A határozat elvi tartalma: A szállítmányozási díj a fuvarozási szerződések megkötésére figyelemmel jár a szállítmányozó részére. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 14.Gf.40.257/2023/
- A felperes: felperes1 cím1 A felperes képviselője: Tzvetkov Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Tzvetkov Branimir ügyvéd) cím2 Az alperes: alperes1 Kereskedelmi és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság cím3 Az alperes képviselője: Herczeg Tamás Ügyvédi Iroda (ügyintéző; dr. Herczeg Tamás ügyvéd) cím4 A per tárgya: szállítmányozási díj megfizetése A fellebbezést benyújtó fél: alperes Az elsőfokú bíróság: Fővárosi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 11.G.42.269/2022/13-II. ítélet Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.257/2023/7 2 A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 114.756 (száztizennégyezer-hétszázötvenhat) forint + áfa ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás I. [1] A felperes keresetében 8.984 euró szállítmányozási díj és 2.800 euró után
- július
- napjától, 2.800 euró után
- augusztus
- napjától, 2.800 euró után
- augusztus
- napjától, 292 euró után
- augusztus
- napjától és 292 euró után
- augusztus
- napjától az EKB alapkamat hét százalékkal növelt mértékű kamatának, továbbá 200 euró behajtási költségátalány megfizetésére kérte kötelezni az alperest a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:
- §-a és 6:
- §-a alapján. II. [2] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. III. [3] Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 8.984 eurót és 2.800 euró után
- július
- napjától, 2.800 euró után
- augusztus
- napjától, 2.800 euró után
- augusztus
- napjától, 292 euró után
- augusztus
- napjától és 292 euró után
- augusztus
- napjától a kifizetésig számított, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes EKB alapkamatának 7 %-kal növelt mértékű kamatát, valamint 200 eurót. Kötelezte továbbá a felperest 193.334 forint és 831 euró perköltség megfizetésére. III.
- [4] A fellebbezés elbírálása szempontjából releváns tényként állapította meg, hogy a felperes mint szállítmányozó és az alperes mint megrendelő között
- június
- napján jött létre szállítmányozási szerződés 5 db fuvar ország1 és ország2 közötti lebonyolítására, alkalmanként 2.800 euró díj ellenében. Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.257/2023/7 3 [5] A felperes fuvarozó igénybevételével teljesítette a szerződésben foglaltakat, ennek érdekében fuvarszerződéseket kötött ország1-helység1 és helység1-helység2 viszonylatban. [6] Az alperes a CMR fuvarleveleket minden esetben kifogás nélkül aláírta, az árut átvette; azok alapján a felperes a számlákat kiállította. [7] A felperes az alperes korábbi fuvarból eredő kárigényét 5.016 euró összegben a díjkövetelésébe beszámította. [8] Az alperes fizetési kötelezettségének nem tett eleget, a
- július
- napján a felperesnek címzett Viber üzenetben a következőt írta: „I want to calcel the trucks for the rest of the week. I’am sorry. We had some problems in the market yesterday.” III.
- [9] Az elsőfokú bíróság ítélete jogi indokolásában rögzítette elsődlegesen, hogy peres felek beadványaikban a magyar jogra hivatkoztak és a magyar jog alkalmazását kérték, így az Európai Parlament és a Tanács 593/2008/EK Rendeletének
- cikk
(1)bekezdése értelmében a magyar jogot tekintette irányadónak. Rámutatott e körben arra is, hogy a 4. cikk
(3)bekezdése alapján is megállapítható lenne a magyar jog alkalmazása a perben. [10] Megállapította, hogy a felek között a Ptk. 6:
- §-a szerinti szállítmányozási szerződés jött létre, a felperes fuvarozási szerződéseket kötött saját nevében az alperes javára a megvásárolt görögdinnyék ország1ból ország2ra történő továbbításával kapcsolatban. [11] Az alperes azon védekezésére figyelemmel, hogy a felrakodást megelőzően felmondta a perbeli szerződést, kiemelte, hogy a Ptk. 6:
- §-a értelmében a díj a szállítmányozónak a szerződés megkötése esetén jár, vagyis miután a fuvarozási szerződéseket
- július
- napját, az alperes által állított felmondás időpontját megelőzően kötötte, a felperes a szerződésben meghatározott díjra jogosult. [12] A szerződéses kötelezettségének teljesítése érdekében a felperes az egyes fuvarokkal összefüggésben 2-2 szerződést kötött, ország1ból ország3ba, majd ország3ból ország2ra fuvaroztatta az árut. Erre tekintettel rögzítette, hogy az egyik szerződés, amelyet
- július
- napján kötött, ország3ból ország2ra történő fuvarozással volt kapcsolatos, azonban az adott Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.257/2023/7 4 rakomány ország1ból történő továbbítására ezt megelőzően,
- július
- napján sor került, ezért ez esetben is a fuvarozási szerződés az alperes által állított felmondást megelőzően jött létre. [13] Az alperes által állított felmondás körülményeit vizsgálva, a Ptk. 6:
- §
(1)bekezdésére utalva rögzítette, hogy a
- július
- napján kelt Viber üzenetet a felek feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint kellett értelmezni. A nyelvtani értelme az volt, hogy "Ki akarom számolni a teherautókat a hét hátralévő részére", ez ugyanakkor felmondásnak nem volt tekinthető, szerződés megszüntetésére irányuló akaratot nem fejezett ki. Vizsgálta a nyilatkozatot az alperes feltehető akaratára és az eset összes körülményeire nézve is; arra következtetett, hogy azzal az alperes nem a dinnyék minőségére vonatkozó későbbi kifogását terjesztette elő, nem a piacok működésére vonatkozóan tett állítást, ezért abból nem következik a szerződés felmondására vonatkozó akarat. Rögzítette ebben a körben, hogy az alperes a felek közötti szerződés teljesítésében közreműködött, a teljesítéshez szükséges nyilatkozatokat megtette és az árukat átvette, a CMR fuvarleveleket megjegyzés nélkül írta alá. [14] Azzal összefüggésben, hogy az alperes álláspontja szerint a dinnyék fogyasztása alkalmatlanok voltak, kifejtette, hogy az alperesi képviselő a perben (
- sorszámú jegyzőkönyv) maga adta elő, hogy még a termelőnél rovarcsípés folytán vált emberi fogyasztásra alkalmatlanná az áru. Ebből következőleg nem a fuvarozás során érte károsodás a rakományt, így az alperesi érvelés a felperes felelősségét nem érintette, ennek okán tanú1 tanú meghallgatására vonatkozó bizonyítást mellőzte. Ezen bizonyítás szükségtelensége vonatkozásában kiemelte továbbá, hogy az alperesi képviselő arra nézve is nyilatkozatot tett, hogy a lerakodásnál nem volt észlelhető a dinnyék károsodása, erre figyelemmel is irreleváns volt a perben az a tényállítás, amely szerint az árut kizárólag az eljáró kamionsofőrök erőszakos fellépése folytán vette át. [15] Mindezekre tekintettel kötelezte az alperest a perbeli díj, továbbá 40 euró behajtási költségátalány megfizetésére; a perköltségről a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján határozott. IV. [16] Az elsőfokú ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést annak megváltoztatása és a kereset elutasítása iránt. [17] Fenntartotta, hogy a Viber üzenetben közölt nyilatkozatát a peres felek közötti szerződés megszüntetésére irányuló akaratkijelentésnek kellett tekinteni. Előadta, hogy a
- sorszámú jegyzőkönyvben a felperes maga is akként nyilatkozott, hogy a július 5-i üzenetet felmondásnak tekintette. Tényként rögzítette, hogy a Viber üzenetben elírás történt, ugyanis elírás nélkül a nyilatkozat azt tartalmazta, hogy az alperes szeretné törölni (cancel) a kamionokat a hét további részére. Nyelvtani értelmezés alapján is a perbeli nyilatkozat egyértelműen elállásnak minősült. Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.257/2023/7 5 [18] Tévesnek tartotta továbbá az elsőfokú bíróság álláspontját a körben, hogy irreleváns az a tényállítás, amely a dinnyék átvételének körülményeire vonatkozott, ugyanis több alkalommal rögzítésre került a perben, hogy a dinnyék fogyasztásra alkalmatlanok voltak a termelőnél történt rovarcsípésre tekintettel. Mindezt a felmondása indokaként említette és ennek igazolására kérte tanúként meghallgatni tanú1t. Az elsőfokú bíróság azonban a bizonyítási indítványnak nem adott helyt annak ellenére, hogy egyértelmű, az első fuvar beérkezését követően észlelt minőségi hiba adta az indokát a további fuvarokkal kapcsolatosan gyakorolt felmondásnak. A tanú pedig az áru átvételének körülményeire nézve is tényelőadást tehetett volna. V. [19] A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult annak helyes indokai folytán. [20] Elsődlegesen arra utalt, hogy a felperes fellebbezésében nem jelölte meg azt az anyagi jogi vagy eljárásjogi jogszabálysértést, amelyen a fellebbezés alapul, ezen okból a fellebbezés elutasításának lenne helye. Hivatkozott arra is e körben, hogy fellebbezésében határozott kérelmet sem terjesztett elő arra nézve, hogy az ítélet megváltoztatását mennyiben kéri. [21] Érdemben előadta, hogy iratellenesen hivatkozik fellebbezésében az alperes arra, hogy a
- sorszámú jegyzőkönyvben foglaltak szerint a nyilatkozatot korábban felmondásnak tekintette. Ezzel éppen ellentétes nyilatkozatot tett a hivatkozott tárgyaláson. Álláspontja szerint helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a perbeli Viber üzenetet sem nyilatkozati értelemben, sem az alperes feltehető akaratára tekintettel nem lehetett felmondásnak tekinteni. [22] A fellebbezésben előadottak súlytalanságát azzal kívánta alátámasztani, hogy az alperes kifogást a fuvarlevélen nem jelzett és négy különböző napon négy különböző sofőr által szállított rakományt is átvett. A sofőrök fellépésével összefüggésben semmilyen bizonyítékot nem csatolt, de azt sem igazolta, hogy a rakomány, annak silány minősége miatt megsemmisítésre került volna. Megjegyezte, hogy az állított felmondás indokaként egyébként is a piaci helyzetre utalt Viber üzenetében, nem pedig a dinnyék fogyasztásra való alkalmatlanságára. [23] Kiemelte végül, hogy az alperes fellebbezésében nem vitatta, hogy a fuvarozási szerződéseket a felperes a felmondást megelőzően megkötötte, amely tény alapján ugyanakkor jogosult a szállítmányozási díjra. Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.257/2023/7 6 VI. [24] Az elsőfokú bíróság ítéletének jogerőre emelkedett rendelkezése nem volt, ezért azt az ítélőtábla teljes terjedelmében vizsgálta felül. VII. [25] A fellebbezéssel nem alapos. VIII. [26] Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, érdemi döntésével és annak jogi indokolásával is egyetértett az ítélőtábla az alábbiak szerint. VIII.
- [27] Elöljáróban rögzíti, hogy a felperes fellebbezési ellenkérelmében alaptalanul hivatkozott arra, hogy nem határozható meg a fellebbezésben foglaltak szerint az alperes által állított anyagi jogi jogszabálysértés, valamint a határozott jogorvoslati kérelem. A jogszabálysértést ugyanis a Pp.
- §
(1)bekezdés d) pontjának
- január
- napjától hatályos szövege értelmében nem szükséges a jogszabályhely megjelölésével meghatározni, a fellebbezésből pedig egyértelműen megállapítható, az alperes fellebbezésében a perbeli nyilatkozat értelmezését vitatta, és ilyen módon a Ptk. 6:8 §
(1)bekezdésében foglaltak megsértését állította. A jogorvoslati kérelem egyebekben pedig tartalmazott határozott kérelmet is az elsőfokú ítélet megváltoztatására és a kereset elutasítására, ennek okán nem volt jogszabályi akadálya a fellebbezés elbírálásának. VIII.
- [28] Az elsőfokú ítélet felülbírálatakor az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás adataiból és az elsőfokú ítélet fellebbezéssel nem támadott jogi indokaiból, következtetéseiből kellett kiindulni, ez képezte a felülbírálat alapját. [29] Az alperes fellebbezésében az alapul szolgáló indokok kifejtésével egyértelműen megjelölte, hogy jogorvoslati kérelme mire irányul: a
- július
- napján kelt üzenet tekintetében a bizonyítékok értékelését és a dinnyék átvételével kapcsolatos körülmények figyelmen kívül hagyását sérelmezte. A kérelemre történő felülbírálat elvéből következik, hogy a fellebbezésben előadott indokok és a hivatkozott jogszabálysértések [Pp.
- §
(1)bekezdés] adják meg a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörének a Pp. 370. §
(1)bekezdése szerinti kereteit, ezért az ítélőtábla ezen korlátok között vizsgálta a fellebbezésben foglaltakat. Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.257/2023/7 7 [30] A fentiekre tekintettel a másodfokú eljárás során abból kellett kiindulni, hogy a felek között szállítmányozási szerződés jött létre, amely alapján a felperes a fuvarozási szerződéseket megkötötte. A dinnyék fogyasztásra való alkalmatlansága az alperes saját előadása szerint sem a fuvarozás során bekövetkezett károsodás következménye és a lerakodásnál egyebekben nem is volt észlelhető, ezért a felperes díjra való jogosultságát nem érinti. VIII.3. [31] Helyesen utalt az elsőfokú bíróság a bizományi szerződés Ptk. 6:309. §-a értelmében megfelelően alkalmazandó szabályira, vagyis arra, hogy a díj akkor jár, ha a – fuvarozási – szerződést megkötötték [6:284. §]. Az 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 511. §
(1)bekezdésében foglaltakhoz képest ugyanis az új szabályozás már nem a szerződés teljesítését, csupán annak megkötését írja elő feltételként a díjra való jogosultság szempontjából. A Ptk. indokolása értelmében a régi szabályozás olyan kockázatot hárított a bizományosra, amely indokolatlannak tűnt; ha a bizományos gondosan járt el, akkor indokolatlan az eladó illetve a vevő fizetőképességének és fizetési hajlandóságának kockázatát rá telepíteni. [32] Megalapozottan érvelt a felperes fellebbezési ellenkérelmében azzal, hogy a fellebbezés még abban az esetben sem eredményezheti az elsőfokú ítélet megváltoztatását, ha az alperes érvelése alapos. Az elsőfokú bíróság döntése ugyanis azon alapult elsődlegesen, hogy a felperes a fuvarozási szerződések megkötésével a szállítmányozási szerződésben foglaltakat teljesítette, ilyen módon a díjra jogosult. Megállapította azt is a fuvarozások két viszonylatára tekintettel (ország1-ország3, ország3-ország2), hogy az alperes által állított felmondás a fuvarozási szerződések megkötését követően történt, ezért nem befolyásolja a díjfizetési kötelezettséget. Ezt a megállapítást a fellebbezés szintén nem támadta. [33] Az alperes fellebbezése a fenti jogi indokokból kizárólagosan azon álláspontját kifogásolta az elsőfokú bíróságnak, amely szerint az üzenet a Ptk. 6:8. §
(1)bekezdése szerinti értelmezéssel nem tekinthető felmondásnak. Miután azonban az általa állított felmondás a fuvarozási szerződések megkötését követően történt, a rakomány fogyasztásra való alkalmatlansága pedig nem a fuvarozás során bekövetkezett károsodás következménye volt, a lerakodás és az áru állapotának körülményeire vonatkozó bizonyítás szükségtelen volt, azt helyesen mellőzte az elsőfokú bíróság; a perbeli díjra megalapozottan tartott igényt a felperes. Utal e körben az ítélőtábla arra, hogy a tanúbizonyítási indítvánnyal kapcsolatos kifogásait érdemben nem is tudta vizsgálni, ugyanis az alperes az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését erre alapítottan nem kérte. Azt pedig iratellenesen állította fellebbezésében, hogy a
- sorszámú jegyzőkönyvben a felperes maga is akként nyilatkozott, hogy a július 5-i üzenetet felmondásnak tekintette (
- old. első bek. utolsó mondata). [34] Az ítélőtábla fentiek szerint korlátozott felülbírálati jogköréből adódott, hogy a
- július
- napján kelt üzenet értelmezésének nem volt jelentősége a jogorvoslati eljárás szempontjából, ebből pedig önmagában az következett, hogy az elsőfokú ítéletet az ítélőtábla a fellebbezési érvelésre alapítottan nem változtathatta meg, a keresetet nem utasíthatta el. Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.257/2023/7 8 [35] Az alperes
- október 25-én kelt észrevételében foglalt további tényállításai, eljárási és anyagi jogi jogszabálysértésekre való hivatkozásai egyebekben tiltott fellebbezés változtatásnak minősültek a Pp.
- §
(1)bekezdése értelmében, ezért azok figyelembevételére nem volt lehetőség. Csupán megjegyzi az ítélőtábla a perorvoslati tájékoztatás elmaradásával összefüggésben, hogy az alperes a fellebbezését határidőben terjesztette elő, ezen hiányosságra alapítottan a másodfokú bíróság tárgyaláson kívüli eljárását nem kifogásolta. IX. [36] Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. [37] A fellebbezés nem vezetett eredményre, ezért a felperes perköltségének megfizetésére az alperes köteles a Pp. 364. §-a alapján alkalmazandó 83. §
(1)bekezdése értelmében, amely a képviseletet ellátó jogi képviselő ügyvédi munkadíjából állt. A munkadíj összegét az ítélőtábla a felszámítottak szerint, azonban az áfa felszámítása okán a beadvány előterjesztésének napján irányadó árfolyam (382,52 Ft) figyelembevételével forint összegben határozta meg a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 2. §
(1)bekezdése alapján. helység2,
- február
- Dr. Sándor Ottó s. k. a tanács elnöke Dr. Vasady Dr. Balsai Csaba Zoltán s. k. Loránt előadó bíró bíró Zsolt s. k.