felhagytak az új pszichoaktív anyagok fogyasztásával. A tőlük utóbb vett vizeletmintából ezért új pszichoaktív anyag jelenlétének kimutatása nem is volt várható. Terhelt2 II. r. és Terhelt7 VII. r. vádlottak az otthonukban közösen az új pszichoaktív szereket porciózták és árulták; az nem nyert bizonyítást, hogy utóbbi vádlott ezt a magatartását a kábítószerek árusítása kapcsán is tanúsította volna. (Elsőfokú ítélet [165] bekezdése.) Az 1-7. pontban leírt értékesítésekkel összesen helyesen 1.662.000 forint bevétel keletkezett. Ebből 1.538.888 forint Terhelt1 I. r. vádlottat illette meg. Terhelt2 II. r. vádlott 123.112 forinttal gazdagodott. (Elsőfokú ítélet [166] bekezdése.) A tizennyolcadik életévét be nem töltött tanú10 2020. év júniusáig helyesen legkevesebb 20 gramm nem ismert hatóanyag-tartalmú és típusú új pszichoaktív anyagot vásárolt Terhelt4 IV. r. és Terhelt5 V. r. vádlottaktól, összesen legkevesebb 20.000 forintért. Az eljárás során nem nyert bizonyítást, hogy Terhelt4 IV. r. és Terhelt5 V. r. vádlottak tudomással bírtak volna Pécsi Ítélőtábla II.Bf.92/2023/76/II [84] [85] [86] [87] [88] [89] [90] [91] [92] [93] 14 arról, hogy tanú10 az új pszichoaktív szerek vásárlásakor a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be. (Elsőfokú ítélet [170] bekezdése.) tanú11 2018. évtől kezdve 2020. év júliusáig helyesen legkevesebb 120 gramm nem ismert hatóanyag-tartalmú és típusú új pszichoaktív anyagot vásárolt Terhelt4 IV. r. és Terhelt5 V. r. vádlottaktól, összesen legkevesebb 120.000 forintért. (Elsőfokú ítélet [171] bekezdése.) Terhelt4 IV. r. és Terhelt5 V. r. vádlottak 2019. és 2020. években helyesen 56 gramm nem ismert hatóanyag-tartalmú és típusú új pszichoaktív anyagot adtak el tanú12nak, összesen 108.000 forintért. (Elsőfokú ítélet [172] bekezdése.) Terhelt4 IV. r. és Terhelt5 V. r. vádlottak 2019. és 2020. években, 2020 júniusának közepéig felváltva helyesen kb. 2.000 gramm nem ismert típusú és hatóanyag-tartalmú új pszichoaktív anyagot értékesítettek tanú13nek, helyesen legkevesebb 2.000.000 forint bevételre szert téve. (Elsőfokú ítélet [173] bekezdése.) Az 1-4. pontban írt értékesítésekkel összesen helyesen 2.248.000 forint bevétel keletkezett. Ebből 1.927.297 forint Terhelt1 I. r. vádlottat illette meg, míg Terhelt2 II. r. vádlott 154.184 forinttal, Terhelt4 IV. r. vádlott 166.519 forinttal gazdagodott. (Elsőfokú ítélet [177] bekezdése.) A nyomozó hatóság a Terhelt6 VI. r. és Terhelt9 IX. r. vádlottak cím119 szám alatti otthonában 2020. július 20-án tartott kutatás során egy fehér színű, szennyezett felületű és egy ezüstszínű, ugyancsak szennyezett felületű konyhai mérleget foglalt le. A konyhai eszközök felületén lévő szennyeződésből 5F-MDMB-PICA hatóanyag volt kimutatható, mely új pszichoaktív anyagnak minősül. (A nyomozati iratok 19. kötetének 12321. oldalán található szemle jegyzőkönyve, illetve a 12429. oldalon lévő igazságügyi vegyészszakértői vélemény.) tanú15t a 2018. évtől 2020. év – helyesen – áprilisáig tartó új pszichoaktív anyag vásárlásai során több – pontosan meg nem állapítható – alkalommal szolgálta ki Terhelt9 IX. r. vádlott. tanú15 ezen időszak alatt helyesen legalább 580 gramm ismeretlen hatóanyag-tartalmú és típusú új pszichoaktív anyagot vásárolt Terhelt6 VI. r. és alkalmanként Terhelt9 IX. r. vádlottól, összesen legkevesebb 580.000 forintért. (Elsőfokú ítélet [180] bekezdése.) Az elsőfokú ítéletben 3. számmal jelzett tanút (nyomozati iratokban 1. számú tanú) a 2018. évtől 2020. év márciusáig tartó új pszichoaktív anyag vásárlásai során helyesen több – ám pontosan meg nem határozható – alkalommal szolgálta ki Terhelt9 IX. r. vádlott. (Elsőfokú ítélet [182] bekezdése.) A tizennyolcadik életévét be nem töltött tanú37ot a 2018. évtől 2020. év áprilisáig tartó új pszichoaktív anyag vásárlásai során helyesen több – ám pontosan meg nem határozható – alkalommal szolgálta ki Terhelt9 IX. r. vádlott. Az eljárás során nem nyert bizonyítást, hogy Terhelt6 VI. r. és Terhelt9 IX. r. vádlottak tudomással bírtak volna arról, hogy tanú37 az új pszichoaktív szerek vásárlásakor a tizennyolcadik életévét nem töltötte be. (Elsőfokú ítélet [183] bekezdése.) tanú17 2019. évtől kezdve helyesen 2020. év júniusának végéig helyesen legkevesebb 72 gramm nem ismert típusú és hatóanyag-tartalmú új pszichoaktív anyagot vásárolt Terhelt6 VI. r. vádlottól. A vásárlások során több, ám pontosan meg nem határozható alkalommal Terhelt9 IX. r. vádlott szolgálta ki. Terhelt6 VI. r. vádlott helyesen 72.000 forint bevételre tett szert. (Elsőfokú ítélet [184] bekezdése.) tanú18 helyesen a 2020 május közepétől 2020 július középéig tartó időszakban vásárolt naponta ismeretlen típusú és hatóanyag-tartalmú új pszichoaktív anyagot Terhelt6 VI. r. vádlottól, valamint távollétében több – ám pontosan meg nem határozható – alkalommal Terhelt9 IX. r. vádlottól. (Elsőfokú ítélet [185] bekezdése.) Pécsi Ítélőtábla II.Bf.92/2023/76/II [94] [95] [96] [97] [98] [99] [100] [101] [102] [103] 15 tanú19 a 2020 januártól 2020 júliusig tartó időszakban helyesen legalább két alkalommal vett át Terhelt9 IX. r. vádlottól ismeretlen fajtájú és hatóanyag-tartalmú új pszichoaktív anyagot. (Elsőfokú ítélet [186] bekezdése.) tanú52 a 2020 februárjától 2020 júniusának elejéig tartó időszakban helyesen több, ám pontosan meg nem határozható alkalommal Terhelt9 IX. r. vádlottól vásárolta meg az ismeretlen típusú és hatóanyag-tartalmú új pszichoaktív anyagot. (Elsőfokú ítélet [187] bekezdése.) Terhelt6 VI. r. vádlott az összesen helyesen legalább 126 gramm ismeretlen fajtájú és hatóanyag-tartalmú új pszichoaktív anyag tanú53 részére történő eladásával helyesen legalább 126.000 forint bevételt szerzett. (Elsőfokú ítélet [188] bekezdése.) tanú24 a 2018. év elejétől 2019. év júliusáig tartó időszakban helyesen legkevesebb heti 1-1 gramm ismeretlen típusú és hatóanyag-tartalmú új pszichoaktív anyagot vásárolt Terhelt6 VI. r. vádlottól, amelyet távollétében, több – ám pontosan meg nem meghatározható – alkalommal Terhelt9 IX. r. vádlott adott át. Ezáltal összesen helyesen legalább 72 gramm illegális szerhez jutott Terhelt6 VI. r. vádlottól, aki ennek során helyesen 72.000 forint bevételre tett szert. (Elsőfokú ítélet [193] bekezdése.) Az 1-13. pontban írt értékesítésekkel összesen helyesen 2.444.000 forint bevétel keletkezett. Ebből 2.095.336 forint bevétel illette meg Terhelt1 I. r. vádlottat, míg Terhelt2 II. r. vádlott 167.626 forinttal, Terhelt6 VI. r. vádlott 181.038 forinttal gazdagodott. (Elsőfokú ítélet [194] bekezdése.) tanú16, tanú37, tanú18, tanú19, tanú52, a 4. számú tanú és tanú24 mellett tanú54 is felhagyott az illegális szerek fogyasztásával Terhelt6 VI. r. és Terhelt9 IX. r. vádlottak elfogása előtt. E fogyasztók utóbb beszerzett vizeletmintáiból ezért új pszichoaktív anyag jelenlétének kimutatása nem is volt várható. (Elsőfokú ítélet [195] bekezdése.) A kábítószerek és új pszichoaktív anyagok értékesítése folytán Terhelt1 I. r. vádlott – a II.c és II.d tényállási pontokban írtakkal összefüggésben – összesen 7.450.021 forintra, Terhelt2 II. r. vádlott – a II.d.b, II.d.c és II.d.d tényállási pontok alapján – összesen 444.922 forintra, Terhelt4 IV. r. vádlott – a II.d.c tényállási pontban írtak alapján – 166.519 forintra, valamint Terhelt6 VI. r. vádlott – a II.d.d tényállási pontban írtak alapján – 167.626 forintra tett szert. Terhelt3 III. r. vádlottól 2020. július 30-án vett vizeletmintából delta-9-THC-COOH és benzoilekgonin – a kokain bomlásterméke – volt kimutatható. (Igazságügyi toxikológiai szakértői vélemény, a nyomozati iratok 18. kötetének 12027. oldalán.) Terhelt1 I. r. vádlott valamennyi cselekményét értékelve az amfetamin tiszta hatóanyagtartalma helyesen 78,086 gramm, mely a jelentős mennyiség alsó határának 7,81-szorosa, a kokain tiszta hatóanyag-tartalma 0,8 gramm, mely a jelentős mennyiség alsó határának 2 százaléka, a marihuána tiszta hatóanyag-tartalma 0,096 gramm, mely a jelentős mennyiség alsó határának 0,08 százaléka. Az általa értékesített kábítószerek tiszta hatóanyag-tartalma összesen helyesen a jelentős mennyiség alsó határának mintegy 7,83-szorosa. (Elsőfokú ítélet [203] bekezdése.) Terhelt2 II. r. vádlott esetében helyesen az amfetamin tiszta hatóanyag-tartalma 78,086 gramm, mely a jelentős mennyiség alsó határának 7,81-szorosa, a marihuána tiszta hatóanyag-tartalma 0,096 gramm, mely a jelentős mennyiség alsó határának 0,08 százaléka, valamint a speed tiszta hatóanyag-tartalma 0,1 gramm, mely a jelentős mennyiség alsó határának 1 százaléka. Az általa értékesített kábítószerek tiszta hatóanyag-tartalma összesen helyesen a jelentős mennyiség alsó határának mintegy 7,82-szorosa. (Elsőfokú ítélet [205] bekezdése.) Pécsi Ítélőtábla II.Bf.92/2023/76/II [104] [105] [106] 16 Terhelt3 III. r. vádlott esetében az amfetamin tiszta hatóanyag-tartalma helyesen 61,42 gramm, mely meghaladja a jelentős mennyiség alsó határát, annak helyesen 6,14-szorosa. (Elsőfokú ítélet [207] bekezdése.) A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletből a – kábítószerek és az új pszichoaktív anyagok értékesítéséből származó bevételeket e tényállási pont alatt összegző – [204] és [206] bekezdéseket mellőzte, úgyszintén mellőzte a [203] és [205] bekezdésekből a pontosan nem tisztázott mennyiségű 5F-MDMB-PINACA kábítószerre történő utalást. Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlottak kereskedői jellegű cselekményeiket a csekély mennyiség felső határának legalább 2,6-szorosát kitevő új pszichoaktív anyagra követték el, ugyanakkor az nem volt megállapítható, hogy Terhelt4 IV. r., Terhelt5 V. r., Terhelt6 VI. r., Terhelt7 VII. r. és Terhelt9 IX. r. vádlottak a csekély mennyiség felső határát meghaladó mennyiségű új pszichoaktív anyag kereskedelmében működtek volna közre. [107] IV. [108] Az ekként kiegészített, illetve helyesbített tényállás most már mentes a Be. 592. §
(1)és
(2)bekezdésében felsorolt teljes, illetve részbeni megalapozatlanságot eredményező hibáktól és hiányosságoktól: teljeskörűen felderített, hiánytalan, iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz; a cselekvőségüket tagadó Terhelt1 I. r., Terhelt8 VIII. r. és Terhelt6 VI. r. vádlottak védekezésével szemben álló részében is a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul. Az elsőfokú bíróság nem vétett eljárása során olyan, a Be. 607. §
(1)bekezdésében vagy a Be. 608. §
(1)bekezdésében felsorolt ún. abszolút, illetve a Be. 609. §
(1)bekezdésében nevesített kihatással bíró, a másodfokú eljárásban nem orvosolható ún. relatív eljárási szabálysértést, mely az ügy érdemi felülbírálatának akadályát képezte volna és szükségszerűen az ítélet hatályon kívül helyezéséhez vezetett volna. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a büntetőeljárási törvény rendelkezéseinek megtartásával folytatta le. Beszerezte, megvizsgálta és a logika szabályainak megfelelően értékelte az ügyben felmerült nagy számú bizonyítékot, különös tekintettel a tanúvallomásokra, a leplezett eszközökkel beszerzett kommunikációból nyert adatokra, valamint a szakértői véleményekre. Ítéletének indokolásában pedig számot adott a ténymegállapításairól, illetve ezzel kapcsolatban a vádlotti védekezések elvetésének okairól is. Következésképpen indokolási kötelezettségének is eleget tett. A bizonyítékokat értékelő tevékenységével a másodfokú bíróság – a bűnszervezet ténybeli alapjainak megállapíthatóságával kapcsolatos álláspontja kivételével – alapvetően egyetértett, annak tételes megismétlését nem, mindössze az alábbiak kiemelését tartotta szükségesnek: Az elsőfokú bíróság által közveszély okozásaként értékelt cselekménnyel kapcsolatban abból kellett kiindulni, hogy a személygépkocsit Terhelt1 I. r. vádlottal szemben indult büntetőeljárásban foglalták le, a vádbeli napot követő napra tűzték ki annak kábítószerkereső kutyák igénybevételével végrehajtani tervezett szemléjét, ennek tényéről és időpontjáról Terhelt1 I. r. vádlott jogi képviselője a hatóságtól tudomást szerzett és ezt követően – telefonon – bizonyítottan beszélgetést folytatott a megbízójával. Másfelől pedig megalapozott bizonyíték formájában fel sem merült, hogy Terhelt1 I. r. vádlotton kívül más személynek is félnivalója volna a tervezett eljárási cselekmény eredményétől, következésképpen érdeke [109] [110] [111] [112] Pécsi Ítélőtábla II.Bf.92/2023/76/II [113] [114] [115] [116] [117] [118] [119] [120] 17 fűződne a rendőrség őrzött telephelyén tárolt jármű megsemmisítéséhez, az azzal járó kockázatok vállalásához. Bár a BMW típusú személygépkocsi feletti tulajdonosi jogok gyakorlása körében merültek fel kételyek, a másodfokú bíróság – az elsőfokú bírósággal egyezően – a jármű tényleges tulajdonosának Terhelt1 I. r. vádlottat tekintette. Részben mert ezt egyértelműen cáfoló bizonyítékok nem álltak rendelkezésre, részben pedig azért, mert – a későbbiekben kifejtendő jogi érvek alapján – ez biztosította a szóban forgó cselekmény kedvezőbb elbírálását. tanú46 a bűncselekmény elkövetését beismerte, egyúttal terhelő vallomást tett Terhelt1 I. r. és Terhelt8 VIII. r vádlottakra, majd ennek alapján az ügyészséggel egyezséget kötött és az ennek bírósági jóváhagyása folytán vele szemben kiszabott, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés-büntetést tudomásul vette. Az ügyben nem merült fel olyan komolyan vehető indíték, mely tanú46t a társait és egyúttal önmagát is súlyos megítélésű bűncselekménnyel terhelő, hamis vallomás megtételére indíthatta volna. A Terhelt1 I. r. és Terhelt8 VIII. r. vádlottak által e körben előadott – hozzátartozójuk, tanú47 és tanú46 közötti kapcsolaton alapuló haragos viszonyra hivatkozó – védekezése észszerű magyarázatul erre nyilvánvalóan nem szolgálhatott. Az elkövetés tanú46 vallomásában részletezett körülményei – a telephelyre bejutás módja, a helyszín megközelítésének leírása, a tárolt gépkocsik elhelyezkedése, a cselekmény elkövetésének részletei – ugyanakkor mindenben megegyeztek a rendelkezésre álló egyéb, megkérdőjelezhetetlen bizonyító erőjű adatokkal. Az elsőfokú bíróság által helytállóan értékelt tényezőkön túlmenően is rögzíthetők voltak azonban olyan bizonyítékok, amelyek tanú46 vallomásának hiteltérdemlősége irányába mutattak. tanú46 a cselekményt megelőző nap délutánján a házastársának, tanú46nénak telefonon megemlítette, hogy a Terhelt1 I. r. vádlott és a közte történt megbeszélésen felmerült a lefoglalt gépkocsi felgyújtásának a lehetősége, majd a cselekményt követő órákban a házastársa által kezdeményezett hívás alkalmával – a korábbi kommunikációjukra tekintettel egyértelműen beazonosíthatóan – a jármű felgyújtására célozva közölte, hogy minden rendben lezajlott. Emellett e hívás alkalmával a helyszínre érkezésüket illetően többes szám első személyben fogalmazott. tanú46 e telefonbeszélgetéseket nyilvánvalóan nem azért bonyolította le ilyen tartalommal, hogy azok a későbbiekben egy esetleges, Terhelt1 I. r. vádlottra tett terhelő előadása megerősítéseként szolgálhassanak. tanú46 beismerő vallomásában beszámolt továbbá két olyan körülményről is, amelyek okirati bizonyítékok, illetve rendőri jelentés alapján igazolást nyertek: csakis Terhelt1 I. r. vádlottól szerezhetett tudomást arról, hogy a gépkocsiban tárolta nagyértékű napszemüvegét, melyet a jogi képviselője által szerkesztett, a napszemüveg megsemmisülést sérelmező beadvány is tanúsított (nyomozati iratok
  1. kötet,
  2. oldal); valamint Terhelt8 VIII. r. vádlott motivációját magyarázta az az előadása, mely szerint utóbbi személy a cselekmény elkövetéséért Terhelt1 I. r. vádlottól egy ezüst színű Audi típusú személygépkocsit kapott ajándékba. A gépjárműnyilvántartás adatai megerősítették tanú46 tudomását: Terhelt8 VIII. r. vádlott házastársa ugyanis a tűzeset után rövid idővel egy ezüst színű Audi tulajdonosa lett. Az elsőfokú bíróság a fentieket mérlegelve, indokolási kötelezettségét teljesítve tehát megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy az általa közveszélyokozásként értékelt cselekmény elkövetői – tanú46 mellett – Terhelt1 I. r. és Terhelt8 VIII. r. vádlottak voltak. Helytálló következtetésétől a másodfokú bíróságnak sem oka, sem eljárásjogi lehetősége nem volt eltérni. A tényállás e pontját érintő helyesbítésekre és kiegészítésekre a másodfokú bíróság eltérő jogi álláspontjára visszavezethető, ugyancsak a későbbiekben kifejtendő okból került sor. Pécsi Ítélőtábla II.Bf.92/2023/76/II [121] [122] [123] [124] [125] [126] [127] 18 Az elsőfokú bíróság által kábítószer-kereskedelemként és új pszichoaktív anyaggal visszaélésként értékelt álvásárlások körében elsősorban arra szükséges utalni, hogy Terhelt1 I. r. vádlott tagadásával szemben Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak lényegében egybehangzó, saját magukat egyúttal ugyancsak komoly tárgyi súlyú bűncselekmény elkövetésével vádoló vallomásai és a titkosan együttműködő személy eljárása eredményeként keletkezett bizonyítékok – a beszámolóin alapuló feljegyzések és a figyelési információkat rögzítő okiratok – álltak. A titkosan együttműködő személy nyomozó hatóságnak tett nyilatkozatai azért is jelenőséggel bírtak, mert ismereteit részben Terhelt2 II. r. vádlott lelepleződés előtti közléseiből szerezte, a vele közölt információkat ezért nem befolyásolhatta utóbbi részéről a Terhelt1 I. r. vádlottra teendő terhelő előadás szándéka. E bizonyítékok alapján a kábítószer és az új pszichoaktív anyag beszerzési forrásaként Terhelt1 I. r. vádlott személye nem volt kérdéses. A titkosan együttműködő személy találkozott is a Terhelt2 II. r. vádlott által „az embernek”, „nagyfőnöknek”, vagy „Gabinak” hívott Terhelt1 I. r. vádlottal, akinek Terhelt2 II. r. vádlott felett álló helyzetét az is megerősítette, hogy a Terhelt4 IV. r. vádlottal folytatott telefonos kommunikációja során is ilyen megjelöléssel hivatkozott Terhelt1 I. r. vádlottra. Az a körülmény, hogy Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak az eljárás során tartottak Terhelt1 I. r. vádlottól nem csökkentette, hanem a terhelő vallomásuk következetessége folytán növelte előadásuk hitelességét, különös tekintettel arra, hogy Terhelt2 II. r. vádlott azt érdemben a – rendőri jelentésekben foglalt – presszionálásra utaló körülmények ellenére sem változtatta meg. Mindezek alapján megállapítható volt, hogy Terhelt1 I. r. vádlott elkövette a tényállás II.c pontjában foglaltakat. Az elsőfokú bíróság helyes érvrendszer mellett állapította meg az új pszichoaktív anyaggal visszaélésként értékelt cselekmények elkövetését is. E körben hangsúlyozandó, hogy Terhelt2 II. r., Terhelt4 IV. r., Terhelt5 V. r., Terhelt7 VII. r. és Terhelt9 IX. r. vádlottak az új pszichoaktív anyagok beszerzését és értékesítését, illetve legalább az abban való segítő közreműködésüket maguk is elismerték; ilyen tartalmú vallomásaik mellett azonban a lehallgatási anyagok és a szerfogyasztó tanúk előadásai is rendelkezésre álltak. Az utóbbi tanúk egy része esetében a vizeletvizsgálat eredménye igazolta is az új pszichoaktív anyag fogyasztását, míg közülük többeknél – a kiegészített tényállás szerint – azt lehetett megállapítani, hogy a tudatmódosító szerek fogyasztásával már jóval a mintavétel előtt felhagytak; ezért szerfogyasztást megerősítő eredmény esetükben nem is volt várható. Következésképpen az ilyen tartalmú bizonyítékok hiányának a tényállás megállapítása körében sem lehetett jelentőséget tulajdonítani. Az elsőfokú bíróság indokát adta annak is, hogy a le nem foglalt, ezáltal nem vizsgált, ismeretlen fajtájú és hatóanyag-tartalmú szerek esetében miként jutott arra a következtetésre, hogy azok új pszichoaktív anyagok voltak. A másodfokú bíróság az ezzel kapcsolatos okfejtésével mindenben egyetértett; a vádlottak és a vevőik közötti többnyire tartós kapcsolatból, az ismétlődő adásvételek tényéből valóban a fogyasztók többségének elégedettségére lehetett következtetni, mely az elérni szándékozott hatás hiányában bizonyosan nem következett volna be. Ezt a lehallgatott beszélgetések egy része és a széleskörben a szintetikus kannabinoidok megnevezésére használatos „biofű” terminológia használata is megerősítette. Mindebből – a fenti vádlotti előadások és a lefoglalt anyagok, illetve a vizeletminták vizsgálata, a vegyészszakértői és a toxikológiai szakértői vélemények mellett –csak az a következtetés volt levonható, amelyre az elsőfokú bíróság is jutott. Pécsi Ítélőtábla II.Bf.92/2023/76/II [128] [129] [130] [131] [132] [133] [134] [135] 19 Miután azonban az eladott, fel nem lelhető új pszichoaktív anyagok közelebbi fajtáját, következésképpen hatóanyag-tartalmát nem lehetett tisztázni, nem volt megállapítható az sem, hogy az értékesített mennyiség a csekély mennyiség felső határát meghaladta-e. Ezzel a kiegészítéssel az elsőfokú bíróság Terhelt1 I. r. vádlott tagadásával szemben is helytálló következtetést vont le az új pszichoaktív anyagok értékesítésében részt vevő vádlottak cselekvőségére és indokolási kötelezettségének is eleget tett. Következésképpen helyesen vetette el Terhelt1 I. r. vádlott új pszichoaktív anyagok eltérő forrásból történő beszerzésére hivatkozó védekezését. Az elsőfokú bíróság ténymegállapításainak fentebb részletezett kiegészítésére, illetve helyesbítésére az alábbi okokból került sor: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a vádlottak korábbi elítéléseire vonatkozó részét a közhiteles hatósági nyilvántartások adatai és emellett – Terhelt6 VI. r. vádlott esetében – a másodfokú eljárásban beszerzett ítélet alapján helyesbítette és egészítette ki. Terhelt6 VI. r. vádlott tekintetében az elsőfokú bíróság elmulasztotta feltüntetni a Tamási Járásbíróság
  3. február 10-én jogerőre emelkedett 16.B.32/2021/
  4. számú ítéletét; hasonlóképpen elmaradt a Tamási Járásbíróság
  5. szeptember 23-án jogerőre emelkedett 16.Bpk.187/2020/
  6. számú büntetővégzésével elbírált bűncselekmények teljes körű felsorolása és – a jelen ügy szempontjából jelentőséggel bíró, új pszichoaktív anyagra elkövetett bűncselekmény – elkövetési idejének és az ahhoz kapcsolódó elkövetési magatartásnak a megjelölése; csakúgy mint a Tamási Járásbíróság
  7. április 6-án jogerőre emelkedett 16.B.28/2022/
  8. számú ítélete kapcsán az általa elkövetett bűncselekmény elkövetési idejének feltüntetése. Terhelt8 VIII. r. vádlott vonatkozásában elmulasztotta feltüntetni a Német Szövetségi Köztársaságban történt elítélését és a külföldi ítélet érvényének a Fővárosi Bíróság általi elismerését, valamint a Szekszárdi Járásbíróság
  9. február 20-án jogerőre emelkedett 12.B.165/2018/
  10. számú ítéletével elbírált bűncselekmények elkövetési idejét. Az elkövetés időpontjában hatályos Btk.
  11. §
(2)bekezdésében írtak szerint a büntetőjogi felelősség megállapítására, a kiszabott büntetésre és az alkalmazott intézkedésre vonatkozó adatokat közhiteles hatósági nyilvántartás tartalmazza a törvényben meghatározott időpontig, ezt követően hátrányos jogkövetkezmény az elítélés miatt már nem állapítható meg az elítélttel szemben. E rendelkezéshez kapcsolódóan az a következetes gyakorlat alakult ki, hogy a nyilvántartásban már nem szereplő korábbi büntetés adatai – egy kivételes, de a jelen összehasonlítás szempontjából jelentőséggel nem bíró esettől eltekintve – az ügydöntő határozat Be. 561. §
(3)bekezdés b) pontja szerinti részében sem tüntethetők fel, azok semmilyen vonatkozásban nem vehetők figyelembe (BH 2019.154.). Ez a jogi környezet időközben megváltozott és
  1. szeptember
  2. napjától kezdődően az említett korlátozás már csak a büntetőjogon kívüli hátrányos jogkövetkezmények alkalmazhatóságának tilalmára érvényesül. A
  3. évi XVIII. törvénnyel bevezetett módosítás ugyanis a szóban forgó rendelkezést – a Btk.
  4. §
(3)bekezdésében – azzal egészítette ki, hogy a korábbi elítéléshez fűződő büntetőjogi jogkövetkezmények nem minősülnek az
(1)bekezdés fogalmi körébe tartozó, az alkalmazhatóság szempontjából tilalmazott hátrányos jogkövetkezménynek. Ezért – ahogyan arra a módosított Btk. 97. §
(3)bekezdés második mondata is félreérthetetlenül utal – a büntetőjogi jogkövetkezményeket megalapozó korábbi elítélés adatait más forrásból is be lehet szerezni, melynek során a bűnügyi nyilvántartási rendszer igénybevétele mindössze alkalmazási elsőbbséget élvez. Így az a helyzet állt elő, hogy a büntető anyagi jogi hátrányos jogkövetkezmény alkalmazásának már nem akadálya, ha egy elítélés nem szerepel a bűnügyi nyilvántartásban. Pécsi Ítélőtábla II.Bf.92/2023/76/II [136] [137] [138] [139] [140] [141] [142] [143] 20 Az ismertetett új és a vádlottak szempontjából hátrányos rendelkezés tovább erősítette az elsőfokú bíróságnak azt az egyébként is helyes álláspontját, hogy – a Btk. 2. §
(1)bekezdésében írtaknak megfelelően – a cselekményeket az azok elkövetésekor hatályban lévő büntető anyagi jogi rendelkezések alkalmazásával kell elbírálni. A jelen ügyben Terhelt1 I. r. vádlott vonatkozásában a Szekszárdi Városi Bíróság 21.B.351/2005/
  1. számú határozata, Terhelt2 II. r. vádlott tekintetében a Szolnoki Járásbíróság 6.B.767/2011/
  2. számú, illetve a Szolnoki Törvényszék 2.Bf.782/
  3. számú határozatai és a Dombóvári Járásbíróság 9.B.59/2017/
  4. számú határozata, míg Terhelt6 VI. r. vádlott esetében a Székesfehérvári Városi Bíróság 1.B.1549/2007/
  5. számú, a Szekszárdi Városi Bíróság 9.Bk.252/2009/
  6. számú és a Tamási Járásbíróság 16.Bk.151/2013/
  7. számú határozatai már nem szerepelnek a bűnügyi nyilvántartási rendszerben, ezért az azokra történő utalást az ítélet [8], [9] és [13] bekezdéseiből mellőzni kellett. Terhelt3 III. r. vádlott esetében ugyanakkor a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetését követően történt elítélésére való utalással egészítette ki a tényállást. Az elsőfokú eljárás során csatolt szakorvosi leletek alapján nyert megállapítást, hogy Terhelt7 VII. r. vádlott kevert szorongásos és depressziós zavarban, esetenként visszatérően pánikzavarban szenved. A másodfokú bíróság az igazságügyi tűzvédelmi szakértői vélemény, az igazságügyi mérnökszakértői vélemény, a szemle megtartásáról szóló jegyzőkönyvek, az ahhoz tartozó fényképmellékletek és a helyszínrajzok alapján helyesbítette és egészítette ki az elsőfokú ítélet I. tényállási pontjában foglaltakat. Minderre azért került sor, mert mind az ügyészség, mind pedig az elsőfokú bíróság – döntően a tűzvédelmi szakértő kompetenciájába nem tartozó jogkérdésben tett nyilatkozatának kritika nélküli elfogadására visszavezethetően – hibás jogi álláspontra helyezkedett. Az ezzel kapcsolatos érvek azonban a jogi indokolás körébe tartoznak. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet I. tényállási pontját érintően mellőzte a Terhelt1 I. r. vádlott korábbi kábítószer-kereskedelmi tevékenységére, illetve a kábítószer, valamint az új pszichoaktív anyag értékesítésének 2006-ban történt ismételt megkezdésére vonatkozó utalást tartalmazó [27] bekezdést. Ennek megállapítása egyfelől a korábbi, erkölcsi bizonyítványából időközben törtölt elítélésre tekintettel nem volt lehetséges, másfelől az illegális tevékenység újrakezdésének tényét érdemben a bizonyítékok sem támasztották alá. A kábítószer-kereskedelemként és új pszichoaktív anyaggal visszaélésként értékelt cselekményeket érintő kiegészítések és helyesbítések legfőbb oka az volt, hogy az elsőfokú bíróság tényállásában az egyes kábítószerek és új pszichoaktív anyagok tiszta hatóanyagtartalma nem minden esetben a vádlottakra nézve legkedvezőbb módon került rögzítésre, egyes megállapításai nem álltak maradéktalanul összhangban a bizonyítékok tartalmával, valamint az két fogyasztó kapcsán a minősítésre is kiható módon hiányos volt. A Be.
  8. §
(4)bekezdésében írt alapvető büntetőeljárási alapelv – a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a vádlott terhére – érvényre juttatása a kábítószerek és az új pszichoaktív anyagok tiszta hatóanyag-tartalma vonatkozásában azt eredményezte, hogy az álvásárlások megjelölésű II.c tényállási pontban az amfetaminbázis mennyiségeként helyesen az igazságügyi vegyészszakértői véleményben megjelölt értékek közül a mért értékekre irányadó legkisebb hatóanyag-mennyiségeket kellett alapul venni. Az elsőfokú bíróság nem járt el következetesen, amikor – az ún. mérési bizonytalanságból adódóan – egyes álvásárlások során a legkisebb értéket, más alkalmakkor a középértéket tüntette fel a hatóanyag-tartalmak megadásakor. A vegyészszakértői vélemények alapján ugyanakkor ezek – az ítélet [86], [93], [99], [104], [119] és [140] bekezdéseiben – szereplő számadatok Pécsi Ítélőtábla II.Bf.92/2023/76/II [144] [145] [146] [147] [148] [149] [150] [151] [152] 21 helyesbíthetőek voltak, melyek alapján módosult a Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlottakhoz kapcsolódó, valamint a Terhelt3 III. r. vádlott magatartásához kötődő – az ítélet [207] bekezdésében írt – amfetaminbázis jelentős mennyiség alsó határához viszonyított értéke is. Az elsőfokú bíróság nem számította ki az új pszichoaktív anyagok csekély mennyiség felső határához viszonyított értékét, mellyel a másodfokú bíróság a [146] bekezdést kiegészítette. A másodfokú bíróság ezen értékekre figyelemmel végezte el a vádlotti magatartással érintett kábítószer-mennyiségek összegzését, mely kis mértékben eltért az elsőfokú bíróság által számított értékektől és az ítélet [203] és [205] bekezdésében írtak helyesbítéséhez vezetett. Az elsőfokú bíróság által feltüntetett 5F-MDMB-PINACA megnevezésű szer 2019. január 1jétől kábítószernek minősül, mennyiségét a Btk. 461. §-a nem számszerűsíti, így annak meghatározására orvosszakértő lett volna illetékes. Az elsőfokú ítélet [20] bekezdésének ezzel ellenétes, e kábítószer tiszta hatóanyag-tartalmára vonatkozó adatokat rögzítő utolsó pontját ezért mellőzni kellett, úgyszintén mellőzni volt szükséges a [203] és [205] bekezdésekből a pontosan nem is tisztázott mennyiségű ilyen kábítószerre történt utalást. A [149] bekezdésben – a II.d.
  1. a)tényállási pontban – írtakat helyesbítette a Terhelt1 I. r. vádlott által Terhelt3 III. r. vádlottnak értékesített kokain tiszta hatóanyag-tartalmával – mely a Nemzeti Szakértői és Kutató Központban vizsgált kábítószerek átlagos hatóanyagtartalmáról szóló kimutatás alapján volt megállapítható, illetve kiegészítette annak a csekély mennyiség felső határához képest rögzíthető arányával. Egyúttal a [150] bekezdésben foglalt, a kokain becsült tiszta hatóanyag-tartalmára vonatkozó helytelen megállapítást mellőzte. Figyelemmel arra, hogy a csekély mennyiséget meghaladó új pszichoaktív anyag megszerzése, tartása tényállásszerű: állást kellett foglalni abban a kérdésben is, hogy a Terhelt3 III. r. vádlott által Terhelt1 I. r. vádlottól ugyanezen időszakban vásárolt kristály nevű, ismeretlen hatóanyag tartalmú új pszichoaktív anyag tiszta hatóanyag-tartalma meghaladta-e a csekély mennyiség felső határát. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján mindezt megállapítani nem lehetett, mellyel a [149] bekezdést úgyszintén szükséges volt kiegészíteni. A másodokú bíróság a II.d.b), II.d.
  2. c)és II.d.
  3. d)tényállási pontokat illetően – túlnyomórészt a Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában foglaltaknak megfelelően – helyesbítette az elsőfokú bíróságnak a Terhelt2 II. r. és Terhelt7 VII. r. vádlottak, Terhelt4 IV. és Terhelt5 V. r. vádlottak, valamint Terhelt6 VI. r. és Terhelt9 IX. r. vádlottak által a fogyasztóiknak átadott kábító hatású anyagok értékesítése kapcsán tett egyes megállapításait. Ennek során a vádlottakra nézve legkedvezőbb mennyiségeket, értékesítési időtartamot és gyakoriságot, valamint vételárat vette figyelembe; döntően a vásárlói vallomásokra alapítva, valamint a módosult adatoknak megfelelően, illetve egyes esetekben csak számítási hiba miatt javította fogyasztónként az illegális anyagokból származó bevételek összegét. Ezen alapult az elsőfokú bíróság ítélete [155]-[159], [163], [170]-[172], [180], [184], [185], [188] és [193] bekezdéseiben írtak helyesbítése. A fogyasztói tanúvallomások és a vádlotti előadások összevetése folytán tanú5 és tanú13 esetében – e tanúk ismételt kihallgatása hiányában is – meg lehetett határozni a Terhelt2 II. r. vádlott által tanú5nak eladott marihuána mennyiségét, tiszta hatóanyag-tartalmát, illetve az abból származó hasznot, valamint a Terhelt4 IV. r. és Terhelt5 V. r. vádlottak által tanú13nek értékesített új pszichoaktív anyag mennyiségét és az abból származó bevétel összegét, melyek eredményeként a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság tényállásának [157] és [173] bekezdéseit pontosította. Mindazonáltal tanú1 és tanú51 esetében a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem volt megállapítható, hogy Terhelt2 II. r. vádlott részükre milyen mennyiségű új pszichoaktív Pécsi Ítélőtábla II.Bf.92/2023/76/II [153] [154] [155] [156] [157] [158] [159] [160] 22 anyagot értékesített és abból menyi bevétele származott. Erre tekintettel a másodfokú bíróság ennek tényét a tényállás [152] bekezdésében rögzítette. tanú51 a büntetőeljárás megindítását megelőzően elhunyt, míg tanú1 tanúvallomása és Terhelt2 II. r. vádlott vallomása egymással több ponton ellentétes volt, további bizonyítékok pedig e körben nem voltak fellelhetők. Ezért a másodfokú bíróság – tanú5 és tanú13 tanúkhoz hasonlóan, bár más okból – nem tartotta szükségesnek tanú1 tanú másodfokú eljárásban történő ismételt kihallgatását sem. Az egyes fogyasztókhoz köthető adásvételek körében tett helyesbítések ahhoz vezettek, hogy módosult a Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r., Terhelt4 IV. r. és Terhelt6 VI. r. vádlottak által a kábító hatású anyagok kereskedelme folytán realizált, az ítélet [166], [177] és [194] bekezdéseiben feltüntetett bevételek összege is. Egyúttal a másodfokú bíróság mellőzte az elsőfokú bíróság ítéletéből a kábítószerek és az új pszichoaktív anyagok értékesítéséből származó bevételeket Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlottak esetében összesítő [204] és [206] bekezdéseket; ehelyett összegző jelleggel szerepeltette a Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r., Terhelt4 IV. r. és Terhelt6 VI. r. vádlottak által illegális anyagok értékesítése révén szerzett vagyoni haszon összegét. Az elsőfokú ítéletben iratellenesen került sor annak megállapítására, hogy tanú7 fogyasztót néhányszor Terhelt7 VII. r. vádlott szolgálta ki az új pszichoaktív anyaggal. Erre tekintettel a másodfokú bíróság az ítélet [159] bekezdése utolsó mondatát a tényállásból mellőzte. A rendelkezésre álló bizonyítékok arra mutattak, hogy Terhelt7 VII. r. vádlott csupán az új pszichoaktív anyagok kiadagolásában és értékesítésében működött közre, a Terhelt2 II. r. vádlott által tanú5nak eladott marihuána és a tanú9nek eladott speed megnevezésű kábítószer kapcsán ilyen tevékenységet nem fejtett ki. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság ítélete [165] bekezdésében összefoglalóan megjelölt, illegális szerekre vonatkozóan kifejtett tevékenységének helyesbítése vált szükségessé. Kétséget kizáróan nem nyert bizonyítást, hogy Terhelt4 IV. és Terhelt5 V. r. vádlottak tudomással bírtak volna arról, hogy tanú10 az új pszichoaktív szerek tőlük történt vásárlásakor a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be; úgyszintén az sem volt bizonyítható, hogy Terhelt6 VI. r. és Terhelt9 IX. r. vádlottak az új pszichoaktív szerek tanú37nak történt értékesítésekor tudták volna, hogy a fogyasztójuk még nincs tizennyolc éves. A vádlottaktól eltérő településeken élő fogyasztók közül tanú10 tanúként úgy nyilatkozott, hogy soha nem került szóba Terhelt4 IV. r. és Terhelt5 V. r. vádlottak előtt az életkora, míg tanú37 tanú saját bevallása szerint a vásárlások idején szakállat viselt és körülbelül húsz évesnek nézett ki. Ilyen körülmények között az eladók minősítést megalapozó tudattartalmára nem lehetett kétséget kizáró bizonyossággal következtetni. Ezért a másodfokú bíróság – a fellebbviteli főügyészség nyilvános ülésen tett indítványával egyetértve – nemleges ténymegállapításaival az ítélet [170] és [183] bekezdéseit kiegészítette. Az elsőfokú ítélet [180], [182], [183]-[187] és [193] bekezdéseiben írtak helyesbítése azért vált szükségessé, mert iratellenes megállapításokat tartalmaztak arra nézve, hogy Terhelt9 IX. r. vádlott hány alkalommal adott át új pszichoaktív anyagokat az ott megjelölt fogyasztóknak. Az elsőfokú bíróság nem tüntette fel minden esetben, ha a fogyasztók időközben – a vásárlások és vizeletminta-vételek között – felhagytak az új pszichoaktív anyagok fogyasztásával. Erre tekintettel a másodfokú bíróság a II.d.
  4. b)tényállási pontot és a [195] bekezdést kiegészítette; egyúttal feltüntette azt is, hogy a tudatmódosító szereket már nem használó tanúk esetében az új pszichoaktív anyagok jelenlétének kimutatása reálisan már nem is volt várható. Pécsi Ítélőtábla II.Bf.92/2023/76/II [161] [162] [163] [164] [165] [166] [167] [168] [169] [170] 23 Az ítélet II.d.
  5. d)tényállási pontja a kutatásról és lefoglalásról készült jegyzőkönyv adatai és az igazságügyi vegyészszakértői vélemény alapján nyert kiegészítést az új pszichoaktív anyagnak minősülő 5F-MDMB-PICA hatóanyaggal szennyezett felületű konyhai eszközök Terhelt6 VI. r. és Terhelt9 IX. r. vádlottak lakóhelyén történt lefoglalásának tényével. A tényállás II.d. pontjában írtak szerint értékesített új pszichoaktív anyagok fajtájának, hatóanyag-tartalmának be nem azonosíthatósága ahhoz vezetett, hogy Terhelt4 IV. r., Terhelt5 V. r., Terhelt6 VI. r., Terhelt7 VII. r. és Terhelt9 IX. r. vádlottak kereskedői jellegű cselekményeihez kötődő új pszichoaktív anyag tiszta hatóanyag-tartalmának mennyiségét meghatározni nem lehetett. Esetükben ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú tényállást azzal egészítette ki, hogy nem nyert megállapítást, hogy a csekély mennyiség felső határát meghaladó új pszichoaktív anyag kereskedelmében működtek volna közre. Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlottak II.d. tényállási pontban kifejtett tevékenységéhez kapcsolódó új pszichoaktív anyag mennyisége úgyszintén nem volt meghatározható. Azonban esetükben az álvásárlások során a II.c pontban írtak szerint lefoglalt és vizsgált új pszichoaktív anyagok figyelembevételével egyértelműen rögzíthető volt, hogy kereskedelmi tevékenységüket összesen a csekély mennyiség felső határát meghaladó mennyiségre, legalább annak 2,6-szorosát kitevő új pszichoaktív anyagra követték el. Az ítélet II.
  6. e)tényállási pontjának kiegészítése a terhelt3 III. r. vádlott vonatkozásában elvégzett igazságügyi toxikológiai szakértői véleményen alapult. Az elsőfokú bíróság az általa kábítószer-kereskedelemként és új pszichoaktív anyaggal visszaélésként értékelt cselekményekben részt vevő vádlottak egymásra tekintettel is kifejtett tevékenységéből, szerepéből vont következtetést a bűnszervezet létrejöttének ténybeli alapjaira. A vádlottak között kialakult kapcsolatra, illetve annak jellegére azonban – megalapozottan – csak a II.c és II.d tényállási pontokban a vád tárgyává tett, a vádlottak terhére kétséget kizáró bizonyossággal megállapított valós tényekből lehetett volna következtetéseket levonni. A magasabb fokú szervezettségre csak feltételesen utaló – egyes bizonyítékokban ugyan tetten érhető, de általánosságuknál fogva, a konkrétumok és megnyugtató bizonyítottságuk hiányában igazolást nem nyert – adatokat ennek során figyelmen kívül kellett volna hagyni. E követelmény a vádlottak szerepvállalására vonatkozó bizonyítékok ismételt áttekintését tette szükségessé, illetve a másodfokú bíróság részéről új ténymegállapítások rögzítését eredményezte. Mindenekelőtt vizsgálni kellett, hogy az elsőfokú bíróság II.a és a „bűnszervezet felépítése” címet viselő, túlnyomórészt – megállapíthatóságuk esetén is – a jogi indokolás körébe tartozó II.b tényállási pontjait milyen bizonyítékok támasztják alá. Ennek eredményeképp a másodfokú bíróság nem látta megállapíthatónak, hogy Terhelt1 I. r. vádlott 2016. év elejétől már bizonyosan kábítószereket és új pszichoaktív anyagokat szerzett volna be és adott volna át értékesítés céljából, de az elsőfokú bíróságétól eltérő álláspontra jutott az adásvételek sorozatából felépülő struktúra megítélése kapcsán is. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján Terhelt1 I. r. vádlott a kábítószer és új pszichoaktív anyag értékesítési tevékenységébe Terhelt2 II. r. vádlottat csak 2018. év elejétől vonta be; azt megelőzően saját fogyasztása céljából Terhelt3 III. r. vádlottnak adott el ilyen anyagokat. A kábító hatású illegális szerek átadása, a fogyasztóknak történő értékesítése, a fogyasztói igények, megrendelések összesítése és az ellenértékek kifizetése céljából Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlottak között egy rendszeres kapcsolattartáson és bizalmon alapuló, a lebukás esélyének csökkentése érdekében konspiratív eszközöket is használó, a fogyasztókat előre meg nem határozott ideig kiszolgálni szándékozó együttműködés jött létre, melyben Terhelt1 I. r. vádlottnak egyértelmű vezető szerep jutott. Pécsi Ítélőtábla II.Bf.92/2023/76/II [171] [172] [173] [174] [175] [176] 24 Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlottak tevékenységéhez – a vád tárgyává tett cselekmény leírása szerint – mindössze két esetben kapcsolódott Terhelt3 III. r. vádlott. Feladatát szintén Terhelt1 I. r. vádlott szabta meg: az irányítása alapján kellett az értékesíteni kívánt amfetamint elrejtenie és ennek helyét – az által nem ismert – Terhelt2 II. r. vádlottnak megmutatnia. Annak érdekében, hogy a kábítószer Terhelt1 I. r. vádlotthoz nem kapcsolható módon jusson el a – nyomozó hatósággal egyébként titkosan együttműködő – vevőhöz. A kábítószer és új pszichoaktív anyag értékesítési tevékenységbe előre szervezett módon más személyek nem kapcsolódtak be. Terhelt7 VII. r. vádlott Terhelt1 I. r. vádlottal kapcsolatban nem állt, tőle utasítást nem kapott, csupán eseti jelleggel, egyetlen alkalommal kísérte el Terhelt2 II. r. vádlottat az általa „feltöltéseknek” nevezett beszerzései során. Ugyanakkor az nem nyert bizonyítást, hogy milyen fokban ismerte a Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlottak közötti üzletmenetet azon túlmenően, hogy róla, mint beszerzési forrásról nyilvánvalóan tudomással bírt. Alá-fölé rendeltségi kapcsolat a többi vádlott vonatkozásában sem alakult ki. Ennek legfőbb oka az volt, hogy Terhelt1 I. r. vádlott nem foglalkozott azzal, hogy Terhelt2 II. r. vádlott a forgalomba hozott kábítószereket és új pszichoaktív anyagokat saját maga értékesíti-e vagy ahhoz más személyek segítségét veszi-e igénybe. A Terhelt2 II. r. vádlottal kapcsolatban álló viszonteladók ugyan tudomással bírtak arról, hogy a részükre átadott új pszichoaktív anyagot Terhelt2 II. r. vádlott maga is vásárolja, Terhelt4 IV. r. és Terhelt5 V. r. vádlottak egy idő után arról is, hogy annak beszerzési forrása Terhelt1 I. r. vádlott, ugyanakkor a büntetőeljárás során nem nyert bizonyítást, hogy Terhelt1 I. r. vádlott kapcsolatban lett volna velük, részükre akár közvetlenül, akár Terhelt2 II. r. vádlotton keresztül utasítást adott volna, illetve egyáltalán az új pszichoaktívanyag-árusító magatartásukat ismerte és figyelemmel kísérte volna. Hierarchikus kapcsolat Terhelt2 II. r. vádlott és Terhelt4 IV. r., valamint Terhelt5 V. r. vádlottak, illetve Terhelt6 VI. r. és Terhelt9 IX. r. vádlottak között sem állt fenn, erre utaló bizonyíték nem merült fel. A vádlottak fentiekben áttekintett szerepvállalása az elsőfokú ítélet II.a és II.b tényállási pontjaiban írtak mellőzését és az azok helyébe lépő, a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a kábítószer és az új pszichoaktív anyagok értékesítésének módszerét, valamint az egyes vádlottak közötti kapcsolatot leíró új szövegrész megszerkesztését tette szükségessé. Terhelt2 II. r. vádlott vonatkozásában a lőfegyverrel visszaélés bűntette, illetve a járművezetés bódult állapotban vétsége – a tényállás IV. és V. pontjai – kapcsán csak korlátozott fellebbezések bejelentésére került sor; e bűncselekmények tekintetében a másodfokú bíróság kötve volt az elsőfokú bíróság által megállapított tényálláshoz. Az elsőfokú bíróság által megállapított és a fentiek szerint kiegészített, illetve helyesbített – valamint a felülbírálat részbeni korlátozottsága folytán bizonyos részében megalapozottságában nem is vizsgálható – tényállás a Be. 593. §
(3)bekezdése alapján irányadó volt a másodfokú eljárásban is. [177] V. [178] Az elsőfokú bíróság a büntető anyagi törvény időbeli hatálya kapcsán jelentőséggel bíró körülményeket helyesen értékelve, megalapozottan jutott arra a jogkövetkeztetésre, hogy valamennyi vádlott cselekményeit – figyelemmel a Btk. 2. §
(1)bekezdésében írtakra – az azok elkövetésekor hatályos törvény alapulvételével kell elbírálnia. Pécsi Ítélőtábla II.Bf.92/2023/76/II [179] [180] [181] [182] [183] [184] [185] [186] [187] [188] [189] 25 Az irányadó tényállásból azonban az elsőfokú bíróság tévesen következtetett Terhelt6 VI. r. vádlott büntetőjogi felelősségére. A természetes vagy törvényi egységként értékelendő bűncselekmények megítélésénél alapvető változásokat eredményezett a Btk. 6. §
(3)bekezdésének
  1. március 1-jén történt hatálybalépése. Az ilyen magatartások minősítéséről ezt megelőzően – tehát az elsőfokú bíróságnak a Btk. időbeli hatályának kérdésében elfogadott helyes álláspontjára figyelemmel az elkövetés idején – a bűncselekmény egységébe tartozó cselekmény elbírálásáról és az egységbe tartozó részcselekményekkel kapcsolatos vádemelés, illetőleg perújítás lehetőségéről szóló 6/
  2. Büntető jogegységi határozat alapulvételével kellett dönteni. A jogegységi határozat indokolása értelmében az a bírói gyakorlat alakult ki, hogy a természetes és a törvényi egységet a jogerős ügydöntő határozat meghozatala zárja le. Terhelt6 VI. r. vádlott a Tamási Járásbíróság
  3. szeptember 23-án jogerőre emelkedett 16.Bpk.187/2020/
  4. számú büntetővégzésével elbírált új pszichoaktív anyaggal visszaélés vétségét
  5. szeptember
  6. napját megelőző – pontosan meg nem határozható – időponttól
  7. október
  8. napjáig terjedő időben, a jelen ügyben elbírált hasonló cselekményeket pedig
  9. évtől kezdődően 2020 júliusának elejéig követte el. Az új pszichoaktív anyagra elkövetett, vagyis azonos törvényi tényállásba ütköző, térben és időben összefüggő magatartásai természetes egységet képeznek, külön-külön nem bírálhatók el. Vele szemben a Tamási Járásbíróság
  10. szeptember 3-án hozta meg a büntetővégzést; ez tehát az az időpont, amelynek egységlezáró hatása van. A Tamási Járásbíróság ezáltal a vád tárgyává tett és a bűncselekmény egységébe tartozó cselekményt jogerősen elbírálta, így határozata e bűncselekmény tekintetében res iudicata-t eredményez. Ennek eljárásjogi következménye volt, hogy a másodfokú bíróság a Be.
  11. §
(1)bekezdés a) pontja értelmében, a Be. 567. §
(1)bekezdés b) pontja szerint – a cselekmény jogerős elbírálására tekintettel – az elsőfokú bíróság ítéletének Terhelt6 VI. r. vádlottra vonatkozó részét hatályon kívül helyezte és vele szemben a büntetőeljárást – a cselekmény helyes minősítését szem előtt tartva – a Btk. 184. §
(1)bekezdésének IV. fordulatában meghatározott és a
(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntette vonatkozásában megszüntetette. A jogegységi határozaton alapuló következetes gyakorlat alapján Terhelt6 VI. r. vádlott büntetőjogi felelősségét elsőként megállapító büntetővégzéssel szemben – amennyiben annak feltételeit fennforogni látja – az ügyészség élhet perújítási indítvánnyal a Be. 637. §
(1)bekezdés
  1. a)pontjának
  2. ab)alpontjára figyelemmel. Az ügydöntő határozat eljárást megszüntető rendelkezésével szemben a Be. 615. §
(2)bekezdés b) pontja alapján másodfellebbezésnek van helye, hiszen az a büntetőeljárás első fokon elítélt vádlottal szemben történt megszüntetése folytán ellentétes döntésnek minősül. Az elsőfokú bíróság a további vádlottak büntetőjogi felelősségére helyesen következtetett, következésképpen a felmentések érdekében bejelentett fellebbezések nem voltak megalapozottak. A bűncselekmények minősítése azonban csak részben felel meg a büntető anyagi jog szabályainak. A dolgok megrongálása, megsemmisítése mind a közveszély okozása, mind a rongálás elkövetési magatartása lehet. A törvény a közveszélyokozást a rongálás általános fogalmi köréből emelte ki, ezért csak a közveszéllyel nem járó cselekmények értékelhetők rongálásként. Közveszély alatt a bírói gyakorlat szerint az olyan állapot értendő, amelyben meghatározott természeti folyamatok következtében több, egyedileg meg nem határozott személy, illetve Pécsi Ítélőtábla II.Bf.92/2023/76/II [190] [191] [192] [193] [194] [195] [196] 26 személyek nagyobb csoportja vagy dolgok meg nem határozott, de nagy értékű köre van a pusztulás lehetőségnek kitéve. A közveszélyokozás tárgya a személy- és vagyonbiztonságban érvényesülő közbiztonság; vagyis nem egyedileg meghatározott személy életét, testi épségét, egészségét vagy konkrét vagyontárgyak sértetlenségét foglalja magába, hanem előre meg nem határozott és meg nem határozható személyek érdekeit védi. A közveszély jogi fogalom, bekövetkezése nem szakértői kérdés, így a megállapított tények alapján létrejöttéről a bíróságnak kell állást foglalnia. Jelen esetben – a tényállás I. pontjában írtak szerint – a tűzgyújtás következtében a járművet felgyújtó Terhelt8 VIII. r. vádlott és a közelében tartózkodó tanú46 kivételével személyek nem kerültek veszélybe és a tűz tovább terjedésének feltételei sem álltak fenn. A tűz a gépjárműtárolóban elhelyezett személygépkocsik és a környező épületek nagyobb távolsága, valamint a betonozott terület éghető anyagoktól mentes jellege miatt a tűzoltóság beavatkozásának hiányában is csak egy behatárolt területen tudott volna szétterjedni és az ott elhelyezett vagyontárgyakban pusztítást végezni. A potenciálisan bekövetkező kár tehát előre látható, felbecsülhető volt. Következésképpen a közveszély csak a veszélyeztetett vagyon nagysága alapján lett volna megállapítható. Ezekben az esetekben is létrejöhet ugyanis a közveszély, ha nagy értéktű vagyon kerül veszélybe (BH 1981.353.). Az ítélkezési gyakorlat szerint azonban a közveszély bekövetkezésére nem lehet csupán a vagyon elleni bűncselekményeknél használatos értékhatárok valamelyikének figyelembevételével következtetni, az más módon ítélhető meg. A BJD 9093 szám alatt közzétett, 1981-ben meghozott döntés a közveszélyokozást hozzávetőlegesen 3.000.000 forint kár okozása esetén, a BH 2000.
  1. számú határozat 39.689.700 forint kár bekövetkeztekor találta megállapíthatónak. Közös volt ezekben az ügyekben, hogy a közveszélyt tűz gyújtásával idézték elő, és ennek következtében vagyontárgyak széles köre semmisült meg; leégett egy vegyesbolt a berendezési tárgyakkal, illetve egy áruházként szolgáló épület a benne lévő árukészlet jelentős részével. A BH 2014.
  2. számú eseti döntésben pedig összesen húsz ingatlanban keletkezett egyenként húszezer forint és huszonkétmillió forint közötti kár, úgyszintén maga után vonva a közveszélyokozás megállapíthatóságát. Az irányadó tényállás szerint jelen esetben a veszélyeztetett és sértett vagyon összértéke összesen 10.019.000 forint volt. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ez a nagyságrend – a veszélyeztetett érték nagyságából kiindulva, figyelemmel az elkövetés idejének vagyoni és érték viszonyaira is – nem alkalmas a közveszély pusztán ezen okból történő megállapítására. Következésképpen azt kizárólag a vagyonban okozott sérelem folytán, vagyon elleni bűncselekményként kellett értékelés alá vonni. A saját vagyon megsemmisítése önmagában nem bűncselekmény, azonban közveszélyt a saját vagyon felgyújtása is eredményezhet, ha a tűz arról más vagyontárgyakra terjed tovább. Amennyiben azonban a közveszély vagyontárgyak megsemmisítésén vagy veszélyezetetésén alapul, a saját – sértett vagy veszélyeztetett – vagyon értékét figyelmen kívül kell hagyni, ennek kapcsán ugyanis a tulajdonos büntetőjogilag nem tartozik felelősséggel. Mindez a rongálás büntetőjogi definíciójából vezethető le: a rongálás csak idegen vagyonra követhető el, a saját vagyontárgy megsemmisítésével vagy megrongálásával történő károkozás – bár más bűncselekményként – legfeljebb bizonyos muzeális értékű dolgok vonatkozásában büntetendő. A rongálás befejezetté akkor válik, ha a kár bekövetkezik, minősítése – többek között – az okozott kár nagyságához, rendbelisége pedig a sértettek számához igazodik. A rongálással okozott kár nagyságának meghatározásakor a saját vagyon megsemmisítését Terhelt1 I. r. vádlottnál tehát figyelmen kívül kellett hagyni, de ugyanígy volt szükséges Pécsi Ítélőtábla II.Bf.92/2023/76/II [197] [198] [199] [200] [201] [202] [203] 27 eljárni Terhelt8 VIII. r. vádlott tekintetében is. Utóbbi vádlott ugyanis Terhelt1 I. r. vádlott – tehát a tulajdonos – kifejezett és erre irányuló kérésére, rábírására vállalta a gépjármű felgyújtását; cselekménye kapcsán tehát – a Btk.-ban nem szabályozott, a bírói gyakorlat által azonban elismert, a cselekmény társadalomra veszélyességét kizáró okként –, a sértett engedélye volt megállapítható, mely ezáltal e cselekmény vagyon elleni bűncselekménykénti értékelését esetében is kizárta. Mindez természetesen nem jelentette azt, hogy a többi, számukra idegen vagyontárgy vonatkozásában elkövetett cselekményük büntetőjogi értékelés nélkül maradhatna. A meggyújtott gépkocsi közelében leállított járművek megsemmisülése, megrongálása tekintetében Terhelt8 VIII. r. és Terhelt1 I. r. vádlottak részéről eshetőleges szándék állt fenn. Ugyanez volt megállapítható a ténylegesen meg nem gyulladt, azonban közelben álló gépkocsik esetében is, hiszen a tűz – emberi beavatkozás hiányában – azokra is bizonyosan átterjedt volna. A másodfokú bíróság mindezekre tekintettel – a tűzvédelmi szakértői vélemény és a mérnökszakértői vélemény alapján is megállapíthatóan – az érintett gépjárművekben okozott kár vagy a veszélyeztetett értékük alapján állapította meg az egyes vagyon elleni bűncselekmények befejezett vagy kísérleti szakban maradt alakzatát; kiindulva abból is, hogy a különböző büntetőeljárások során lefoglalt járművek eltérő – bár az eljárás során ismeretlenül maradt – sértettek tulajdonában álltak. A Terhelt1 I. r. vádlott tulajdonát képező BMW típusú gépkocsi felgyújtására a büntetőeljárás meghiúsítása céljából került sor. Erre tekintettel vizsgálni kellett a vádlottak cselekvősége kapcsán, hogy megvalósult-e igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény. A Btk.
  3. §
(1)bekezdés b) pontja szerinti bűnpártolást követ el az is, aki anélkül, hogy a bűncselekmény elkövetőjével az elkövetés – mármint az alapbűncselekmény elkövetése – előtt megegyezett volna, a büntetőeljárás sikerét meghiúsítani törekszik. A
(2)bekezdés alapján súlyosabban büntetendő, ha a bűnpártolást haszonszerzés végett követik el. Az ítélkezési gyakorlat szerint az alapbűncselekmény elkövetője csak tettesként, illetve társtettesként nem lehet a bűnpártolás elkövetője, részesként történő felelősségre vonása azonban nem kizárt (BH. 2000.380.). Az irányadó tényállás szerint kétséget kizáróan rögzíthető volt, hogy a cselekmény hátterében vagyoni haszonszerzés állt: Terhelt8 VIII. r. vádlottnak Terhelt1 I. r. vádlott a gépkocsi sikeres felgyújtását követően egy személygépkocsit adott. A bűnpártolás minősített esete ezért megállapítható volt, melyet a járművet ténylegesen felgyújtó Terhelt8 VIII. r. vádlott tettesként, Terhelt1 I. r. vádlott felbujtóként követett el. (A fentiek magyarázzák a másodfokú bíróság I. tényállási pontot érintő kiegészítéseit: a jogi következtetések levonásának alapjául ugyanis csak a tényállásban megállapított adatok állhatnak. Erre tekintettel volt szükséges kiegészíteni a tényállást a gépkocsik egymáshoz képest történő elhelyezkedésének leírásával, az egyes járművek és értékeik megadásával, Terhelt1 I. r. és Terhelt8 VIII. r. vádlottak által a helyszíni szemlén tapasztaltakkal, valamint a tárolt gépkocsik sértettjeire és a tűz továbbterjedésének lehetőségére vonatkozó megállapításokkal.) Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság által közveszélyokozás bűntetteként értékelt bűncselekmény helyes minősítése a Btk. 282. §
(1)bekezdésének b) pontjában meghatározott és a
(2)bekezdés szerint minősülő bűnpártolás bűntette, 2 rendbeli a Btk. 371. §
(1)bekezdésében meghatározott és a
(3)bekezdés a) pontja szerint minősülő rongálás bűntettének kísérlete és 5 rendbeli – 2 esetben kísérleti szakban maradt – a Btk. 371. §
(1)bekezdésében meghatározott és
(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő rongálás vétsége, Pécsi Ítélőtábla II.Bf.92/2023/76/II [204] [205] [206] [207] [208] [209] [210] [211] [212] [213] 28 melyeket Terhelt1 I. r. vádlott felbujtóként, Terhelt8 VIII. r. vádlott pedig tettesként követett el. Az I. tényállási pontban írt cselekmények elsőfokú bíróságétól eltérő minősítése azonban a másodfellebbezés lehetőségét nem nyitotta meg, mert a bűnösség köre nem változott, nem bővült, de nem is szűkült, az eltérő jogi álláponton alapuló eltérő minősítés a büntetőjogi felelősség kérdésében és terjedelmében változást nem hozott (BH 2014.44.). A másodfokú bíróság nem értett maradéktalanul egyet Terhelt3 III. r. vádlott egészséget veszélyeztető bűncselekményének minősítésével sem. Terhelt3 III. r. vádlott cselekvőségét az ítélet két vonatkozásban rögzíti: az álvásárlásokban a kétszeri segítségnyújtása kapcsán (II.c tényállási pont 6. és 7. alpontjai), valamint a Terhelt1 I. r. vádlott által számára, saját fogyasztása céljából eladott kokain típusú kábítószer vonatkozásában (II.d.a tényállási pont). Az elsőfokú bíróság a Terhelt3 III. r. vádlott által elkövetett előbbi cselekményt a Btk. 176. §
(1)bekezdésének IV. fordulatában meghatározott és a
(3)bekezdése szerint minősülő társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntetteként értékelte, míg az ítélet [319] bekezdésében – feltehetően tévesen, a fogyasztás tényét egyébként nem rögzítő III. tényállási pontra utalva – arra hivatkozott, hogy a kábítószer fogyasztása esetében is szubszidiárius bűncselekményként jelentkezik és a súlyosabb minősítésű forgalmazói típusú magatartásokba beleolvad, azok mellett önálló bűncselekményként nem értékelhető. Az elsőfokú bíróság részéről a csekély mennyiség felső határát el nem érő mennyiségű kokain Terhelt3 III. r. vádlott által saját fogyasztás céljából megszerzésének büntetőjogi értékelés nélkül hagyása a Btk. 178. §
(6)bekezdésében szabályozott szubszidiaritás téves értelmezésén alapul. A kábítószer birtoklásának a Btk. 178. §
(6)bekezdésében szereplő privilegizált vétségi alakzata kábítószer fogyasztása vagy csekély mennyiségű kábítószer saját fogyasztás céljából történő megszerzése, illetve tartása esetén valósul meg. Az állandó bírói gyakorlat szerint a szubszidiaritás elve nem csak a fogyasztói jellegű cselekmények (Btk.
  1. §), hanem a forgalmazói típusú magatartások (Btk.
  2. §) – mint súlyosabb bűncselekmények – esetében is érvényesül (EBH 2016.B.15.), illetve a mennyiség kérdésének a fogyasztás esetében nincs is a minősítést befolyásoló jelentősége, a privilegizált törvényi tényállás a fogyasztás elkövetési magatartásához ugyanis nem rendel mennyiséget. A szubszidiaritás azonban dogmatikailag a látszólagos alaki halmazat feloldására szolgáló jogelv; elsődlegesen az vizsgálandó tehát, hogy a kábítószer fogyasztásának, fogyasztás céljából történő megszerzésének vagy tartásának elkövetésére a súlyosabb megítélésű bűncselekménnyel azonos időpontban (időszakban) került-e sor. Nyilvánvaló azonban, hogy ez a feltétel jelen esetben nem teljesült, hiszen Terhelt3 III. r. vádlott 2017 vége és 2018 vége között vásárolt kokaint Terhelt1 I. r. vádlottól, míg évekkel később,
  3. június 4-én és június 22-én nyújtott számára segítséget az amfetaminértékesítések során. Terhelt3 III. r. vádlott részéről a kábítószer megszerzése és az általa más típusú kábítószerre elkövetett forgalmazói típusú magatartás között tehát jelentős idő telt el, e bűncselekmények valóságos anyagi halmazatban állnak, mely oknál fogva a szubszidiaritás elvének alkalmazása fel sem merülhet. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság Terhelt3 III. r. vádlott szóban forgó cselekményét a Btk.
  4. §
(1)bekezdésének IV. fordulatában meghatározott és az
(5)bekezdés a) pontja szerint minősülő kábítószer birtoklása vétségének minősítette. A másodfellebbezés lehetőségét ugyanakkor cselekményeinek további bűncselekménykénti minősítése sem nyitotta meg, hiszen az elsőfokú bíróság értékelési körébe vont, ám tévesen Pécsi Ítélőtábla II.Bf.92/2023/76/II [214] [215] [216] [217] [218] [219] [220] [221] [222] 29 látszólagos alaki halmazatként értékelt bűncselekménynek a másodfokú bíróság részéről anyagi halmazatban megvalósított bűncselekményként történő figyelembevétele minősítési kérdés (3/2007. Büntető jogegységi határozat). A büntetés kiszabását megelőzően szükséges részletesebben is foglalkozni – az irányadó tényállás alapulvételével – a bűnszervezeti értékelés jogi kérdéseivel. A Btk. 459. §
(1)bekezdésének
  1. pontja szerint bűnszervezet: legalább három személyből álló, hosszabb időre, hierarchikusan szervezett, konspiratívan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése. E módosítás
  2. július 10-én lépett hatályba, a bűncselekmények elkövetése (befejezése) idején és azóta is változatlan tartalommal hatályos. Az anyagi jogi szabályok nem tartalmaznak értelmező rendelkezést a hierarchikus szervezettség és a konspiratív működés fogalmi elemeihez, ennek kialakítása tehát a jogalkalmazó feladata; a hosszabb időre szervezettség, illetve a bűnszervezetben résztvevők száma részletesebb magyarázatot nem igényel. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az irányadó tényállás alapján bűnszervezet nem valósult meg: az alá- fölérendeltség legalább három vádlott tekintetében hosszabb időn keresztül ugyanis nem jött létre. Kétségtelen, hogy Terhelt1 I. r. vádlott utasításokat adott Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottaknak, akik azokat végrehajtották. Közöttük a hierarchikus kapcsolat egyértelműen megállapítható volt, a szerepek soha nem cserélődtek fel, mindvégig ugyanaz maradt az irányító és az irányított személy. Vonatkozásukban a konspiratív működés is alátámasztást nyert: a kábítószer-mennyiségek elrejtése, a vádlottak lakóhelyétől elkülönült helyen tárolása, az átadások közvetítő útján, alkalmanként is eltérő helyen történt lebonyolítása és a nehezebben kifürkészhető telekommunikációs csatornák igénybevétele egyenként is a leplezett működés irányába mutattak. Ilyen relációban ugyanakkor csak Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak álltak, e szinteken túlmutató hierarchikus kapcsolat nem volt rekonstruálható sem Terhelt7 VII. r. vádlott, sem Terhelt2 II. r. vádlott viszonteladói irányába. A szervezettségi kör e vádlottakon kívül tehát sem horizontálisan, sem vertikálisan nem volt tovább bővíthető. Terhelt3 III. r. vádlott esetében ugyanakkor nem volt megállapítható a hosszabb időre szervezettség. Az ügyészség a vádiratban mindössze két részcselekmény elkövetésével vádolta, ennek megfelelően az elsőfokú ítélet is két árusításban – a II.c tényállási pont
  3. és
  4. alpontjai – való közreműködést rótta a terhére. Ezek egymáshoz közeli időpontban, pár héten belül valósultak meg, ezért nem lehetett következtetést vonni arra vonatkozóan, hogy egy hosszabb időre szervezett csoporthoz kívánt volna csatlakozni. Terhelt3 III. r. vádlott bűnszervezeti értékeléshez nem vezető szerepvállalása következtében azonban Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlottak esetében sem volt megállapítható a bűnszervezet létrejötte, hiszen ahhoz hiányzott a legalább három személyből állás feltétele. A másodfokú bíróság a bűnszervezet hiányára tekintettel vizsgálta a társas elkövetés kevésbé súlyos formájának, a bűnszövetségnek a megállapíthatóságát is. A Btk.
  5. §
(1)bekezdés
  1. pontja alapján bűnszövetség akkor létesül, ha két vagy több személy bűncselekményeket szervezetten követ el, vagy ebben megállapodik, és legalább egy bűncselekmény elkövetését megkísérlik, de nem jön létre bűnszervezet. A szervezetten, hosszabb időn keresztül ismétlődő jelleggel zajló, több fogyasztó kiszolgálását lehetővé tevő kereskedelmi tevékenység szükségképpen feltételezte az elkövetés megtervezését, az egyes feladatok megosztását. Ezt a bizonyítékok is maradéktalanul alátámasztották. Az adásvételek sokasága, időbeli lefutása, az árusított szerek gyakorta nagyobb volumene és az értékesítések során a vádlottak közötti rendszeres információáramlás Pécsi Ítélőtábla II.Bf.92/2023/76/II [223] [224] [225] [226] [227] 30 egyértelműen kizárta az esetről-esetre történő, elkülönült adásvételek lehetőségét, és szükségképpen feltételezte az előzetes megbeszélés tényét. A kábítószerek és az új pszichoaktív anyagok beszerzése, utóbbiak viszonteladóknak történő átadása, fogyasztók részére történt eladása gördülékenyen működött, az elkövetésnek ez a szervezettsége meghaladta azt a szintet, mely a társas elkövetéssel rendszerint együtt jár. Erre tekintettel a másodfokú bíróság – a IV. számú Büntető Elvi Döntésben foglaltakat is figyelembe véve – a bűnszövetségben történő elkövetést mind a kábítószer-kereskedelem bűntettében, mind az új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntettében részt vevő vádlottak esetében megállapíthatónak találta. A Btk.
  2. §-ában szereplő új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntetténél a bűnszövetségben elkövetés minősített esetet képez: Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r., Terhelt4 IV. r., Terhelt5 V. r., Terhelt7 VII. r. és Terhelt9 IX. r. vádlottak a – nem ismert hatóanyag-tartalom miatt – csekély mennyiségűnek tekintendő új pszichoaktív anyaggal visszaélést bűnszövetségben követték el, ezáltal cselekményük helyes minősítése a Btk.
  3. §
(1)bekezdésének IV. fordulatában meghatározott és a
(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntette. Terhelt4 IV. r., Terhelt5 V. r. és Terhelt9 IX. r. vádlottak – az irányadó tényállás szerint – cselekményeiket egységesen e tényállásban meghatározottak szerint követték el. Esetükben a bűncselekmény Btk. 184/A. §-ában szabályozott, a tizennyolcadik életévet be nem töltött személy részére történő átadáson alapuló minősített esete tehát – bűnhalmazatban – nem volt megállapítható. Terhelt6 VI. r. vádlott vonatkozásában is a fenti helyes minősítés – esetében is a Btk. 184. §
(1)bekezdésének IV. fordulatában meghatározott és a
(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntette – kapcsán kellett megszüntető rendelkezést hozni. A bűnszövetségben történt elkövetés a kábítószer-kereskedelem bűntettének jelentős mennyiségű kábítószerre történő elkövetése esetén, tehát a Btk. 176. §
(1)bekezdésében meghatározott, a
(3)bekezdés szerint értékelendő bűncselekmény elkövetésekor már nem minősítő körülmény, így mindössze a büntetés kiszabása körében kaphatott értékelést. [228] VI. [229] A bűncselekmények minősítésének megváltoztatása egyúttal azt is eredményezte, hogy a Terhelt3 III. r. és Terhelt8 VIII. r. vádlottakkal szemben alkalmazott joghátrány helyesen a Btk. 6. §
(1)bekezdésére tekintettel a Btk.
  1. §-a alapján halmazati büntetés, míg Terhelt4 IV. r., Terhelt5 V. r. és Terhelt9 IX. r. vádlottak esetében a kiszabott büntetések kapcsán azok halmazati jellegére történő utalást mellőzni kellett. Terhelt3 III. r., Terhelt4 IV. r., Terhelt5 V. r., Terhelt7 VII. r., Terhelt8 VIII. r. és Terhelt9 IX. r. vádlottak kapcsán a bűncselekmények minősítésének megváltoztatására tekintettel módosult a velük szemben alkalmazandó büntetési tételkeret és annak középmértéke is, míg Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlottak tekintetében az a további bűncselekmények megállapítása ellenére – a kábítószer-kereskedelem bűntette minősített esetének határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásakor önmagában is húsz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetni rendeltsége folytán – változatlan maradt. [230] Pécsi Ítélőtábla II.Bf.92/2023/76/II [231] [232] [233] [234] [235] [236] 31 A minősítések több ponton történt megváltoztatására tekintettel utóbbi vádlottak vonatkozásában is szükségesnek bizonyult azonban az egyes bűncselekményekhez tartozó büntetési tételkereteknek és azok középmértékének az áttekintése. Terhelt1 I. r. vádlott bűnösségének megállapítására a Btk.
  2. §
(1)bekezdésének IV. fordulatában meghatározott és a
(3)bekezdés szerint minősülő társtettesként elkövetett, 5 évtől 20 évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő kábítószerkereskedelem bűntette mellett a 2 évtől 8 évig terjedő szabadágvesztéssel büntetendő, a Btk. 184. §
(1)bekezdésének IV. fordulatában meghatározott és a
(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntette; a 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, a Btk. 282. §
(1)bekezdésének b) pontjában meghatározott és a
(2)bekezdés szerint minősülő felbujtóként elkövetett bűnpártolás bűntette; a 2 rendbeli, egyenként 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, a Btk. 371. §
(1)bekezdésében meghatározott és a
(3)bekezdés a) pontja szerint minősülő felbujtóként elkövetett rongálás bűntettének kísérlete és 5 rendbeli – két esetben kísérleti szakban maradt – , egyenként 1 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő Btk. 371. §
(1)bekezdésében meghatározott és
(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő felbujtóként elkövetett rongálás vétsége miatt került sor. Terhelt2 II. r. vádlott a Btk. 176. §
(1)bekezdésének IV. fordulatában meghatározott és a
(3)bekezdés szerint minősülő társtettesként elkövetett, 5 évtől 20 évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő kábítószer-kereskedelem bűntette mellett a 2 évtől 8 évig terjedő szabadágvesztéssel büntetendő, a Btk. 184. §
(1)bekezdésének IV. fordulatában meghatározott és a
(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntettét; a szintén 2 évtől 8 évig terjedő szabadágvesztéssel büntetendő, a Btk. 325. §
(1)bekezdésének a) pontjában meghatározott lőfegyverrel visszaélés bűntettét, és a 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, a Btk. 237. §
(1)bekezdésében meghatározott járművezetés bódult állapotban vétségét követte el. Fentiek miatt határozott ideig tartó szabadságvesztés alkalmazása esetén a halmazati büntetés kiszabása körében írtak, vagyis a Btk. 81. §
(1)és
(3)bekezdései alapján, a szabadságvesztés leghosszabb tartamáról rendelkező Btk.
  1. §-ára figyelemmel Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlottakkal szemben 5 évtől 25 évig terjedő szabadságvesztés szabható ki, melynek Btk.
  2. §
(1)és
(3)bekezdései alapján számítandó középmértéke 15 évi szabadságvesztés. E vádlottak esetében tehát az irányadó büntetési tételkeret és az ahhoz tartozó középmérték – a bűncselekmények minősítésének megváltoztatásától és bűnszervezetben történt elkövetés mellőzésétől függetlenül – helytállóan került rögzítésre. Terhelt3 III. r. vádlott a Btk. 176. §
(1)bekezdésének IV. fordulatában meghatározott és a
(3)bekezdés szerint minősülő társtettesként elkövetett, 5 évtől 20 évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő kábítószer-kereskedelem bűntette mellett a Btk. 178. §
(1)bekezdésének IV. fordulatában meghatározott és az
(5)bekezdés a) pontja szerint minősülő, 2 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett kábítószer birtoklása vétségét követte el. Határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásakor vele szemben a Btk. 81. §
(1)és
(3)bekezdései alapján 5 évtől 22 évet el nem érő tartamig terjedő szabadságvesztés szabható ki, melynek középmértéke a Btk. 80. §
(1)és
(3)bekezdéseire tekintettel 13 év 6 hónap. Terhelt4 IV. r., Terhelt5 V. r. és Terhelt9 IX. r. vádlottak esetében az általuk elkövetett bűncselekmény helyes minősítéséből kiindulva egyaránt a Btk. 184. §
(1)bekezdésének IV. fordulatában meghatározott és a
(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntettére figyelemmel 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztés volt kiszabható, melynek középmértéke 5 év. Pécsi Ítélőtábla II.Bf.92/2023/76/II [237] 32 [238] Terhelt7 VII. r. vádlott vonatkozásában a Btk. 184. §
(1)bekezdésének IV. fordulatában meghatározott és a
(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntette folytán 2 évtől 8 évig terjedő, a megszüntetett próbára bocsátás következtében a Btk. 370. §
(1)bekezdésében meghatározott és a
(2)bekezdés
  1. b)pontjának
  2. bf)alpontja szerint minősülő lopás vétsége miatt 2 évig terjedő szabadságvesztés volt kiszabható. Erre tekintettel esetében a Btk. 81. §
(1)és
(3)bekezdései alapján 2 évtől 10 évet el nem érő tartamig terjedő szabadságvesztés szabható ki, melynek középmértéke a Btk. 80. §
(2)és
(3)bekezdéseire tekintettel 6 év. Terhelt8 VIII. r. vádlott bűnösségének megállapítására a 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, a Btk. 282. §
(1)bekezdésének b) pontjában meghatározott és a
(2)bekezdés szerint minősülő bűnpártolás bűntette; a 2 rendbeli, egyenként 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, a Btk. 371. §
(1)bekezdésében meghatározott és a
(3)bekezdés a) pontja szerint minősülő rongálás bűntettének kísérlete és 5 rendbeli – két esetben kísérletként elkövetett –, egyenként 1 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, a Btk. 371. §
(1)bekezdésében meghatározott és
(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő rongálás vétsége miatt került sor. Esetében a Btk. 81. §
(1)és
(3)bekezdései alapján 3 hónaptól 4 év 6 hónapig terjedő szabadságvesztés szabható ki, melynek Btk. 80. §
(2)és
(3)bekezdései alapján számítandó középmértéke 2 év 4 hónap 15 nap. [239] VII. [240] A büntetőjogi jogkövetkezményeket meghatározó tényezőket az elsőfokú bíróság valamennyi vádlott vonatkozásában némileg hiányosan tárta fel. Ezért – figyelemmel ezúttal is a bűncselekmények minősítésének megváltoztatására – szükséges volt azok teljes körű, ismételt áttekintése. Terhelt1 I. r. vádlott terhére kellett értékelni a kettőt meghaladó számú bűnhalmazatot, hogy a magatartásához kapcsolódó kábítószer a jelentős mennyiség alsó határát csaknem nyolcszorosan haladta meg, a kábítószer-kereskedelem bűntettének bűnszövetségben történt megvalósítását és – nagy nyomatékkal – az egészséget veszélyeztető bűncselekmények elkövetése során játszott irányító, vezető szerepét. Enyhítő körülmény volt ezzel szemben büntetlen előélete, – különösen a bűnpártolás és a rongálás tekintetében – az elkövetés és a jogerős elbírálás között jelentkező számottevő időmúlás, a két kiskorú gyermek eltartásának kötelezettsége, hogy több mint négy éve a legsúlyosabb kényszerintézkedés hatálya alatt áll, illetve – csekély mértékben – a vagyon elleni bűncselekmények egy részének kísérleti szakban maradása. Terhelt2 II. r. vádlott esetében súlyosító körülmény a kettőt meghaladó számú bűnhalmazat, a magatartásához kapcsolódó kábítószer mennyiségének a jelentős mennyiség alsó határát mintegy nyolcszorosan meghaladó nagysága, a kábítószer-kereskedelem bűntettének bűnszövetségben történt elkövetése, illetve, hogy visszaesőnek nem minősülő bűnismétlőnek minősül. Ezzel szemben enyhítő körülményként jelentkezett az egy kiskorú gyermekről történő gondoskodása, a lőfegyverrel visszaélés bűntette tekintetében a kevésbé veszélyesnek számító fegyverre történő elkövetés, a bűncselekmények túlnyomó részét érintő ténybeli, illetve az új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntette esetében bűnössé

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.