← Magyarország

Pf.20235/2023/5 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Sajtó-helyreigazítási perben az elsőfokú határozat kihirdetése után megjelent tanulmányban foglaltakkal a sérelmezett sajtóközlésben foglaltak valósága nem igazolható. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 2.Pf.20.235/2023/

  1. A felperes: felperes, felperes címe A felperes képviselői: Dr. T. Tóth Balázs ügyvéd, ügyvéd címe és Dr. Gönczi Gergely ügyvéd, ügyvéd címe Az alperes: alperes, alperes címe Az alperes képviselője: Mayer és Társai Ügyvédi Iroda, ügyvéd címe. ügyintéző: dr. Mayer Erika ügyvéd A per tárgya: sajtó-helyreigazítás Az elsőfokú bíróság: Fővárosi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 39.P.20.442/2023/
  2. í t é l e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és az alperest illeték fizetésre kötelező rendelkezését mellőzi. Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.235/2023/5 2 Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 120.000 (százhúszezer) forint + áfa perköltséget. A le nem rótt együttes 84.000 (nyolcvannégyezer) forint kereseti és fellebbezési illetéket Magyar Állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A honlap
  3. január 12-én „cikk címe” címmel közleményében személy1, a fórum (fórum) és alapítvány2 (fórum) kuratóriumának elnöke sajtótájékoztatójáról számolt be. A közlemény személy1 nyilatkozatát ismertetve – többek között – azt tartalmazta, hogy „az alapítvány és az felperes pénzügyi beszámolói évekre visszamenőleg »jelentős külföldi kötödést bizonyítanak« (…) az »felperesk« 2016 és 2021 között oknyomozó újságíróknak nyújtott támogatása, illetve ehhez fűződő költsége összesen 382 millió forint volt, az »felperesk« külföldi és egyéb támogatása pedig összesen 557 millió forint. (…) [A]z »felperesk« azt a hamis látszatot keltik, hogy független működésüket közösségi finanszírozás biztosítja, azonban a külföldi támogatások mértéke lényegesen meghaladja a belföldit. A függetlenség látszatát cáfolja az is, hogy az »felperesk« a platform neve Platformon keresztül kapnak 90 millió forintos támogatást. (…) A cég hivatalos adatkérésünkre nem válaszolt. Az »felperesk« megkerülték kérdésünket, miszerint létezik-e a platform neve-vel megkötött szerződésük. (…) 2021-ben 2727 közérdekű adatigénylése volt az »felperesknak«, melyen 5372 adatgazda volt, és 885 oknyomozó cikket tettek közzé.” [2] A felperes előzetes helyreigazítási kérelmének az alperes nem tett eleget. A felperes keresetlevelében helyreigazító közlemény közzétételére kérte kötelezni az alperest a
  4. január 12-én közzétett „cikk címe” című közlemény sérelmezett állításainak valótlansága miatt. Kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest, hogy a közzétett közleménnyel azonos módon, annak elérhetősége idejére, de legalább 30 napra az honlap hírfolyamában, „Helyreigazítás az felperessel kapcsolatos valótlan híresztelések miatt” címmel, továbbá közvetlenül is közölje azzal a teljes címzetti körrel, amellyel a kifogásolt közleményt közölte a következő helyreigazító közleményt: Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.235/2023/5 3 „Valótlanul híreszteltük a fórum sajtótájékoztatójáról készült tudósításunkban, hogy az felperes és az alapítvány külföldi támogatásának mértéke lényegesen meghaladja a belföldit. Valótlanul híreszteltük a fórum sajtótájékoztatójáról készült tudósításunkban, hogy a két szervezet a platform neve platformon keresztül 90 millió forintos támogatást kap. Valótlanul híreszteltük a fórum sajtótájékoztatójáról készült tudósításunkban, hogy az cég1 a neki küldött adatkérésre nem válaszolt. Valótlanul híreszteltük a fórum sajtótájékoztatójáról készült tudósításunkban, hogy 2021-ben az felperes munkatársainak 2.727 közérdekű adatigénylése volt.” [3] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azon közlés tekintetében, mely szerint a felperes és az felperes Alapítvány külföldi támogatásainak mértéke lényegesen meghaladja a belföldit, állította, hogy az vélemény, amely valós alapú, mert az alapítvány
  5. évre vonatkozó beszámolója szerint nemzetközi forrásból származó bevétele majd háromszorosa a hazai forrásból származó támogatásának. Előadta, hogy a felperes weboldalán nyilvánosan is közzéteszi, hogy a platform neve támogató platformon keresztül is lehet támogatást küldeni a felperesnek, ezért ezen sérelmezett állítása is valós. A felperes adatkérési válaszának elmaradására vonatkozó közlés vonatkozásában arra hivatkozott, hogy a szöveget kontextusában értelmezve nem azt állítja, hogy a felperes egyáltalán nem válaszolt, hanem azt, hogy a platform neve platformmal való szerződésre vonatkozóan nem válaszoltak. Az felperes munkatársainak 2727 közérdekű adatigénylésére vonatkozó közlés körében pedig azt adta elő, hogy a közlemény a felperes munkatársainak adatigénylését nem említi, míg a felperes által üzemeltetett platform neve1 online platformon
  6. év végén 19.360 adatigénylés került feltüntetésre, amelyre alapítottan nem valótlan ezen sérelmezett állítás. [4] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követő 3 napon belül az általa működtetett honlap (honlap) útján tegye közzé a „cikk címe” című,
  7. január
  8. napján közzétett közleménnyel azonos módon, annak elérhetősége idejére, de legalább 30 napra az honlap hírfolyamában, „Helyreigazítás az felperessel kapcsolatos valótlan híresztelések miatt” címmel, továbbá közvetlenül is közölje azzal a teljes címzetti körrel, amellyel a kifogásolt közleményt közölte a következő helyreigazító közleményt: „Valótlanul híreszteltük a fórum sajtótájékoztatójáról készült tudósításunkban, hogy az felperes és az alapítvány külföldi támogatásának mértéke lényegesen meghaladja a belföldit. Valótlanul híreszteltük a fórum sajtótájékoztatójáról készült tudósításunkban, hogy a két szervezet a platform neve platformon keresztül 90 millió forintos támogatást kap. Valótlanul híreszteltük a fórum sajtótájékoztatójáról készült tudósításunkban, hogy az cég1 a neki küldött adatkérésre nem válaszolt. Valótlanul híreszteltük a fórum sajtótájékoztatójáról készült tudósításunkban, hogy 2021-ben az felperes munkatársainak 2727 közérdekű adatigénylése volt.” Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 150.000 forint perköltséget. Felhívta az alperest, hogy 36.000 forint illetéket az állam javára az állami adó- és vámhatóság által közzétett illetékbevételi számlára az esedékesség napjáig fizessen be. Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.235/2023/5 4 Ítélete indokolásában ismertette az Alaptörvény IX. cikk

(2)bekezdését; a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 10. §-át, 12.§
(1)és
(2)bekezdését; a polgári perrendtartásról szóló
  1. évi CXXX. törvény (Pp.)
  2. §
(1)és
(2)bekezdését; a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának PK
  1. számú állásfoglalását; az Alkotmánybíróság a 3/
  2. (II. 2.) AB határozatát, a 3329/
  3. (XII. 8.) AB határozat Indokolás [28] és [30]-[32] bekezdéseit, a 7/
  4. (III. 7.) AB Indokolás [47] és [49]-[50] bekezdést, a 36/
  5. (VI. 24.) AB határozat III. részét, a 13/
  6. (IV. 18.) AB határozat Indokolás [31] és [40] bekezdését. A bizonyíthatósági teszt (BDT2012.2653) alkalmazásával azt állapította meg, hogy bizonyítható tényállítás, és nem vélemény annak közlése, hogy „az cég1 és az alapítvány külföldi támogatásának mértéke lényegesen meghaladja a belföldit”. Álláspontja szerint az is tényállítás, hogy a két szervezet a platform neve platformon keresztül 90 millió forintos támogatást kap, tekintettel arra, hogy mindkét esetben a közlés valósága vagy valótlansága bizonyítható. Megállapította továbbá azt is, hogy azon közlések, miszerint a felperes a neki küldött adatkérésre nem válaszolt, valamint, hogy az „felperesknak” 2021-ben 2727 közérdekű adatigénylése volt ugyancsak igazolható tényállítások. Rögzítette a PK
  7. számú állásfoglalás alapján, hogy a sajtóközlemény sérelmezett tényállításának valóságát a sajtószerv volt köteles bizonyítani a perben, amelynek egyetlen közlés vonatkozásában sem tett eleget. A bizonyítékok értékelése során kifejtette, hogy „az „felperesk” külföldi támogatásának mértéke lényegesen meghaladja a belföldit” közlést nem igazolja a két szervezet
  8. évi éves beszámolója, és annak kiegészítő melléklete, amelynek adatait részletesen ismertette indokolásában. Kifejtette e vonatkozásban, hogy a szöveget kontextusában értékelve az „évekre visszamenőleges” külföldi támogatások mértékéről szól, és a sérelmezett állítás kifejezetten a feltüntetett „2016 és 2021 közötti” időszakra vonatkozik, mert megjelöli a több évre összesített „557 millió forint külföldi és egyéb támogatást.” Ezért ezen 2016-
  9. időszakra vonatkozó állítás igazolására nem megfelelő a
  10. évre vonatkozó pénzügyi beszámoló, amelyet az elsőfokú bíróság felhívás ellenére sem egészített ki az alperes, így az nem oldotta fel a felperesnek a több éves időszakra vonatkozó támogatások számviteli elszámolására tett kifogását sem. A platform neve platformon keresztül kapott 90 millió forintos támogatás bizonyítására az alperes kizárólag az alperes weboldaláról készített képernyőfelvételt csatolta, ami csak azt igazolja, hogy a platform neve támogatást gyűjtő platformon keresztül is lehet támogatást küldeni a felperesnek. Ezen körülmény nem volt vitás a perben és nem bizonyítja, hogy a felperes akár 90 millió forintos, akár bármekkora összegű támogatásban részesült volna ezen platformon keresztül. Megállapította azon állítás vonatkozásában, miszerint a felperes a neki küldött adatkérésre nem válaszolt, hogy a felperes törvényes képviselője a megkeresésre
  11. január 6-án írásban válaszolt, amit az alperes nem vitatott. Kifejtette ezen sérelmezett közlés szövegösszefüggésének értékelése alapján, hogy a sérelmezett rész tartalmazza, miszerint „[a] cég hivatalos adatkérésünkre nem válaszolt. Az »felperesk« megkerülték kérdésünket, miszerint létezik-e a platform neve-vel megkötött szerződésük.” Megítélése szerint ez semmilyen kontextusban nem értelmezhető úgy, hogy a felperes az adatkérésre válaszolt volna, mert a kifogásolt tényállítást szövegkörnyezetében vizsgálva is csak az állapítható meg, hogy a közleményben foglaltak szerint a felperes nem válaszolt a neki küldött adatkérésre, és ezen nemleges magatartásával megkerülte azt a kérdést, hogy létezik-e a platform neve-vel kötött szerződése. Kifejtette a kifogásolt negyedik közlés vonatkozásában, miszerint „csak 2021-ben 2727 közérdekű adatigénylése volt az felperesknak”, hogy az nem a felperes által létrehozott és Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.235/2023/5 5 bárki által használható platform neve1 online platformon feltüntetett, egyébként 19.360 adatigénylésre vonatkozik. Kifejtette, hogy mivel ezen a platformon keresztül benyújtott adatigényléseket jellemzően nem a felperes munkatársai nyújtják be, hanem magánszemélyek, ezért valótlan, hogy az „felperesknak” volt 2021-ben 2727 közérdekű adatigénylése. Megítélése szerint nem tekinthető az „felperesk” általi adatigénylésnek önmagában az, ha egy felperes által létrehozott platformon keresztül nyújt be egy magánszemély közérdekű adatigénylést. Ezt meghaladóan pedig az alperes – álláspontja szerint – nem bizonyította a perben, hogy a felperes, illetve az felperes alapítvány munkatársai, a velük jogviszonyban álló személyek terjesztettek elő 2021-ben 2727 közérdekű adatigénylést. A bizonyítékok fenti értékelése után megállapította, hogy a sajtó véleménynyilvánítási szabadsága nem terjed ki az igazolhatóan valótlan tények közlésére, ha a tényeket állító tudta, hogy a közlése valótlan, vagy annak valótlanságáról azért nem tudott, mert a foglalkozása szerint tőle elvárt figyelmet vagy körültekintést elmulasztotta. Kifejtette, hogy az alperes a közleményben, a felperes által sérelmezett közlések tekintetében a tőle elvárható gondosságot, figyelmet elmulasztotta, mert a felperesre vonatkozó tényállításaiban e körben nem valós tényekről adott tájékoztatást, a felperes pedig a valótlan tényállítások miatt e körben helyreigazítás közzétételét igényelheti az alperestől. A helyreigazítás módja vonatkozásában kifejtette, hogy a helyreigazító közleményt a közlemény sérelmezett részéhez hasonló módon kell közölni, ezért PK
  12. számú állásfoglalásban foglaltak szerint, a kialakult bírói gyakorlatnak megfelelően határozta meg a helyreigazítás szövegét és annak közzététele módját és szövegét, a kérelem és az ellenkérelem korlátai között. A kifogásolt negyedik közlés – az „felperes munkatársainak” 2021-ben közzétett 2727 közérdekű adatigénylés – vonatkozásában a kérelmet megalapozottnak találta, tekintettel arra, hogy a kifogásolt tényállítást az átlagolvasó úgy értelmezi, hogy a szervezettel jogviszonyban álló személyek nyújtottak be a 2021-ben 2727 közérdekű adatigénylést, ezért a közlemény eredeti tartalmához és kereteihez igazodóan kötelezte az alperest a valóság feltüntetésére. A perköltség viselésére a pervesztes alperest kötelezte a Pp.
  13. §
(1)bekezdése alapján, figyelemmel a 32/2003. IM rendelet 2. §
(1)bekezdésének a) pontjára, a Pp. 101. §
(1)bekezdésére, a 499. §
(1)bekezdésére és a 30/
  1. (XII. 27.) IM rendelet
  2. §
(2)bekezdésére. [5] Az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és a felperes keresetének elutasítását, valamint első- és másodfokú perköltség megfizetésére kötelezését kérte. Az illetékfizetési kötelezettsége vonatkozásában előadta, hogy az Itv. 5. §
(1)bekezdés j) pontja és a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (Mttv.) 108. §
(12)bekezdése alapján, mint közszolgálati médiaszolgáltató teljes személyes illetékmentességben részesül, így az őt terhelő illeték a Magyar Állam terhén marad. Kérte az elsőfokú ítélet indokolásának megváltoztatását akként, hogy a másodfokú bíróság állapítsa meg, hogy az alperesi közleményben foglalt tényekből levont okszerű következtetésekkel szemben nincs helye a sajtó-helyreigazítás intézménye alkalmazásának. A helyreigazításra kötelezett első közlés vonatkozásában csatolta a Intézet tanulmány címe című,
  1. március
  2. napján megjelent tanulmányát és annak adatsorait – az egyes támogatók és támogatásuk összegét évekre lebontva – mutatta be. Az adatsorok összesítése alapján előadta, hogy a tanulmány készítői az felperes Kft. és az alapítvány beszámolói Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.235/2023/5 6 alapján a 2016-
  3. tartó időszakra vonatkozóan azt a megállapítást tették, hogy a két szervezet összes belföldi támogatása 150.597.102 forint, míg az összes külföldi támogatásuk 508.938.275 forint volt. Álláspontja szerint a támogatási összegekből látható, hogy az alapítvány és az felperes egyesített külföldi támogatása magasabb, mint a belföldi összeg a 2016-
  4. tartó időszakban. Ebből következően pedig csatolt – és rendelkezésre álló nyilvános – adatok bizonyítják, hogy az alapítványnak és az felperes-nek nyújtott külföldi támogatás mértéke lényegesen meghaladta a belföldit, amely így valós tartalmú közlése a tudósításnak. A második, a platform neve platformon keresztül kapott 90 millió forintos támogatásra vonatkozó közlés vonatkozásában kifejtette, hogy az felperes
  5. évi és
  6. évi, a fellebbezéséhez csatolt közhasznúsági jelentések mellékleteiből kiderül, hogy
  7. és
  8. évre vonatkozóan összesen 104.001.725 forint támogatást kapott a felperes ezen forrásból, ezért ezen közlés álláspontja szerint valós. A harmadik közlés, miszerint az cég1 a neki küldött adatkérésre nem válaszolt, közlés vonatkozásában azt adta elő, hogy a sérelmezett mondatot kontextusában értelmezve csak azt állítja, hogy a platform neve platformmal való szerződésükre vonatkozóan kerülte meg a felperes a választ, nem azt, hogy a megkeresésre egyáltalán nem válaszoltak. A negyedik közlés vonatkozásában azt adta elő, hogy a közleményben az szerepel, hogy „[c]sak 2021-ben 2727 közérdekű adatigénylése volt az »felperesknak«, melyen 5372 adatgazda volt, és 885 oknyomozó cikket tettek közzé.” Álláspontja szerint a tudósítás az „felperesknak” közérdekű adatigénylését állítja, és a magánszemélyek cég1 felületén nyújtották be ezen adatigényléseket, amelyeket a felperes platformja továbbított a címzett szervekhez. A sérelmezett közlés ezért valós, amelynek igazolására csatolta az felperes
  9. évi Közhasznúsági mellékletének első oldalát és annak
  10. és
  11. pontjára hivatkozott. [6] A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és az alperest 4 munkaórára felszámított 120.000 forint a másodfokú eljárásban felmerült költsége megfizetésére kötelezését kérte. Álláspontja szerint az alperes fellebbezéséhez csatolt 14 új okirati bizonyíték benyújtása nem felel meg a Pp.
  12. §-ában foglaltaknak, mert utólagos bizonyítására nincs lehetőség. Utalt arra, hogy három nappal a jelen per perfelvételi tárgyalását követően publikált Intézetféle tanulmány kódszertana és következtetései nem ismertek, így annak kiragadott tartalma nem alkalmas a vitatott tényállítás bizonyításra. A platform neve platformon keresztül történő 90 millió forintos finanszírozás összegére vonatkozó állítás vonatkozásában arra hivatkozott, hogy azt nem igazolja a mikroadományok egész összegének feltüntetése, mert a beszámolóban is az szerepel, hogy a kisadományok “közvetlenül vagy platform neve-n adományozói rendszereken keresztül” érkeztek. Az adatigénylés vonatkozásában kifejtette, hogy a „nem válaszolt” az adott szöveg kontextusában sem jelentheti azt, hogy válaszolt, csak egy részkérdés tekintetében megkerülte a választ. Az adatigénylések számára vonatkozó valótlan állítás vonatkozásában előadta, hogy a 2021es beszámolója azt tartalmazza, hogy „[ü]zemelteti a platform neve1 címen elérhető közadat igénylő portált, ahol 2727 új adatigénylést indítottak a felhasználók 5372 adatgazda felé”, ami nem jelenti, hogy az felperes munkatársainak volt ennyi adatigénylése. Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.235/2023/5 [7] 7 Az alperes fellebbezése részben – az illetékviselés tekintetében – alapos. [8] Az elsőfokú ítéletnek fellebbezéssel nem érintett rendelkezése nem volt, az alperes az elsőfokú ítélet teljes anyagi jogi felülbírálatát kérte, ezért a másodfokú bíróság azt egészében, a Pp.
  13. §
(1)bekezdése szerinti korlátok között bírálta felül. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak mind a négy sérelmezett közlés helyreigazítására kötelező döntésével, és az e körben kifejtett indokaival is egyetértett. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a per főtárgya vonatkozásában az irányadó anyagi jognak megfelel, a megállapított tényekből az elsőfokú bíróságétól eltérő jogi következtetés nem vonható le, felülmérlegelésnek nincs helye. Ugyanakkor az alperes személyes illetékmentessége folytán a kereseti illeték viselésére vonatkozó rendelkezés miatt volt szükséges az érdemben és per főtárgya vonatkozásában helyes elsőfokú ítélet részben történő megváltoztatása a Pp. 382. §
(2)bekezdése alapján. [9] A másodfokú bíróság az alperes fellebbezésében állított új tények és azok bizonyítékaként csatolt mellékletek vonatkozásában elsődlegesen arra mutat rá, hogy a sajtóhelyreigazítási perek különleges szabálya, a Pp. 500. §
(2)bekezdés g) pontja szerint a perben tilos az ellenkérelem-változtatás. Az elsőfokú bíróság a Pp. 497. §
(2)bekezdése alapján arra hívta fel az alperest, hogy a perfelvételi tárgyalásra az ügyre vonatkozó valamennyi okiratot és egyéb bizonyítási eszközt hozza magával. Ugyanis a sajtó-helyreigazítási perek soron kívüli lefolytatása és az azzal elérni kívánt jogvédelmi cél érdekében a jogalkotó korlátozta az alperesi védekezése perjogi lehetőségeit. A Pp. 498. §
(1)bekezdése szerint bizonyítás felvételének csak olyan bizonyítékokra vonatkozóan van helye, amelyek az elsőfokú eljárás során tartott tárgyaláson rendelkezésre állnak, vagy amelyeket a felek legkésőbb a perfelvételt lezáró végzés meghozataláig felajánlottak. A sajtó-helyreigazítási perben utólagos bizonyításnak nincs helye [Pp. 498. §
(1)bekezdés
  1. fordulata]. [10] Az ellenkérelem változtatás vonatkozásában arra mutat rá a másodfokú bíróság a Pp.
  2. §-a szerint alkalmazott elsőfokú eljárási szabályok alapján, hogy a perfelvételi iratnak minősülő ellenkérelemnek a Pp.
  3. §
(2)bekezdés
  1. b)pont
  2. bb)és
  3. bc)alpontjai szerint a keresetlevél érdemi részében előadottakat vitató és cáfoló nyilatkozatokat kell tartalmaznia, valamint a védekezést – ideértve az anyagi jogi kifogást is – megalapozó tényeket és az azokat alátámasztó és rendelkezésre álló bizonyítékokat, illetve bizonyítási indítványokat. A Pp. 200. §
  4. a)pontja alapján pedig az ellenkérelemhez csatolni kell a 171. §ban meghatározott fajtájú, az ellenkérelemhez kapcsolódó mellékleteket, így – többek között – a feltüntetett bizonyítékot is [Pp. 171. §
(1)bekezdés b) pont]. [11] A fentiekre tekintettel a sajtó-helyreigazítási eljárás perorvoslati eljárásban nincs jogi lehetősége az alperesnek a védekezést alátámasztó teljesen új ténybeli állításokat tenni, ellenkérelmét érdemben megváltoztatni. Az alperes fellebbezésében nem adhat elő joghatályosan korábban elmulasztott, a
  1. éven kívüli, új adatokra, és ezekre épülő Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.235/2023/5 8 teljesen új ténybeli védekezést. Arra sincs lehetőség a fent írt jogszabályi rendelkezések alapján, hogy az általa az elsőfokú eljárásban nem csatolt és fel sem ajánlott új bizonyítékait előterjessze. A Pp.
  2. §
(1)bekezdése alapján az alperes az elmulasztott perbeli cselekményeit többé hatályosan nem teljesítheti, az elkésetten teljesített perbeli cselekményei hatálytalanok. Erre tekintettel azokat a Fővárosi Ítélőtábla nem értékelte és egyebekben nem is tér ki azokra a határozatában, különös tekintettel arra, hogy a hivatkozott tanulmány az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatala után jelent meg (
  1. március
  2. -
  3. március 13.). [12] Az első sérelmezett közlés vonatkozásában az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg a szöveg kontextusvizsgálatára is tekintettel, hogy az
  4. és
  5. év közötti időszakra vonatkozó, támogatási források összehasonlításán alapuló tényállítás. Erre tekintettel a
  6. és
  7. év külföldről származó támogatás mértéke nem igazolható csupán a
  8. évre vonatkozóan csatolt adatokkal. [13] A második sérelmezett közlés, a platform neve platformon keresztül befolyó támogatások összegét állította, amelynek nagyságát az alperes a perben nem igazolta. Az nem volt vitás a felek között a perben, hogy ezen platformon keresztül lehetett támogatni az alperest. Ezért ezen tényt igazoló, az alperes honlapon található tájékoztatás a vitatott tényt (az ezen a platformon keresztül az alpereshez érkező összeg mértékét) nem bizonyítja. [14] A harmadik közlés vonatkozásában annak szövegkörnyezetét az elsőfokú bíróság helytállóan értékelte és okszerűen állapította meg, hogy a sérelmezett tényállítást az átlagolvasók – figyelemmel a közfelfogásra is – annak szószerinti tartalmával egyezően értelmezhették kizárólag és félreérthetetlenül. Így az a közlés, miszerint az alperes „hivatalos adatkérésünkre nem válaszolt. Az »felperesk« megkerülték kérdésünket, miszerint létezik-e a platform neve-vel megkötött szerződésük” csak úgy értelmezhető a közlemény tartalma szerint, hogy az alperes nem válaszolt az adatkérésre, szemben azzal a valós ténnyel, hogy az írásbeli válaszadása megtörtént. [15] A negyedik közlés kontextusvizsgálatát is helyesen végezte az el az elsőfokú bíróság és annak indokolásával is mindenben egyetért a Fővárosi Ítélőtábla. Az „felperesk” 2727 darab
  9. évi adatkérésére vonatkozó közlés kifejezetten magas konkrétsági szintű, a pontos számadat és évszám megjelölése miatt. Az olvasók számára ez a közlés egy bizonyosággal határos, nagyon konkrét, pontos adatot jelent. Az írás semmilyen formában nem utal ugyanakkor az alperes védekezésében írt platform neve1 platformra, hanem kifejezetten úgy fogalmazta meg mondanivalóját, hogy az érintett szervezetek, illetve az ezek keretei között tevékenykedők terjeszthettek elő ilyen számú közérdekű adatigénylést. Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy a felperes által létrehozott platform igénybevételével küldött adatigénylések nem minősíthetők úgy, hogy azt kifejezetten a két szervezet, illetve munkatársaik kezdeményezték. Erre tekintettel megfelelően kötelezte ebben a vonatkozásban is helyreigazításra az alperest az elsőfokú bíróság. Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.235/2023/5 9 [16] A Fővárosi Ítélőtábla mellőzi az elsőfokú ítélet indokolásnak [44] bekezdését, mert az abban foglaltak sem a felperes keresetével, sem a helyreigazítás rendelkező részben foglalt tartalmával nem volt összeegyeztethető. [17] Az alperes fellebbezése a per főtárgya vonatkozásában nem vezetett eredményre, ezért a Fővárosi Ítélőtábla kötelezte a teljes egészében pervesztes alperest a Pp.
  10. §
(1)bekezdése folytán a másodfokú perköltség megfizetésére, melynek mértékét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. §
(1)bekezdése a) pontja alapján állapította meg. [18] Az alperes helyesen hivatkozott az őt illeték fizetésre kötelező elsőfokú ítélettel szemben arra, hogy mint közszolgálati médiaszolgáltató teljes személyes illetékmentességben részesül az Itv. 5. §
(1)bekezdés j) pontja és az Mttv. 108. §
(12)bekezdése alapján. Erre tekintettel a pervesztessége folytán az alperest a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján terhelő – és a személyek polgári jogi védelmével kapcsolatos perekben érvényesülő tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt – az Itv. 39. §
(3)bekezdés
  1. b)és
  2. c)pontjai, továbbá 42. §
(1)bekezdés a) pontja és 46. §
(1)bekezdése alapján számított 36.000 forint kereseti és 48.000 forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Budapest,
  1. május
  2. Dr. Kisbán Tamás s.k. a tanács elnöke Dr. Virág Csaba s.k. előadó bíró Dr. Fintha-Nagy Péter László s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.