Bf.105/2023/14 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(3)bekezdés g) pont] rablás bűntettének [Btk. 365. §

(1)bekezdés a) pont 1. fordulat,

(3)bekezdés g) pont], a testi sértés bűntettének kísérleteként értékelt cselekményét [Btk. 164. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés,

(8)bekezdés

1. fordulat] testi sértés bűntettének [Btk.
2. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés,

(8)bekezdés

1. fordulat], míg a garázdaság bűntettét [Btk.
2. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés c) pont] garázdaság bűntettének [Btk. 339. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés d) pont] minősíti. A személyi szabadság megsértésének bűntetteként értékelt cselekményét testi sértés vétségének [Btk. 164. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés] is minősíti. A testi sértés vétsége tekintetében is visszaeső vádlott szabadságvesztésének tartamát 10 (tíz) évre enyhíti. Egyebekben az elsőfokú ítélet fellebbezések folytán felülbírált részét helybenhagyja azzal, hogy a jármű önkényes elvételének bűntette kísérletének jogszabályi alapja helyesen: Btk. 380. §

(1)bekezdés 1. fordulat,

(2)bekezdés a) pont

1. fordulat, míg a 2 rendbeli magánlaksértés vétségének jogszabályi alapja helyesen: Btk.
2. §

(1)bekezdés

1. fordulat. Szegedi Ítélőtábla 2.Bf.105/2023/14.. 2 A vádlott1 vádlott által a
2. október
3. napjától
4. június
5. napjáig előzetes fogva tartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja. Megállapítja, hogy a másodfokú eljárás során felmerült 43.636,- (negyvenháromezerhatszázharminchat) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A Szolnoki Törvényszék vádlott1 vádlottat rongálás vétségének [Btk.
6. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a) pont] vádja alól felmentette. A vádlott ellen tulajdon elleni szabálysértés miatti eljárást megszüntette. [2] vádlott1 vádlottat bűnösnek mondta ki rablás bűntettében [Btk. 365. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés g) pont

1. fordulat], 2 rb. testi sértés bűntettében, melyből 1 rb. cselekmény kísérleti szakban maradt [Btk.
2. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés és Btk. 164. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés,

(8)bekezdés

1. fordulat], személyi szabadság megsértésének bűntettében [Btk.
2. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. b)és
2. c)pont], jármű önkényes elvétele bűntettének kísérletében [Btk. 380. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a) pont

1. fordulat], garázdaság bűntettében [Btk.
2. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés c) pont] és 2 rb. magánlaksértés vétségében [Btk. 221. §

(1)bekezdés]. [3] Ezért a törvényszék vádlott1 vádlottat – a rablás bűntette és a jármű önkényes elvétele bűntettének kísérlete vonatkozásában mint különös visszaesőt, a 2 rb. testi sértés bűntette, a személyi szabadság megsértésének bűntette, a garázdaság bűntette és 2 rb. magánlaksértés vétsége tekintetében mint visszaesőt – halmazati büntetésül 14 év szabadságvesztésre és 10 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. [4] A szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani azzal, hogy abból a vádlott legkorábban a büntetés háromnegyed részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által

1. június
2. napjától
3. október
4. napjáig előzetes fogva tartásban töltött időt. A Szolnoki Törvényszék Gazdasági Hivatalánál bevételezett tárgyak lefoglalását megszüntette és azok közül a telefon típusa mobiltelefont kiadni rendelte a vádlottnak, míg a további tárgyak megsemmisítését rendelte el. A magánfél1 magánfél által előterjesztett polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. Kötelezte a vádlottat 567.569.-Ft eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. [5] Az elsőfokú ítélet ellen fellebbezést jelentettek be: - a vádlott a minősítés ellen, mivel a rablást nem követte el és az életveszélyt okozó testi sértést sem, csak testi sértést, illetve a büntetés enyhítéséért, - a vádlott védője a vádlottnak a rablás bűntettének vádja alóli felmentése érdekében, az életveszélyt okozó testi sértés vonatkozásában eltérő minősítésért, valamint enyhítésért. [6] A védő a fellebbezésének indokolásában arra hivatkozott, hogy álláspontja szerint a rablás bűntettének megállapítása téves, mivel a célzat, azaz a jogtalan eltulajdonítás Szegedi Ítélőtábla 2.Bf.105/2023/14.. 3 nem állapítható meg, illetve az nem bizonyított. Az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete kapcsán kifejtette, hogy az életveszély nem alakult ki, a testi sértés nem irányult életveszély okozására, illetve az nem bizonyított. A büntetés enyhítése körében hivatkozott arra, hogy a kiszabott szabadságvesztés a bűncselekmények tárgyi súlyához képest kiemelkedően súlyos. [7] A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.116/2022/
5. számú indítványában a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak és az elsőfokú ítéletnek a vádlott személyi körülményeire vonatkozó részének helyesbítésére, illetve az elsőfokú ítélet tényállásának kiegészítésére tett észrevételeket. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen minősítette a vádlott cselekményét életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérletének, mivel annak a befejezett alakzata valósult meg. E körben az elsőfokú ítélet jogi indokolásának a helyesbítését indítványozta. Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott terhére rótt személyi szabadság megsértésének bűntette mellett a magánfél1 sértett sérelmére megvalósított könnyű testi sértés vétségét nem állapította meg, mivel a két bűncselekmény valóságos alaki halmazatban történő megállapításának van helye. Az elsőfokú ítélet jogi indokolásának kiegészítésére, valamint a bűnösségi körülményekre is tett észrevételeket. Összességében az elsőfokú ítélet fellebbezések folytán felülbírált részének megváltoztatását, a vádlott 2 rb. testi sértés bűntetteként értékelt cselekményének – amelyből 1 rb. cselekmény kísérleti szakban maradt – testi sértés bűntettének [Btk.
6. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés,

(8)bekezdés

1. fordulat] és testi sértés bűntettének [Btk.
2. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés], a személyi szabadság megsértésének bűntetteként értékelt cselekményének további testi sértés vétségének [Btk. 164. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés] is történő minősítését, egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta azzal, hogy az ítélőtábla állapítsa meg a rablás bűntettének és a jármű önkényes elvétele bűntette kísérletének helyes jogszabályi alapját. A büntetést a 2 rb. testi sértés bűntette és a testi sértés vétsége miatt tekintse visszaesővel szemben kiszabottnak, továbbá állapítsa meg, hogy a bv. intézet neve a vádlott tényleges tartózkodási helye. [8] A fellebbezési nyilvános ülésen a vádlott védője fenntartotta a fellebbezésében foglaltakat. A vádlott terhére megállapított rablás bűntettével kapcsolatban kifejtette, hogy nem állapítható meg annak elkövetése, mivel a rablás célzatos bűncselekmény, és a történeti tényállás alapján a vádlott a mobiltelefont ugyan elvette, de az eltulajdonítási célzat hiányzott, így ebben az esetben bűncselekményt nem követett el. Hangsúlyozta, hogy a vádlott kizárólag azt akarta megakadályozni, hogy sértett1 sértett telefonáljon, illetve saját maga is telefonálni akart, így hiányzik az eltulajdonítási szándék. Erre figyelemmel indítványozta, hogy az ítélőtábla ezen bűncselekmény vádja alól mentse fel a vádlottat. [9] Az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete vonatkozásában indítványozta, hogy az ítélőtábla eltérően, súlyos testi sértés bűntetteként minősítse a vádlott cselekményét. [10] A büntetés enyhítésére irányuló indítványát azzal indokolta, hogy viszonylag rövid idő alatt nagyszámú bűncselekmény elkövetése történt, amelynek jelentős részét beismerte a vádlott és a terhére rótt bűncselekmények összességének tárgyi súlyára tekintettel álláspontja szerint lényegesen eltúlzott az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés. Ugyan az formálisan megfelel a büntetőjog szabályainak, azonban az adott ügyben eltúlzott, figyelemmel arra is, hogy a vádlott igaz többszörösen büntetett előéletű, de korábban erőszakos bűncselekményeket nem valósított meg, valamint hosszú ideje előzetes fogva tartásban van. [11] A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség képviselője a fellebbezési nyilvános ülésen az írásbeli indítványában foglaltakat fenntartotta. Szegedi Ítélőtábla 2.Bf.105/2023/14.. 4 [12] A vádlott az utolsó szó jogán a felszólalásában a megbánásának adott hangot, ugyanakkor hivatkozott arra is, hogy sértett1 sértett kezéből azért kapta ki a telefont, hogy a sértett ne hívjon segítséget, illetve sértett2 sértett esetében életveszély „okozás” nem történt. [13] A bejelentett fellebbezések közül a büntetés enyhítésére irányuló fellebbezések megalapozottak, az ítélőtábla osztotta a Szegedi Fellebbviteli Főügyészségnek az eltérő minősítésekre vonatkozó álláspontját is. [14] Az elsőfokú ítéletnek a felmentő és a szabálysértési eljárást megszüntető rendelkezései jogerőre emelkedtek, e tekintetben az ítélet nem képezte a másodfokú felülbírálat alapját. [15] Az ítélőtábla a bejelentett fellebbezések irányára tekintettel a rablás bűntette és az életveszélyt okozó testi sértés bűntette tekintetében az elsőfokú ítéletet a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (továbbiakban: Be.) 591. §

(1)és

(2)bekezdése szerint teljeskörűen, míg a Be. 590. §

(4)bekezdése alapján a további bűncselekmények tekintetében korlátozottan bírálta felül. [16] Az utóbbi bűncselekmények vonatkozásában a Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás irányadó volt, ugyanakkor a felülbírálat e tekintetben is kiterjedt a Be. 590. §

(5)bekezdésében,

(5a)bekezdésében és

(7)bekezdésében írtakra. [17] A másodfokú felülbírálat során az ítélőtábla azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság nem vétett olyan eljárási szabálysértést, amely az ítélet érdemi felülbírálatának az akadályát képezné. [18] Az elsőfokú bíróság a tényállás-felderítési feladatának eleget tett és a vád tárgyát képező lényeges, releváns tényekre nézve a szükséges körben és terjedelemben a bizonyítást felvette. A másodfokú eljárásban további bizonyítás felvételére indítványt nem terjesztettek elő az arra jogosultak, és figyelemmel a tényállás felderítettségére, annak törvényes alapja sem volt. [19] vádlott1 vádlott a rablás bűntette és az életveszélyt okozó testi sértés bűntette kivételével beismerte a bűnösségét. Védekezésében arra hivatkozott, hogy sértett1 sértett mobiltelefonját nem eltulajdonítási szándékkal és nem erőszakkal vette el, továbbá tagadta, hogy a szándéka életveszélyes sérülés okozására terjedt volna ki. [20] Az elsőfokú bíróság az ítéleti tényállást a vádlott ezen védekezésével szembenálló bizonyítékokra, így a sértettek és más tanúk vallomásaira, az igazságügyi szakértői véleményekre, a helyszíni szemle jegyzőkönyvére és fényképmellékletére, illetve egyéb okirati bizonyítékokra alapította. A vádlott bűnösségét tagadó - de ezen súlyosabb bűncselekmények tekintetében is a tényekre kiterjedően beismerő - vallomásával szemben megfelelő indokát adta annak, hogy miért vetette el a vádlott azon védekezését, amely szerint sértett1 sértett kezéből egy hirtelen mozdulattal azért kapta ki a mobiltelefonját, hogy azzal a sértett ne tudjon segítséget hívni. A törvényszék megfelelő indokok mellett vetette el a vádlott azon védekezését is, hogy a sértettnek vissza akarta adni a mobiltelefonját, amire nem is került sor, azt a nyomozó hatóság foglalta le nála. Az elsőfokú bíróság kellő részletességgel és alapossággal állapította meg sértett1 sértett fizikai és egészségi állapotát és azt, hogy a cselekmény elkövetésekor sértett1 sértett gyenge fizikumú, mozgásában korlátozott, idős és beteg személy volt. [21] A törvényszék sértett2 sértett sérelmére elkövetett cselekmény vonatkozásában a tanúvallomásokra, az igazságügyi orvosszakértői véleményre, az orvosi dokumentációkra, illetve az igazságügyi orvosszakértőknek a tárgyaláson tett megállapításaira figyelemmel helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a vádlott sértett2 sértettet legalább Szegedi Ítélőtábla 2.Bf.105/2023/14.. 5 egy alkalommal ököllel, közepesen nagy erővel arcon ütötte, amelynek következtében az idős korú sértett előbb a helyiség belső falának, majd a földre esett és eszméletét is elvesztette. [22] Az elsőfokú bíróság bizonyíték értékelő tevékenysége iratszerű és logikus. [23] Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletnek a vádlott személyi körülményeit megállapító részét az ügyiratok tartalma alapján – osztva a fellebbviteli főügyészség álláspontját – akként helyesbítette, hogy az ítélet [5] bekezdésében írt elsőfokú ítélet kelte 2016. január 19. napja, továbbá kiegészítette azzal, hogy a [9] bekezdésben írt ügyben a Jászberényi Járásbíróság a vádlottat a 2022. augusztus 12. napján kelt és 2022. szeptember 21. napján jogerőre emelkedett 13.Bpk.519/2022/2. számú büntetővégzésével mint visszaesőt kábítószer birtoklásának vétsége miatt 1 év börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte, amelynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette (másodfokú iratok között 13. sorszám alatti határozat). [24] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás alapvetően megalapozottnak bizonyult, amelyet csak kismértékben kellett kiegészítenie az ítélőtáblának - osztva a fellebbviteli főügyészségi észrevételt - a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel az ügyiratok egybehangzó adatai alapján a következők szerint: [25] Az elsőfokú ítélet [23] bekezdését azzal, hogy a többgócú vérzéses agyzúzódás közvetlen életveszélyes sérülésnek minősül (elsőfokú

1. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
2. oldal 2-
3. bekezdés,
4. bekezdés). [26] Nem osztotta az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség azon észrevételét, hogy az elsőfokú ítélet [19] bekezdését azzal kell kiegészíteni, hogy a vádlott sértett3 sértett gépkocsiját használni kívánta, mivel ezen bűncselekmény tekintetében a másodfokú felülbírálat korlátozott, a tényállást megalapozottnak kell tekinteni, ezért annak kiegészítésére nem kerülhet sor. Ezen kívül a kiegészítés egyébként sem szükséges, mivel az elsőfokú ítélet [19] bekezdésében megállapított objektív tényekből megállapítható, hogy a vádlott szándéka sértett3 sértett gépkocsijának használatára, és nem eltulajdonítására irányult. [27] Az elsőfokú ítélet tényállása a fenti kiegészítéssel együtt megalapozott, az a másodfokú felülbírálat alapját képezte. [28] A megállapított tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és cselekményeit nagyrészt törvényesen minősítette. [29] A rablás bűntette kapcsán a vádlott és a védő vitatták a jogtalan eltulajdonítási célzat megállapíthatóságát. [30] Az irányadó tényállás szerint a vádlott sértett1 sértettet a kezében lévő mobiltelefon átadására szólította fel. Miután sértett1 sértett ezt megtagadta, a vádlott megragadta a sértett telefont tartó jobb kezét, azt megcsavarta és így a telefont a sértett kezéből kivette, azt zsebre tette és a helyszínről elvitte. A telefon később a rendőrség közreműködésével került vissza a sértetthez. A vádlott és a védő ezzel kapcsolatban arra hivatkoztak, hogy a telefon elvétele azért történt, hogy a sértett ne tudjon telefonálni és ily módon segítséget kérni. [31] Ezzel kapcsolatban rámutat az ítélőtábla, hogy nem a motívum, hanem a célzat a jogtalan eltulajdonítás. Nem annak van jelentősége, hogy az motiválta a vádlottat az elvételben, hogy a sértett ne tudjon telefonálni, hanem annak, hogy ezt úgy akarta elérni, hogy a telefont eltulajdonítási célzattal, vagyis a telefon feletti rendelkezési jog gyakorlásának célzatával elvette. [32] Ahogy arra az elsőfokú bíróság az ítélet [84] bekezdésében helyesen hivatkozott, a vádlott magatartása a sértettet mint tulajdonost a telefonkészülék feletti jogi uralmából, vagyis a dolog feletti birtoklásából, használatából és rendelkezési jogából kizárta. Szegedi Ítélőtábla 2.Bf.105/2023/14.. 6 Miután a vádlott a telefont elvette és magával vitte, már ő döntött a dolog sorsáról, már a vádlott gyakorolta a rendelkezési jogot. A motívum (vagyis a sértett telefonálásának megakadályozása) és a célzat (a telefon feletti uralom megszerzése) elvált egymástól. Erre figyelemmel helyesen következtetett arra a törvényszék, hogy a vádlott a sértett telefonkészülékét jogtalan eltulajdonítási célzattal vette el. [33] Azt is helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a vádlott erőszakot alkalmazott az idős, beteg sértettel szemben, ugyanakkor ezen cselekmény minősítése során elmulasztott hivatkozni a Büntető Törvénykönyvről szóló
5. évi C. törvény (Btk.)
6. §

(1)bekezdés a) pont

1. fordulatára (vagyis az erőszakkal elkövetésre). Erre figyelemmel az ítélőtábla a vádlott terhére megállapított rablás bűntettét ekként minősítette. Arra helyesen következtetett a törvényszék, hogy a vádlott a rablást a bűncselekmény elhárítására idős koránál fogva korlátozottan képes személy sérelmére követte el. [34] Azt a fellebbviteli főügyészségi álláspontot is osztotta az ítélőtábla, hogy a törvényszék tévesen minősítette a vádlott cselekményét életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérletének, mivel a vádlott ezen bűncselekmény befejezett alakzatát valósította meg. [35] szakértő1 igazságügyi orvosszakértő egyértelmű szakvéleménye szerint a többgócú vérzéses agyzúzódás közvetlen életveszéllyel járó sérülés, ugyanakkor a konkrét esetben életveszélyes állapot nem alakult ki a sérülés elhelyezkedése és az agy diffúz sorvadásának a sértett életkori sajátosságként értékelhető állapota miatt. Miután a ténylegesen bekövetkezett többgócú vérzéses agyzúzódás közvetlen életveszéllyel járó sérülésnek minősül, az, hogy az életveszélyes eredmény ténylegesen bekövetkezett-e vagy sem, irreleváns volt, mint ahogy nem volt jelentősége annak sem, hogy a szakértő szerint ennek elhárítása nem igényelt műtéti beavatkozást és a konzervatív kezelésre jó gyógyulást mutatott. Ha a sérülés életveszélyes, akkor a bűncselekményt életveszélyt okozó testi sértésnek kell minősíteni akkor is, ha a sértett az orvosi ellátásakor közvetlen életveszélyben nem volt, illetve a későbbi – akár halálos – szövődmény kialakulását a szakszerű orvosi gyógykezelés hárította el, vagy az éppen a sértett életkori sajátosságaként értékelhető állapota miatt nem alakult ki. [36] A fentiekre figyelemmel a vádlott ezen cselekménye az életveszélyt okozó testi sértés [Btk.
2. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés,

(8)bekezdés

1. fordulat] befejezett alakzatát valósította meg (Szegedi Ítélőtábla Bf.III.622/2016/10., Szegedi Ítélőtábla Bf.I.426/2022/11., Debreceni Ítélőtábla Bf.II.601/2013/4.). [37] Ezen bűncselekmény vonatkozásában az elsőfokú ítélet jogi indokolását azzal is helyesbítette az ítélőtábla, hogy mivel a vádlott sértett2 sértettet legalább egy alkalommal ököllel, közepes-nagy erővel arcul ütötte, a nyolc napon túl gyógyuló sérülés okozására az egyenes szándéka terjedt ki. Az ütés következtében a sértett a helyiség belső falának, majd a földre esett, s ennek során közvetlen életveszéllyel járó többgócú vérzéses agyzúzódást szenvedett el. A bántalmazás módjából és mechanizmusából következően a vádlott szándéka nem terjedt ki az életveszélyes sérülés okozására, hanem azt azért nem látta előre, mivel a tőle elvárható figyelmet, körültekintést elmulasztotta, ezért az életveszélyes sérülés vonatkozásában a hanyag gondatlansága állapítható meg (Btk.
2. §
3. fordulat). [38] Ahogy arra a fellebbviteli főügyészség is hivatkozott, a Btk.
4. §-ára figyelemmel az életveszélyt okozó testi sértés szándékos alakzata valósul meg abban az esetben is, ha az elkövető szándéka testi sérülés okozására irányul, de az életveszélyes eredmény vonatkozásában a gondatlansága állapítható meg (3/
5. BJE I/
6. pontja). [39] Osztotta az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség azon megjegyzését is, hogy az életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérletének a megállapítására azért sem kerülhetett Szegedi Ítélőtábla 2.Bf.105/2023/14.. 7 sor, mivel ilyen esetben az elkövető szándékának az életveszélyes sérülés bekövetkezésére ki kell terjednie, ami jelen esetben nem állapítható meg, viszont a vegyes bűnösségű bűncselekmények kísérlete fogalmilag kizárt (BH
7. 492.). [40] Tévedett a törvényszék, amikor a személyi szabadság megsértésének bűntette mellett valóságos alaki halmazatban elmulasztotta megállapítani magánfél1 sértett sérelmére megvalósított könnyű testi sértés vétségét. [41] A törvényszék álláspontja az volt ezzel kapcsolatban, hogy bár az irányadó tényállás szerint a vádlott magánfél1 sértett sérelmére elkövetett személyi szabadság megsértése során több nyolc napon belül gyógyuló sérülést okozott a sértettnek, azonban a sértett sanyargatásával elkövetett személyi szabadság megsértése mellett a Btk.
8. §

(1)bekezdése és

(2)bekezdése szerinti könnyű testi sértés vétsége halmazatban nem állapítható meg, a bűncselekmények között fennálló halmazat csupán látszólagos, és a könnyű testi sértés vétségét a személyi szabadság megsértésének e minősített esete konszumálja, magába olvasztja. [42] Az irányadó bírói gyakorlat szerint azonban a sértett sanyargatásával elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette a testi sértés tényállását nem foglalja magában szükségszerűen, így a két bűncselekmény valóságos alaki halmazatban történő megállapításának nincs akadálya (BJD 9574., BH1981. 96. II. és BH2003. 442.). [43] A fentiekre figyelemmel az ítélőtábla a vádlott személyi szabadság megsértésének bűntetteként értékelt cselekményét testi sértés vétségének [Btk. 164. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés] is minősítette. [44] Mellőzte az ítélőtábla az elsőfokú ítélet jogi indokolásából az eltérő minősítésre figyelemmel a [100]-[102] bekezdésekben foglaltakat. [45] A garázdaság bűntettét az elsőfokú bíróság tévesen minősítette a Btk. 339. §

(2)bekezdés c) pontja szerinti fegyveresen elkövetettnek. [46] A Btk. 459. §

(1)bekezdés

1. pontja szerint felfegyverkezve követi el a bűncselekményt, aki az ellenállás leküzdése vagy megakadályozása érdekében az élet kioltására alkalmas eszközt tart magánál, míg az
2. pont szerint fegyveresen követi el a bűncselekményt, aki a működőképes lőfegyvert, robbanóanyagot, robbantószert, robbanóanyag vagy robbantószer felhasználására szolgáló készüléket tart magánál, vagy annak utánzatával fenyegetve követi el a cselekményt. Az irányadó tényállás IV. pontja szerint a vádlott a sértettnél lévő vascsövet elvette, amivel egy ízben közepes-nagy erővel sértett4 sértett bal kezére ütött. Erre figyelemmel a cselekménye nem fegyveresen, hanem felfegyverkezve elkövetett garázdaság bűntettének minősül. [47] A büntetés kiszabásának felülbírálata során az ítélőtábla további enyhítő körülményként értékelte, hogy a vádlott a vádban foglalt valamennyi bűncselekmény elkövetését beismerte, a beismerésnek ugyanis nem a minősítésre, hanem a cselekmény elkövetésére, s az ehhez kapcsolódó bűnösségre kell kiterjednie. További enyhítő körülményként értékelte az ítélőtábla a bűncselekmények elkövetése óta bekövetkezett jelentős időmúlást, továbbá azt, hogy a vádlott hosszabb ideje áll büntetőeljárás és kényszerintézkedés terhe alatt (Kúria
3. BKv. III/
4. pont), valamint, hogy az életveszélyes sérülés okozására a hanyagsága terjed ki. Az eltérő minősítésre figyelemmel az ítélőtábla mellőzte az enyhítő körülmények közül azt, hogy az életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérleti szakban megrekedt. [48] A vádlott terhére rótt bűncselekmények büntetési tétele 5 évtől 22 év 6 hónapig terjedő szabadságvesztés, a büntetés kiszabása során irányadó törvényi középmérték 13 év 9 hónap. Szegedi Ítélőtábla 2.Bf.105/2023/14.. 8 [49] A bűnösségi körülmények fenti helyesbítésére is, valamint a bűncselekmények jellegére, a rablás és az életveszélyt okozó testi sértés módjára tekintettel az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által a törvényi középmértéket kismértékben meghaladó szabadságvesztés eltúlzott, és annak lényeges enyhítése volt indokolt. [50] A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítélet fellebbezések folytán felülbírált részét a Be.
5. §

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta, egyebekben pedig a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [51] A Kúria

1. számú BK vélemény
2. a) pontjában meghatározottak szerint az elkövetési magatartás azonos büntetési tétellel fenyegetett alakzatainál a törvényi tényállási fordulat megjelölésével kell utalni az elkövetési magatartásra, amelyet az elsőfokú bíróság részben elmulasztott. [52] A jármű önkényes elvételének bűntette kísérletének jogszabályi alapja helyesen: Btk.
3. §

(1)bekezdés 1. fordulat,

(2)bekezdés a) pont

1. fordulat, mivel a vádlott az idegen gépi meghajtású járművet mástól azért vette el, hogy jogtalanul használja, míg a 2 rendbeli magánlaksértés vétségének jogszabályi alapja helyesen: Btk.
2. §

(1)bekezdés

1. fordulat, miután a vádlott a sértettek lakásába bement. [53] A másodfokú bíróság a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztésbe a Btk.
2. §

(1)és

(2)bekezdése alapján beszámította a vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől előzetes fogva tartásban töltött időt. [54] Tekintettel arra, hogy a védelmi fellebbezések részben eredményre vezettek, az ítélőtábla megállapította, hogy a Be. 576. §

(1)bekezdése a) pontja és a Be. 613. §

(2)bekezdés a) pontja alapján a másodfokú eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. [55] Az ítélettel szemben a Be. 615. §

(1)és

(2)bekezdése értelmében nincs helye fellebbezésnek. Szeged,

1. június
2. Dr. Mezőlaki Erik s.k. a tanács elnöke Dr. Halász Edina s.k. előadó bíró Dr. Kiss Dániel bíró helyett: Dr. Mezőlaki Erik s.k. a tanács elnöke A Szegedi Ítélőtábla Bf.II.105/2023/
3. számú ítélete és a Szolnoki Törvényszék 8.B.224/2022/
4. számú ítéletének fellebbezések folytán felülbírált része a jelen ítéletben foglalt változtatásokkal a mai napon jogerőre emelkedett. Szeged,
5. június
6. Szegedi Ítélőtábla 2.Bf.105/2023/14.. 9 Dr. Mezőlaki Erik s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő