← Magyarország

Bf.10/2022/14 – Győri Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A különös visszaeső, emberkereskedelem súlyosabban minősülő bűntettét megvalósító vádlottal szemben nem indokolt eggyel enyhébb végrehajtási fokozat meghatározása. Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.I.10/2022/

  1. szám A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Győrött,
  2. évi május hó
  3. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő végzést: Az emberkereskedelem bűntette és más bűncselekmények miatt Terhelt1 ellen indult büntetőügyben a Székesfehérvári Törvényszék
  4. január
  5. napján kelt 22.B.40/2021/
  6. számú ítéletét helybenhagyja. A bíróság a vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig letartóztatásban töltött időt a szabadságvesztésbe beszámítja. A másodfokú eljárásban felmerült 14.400,- /Tizennégyezer-négyszáz/ Ft bűnügyi költséget a vádlott köteles az államnak megfizetni. Indokolás: [1] A Székesfehérvári Törvényszék a 22.B.40/2021/11.szám alatti ítéletével Terhelt1 vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 192.§ /2/ bekezdés a/ és b/ pontja, valamint a /4/ bekezdés I. fordulat és /5/ bekezdés b/ pontja szerinti emberkereskedelem bűntettében, a Btk. 194.§ /1/ és /2/ bekezdés b/ pontja szerinti személyi szabadság megsértése bűntettében, a Btk. 164.§ /1/ és /3/ bekezdése szerinti testi sértés bűntettében, a Btk. 178.§ /6/ bekezdés szerinti kábítószer birtoklásának vétségében és a Btk. 184.§ /1/ és /4/ bekezdés a/ pontja szerinti új pszichoaktív anyaggal visszaélés vétségében. Ezért halmazati büntetésül, mint különös visszaesőt 7 év fegyház fokozatú szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett arról, hogy a szabadságvesztésből legkorábban a kétharmad rész kitöltést követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt, rendelkezett továbbá a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. [2] fellebbezést. Az ítélet ellen a vádlott és védője enyhítés érdekében jelentettek be [3] A fellebbviteli főügyészség átiratában hivatkozott arra, hogy a Be. 583.§ /3/ bekezdés a/ pontja, a Be 590.§ /3/ bekezdése és a Be. 591.§ /2/ bekezdése értemében a felülbírálat korlátozott. A törvényszék a vonatkozó szabályok betartásával folytatta le az előkészítő ülést, a törvényi előfeltételek fennállásáról meggyőződve fogadta el a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatát. A vádlott bűnösségének megállapítására törvényesen került sor az irányadó tényállásnak megfelelő, helyes minősítésű bűncselekményben. Az Győri Ítélőtábla I.Bf.10/2022/14/II 2 elsőfokú bíróság a büntetés mértékét befolyásoló körülményeket pontosan vette számba és azoknak megfelelő jelentőséget tulajdonított. Hivatkozott arra, hogy a feltárt súlyosító körülmények száma és nyomatéka jóval nagyobb, mint a vádlott javára szóló enyhítő körülményeké. Mindezekre, valamint a cselekmény konkrét tárgyi súlyára, a vádlott társadalomra veszélyességének fokára figyelemmel a büntetési célok eléréséhez szigorú büntetés kiszabása indokolt, ezért az elsőfokon kiszabott, az irányadó középmértéktől sok évvel elmaradó szabadságvesztés további enyhítése esetén az már nem töltené be célját. Tekintve, hogy a járulékos rendelkezések is törvényesek, az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. [4] A vádlott védője a fellebbezés írásbeli indokolásában az enyhítésre irányuló fellebbezés indokaként hivatkozott arra, hogy a vádlott a nyomozás és az előkészítő ülés közti időszakban önvizsgálatot végzett, szembe nézett tetteivel, a bíróság előtt beismerésével vállalta azokat és őszinte megbánást tanúsított. Ez utóbbira az elsőfokú bíróság is figyelemmel volt, azonban a védelem álláspontja szerint nem értékelte kellő súllyal. Nem vitásan a vádlott eddigi életvezetése, -mint ahogy bűnügyi előéletéből is kitűnik, - nem hiba nélküli, azonban mindez nem eshet olyan mértékben latba, amely képes lenne lerontani őszinte, feltáró jellegű beismerését, mely utóbbi mellett, - szemben az elsőfokú bíróság megítélésével,- az időmúlásnak is komoly enyhítő szerepet kell tulajdonítani. Ezek a körülmények a kiskorú gyermek eltartásáról is gondoskodó vádlott esetében lehetővé teszik a büntetés enyhítését, akár abban a formában is, hogy a másodfokú bíróság a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát a törvényben előírtnál eggyel enyhébb fokozatban határozza meg. Utalt végül arra, hogy a védelem nem tudja osztani a fellebbviteli főügyészség hivatkozását, miszerint a büntetés enyhítése kiüresítené a büntetési célokat. A vádlott terhére rótt legsúlyosabb megítélésű bűncselekmény absztrakt társadalomra veszélyességét mutatja, hogy a büntetési tételének alsó határát a törvényalkotó 5 évben, vagyis komoly tartamban határozta meg, így nem mondható, hogy egy ilyen mértékű büntetés súlytalan, ne lenne elrettentő vagy nem szolgálná kellően a büntetési célokat. Ezért indítványozta, hogy a másodfokú bíróság enyhítse a vádlott büntetését, mérsékelje a szabadságvesztés tartamát, vagy esetlegesen azt enyhébb végrehajtási fokozatban rendelje végrehajtani. [5] A másodfokú nyilvános ülésen a védő az írásbeli fellebbezésben foglaltakat fenntartva ismertette annak lényeges elemeit. [6] A fellebbviteli főügyészség képviselője ugyancsak az átirattal egyezően tartotta meg perbeszédét utalva arra is, hogy az ítélet [5] bekezdése a különös visszaesői minőség megállapításához szükségesen kiegészítendő annyian, hogy a vádlott e pontban írt büntetését 2018.február
  7. napján kell kitöltöttnek tekinteni. [7] Terhelt1 vádlott az utolsó szó jogán előadta, hogy sajnálja és szégyenli a történteket. Bocsánatot szeretne kérni a sértettől. Három éves kisgyermekét neveli, édesanyja kórházi ápolásra szoruló beteg. Csatlakozva védőjéhez, a büntetés enyhítését kérte. [8] A fellebbezés iránya szerint az ítélőtábla a Be.590.§

(3)bekezdése értelmébenkorlátozott felülbírálat keretében- az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel támadott rendelkezését bírálta felül. A Be. 590.§
(5)bekezdése szerint a felülbírálat ezzel együtt kiterjedt az elsőfokú bíróság eljárására is, melynek során a másodfokú bíróság vizsgálta, hogy Győri Ítélőtábla I.Bf.10/2022/14/II 3 nem történt-e olyan, a Be. 607.§- 609.§-ában írt eljárási szabálysértés, amely miatt az elsőfokú ítéletet hatályon kívül kell helyezni. Kiterjedt a felülbírálat a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezésre is amennyiben a vádlott felmentésének vagy az eljárás megszüntetésének lenne helye és végül vizsgálta a bíróság a cselekmény minősítésére és a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezését is az elsőfokú ítéletnek. A /7/ bekezdésnek megfelelően a másodfokú bíróság hivatalból döntött az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben is. [9] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság eljárásában nem talált olyan eljárási szabálysértést, mulasztást, hiányosságot, amely a Be. 607.§ /1/ illetve a Be. 608.§ /1/ bekezdése alapján az érdemi felülbírálat akadályát képezhette volna. A
  1. évi XLIII. törvénnyel módosított,
  2. január
  3. napjától hatályos Be. 608.§ /1/ bekezdés h/ pontja értelmében abszolút hatályon kívül helyezési ok, amennyiben az elsőfokú bíróság a bűnösséget elfogadó nyilatkozatot az 504.§ /2/ bekezdésében írt feltételek hiányában fogadta el, ezért az ítélőtábla különös gonddal vizsgálta ezen szabályok betartását is. A rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan az elsőfokú bíróság eljárása mindenben lekövette a Be. 499504.§-ban írt szabályozást. Az előkésztő ülésre a vádlott és védőjének idézése, az ügyész értesítése megtörtént, az idézés tartalmazta a Be. 500.§ /2/ bekezdésében írt figyelmeztetéseket. Mindez elmondható az előkészítő ülésről is, amelyen ugyancsak minden lényeges törvényi figyelmeztetést magába foglaló kioktatás elhangzott az elsőfokú bíróság részéről. A jegyzőkönyvben rögzítésre került a vádlott erre adott válasza, a kioktatás ismeretében tett nyilatkozata. A szükséges mértékben megtörtént a vádlott kihallgatása arra irányulóan is, hogy a beismerő nyilatkozat elfogadásához szükséges törvényi feltételek fennállnak-e. A vádlott nyilatkozata tükrében nem mulasztott, nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor azzal kapcsolatosan úgy ítélte meg, hogy megfelel a Be. 504.§ /2/ bekezdés a./, b./ és c./ pontjában írt törvényi követelményeknek, a nyilatkozat egyértelmű, külső pressziótól, egyéb befolyásolástól mentes, a vádlott előtt ismert és általa elfogadott annak következménye is és azt az eljárás egyéb adatai is alátámasztják. [10] A bűnösség beismerésére vonatkozó nyilatkozat elfogadása következtében a Be. 500.§ /2/ bekezdés b/ pontja értelmében a bíróság a vádirati tényállás megalapozottságát és a bűnösség kérdését nem vizsgálhatta. A tényálláshoz kötöttségből adódóan az ítéleti tényállás ekként a vádirati tényállásnak megfelelően került rögzítésre, melynek megalapozottsága a fentiek és a Be. 591.§ /2/ bekezdés a/ pontja szerint sem vizsgálható a másodfokú eljárásban. Az elsőfokú ítéletet csupán személyi részében kell kiegészíteni a fellebbviteli főügyészség indítványának megfelelően azzal, hogy Terhelt1 vádlottnak az ítélet [5] bekezdésében írt büntetését
  4. február
  5. napján kell kitöltöttnek tekinteni. [11] A tényállás alapján helytállóan vont következtetést az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségére valamennyi bűncselekményben. A büntető anyagi jogi szabályoknak megfelelően nevezte meg és minősítette is az adott bűncselekményeket. [12] Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket helyesen és megfelelő körben feltárta. A törvény a vádlott terhére rótt legsúlyosabb bűncselekményt 5-15 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni. A halmazati és a különös visszaesőkre vonatkozó szabályokra figyelemmel a büntetés középmértéke így 13 év 9 hónap. Ettől lényegesen elmaradó, majdhogy nem a felének megfelelő tartamú 7 év szabadságvesztés kiszabására tett indítványt az ügyész a váddal egyező bűnösség beismerése Győri Ítélőtábla I.Bf.10/2022/14/II 4 és a tárgyalásról lemondás esetére. Nyilvánvaló ekként, hogy ebben az igen méltányos mértékű szabadságvesztésben messzemenően értékelést nyert valamennyi, a védelem által hivatkozott, a vádlott mellett szóló enyhítő körülmény is. A Be. 565.§ /2/ bekezdése értemében az elsőfokú bíróság ennél súlyosabb büntetést nem szabhatott ki, de az ítélőtábla megítélése szerint is ennél enyhébb büntetés alkalmazására sem volt törvényes lehetősége. A legsúlyosabb, emberkereskedelem bűntette kapcsán arról elmondható, hogy az adott bűncselekmény kategórián belül is komoly megítélésű cselekményről van szó úgy a kivitelezés módját, a megvalósításának körülményeit illetően is. Ahogy az ehhez a bűncselekményhez kapcsolódó további cselekmények súlya sem elhanyagolható. A vádlott a különös visszaesést megalapozó elítélésén túl is volt már büntetve, a [7] bekezdésben írt, nem jogerős elítélését követően, nem egész két hónappal később valósította meg jelen eljárásban elbírált rendkívül durva, agresszív cselekményét, mely ekként a személyében rejlő nagyfokú társdalomra veszélyességet is mutatja. Mindezek alapján a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a büntetés tartamának enyhítése nem indokolt. A törvényben előírtnál eggyel enyhébb végrehajtási fokozat meghatározására a büntetés kiszabási tényezők, a vádlott személyisége, életvezetése, a cselekmény motívuma miatt ugyancsak nem volt törvényes lehetőség. [13] Tekintve, hogy az ítélet egyéb járulékos rendelkezési is törvényesek, az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Be. 605.§ /1/ bekezdése alapján helybenhagyta. [14] Az elsőfokú ítélet kihirdetése óta előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítása a Btk.92.§ /1/ és /2/ bekezdésén alapszik. [15] A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségről az ítélőtábla a Be. 613.§ /1/ bekezdése szerint rendelkezett. Győr,
  6. május
  7. Dr. Kovács Tamás sk. a tanács elnöke Dr. Takácsné dr. Helyes Klára sk. előadó bíró Dr. Élő András sk. bíró Záradék: Ezzel a végzéssel a Székesfehérvári Törvényszék
  8. január
  9. napján kelt 22.B.40/2021/
  10. számú ítélete a mai napon jogerőre emelkedett. Győr,
  11. május
  12. Dr. Kovács Tamás sk. a tanács elnöke

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.