A határozat elvi tartalma: A helyi (városi) szerv állományába beosztott bűnügyi technikus által a területi (megyei) szerv hatáskörébe tartozó bűncselekményekkel összefüggő bűnügyi technikusi beosztás szerinti feladatok ellátása olyan, a kinevezés szerinti beosztásához nem tartozó többletfeladat-ellátásnak minősül, melyre tekintettel részére megbízási díj jár. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 2.Kf.700.354/2023/
- felperes neve (felperes címe) Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete (felperesi képviselő címe eljáró kamarai jogtanácsos: dr. Balázs Ildikó) Pest Vármegyei Rendőr-főkapitányság (alperes címe) A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: Az alperes képviselője: dr. Pintér Gábor kamarai jogtanácsos A per tárgya: megbízási díj megfizetése közszolgálati jogvita A fellebbezést benyújtó fél: alperes (
- sorszám alatt) A fellebbezéssel támadott határozat: Budapest Környéki Törvényszék 18.K.701.140/2022/
- számú ítélete iránt indított Í t é l e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 5.000 (ötezer) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.354/2023/
- 2 [1] A felperes a perrel érintett időszakban az alperes hivatásos állományú tagjaként a helység1 Rendőrkapitányság állományában bűnügyi technikus beosztásban teljesített szolgálatot. [2] A felperes
- március
- napján előterjesztett szolgálati panaszában
- február
- napjától
- március
- napjáig összesen 8 hónapra igényelt megbízási díjat. A szolgálati panaszt az alperes vezetője szám1 számú határozatával elutasította. A felperes keresete, az alperes védirata [3] A felperes keresetében 193.250 forint megbízási díj és annak késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetét a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
- évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.)
- §-ra,
- §-ra,
- §
(1)bekezdés c) pontjára és
(5)bekezdésére, a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhoz szükséges követelményekről szóló 30/
- (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 30/
- BM rendelet)
- számú mellékletére, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/
- (VI. 16.) BM rendelet
- §
(6)bekezdésére, a Rendőrség nyomozó hatóságainak hatásköréről és illetékességéről szóló 25/
- (VI. 24.) BM rendelet (a továbbiakban: 25/
- BM rendelet) 2.§-ra,
- §-ra,
- §-ra és
- mellékletére, a forrónyomos tevékenység egységes végrehajtásáról szóló 22/
- (VI. 22.) ORFK utasítás (a továbbiakban: ORFK utasítás)
- és
- pontjaira, a Rendőrségről szóló
- évi XXXIV. törvényre (a továbbiakban: Rtv.), valamint az Alaptörvény XV. cikk
(2)bekezdésére alapította. A megbízási díj igényelt havi mértékét – a feladatellátás mértékére figyelemmel –
- február, augusztus, szeptember, november, december és
- január hónapok tekintetében az illetményalap 50%-ában,
- február és március hónapok tekintetében az illetményalap 100%-os mértékében jelölte meg. [4] Az alperes védiratában – a tárgyaláson pontosított kérelme szerint – elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan a megbízási díj összegének a rendvédelmi illetményalap 50%-ában történő megállapítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítélete [5] Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest 193.250 forint megbízási díj és késedelmi kamata megfizetésére. Döntését a Hszt.
- §
- és
- pontjaiban,
- §
(1)bekezdés c) pontjában és
(5)bekezdésében, a 30/
- BM rendelet
- melléklet III. pontjában, a 25/
- BM rendelet
- §
(1)bekezdésében, 2. §
(1)és
(5)bekezdéseiben, valamint
- melléklet 15.
- pontjában foglaltakra alapította. Megállapította, hogy a felperes szolgálati beosztása az adott helyi szervezeti egység állománytáblázatával összefüggésben, az Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.354/2023/
- 3 abban meghatározott munkakör tekintetében értelmezhető, nem tartozik bele a területi szerv hatáskörébe tartozó bűncselekményekkel összefüggő feladatok ellátása. A per iratanyagához csatolt, 19.K.701.137/2022/
- számú tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt tanúvallomások alátámasztották, hogy a perbeli – területi szerv hatáskörébe tartozó embercsempészés bűntette – bűncselekményekkel összefüggő feladatok késedelmet nem tűrő, halaszthatatlan nyomozati cselekmények, ebből azonban nem következik az, hogy a helyi szerv technikusának kell ellátni a területi szerv hatáskörébe tartozó feladatokat; ilyen rendelkezést az ORFK utasítás sem tartalmaz, s azt nem alapozza meg a 25/
- BM rendelet
- §
(1)bekezdése sem. A Kúria eseti döntéseire utalva rögzítette, hogy a felperes által végzett tevékenység a szolgálati beosztásába, munkakörébe nem tartozott, azt az alperes utasítása alapján havi rendszerességgel, több alkalommal teljesítette, ezért többletdíjazásra jogosult. A megbízási díj mértékét a keresetben megjelöltek szerinti mértékben, mérlegeléssel állapította meg, mivel azt az egyes hónapokban ellátott többletfeladatok számára, a feladatellátással járó fokozottabb terhelésre és felelősségre figyelemmel a teljesített többletfeladatokkal arányban állónak találta. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [6] Az alperes fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását, másodlagosan a megbízási díj mértékének az illetményalap 50 %-ára történő mérséklését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a megállapított tényállásból téves következtetést vont le, jogsértő módon értelmezte és alkalmazta a Hszt. 71. §
(1)-
(6)bekezdéseiben – különösen az
(1)bekezdés a)-c) pontjaiban –, továbbá a 25/2013. BM rendelet 6. §
(1)bekezdésében foglaltakat. Fenntartotta az elsőfokú eljárásban kifejtett jogi álláspontját, kérte annak a fellebbezés elbírálása során történő figyelembevételét. Rámutatott, hogy míg az ítélet [21] bekezdésében helytállóan rögzített tényállás szerint az embercsempészés helyszínén lefolytatott szemlék, technikusi feladatok úgynevezett halaszthatatlan, késedelmet nem tűrő nyomozati cselekmények, addig az ítélet [22] bekezdésében tévesen jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy e cselekmények elvégzésére a felperes nem volt köteles. Álláspontja szerint a 25/2013. BM rendelet 6. §
(1)bekezdése alapján a rendőrség valamennyi nyomozó hatósága köteles e cselekményeket elvégezni, majd a keletkezett iratokat a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező nyomozó hatóság részére megküldeni; ezzel összhangban a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 375. §
(4)bekezdése szerint késedelmet nem tűrő esetben – a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szerv haladéktalan tájékoztatása mellett – bármely nyomozó hatóság végezhet eljárási cselekményt. Az elsőfokú ítélet [28] bekezdésében foglaltakra utalva hangsúlyozta, hogy a területi szerv hatáskörébe tartozó technikusi feladatok valóban nem tartoznak a felperes eredeti szolgálati beosztásába, mivel azonban a felperes halaszthatatlan nyomozati cselekményeket látott el, így ez nem alapozza meg a megbízási díjra való jogosultságot. [7] A másodlagos fellebbezési kérelmével összefüggésben az alperes jogi érvelését nem fejtette ki. [8] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az ellentmondásos fellebbezési érvelésből nem derül ki, hogy a Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.354/2023/4. 4 szolgálati beosztásába nem tartozó feladatok ellátása után miért nem volna jogosult megbízási díjra. A Fővárosi Ítélőtábla döntése és annak jogi indokai [9] Az alperes fellebbezése nem alapos. [10] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 108. §
(1)bekezdésében foglaltak alapján, a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között vizsgálta felül. [11] A másodfokú eljárás terjedelme vizsgálatakor a Fővárosi Ítélőtábla figyelembe vette, hogy az alperes a tényállás tisztázottsága tekintetében eljárásjogi jogszabálysértést nem állított, alapvetően az ítélet anyagi jogi álláspontjának felülvizsgálatát kérte a másodfokú bíróságtól. Az elsőfokú ítélet összegszerűséggel kapcsolatos megállapításait nem támadta, a fellebbezésben az összegszerűségre vonatkozó jogszabályi rendelkezésekre ezzel kapcsolatos jogi érvelés nélkül hivatkozott, így e tekintetben az elsőfokú bíróság mérlegelésének jogszerszerűségére nézve a másodfokú bíróság általa vizsgálható körülmények és érvek nélkül maradt, ezért az összegszerűségre a másodfokú bíróság felülbírálati jogköre a Kp. 100. §
(2)bekezdés b) pontja alapján nem terjedt ki (Kf.VII.39.549/2021/4.). Nem vehette figyelembe továbbá a másodfokú bíróság az elsőfokú peres eljárásban tett alperesi előadást sem, mivel a fellebbezési eljárás rendeltetése és célja nem az elsőfokú bírósági eljárás újbóli lefolytatása, megismétlése. A Kp. 100. §
(2)bekezdésénél fogva a félnek a fellebbezési kérelmében azt kell alátámasztania, hogy az elsőfokú ítélet miért jogszabálysértő, vagy mennyiben tér el a Kúria közzétett határozatától. Nem vezethet eredményre az, ha ehelyett az elsőfokú bíróság előtt előadott jogi álláspontjának fenntartására hivatkozik. [12] A fellebbezés keretei között eljárva a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a releváns jogszabályi rendelkezéseket felhívta, azokat megfelelően alkalmazta, ítéletének indokolásában a döntése indokait részletesen kifejtette, amellyel a másodfokú bíróság is egyetértett. A fellebbezésben előadottakra tekintettel az alábbiakat emeli ki. [13] Az alperes jogalapjában vitatta az elsőfokú ítéletet, az általa felhívott Hszt. 71. §
(1)-
(6)bekezdéseinek, kiemelten az
(1)bekezdés a)-c) pontjainak rendelkezéseivel, valamint a 25/2013. BM rendelet. 6. §
(1)bekezdésével összefüggésben részletes indokolást nem adott elő, nem fejtette ki, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében foglalt jogszabályértelmezést miért tartja jogsértőnek. Az elsőfokú bíróság a felperes megbízási díjra való jogosultságát – ítélete indokolásának [30] bekezdésben rögzítetten – kizárólag a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontjára alapította. Erre figyelemmel az alperesnek a fellebbezésében azt kellett volna kimunkálnia, hogy miért jogszabálysértő az elsőfokú bíróság azon következtetése, miszerint a felperes a Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.354/2023/4. 5 szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkört látott el többletfeladatként [Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pont], amikor a munkáltató utasítása alapján a 25/2013. BM rendelet 6. §
(1)bekezdésében nevesített késedelmet nem tűrő, halaszthatatlan nyomozati cselekményeket elvégezte. Ezzel ellentétben az alperes a fellebbezésében maga is arra hivatkozott, hogy a felperes – általa sem vitatottan – nem az eredeti szolgálati beosztásába, hanem a területi szerv hatáskörébe tartozó technikusi feladatokat látott el; a 25/2013. BM rendelet 6. §
(1)bekezdése szerint jelentkező feladatellátási kötelezettséget további indokolás nélkül a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontjában és
(5)bekezdésében foglalt jogszabályi előírások alkalmazhatóságát kizáró rendelkezésnek tekintette. [14] Mivel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az alperes a fellebbezésében nem vitatta, azt az ítélőtábla is irányadónak tekintette, mely alapján tény, hogy a felperes perbeli időszakban megjelölt, a felek által nem vitatott feladatkimutatása szerint a területi (megyei) szerv hatáskörébe tartozó bűncselekményekkel összefüggő technikusi beosztás szerinti feladatokat látott el többletfeladatként, melyek a felperes kinevezése szerinti, a helyi (városi) szerv állománytáblájában rögzített szolgálati beosztásán (munkakörén) túlmutattak. [15] Az elsőfokú bíróság a döntése vitatott [22] bekezdésében helyesen fejtette ki, hogy a perbeli ügyben nem annak volt érdemi jelentősége, hogy a feladatok végrehajtására a felperes jogszerűen utasítható volt-e, illetve, hogy a feladatokat elláthatta-e, illetve köteles volt-e ellátni. A Hszt. 13. §-ában rögzített sajátos szolgálati viszony alapján, továbbá az Rtv. 11. §
(1)bekezdése, 12. §
(1)bekezdése, valamint 13. §
(1)bekezdése szerinti feladatellátás és utasítás teljesítése, illetve (akár halaszthatatlan esetben történő) intézkedés az adott bűncselekmények jellegétől függetlenül a felperes alapvető kötelezettsége. A felperes díjazásra való jogosultságának jogalapját az teremtette meg, hogy olyan többletfeladatokat kellett ellátnia, amelyek a kinevezése szerinti beosztásába nem tartoztak. A Be. 375. §
(4)bekezdésében és a 25/
- BM rendelet
- §
(1)bekezdésében rögzített, hatáskörre és illetékességre tekintet nélküli kötelezettség teljesítése nem annulálja a díjazásra való jogosultságot, ezért nem foghatott helyt az alperes e körben kifejtett érvelése. Az elsőfokú bíróság helytálló következtetésre jutott, amikor az elfogadottan késedelmet nem tűrő, halaszthatatlan nyomozati – és ezáltal hatáskörre és illetékességre tekintet nélkül valamennyi nyomozó hatóság által kötelezően végrehajtandó – cselekményekkel érintett, a megyei szerv hatáskörébe tartozó technikusi feladatokat a felperes helyi szerv állománytáblájában szabályozott szolgálati beosztásához nem tartozónak minősítette. [16] Az ítélkezési gyakorlat egységes abban, hogy a munkáltatónak az a joga, amellyel a felperest az eredeti beosztásához tartozó feladatok mellett más feladatok elvégzésére utasíthatja, nem sértheti a felperes kinevezése szerinti beosztását és a díjazásra (ellenszolgáltatásra) való jogosultságát. A munkáltató egyoldalú utasítási jogával csak az állománytáblában rendszeresített beosztás keretein belül határozhatja meg azokat a ténylegesen ellátandó feladatokat, amelyeket a hivatásos állomány tagja köteles ellátni, az nem fedhet le több, másik beosztást, és a munkáltató által korlátlanul nem bővíthető. A következetes bírói gyakorlat szerint a munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség, ezért ezen elvi alapból eredően jogellenes az olyan gyakorlat, amikor a munkáltató a munkakör részének tekinti egy másik munkakör – akár átmeneti, akár tartós – feladatainak Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.354/2023/
- 6 ellátását (Mfv.I.10.751/2016/4., Mfv.II.10.516/2017/4., Kf.VII.39.247/2020/4., Kf.VII.39.389/2021/4., Kfv.37.193/2020/8., Kfv.VII.39.246/2020/4.). Ennélfogva helytállóan hivatkozott az elsőfokú bíróság az ítéletében arra, hogy az alperes csak a felperes kinevezése szerinti munkakörén belül határozhatja meg szabadon a munkaköri leírásban nevesített feladatokat. [17] Az ítélőtábla hangsúlyozza, ha a hivatásos állomány szolgálati viszonyban álló tagja hosszabb időszakon át rendszeresen a beosztásához nem tartozó feladatkört lát el, az többletszolgálatnak minősül, és annak ellentételezésére jogosult. A hivatásos állomány tagjának többlettevékenységéért járó megbízási díj jogalapja körében a szolgálati beosztáson kívüli tevékenység bír jelentőséggel (Kfv.VII.37.642/2020/5.). Ezen jogszabályi rendelkezésben meghatározott kritériumok konjunktívak, ebből következően a felperest akkor illetheti meg a megbízási díj, ha nem a kinevezés szerinti beosztásához tartozó feladatkört lát el többletfeladatként. Amennyiben a rendszeresen elvégzett további tevékenység nem tartozik az adott szolgálati beosztáshoz, az mindenképpen többletfeladatnak minősül. [18] Az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott arra, hogy a hivatásos állomány tagjának a szolgálatteljesítése során a munkaköri leírásban rögzített és a munkáltató rendelkezése alapján a beosztáshoz tartozó, illetve a munkaköri leírásban konkrétan nem nevesített feladatokat is végre kell hajtania, a beosztáshoz nem tartozó feladatkör ellátása azonban többletszolgálatnak minősül, amelynek elvégzéséért – amennyiben az az adott szolgálati beosztáshoz nem tartozó rendszeresen elvégzett további tevékenység – a hivatásos állomány tagja ellenszolgáltatásra jogosult (Mfv.II.10.304/2017/15., BH
- 259., Mfv.I.10.751/2016/4.). [19] A Kúria több eseti döntésében rámutatott arra is, hogy a kinevezési okiratban meghatározott beosztást meghaladó, további illetékességi területre kiterjedő régiós szemlebizottsági feladatok többletfeladat-ellátást eredményeznek, így ennek ellentételezéseként megbízási díj jár (Kf.VIII.40.034/2021/4., Kf.VIII.40.054/2021/4., Kf.VII.40.244/2020/4., Kf.VII.39.106/2021/6., Kf.III.45.120/2021/4., Kf.III.45.050/2022/4.). Erre figyelemmel a bírósági gyakorlat már kialakította azt az értelmezést, hogy a szolgálati beosztáshoz nem tartozó feladatkörnek minősül a munkáltató rendvédelmi szerv illetékességi körébe nem tartozó feladat ellátása akkor is, ha az a feladat – jellegét tekintve – azonos a hivatásos állomány tagjának beosztásába tartozó feladattal. Az ítélőtábla ezen értelmezést a saját szervezeti egységétől eltérő szerv hatáskörével összefüggő feladatellátások kapcsán is irányadónak tekintette. [20] A fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság a feltárt tényállás alapján okszerűen vonta le azt a következtetést, hogy a területi szerv hatáskörébe tartozó bűncselekményekkel összefüggő feladatok teljesítésével a felperes visszatérő módon, rendszeresen végzett a beosztásába nem tartozó többletfeladatokat, mivel nem a saját rendőrkapitánysága (helyi szervezeti egysége) állománytáblája által szabályozott feladatköröket látta el, ezért a Hszt.
- §
(1)bekezdés c) pontja és
(5)bekezdése alapján jogosult volt megbízási díjra. Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.354/2023/
- 7 [21] Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp.
- §
(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. [22] Az ítélőtábla a Kp. 99. §
(3)bekezdése alapján a 35. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(1)bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségének megfizetésére, melynek mértékét a Pp. 81. §
(1)-
(2)bekezdéseire, 82. §
(3)bekezdésére, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet)
- §
(1)és 3. §
(2),
(5)-
(6)bekezdéseire figyelemmel állapította meg. Ennek során a felperes által felszámított perköltség összegét a pertárgy értékének megfelelő mértékűre mérsékelte; a kamarai jogtanácsos által képviselt felperes által felszámított perköltség megállapítását az IM rendelet kógens szabályai nem teszik lehetővé. [23] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. §
(1)bekezdésében és 46. §
(1)bekezdésében meghatározott mértékű fellebbezési illeték az alperes Itv. 5. §
(1)bekezdés c) pontjában biztosított teljes személyes illetékmentessége folytán a Pp. 102. §
(1)és
(6)bekezdései értelmében az állam terhén marad. [24] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó
- §-a értelmében tárgyaláson kívül bírálta el. [25] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
- §
(1)bekezdése zárja ki. Záró rész Budapest,
- január
- dr. Szőke Mária s.k. dr. Bendli Attila József s.k. dr. Németh Andrea s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró