Bf.87/2024/27 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző és a

(8)bekezdés

1. fordulata szerint életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérleteként, vagy a Btk.
2. §

(1)bekezdésébe ütköző emberölés bűntette kísérleteként is minősülhet, és erre figyelemmel hatáskörének hiánya miatt az ügyet áttette a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező Fővárosi Törvényszékre. [3] A Fővárosi Főügyészség

1. szeptember
2. napján kelt Bf.4244/2022/
3. számú átiratában a tényállást kiegészítette azzal, hogy a vádlott cselekménye a használt eszközre, a támadott testtájékokra és a terhelt kijelentéseire figyelemmel – a tudata által is átfogottan – alkalmas volt arra, hogy tanú1 sértettnek súlyosabb sérülést, halálos eredményt okozzon. Annak elmaradása a sértett védekezésének és tanú2 fellépésének volt betudható. Mindezek alapján az ügyészség a jogi minősítést tanú1 sértett tekintetében a Btk. 160.§

(1)bekezdésébe ütköző emberölés bűntettének kísérletére módosította. [4] Az ily módon módosított vád alapján a Fővárosi Törvényszék

1. január
2. napján meghozott 27.B.2/2023/
3. számú ítéletével Terhelt1 vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettének kísérletében [Btk. 160.§

(1)bekezdés]; és ezért őt 1 év 10 hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett a szabadságvesztés végrehajtása esetére az előzetes fogvatartásban, illetve bűnügyi felügyeletben töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről, valamint a bűnügyi költség viseléséről. [5] A törvényszék az Terhelt1 vádlott ellen a Btk. 164.§

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés szerint minősülő testi sértés vétsége miatt indult eljárást a Be. 492. §

(1)bekezdése alapján – tekintettel arra, hogy annak a vád tárgyává tett jelentősebb tárgyi súlyú bűncselekmény, vagyis az emberölés bűntettének kísérlete mellett a felelősségre vonás szempontjából nem volt jelentősége – megszüntette. [6] Az ítélettel szemben az ügyészség jelentett be fellebbezést kizárólag a kiszabott büntetés súlyosítása, míg a vádlott védője a próbaidő tartamának mérséklése érdekében. A megszüntető rendelkezést jogorvoslati támadás nem érte. [7] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség

1. március
2. napján kelt BF.794/2023/
3. számú indítványában tárgyalás tartását és a nyomozás során kirendelt igazságügyi orvos- és elmeorvos szakértőktől kiegészítő szakértői vélemény beszerzését indítványozta. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.87/2024/27/II. 3 [8] Kifejtett álláspontja szerint ugyanis a skizofrénia elmebetegségben szenvedő vádlott ellen az elsőfokú ítélet kihirdetését követően az édesanyja sérelmére
4. február
5. napján, annak lakóhelyén megvalósított – befejezett – emberölés bűntettének gyanúja miatt újabb büntetőeljárás indult, amelyben a Budai Központi Kerületi Bíróság
6. február
7. napján kelt 42.Bny.636/2024/
8. számú végzésével Terhelt1 letartóztatását rendelte el 1 hónap időtartamban, amelynek végrehajtási helyéül az intézet45et jelölte ki. Meglátása szerint a Be.
9. §-ából következően, a Be.
10. §-a szerint – és tekintettel a BH 2011.5.
11. számú jogesettel irányadó bírói gyakorlatra is – a bírósági eljárásban az eljárás felfüggesztésének van helye a terhelt tartós, súlyos betegsége okán, ha a terhelt emiatt nem képes gyakorolni a törvényben meghatározott jogát, vagy nem képes a törvény szabta kötelezettségét teljesíteni. Annak a releváns személyi körülménynek a megállapítása, hogy a jelen büntetőeljárásban egészségügyi állapota miatt a vádlott képes-e írásban, vagy nyilvános ülésen, tárgyaláson szóban büntetőeljárásbeli jogait gyakorolni, illetve kötelezettségeit teljesíteni, igazságügyi orvos- és elmeorvos szakértői kompetencia. A Be.
12. §

(1)bekezdésére alapítottan indítványozta ezért, hogy a Fővárosi Ítélőtábla orvosszakértői13 igazságügyi orvosszakértőt és orvosszakértő14 igazságügyi elmeorvos szakértőt a vádlott jelenlegi egészségügyi állapotának megállapítása végett kiegészítő szakértői vélemény előterjesztésére rendelje ki. [9] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezés elbírálásának előkészítése során beszerzett iratokból megállapította, hogy a BRFK Nyomozó Főosztály Vizsgálati Alosztályán 540/2024.bü. számon folyik Terhelt1 terhelttel szemben a jelen üggyel azonos sértett – a vádlott édesanyja – sérelmére elkövetett (befejezett) emberölés bűntette miatt újabb eljárás. Minthogy a vádlott vonatkozásában éppen folyamatban volt az igazságügyi elmeorvos szakértői vélemény beszerzése, ezért a jelen ügyben előterjesztett szakértői vélemény kiegészíttetése helyett – pergazdaságossági okokból – bevárta az újabb ügyben a vádlott elmeállapota kapcsán készítendő szakvéleményt, amely kitért a főügyészség által felvetett kérdések vizsgálatára is. [10] A

1. május
2. napján kelt igazságügyi elmeorvos szakértői vélemény (bírósági iratok
3. sorszám) szerint Terhelt1 terhelt tudathasadásos elmebetegség paranoid formájában (paranoid szkizofrénia) szenved, amely betegsége 2005-től zajlik, jelenleg is kóros elmeállapotú, betegsége aktívan zajlik, paranoid. Betegségbelátással nem rendelkezik, ebből adódóan a gyógyszereit évek óta nem szedi rendszeresen, a szükséges injekciós terápiára nem járt, a cselekménye következményeinek felismerésére és e felismerésnek megfelelő cselekvésre a bűncselekmény időpontjában képtelen volt. A szakértői vélemény értelmében a terhelt a vizsgálati időpontban (
4. május 12.) nem tette lehetővé a büntetőeljárásban történő részvételét, eljárási jogainak gyakorlását és kötelességeinek teljesítését, továbbá a kóros elmeállapotából eredő bűnismétlési veszély nem zárható ki, ezért az intézet45ben történő kényszergyógykezelésének elrendelését szükségesnek és indokoltnak tartották a szakértők. [11] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a fenti szakvélemény ismeretében a
5. június
6. napján kelt BF.794/2023/
7. számú átiratában indítványozta a büntetőeljárás felfüggesztését figyelemmel arra, hogy a vádlott a fennálló mentális betegsége okán nem Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.87/2024/27/II. 4 képes gyakorolni az eljárási jogait és teljesíteni kötelezettségeit. Majd
8. június
9. napján kelt BF.794/2024/
10. számú átiratában az ügy érdemét érintően a korábbi ügyészi indítványát kiegészítette azzal, hogy Terhelt1 vádlott az ügy tárgyát képező élet elleni bűncselekménye elkövetésekor nem volt kizárt teljes körűen a beszámítási képességében, így a másodfokú eljárás lefolytatása esetén a vádlottat ítélje végrehajtandó szabadságvesztésre, tiltsa el a közügyek gyakorlásától, valamint a Btk. 38.§

(4)bekezdés

1. e)pont
2. eb)alpontja alapján zárja ki a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből. [12] A védő – ugyancsak a fenti szakértői vélemény alapján – fellebbezésének írásbeli indokolásában annak irányát megváltoztatva indítványozta, hogy a vádlottat a másodfokú bíróság az ellene emelt vád alól a Btk. 17. §-ának

(1)bekezdése alapján mentse fel. Álláspontja szerint egyedül e döntés, és a vádlott kényszergyógykezelése alkalmas az egyéni megelőzési elvek érvényre juttatására. [13] Elöljáróban, az eljárás felfüggesztésére irányuló főügyészségi indítvány, továbbá a másodfokú eljárási forma megválasztása kapcsán az ítélőtábla az alábbiakat tartja szükségesnek kiemelni: [14] A jelen eljárást képező – kísérleti szakban maradt – emberölési ügyben a nyomozó hatóság által kirendelt, és az elsőfokú bíróság által is figyelembe vett

1. január
2. napján kelt igazságügyi elmeorvosszakértői vélemény szerint a vádlott kóros elmeállapota a cselekmény elkövetésekor (azaz
3. június 25-én) és a vizsgálat idején (
4. január 27.) is fennállt és ez súlyos fokban korlátozta abban, hogy a cselekménye társadalomra veszélyes következményeit felismerje, illetőleg abban, hogy ezen felismerésnek megfelelően cselekedjék, kényszergyógykezelése csak abban az esetben szükséges, ha kezelést, gyógyszerelést nem fogad el. [15] Az eljárás felfüggesztésére irányuló indítvány sorsát is a fenti szakértői véleményben rögzített elmeállapota döntötte el. Ugyanis a Be. 589.§-a alapján alkalmazandó Be.
5. § a bíróság felfüggeszti az eljárást, ha a vádlott tartós, súlyos betegsége vagy a bűncselekmény elkövetése után bekövetkezett elmebetegsége miatt nem képes az e törvényben meghatározott jogait gyakorolni és kötelezettségeit teljesíteni. [16] A törvény tehát a fenti felfüggesztési okot egyértelműen az elkövetés után bekövetkezett elmebetegséghez köti. Ez egyrészt azt jelenti, hogy amennyiben az elmebetegség már az elkövetés idején is fennállt, hiányzik a törvényi feltétel, márpedig jelen ügyben a vádlott elkövetéskori elmebetegsége tényszerűen fennállt, az abban bekövetkező állapotrosszabbodás tehát közömbös. Másrészt, az elmebetegség értelemszerűen nem azonos a beszámítási képességgel, azaz a törvény nem ahhoz fűzi az eljárás felfüggesztésének kötelezettségét, hogy a korábban még csak korlátozott beszámítási képesség utóbb kizárttá válik, így ez okból sem lehet az eljárást megakasztani. Az alapvető perjogi követelmény hiányában (az elkövetés után bekövetkezett elmebetegség) pedig a másik, konjunktív feltétel Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.87/2024/27/II. 5 (azaz az eljárási jogok és kötelezettségek gyakorlására való képesség) megléte már nem is vizsgálandó. [17] Mindemiatt a másodfokú bíróság – a BH
7. számú eseti döntésben foglaltakra figyelemmel – az eljárás felfüggesztésére irányuló ügyészi indítvány kapcsán alakszerű határozat meghozatalának mellőzésével a fellebbezések érdemi felülbírálata mellett foglalt állást. [18] Ami pedig ennek eljárási kereteit, és ezen keresztül a tárgyalás tartására irányuló indítványt illeti. [19] Az elsőfokú ítélet a vádlott elmeállapotára, és az azon alapuló beszámítási képességére megállapítást a személyi körülmények között és – helyesen – a történeti tényállásban ([14] bekezdés) is rögzítette. Abban az esetben ugyanis, ha a terhelt beszámítási képessége teljes, az erre vonatkozó, szakértői véleményen alapuló tények csak a személyi körülményekre tartoznak, azonban ha a beszámítási képessége az elbírált cselekményre vonatkoztatva kizárt vagy korlátozott, az már – mint a büntetőjogi főkérdést érintő tény – tényállási kérdés, és annak mellőzhetetlen részeként ott kell szerepeltetni. Ez a rendkívül lényeges körülmény befolyásolja a másodfokú elbírálást is. [20] Az ügyészség tárgyalás kitűzését kizárólag amiatt látta indokoltnak, hogy annak a releváns személyi körülménynek, miszerint a jelen büntetőeljárásban egészségügyi állapota miatt a vádlott képes-e írásban, vagy nyilvános ülésen, tárgyaláson szóban büntetőeljárásbeli jogait gyakorolni, illetve kötelezettségeit teljesíteni, bizonyítás felvétele, jelesül igazságügyi orvos- és elmeorvos szakértői vélemény beszerzése indokolt. [21] Azonban, ahogyan már az indítvány is utal rá, a személyi körülmények további megalapozásához a Be. 598.§

(2)bekezdése, 599.§ és 600.§-ának egybevetése útján megállapíthatóan tárgyalás tartása nem szükséges, azt a másodfokú bíróság tanácsülésen (vagy nyilvános ülésen) is megteheti, még akkor is, ha az szakértői vélemény formájában rendelkezésre álló bizonyíték figyelembe vételét igényli. A jelen ügyben azonban a vádlott elmeállapotából fakadó perjogi joggyakorlása, kötelezettségei teljesítésének képessége sem a vádlott személyi körülményei, sem az ügy más eldöntendő kérdéseinek tisztázása szempontjából nem bír jelentőséggel. A már ismertetett szabályozásból kitűnő jogalkotói akarat egyértelműen arra irányult, hogy az elkövetéskor fennállt elmebetegség esetén a büntetőeljárást a megvádolt személlyel szemben mindenképpen le kell folytatni. Az elmebetegségnek rendszerint természetszerű velejárója az említett képességek hiánya vagy korlátozott jellege, de ennek relevanciája egyedül annak utólagos (elkövetés utáni) bekövetkezése esetén lehet. [22] Az elmeállapoton alapuló, jelen ügyben jelentős, szakértői véleménnyel bizonyított tények a büntetőjogi főkérdést érintik, és a tényállásban szerepelnek. Következésképpen a vádlott beszámítási képességének utóbb véleményezett teljes hiánya a jelen ügyben adott szakértői vélemény megalapozottsága kapcsán bírhatott volna Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.87/2024/27/II. 6 jelentőséggel. Azonban a Be. 591.§

(2)bekezdése a) pontja szerint a másodfokú bíróság nem vizsgálja az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, ha a fellebbezést kizárólag az 583. §

(3)bekezdése alapján jelentették be. Nem vitásan a jelen ügyben is ez a helyzet, így a korábbi szakértői vélemény megalapozottságának megkérdőjelezésén keresztül nem nyitható meg az irányadónak tekintendő tényállás felülbírálatának lehetősége, ez okból sem volt tehát törvényi ok (sem lehetőség) tárgyalás tartására, és – a későbbiekben kifejtendő magyarázat mellett – a védő írásban kiterjesztett, felmentésre irányuló fellebbezését sem lehetett érdemben vizsgálni. [23] Ezt meghaladóan kétségtelen, hogy a vádlott állapotrosszabbodásával összefüggő adatok befolyásolhatják a személyi körülményeket – és ennek mentén a joghátrányt – érintő tényeket, viszont e körben a másodfokú bíróság tárgyalás kitűzését nem látta szükségesnek. [24] Ezért a másodfokú bíróság az ügyet a vádlott indítványára Be. 599.§

(1)bekezdése szerint nyilvános ülésen bírálta el. [25] Ezen a védő a perbeszédében a fellebbezés indokolásában foglaltakat foglalta össze, míg a vádlott nem kívánt felszólalni, utolsó szó jogán nyilatkozni. [26] A fellebbezések egyike sem alapos. [27] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 590. §

(3)bekezdése értelmében csak a fellebbezéssel támadott (és támadható) részben bírálta felül, figyelemmel arra, hogy a fellebbezések kizárólag a kiszabott büntetés mértéke ellen irányultak [Be. 583. §

(3)bekezdés a) pont]. [28] A Be. 590. §

(5)bekezdése alapján ugyanakkor a korlátozott felülbírálat kiterjedt a hatályon kívül helyezést eredményező abszolút és relatív eljárási szabálysértések vizsgálatára, a bűnösségre vont következtetések okszerűségére, és a bűncselekmény minősítésére is. Minthogy a Be. 584.§

(3)bekezdés b) pontja értelmében a fellebbező az 583. §

(3)bekezdése szerinti fellebbezését a fellebbezéssel nem érintett rendelkezésre a későbbiekben nem terjesztheti ki, a védő írásbeli fellebbezése e tilalomnak nem felelt meg, az törvényben kizárt. A felmentést célzó jogorvoslati indítvány ezért legfeljebb akkor vezethetett volna eredményre, ha az irányadó tényállásból az elsőfokú bíróságétól eltérő irányú jogi következtetés levonásának lett volna helye. [29] Ezen túlmenően az ítélőtábla a Be. 590. §

(7)bekezdésébe írtak alapján felülbírálat alá vonta az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezéseket, illetve ilyen rendelkezések meghozatalának szükségességét is. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.87/2024/27/II. 7 [30] Ezen vizsgálat eredményeképpen az ítélőtábla megállapította, hogy a büntetőeljárás megszüntetésének Be. 567. §

(1)és

(2)bekezdésében írt okai nem állnak fenn [Be. 607. §

(1)bekezdés], továbbá, hogy a törvényszék a Be. 608. §

(1)bekezdésében felsorolt abszolút, illetőleg a Be. 609. §

(1)bekezdése szerinti relatív, az ítélet hatályon kívül helyezését eredményező eljárási szabályt nem sértett. [31] A vádlott személyi körülményeit [561. §

(3)bekezdés b) pont] a rendelkezésre álló iratok és a másodfokú eljárásban beszerzett nyilvántartási adatok, más ügyben keletkezett igazságügyi elmeorvos szakértői vélemény alapján a következők szerint helyesbíti és egészíti ki: - mellőzi a vádlott gyermekeire utalást (mert azt kétséget kizáró bizonyítékként értékelhető adat nem igazolja); - a vádlott ellen a BRFK Nyomozó Főosztály Vizsgálati Alosztályán 540/2024.bü. számon indult újabb büntetőeljárás a jelen üggyel azonos sértett – a vádlott édesanyja – sérelmére

1. február 7-én elkövetett (befejezett) emberölés bűntette miatt. A vádlott ezen ügyben előzetes kényszergyógykezelés hatálya alatt áll, melyet az intézet45ben hajtanak végre; - a vádlott tudathasadásos elmebetegsége jelenleg is fennáll, annak paranoid formájában (paranoid szkizofrénia) szenved, amely betegsége 2005-től zajlik, jelenleg is kóros elmeállapotú, betegsége aktívan zajlik, paranoid. Betegségbelátással nem rendelkezik, ebből adódóan a gyógyszereit évek óta nem szedi rendszeresen, a szükséges injekciós terápiára nem járt. [32] A Be.
2. §

(2)bekezdés a) pontja értelmében a másodfokú eljárásban a megalapozottság vizsgálata nélkül irányadó tényállás alapján Terhelt1 vádlott bűnösségének megállapítása okszerű, így a Be. 590. §

(5)bekezdés b) pontja szerinti ellentétes döntésnek nem volt helye. A védő csak az újabb eljárásban keletkezett bizonyítékra alapítottan indítványozott felmentést, amelyet a másodfokú bíróság a tényállás támadhatatlansága (és felülbírálatának tilalma miatt) nem vehetett figyelembe. A korlátozott felülbírálat okán a beszámítási képességre vonatkozó újabb bizonyíték (szakvélemény) – még abban az esetben is, ha az a jelen ügyben elfogadott szakértői vélemény beszámítási képességre vonatkozó megállapításainak helytállóságát megkérdőjelezné – a fellebbezési eljárásban nem, legfeljebb rendkívüli perorvoslat (perújítás) keretében érvényesíthető. [33] A bűncselekmény anyagi jogi minősítése is törvényes [Be. 590. §

(5)bekezdés c) pont], az – bár erre az elsőfokú bíróság nem utalt – igazodik az élet és testi épség büntetőjogi védelméről szóló 3/2013. Büntető Jogegységi határozat iránymutatásaihoz is. A beszámítási képességében az elkövetéskor súlyos fokban korlátozott vádlott elkövetéskor fennálló szándékát érintően elsősorban a cselekmény objektív (tárgyi) oldalán jelentkező Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.87/2024/27/II. 8 ismérvekből kiindulva helyesen jutott arra a következtetésre a törvényszék, hogy a vádlott által használt, élet kioltására feltétlenül alkalmas eszköz jellegzetességeiből (18,5 centiméter pengehosszúságú kés), a használat módjából (annak a sértett hasához nyomása, az élének a nyakához szorítása), irányultságából (életfontosságú szervek támadása), a bántalmazás kitartó jellegéből (mely a sértett ellenállása, késre ráfogása után is folytatódott), a mindeközben használt kifejezésekből („leszúrlak”, „elvágom a nyakad”) a bekövetkezett eredménytől függetlenül arra kell következtetni, hogy a vádlott (egyenes) szándéka a sértett életének kioltására irányult. A halálos eredmény bekövetkezésének elmaradása folytán az emberölés bűntettének kísérletekénti minősítés helyes. [34] A büntetés kiszabása során a bűnösségi körülményeket feltárta, és a másodfokú bíróság álláspontja szerint súlyuknak megfelelően is értékelte. [35] Kétségtelen, hogy az elsőfokú eljárásban még értékelhető volt a vádlott javára az, hogy közte és édesanyja közötti viszony kiegyensúlyozottá vált, a sértett tanú2 halálát követően nagy mértékben a vádlottra támaszkodott, és fiának megbocsátott. Ezt az utóbb indult büntetőeljárás alapján sem lehet kétségbe vonni, különösen, mert a rendelkezésre álló adatok jelenleg arra mutatnak, hogy a vádlott kóros elmeállapota vezethetett (az ítélettel még el nem bírált, vagyis az ártatlanság vélelméből következően jelen ügyben terhére nem írható) cselekmény elkövetéséhez. [36] A cselekmény tárgyi súlya, az elkövetés körülményei okán az ítélőtábla sem látott lehetőséget szabadságvesztéstől eltérő büntetési nem alkalmazására, de – a vádlott beszámítási képességének súlyos fokú korlátozottsága miatt – messzemenően egyetértett a Btk. 17.§

(2)bekezdésében írt korlátlan enyhítés lehetőségének alkalmazásával. Az ezzel összefüggő magyarázat annyiban szorul pontosításra, hogy egyrészt az így kiszabott büntetésnél nem elsősorban a középmértéktől, hanem a törvényi tételkeret alsó határától lefelé eltérés indokainak van jelentősége. Másrészt, ennek során az egyéb büntetéskiszabási tényezők közömbösek, a jogalkotó e szabállyal ugyanis kizárólag a beszámítási képesség adott jellegzetességeire figyelemmel teremti meg a szélesebb mozgásteret a büntetést kiszabó bíróságnak. Ezért a bekövetkezett eredményből (felületi sérülések) eredeztethetően a kísérlet távoli jellegét, a sértetti megbocsátást az enyhítő körülmények körében (és nem a korlátlan enyhítés magyarázataként) tünteti fel az ítélőtábla. [37] Az elsőfokú bíróság fentiek szerint helyesbített indokai alapján a kiszabott büntetés súlyosítására semmilyen okot, törvényes lehetőséget a másodfokú bíróság nem talált. [38] Más oldalról viszont a további enyhítés, vagy akár a korlátlan enyhítés teljes kimerítése sem volt indokolt, az elkövetett cselekmény jellege miatt a kiszabottnál rövidebb tartamú szabadságvesztés, vagy e helyett bármely más büntetési nem alkalmazása az általános megelőzési elvek sérelmével járna. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.87/2024/27/II. 9 [39] A szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztésével, és a próbaidő maximális tartamával az ítélőtábla egyetértett, annak jogszabályi hivatkozásai is törvényesek, és hasonlóképpen azok a végrehajtási fokozatra, a feltételes szabadság legkorábbi időpontjára vonatkozó rendelkezések is. [40] Helytállóan döntött a törvényszék a végrehajtás elrendelése esetére az előzetes fogvatartásban és ingatlanra korlátozott bűnügyi felügyeletben töltött idő beszámításáról, ugyanakkor az utóbbira erre vonatkozó adatok helyesbítésre szorultak. A terhelttel szemben elrendelt ingatlanra korlátozott bűnügyi felügyelet ugyanis 2022. szeptember 8. napjáig fennállt, miután e napon a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 22.Beüf.10358/2022/4. számú végzésével, a Pesti Központi Kerületi Bíróság 5.B.20.580/2022/6. számú végzését megváltoztatva az addig ingatlanra korlátozott bűnügyi felügyelet magatartási szabályain könnyített, s a tilalommal érintett területet város22 közigazgatási területére bővítette. Ez azt jelenti, hogy a vádlott 2022. szeptember 8-án a nap egy részében ingatlanra korlátozott, míg másik részében közigazgatási területre korlátozott bűnügyi felügyelet hatálya alatt állt, ilyen esetben viszont a Btk. 92. §

(1)bekezdése szerinti beszámításnál egy adott nap valóban csak egyszer, mégpedig a terheltre nézve kedvezőbb módon, azaz a súlyosabb kényszerintézkedés alatt töltött időként vehető figyelembe. A másodfokú bíróság ezért ennek megfelelően helyesbítette a törvényszék erre vonatkozó rendelkezését. [41] Az elsőfokú bíróság az Alkotmánybíróság 8/

1. (IV.17.) számú határozatára figyelemmel hivatalból vizsgálta az előzetes mentesítés lehetőségét. Az ezzel összefüggésben kifejtett indokai kifogástalanok, a másodfokú bíróság álláspontja szerint sem érdemes a vádlott a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli előzetes rehabilitációra. [42] A bűnjelekről és bűnügyi költség viseléséről alapvetően jogszabályoknak megfelelően határozott az elsőfokú bíróság. Azonban az elsőfokú ítélet kihirdetését követően a kiadással érintett tárgyak jogosultja (tanú1) elhunyt, s e tárgyak értékkel nem bírnak, így a lefoglalás megszüntetésére vonatkozó rendelkezés érintetlenül hagyása mellett, az ítélőtábla azokat a Be.
2. §

(2)bekezdése értelmében megsemmisíteni rendelte. [43] A fentiek alapján az ítélőtábla a Be.

1. § szerinti nyilvános ülésen az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján kisebb járulékos jellegű rendelkezéseket érintően megváltoztatta, egyebekben pedig azt a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Megállapította a tartózkodási helyét, tényleges tartózkodási helyét és rögzítette, miszerint jelenleg más ügyben előzetes kényszergyógykezelés hatálya alatt áll. [44] város22,

1. október
2. dr. Borbás Virág Bernadett s. k., k., dr. Raczky Katalin s. k., dr. Cserni János s. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.87/2024/27/II. a tanács elnöke 10 előadó bíró bíró A Fővárosi Törvényszék 27.B.2/2023/
3. számú ítélete Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 5.Bf.87/2024/
4. számú ítéletében írt változtatással
5. október
6. napján jogerőre emelkedett. város22,
7. október
8. dr. Borbás Virág Bernadett s. k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Moncz Tímea tisztviselő