Bhar.339/2025/8 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés

1. b)pont
2. bc)alpont,

(4)bekezdés b) pont], lopás bűntettében [Btk. 370. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. b)pont
2. bb)alpont,

(3)bekezdés

1. b)pont
2. ba)alpont] és 11 rendbeli lopás vétségében [Btk. 370. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. b)pont
2. bb)alpont]. Ezért – halmazati büntetésül – 2 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, valamint 200 napi tétel, 1.000 forint egynapi tétel összegű, összesen 200.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 4 év próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, a pénzbüntetés vonatkozásában részletfizetés engedélyezéséről, a vádlottal szemben 11.000 forint erejéig vagyonelkobzás alkalmazásáról, továbbá sértett1, a sértett16, sértett5, sértett6, sértett7, sértett10, sértett8, sértett9, sértett11 magánfelek polgári jogi igényéről, az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. [2] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosításért, vele szemben hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetés kiszabása, a felfüggesztés mellőzése, közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása, valamint a korábban kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés büntetés végrehajtásának elrendelése végett jelentett be fellebbezést. A vádlott és védője elsődlegesen részbeni felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében fellebbeztek. [3] A perorvoslatokat elbírálva a Nyíregyházi Törvényszék, a másodfokú eljárásban - tárgyalás tartását és bizonyítás lefolytatását követően - 2025. március 11. napján kihirdetett 4.Bf.354/2024/9. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatát megváltoztatta, a vádlottat - a tényállás 6. pontját érintően - 9 rendbeli lopás vétségének [Btk. 370. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. b)pont
2. bb)alpont] vádja alól felmentette, a tényállás 3. és 4. pontjában rögzített cselekmény elkövetése miatt megállapított lopás bűntettét [Btk. 370. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. b)pont
2. bb)alpontja,

(3)bekezdés

1. b)pont
2. ba)alpontja] folytatólagosan elkövetettnek minősítette. [4] A vádlottal szemben kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés büntetést 90 nap elzárásra enyhítette, mellőzte a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjára vonatkozó rendelkezéseket, a pénzbüntetés részletfizetésének elmulasztása esetére rendelkezett az átváltoztatásról, kötelezte sértett1 magánfél részére 580.000 forint kártérítés és törvényes kamata megfizetésére, egyben megváltoztatva az annak letétből történő végrehajtására vonatkozó rendelkezést, a sértett16 sértett esetében pontosította a kártérítésre jogosult személyét, és e két magánfél esetében az illeték összegét. A felmentő rendelkezéssel érintett sértett5, sértett6, sértett7, sértett10, sértett8, sértett9 és sértett11 magánfelek polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasította és e vonatkozásban mellőzte a vádlott illeték megfizetésére vonatkozó, valamint a vagyonelkobzásra vonatkozó kötelezéseit. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, a csalás bűntette jogszabályi megjelölésének, a lefoglalt bűnjelek azonosító számának, a vádlott érvényes lakcímének pontosításával, továbbá annak feltüntetésével, hogy az elsőfokú bíróság az ítéletét nyilvános tárgyalások alapján hozta, mellőzve a nem érdemi tárgyalási nap időpontját. Debreceni Ítélőtábla 3.Bhar.339/2025/8/VII 3 [5] A másodfokú ítélet ellen, az ellentétes döntésre tekintettel – a kihirdetést követően nyomban – az ügyész a vádlott terhére, részfelmentése miatt, további 9 rendbeli lopás vétsége miatt bűnösségének megállapítása (6. tényállás), valamint súlyosítás, vele szemben végrehajtandó szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása végett jelentett be fellebbezést, a vádlott és védője enyhítésért fellebbeztek. [6] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.170/2025/7. számú átiratában az ügyészi fellebbezést a joghátrányt érintően módosítva tartotta fenn. Álláspontja szerint a másodfellebbezés lehetősége megnyílt, az ügyben eljárt első- és másodfokú bíróságok nem sértettek olyan eljárási szabályt, amely az ítéletük hatályon kívül helyezését eredményezné, azonban a törvényszék tévesen jutott arra a következtetésre a 6. vádpont vonatkozásában, hogy az részben felderítetlen és helytelen ténybeli következtetés okán megalapozatlan. A felderítetlenség okaként ugyanis azt jelölte meg, hogy a járásbíróság nem tisztázta a kamerafelvételek és a nyomozó hatóság tagja által arról készített feljegyzés közötti ellentmondásokat, amely valójában tartalmi hiányosságnak tekinthető csupán. Bizonyítási eszköznek a lefoglalt kamerafelvétel tekinthető, nem az arról szóló rendőrségi feljegyzés. Annak ellenére, hogy a járásbíróság a videofelvétel megtekintése után saját álláspontját is rögzítette, miszerint a felvételeken a vádlott látható, a másodfokú bíróság ezen elsőbírósági ténymegállapítást felülmérlegelte, amely tényleges megalapozatlanság hiányában jogszabálysértő volt. [7] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Be. 619. §

(3a)bekezdése alapján a törvénysértően megállapított eltérő tényállást a harmadfokú bíróság rekessze ki és térjen vissza az elsőfokú bíróság által megállapított tényálláshoz. A Be. 621. §

(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen, a Be.624. §

(1)bekezdése alapján a törvényszék ítéletét változtassa meg, a vádlott bűnösségét további 9 rendbeli lopás vétségében állapítsa meg. Az időmúlásra, a legsúlyosabb cselekmény esetében a kár bírósági letétbe történő helyezésére és a vádlott betegségeire tekintettel azonban a tényleges szabadságelvonással járó büntetés alkalmazását szükségtelennek tartotta, ezért az elzárás büntetés mellőzését, ehelyett a pénzbüntetés napi tétel számának, az egynapi tétel összegének lényeges súlyosítását, 11.000 forintra vagyonelkobzás elrendelését és a sértettek polgári jogi igényének érdemi elbírálását, egyebekben az ítéletet helybenhagyását kérte. [8] A vádlott védője másodfellebbezését szintén részletesen, írásban indokolta. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság megalapozottan és helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy kétséget kizáróan nem állapítható meg, hogy az adott felvételen a vádlott szerepel, ezért helyesen hozott felmentő rendelkezést ezen tényállás tekintetében. A fellebbviteli főügyészség büntetés kiszabására vonatkozó álláspontjával ugyanakkor egyetértve a büntetés enyhítését, a vádlottal szemben kizárólag pénzbüntetés alkalmazását indítványozta, összességében az időmúlásra, a vádlott megromlott egészségi állapotára, valamint arra figyelemmel, hogy korábbi lakókörnyezetéből, helység1ról helység2re költözött a férjével együtt, új munkahelye van, állandó jövedelemmel rendelkezik, harmonikus családi egzisztenciával bír. Debreceni Ítélőtábla 3.Bhar.339/2025/8/VII 4 [9] A harmadfokú bíróság a másodfellebbezéseket a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 620. §

(1)bekezdése alapján nyilvános ülésen bírálta el, amelyen az ügyész, valamint a védő másodfellebbezéseiket változatlan tartalommal fenntartották, a vádlott az utolsó szó jogán sajnálatát fejezte ki, valamint személyi körülményei pozitív változását hangsúlyozta és azt, hogy tisztességesen él, az élete rendeződött. [10] A bejelentett perorvoslatok részben megalapozottak. [11] A harmadfokon eljáró ítélőtáblának mindenekelőtt abban kellett állást foglalnia, hogy valóban megnyílt-e a harmadfokú felülbírálat lehetősége. A Be. 615. §

(1)bekezdése értelmében a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén. Ugyanezen szakasz

(2)bekezdés b) pontja értelmében ellentétes a döntés – többek között akkor – ha a másodfokú bíróság az elsőfokon elítélt vádlottat felmentette vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette. Jelen ügyben a másodfokú bíróság a

1. – vádpont helyett helyesen - tényállási pont tekintetében eltérő tényállást állapított meg (az 1 -
2. tényállást helyesbítette, illetve kiegészítette), a harmadfokú eljárás lehetősége tehát a
3. tényállás tekintetében joghatályosan megnyílt. [12] A Be.
4. §

(3)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjai szerint a fellebbezés az ellentétes döntést, illetve kizárólag a másodfokú bíróság ítéletének azon rendelkezését vagy részét sérelmezheti, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett, ugyanezen szakasz

(5)bekezdése alapján a másodfokú ítélet más rendelkezése, illetve része ellen nincs helye fellebbezésnek. [13] A fentiek figyelembevételével az ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság, a Be. 618. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)és
3. ab)alpontja alapján felülbírálta a másodfokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntését, illetve azon rendelkezését, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének a sérelmezett ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett, valamint a
4. b)pont értelmében az elsőfokú- és másodfokú eljárást, arra tekintet nélkül, hogy ki, milyen okból fellebbezett. Emellett a Be. 618. §

(2)bekezdése alapján hivatalból döntött az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben és a polgári jogi igényre vonatkozó rendelkezésekről is. [14] Ellentétes döntés hiányában a másodfellebbezés nem érinthette a bűnösség megállapítását a csalás bűntettében [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. b)pont
2. bc)alpont,

(4)bekezdés b) pont], a lopás bűntettében [Btk. 370. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. b)pont
2. bb)alpont,

(3)bekezdés

1. b)pont
2. ba)alpont] és a 2 rendbeli lopás vétségében [Btk. 370. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. b)pont
2. bb)alpont], az ezen bűncselekményekhez kapcsolódó Debreceni Ítélőtábla 3.Bhar.339/2025/8/VII 5 tényállások megalapozottsága (1-5. tényállás) ezért a harmadfokú felülbírálat tárgyát sem képezte, az ítélőtábla csupán azt vizsgálta, hogy van-e helye felmentésnek vagy az eljárás megszüntetésének, illetve ennek hiányában a bűncselekmény minősítése törvényes-e [Be. 618. §

(3)bekezdés a) pont, Be. 590. §

(5)bekezdés a)-c) pont]. [15] A felülbírálat során a Be. 607. §

(1)bekezdésébe, 608. §

(1)bekezdésébe és 609. §

(1)bekezdésébe ütköző abszolút eljárási szabálysértést, amely az első- és másodfokú ítélet feltétlen hatályon kívül helyezését eredményezte volna, ezáltal a büntető ügy érdemi elbírálását kizárná, az ítélőtábla nem észlelt. [16] Relatív eljárási hibát vétett mindössze a másodfokú bíróság akkor, amikor nyilvános ülésről tárgyalásra áttérve, a Be. 601. §

(1)bekezdésében foglaltak ellenére nem ismertette az elsőfokú bírósági ítélet, a fellebbezés és az észrevételek lényegét, a felülbírálathoz szükséges iratokat, valamint esetleges indítvány esetén az ítélet indokolását, ez azonban nem volt lényeges hatással az eljárás lefolytatására, figyelemmel arra is, hogy a

1. január
2. napján megtartott nyilvános ülésen a jelenlévők az ügy előadását nem kérték. [17] Az eljárási szabályok vizsgálata mellett a harmadfokú felülbírálat magában foglalta az ellentétes döntéssel érintett, a másodfokú bíróság által megállapított
3. tényállás megalapozottságának vizsgálatát is. A Be.
4. §

(1)bekezdése szerint a harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú bíróság az ítéletét meghozta, kivéve, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan. A harmadfokú bírósági eljárásban nincs helye bizonyításnak [Be. 619. §

(2)bekezdés]. [18] Az ítélőtábla megállapította, hogy a másodfokú bíróság helyesen ismerte fel, hogy az elsőfokú ítélet érintett tényállása részben megalapozatlan, a tényállás a Be. 592. §

(2)bekezdés

1. b)pontja szerint részben felderítetlen, valamint a
2. d)pont alapján helytelen ténybeli következtetésen is alapult. A részbeni felderítetlenség oka álláspontja szerint az volt, hogy az elsőfokú bíróság, bár megtekintette az eljárás nyomozati szakában beszerzett temetői kamerafelvételeket, valamint a nyomozó hatóság tagja erről készített feljegyzését is a bizonyítás anyagává tette, azonban meg sem próbálta tisztázni, hogy mi alapján jutott a feljegyzést készítő név rendőr alezredes arra a következtetésre, hogy a kamerafelvételeken kétséget kizáróan Terhelt1, azaz a vádlott látható. [19] Fentiekre tekintettel, egyetértve azon fellebbviteli főügyészségi állásponttal, miszerint bizonyítási eszköznek a lefoglalt kamerafelvétel tekinthető és nem az annak tartalmáról szóló rendőrségi feljegyzés, a másodfokú eljárásban helytállóan került sor a törvényszék részéről tárgyalás kitűzésére és a másodfokú bizonyítás felvételére, a kamerafelvételek megtekintésére, annak a temetői térképpel történő összevetésére, név, valamint a vádlott kihallgatására. A felderítetlenség ugyanis azt jelenti, hogy a bíróság a tényállás megállapításánál lényeges, fontos, létező és objektíve megismerhető bizonyítékot Debreceni Ítélőtábla 3.Bhar.339/2025/8/VII 6 szolgáltatni képes bizonyítási eszközt nem vizsgál meg, holott arra van lehetősége. A részbeni megalapozatlanság kiküszöbölése a másodfokú eljárásban a törvényszék számára kötelező volt, mivel azt a törvény mérlegelést nem tűrő kötelezettségévé teszi (BH2019. 98., Kúria Bfv.993/2018/5.). [20] Az elsőfokon eljárt Nyíregyházi Járásbíróság ítéletének [59]-[61] bekezdéseiben rögzítette a vádlott felelősséget hárító vallomásának lényegét, amely szerint a felvételeken látható hölgy hajszíne és hajviselete nem egyezik az övével, olyan kabátja nincsen, amilyen a felvételen látható, tagadta továbbá, hogy a díszeket a virágüzletében értékesítette volna, mivel ő művirágokat nem árul. A bizonyítás anyagává tette a nyomozó hatóság tagja, név rendőr alezredes által készített feljegyzéseket, amelyek azt tartalmazták, hogy 2021. október 30. napján a vádlott ismerhető fel a felvételeken, amint egy virágdísszel érkezik néhai név1 sírjához, ott elveszi a sírdíszt, majd átmegy néhai név2 sírjához és azt is leemeli és elveszi, majd a karján legalább három sírdísszel déli irányba távozik, ahol a vádlott virágüzlete is található. A feljegyzés azonban arra vonatkozóan nem tartalmazott semmilyen adatot, hogy a nyomozó mi alapján ismerte fel a vádlottat. Rögzítette még az elsőfokú bíróság, hogy a videofelvételek alapján kimentett fotókon az állapítható meg, hogy az elkövetőnek világos haja van és sötét ruházata, a temető térképe alapján pedig az, hogy a vádlott virágüzlete a temető főbejáratánál van, amelytől nem messze található sírokról tulajdonították el a virágokat. A vádlott fényképfelvételeket csatolt a temetői kapukról, virágboltjának környezetéről és az ott árult virágokról. Az elsőfokú bíróság a bizonyítás anyagává tette a sértettek vallomásait is, akik az eltulajdonított virágok értékére és az eltulajdonítás lehetséges idejére vonatkozóan nyilatkoztak. [21] Ezen rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az elsőfokú bíróság a vádlott védekezését arra alapítottan vetette el, hogy az általa becsatolt egyik fényképen, illetve az erkölcsi bizonyítványához csatolt fotón a haja felcsurkázott, hátrasimított állapotban látható, így azon védekezése nem fogadható el, hogy a haját nem szokta így hordani. Rögzítette, hogy „a bíróság véleménye szerint a kamerafelvételeken Terhelt1 látható”, amelyet azzal indokolt, hogy más személy mozgását a kamera nem rögzítette, a sírok egymás közelében helyezkedtek el és a virágdíszek egyidőben tűntek el. Kizárólag azon vádirati tényállítást nem látta bizonyítottnak, hogy a virágokat a vádlott a virágüzletében értékesítette volna. [22] A másodfokon eljárt törvényszék, az általa lefolytatott bizonyítás eredményeként arra az ellenkező következtetésre jutott, miszerint a kamerafelvételeken a vádlott kétséget kizáróan nem azonosítható. [23] Amint azt ítéletének [53]-[59] bekezdéseiben részletesen kifejtette, név tanú a felvételen látható személy felismerését arra alapozta, hogy régóta ismeri a vádlottat, a mozgása, illetve hajviselete alapján ő szerepel a biztonsági kamera felvételein. A felvételeken azonban az elkövető arca – a tanú által sem vitatottan - egyáltalán nem volt azonosítható, mozgásából, testalkatából, ruházatából pedig kétséget kizáró következtetést levonni nem lehetett, amellett, hogy ugyanezen feljegyzésben szerepeltetettekkel ellentétben és a tanú által szintén nem vitatottan - a felvételeken kizárólag a néhai név1 sírjáról történő virág elvétele Debreceni Ítélőtábla 3.Bhar.339/2025/8/VII 7 látható, a néhai név2 sírjáról történő elvétel egyáltalán nem, így a tanú saját következtetése volt az is, hogy a többi nyolc sírról is a vádlott tulajdonította el a díszeket. Ezzel szemben kétséget kizáróan mindössze az állapítható meg a bizonyíték alapján, hogy az elkövető (nő, fekete kabátban, kézi táskával), karján egynél több, de pontosan meg nem határozható számú virágdísszel, a temető déli irányába távozik. Az is megállapításra került, hogy a temető mindkét bejárata annak déli oldalán található, ahol egyébként a vádlott virágboltja is, így a távozás irányának sem volt relevanciája. A tanú által elmondottak alapján az is tisztázást nyert, hogy az elkövető egy sötét autóval érkezett a helyszínre egy férfi társaságában, a nyomozó hatóság azonban sem a sötét színű autó, sem rendszáma, sem vezetője azonosítására nem folytatott nyomozati cselekményeket, ahogyan a vádlott által vitatott kabát azonosítása érdekében és a virágboltjában működő kamera felvételeinek beszerzésére, valamint a vádlott azirányú védekezésének ellenőrzésére sem, hogy kizárólag élő virágot árult-e vagy sem. Védekezését tehát teljeskörűen nem vizsgálta. Helyesen hivatkozott a másodfokú bíróság arra is, miszerint a vádlott helyismerete, illetve a biztonsági kamera elhelyezkedéséről való tudomása éppen bűnös cselekvősége ellen hatott, ahogy a főügyészség képviselőjének perbeszédében megfogalmazott azon álláspontja is, miszerint 100%-os bizonyossággal nem állapítható meg a kamerafelvételek alapján a vádlott azonossága (másodfokú ítélet [21] bekezdés harmadik és utolsó előtti mondat). A vádló által megfogalmazott „igen magas valószínűség” nem egyező a kétséget kizáró bizonyítás fogalmával, utalva a Be. 7. §

(4)bekezdésére [a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére (in dubio pro reo elve)]. [24] Összegezve, a másodfokú bíróság okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a bizonyítás hiányossága és a bizonyítékok okszerűtlenül történő elsőbírói értékelése vezetett a vádlott bűnösségének megállapításához. [25] Amint arra a törvényszék ugyancsak helyesen hivatkozott, a Be. 593. §

(1)bekezdés b) pontja értelmében a másodfokú bíróság az ítélet részbeni megalapozatlanságát kiküszöböli, ennek során az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma, ténybeli következtetés vagy a felvett bizonyítás alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállást állapíthat meg, ha a vádlott felmentésének vagy részbeni felmentésének, vagy az eljárás megszüntetésének vagy részbeni megszüntetésének van helye. Ugyanezen szakasz

(2)bekezdése értelmében, ha a másodfokú bíróság az ítélet megalapozatlanságának kiküszöbölése során – a helyes tényállás érdekében felvett bizonyítás, az ügyiratok tartalma vagy ténybeli következtetés alapján – az elsőfokú bíróságtól eltérő tényeket állapít meg, az eltérő tényekkel kapcsolatos bizonyítékokat eltérően értékelheti. A másodfokú bíróság nem értékelheti az elsőfokú bíróságtól eltérően a másodfokú bíróság által megállapított ténnyel össze nem függő, valamint a megalapozatlansággal nem érintett tényekkel kapcsolatos bizonyítékokat. Abban az esetben, ha a másodfokon eljáró bíróság bizonyítást vesz fel, ez felveti az ezen bizonyításból származó bizonyítékoknak az elsőfokon felvett bizonyításból származó bizonyítékokkal való együtt értékelésének szükségességét is. [26] A bizonyítékok értékelése azt jelenti, hogy a törvényesen beszerzett és megvizsgált bizonyítási eszközből származó adott bizonyítékot a bíróság elfogadja hiteltérdemlőnek vagy sem, illetőleg melyik részében fogadja el és melyikben nem. Ehhez képest eltérő a bizonyíték értékelése, ha a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által Debreceni Ítélőtábla 3.Bhar.339/2025/8/VII 8 elfogadott bizonyítékot nem fogadja el vagy az általa el nem fogadottat elfogadja, avagy más részében fogadja, illetve veti el, mint az elsőfokú bíróság. [27] A bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma pedig annyit jelent, hogy a fellebbviteli bíróság nem dönthet másként egy bizonyíték hitelességéről, mint ahogy azt az elsőfokú bíróság tette. A másodfokú bíróság kizárólag azokra a bizonyítandó tényekre vonatkozóan értékelheti az elsőfokú bíróságtól eltérően a bizonyítékokat, amelyeket az elsőfokú bíróságtól eltérően állapított meg. Ebből következően minden olyan tényre vonatkozik a másodfokú bíróság bizonyítékértékelési szabadsága, amelyet a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságtól eltérően állapít meg. Az eltérő tények megállapításának feltétele a részbeni megalapozatlanság kiküszöbölésének szükségessége, amelynek módja akár a helyes tényállás érdekében felvett bizonyítás, de lehet az ügyiratok tartalma vagy ténybeli következtetés útján történő ténymegállapítás is. A másodfokú bíróság eltérő bizonyítékértékelési szabadságának csak annyi törvényi gátja van, hogy egyfelől a megalapozatlansággal nem érintett ítéleti tényekre vonatkozóan fennáll a felülértékelés tilalma, s ugyanúgy nem kerülhet sor a másodfokú felülmérlegelésre olyan tényekkel kapcsolatban, amelyek nem függenek össze a másodfokú bíróság által megállapított eltérő tényekkel. [28] Összegezve, a Be. 592.-594. §-ai a részleges megalapozatlanság másodfokon történő kiküszöbölésének lehetőségét teljes körben biztosítják, a bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma [Be. 593. §

(2)bekezdés] nem a megalapozatlanság kiküszöbölését korlátozza, hanem az elsőfokon lefolytatott bizonyítást védi. A tényállás hiányosságának pótlása, felderítetlenségének megszüntetése, az ügyiratellenesség kiküszöbölése vagy a téves helyett a helyes ténybeli következtetés levonása az elfogadott bizonyítékból nem esik a felülmérlegelés tilalma alá, hanem a megalapozatlanság orvoslásának törvényes eszköze, amelyet a Be. 593. §

(1)bekezdés b) pontja alkalmazni rendel arra az esetre is, ha az így módosított eltérő tényállás a vádlott felmentéséhez vezet. [29] A másodfokú bíróság tehát törvényesen járt el akkor, amikor a részbeni megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében bizonyítás felvételét rendelte el és ennek eredményeként eltérő tényállást állapított meg, a felvett bizonyításra tekintettel a másodfokú bíróság számára megnyílt a bizonyítékok újraértékelésének lehetősége (Kúria Bhar.1297/2023/15.). [30] Az eltérően megállapított ítéleti tényállás (6. tényállás) alapján okszerű következtetést vont le arra, hogy a Be. 566. §

(1)bekezdés c) pontja alapján kétséget kizáróan nem nyert bizonyítást, hogy az ezen tényállási pontban foglalt 9 rendbeli lopás vétségét Terhelt1 vádlott követte el, ezért őt felmentette. [31] Egyebekben, az ellentétes döntést nem jelentő ítéleti rendelkezések fellebbezéssel nem voltak támadhatók, azonban az ítélőtáblának vizsgálnia kellett, hogy Debreceni Ítélőtábla 3.Bhar.339/2025/8/VII 9 nincs-e helye a vádlott felmentésének vagy az eljárás megszüntetésének bűncselekmények tekintetében, amelyekre bűnösségét megállapította. azon [32] E körben megállapította, hogy büntethetőségi akadály nem állt fenn, továbbá a bűncselekmények minősítése is törvényes volt, a jogszabályhely kiigazítása (csalás bűntette), illetve a folytatólagos elkövetés megállapítása vonatkozásában (lopás bűntette) is. [33] A büntetés kiszabása során irányadó bűnösségi körülményeket a másodfokú bíróság a Kúria 56/

1. BK véleménye alapján hiánytalanul tárta fel, az ítélőtábla mindössze az időmúlást értékelte nagyobb nyomatékkal a másod- és harmadfokú döntés között eltelt további időmúlás miatt (BK vélemény III/10.). [34] Az alkalmazott joghátrányok tekintetében az ügyészi és védelmi álláspontokkal egyetértve, bár a másodfokú bíróság által alkalmazott elzárás és pénzbüntetés párhuzamos alkalmazása törvényes volt, azonban a bűncselekmények kisebb tárgyi súlyára, a vádlott egészségi állapotára és az időmúlásra, valamint a vádlott személyi körülményeiben időközben bekövetkezett kedvező változásokra tekintettel - az indítványoknak megfelelően – az ítélőtábla lehetőséget látott a törvényi maximumban megállapított elzárás büntetés mellőzésére. Tekintettel ugyanakkor arra, hogy enélkül a másodfokú bíróság által meghatározott napi tételszámú pénzbüntetés már teljesen súlytalan lett volna és alkalmatlan lett volna a büntetés céljának elérésére is, a bűncselekmények tárgyi súlyának megfelelően a napi tételek számát 400 napi tételre, az egynapi tétel összegét a vádlott időközben megváltozott jövedelmi és vagyoni viszonyaira tekintettel 3.000 forintra súlyosította, a Btk.
2. §

(1)bekezdése alapján az elkövetés idején hatályos jogszabályt alkalmazva. Az 1.200.000 forintra emelt pénzbüntetés megfizetésére 20 havi részletfizetést engedélyezett, az egyhavi részlet összegének meghatározása mellett, a Btk. 50. §

(4)bekezdése alapján. [35] A másodfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései, így a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén az átváltoztatásra, a polgári jogi igényekre, a vagyonelkobzás mellőzésére, valamint a bűnjelekre vonatkozó rendelkezései helyesek és törvényesek, azok megváltoztatására nem volt alap, mindössze annak kiigazítása volt szükséges, miszerint az elsőfokú bíróság ítéletét nem nyilvános tárgyalások, hanem nyilvános tárgyalás alapján hozta meg, tekintettel arra, hogy a tárgyalás egységes egésznek tekintendő a megnyitás és a berekesztés között, amely a törvény szövegéből következik [Be. 451. §

(2)bekezdés c) pont]. [36] A fentieknek megfelelően az ítélőtábla az ügyészség, valamint a vádlott és védője által bejelentett másodfellebbezéseket elbírálva, a másodfokú bíróság ítéletét a Be. 624. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta. Egyéb helyes rendelkezéseit a Be.

1. §-a alapján helybenhagyta, azzal, hogy az ítélet bevezető részéből mellőzte a
2. január
3. napján megtartott nyilvános ülésre utalást, tekintettel arra, hogy a másodfokú bíróság tárgyalásra tért át, ezért az eljárást elölről kellett kezdeni. Debreceni Ítélőtábla 3.Bhar.339/2025/8/VII [37] 10 A harmadfokú bíróság ítélete ellen a további fellebbezés lehetősége kizárt. Debrecen,
4. január
5. Dr. Gömöri Olivér s.k. a tanács elnöke, Dr. Mocsáry Eszter s.k. előadó bíró, Dr. Deák Judit s.k. bíró Záradék: A Nyíregyházi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 4.Bf.354/2024/
6. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla jelen ítéletében írt változtatással a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
7. január
8. Dr. Gömöri Olivér s.k. a tanács elnöke