Kfv.35232/2025/2 – Kúria

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjában megjelölt egyik befogadási ok sem áll fenn. Nem lehet a felülvizsgálati kérelem befogadását olyan okra alapítani, amely ok a felülvizsgálati kérelemben jogszabálysértésként nem jelenik meg, így az az eljárásjogi jogsértés a felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálható. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság végzése Az ügy száma: Kfv.I. 35.232/2025/2. A tanács tagjai: Dr. Tóth Kincső a tanács elnöke; Dr. Figula Ildikó előadó bíró; Dr. Heinemann Csilla bíró; Dr. Banu Zsoltné dr. Szabó Judit bíró; Dr. Kalas Tibor bíró A felperes: Felperes1. cím6 A felperes képviselője: név (Cím5) Az alperes: Fellebbviteli Igazgatósága Nemzeti Adó- Cím2 Az alperes képviselője: név1 kamarai jogtanácsos és Vámhivatal Kúria I.Kfv.35.232/2025/2 2 (Cím1) A per tárgya: vizsgálata adóhatósági határozat jogszerűsége A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes Az elsőfokú bíróság határozatának száma: 104.K.700.292/2025/29. számú ítélete Miskolci Törvényszék Rendelkező rész A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmének befogadását megtagadja. A végzéssel szemben további perorvoslatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A NAV Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Adó- és Vámigazgatósága (továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) a felperessel szemben 2023. január 01. és 2023. december 31. közötti időszakra vonatkozóan általános forgalmi adó adónemre kiterjedő adóellenőrzést folytatott le. A felperes vizsgált időszaki főtevékenysége a cégnyilvántartás szerint szórakoztatás, szabadidős tevékenység volt. A felperes a vizsgált időszakban több gazdasági társaságtól fogadott be számlákat, többek között a cég1.-től és cég2.-től is. A vizsgált időszakban a cég1.-től befogadott számlákon gazdasági eseményként általános takarítás, javítási munkálatok, festés, mázolás, valamint karbantartás volt feltüntetve, nettó 9.358.808 Ft értékben, amelyre eső áfa összege 2.526.878 Ft volt. Kúria I.Kfv.35.232/2025/2 3 A vizsgált időszakban a felperes cég2.-től 10 db számlát fogadott be, összesen 11.745.002 Ft nettó értékben, amelyhez kapcsolódóan 3.171.151 Ft általános forgalmi adót vizsgált időszaki bevallásaiban levonásba helyezett. A számlákon nyomdai előkészítő tevékenység, általános takarítás, javítási munkálatok szerepeltek gazdasági eseményként. [2] A vizsgált időszakban az elsőfokú adóhatóság a felperesnél folyó adóellenőrzéssel párhuzamosan a cég1.-nél kapcsolódó vizsgálatot, míg a cég2.-nél jogkövetési vizsgálatot folytatott le. Ennek során megállapításra került, hogy a cég1. és a cég2. bevallásaiban szereplő számlák szerinti alvállalkozó egyrészt a cég3, melynek székhelye a cég1. székhelyével azonos volt, másrészt az cég4 voltak, mely társaság székhelye szintén azonos a cég1. székhelyével. A cég3 áfabevallási kötelezettségének eleget tett, ugyanakkor az áfát nem fizette meg. 2024. június 20-án kényszertörlés alá került. Az cég4 vizsgált időszakban általános forgalmi adó adónemben és járulék tekintetében bevallásokat nem nyújtott be, bejelentett munkavállalókkal nem rendelkezett, 2024. november 19-én kényszertörlési eljárás alá került. [3] Az elsőfokú adóhatóság a cég2. munkavállalói közül 22 főtől kért nyilatkozatot, ebből 12 fő közül 6 fő a Kft.-t nem ismerte, további 6 fő a munkavégzést elismerte, ugyanakkor a munkavégzés helyszínét meg nem tudta jelölni. A cég2.-től befogadott számlák pénzügyi kiegyenlítéseként a készpénzteljesítés került rögzítésre, az ellenérték kifizetésére vonatkozó pénztárbizonylatokat csak a felperes mutatott fel, amelynek tartalma azonban nem felelt meg a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 167. §

(1)bekezdés c) pontjában foglalt előírásoknak. [4] Az ellenőrzés megállapítása szerint a felperes a cég

1. és a cég
2. részéről kibocsátott számlákhoz kapcsolódóan adólevonási jogát jogszerűtlenül gyakorolta, ugyanis a két számlakibocsátó a kiszámlázott gazdasági események elvégzéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételekkel nem rendelkeztek, a két társaság esetleges szubalvállalkozói közreműködése sem bizonyított, azaz a felperes részére kiállított számlákon szereplő gazdasági események megtörténte nem bizonyított. Az ellenőrzés szerint a felperes által a cég
3. és a cég
4. társaságoktól – a 2023-0000027 és a 2023-0000238 sorszámú számlák kivételével – a befogadott számlákban szerepeltetett gazdasági események a valóságban nem jöttek létre, azaz a gazdasági esemény hiányában a számlák nem minősülnek adólevonásra jogosító hiteles bizonylatoknak. [5] Ebből következően az elsőfokú adóhatóság
5. december 11-én kelt, 4218876387 számú határozatában az általános forgalmi adóról szóló
6. CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.)
7. §

(1)bekezdésére,

1. § a) pontjára,
2. §

(1)bekezdés a) pontjára, 168. §

(1)-

(2)bekezdéseire, valamint az Sztv. 15. §

(3)bekezdésére, a 165. §

(2)bekezdésére, a 166. §

(2)bekezdésére hivatkozással, 5.066.000 Ft áfa levonását megtagadta, a Kúria I.Kfv.35.232/2025/2 4 felperes terhére 5.698.000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, 10.448.000 Ft adóbírságot, és 1.034.000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. [6] A felperes fellebbezésére eljárt alperes, mint másodfokú adóhatóság

1. március 04-én kelt, 1683394507 számú határozatával az elsőfokú határozatot helyben hagyta. Az alperes határozata indokolása szerint az elsőfokú adóhatóság jogszerűen járt el, amikor a felperes által a cég
2. és a cég
3. számlakibocsátóktól befogadott számlákat nem fogadta el adólevonásra jogosító bizonylatoknak. Megjegyezte, hogy a felperes által sem vitatottan, a cég
4. által kiállított, 2023-
5. és a 2023-
6. sorszámú számlák nem is kerültek átadásra az adóhatóság részére az ellenőrzés során, ebből következően a felperes adólevonási jogát e két számlához kapcsolódóan az Áfa tv.
7. §

(1)bekezdés a) pontja alapján nem gyakorolhatta. Az indokolás szerint az elsőfokú adóhatóság széles körben lefolytatott bizonyítási eljárás során feltárt tényállás alapján értékelte a rendelkezésére álló okirati bizonyítékokat, megállapításait teljeskörűen feltárt tényállásra alapította, határozatában rögzítette mindazon bizonyítékokat, amelyek a bejövő oldalon a gazdasági események hiányára alapított következtetését a vitatott számlák kapcsán kétséget kizáróan megalapozták. Az alperes határozata indokolása utalt arra, hogy az adóhatóság nem vitatta az adózó gazdasági tevékenységét, azt, hogy annak során indokolt volt a takarítás, karbantartás, javítás, vagy éppen marketing anyagok készítése, amelyhez alvállalkozókat is igénybe vehetett, ugyanakkor azt kifogásolta, hogy a számlák szerinti közreműködő alvállalkozók közül a cég

1. és a cég
2. társaságok esetében teljesítés egyáltalán nem történt. Hangsúlyozta, hogy a Kúria gyakorlata szerint (Kúria Kfv.I.35.088/2018, Kfv.I.35.024/2020.) az adóelkerülésnek nem szükségszerűen az adózónál – adott ügyben a felperesnél - kell jelentkeznie, hanem a számlázási láncban, annak bármelyik tagjánál kell kimutathatóan keletkezni. [7] A határozat indokolása szerint a számlázások körében megállapítható volt a visszaélésszerű magatartás, ezért ez kellő alapul szolgált az emelt mértékű, 200%-os adóbírság alkalmazásához. Az elsőfokú közigazgatási bíróság ítélete [8] A felperes kereseti kérelmére eljárt Miskolci Törvényszék a felperes keresetét alaptalannak találta, ezért azt a közigazgatási perrendtartásról szóló
3. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
4. §

(1)bekezdés a) pontja alapján elutasította. [9] Az ítélet indokolása szerint a felperes állításával szemben, az adóhatóság az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (továbbiakban: Air.) 99. §

(1)-

(2)Kúria I.Kfv.35.232/2025/2 5 bekezdései szerinti tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének teljeskörűen eleget tett, a feltárt tényállás alapján a beszerzett és a rendelkezésére álló bizonyítékokat zárt logikai láncolatban, okszerűen mérlegelte, és azok értékelése alapján megalapozott jogi következtetésre jutott, valamint helyesen végezte el a Kúria 5/

1. (IX.26.) KMK vélemény (továbbiakban: KMK vélemény) szerinti minősítést is. Az indokolás szerint a felperes által hivatkozott kúriai döntésekkel nem volt az alperes határozata ellentétben, továbbá a felperes által hivatkozott Európai Unió Bírósága C-189/
2. számú ítélete sem volt alkalmas a határozat jogszerűségének a cáfolatára. [10] Az ítélet indokolása utalt arra is, hogy az a körülmény, hogy a felperes érvelése szerint az adóhatóság tévesen minősítette a KMK vélemény alapján a jogügyleteket, mert álláspontja szerint azokat annak a KMK vélemény
3. pontja szerinti esetkörbe kellett volna értékelnie, önmagában annak elismerését jelenti, hogy a csalárd magatartás megállapítható volt. [11] Az ítélet indokolása szerint a feltárt tényállás alapján az állapítható meg, hogy a rendelkezésre álló adatok, tények, körülmények, bizonyítékok a maguk összességében objektív módon igazolták azt, hogy a felperes az előzetesen felszámított adó levonásához való jogát olyan ügyletekről kiállított számlák alapján kívánta gyakorolni, amely számlákon szereplő gazdasági események a számlákban megjelölt felek között nem valósultak meg a bizonylat szerinti tartalommal. [12] Az ítélet indokolása szerint a felperes nem mutatott rá konkrétan keresetében arra, hogy melyek voltak azok a hatósági eljárás során javára értékelendő tények, amely eltérő döntéshozatalt eredményeztek volna, így a bíróság azok tekintetében érdemben nem tudott állást foglalni. Ugyancsak hivatkozott az ítélet indokolása arra, hogy a felperes, bár az adóbírság és a késedelmi pótlék összegét vitatta, de konkrét tényállítást és bizonyítékokat ezek cáfolatára, számítások, összegek helytelenségének alátámasztására nem hozott fel, ezért ezeket a bíróság érdemben nem tudta vizsgálni. A felülvizsgálati kérelem [13] A jogerős ítélettel szemben a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben elsődlegesen az ítélet megváltoztatását kérte akként, hogy az alperesi határozat – elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályú – megsemmisítéséről döntsön a Kúria, az elsőfokú adóhatóság új eljárás lefolytatására kötelezése mellett, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését, és az ügyben eljárt bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. [14] A felülvizsgálati kérelem befogadhatóságát a közigazgatási perrendtartásról szóló
4. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
5. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ad)alpontjára alapította. Álláspontja szerint az ügy érdemére kiható eljárási szabályszegés történt, Kúria I.Kfv.35.232/2025/2 6 egyrészről a Kp. 2. §

(1)bekezdés (a hatékony jogvédelem biztosítására vonatkozó kötelezettség), másrészről a Kp. 3. §

(3)bekezdése,

1. §, illetve Pp.
2. §

(1)bekezdés (kioktatási kötelezettség a bizonyítási teherről) be nem tartása miatt. Álláspontja szerint, amennyiben a hivatkozott eljárásjogi rendelkezésekben szereplő kötelezettségét a bíróság nem teljesíti, úgy a felperes jogsérelme orvoslásához való joga maradéktalanul nem érvényesülhet. [15] Ezen befogadási okkal összefüggésben hivatkozott arra, hogy a bíróság az első tárgyaláson – a

1. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint – csak nagyon szűkszavúan tájékoztatta őt a bizonyítási teherről. [16] A felperes érvelése szerint a bíróságnak részletes tájékoztatást kellett volna adnia, egyrészt arról, hogy a jogvita elbírálásához szükséges tények feltárása, adatok és bizonyítékok rendelkezésre bocsátása a feleket terheli, továbbá, hogy a perben jelentős tényeket annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy a bíróság azokat valónak fogadja el, továbbá arról, hogy a vitatott közigazgatási cselekmény jogsértő, annak bizonyítása a felperest terheli. A felperes álláspontja szerint a figyelmeztetésnek ki kellett volna terjednie arra, hogy a megelőző eljárásban nem értékelt tényre akkor hivatkozhat, ha azt hivatkozása ellenére nem vették figyelembe, önhibáján kívül nem ismerte, vagy nem hivatkozott. [17] A felperes szerint a tájékoztatásnak arra is ki kellett volna terjednie, hogy a tényállás tisztázási, bizonyítási kötelezettség megsértésével kapcsolatban nem elégséges pusztán annak állítása, hogy bizonyos tényeket, körülményeket nem tárt fel az alperes, hanem konkrétan meg szükséges jelölni, hogy melyek azok a tények, körülmények, amelyeket elmulasztott feltárni, mindezeket alá is kell támasztania, és be kell mutatnia. [18] A felülvizsgálati kérelem szerint anyagi pervezetéskörében is tájékoztatási kötelezettség terhelte a bíróságot, konkrétan meg kellett volna jelölnie a bíróságnak, hogy őt terheli a bizonyítás abban a kérdésben, hogy az általános forgalmi adó levonásba helyezésével jogszerűen élt, valamint, hogy a cég
2. és a cég
3. által kibocsátott számlák alakilag és tartalmilag is hiteles számviteli dokumentumok voltak. Ki kellett volna térnie a tájékoztatásnak arra is, hogy a felperest terheli annak bizonyítása is, hogy az értékesítési láncban adóelkerülés nem valósult meg, a felperes nem volt adóelkerülést megvalósító ügylet része. [19] Álláspontja szerint az anyagi pervezetés hiánya érhető tetten azzal is, hogy a felperes a második tárgyaláson (
4. számú tárgyalási jegyzőkönyv), miután arról nyilatkozott, hogy álláspontja szerint jogkérdésben kell a bíróságnak döntenie, és további bizonyításra nincs Kúria I.Kfv.35.232/2025/2 7 szükség, a bíróság nem tájékoztatta eltérő álláspontjáról, csak az ítéletben adott számot arról, hogy a bíróságnak ténykérdésben kellett állást foglalnia. [20] A felülvizsgálati kérelem szerint annak ellenére, hogy a bizonyítási teherről megfelelő tájékoztatást nem kapott, a felülvizsgálni kért ítéletben a bíróság mégis kifogásolta a felperes bizonyításának a hiányát. A felperes szerint a bizonyítási teherről történő jogszerű kiosztása esetén került volna abba a helyzetbe, hogy az elsőfokú bíróság által megkívánt módon alátámassza a keresetben foglaltakat. [21] A felülvizsgálati kérelem érdemi részében a felperes állította, hogy a felülvizsgálni kért ítélet az ügy érdemére kiható módon jogszabálysértő, mert egyrészt az Air.
5. §

(1)és

(2)bekezdése ellenére figyelmen kívül hagyta a felperesek által hivatkozott tényeket körülményeket és bizonyítékokat, másrészt a tényállást nem megfelelően állapította meg, továbbá a bizonyítás hiányos volt és nem merítette ki a kereseti kérelmet. A Kúria döntése és jogi indokai [22] fenn. A felülvizsgálati kérelem befogadásának feltételei – az alábbiak miatt – nem állnak [23] A Kp. 118. §

(1)bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a Kúria a felülvizsgálati kérelmet akkor fogadja be, ha

1. a)az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata,
2. aa)a joggyakorlat egységének, vagy továbbfejlesztésének biztosítása,
3. ab)a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége,
4. ac)az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának szükségessége,
5. ad)a kérelmező alapvető eljárási jogának valószínűsíthető sérelme, vagy az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegés, illetve
6. b)a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés miatt indokolt. Kúria I.Kfv.35.232/2025/2 8 [24] A Kp. 117. §

(4)bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni a kérelem befogadhatóságának okát, azonban annak fennállását bizonyítani és azt – a Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ad)alpontja szerinti ok kivételével – részletesen indokolni nem kell. A Kp. 118. §

(1)bekezdés b) pontja szerinti ok esetében meg kell jelölni azt a közzétett kúriai határozatot is és annak azt a részét is, amelytől a felülvizsgálni kért határozat jogkérdésben eltér. [25] A Kúria rámutat arra, hogy a Kp. 117. §

(4)bekezdésében szereplő szabályozás nem teremt alanyi jogot a felülvizsgálati kérelem befogadására, a felülvizsgálati kérelemben nevesített befogadási okok alapján történik annak vizsgálata, hogy a konkrét ügyben felmerült-e olyan kérdés, amely a Kp. 118. §

(1)bekezdésének rendelkezései körébe tartozik, és ezáltal a felülvizsgálati kérelem befogadását és érdemi elbírálását megalapozza. [26] A felülvizsgálati kérelem egyetlen befogadási okra, a Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ad)alpontjában szereplő, az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegésre hivatkozott. [27] A Kúria a kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ad)alpontjára (eljárási jogi indokokra) alapított befogadási kérelemről való döntés során nem végezheti el a támadott jogerős határozat felülvizsgálatát. A Kúria csak annak keretei között mozoghat, hogy sérültek-e a kérelem előterjesztőjének megjelölt alapvető eljárási jogai, illetve a kérelem alapján észlelhető-e az ügy érdemére kiható egyéb eljárásjogi jogszabálysértés. A kérelemmel olyan mértékben kell kétséget ébreszteni a jogerős ítélet jogszerűsége tekintetében, hogy érdemi vizsgálat nélkül, majdhogynem nyilvánvalóan fennállónak kell látszania a jogsértésnek. Az egyéb eljárási szabályszegés esetén ugyanilyen módon valószínűsíteni kell, hogy az kihatott az ügy érdemére. Az előadottakat a Kúria a befogadás iránti kérelem és a peres iratok formai összevetésével bírálja el. [28] Az ügy érdemére tartozó jogszabályok téves értelmezésére, a bizonyítékok mérlegelésének vitatására vonatkozó előadások – főszabály szerint - nem teszik lehetővé az eljárásjogi hiba miatti befogadást. Az el nem bírált keresetre, a jogerős határozatot hozó bíróság indokolási kötelezettségének nem teljesítésre alapított befogadási ok esetében irányadó, hogy a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolásának kötelezettsége, különösen nem a szubjektív elvárásaikat is kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása. A befogadás megengedhetőségéről való döntés során, erre történő hivatkozás esetén, a Kúria arra van tekintettel, hogy a bíróság indokolási kötelezettsége az ügy érdeme szempontjából releváns kérdésekre nézve teljesült-e vagy sem. Az indokolás jogszerűsége a befogadásról való döntés során nem vizsgálható. Kúria I.Kfv.35.232/2025/2 9 [29] A befogadás fenti okra alapított indokolásának vizsgálata során a Kúria azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati kérelem maga sem állította a bizonyítási teherről történő tájékoztatás teljes hiányát, és idézte is az elsőfokú közigazgatási bíróság előtti eljárás első tárgyalása jegyzőkönyvében szereplő kioktatást, mely szerint: „tájékoztatja a bíróság a felperest, hogy a Kp. 2. §

(3)és 3. §

(1)-

(3)bekezdése alapján a felperest terheli annak bizonyítási kötelezettsége, hogy az alperesi határozat a keresetben foglaltak mentén jogszabálysértő”. [30] A felperesnek az elsőfokú közigazgatási perben való eljárását vizsgálva azt lehetett megállapítani, hogy a felperes , aki a közigazgatási perben jogi képviselővel járt el, ismerte a rá háruló bizonyítási terhet, pontosan tudta, hogy a közigazgatási jogvita központi kérdése az volt, hogy a felperes a tényállásban ismertetett két számlakibocsátó által kibocsátott számla után adólevonási jogát jogszerűen gyakorolta-e. Ezt igazolja az iratok alapján megállapítható azon nyilvánvaló tény,, hogy a felperes kereseti kérelmének teljes tartalma azt részletezte, hogy az alperes – több okból kifolyólag is – jogszerűtlenül tagadta meg a felperestől az adólevonási jog gyakorlását. Emiatt az elsőfokú közigazgatási bíróság első tárgyaláson tett, fentebb idézett kioktatását a befogadási vizsgálat keretében nem lehetett nyilvánvalóan jogsértőnek tekinteni, az iratvizsgálat alapján megállapítható adatok szerint a Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ad)alpontra alapítva a felülvizsgálati kérelem befogadásának nem volt oka. [31] Emellett a Kúria hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálati kérelemben az ítélet jogsértő voltát állító érdemi érvelésnek és a felülvizsgálati kérelem befogadhatóságát indokoló résznek összhangban kell lennie. Jelen ügyben ugyanakkor a felperes a befogadási ok körében a bizonyítási teherről való kellő kioktatás hiányára, az anyagi pervezetés hibájára hivatkozott, a felülvizsgálati kérelme érdemi részében pedig alapvetően az általa előterjesztett és a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelése hibáját és a bizonyítás hiányosságát állította. E két érvelés egymástól különbözik, ugyanakkor nem lehet a felülvizsgálati kérelem befogadását olyan okra alapítani, amely ok a felülvizsgálati kérelemben jogszabálysértésként nem jelenik meg, így az az eljárásjogi jogsértés a felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálható. [32] A felülvizsgálati kérelem érdemi érvelése alapján a Kúria kiemeli, hogy a felülvizsgálati eljárás során az elsőfokú bíróság által figyelembe vett bizonyítékok ismételt egybevetésére és értékelésére a bizonyítás felülmérlegelésére – iratellenesség és kirívóan okszerűtlen mérlegelés hiányában - nincs lehetőség. (lásd pl. Kúria Kfv.V.37.680/2023/3; Kfv.II.37.760/2022/2.sz határozatokat) [33] A fentiek alapján a Kúria a Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ad)alpontjára történő hivatkozás alapján a felülvizsgálati kérelem befogadására indokot nem látott. [34] A Kúria megvizsgálta a Kp. 118. §

(1)bekezdés a) pontjában szereplő, további, felperes által meg nem jelölt befogadási okokat is, amelyek alapján megállapította, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében előadottak a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének szükségességét nem vetették fel, nem merült fel a jogkérdés különleges Kúria I.Kfv.35.232/2025/2 10 súlya vagy társadalmi jelentősége, továbbá nem indokolt az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezése sem. Miután a felperes felülvizsgálati kérelmében a Kp. 118. §

(1)bekezdés b) pontjára nem hivatkozott, ahhoz indokolást sem fűzött, a Kp.117.§

(4)bekezdéséből következően ezt a befogadási okot a Kúriának vizsgálnia nem kellett. [35] A fentiek alapján a Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadására nem látott lehetőséget, ezért a befogadást a Kp. 118. §

(2)bekezdése alapján megtagadta. A döntés elvi tartalma [36] A felülvizsgálati kérelem befogadásának nincs helye, ha a Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjában megjelölt egyik befogadási ok sem áll fenn. [37] Nem lehet a felülvizsgálati kérelem befogadását olyan okra alapítani, amely ok a felülvizsgálati kérelemben jogszabálysértésként nem jelenik meg, így az az eljárásjogi jogsértés a felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálható. Záró rész [38] A Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadásának megtagadásáról a Kp. 118. §

(2)bekezdése alapján tanácsban, tárgyaláson kívül, indokolt végzésben határozott. [39] Az eljárás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 57. §

(1)bekezdés

1. a)pontja alapján illetékmentes volt, ezért a Kúriának az illeték megfizetéséről rendelkeznie nem kellett. [40] A végzés ellen a további felülvizsgálat lehetőségét Kp. 116. §
2. d)pontja zárja ki. Budapest, 2025. november 27. Dr. Tóth Kincső s.k. a tanács elnöke Kúria I.Kfv.35.232/2025/2 11 Dr. Figula Ildikó s.k. Dr. Heinemann Csilla s.k. előadó bíró bíró Dr. Banu Zsoltné dr. Szabó Judit s.k. bíró Dr. Kalas Tibor s.k. bíró