Bf.86/2024/11 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés) miatt 6 év 6 hónap szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg. Kimondta, hogy a vádlott a szabadságvesztés büntetésből annak kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, az eljárás során lefoglalt bűnjelekről, valamint a felmerült bűnügyi költség megfizetéséről. [2] Az ítélet ellen annak kihirdetését követően Terhelt1 vádlott és védője eltérő minősítés és a büntetés enyhítése, míg a nyilatkozattételre fenntartott törvényes határidőn belül az ügyész a vádlott terhére büntetésének súlyosítása és a feltételes szabadságból való kizárása érdekében fellebbezett. Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.86/2024/11/VII. 2 [3] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.420/2022/

1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést indokainál fogva fenntartotta, míg a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. [4] A fellebbviteli főügyészség kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság az eljárást szabályosan folytatta le, a valósághű tényállás megállapításához szükséges lényeges bizonyítékokat összegyűjtötte és teljeskörűen hibátlanul értékelte, indokolási kötelezettségének kellő részletességgel eleget tett. A fellebbezések által sem vitatott hiánytalan, iratellenes megállapítást és helytelen ténybeli következtetést nem tartalmazó megalapozott tényállásból okszerűen vont a vádlott bűnösségére következtetést és a cselekményének emberölés bűntett kísérleteként való jogi minősítése is megfelel az anyagi jog szabályainak. Helyesen határozta meg az elsőfokú bíróság a konkrét büntetést alapvetően meghatározó Btk.-beli tételkeretet és a kiindulási pontként szolgáló középmértéket. Ezzel együtt a büntetés tartamát jóval a középmérték alatt határozta meg, amely így a büntetéskiszabási elveknek nem felel meg. A hozzátartozó sérelmére eshetőleges szándékkal megvalósított kísérleti szakban maradt ölési cselekmény miatt a hasonló jellegű személy elleni erőszakos bűncselekmények nyugtalanító gyakoriságára is figyelemmel indítványozta az eltúlzottan enyhe büntetés súlyosítását, a büntetési tétel középmértékéhez közel eső tartamú szabadságvesztés kiszabását. Tévedett az elsőfokú bíróság a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos rendelkezése meghozatalakor is. A bűncselekmény elkövetésekor és elbírálásakor hatályos büntető törvény is úgy rendelkezik, hogy a Btk.
2. §

(1)és

(2)bekezdésében meghatározott emberölés bűntettét tettesként elkövető személy a végrehajtandó szabadságvesztésből feltételes szabadságra nem bocsátható. E tilalom a Btk. 38. §

(4)bekezdés

1. e)pont
2. ee)alpontján alapul. Kizárólag a Btk. 38. §

(5)bekezdésében megjelölt esetben van lehetőség a törvényszék által hivatkozott Btk. 38. §

(6)bekezdésében írt mérlegelésre, de a jelen ügy nem erről szól. Erre figyelemmel indítványozta, hogy a Debreceni Ítélőtábla nyilvános ülésen a Nyíregyházi Törvényszék ítéletét változtassa meg, a vádlottal szemben kiszabott büntetést súlyosítsa annak megállapítása mellett, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható, egyebekben hagyja helyben. [5] A védő beadványában a cselekmény életveszélyt okozó testi sértéskénti minősítése és a kiszabott büntetés enyhítése mellett érvelt. [6] Álláspontja szerint az elkövető szándéka nem a sértett életének kioltására, hanem csupán testi sérülés előidézésére irányult. A vádlott az elkövetés pillanatában nem volt teljesen tiszta tudatállapotban még akkor sem, hogyha az orvosszakértői vélemény nem állapított meg nála semmilyen beszámítási korlátozottságot. A vádlott a sértett támadásától tartva próbálta védeni magát, a helyzetet rosszul mérte fel, de semmilyen körülmény nem utal arra, hogy a sértett halálát kívánta volna. A szúrást megelőzően megtörtént veszekedés is a vádlotti védekezést támasztja alá. E körben kell értékelni, hogy a vádlott egyszer szúrt, amely szintén az ölési szándék ellen hat. Kétségtelen, hogy a sértett életveszélyes sérülést szenvedett, ezt orvosszakértő igazolta, ezért a cselekmény minősítése helyesen életveszélyt okozó testi sértés bűntette. Erre figyelemmel indokolt a kiszabott büntetés enyhítése, melyre abban az esetben is indítványt tett, hogyha az ítélőtábla a minősítésen nem változtat. E körben kérte nagyobb nyomatékkal figyelembe venni a törvényszék által feltárt nyomatékos enyhítő körülményeket. [7] A Debreceni Ítélőtábla a Nyíregyházi Törvényszék ítéletét, valamint az azt megelőző eljárást az ügyészi indítványnak megfelelően a Be. 599. §-a szerinti nyilvános ülésen bírálta felül. A nyilvános ülésen az ügyész és a védő fellebbezésük fenti érveit fenntartották, míg Terhelt1 vádlott az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában megbánását hangoztatta. Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.86/2024/11/VII. 3 [8] A bejelentett kétirányú fellebbezés, ezen belül a cselekmény minősítését vitató védelmi fellebbezés miatt teljeskörű felülbírálatnak volt helye. A Be. 590. §

(2)bekezdése szerint az ítélőtábla vizsgálta az elsőfokú ítélet megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezését, továbbá az indokolás helyességét és az eljárási szabályok megtartását tekintet nélkül arra, hogy ki milyen okból fellebbezett. [9] Az ítélőtábla nem észlelt sem abszolút, sem relatív eljárási szabálysértést, az ügy érdemi felülbírálatának akadálya nem volt. Eljárási hibára a fellebbezésekben hivatkozás nem történt. [10] A Nyíregyházi Törvényszék törvényes bizonyítási eljárás eredményeként a tényállást alapvetően megalapozottan rögzítette. Kellő mélységig foglalkozott Terhelt1 vádlott az eljárás különböző szakaszaiban tett, részben ellentmondásosnak ítélt vallomásaival, azokat egybevetette a további bizonyítékokkal, így a tanúk vallomásaival, orvosi dokumentumokkal, szakértői véleményekkel és ítéletében követhető módon számot adott arról, hogy mely bizonyítékokat milyen okból fogadott el. Ilyen módon indokolási kötelezettségét is megfelelően teljesítette. A tényállás tekintetében némi ítéletszerkesztési hiányosság megállapítható, ugyanis az elkövetés eszközének pontos leírása az ítélet jogi indokolásában szerepel az ítélet [46] bekezdésben, ekként azt az ítélőtábla a tényállás részének tekinti. Ezzel együtt a tényállás minden tekintetben megalapozott, abban hiányosság, felderítetlenség, iratellenesség avagy helytelen következtetés nem volt. [11] Az eltérő minősítést célzó fellebbezés nem alapos. [12] A Nyíregyházi Törvényszéknek a megalapozott tényállásból a bűnösségre vont következtetése helyes, és bár a védő színvonalasan érvelt az életveszélyt okozó testi sértés megállapíthatósága mellett, az ítélőtábla a cselekményt emberölés bűntette kísérleteként történő, törvényszéki minősítéssel értett egyet. Az emberölés bűntettének kísérlete és az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének elhatárolásánál a törvényszék döntése a bírói gyakorlatnak és a Kúria 3/

1. Büntető Jogegységi Határozata szempontrendszerének mindenben megfelel. Kétségtelen, hogy az elkövetés eszközeként használt kés széles, igen nagy pengehosszúságú volt, mellyel a vádlott közepes erővel célzottan létfontosságú szervek irányába szúrt. Ennek eredményeként tényszerű, hogy a sértettnél súlyos egészségromlás is kialakult. Mindezek alapján – bár ebben a kérdésben a törvényszék nem foglalt állást – az ölésre irányuló eshetőleges szándék megnyugtatóan megállapítható. [13] A büntetés kiszabását érintő perorvoslatok nem alaposak. [14] A törvényszék Terhelt1 vádlottat 6 év 6 hónap szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. Az ügyész azért kérte a büntetés súlyosítását, mert erőszakos jellegű cselekmény elkövetése miatt a vádlott ellen indult büntetőeljárás, beismerő vallomásának súlyát csökkenti, hogy jogos védelmi helyzetre hivatkozva ismerte be csak a cselekvőségét, illetve nem tett semmit a halálos eredmény elhárítása érdekében. [15] A védő az elsőfokú bíróság által feltárt enyhítő körülmények nagyobb nyomatéka miatt kérte a büntetés enyhítését. [16] A Nyíregyházi Törvényszék a büntetés kiszabását alapvetően meghatározó törvényi tételkeretet, illetve a kiindulási pontként szolgáló középmértéket a Btk.-val összhangban határozta meg. A vádlott cselekménye 5 évtől 15 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, mely büntetési tartamnak 10 év a törvényi középmértéke. Az elsőfokú bíróság ezen tartam alatt határozta meg Terhelt1 vádlott büntetését, mely büntetés törvényes, arányos és a fokozatosság elvét is maximálisan érvényre juttatja. A vádlott ellen valóban indult korábban büntetőeljárás, azonban az büntetés kiszabása nélkül, eredményesen befejeződött, más összeütközésbe a törvénnyel nem került, majd ezután valósította meg az Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.86/2024/11/VII. 4 egyébként egymozzanatos cselekményét. A – helyesen Btk.
2. §

(2)bekezdés a) pontja alapján meghatározott – 6 év 6 hónap tartamú börtönbüntetés ezért eltúlzottan súlyosnak, illetve enyhének sem tekinthető, annak megváltoztatására indokot az ítélőtábla nem látott. Az elsőfokú bíróság a börtön fokozat megjelölésénél a Btk. 38. §

(2)bekezdés a) pontjára hivatkozott. [17] A feltételes szabadság megváltoztatására irányuló vádhatósági fellebbezés alapos. [18] A törvényszék a Btk. 38. §

(6)bekezdése alapján rendelkezett a vádlott feltételes szabadságra bocsáthatóságáról, amikor kimondta, hogy a büntetéséből annak kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Döntésénél figyelemmel volt az elkövetés körülményeire és az elkövető személyében rejlő társadalomra veszélyesség fokára is, ahogy arra az ítélet [54] bekezdésében hivatkozott. [19] Ehhez képest a 2020. évi CVIII. törvény 3. §

(1)bekezdése

1. november 5-i hatállyal beiktatta a Btk.
2. §

(4)bekezdés

1. e)pont
2. eb)alpontját, mely szerint az emberölés miatt tettesként végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt személy feltételes szabadságra nem bocsátható. Tekintettel arra, hogy a vádlott cselekményét 2022. március 7. napján valósította meg, így reá nézve e rendelkezést kötelező alkalmazni. E tekintetben a törvény különös méltánylást érdemlő mérlegelést sem tesz lehetővé. Az elsőfokú bíróság a Btk. 38. §

(6)bekezdésére hivatkozással rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátásról. A Btk. 38. §

(6)bekezdése úgy szól, hogy a bíróság ügydöntő határozatában az

(5)bekezdésében meghatározott elkövető feltételes szabadságra bocsáthatóságáról rendelkezhet, ha az elkövetés körülményeire, az elkövető személyében rejlő társadalomra veszélyesség fokára vagy egyéb büntetéskiszabási körülményekre figyelemmel a társadalom védelme és annak megelőzése, hogy az elkövető újabb bűncselekményt kövessen el, pártfogó felügyelet elrendelésével és külön magatartási szabály meghatározásával elérhető. Ilyen módon kizárólag a Btk. 38. §

(5)bekezdésében meghatározott esetben van lehetőség mérlegelésre, de a Btk. 38. §

(4)bekezdésében meghatározott esetekben nincs. Jelen ügyben a vádlott feltételes szabadság lehetőségéből történő kizártsága a Btk. 38. §

(4)bekezdésén alapult, ezért e tekintetben az ítélőtábla megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. [20] Erre figyelemmel az ítélőtábla e körben az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg ítéletének egyéb törvényes rendelkezéseit a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta azzal, hogy a Btk. 92. §

(1)és

(2)bekezdései alkalmazásával rendelkezett a vádlott által letartóztatásban töltött idő továbbmenőleges beszámításáról és a Be. 613. §

(1)bekezdés és Be. 574. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére. [21] Jelen határozat elleni fellebbezést a Be. 615. §

(5)bekezdése kizárja. Debrecen,

1. április
2. Dr. Elek Balázs sk. a tanács elnöke, Dr. Toma Attila sk. előadó bíró, Dr. Nagy Éva sk. bíró Záradék: A Nyíregyházi Törvényszék 1.B:461/2022/
3. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bf.II.86/2024/
4. számú másodfokú határozatában írt változtatással a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
5. április
6. Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.86/2024/11/VII. Dr. Elek Balázs sk. a tanács elnöke 5