Fkf.39/2025/12 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés a) pont], társtettesként elkövetett magánlaksértés vétségét [Btk. 221. §

(1)bekezdés] és kiskorú veszélyeztetésének bűntettét [Btk. 208. §

(1)bekezdés] visszaesőként, a társtettesként elkövetett rablás bűntettét [Btk. 365. §

(1)bekezdés a) pont] különös visszaesőként követte el. Terhelt1 I. rendű vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést 6 (hat) évre, a közügyektől eltiltás mellékbüntetést 6 (hat) évre súlyosítja. Terhelt1 I. rendű vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. A másodfokú ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás [1] A Debreceni Törvényszék a rendelkező részben írt ítéletével a 2023. február 25. napjától előzetes fogvatartásban lévő Terhelt1 I. rendű vádlottat 2 rendbeli emberrablás bűntettében [a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 190. §

(1)bekezdés a) pont], társtettesként elkövetett rablás bűntettében [Btk. 365. §

(1)bekezdés a) pont], társtettesként elkövetett magánlaksértés vétségében [Btk. 221. §

(1)bekezdés] és kiskorú veszélyeztetésének bűntettében [Btk. 208. §

(1)bekezdés], II. rendű vádlottat társtettesként elkövetett rablás bűntettében [Btk. 365. §

(1)bekezdés a) pont] és társtettesként elkövetett magánlaksértés vétségében [Btk. 221. §

(1)bekezdés] mondta ki bűnösnek. Debreceni Ítélőtábla 2.Fkf.39/2025/12 2 [2] Ezért Terhelt1 I. rendű vádlottat, mint különös visszaesőt halmazati büntetésül 5 év fegyház fokozatban végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre, 5 év közügyektől eltiltás mellékbüntetése ítélte, valamint 5 év időtartamra eltiltotta bármely olyan foglalkozás gyakorlásától, vagy egyéb tevékenységtől, amelynek keretében

1. életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, kezelését végzi, illetve ilyen személlyel egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyban áll. II. rendű vádlottat halmazati büntetésül 2 év börtönfokozatban végrehajtandó, végrehajtásában 4 év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetésre ítélte, megállapítva, hogy pártfogó felügyelet alatt áll. Elrendelte továbbá Terhelt1 I. rendű vádlott vonatkozásában a Hajdúszoboszlói Járásbíróság 6.Bpk.156/2022/
2. számú büntető végzésével kiszabott 1 év 2 hónap börtönbüntetés végrehajtását, rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéről, az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. [3] Az ítéletet a vádlottak és védőik tudomásul vették, ellene az ügyészség jelentett be fellebbezést Terhelt1 I. rendű vádlott terhére a vele szemben kiszabott büntetés súlyosbítása végett. Az ügyészség a fellebbezésében előadta, hogy a bíróság a büntetés kiszabása szempontjából jelentőséggel bíró körülményeket döntően helytállóan vette figyelembe, ugyanakkor eltúlzott jelentőséget tulajdonított az enyhítő körülményeknek. Terhelt1 I. rendű vádlottat a kiskorú veszélyeztetésének bűntettében is bűnösnek mondta ki a bíróság, ezért csekély enyhítő hatással bír az a tény, hogy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik. Továbbá a súlyosító körülmények száma, nyomatéka már olyan súlyú, hogy a szabadságvesztés büntetés és a közügyektől eltiltás tartalmának jelentős mértékű emelése szükséges és indokolt, a büntetési célok és a belső arányosság érvényesülése érdekében. [4] Terhelt1 I. rendű vádlott vonatkozásában öt bűncselekmény halmazatát állapította meg a törvényszék, amely önmagában is többszörös halmazatnak minősül, továbbá a kiszabható szabadságvesztés büntetés tartalmát érintően szükséges rámutatni arra, hogy a halmazati szabályokra és a különös visszaeső minőségre tekintettel a legsúlyosabb büntetési tétel másfélszeresét kell ugyancsak a felével emelni (Kúria Bfv.I.1570/2016/7.), melynek eredményeként a büntetési tételkeret 2 évtől 20 évig terjedő szabadságvesztés büntetés, így pedig a középmérték 10 év szabadságvesztés büntetésben állapítható meg. Ebből kifolyólag Terhelt1 I. rendű vádlottal szemben kiszabott 5 év szabadságvesztés büntetés kirívóan enyhének tekinthető. Különös figyelemmel arra, hogy a többszörös halmazatban álló bűncselekményeket felfüggesztett szabadságvesztés és büntetőeljárás hatálya alatt állva, valamint ittas állapotban követte el. Terhelt1 I. rendű vádlott a különös visszaesői minőséget megalapozó elítéléseken is túl is volt már büntetve. [5] A súlyosító körülményekkel szemben álló enyhítő körülménynek sem számukban, sem nyomatékukban nem értékelhetőek olyan súllyal, melyek a középmértéktől történő ilyen jelentős eltérést és törvényi minimumhoz közelebb álló tartalmú szabadságvesztés kiszabását indokolttá tenné, különösen arra figyelemmel, hogy elenyésző hatású az időmúlás, továbbá a kár megtérülte szintén csekély súllyal bír, mivel az a nyomozóhatóság intézkedésének, és nem Terhelt1 I. rendű vádlott magatartásának eredménye. [6] Mindezekre figyelemmel Terhelt1 I. rendű vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás tartalmának jelentős mértékű súlyosítása Debreceni Ítélőtábla 2.Fkf.39/2025/12 3 indokolt azzal, hogy a szabadságvesztés büntetés esetén annak mértéke középmértéket meghaladó tartalmú legyen, továbbá szükséges az Terhelt1 I. rendű vádlott vonatkozásában szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozatát börtön fokozatra pontosítani, mivel a bíróság az emberrablás súlyosabban minősülő esetét nem állapította meg és egyéb olyan megállapítást sem tett, amely a fegyház fokozatú törvényi rendelkezés alkalmazását indokolná. [7] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.365/2024/
3. számú átiratában az ügyészség által Terhelt1 I. rendű vádlott terhére a büntetésének súlyosítása érdekében bejelentett fellebbezését fenntartotta. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság az eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le, nem vétett sem a Be.
4. §

(1)bekezdésében meghatározott abszolút, sem a Be. 609. §

(1)bekezdésében írt súlyos relatív hibát ezért az ítélet érdemi felülbírálatának nincs akadálya. A bűncselekmények minősítése hibátlan, a jogi indokolás alapján egyértelműen nyomon követhető, hogy a vádlott mely konkrét cselekvőségével valósította meg a terhére megállapított emberrablás, rablás, magánlaksértés és kiskorú veszélyeztetése törvényi tényállását. [8] Az elsőfokú bíróság a helyesen meghatározott büntetési tételkeret és középmérték, továbbá a büntetés kiszabása során irányadó bűnösségi körülmények hiánytalan feltárása ellenére a megvalósított bűncselekmények tényleges tárgyi súlyát és a vádlott személyének társadalomra való személyességét nem megfelelően értékelte, ezáltal túlzottan enyhe büntetést szabott ki, mely nem szolgálja megfelelően a Btk. 79. §-ában meghatározott büntetési célokat és a Btk. 80. §

(1)bekezdés és

(2)bekezdésben írt büntetés kiszabási elveknek sem felel meg. Helyes volt az ügyészi fellebbezés azon hivatkozása is, mely szerint Terhelt1 I. rendű vádlott esetében a szabadságvesztés végrehajtási fokozata helyesen börtön. Az ítélet további rendelkezései – feltételes szabadságra bocsáthatóság, az őrizetben és letartóztatásban töltött időnek a kiszabott szabadságvesztésbe való beszámítása, felfüggesztett szabadságvesztés utólagos végrehajtásának elrendelése, a lefoglalt dolog és a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezések – a törvénynek megfelelnek. [9] Mindezek alapján indítványozta az elsőfokú ítélet Be. 606. §

(1)bekezdés alapján történő megváltoztatását és Terhelt1 I. rendű vádlottal szemben kiszabott büntetések súlyosbítását, azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön. [10] A bejelentett fellebbezés kizárólag a kiszabott büntetések megváltoztatására irányult, ezért a másodfokú bíróság a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 598. §

(2)bekezdés alapján tanácsülésen bírálta el azt figyelemmel arra, hogy a jogosultak nyilvános ülés tartását nem indítványozták (Be. 598.§

(5)bekezdés). [11] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a korlátozott felülbírálatra figyelemmel a Be. 590. §

(3),

(5)és

(7)bekezdésében foglaltak szerint bírálta felül. Mindez azt jelenti, hogy a bejelentett jogorvoslat kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdés a) pontja alapján jelentették be (mértékes fellebbezés), ezért a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését bírálta felül a Be. 590. §

(3)bekezdésének megfelelően. A Be.

1. § rendelkezésének szabályai azonban a felülbírálatot kiterjesztik az ún. szankciós fellebbezésnél is az eljárási szabályok betartására, az abszolút hatályon kívül helyezési okok esetleges fennállására, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezésekre abban az Debreceni Ítélőtábla 2.Fkf.39/2025/12 4 esetben, ha a vádlottat fel kell menteni, vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni, valamint a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezésekre is [Be.
2. §

(5)bekezdés a)-c) pont]. Értelemszerűen a szankciós fellebbezésnél a büntetés kiszabása a fellebbezés oka és a cél a büntetésre vonatkozó rendelkezés megváltoztatása, ezért a Be. 590. §

(5)bekezdés d) pontjában foglaltak jelen esetben a Be. 590. §

(3)bekezdésében írtaknak feleltethetőek meg. [12] A Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja értelmében a korlátozott felülbírálatra tekintettel a másodfokú bíróság nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát, és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította, mivel a mértékes fellebbezésnél az elsőfokon megállapított tényállás rögzül, azaz a tényálláshoz kötöttség teljes. [13] Az ítélőtábla a korlátozott felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék az eljárását perrendszerűen folytatta le, nem vétett ún. abszolút, az elsőfokú bíróság ítéletének szükségszerűen hatályon kívül helyezését eredményező eljárási szabálysértést [Be. 607. §

(1)bekezdés, Be. 608. §

(1)bekezdés] és nem észlelt az ítélőtábla az előzőekben fel nem sorolt olyan eljárási szabálysértést, amely lényeges hatással lett volna az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, vagy a büntetés kiszabására [Be. 590. §

(5a)bekezdés]. Ilyen eljárási hibára nem is történt hivatkozás. [14] Kizárólag a kiszabott büntetés végett bejelentett fellebbezésnél az elsőfokon megállapított tényállás rögzül, azaz a tényálláshoz kötöttség teljes. A BED2019.B.

1. döntés szerint amiben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság tényállásában írtakat elírás vagy számítási hiba esetén akkor is helyesbítheti, ha a korlátozott felülbírálatra tekintettel annak megalapozottságát nem vizsgálja, ez azonban érdemi változtatást nem eredményezhet [Be.
2. §

(1)és

(6)bekezdés, 583. §

(3)bekezdés a) pontja, 590. §

(3)bekezdés]. A tényálláshoz kötöttség ugyan teljes, azonban a közhitelesség és a valósághűség érdekében a nyilvánvaló leírási hibák módosítása nem mellőzhető. [15] Az ítélőtábla észlelte, hogy az elsőfokú ítélet a vádlott korábbi elítélése vonatkozásában pontatlan, melynek helyesbítését a korlátozott fellebbezés nem zárja ki. Ezért a Be. 561. §

(3)bekezdés b) pontjára figyelemmel az elsőfokú ítélet [4] bekezdésében a második elítélés adatait azt az alábbiak szerint pontosítja: a Hajdúszoboszlói Járásbíróság a

1. április
2. napján kelt 1.B.45/2016/
3. számú ítéletével, amely a Debreceni Törvényszék
4. június
5. napján kelt 1.Bf.251/2026/
6. számú határozatával emelkedett jogerőre, rablás bűntette miatt 4 év börtönbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltása mellékbüntetésre ítélte. [16] Miként az ítélőtábla utalt rá történeti tényállás megalapozottságát a másodfokú bíróság nem vizsgálta, a határozatát az elsőfokú bíróság által rögzített tényállásra alapította a Be.
7. §

(2)bekezdés a) pontja alapján. Az ítélőtábla megállapította, hogy az irányadó tényállásról az elsőfokú bíróságnak Terhelt1 I. rendű vádlott bűnösségére vont következtetése törvényes és a vádlott cselekményének jogi minősítése is kifogástalan [Be. 590. §

(1)bekezdés c) pont]. Debreceni Ítélőtábla 2.Fkf.39/2025/12 5 [17] Az ítélőtábla ugyanakkor megállapította, hogy Terhelt1 I. rendű vádlott vonatkozásában a visszaesői minőségek megjelölése a Btk. 459. §

(1)bekezdés

1. pont és a 61/
2. BK vélemény
3. pontjában írtakra is figyelemmel korrigálandó, ugyanis bűnhalmazat esetén, ha a vádlott egy vagy több bűncselekményt eltérő minőségében követett el, egyértelműen utalni kell arra is, hogy különös visszaesői vagy más minősége melyik bűncselekménnyel kapcsolatos. [18] Terhelt1 I. rendű vádlott a halmazatban lévő bűncselekmények közül kizárólag a rablás bűntettét követte el különös visszaesőként [Btk.
4. §], míg az emberrablás bűntettét, a magánlaksértés vétségét és a kiskorú veszélyeztetésének bűntettét érintően kizárólag visszaesői minősége állapítható meg. Ennek a kiszabható büntetés mértékének meghatározása során, a Btk.
5. § és a Btk.
6. §

(4)bekezdés rendelkezéseire figyelemmel van jelentősége, mivel szabadságvesztés esetén a különös visszaesői minőséggel érintett bűncselekmény büntetési tételének a felső határa emelendő a felével, míg a visszaesői minőség a büntetés kiszabása során súlyosító körülményként értékelendő [56/

1. BK. vélemény II/
2. pont] [19] A pontosított visszaesői minőségre is figyelemmel megállapítható tehát, hogy a Terhelt1 I. rendű vádlott által társtettesként elkövetett rablás bűntette büntetési tételének felső határát a Btk.
3. §

(1)bekezdés alapján a felével emelni kell, így 12 évig terjedő szabadságvesztésre emelkedik. A halmazati büntetés Btk.

1. §-ában rögzített rendelkezései alapján Terhelt1 I. rendű vádlottal szemben ezért 2 évtől 18 évig terjedő szabadságvesztés szabható ki és a büntetés kiszabása során irányadó középmérték 10 év [Btk.
2. §

(2)bekezdés]. [20] A másodfokú bíróság a Be. 590. §

(5)bekezdés d) pontja alapján vizsgálta a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezést, melynek során arra a meggyőződésre jutott, hogy az elsőfokon eljárt bíróság túlnyomó részt helyesen feltárta az irányadó enyhítő és súlyosító körülményeket, azokat az ítélőtábla annyiban pontosította, illetve egészítette ki, hogy a kár megtérültét, kisebb nyomatékkal értékelte Terhelt1 I. rendű vádlott javára, mivel az tőle függetlenül, a nyomozóhatóság gyors fellépésének köszönhetően következett be, valamint a fellebbviteli főügyészséggel egyet értve a kiskorú gyermekek eltartásáról való gondoskodás, mint enyhítő körülmény súlyát csökkenti, hogy a bűncselekmények egy részét az akkor 16 éves nevelt fiával követte el. Az ítélőtábla további súlyosító körülményként értékelte, hogy Terhelt1 I. rendű vádlott a bűncselekményeket büntetőeljárás hatálya alatt követte el. [21] Az ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy az elsőfokon eljárt törvényszék helytállóan választotta meg a joghátrányokat, ugyanakkor azok mértéke nem szolgálja kellően az általános és egyéni megelőzés elvét és nem felel meg az egyéniesítés követelményének, figyelemmel az elsőfokú ítéletben is rögzített Terhelt1 I. rendű vádlott személyiségére tett megállapításokra. Eszerint a vádlott megfelelő tartással nem rendelkező morális és jellembeli gyengeségekkel, énes beállítottsággal rendelkező antiszociális, agresszivitásra hajlamos személyiség. Ezért a vele szemben kiszabott szabadságvesztés büntetésnek és ehhez igazodóan közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartalmának felemelése indokolt. [22] Helytállóan hivatkozott az ügyészség arra, hogy a kiszabott szabadságvesztés végrehajtási fokozata helyesen börtön, figyelemmel arra, hogy a Btk. 37. §

(2)bekezdés

1. a)Debreceni Ítélőtábla 2.Fkf.39/2025/12 6 pont
2. ad)alpontja fegyház fokozatot az emberrablás súlyosabban minősülő esetei [Btk. 190. §

(2)-

(4)bekezdés] esetén teszi megállapíthatóvá (elsőfokú ítélet [60] bekezdés). [23] A törvényesen rendelkezett az elsőfokú bíróság az egyszerűsített felülvizsgálati tárgyát képező új járulékos kérdésekről a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéről, a lefoglalt bűnjelről, a bűnügyi költségek viseléséről, a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának utólagos elrendeléséről, ezért a Be. 590. §

(7)bekezdésébe foglalt intézkedés szükségessége nem merült fel. [24] A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a rendelkező részben írtak szerint a Be. 604. §

(1)bekezdés b) pontja és a Be. 606. §

(1)bekezdés alapján megváltoztatta, míg egyéb helyes és törvényes rendelkezését a Be. 604. §

(1)bekezdés a) pontja, illetve 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [25] A másodfokú bíróság döntése nem ellentétes az elsőfokú bíróság ítéletével, ezért a határozat ellen a Be. 615. §

(1)és

(2)bekezdésére figyelemmel másodfellebbezésnek nincs helye. Debrecen,

1. június
2. Dr. Elek Balázs sk. fk. a tanács elnöke, Dr. Sörös László sk. fk. előadó bíró, Dr. Toma Attila sk. fk. bíró Záradék: A Debreceni Törvényszék, minta fiatalkorúak bíróságának 24.Fk.363/2024/
3. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Fkf.II.39/2025/
4. számú ítéletében írt változtatással a fellebbezéssel érintett Terhelt1 I. rendű vádlott vonatkozásában a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
5. június
6. Dr. Elek Balázs sk. fk. a tanács elnöke