A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.III.57/2024/
- szám A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
- évi augusztus hó
- napján megtartott tanácsülésen meghozta a következő v é g z é s t: A másodfokú bíróság a testi sértés bűntette miatt Terhelt1 ellen indított büntetőügyben a Kaposvári Törvényszék 28.B.134/2024/
- számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy az ítélet rendelkező részéből a jogorvoslati jogosultsággal összefüggésben írt befejezetlen mondatot mellőzi. Indokolás I. [1] [2] [3] A Kaposvári Törvényszék a
- évi június hó
- napján kelt 28.B.134/2024/
- számú ítéletében – az előkészítő ülésen a bűnösségét beismerő és a tárgyaláshoz való jogáról lemondó – Terhelt1 (született: születési név1) vádlottat a Büntető Törvénykönyvről szóló
- évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.)
- §
(1)bekezdésében meghatározott és a
(8)bekezdés I. fordulata szerint minősülő testi sértés bűntette miatt 2 év szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztést – a végrehajtás elrendelése esetén – börtönben rendelte végrehajtani, azzal, hogy abból a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett a bűnjelekről, valamint az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről is. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyészség jelentett be fellebbezést a kiszabott büntetés súlyosítása érdekében. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában az ügyészség fellebbezését fenntartotta és indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét akként változtassa meg, hogy a vádlottat a szabadságvesztés-büntetés mellett közügyektől eltiltás mellékbüntetésre is ítélje, egyben mellőzze a szabadságvesztés felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést. Pécsi Ítélőtábla III.Bf.57/2024/7/II [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] 2 Az előkészítő ülésen a vádlott – a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (továbbiakban: Be.) 500. §
(2)bekezdésében írtakra történő figyelmeztetés után – beismerte a bűnösségét abban a bűncselekményben, mely miatt ellene vádat emeltek, és a beismeréssel érintett körben lemondott a tárgyaláshoz való jogáról. Nyilatkozatát az elsőfokú bíróság a Be. 504. §
(3)bekezdése alapján elfogadta, így a tényállás megalapozottságára és a bűnösség kérdésére – a Be. 521. §
(1)bekezdése alapján – nem folytathatott le bizonyítást. A bűnösség megállapítása, illetve a váddal egyező tényállás és minősítés miatt – a Be. 580. §
(2)bekezdésében foglaltak szerint – fellebbezésnek sem volt helye; a bejelentett jogorvoslati kérelem a Be. 583. §
(3)bekezdés a) pontja alapján kizárólag a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezés ellen irányult. Ilyen körülmények között a másodfokú bíróság a Be. 590. §
(3)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletének csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését, illetve részét bírálta felül; oly módon, hogy – a Be. 591. §
(2)bekezdés a) pontja értelmében – nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította. A felülbírálat korlátozottsága ellenére – szem előtt tartva a Be. 590. §
(5)bekezdésében foglaltakat – vizsgálni kellett azon eljárási szabályok megtartását, melyek megsértése esetén a Be. 607. §
(1)bekezdése, a Be. 608. §
(1)bekezdése, valamint a Be. 609. §
(1)bekezdése alapján az ítéletet hatályon kívül kell helyezni, illetve azt is, hogy helytálló-e a bűnösség megállapítására és a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezés. Ezen túlmenően – figyelemmel a Be. 590. §
(7)bekezdésére – hivatalból kellett dönteni az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben is. A másodfokú bíróság nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, mely az ügy érdemi elbírálását akadályozta, illetve kizárta volna, továbbá törvényesnek találta az elsőfokú bíróságnak a vádlott bűnösségére vont következtetését is. A cselekmény minősítése is megfelel a büntető anyagi jogszabályoknak. A megállapított tényállás rövid lényege szerint az esti óráktól szeszesitalt fogyasztó, az éjszakai órákra leittasodó vádlott egy szóváltás során – egy 19 cm pengehosszúságú késsel – célzottan legalább két alkalommal a sértett felsőtestének irányában szúrt. Ennek során két szúrt sérülést ejtett rajta, részben a hasfalában, részben pedig a védekező jelleggel felemelt bal és jobb alkarján. A tettlegességnek a sértett lakásból történő kimenekülése vetett végett. Az ítélkezési gyakorlat több évtizede következetes abban, hogy az önhibából eredően ittas állapotba kerülő elkövető – törvényi tényállást megvalósító – cselekményét a tárgyi oldal beható vizsgálata alapján lehet elbírálni. A jelen ügyben annak előtérbe helyezésével, hogy a vádlott kitartó szándékkal intézett támadást a sértett ellen, melynek során őt két alkalommal megszúrta. Tettlegessége a sértett ellenállásán tört meg, azzal, hogy elhagyta az ingatlant. A hasfal szúrt sérülése hasi szervsérülést nem eredményezett, azonban a hasüreget megnyitotta, ami közvetett életveszélyes állapotot eredményezett. E szempontok jelentőségét az elsőfokú bíróság is felismerte, azokat az élet és testi épség büntetőjogi védelméről szóló 3/2013. Büntető jogegységi határozatban közzétett elvek figyelembevételével értékelte. Törvényes tehát a cselekménynek a Btk. 160. §
(1)bekezdésében meghatározott és a
(8)bekezdés I. fordulata szerint minősülő testi sértés bűntetteként történő értékelése. II. Pécsi Ítélőtábla III.Bf.57/2024/7/II [14] [15] [16] [17] [18] [19] 3 Az elsőfokú bíróság az alkalmazható büntetési tételkeretet, illetve annak középmértékét helytállóan határozta meg. Számottevő részében helyesen történt meg a büntetőjogi jogkövetkezményeket befolyásoló tényezők feltárása és számbavétele is. Súlyosító körülmény az önhibából eredő ittas állapot és a közeli hozzátartozó, a házastárs sérelmére való elkövetés. Amint arra a fellebbviteli főügyészség az átiratában helyesen utalt, a vádlott javára kellett további enyhítő körülményként értékelni azt, hogy a cselekményét követően maga kért segítséget szomszédjától, melynek következtében a sérülések orvosi ellátásának megkezdésére mihamarabb sor kerülhetett. Ilyen körülmények között, a büntetlen előéletű, megbánó magatartást tanúsító vádlott vonatkozásában a másodfokú bíróság álláspontja szerint a végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés a Btk. 79. §-ában megfogalmazott büntetési célok eléréséhez elegendő, annak súlyosítása, végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása nem indokolt. A büntetőjogi jogkövetkezményeket kifogásoló ügyészségi fellebbezés tehát nem volt megalapozott. Tekintettel arra, hogy az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezései is törvényesek voltak, ezért azt a másodfokú bíróság a Be. 605. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta azzal, hogy az ítélet rendelkező részéből a jogorvoslati jogosultsággal összefüggésben szereplő befejezetlen mondatot mellőzte. P é c s,
- augusztus
- Dr. Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. Bencze Beáta s.k. előadó bíró, Dr. Hudvágner András s.k. bíró A Kaposvári Törvényszék 28.B.134/2024/
- számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.III.57/2024/
- számú végzése folytán a
- évi augusztus hó
- napján jogerőre emelkedett. Dr. Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke