Mf.30026/2022/7 – Győri Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A felek megállapodása alapján lehetőség van arra, hogy a munkaviszonyban a munkavállaló a munkavégzési és a munkáltató a foglalkoztatási és munkabér fizetési kötelezettsége alól mentesüljön. Ebben az esetben a munkavállaló csak akkor jogosult a díjazásra, ha a megállapodás erre is kiterjed. Győri Ítélőtábla Mf.V.30.026/2022/

1. A Győri Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a dr. Trenyisán Máté (cím3) által képviselt Felperes1 (cím2) felperesnek a dr. Vass Gellért (Cím4) által képviselt Alperes1 cím1) alperes ellen elmaradt munkabér megfizetése iránt indított perében a Győri Törvényszék
2. március
3. napján kelt 62.M.70.023/2021/
4. szám alatti ítéletével szemben a felperes által
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán – tárgyaláson kívül – meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az ítélőtábla kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 218.150 (kettőszáztizennyolcezer-egyszázötven) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget. Az ítélőtábla megállapítja, hogy 641.076 (hatszáznegyvenegyezer-hetvenhat) forint másodfokú eljárásban feljegyzett eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélettel szemben fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást tekintette irányadónak az alábbiak szerint. [2] A felperes az alperessel állt munkaviszonyban
6. március
7. napjától. A felperes kültagja, a felperes testvére Név1 beltagja volt az alperesnek, amelyet családi vállalkozásként
8. március
9. napján alapítottak. A felperes üzletrészét
10. október
11. napján visszterhes üzletrész átruházási szerződéssel a testvére és annak házastársa részére átruházta. Ezzel egyidejűleg a felperes és Név1 megállapodást (a továbbiakban: Megállapodás) kötöttek, melyben rögzítették, hogy a felperes vagyoni betétjének értékét a felek együttesen 30.000.000 forintban állapították meg. Név1 a felperes részére a vételárat
12. október
13. napjától havonta 300.000 forintos törlesztőrészletekben teljesíti. A felek abban is megállapodtak, hogy Név1 a vételár teljes megfizetésének időtartama alatt a felperest a bt-be a mindenkori minimálbér ellenében folyamatosan bejelenti és alkalmazza, a felperesnek azonban munkavégzési kötelezettsége ezen idő alatt nincs. Erre az időszakra a fent megjelölt összegen felül a minimálbér utáni járulékokat Név1 a felperes után a hatósághoz megfizeti, amely Győri Ítélőtábla V.Mf.30.026/2022/7 2 összeg a havi törlesztőrészletből levonásra kerül. A megállapodás
14. pontja szerint a vételár teljes kifizetését megelőző 30 nappal a felek eldöntik, hogy a felperes munkaviszonya megszűnik vagy fennmarad. [3] Az alperes
15. évet követően a felperes munkabéréről keresetösszesítőket készített, amelyek tartalmazzák szabadságok és a keresőképtelenségek időtartamát. Az alperes a felperes garantált bérminimumnak megfelelő összegű munkabére után a közterheket bevallotta és megfizette, a felperes részére a nettó munkabér kifizetése nem történt meg. [4] Az alperes betéti társaságnál
16. március 1-től munkaviszonyban végzett munkát a felperes és testvére, azaz Név1 (az alperes törvényes képviselője). A munkavégzésért a felperes munkabérben részesült, az alperes részére bérjegyzéket állított ki, a felperest bejelentette a hatósághoz, a felperes munkabére után járó személyi jövedelemadót és járulékokat befizette az illetékes hatósághoz, a felperes részére munkáltatói igazolást állított ki. A felperes a táppénzes időszakát az alperes felé jelezte. [5] A felperes feladata az alpereshez beérkező tehergépjárművek gumiabroncsának javítása, cseréje volt. A felperes (kültagként vagyoni betéttel) és alperes törvényes képviselője (beltagként vagyoni betéttel) egyúttal az alperes társaságban tulajdonnal rendelkeztek. [6] A felperes polgári pert indított a törlesztőrészletek nem teljeskörű megfizetése miatt Név1sal szemben. [7] A felperes pontosított kereseti kérelmében elsődlegesen elmaradt munkabér jogcímén
17. április
18. napjától
19. március
20. napjáig a mindenkori garantált bérminimum és betegszabadság, valamint táppénzidőszak figyelembevételével 8.013.445 forint megfizetését kérte
21. október
22. napjától középidőarányos kamattal terhelten. Másodlagosan kártérítés jogcímén
23. április
24. napjától
25. március
26. napjáig a mindenkori garantált bérminimum és betegszabadság, valamint táppénzidőszak, illetve 18,5 százalékos levonásba helyezett járulék figyelembevételével 6.530.958 forint megfizetését kérte
27. október
28. napjától középidőarányos kamattal terhelten. Harmadlagosan állásidőre járó távolléti díj jogcímén
29. április
30. napjától
31. március
32. napjáig a mindenkori garantált bérminimum és betegszabadság, valamint táppénzidőszak figyelembevételével 8.013.445 forint megfizetését kérte
33. október
34. napjától középidőarányos kamattal terhelten. Perköltség igényét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/
35. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) alapján jelölte meg azzal, hogy ÁFA fizetésre kötelezett. [8] A felperes álláspontja szerint a felek között 1998 márciusa óta nem tagsági jogviszony, hanem munkajogviszony állt fenn. A munkaviszonyt az alperes sem szóban, sem írásban nem szüntette meg. A munkaviszonyt a munkáltatói igazolások, bérjegyzékek alátámasztják. A
36. október
37. napján kelt megállapodás két magánszemély között jött létre, amelynek nincs kihatása a felek közötti munkaviszonyra. Az alperes törvényes képviselője vállalta a Megállapodás
38. pont negyedik bekezdése értelmében, hogy a felperes részére munkabért fizet, de ennek az alperes nem tett eleget. A 300.000 forint összeg két jogcímen nem kerülhet kifizetésre, mert az vagy törlesztőrészlet vagy munkabér. Az alperes a felperesnek kárt okozott, mert nem engedte, hogy a felperes munkát végezzen, illetve az Győri Ítélőtábla V.Mf.30.026/2022/7 3 alperes munkabért nem fizetett. Az alperest a munkaviszony alapján foglalkoztatási és munkabérfizetési kötelezettség terhelte. Az alperes a felperest nem foglalkoztatta, ezért az utolsó irányadó beosztást alapul véve, a teljes munkaidős foglalkoztatásra tekintettel, mulasztása miatt állásidőre járó távolléti díjat kell fizetnie a felperes részére. A Megállapodásban szereplő minimálbér helyett a garantált bérminimum alapján történt a járulékok megfizetése, továbbá a személyi jövedelemadó befizetése, ezért a követelések a mindenkori garantált bérminimumhoz igazodnak. [9] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az alperes álláspontja szerint a felek között tagsági jogviszony állt fenn, nem munkaviszony, ezért alaptalan a felperes követelése. Amennyiben a bíróság munkaviszonyt állapít meg, akkor a védekezése szerint a
39. október
40. napján kelt megállapodás két magánszemély között jött létre, azonban munkajogi természetű rendelkezéseket tartalmaz. A kötelezettségeket az alperes ügyvezetője és beltagja az alperes nevében vállalta és teljesítette. A megállapodásban foglalt járulékokat a garantált bérminimumnak megfelelően megfizette az alperes a felperes után. Ezen túlmenően a felek szóbeli megállapodása alapján az alperes a felperes után személyi jövedelemadót is fizetett. A felperest az alperes folyamatosan bejelentette. A felperes az alperes részére
41. október
42. napjától munkát nem végzett, a megállapodás ezt tartalmazza. A fentiek alapján sem munkabért, sem állásidőre járó távolléti díjat, sem kártérítést nem kell fizetnie. Az alperes az összegszerűséget is vitatta. Hivatkozott arra, hogy a táppénzes időszakokra nincs fizetési kötelezettsége, valamint – a felek által nem vitatottan – az adó és járulékokat megfizette, ezért ezeket a fenti összegeket is levonásba kell helyezni. Álláspontja szerint a keresetnek való helyt adás esetén
43. április
44. napjától
45. április
46. napjáig 3.119.371 forint illetheti meg a felperest. Az alperes a csatolt költségjegyzék alapján kérte perköltsége megállapítását. [10] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, kötelezte a felperest 451.498 forint perköltség megfizetésére, és megállapította, hogy a perben feljegyzett 480.807 forint eljárási illeték az állam terhén marad. [11] Az elsőfokú bíróság ítéletét a munka törvénykönyvéről szóló
47. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
48. §-a és
49. §-a alkalmazásával hozta meg. [12] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felek között munkaviszony állt fenn, melyet alátámaszt, hogy a felperes munkavállalóként volt bejelentve, az alperes a felperes munkabérére vonatkozó adót és járulékot megfizette, bérjegyzéket és munkáltatói igazolást állított ki. A munkaviszony fennállását igazolja továbbá a megállapodásban szereplő azon megegyezés is, hogy a felek a felperes munkaviszonyának megszüntetéséről vagy fenntartásáról az üzletrész vételárának teljes kiegyenlítését megelőző 30 napon belül döntenek. [13] Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a megállapodás a felperes és Név1, mint magánszemély között jött létre, azonban nyilatkozataikban egyikük sem vitatta, hogy a felperest nem a magánszemély foglalkoztatta, jelentette be és fizette meg a munkabére után a közterheket, hanem az alperes. A Megállapodásban tett vállalásokat Név1, mint az alperes törvényes képviselője tette. A Megállapodás egy része polgári jogi, más része munkajogi rendelkezéseket tartalmazott. A munkajogi rendelkezések tekintetében a felperes és az alperes között jött létre megállapodás. Ez a Megállapodás a felek közös akaratelhatározását, Győri Ítélőtábla V.Mf.30.026/2022/7 4 szándékát tartalmazta, amely nem ütközött jogszabályba, ezért nem volt semmis. A felperes a megállapodást nem támadta meg. [14] Az elsőfokú bíróság szerint a felperes mentesült a munkavégzési kötelezettség alól, azon hivatkozása ellenére, hogy több esetben bement a munkahelyére és az alperestől munkát kért, mivel a megállapodásban egyértelműen rögzítésre került, hogy a felperesnek nem kell munkát végeznie. Az alperes a megállapodásban foglalt fizetési kötelezettségének eleget tett, azonban ez nem a felperes részére történő kifizetést jelentette, hanem a hatóságok felé történő fizetést a felperes javára. [15] Az elsőfokú bíróság szerint a felperes a Megállapodás értelmében nem volt jogosult állásidőre járó távolléti díjra. Az alperes a Megállapodásban vállalt kötelezettségét teljesítette, ezért magatartása nem volt jogellenes és a felperes részére nem okozott kárt azzal, hogy részére munkát nem adott és munkabért nem fizetett. [16] A felperes törvényes határidőn belül előterjesztett fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kérte akként, hogy a másodfokú bíróság a felperes pontosított kereseti kérelmében foglaltaknak megfelelően marasztalja az alperest. Kérte továbbá a felperes marasztalását az első- és másodfokú perköltség vonatkozásában az elsőfokú eljárásban csatolt megbízási szerződés alapján az IM rendelet
50. §-a szerint. [17] A felperes álláspotja szerint az elsőfokú bíróság tévesen értékelte az egyes tényállási elemeket és a bizonyítékokat, illetve helytelen jogi következtetésre jutott. A Megállapodás 2015-ben két magánszemély között jött létre az alperes üzletrészének adásvétele tárgyában, polgári jogi megállapodásként, ami nem módosíthatja egy munkaviszony tartalmát. A Megállapodásban az alperes nyilatkozattevő félként nem szerepel. A Megállapodásból látható, hogy Név1, mint magánszemély és nem, mint az alperes képviseletére jogosult személy szerepel a dokumentumban. Név1 aláírása sem cégszerű, így az munkajogi szempontból nem bírhat jelentőséggel. Az Mt.
51. §-a alapján munkaviszonyra vonatkozóan érvényes jognyilatkozatot a munkáltató képviseletében eljáró személy, mint munkáltatói jogkör gyakorlója tehet. Név1 egy üzletrész átruházásra irányuló polgári jogi megállapodást kötött a felperessel, melyben – munkajogi szempontból érvénytelen módon – rögzítettek egy olyan bekezdést, amelyből joghatás nem származhat. [18] A felperes szerint a Megállapodást legfeljebb akként lehet értelmezni, hogy Név1 a felperes társadalombiztosítási jogviszonyára vonatkozóan szerződést köt és nem akként, hogy fiktív dokumentumok alapján közterheket fizet. A megállapodás egyáltalán nem tartalmaz arra vonatkozó utalást, hogy a felek el kívántak térni az Mt.
52. §