Bf.506/2024/8 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdése alapján az elkövetéskor hatályban volt büntetőtörvényt alkalmazta. Nem volt figyelemmel azonban arra, hogy az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályban volt, illetve lévő büntető törvény rendelkezései a pénzbüntetés egy napi tétele összege vonatkozásában változott, ugyanakkor az a megállapítás helyes volt, hogy az elkövetéskor hatályos 1.000.-Ft napi tétel összege kedvezőbb a III. r. vádlott vonatkozásában, mivel az elbíráláskor az egy napi tétel összege 1.300.-Ft [Btk. 50. §

(3)bekezdés]. A Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Bf.II.506/

1. számú ügyben Szegeden,
2. február
3. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a
4. sorszámú í t é l e t e t: A kábítószer-kereskedelem bűntette miatt vádlott1 és társai ellen indított büntetőügyben a Kecskeméti Törvényszék
5. április
6. napján kihirdetett 2.B.287/2023/
7. számú ítéletét megváltoztatja: vádlott3 III. rendű vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 2 (kettő) évre enyhíti, a közügyektől eltiltásra vonatkozó rendelkezést mellőzi. vádlott3 III. rendű vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozza meg. A szabadságvesztés végrehajtását 4 (négy) év próbaidőre felfüggeszti. Ha a III. rendű vádlott a pénzbüntetést nem fizeti meg, a pénzbüntetést, vagy annak meg nem fizetett részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni, amelyet a szabadságvesztés végrehajtása esetén börtön fokozatban, egyéb esetekben fogház fokozatban kell végrehajtani. A vagyonelkobzás összegét 6.000.000.- (hatmillió) forintra leszállítja. Az elsőfokú eljárásban felmerült és vádlott3 III. rendű vádlott által fizetendő bűnügyi költség összegét 132.222.- (százharminckettőezer-kettőszázhuszonkettő) forintra felemeli. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Szegedi Ítélőtábla 2.Bf.506/2024/8/í 2 Indokolás [1] A Kecskeméti Törvényszék a fenti ítéletével a
8. április
9. napjától
10. január
11. napjáig előzetes fogvatartásban volt, azt követően
12. május
13. napjáig bűnügyi felügyelet alatt állt vádlott3 III. r. vádlottat bűnösnek mondta ki kábítószerkereskedelem bűntettében [Btk.
14. §

(1)bekezdés 4. fordulat,

(2)bekezdés a) pontja] mint társtettest. Ezért a III. r. vádlottat 3 év szabadságvesztés büntetésre, 300 napi tétel pénzbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozatát fegyházban határozta meg. A kiszabott szabadságvesztésbe a III. r. vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt beszámította. Megállapította, hogy a III. r. vádlott legkorábban a kiszabott szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A III. r. vádlott esetén a pénzbüntetés egy napi tételének összegét 1.000.-Ft-ban állapította meg. Rendelkezett arról, hogy ha a III. r. vádlott az így kiszabott 300.000.-Ft pénzbüntetést nem fizeti meg, akkor a pénzbüntetést, vagy annak meg nem fizetett részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A III. r. vádlottal szemben 9.000.000.-Ft vagyonelkobzást rendelt el. A Kiskunhalasi Rendőrkapitányságon lefoglalt és a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság letéti számlájára befizetett 900.000.-Ft készpénz bűnjel lefoglalását megszüntette és a III. r. vádlott részére kiadni rendelte, egyúttal a vele szemben megállapított vagyonelkobzás vagy bűnügyi költség biztosítására visszatartotta. Kötelezte a III. r. vádlottat 127.302.-Ft bűnügyi költség megfizetésére. [2] Az elsőfokú ítélet ellen vádlott3 III. r. vádlott védője jelentett be fellebbezést a büntetés kiszabása körében, enyhítésért. [3] A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.171/2023/

1. szám alatt a védelmi fellebbezést nem tartotta alaposnak. Indítványozta az elsőfokú ítélet tényállásából a jogkövetkeztetéseknek, továbbá az elsőfokú ítélet [19] bekezdésének, ugyancsak mint jogkövetkeztetésnek a jogi indokolás körébe utalását. A vagyonelkobzás összegszerűségére, valamint az elsőfokú eljárásban felmerült és a III. r. vádlottat terhelő bűnügyi költségre vonatkozó észrevételei mellett összességében az elsőfokú ítélet megváltoztatását, vádlott3 III. r. vádlottal szemben elrendelt vagyonelkobzás összegének 6.000.000.-Ft-ra leszállítását, a III. r. vádlottat az elsőfokú eljárás során felmerült 132.222.-Ft bűnügyi költség megfizetésére kötelezését, egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta azzal, hogy a III. r. vádlott terhére megállapított bűncselekmény megnevezése: társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette, továbbá annak megállapítását is indítványozta, hogy abban az esetben, ha a III. r. vádlott a pénzbüntetést nem fizeti meg, akkor a pénzbüntetést, vagy annak meg nem fizetett részét fegyházban kell végrehajtani. [4] vádlott3 III. r. vádlott védője fellebbezését írásban indokolta. Álláspontja szerint a III. r. vádlott büntetlen előéletére, beismerő vallomására tekintettel vele szemben enyhébb szabadságvesztés kiszabása, illetve a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre felfüggesztése is indokolt. Hangsúlyozta, hogy a vádlott rendezett családi körülmények között él, egy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik, akit közösen nevelnek élettársával. Rendszeres jövedelemmel rendelkezik. Az elsőfokú ítéletben megállapított vagyonelkobzás összegének leszállítását arra hivatkozással indítványozta, hogy a rendelkezésre álló adatokból kétséget kizáróan nem volt megállapítható, hogy milyen összeggel gazdagodott a III. r. vádlott a bűncselekmény elkövetése során, így a nyomozó hatóság nem tárta fel a vagyongyarapodás összegszerűségét kétséget kizáróan. Szegedi Ítélőtábla 2.Bf.506/2024/8/í 3 [5] A védő a fellebbezési nyilvános ülésen a fellebbezésének indokolásában foglaltakat azzal egyezően adta elő, illetve a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának eggyel enyhébb végrehajtási fokozatban való megállapítását is indítványozta. [6] A III. r. vádlott javára enyhítés érdekében bejelentett fellebbezés alapos. [7] Tekintettel arra, hogy a III. r. vádlott javára szóló fellebbezés bejelentésére kizárólag a büntetőeljárásról szóló
2. évi XC. törvény (Be.)
3. §

(3)bekezdés a) pontja alapján került sor, a Be. 590. §

(3),

(5),

(5a)és

(7)bekezdésére figyelemmel a másodfokú bíróság az ítéletet a Be. 590. §

(5)bekezdés a)-d) pontjainak, valamint

(5a)bekezdésének alkalmazásával, korlátozottan bírálta felül. [8] E felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság nem vétett olyan, a Be. 607. §

(1)bekezdése és a Be. 608. §

(1)bekezdése szerinti – abszolút –, illetve a Be. 609. §

(1)bekezdése szerinti – relatív – eljárási szabályt, amely hatályon kívül helyezést eredményezne, ezáltal az ügy érdemi elbírálását kizárná. [9] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének vádlott3 III. r. vádlott személyi körülményeire vonatkozóan megállapított tényeket tartalmazó részét akként egészítette ki, hogy a [3] bekezdésben írt eljárás a Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Bf.II.67/2024/21. számú ítéletével 2024. június 6. napján befejeződött. [10] Az [5] bekezdést akként helyesbítette, hogy a vádlott havi átlagjövedelme 209.740.-Ft (másodfokú iratok között 7. sorszám alatti munkáltatói igazolás). [11] A Be. 591. §

(2)bekezdés

1. a)pontjára tekintettel az ítélőtábla nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította. [12] Osztva a fellebbviteli főügyészség álláspontját, megállapította az ítélőtábla, hogy az elsőfokú ítéleti tényállás számos ponton tartalmazza, hogy az értékesített és lefoglalt kábítószer tiszta hatóanyag-tartalma a bűncselekmény minősítését meghatározó mennyiség hány százaléka. Az ítéleti tényállás [19]-[20] bekezdései tartalmazzák az egyes kábítószerkénti minősítés alapját képező, illetve engedélyre vonatkozó jogszabályi hivatkozásokat. Ezen jogkövetkeztetések, mint jogszabályi hivatkozások az ítélet jogi indokolásába és nem a tényállásába tartoznak. Erre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú ítélet [12], [15], [16], [19] és [20] bekezdéseiben foglalt fenti megállapításokat a jogi indokolásba utalta. [13] A megállapított tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a III. r. vádlott bűnösségére és nincs olyan ok, amelynek alapján őt fel kellene menteni, illetve vele szemben az eljárást meg kellene szüntetni. [14] A bűncselekmény minősítése is helytálló és törvényes volt. Osztotta az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség álláspontját a bűncselekmény helyes megnevezése körében. A III. r. vádlott bűncselekményének megnevezése ugyanis nem felel meg a Kúria 61. számú BK vélemény 2.
2. d)pontjában írtaknak, amely szerint az elkövetői alakzatra utalás megelőzi a bűncselekmény megnevezését. Erre figyelemmel a III. r. vádlott terhére megállapított bűncselekmény megnevezése helyesen: társtettesként elkövetett kábítószerkereskedelem bűntette. [15] Az alkalmazandó büntetőtörvény kérdésével összefüggésben helyesen foglalt állást a törvényszék, hogy az elkövetéskori és az elbíráláskori Btk. szerint is egyaránt kábítószernek minősülnek a tényállásban írt kábítószerek, egyebekben pedig azt állapította meg, hogy nincs eltérés az ügyben az irányadó anyagi jogi rendelkezések között, ezért a Btk. 2. §

(1)bekezdése alapján az elkövetéskor hatályban volt büntetőtörvényt alkalmazta. Nem volt figyelemmel azonban arra, hogy az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályban volt, illetve Szegedi Ítélőtábla 2.Bf.506/2024/8/í 4 lévő büntető törvény rendelkezései a pénzbüntetés egy napi tétele összege vonatkozásában változott, ugyanakkor az a megállapítás helyes volt, hogy az elkövetéskor hatályos 1.000.-Ft napi tétel összege kedvezőbb a III. r. vádlott vonatkozásában, mivel az elbíráláskor az egy napi tétel összege 1.300.-Ft [Btk. 50. §

(3)bekezdés]. [16] A büntetés kiszabása körében az ítélőtábla további enyhítő körülményként értékelte a III. r. vádlott hosszabb idejű büntetőeljárás hatálya alatt állását (Kúria BKv.

1. III. 10.), illetve nem az eljárás megindulásához képest, hanem helyesen a bűncselekmény elkövetéséhez képest eltelt hosszabb, több mint két év időt (Kúria
2. sz. BKv. III. 10., elsőfokú ítélet [45] bekezdése). [17] Az így kiegészített és helyesbített bűnösségi körülményekre figyelemmel a törvényszék nem tévedett, amikor a Btk.
3. §-ában írt büntetési célok elérése érdekében a Btk.
4. §

(1)bekezdésében foglaltak szerint eljárva a III. r. vádlottat szabadságvesztésre és pénzbüntetésre ítélte. A büntetés kiszabása körében irányadó 7 év 6 hónap középmértéktől a III. r. vádlott javára lényegesen eltérve a Btk. 82. §

(2)bekezdés b) pontja szerinti, úgynevezett enyhítő rendelkezés alkalmazásával kiszabott büntetés, bár törvényes, az ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy az eljárás során jogerősen elítélt terhelt társai büntetéséhez kapcsolódó belső arányosítás követelményére, kedvező személyi körülményeire, a személyében rejlő társadalomra veszélyesség csekélyebb fokára tekintettel az eltúlzottan súlyos. Minderre tekintettel a III. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát a másodfokú bíróság 2 évre enyhítette. [18] Arra a következtetésre jutott továbbá az ítélőtábla, hogy a III. r. vádlott tekintetében a fentiekre is figyelemmel alaposan feltehető, hogy a büntetés célja annak végrehajtása nélkül is elérhető, ezért a Btk. 85. §

(1)és

(2)bekezdéseire figyelemmel a vele szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette, illetve ugyanerre figyelemmel pedig a Btk. 35. §

(2)bekezdése alapján megállapította, hogy a vele szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön. Figyelemmel arra, hogy a III. r. vádlottat az ítélőtábla nem ítélte végrehajtandó szabadságvesztésre, törvényi feltétel hiányában a vele szemben kiszabott közügyektől eltiltást mellőzte. [19] A Btk. 51. §

(1)és

(2)bekezdése alapján az ítélőtábla rendelkezett arról, hogy ha a III. r. vádlott a pénzbüntetést nem fizeti meg, a pénzbüntetést, vagy annak meg nem fizetett részét börtönben, egyéb esetben fogházban kell végrehajtani. [20] Osztotta az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség vagyonelkobzás összegszerűségét érintő észrevételét. [21] A törvényszék helytállóan rendelkezett a vagyonelkobzás elrendeléséről, tévedett azonban, amikor az 1/

1. BJE határozatra hivatkozással 9.000.000.-Ft-ban állapította meg a III. r. vádlottal szemben elrendelt vagyonelkobzás összegét. [22] Az 1/
2. BJE határozat VI. pontjában kifejtettek szerint a vagyonelkobzás célja a terhelt vagyoni helyzetének a bűncselekmény elkövetését megelőző állapotba történő visszaállítása. Az elkövetést megelőző vagyoni helyzet megítélésénél az értékesítést közvetlenül megelőző vagyoni állapotra kell figyelemmel lenni. Ekkor az elkövető vagyonának már nem része az, amit korábban a kábítószer megszerzésére fordított, az már más elkövetőhöz, így jelen esetben vádlott4 IV. r. vádlotthoz került, az ő vagyonát gazdagította. [23] Jelen esetben vádlott3 III. r. vádlott az értékesítést megelőzően 3.000.000.Ft-ot fordított a kábítószer beszerzésére. Ekkor még nem rendelkezett az értékesítésből befolyt 6.000.000.-Ft-tal. A vagyoni helyzetét is ezen állapotba kell visszaállítani, azaz tőle 6.000.000.-Ft-ot kell elkobozni. A kábítószer megszerzésére fordított 3.000.000.-Ft ugyancsak elkobzandó, azonban nem a III. r. vádlottól, hanem ahogy arról a Kecskeméti Szegedi Ítélőtábla 2.Bf.506/2024/8/í 5 Törvényszék 2.B.494/2023/
3. számú és a Szegedi Ítélőtábla Bf.II.67/2024/
4. számú ítéleteivel rendelkezett, vádlott4 IV. r. elítélt esetén került sor a 3.000.000.-Ft vagyon elkobzására. [24] Minden ezzel ellentétes értelmezés vádlott3 III. r. vádlott vonatkozásában kétszeri elvonást eredményezne, hiszen az intézkedés jogalapját maga az értékesítés teremti meg, ez az a magatartás, amelyből az elvonandó vagyon ered. [25] Osztotta azt a fellebbviteli főügyészségi álláspontot is az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság tévedett a III. r. vádlottat terhelő bűnügyi költség összegszerűségének meghatározása során is. A törvényszék ugyanis kizárólag a kirendelt igazságügyi toxikológiai szakértő díjával felmerült bűnügyi költség megfizetésére kötelezte, elmulasztotta azonban tanú1 tanú bírósági tárgyaláson történt megjelenésének költségével felmerült összeg megfizetésére is kötelezni (költségjegyzék
5. tételszáma alatti 4.920.-Ft). Erre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú eljárásban felmerült és a III. r. vádlott által fizetendő bűnügyi költség összegét 132.222.-Ft-ra felemelte. [26] Az ítélőtábla a 8/
6. (IV. 17.) AB határozatban foglaltakra figyelemmel hivatalból vizsgálta vádlott3 III. r. vádlott esetén, akivel szemben végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetés kiszabására került sor, a Btk.
7. §

(1)bekezdése szerinti előzetes bírósági mentesítés lehetőségét. Ennek eredményeként azt állapította meg, hogy a III. r. vádlott által elkövetett bűncselekmény jellegére figyelemmel a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alóli előzetes mentesítésre nem érdemes. [27] A fent kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, egyebekben pedig, mivel az egyéb rendelkezések törvényesek, a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [28] Az ítélettel szemben a Be. 615. §

(1)és

(2)bekezdése értelmében nincs helye fellebbezésnek. Szeged,

1. február
2. Dr. Mezőlaki Erik s.k. a tanács elnöke Dr. Halász Edina s.k. előadó bíró Dr. Kiss Dániel s.k. bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.II.506/2024/
3. számú ítélete és a Kecskeméti Törvényszék 2.B.287/2023/
4. számú ítélete a jelen ítéletben foglalt változtatásokkal a mai napon jogerőre emelkedett. Szeged,
5. február
6. Szegedi Ítélőtábla 2.Bf.506/2024/8/í Dr. Mezőlaki Erik s.k. a tanács elnöke 6