← Magyarország

Pkf.20226/2024/2 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pkf.II.20.226/2024/

  1. szám A Debreceni Ítélőtábla a Stelzer Ügyvédi Iroda (eljáró: dr. Stelzer Viktor ügyvéd, cím) által képviselt kérelmező neve (cím) kérelmezőnek – a dr. ... bíró és dr. ... bírósági titkár által képviselt Fővárosi Törvényszék (cím) kérelmezett ellen vagyoni elégtétel iránti nemperes eljárásban a Debreceni Törvényszék 7.Pk.21.860/2023/
  2. számú végzése ellen a kérelmezett
  3. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán meghozta a következő végzést: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett részében helybenhagyja. Megállapítja, hogy a le nem rótt 14 916 (tizennégyezer-kilencszáztizenhat) forint fellebbezési illeték az állam terhén marad. Ez ellen a végzés ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás A tényállás [1] A kérelmező mint felperes és 'alperes neve' alperes között házasság felbontása tárgyában
  4. január
  5. napján indult a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróságon P.20.192/
  6. számon, a későbbiekben P.20.989/
  7. számon polgári peres eljárás. [2] A kerületi bíróság a
  8. február 25-i perfelvételi tárgyaláson, miután az alperesi jogi képviselő egyeztetéseket javasolt, majd a kérelmező jogi képviselője felvetette a mediáció lehetőségét, a peres feleket közvetítői eljárásra kötelezte és az eljárást felfüggesztette. A kérelmező
  9. április 8-án bejelentette a közvetítői eljárás befejeződését azzal, hogy a felek megállapodtak a szülői felügyeleti jog gyakorlása, a folyamatos és időszakos kapcsolattartás és egyéb ehhez tartozó vállalások kérdéseiben és a gyermektartásdíjban megegyezés hiányában kérte a per folytatását. [3] A
  10. szeptember 13-i perfelvételi tárgyalást a kerületi bíróság akként halasztotta el, hogy új tárgyalási határnapokként
  11. november
  12. 13 óráját,
  13. január
  14. 8 óra 30 percét és
  15. március
  16. 8 óra 30 percét tűzte ki. A
  17. november 7-i tárgyalást a felek közös kérelmére elhalasztotta új tárgyalási határnap meghatározása nélkül azzal, hogy a perfelvétel lezárására, majd a kérelmező által előállítandó két tanú meghallgatására a már kitűzött
  18. január 19-i tárgyaláson kerül sor. A
  19. január 19-i tárgyaláson a perfelvételt lezárta, az egyik előállított tanút meghallgatta, majd a tárgyalást ezen kívül további két tanú meghallgatása céljából
  20. január
  21. napjának 14 órájára halasztotta, egyidejűleg a
  22. március
  23. napjára kitűzött tárgyalás kezdő időpontját 8 óra 30 perc helyett 14 órára tűzte ki azzal, hogy arra a tárgyalásra hívta fel a másik – az alperes betegség miatti távollétére tekintettel elő nem állított – tanú ismételt előállítását.
  24. január 23-án a peres felek arra hivatkozva, hogy az alperes, édesanyja betegsége miatt vidékre kényszerül utazni, közösen kérték a
  25. január 27-i tárgyalást elhalasztani, amelyet a kerületi bíróság
  26. május 9-ére halasztott el, és azon a tárgyaláson hallgatta meg az eredetileg a
  27. január 27-i tárgyalásra idézni tervezett – de a közös halasztás iránti kérelem miatt arra végül nem idézett – további két tanút. A
  28. március 7-ére kitűzött tárgyalást azonban megtartotta, amelyen a kérelmező által ismételten előállított tanú meghallgatását foganatosította. Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.226/2024/2 2 [4] A per elsőfokon a
  29. június
  30. napján megtartott tárgyaláson, a kérelmező jelenlétében kihirdetett ítélettel fejeződött be. Az elsőfokú ítélettel szemben a peres felek fellebbezést nem terjesztettek elő, ezért az
  31. szeptember
  32. napján jogerőre emelkedett, amelyről a bíróság a feleket a
  33. szeptember 28-án kelt végzésében értesítette. A kérelem és az ellenirat [5] A kérelmező a kérelme szerint az eljárás elhúzódása miatt a
  34. február
  35. és
  36. szeptember
  37. napja közötti időszakra összesen 1680 nap figyelembevételével kérte a kérelmezettet 671 600 forint vagyoni elégtételnek a javára történő megfizetésére kötelezni. [6] A kérelmezett az elleniratában a kérelem elutasítását kérte, ugyanis álláspontja a per számított időtartamából 809 nap levonása indokolt és az így figyelembe vehető időtartam nem haladja meg a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló
  38. évi XCIV. törvény (a továbbiakban: Pevtv.)
  39. §-ának

(2)bekezdés b) pontjában megjelölt 36 hónapos észszerű időtartamot, így a kérelem elutasításának van helye. Az elsőfokú végzés [7] Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott végzésével kötelezte a kérelmezettet, hogy fizessen meg a kérelmezőnek 15 napon belül 497 200 forint vagyoni elégtételt és 131 572 forint perköltséget, ezt meghaladóan a kérelmet elutasította. Megállapította, hogy az eljárás során meg nem fizetett 14 910 forint eljárási illeték az állam terhén marad. [8] A végzés indokolása szerint – a kérelemhez és ellenkérelemhez kötöttség folytán – a vagyoni elégtétel alapjaként a kérelemben megjelölt 2019. február 21. és a 2023. június 15. – a jogerőre emelkedésről értesítés helyett az utóbb jogerőssé vált ítélet kihirdetésének napja – közötti 1576 napot vette alapul, amelyből az elleniratban megjelölt időszakok közül a Pevtv. 15. §-a
(3)és
(4)bekezdésének alapján összesen 333 nap levonását találta indokoltnak. [9] Nem találta indokoltnak levonni a közvetítői eljárásra kötelezés miatt a
  1. február
  2. és
  3. április
  4. közötti időszakot. Erre az időszakra nem teljesültek a Pevtv.
  5. §-ának
(3)bekezdésében foglalt feltételek. Az eljárás felfüggesztésére a polgári perrendtartásról szóló
  1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  2. §-a alapján került sor. A kerületi bíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló
  3. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:
  4. §-ának rendelkezése szerint kötelezte a szülőket, hogy a szülői felügyelet megfelelő gyakorlása és az ehhez szükséges együttműködésük biztosítása érdekében közvetítői eljárást vegyenek igénybe. A kommentár-irodalom felhívásával hangsúlyozta: a közvetítői eljárás igénybevételének szükségességéről nem a felek, hanem a bíróság dönt, ilyenkor nincs mérlegelési lehetőség az eljárás felfüggesztése tárgyában. Ebből következően az eljárás felfüggesztése, és az ezzel eltelt idő nem a kérelmező érdekkörében felmerülő ok. Másrészt a felfüggesztés időtartama nem szükségtelenül és nem az ügy előrehaladása nélkül telt el, hiszen a felek a gyermektartásdíj kivételével valamennyi, a perben vitás kérdésben megállapodást kötöttek. [10] Részben találta levonhatónak a tárgyalás közös kérelemre elhalasztása miatt a
  5. január
  6. és
  7. május
  8. közötti időszakot. Utalt arra, hogy a bírói gyakorlat szerint a halasztás iránti közös kérelem a kérelmező érdekkörében felmerült, az eljárás előrehaladását nem szolgáló és szükségtelenül eltelt időtartamnak minősül. Mivel a kérelem közösen került előterjesztésre, ezért a Pevtv.
  9. §-a
(3)bekezdésének alkalmazásában az a kérelmező érdekkörében fennállónak tekintendő. Az eljáró bíróság azonban
  1. március 7-én érdemi tárgyalást tartott, melyen tanút hallgatott meg, azaz az eljárás haladt előre. Ezért a
  2. március
  3. és
  4. május
  5. közötti időszak már nem tekinthető érdemi előrehaladás Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.226/2024/2 3 nélkülinek, szükségtelenül elteltnek, így csak a
  6. január
  7. és
  8. március
  9. közötti 39 nap levonása indokolt. [11] Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a kérelmet 1243 napban találta alaposnak, és a kérelmezettet a 372/
  10. (VI. 30.) Korm. rendelet
  11. §
(1)-
(2)bekezdései alapján 400 forint napi összeg alapul vételével összesen 497 200 forint vagyoni elégtétel megfizetésére kötelezte. [12] A pernyertesség arányát a kérelmező javára 74%-ban határozta meg, és a Pevtv. 9. §-ának
(4)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 83. §-ának
(2)bekezdése alapján kötelezte a kérelmezettet a kérelmező a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 2. §-ának
(1)-
(2)bekezdései alapján megállapított ügyvédi munkadíja pervesztességére eső részének megfizetésére; a pervesztességéhez igazodóan a kérelmező terhén maradó összegen felül előzetesen megfizetett illeték visszatérítésére jogosultság meghatározásán túl a további eljárási illeték a kérelmezett az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. §-ának
(1)bekezdés c) pontja és
(2)bekezdése alapján fennálló személyes illetékmentessége alapján az állam általi viseléséről rendelkezett. A fellebbezés és a fellebbezésre tett észrevétel [13] Az elsőfokú végzés ellen a kérelmezett terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte annak a megváltoztatását és a kérelem egészében elutasítását. [14] Nem értett egyet az elsőfokú bíróság azon következtetésével, amely miatt a
  1. február
  2. és
  3. április
  4. napja között eltelt 409 napot nem vonta le a per számított időtartamából. Nem osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, amely szerint a kérelemmel érintett eljárás felfüggesztésének időtartama nem szükségtelenül és nem az ügy előrehaladása nélkül telt el. A Pevtv.
  5. §-ának
(3)bekezdése kapcsán nem az bír jelentőséggel, hogy az időmúlást eredményező határozatot a bíróság mérlegelési jogkörében hozta-e a meg, hanem az, hogy a döntés a felek perbeli magatartásának, nyilatkozatainak a következménye-e, hiszen amennyiben igen, úgy az időmúlást szükségképpen a felek érdekkörében felmerült ok eredményezte. A Ptk. 4:
  1. §-ában rögzítettek szerint a bíróság indokolt esetben kötelezheti a szülőket, hogy a szülői felügyelet megfelelő gyakorlása és az ehhez szükséges együttműködésük biztosítása érdekében közvetítői eljárást vegyenek igénybe. Bár a jogszabály nem definiálja, hogy mely esetben indokolt a közvetítői eljárásra kötelezés, a normaszövegből és az idézett kommentár-irodalomból az tűnik ki, hogy az indokoltság a mediáció eredményességé-nek lehetősége esetén állapítható meg, amelynek alapvető feltétele a felek megegyezés iránti hajlandósága. A jogvitában érintett perben maguk a felek tették indokolttá és szükségessé a közvetítői eljárást azáltal, hogy annak elrendelését kérték egy egyezség megszületésében bízva. A megegyezés iránti hajlandóság megnyilvánulására tekintettel rendelkezhetett a perbíróság arról, hogy közvetítői eljárás igénybevételére kötelezi a feleket. A felek nyilatkozatai kifejezett akaratát okszerűen mérlegelve döntött a közvetítői eljárás szükségességéről, amelyre tekintettel a felfüggesztésből eredő időmúlás nem a bíróság, hanem a felek, így a kérelmező érdekkörében felmerült okra vezethető vissza. Az időmúlás jelentősen lerövidíthető lett volna a kérelmező által, amennyiben a közvetítői eljárástól elzárkózik. [15] Nem értett egyet továbbá azzal sem, hogy a
  2. január
  3. és
  4. május
  5. között eltelt időszakot csak részben találta levonhatónak az elsőfokú bíróság. A felek halasztás iránti közös kérelmére tekintettel a perbíróság a
  6. január
  7. napjára tervezett eljárási cselekményeket csak 103 nappal később, a
  8. május
  9. napján megtartott tárgyaláson tudta foganatosítani, így a köztes időszak szükségképpen nem szolgálhatta az eljárás előrehaladását. Megállapítható, hogy a
  10. január
  11. napjára tűzött tárgyaláson a perbíróság éppen azokat a tanúkat akarta meghallgatni, akiknek a meghallgatására a halasztás Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.226/2024/2 4 miatt csak
  12. május
  13. napján kerülhetett sor. Ebből következően a felek érdekkörében felmerült okra visszavezethetően a
  14. március
  15. és
  16. május
  17. napja közötti időszak is szükségtelenül telt el, ennek a levonása is indokolt. [16] A kérelmező fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. A másodfokú bíróság döntése [17] Az ítélőtábla fellebbezés hiányában nem érintette a kérelmet részben elutasító elsőfokú rendelkezést, a fellebbezést pedig a következők szerint nem találta alaposnak: [18] Osztotta az elsőfokú bíróság azt az álláspontját az ítélőtábla, hogy a bírósági közvetítésre tekintettel a per felfüggesztésének időtartama a per a Pevtv.
  18. §-a szerinti időtartamába beleszámít. [19] A per számított időtartamából levonásra a Pevtv. rendszerében csak azzal kapcsolatban kerülhet sor, hogy a bírósági eljárásban félnek minősülő kérelmező, valamint a bírósági eljárást lefolytató bíróság eljárási cselekménye, illetve mulasztása mennyiben járult hozzá az eljárás elhúzódásához és azt vizsgálja a bíróság – a kérelem és az ellenirat korlátai között –, hogy az alapul fekvő bírósági eljárás során volt-e olyan időszak, amely akár a kérelmező, akár a vizsgált bírósági eljárásban eljárt bíróság érdekkörében felmerülő elhárítható ok miatt szükségtelenül telt el. A kizárólag a kérelmező, illetve a bíróság érdekkörében felmerült elhárítható okok miatti levonásra egyrészt a Pevtv.
  19. §-ának
(3)bekezdése, másrészt a
(4)bekezdése ad jogszabályi alapot. [20] Az előző következtetést a fellebbezésében a kérelmezett sem vitatta, azonban úgy értelmezte a per a bírósági közvetítésre tekintettel felfüggesztését, hogy az a felek, így a kérelmező érdekében állt és a bírósági közvetítéstől elzárkózással lehetett volna az így okozott szükségtelen időmúlást elhárítani. [21] Ezzel az értelmezéssel az ítélőtábla a bírósági közvetítés lényege folytán azonban nem értett egyet. [22] A Pp. 124. §-ának
(1)bekezdéséből következően ha a bíróság kötelező közvetítői eljárás igénybevételére kötelezi a feleket, ezzel egyidejűleg a peres eljárást felfüggeszti, a közvetítői eljárásra kötelezés és ebből következően a per felfüggesztése a bíróság döntési jogkörébe tartozik, annak a törvényi feltételei mérlegelése alapján történik az eljárás ideiglenes nyugvása, a döntésre a feleknek semmilyen ráhatásuk nincs. A Ptk. 4:
  1. §-a a döntés alapjaként valóban annak indokoltságát határozza meg, amely azonban még akkor sem azonosítható a Pevtv. fogalmi rendszere szerinti kérelmező érdekkörével, ha természetszerűen az eljárás gyors, hatékony, koncentrált befejezése minden perbeli szereplőnek – így a bíróságnak és értelemszerűen a feleknek is – érdekében áll. A perkoncentráció az egész polgári perrendtartás átfogó, irányadó alapelve, amelynek az eredményes megvalósulására törekvés mind a peres felek, mind a bíróság feladata. A jogalkotó a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése körében a
  2. évi CCLII. törvény által bevezetett kötelező közvetítői eljárással a per lefolytatásának nagyobb hatékonyságát – a
  3. január 1-től hatályos Pp.-ben alapelvi szinten is rögzített perkoncentráció mind teljesebb érvényesülését – kívánta előmozdítani. Ezt a célt a jogalkotó a polgári perekbe beépített, a bíróságnak az indokoltság mérlegelésétől függő döntése alapján lefolytatható alternatív vitarendezési úttal kívánta biztosítani és ezen eszközzel is elérni a jogvita az anyagi jogi igazságra törekvő és egyben koncentrált befejezését. A Pevtv. a vagyoni elégtétel csökkentését kifejezetten a kérelmező fél mulasztására kívánja visszavezetni, a polgári perrendi szabályozás által a per koncentrált befejezésére alkalmas eljárási eszközök igénybevétele miatti szükségszerű időmúlás nem adhat alapot a per számított időtartamából figyelmen kívül hagyásra és ezáltal a vagyoni elégtétel csökkentésére. Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.226/2024/2 5 [23] Egyetértett ezen felül az ítélőtábla az elsőfokú bíróság álláspontjával abban is, hogy a kötelező közvetítői eljárás a jogvita elbírálása szempontjából egyébként sem tekinthető szükségtelenül elteltnek, hiszen a gyermektartásdíj kivételével a felek más kérdésekben megállapodást kötöttek, amely egyértelműen elősegítette a per hatékony lefolytatását. Megjegyzi azonban az ítélőtábla, hogy az előzőekben kifejtettek alapján, amely szerint a kötelező közvetítői eljárás miatti felfüggesztés nem tekinthető a kérelmező érdekkörében felmerült oknak, a levonásra a megállapodás elmaradása sem adhatott volna alapot. [24] Osztotta az ítélőtábla az elsőfokú bíróság álláspontját arra nézve is, amely szerint a felek közös kérelmére halasztás miatt a
  4. március
  5. és
  6. május
  7. közötti időtartam figyelmen kívül hagyását nem találta indokoltnak. [25] Helyesen hivatkozott a bírói gyakorlatra az elsőfokú bíróság annyiban, hogy a jogszabályi feltételek mellett a közös kérelem esetén a bíróságnak mérlegelési lehetősége nincs, a tárgyalás elhalasztásáról kell intézkednie, ekként az eljárás kizárólag a felek akaratából nem halad előre. Ezen eset a bírói gyakorlat szerint általában az eljárás közös kérelemre történő szünetelésével azonos elbírálás alá esik (Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.083/2023/2.). Ugyanakkor a Pevtv.
  8. §-ának
(5)bekezdése alapján nem mellőzhető annak a mérlegelése, hogy a kérelmező, valamint a pert lefolytató bíróság eljárási cselekménye, illetve mulasztása mennyiben járult hozzá az észszerűnek minősülő időtartam meghaladásához (ekként: Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.064/2024/2.) [26] A per sajátossága volt, hogy még a perfelvételi szakban a bíróság az egyes eljárási cselekmények biztosítására előre három különböző időpontban is tárgyalást tűzött ki és amikor a 2023. január 27-i tárgyalás elhalasztását kérték a felek, akkor annak ellenére, hogy a 2023. március 7. napi tárgyalást megtartotta, a tervezett eljárási cselekmények lefolytatására egy későbbi, 2023. május 9-i tárgyalást határozott meg. A Pevtv. 15. §-ának
(3)bekezdése a kérelmező érdekkörében felmerült, az eljárás előrehaladását nem szolgáló időtartam figyelmen kívül hagyását engedi, mint ahogy azonban arra az elsőfokú bíróság helyesen rámutatott, abból következően, hogy
  1. március 7-én érdemi tárgyalást tartott a bíróság, amelyen tanúmeghallgatásra sor került, az eljárás előrehaladt. Annak a következményei, hogy a bíróság alaki pervezetési jogkörében hogyan határozta meg az egyes eljárási cselekmények sorrendjét, a fél terhére nem értékelhetők. A
  2. március
  3. és
  4. május
  5. közötti időtartam nem határozható meg a felek közös kérelmére halasztás miatti eljárás előrehaladását nem szolgáló időtartamként, annak levonására a törvényi rendelkezések nem adnak alapot. [27] Mindezek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzésének a fellebbezett részét a Pevtv.
  6. §-ának
(4)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 383. §-ának
(2)bekezdése szerint helybenhagyta. [28] A másodfokú eljárásban a kérelmező nyilatkozatot nem tett, másodfokú költsége nem merült fel. [29] Az Itv. 47. §-ának
(1)bekezdése szerinti fellebbezési illeték a kérelmezett személyes illetékmentessége folytán a Pp. 102. §-ának
(6)bekezdése alapján az állam terhén marad. Debrecen,
  1. július
  2. Dr. Pribula László s.k. a tanács elnöke, előadó, Dr. Gárdosi Judit s.k. bíró, Dr. Répássy Árpád s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.